Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

W54 FEBRUAR 81 NÄPCÖ 9 V. W. HolotoT elvlárs nyilatkozata a berlini külügyminiszteri értekezlet 1954 február IS-i záróülésén A négy hatalom külügyminisztere! megegyeztek, hogy értekezletet hívnak össze a koreai és az inJsita kérdés rendezésére A berlini konferencia sáróülése Moszkva (TASZSZ): A Szovjet­unió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterei­nek jelen berlini értekezleté meg­tárgyalta a nemzetközi helyzet kü­lönböző kérdéseit. Az értekezleten lezajlott es'ynecsere elősegítette az itt képviselt államok álláspontjának helyesebb értelmezését. Világosabban leiszínre kerültek itt a kormányaink álláspontjában mu­tatkozó eltérések. Ugyanakkor vilá­gosabbak lettek é nézeteltérések csökkentésének útjai, amennyiben az érdekelt felek valóban mutatnak ilyenirányú törekvést. A Szovjetunió kormánya — híven változatlan békepolitikájához — úgy vélte és úgy véli, hogy a ber­lini értekezlet olyan mértékben vá­lik hasznára a népeknek, amilyen mértékben elő lógja mozdítani a né­pek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Köztudomású, hogy néhány nagy államban vannak olyan erők, ame­lyek ellenzik az országok közötti kapcsolatok megjavítását. Ezek az erők a nemzetközi feszültség fenn­tartásában, sőt talán fokozásában érdekeltek. Félelemmel töltötte el őket például a koreai háború be­szüntetése. mivel érdekük fűződik a nagy katonai megrendelésekhez és B fegyverkezési versenyhez. — Ez ugyanis hozzájárul zsebük duzzasz­tásához, profitjuk és extraprofijuk növeléséhez. Ezekben az országokban azonban csupán olyan különleges» előjogokat élvező szűk csoportoknak vannak ilyen érdekei, amelyek gaz­daságuk határokat nem ismerő növe­lésére törekszenek, más emberek ro­vásán a néptömegek — és elmond­ható, — a nemzetek nagy és kis n<»űzetek érdekei viszont egészen mások. A népek a nemzetközi fe­szültség enyhítésében, a béke meg­szilárdításában érdekeltek. A Szov­jetunió kormánya egész küipolit’ká- jában éppen ezeket az érdekeket tartja szem előtt. Ezen az értekezleten megállapodás jölt létre, amelynek értelmében az Egyesült Államok, Franciaország. Anglia és a Szovjetunió kormánya Intézkedéseket tesznek, hogy elő­mozdítsák a leszerelés vagy legalább is a fegyverzet lényeges csökkentése problémájának sikeres megoldását. Ez’bizonyos kötelezettségeket ró a négy állam kormányaira. Megállapodás jött létre továbbá ab ban a tekintetben, bogy Genfben összehívják az Egyesült Államok. Franciaország, Anglia, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, valamint a közvetlenül érdekelt országok kép­viselőinek értekezletét a megfelelő kérdések megvitatására. Ezen az ér­tekezleten a koreai kérdés végér­vényes rendezését szándékozunk elő­segíteni. Ez a megállapodás megfe­lel a béke megszilárdítása érdekei­nek és a Korea nemzeti egyesítésé­vel .összefüggő kérdés mego'dása ér­dekeinek. Az értekezlet ugyancsak megvizsgálja majd az indokínai bé­ke helyreállításának kérdését is. — Indokina népeinek a béke megterem tésére, a nemzeti szabadságra irá­nyuló törekvését kellő támogatás­ban kell részesítenie minden sza- badságszerctő népnek. A német probléma megvitatása­kor valamennyien leszögezzük, hogy e kérdés megoldása elszakíthatatla- nul összefügg az európai biztonság biztosításával. Ez azt jelenti, hogy Németországot demokratikus és bé­keszerető alapon kell egyesíteni és nem szabad megengedni a német militarizmus visszaállítását. Most már eléggé világos, ml az eltérés a négy állam állásfoglalá­sában Németország kérdésével kap­csolatban. Jelen értekezletünk külö­nösen világossá tette, hogy a német probléma megoldása mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai fe’elősséggel tartoznak a német kér­dés megoldásáért, de nem feledkez­hetnek meg arról, hogy az idegen megszálló csapatoknak Németország