Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-13 / 61. szám

_________________________________________ A FALU JUHÁSZA 1934 MÁRCIUS IS NAPDÖ Az NDK dolgozói felkészülnek a IV. Pártkong resszusra Németország Szocialista Egység­pártjának központi bizottsága 1954 március 31-re összehívta a párt IV. kongresszusát. Az előkészületek már hónapok óta folynak. A kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyű­lések, a küldöttgyűlések aktivitása, a vállalások tízezrei tanúságot tesz­nek arról, hogy a város és falu dol­gozói nagy várakozással tekintenek a IV. pártkongresszus elé, hogy a kongresszus az NDK minden dolgo­zójának ügyévé vált. Németország Szocialista Egység­pártjának III. kongresszusa közel négy éve, 1950 júliusában folyt le. Ezen a kongresszuson hozták az első ötéves tervre vonatkozó határozatot. Ez a kongresszus határozta meg elő­ször világosan a munkásosztály veze­tő szerepét a német nép nemzeti harcában. A III. pártkongresszus ál­tal elfogadott új szervezeti szabály­zat jelentős lépéssel vitte előre a pártot új típusú párttá való fejlődé­sében. Az azóta eltelt időben megszilár­dult az NDK-ban a munkások és parasztok hatalma, állandóan növe­kedett jólétük. Olyan szociális és kulturális intézmények létesültek, amilyenekről addig Németországiban még álmodni sem mertek a dolgo­zók. A párt 1952 júliusában tartott II konferenciáján határozatot hoztak a szocializmus alapjainak lerakására a mezőgazdaságban. — A párt köz­ponti bizottsága azóta egész • sor újabb nagyjelentőségű határozatot hozott a lakosság életszínvonalának további emelésére — és ezek a ha­tározatok nagyrészben már meg is valósultak. A küszöbönálló IV. Kongresszus feladatai abból a helyzetből fakad­nak, amelyben a kongresszus össze­ül A német nép harca az egységes, demokratikus, békeszerető Németor­szágért és igazságos békeszerződésért újabb fontos szakaszába lépett. Molotov elvtárs következetes har­ca a berlini értekezleten a német nép nemzeti érdekeiért, másrészt az imperialista hatalmak magatartása a német néppel szemben, a néme* nép újabb millióinak szemét nyitot­ta fel. A IV. Kongresszus egyik legfonto­sabb feladata a párt szervezeti sza­bályzatának módosítása. A párttag­ság taggyűléseken vitatja meg a módosított szervezeti szabályzat ter­vezetét és javaslatokat tesz kiegészí­tésére, illetve módosítására. A kongresszust megelőző vezető­ségválasztó taggyűlések és küldött- gyűlések arról tettek tanúságot, hogy a párttagság öntudata, aktivitása so­kat fejlődött. A jelöltek felett kiala­kult viták azt bizonyítják: a tagság megértette, mennyire fontos, hogy az új vezetőségbe olyan elvtársak kerüljenek, akik szívükön viselik a dolgozók ügyét: elég fejlettek, hogy a munkásosztály élcsapatát vezessék és harcosan szállnak szembe minden opportunista megnyilvánulással. A vezetőségválasztó taggyűlések és küldöttgyűlések ünnepélyes kere­tek között folynak le. A dolgozók ünnepi műszakokat tartanak a veze- toségválasztások tiszteletére. A tag­gyűléseket a pártonkívüliek küldöt­tei köszöntik. Többszörös élmunká- soik, kiváló munkások saját és tár­saik vállalásairól számolnak be a taggyűlésnek: a IV. pártkongresszus tiszteletére 3—4 nappal előbb feje­zik be negyedévi tervüket, december 21-éré vagy még előbb teljesítik évi tervüket. A bányászok több szene* adnak, az olvasztárok több acélt. A száz és százezer vállalás arról a bi­zalomról tesz tanúságot, amelyet az NDK összes dolgozói — párttagok és pártonkívüliek — a munkásosz­tály pártja iránit éreznek. A vezetőségválasztó és küldöttgyű­lések során a legjobb pártonkívüli dolgozók ezrei kérik felvételüket a párt soraiba, hogy a párton belül még következetesebben harcolhassa­nak a német nép nemzeti, egységéért, gyermekeik boldog jövőjéért, a bé­kéért. A mansfeldi „Wilhelm Pieck'1 kombinát küldöttgyűlésén 120 párton kívüli tagjelöltfelvételi kérelmét tol­mácsolták. A kombinát Emst Thäl­mann1' bányájának 40 brigádja-vál­lalta évi tervének december 21-ig j való teljesítését, többen köztük már november 1-re 'be akarják fejezni az évi tervet. A Flügel-brigád a IV. pártkongresszus tiszteletére vállalta: az első negyedévben 50 tonna ércet termel ki terven felül. Kezdeménye- zéséhoz néhány napon belül 41 bri­gád csatlakozott. — Alfred Brück­ner, aki 1953-ban a buiktatóállvány- nál mint csilletöltő 529 kg-os átlagot ért el, versenyre hívta a bánya ösz- szes csilletöltőit az 500 kg-os átlag túlteljesítéséért. A zechaui műveik két brikettgyára is versenyt indított a kongresszus tiszteletére. A dolgozók hét nap alatt 141 tonna brikettet gyártottak ter­ven felül. A versenyt naponta érté­kelik. A Pimában tartott körzeti küldött gyűlés résztvevői Wilheflm Pieckhez intézett üdvözlőtáviratukbain beszá­moltak arról, hogy a Heidenaui gumi művek és más üzemek a kongresz- szus tiszteletére március 24-ig befe­jezik negyedévi tervüket. A körzet hat termelőszövetkezetének tagjai és egyénileg dolgozó parasztjai válla­lást tettek, hogy 1954-ben jelenti» mennyiségű állati terméket, tejet, tojást, és húst adnak szabadpiacra. Különösen példamutató a heidenau- grossedlitzi termelőszövetkezet tag­jainak vállalása. Annak ellenére, hogy a tagok száma még csak tíz, 1954-ben 7000 liter tejet, 3.200 tojást, 14.000 kg sertéshúst és 12.000 kg aaarhahúst adnak terven felül sza­badpiacra. 14 üzem küldöttei jelentették be, hogy üzemük dolgozói a berggies- shübeli gépgyár felhívásához csatla­kozva, terven felül különböző gépe­ket, kerékpárköpenyeket és optikai műszereket készítenek a hős koreai nép számára. A Güstrow-körzetben tartott kül­döttgyűlést a többi között egy kleirn- breeseni parasztküldöttség is köszön tötte, egyben beszámolt arról, hogy községükben 28 egyénileg dolgozó paraszt új termelőszövetkezetet ala­kított. Kérték a párt engedélyét, hogy a termelőszövetkezet a „Német ország Szocialista Egységpártja IV. Kongresszusa“ nevet vehesse fel. A párttagok aktivitása a taggyű­léseken, az az érdeklődés, amellyel a pártonkívüliek a IV. pártkongresz- szus előkészületeit kísérik, a száz­as százezer vállalás arról tesz bi­zonyságot: a dolgozok megértették, hogy a IV. pártkongresszus nem­csak a párttagok, hanem a NDK minden polgárának, egész Németor­szág becsületes dolgozóinak ügye. A hosszúra nyúlt borongás dél­után beleolvadt a sötét estébe. — Együtt volt a Tóth-család, csak egy fiú hiányzik, mint ahogy azt Tóth néni mondogatta: — a fiam. ö nős már, nincs a családdal, más­hol lakik. A kis szobában a boldog életben gyönyörködő család beszél­get. — Boldog az életünk, de mi te­remtettük meg — mondja az örök­ké mosolygó Tóth József család­fő. — Ej, fiatal barátom, ha én elmondanám az életemet. — Pár percig gondolkodik, aztán meg­fontoltan folytatja a beszédet — kevés lenne ahhoz egy újság. De azért elmondok néhány dolgot, amit nem baj, ha mások is meg­tudnak; legalább tanulnak belő­le. Milyen is volt az az átkozott múlt. Kezdi sorolni Tóth József az éle­tét, talán még a nyomorának a kezdet-kezdetén. — Szegény zsel lérházban születtem. Apámat nem ismertem. Úgy nyolc éves lehet­tem, amikor Pestre kerültem nagy- szüleimhez. Keserűek ezek a sza­vak, nehéz napokat idéznek visz- sza. — Régen volt már, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap tör­tént volna. Nyolcán nyomorog­tunk, hatan testvérek, meg a nagy­szülők. Napokon át kóborogtunk Pest utcáin, hogy valami kis en­nivalóhoz jussunk. — A munkát 11 éves koromban ismertem meg... Bojtár lettem... Méghozzá juhászbojtár. Nadrágért, ingért, meg, amit megettem. A sors Baranya megyébe vetett el, A szekszárdi vasútállomás dolgozóinak felhívása! Áruszállítási tervünk túlteljesítésével vigyük győzelemre a kongresszusi versenyt! Szekszánd vasútállomás dolgozói az elmúlt héten értékelték eddig végzett munkájuk eredményét, s be­szélteik mag ajz elkövetkezendő nagy feladatokat. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a rossz időjárás követ­keztében visszamaradt árumennyiséget — a március havi szállítási igények maradéktalan kielégítése mel­lett — felszabadulásunk ünnepéig, április 4-ig elszál­lítják, hogy ezzel törlesszék adósságukat népgazdasá­gunkkal szembon. E nagy feladat megoldása érdekében vállalják, hogy meggyorsítják a rakodásokat, a fuvaroztató vállalatok­kal pedig a munkát úgy szervezik meg, hogy a szállí­tások folyamatában akadály ne legyen. A berakásra kerülő küldemények rakodását ügy irányítják, hogy a rakodási idő tervteljesítése legalább 120 százalékos legyen. A kirakásra kerülő küldeményekéi úgy iré- nyítjiák, hogy a 160 százalékot is elérhessék. Fontos feladatúik a vasúti kocsipark jó kihasználása, hogy a minél több áru elszállítását biztosíthassák, ígéretet tettek, hogy kocsiifcihasználási tervüket 113. százalékra teljesítik, melynek sikere érdekében a nagyobb válla­latok felé tudósítómunikót fognak végezni. Vz áru szállí­tásának meggyorsítása érdekében egy 25 kocsiból álló tégla-irányvonatot fognak szervezni és köztelkedteóm helyi feladásból. Ennek végrehajtása érdekében felvet­ték a kapcsolatot a helyi téglagyári Egyesüléssel A tehervonatok menetrendszerinti tartózkodásának csök­kentésével 130 százalékot érnek el. Megszüntetik ál­lomásukon az elegyácsorgást is, s ennek érdekében ide­jében gondoskodnak az elegy előkészítéséről, a tolatási műveletek meggyorsításáról. A munkásvonatokat 100 százalékban menetremdszerint közlekedtetik és a szol­gálatokat balesetmentesen végzik el. A feladatoknak sikeres végrehajtása érdekében fel­hívják a középállomások dolgozóit, hogy az állomási munka megjavításával segítsék elő a zord időjárás miatt visszamaradt áruk elszállítását. Növeljék az uta­zási sebességet, készítsék el idejében a feladásra váró árukat. De mindezeken kívül végezzenek minden téren olyan munkát, hogy az a menetrendszerű közlekedést biztosítsa. A .rendelkező állomások dolgozóit arra ké rik, hogy pontos és megbízható előjelentést adjanak mindenkor, és biztosítsák az elegy továbbítását, a vo­natok menetrendszerinti indítását. A vontatási és vo­natkísérő dolgozókat is megkérik, hogy karbantartott mozdonnyal, túlsúlytovábbitással, a szolgálati ágak jó együttműködésével és tervszerű tolaíási munkával biztosítsák az elszállításra váró áruk gyors továbbítá­séit. A szekszárdi állomás dolgozói, páni és üzemi bizott­sága felhívással fordul az üzemi párt- és szakszerve­zeti bizottságok felé is, hogy a dolgozók politikai ne­velésével, felvilágosító munkával, egyéni példamutatá­sukkal, a rmmkaversemy jó megszervezésével, a dolgo­zó ember fokozott gondoskodásával segítsék győzelem­re vinni áruszállítási tervük túlteljesítését, a kongiresz- szusi verseny sikerét. A helyes magágy előkészítése tavasszal A tavaszi vetésű növények ter­mesztésének igen fontos, alapvető feladata a jó magágy elkészítése. A növénytermesztésben csak akkor érhető el jó és kiváló eredmény, ha gondosan elvégzőnk minden mun­kát, mely a növénytermesztés kez­detéhez, — a vetéshez — szüksé­ges. A vetés sikere ugyanis a talaj porhanyósságán, beéredeltségén, mor- zsalékos állapotán múlik. Ha por­hanyói, j" vcíoágyat tudunk bizto­sítani növényeink részére, akkor biz­tosak lehetünk vetésünk sikerében. A tavaszi jó velőágy előfeltétele az őszi méiy.'zántás elvégzése. Azt szigorú szabó Íjként kell szem előtt tartani, hegy az ősszel be nem vetett föld egyévien darabja se menjen őszi mélyszántás nélkül a télbe. Az őszi mélyszántásé talaj, több nedvessé­get raktároz, a fagy hatására a ta­laj morzsaiékossá válik, könnyeb­ben megmunkálható, ugyanis a han­tokban jéggé fagyó víz a talajt szét­repeszti. Ha az őszi mélyszántást el­végeztük, akkor könnyen tudunk jó magágyat készíteni. Milyen a jó vetőmagágy ? A jó vetőmagágy megfelelően ülle- pedett, morzsás szerkezetű, mely a vetőmag csírázásához és a további fejlődéshez szükséges nedvességet, levegőt és hőmérsékletet biztosítja. Hogy a gyökerek a szükséges ned­vességet, tápanyagot zavartalanul felvehessék, a vetőágynál a megkí­vánt vetőmélység alatt a talaj ülle- pedett legyen. A talajtakaró a vető­mag felett olyan laza legyen, hogy a fiatal hajtás kikelhessen, és a nö­vény és talaj lélegzéséhez szükséges levegő, folyamatosan kicserélődhes­sen. A jó vetőágy előkészítését kora ta­vasszal kell elkezdeni. Mikor a talaj teteje megszakad, felmelegszik, a si- m?tóval cl kell egyengetni a talaj felszínét. A simitózással porhanyó réteget hozurk létre, mely a nedves­ség elpárolgását a talajból megaka­dályozza. Ha a talaj felülete csere­pes, a simitó nem végez tökéletes munkát, de a porhanyó réteg kiala­kítása elengedhetetlenül fontos lé­vén, szöges similóval, ha ez nincs, fogassal egyengetjük el az őszi szán­tás felületűi. A fogas kevésbbé egyen get, inkább mélyebben porhanyít, A talajt mélyebben ne lazítsuk fel, mint amilyen mélységben a magot vetni kívánjuk. A mélyen lazított talajban i fejlődő növény gyökerei nem tud­nak kellő módon megkapaszkodni. Ha az őszi mélyszántás könnyen omlik, a sekély vetést és apróra mun­kált magágyat kívánó növények szá­mára a simitóval igen jó magágyat lehet készíteni. Fia a talaj tömődött, akkor a fo­gassal kell azt fellazítani. A fogas csak akkor végez jó munkát, ha a talajba beleül, nemcsak a tetején táncol, ezért kellően le kell azt ter­helni. A mélyebb vetést, vagy ké­sőbbi időben végzendő vetést kívá­nó növények alá, fogassal munkál­juk ei a talajt. Az üllepedett talaj pcrhar.yí'acát kultivátorral is elvé­gezhetjük. A kultivátorral történő talajlazitásnak előnye a fogasolással szemben az, hogy vízszintesen hala­dó kései, a vetésmélységnek megfe­lelően, pontosan beállíthatók, a talajt csak olyan mélységben lazítja meg, amilyen mélységbe a mag kerül, így a talaj levegőssé, lazává válik, gyor­sabban felmelegszik, s a vetőmag biztosabban és hamarabban kicsírá- dk. Ha a talaj simít ózását, vagy szük­ség szerinti fogasolésát, kultivátoro- zását elvégeztük, a kései vetésű nö­vények számára, a talajt a vetés idejéig, gyommentesen és porhanyós morzsalékos állapotban kell tartani. Tavasszal a felmelegedett, nyirkos talajban a gyomok gyorsan csíráz­nak, a koratavaszi esők pedig tö­mötté, kérgessé teszik a talaj felszí­nét. A vetés idejéig; a talaj további ápolását is el keM végezni. A gyomirtást akkor kell elvégezni, amíg azok nem zöldültek ki. Ezért a simítózás után 7—10 nappal, az időjárástól függően, fogasolunk, és ezt 7—10 naponként ismételten elvé­gezzük, a vetés idejéig. így sok mil­lió gyomcsirát pusztíthatunk el, s talajunkat a vetés idejére porhanyóé, Véméndre. Ez sem volt kiihönb az akkori tanoncéletnél. Itt aztán volt alkalmam igazán megtanulni a mesterséget, mert éjjel-nappal a birkák között kellett lennem. 6 év repült el, közben legénykedni kezdtem és 17 éves kóromban már Bátaszéken juhászkodtam. — De csak 3 évig, mert olyan nehéz volt a gazdasági helyzet, hogy gazdám nem tartott bojtárt tovább. Ezután 2 évig kubikos és favágó voltam, így teltek az évek sorban. — Eljött az idő, újra a juhásza- tot választottam ... Ennek már 24 éve. Aztóa járom a bátaszéki legelőket, gondozom a birkákat. A percek gyorsan repülnek, telik az idő, a szavakban évek. Az élet­rajz tükre a felszabaduláshoz ér. Erről aztán felcsillanó szemmel beszél a pipáját hevesen szívó Tóth bácsi. , — Nem mozdultam egy lépést sem/a házból, pedig hat akna csa­pott a ház mellé ... azok a bitang németek menekülés közben küld­ték. Azoknak aztán túljártam az eszén. Kétszer és behívtak a ko- mandóra, hogy hajtsam Nyugat felé a birkákat, „mert csak ott le­het megmenteni." Csak nem bo­londultam meg — mondtam a csa­ládnak, hogy én a falu birkáját a németeknek terelgessem, aztán meg ők terelgessenek engem, azt már nem. Így sikerült megmenteni a birkákat. Tóth bácsi most a ház elé mu­tat: — Itt a ház előtt, a fák kö­zött szabadultak fel ők is. Igaz, 2 hétig juhász nélkül járták a lege­lőt, de este mindig visszajöttek. Ekkor még 500 birka volt a nyáj, Ez a szám évről-évre nőtt és ta­valy már 1500-at legeltettem, nyír­tam, gondoztam, vigyáztam, hogy egy darab se hulljon el közülük. Az idén ezt a számot túlhaladja a birkaállomány, amit őrizni fo­gok. Megkértük Tóth bácsit, hogy be­széljen az ő gazdaságáról is, mert van az is neki. Erről ő így véle­kedik: — Van egy kis birkanyá­jam, 30 birkám, meg a 2 szama­ram. Na meg a 2 kecske is hoz­zátartozik. Baromfi nem is tu­dom, hogy mennyi, az az asszony dolga. Egy kis földünk is van, — 1945-ben kaptuk, az megtermi az ennivalót, meg az etetni valót. Mi kell más? A rádiót el is felejtem, az az egyik legjobb szórakozásunk. Nem cserélnék a legnagyobb gaz­dával sem a faluban, csak már április elseje lenne, mert akkor lesz az első séta a nyájjal... Ak­kor is jöjjenek el és meglátják, hegy mit tud az öreg Tóth és mi­lyen a falu nyája. beéredett állapotba tudjuk elkészí­teni. Az idei bő csapadékos tél, a hen­ger használatát nem teszi szükséges­sé. Ezért a talaj tömörítésére hasz­nált hengerek alkalmazásánál óvato­san járjunk el, mert ha nyirkos ta­lajt hengerezzük, a -cserepesedés kö­vetkezhet be. Ha mégis előfordul, hogy a tavaszi talajtömörítő henge- rezést nyirkos talajon elvégezzük, a henger után boronáljunk, hogy a ta­laj cserepesedését meggátoljuk. A bo ronálást seprű boronával, vagy se­kélyen járó fogasboronával végez­zük. A túlságosan nedves földet ne hengerezzük, mert a henger elmá­zolja, meggyúrja a talaj tetejét, a talaj befullad, élettelen és tömött lesz. A helyes és jó vetőmagágy elké­szítésével, megvetjük az alapját a biz tos és nagy termésnek. Dolgozó pa­rasztságunk az alapvető agrotechni­kai eljárások megvalósításával járul janak hozzá a kormány mezőgazda­ságfejlesztési határozatában előírt nagy terméshozamok eléréséhez. Bodrogi Alajos agronómus,

Next

/
Thumbnails
Contents