területén csak korlátozott feladatai vannak és e megszálló csapatoknak nem szabad kirekeszteniük a né­meteket azoknak a kérdéseknek meg­oldásából, amelyek Németország egyesítését, a német állrm egységé­nek demokratikus és békeszerető alapon történő helyreállítását érin­tik. Ezen az értekezleten, sajnos nem egyeztünk meg még abban az egyszerű kérdésben sem, hogy meg­hallgassuk itt a németeket és meg­adjuk. mit gondol maga a német nép Németország egyesítésének ha­laszthatatlan feladatairól és a német népnek az európai béke és bizton­ság biztosításában való részvételéről A Szovjetunió képviselői bizonyosak abban, hogy ha »meghallgattuk vol­na a németeket- meghallgattuk vol­na Kelet- és Nyugat-Németország képviselőit, sok tekintetben meg­könnyítettük volna az egész német népet érdeklő halaszthatatlan fel­adatok megoldását. A német állam "gysége helyreállításának kérdése minden német figyelmének közép- nont iában áll. Ezért elő kell mozdí­tanunk az össznémet szabad válasz­tások mielőbbi megtartását. Ha va­lóban szabad választásokat akarunk Németországban, azokat maguknak a németeknek és nem külföldi meg­szálló csapatoknak kell lebonyolíta- niok. Az össznémet választások tényle­ges szabadságának biztosítása céljá­ból a szovjet kormány azt javasolta logy szigorúan korlátozott csapat­kontingensek kivételével egész Né­metország területéről vonják ki a külföldi megszálló csapatokat. Ak­kor majd el lehet kerülni, hogy ide­gen hatalmak nyomást fejtsenek ki is beavatkozzanak a német nép olyan tisztán belső ügyébe, mint az össz­német nemzeti parlament képviselői lek szabad megválasztása. Halaszt­hatatlan a német békeszerződés meg­kötésének kérdése. A német béke- szerződés mielőbbi megkötésének szükségességét védelmezni annyit je- ’ent, mint védelmezni Németország egységének mielőbbi helyreállítását Eddig még nem sikerült meg­egyeznünk arra vonatkozóan, hogy megkezd lük a német békeszerződés előkészítését. Ezt a kérdést azonban meg kell oldani. A szovjet kormány reméli, hogy a négy hatalom továb­bi erőfeszítéseket tesz a német kér­dés kielégítő és az európai béke meg­szilárdítása érdekelnek megfelelő megoldására. Az Egyesült Allcmok, Anglia, Fran ciaország és a Szovjetunió kormá­nyai meg tudtak egyezni egymás kö­pött a háború éveiben. Még inkább meg kell találniok cse lekvéseik összehangolásának útjait békés körülmények között, különö- seú, amikor egy új háború veszélyé­nek elhárításáról van szó. A szovjet kormány soha nem tit­kolta, hogy elutasító álláspontra he­lyezkedik egyes országok más álla­mok ellen irányuló katonai csoporto­sulásainak létrehozásával szemben. A nemzetközi viszonyok ilyen irá­nyú fejlődése a háborús veszély fo­kozódásához vezet, ellentétben áll a népek közötti szilárd béke meg­teremtésének érdekeivel, A szovjet kormánynak feltétlenül rá kell mutatnia egy olyan katonai csopoaáosulás különös veszélyére, mint az „európai védelmi közösség", amelynek megalakulása a német mi­litarizmus feltámasztását jelenti. Az ilyesféle tervek nem felelnek meg az európai béke és biztonság érde­keinek. Ezért terjesztette elő a szovjet kormány az összeurópai kollektív­biztonsági szerződés tervezetében fog­lalt javaslatot. Ebben a szerződés­ben az egyenjogúság alapján részt vehetne Németország is. most mint Kelet- és Nyugat-Németország, az egység helyreállítása után pedig mint egyesült Németország. Az európai kollektív biztonsági rendszer meg­valósítását előmozdíthatnák nem- európai államok is. Helytelen volna megfeledkezni arról, hogy mind az ’Iső, mind a második világháború ki­robbantása Európában kezdődött. Ép­pen ezért különleges jelentőségű a Szovjetuniónak az összeurópai kol­lektív-biztonsági szerződés megköté­sére vonatkozó javaslata. Az osí rák éllrmszcrződés kérdé­sét már ezen a berlini értekezleten meg lehetett volna oldani. Ezt egye­lőre akadályozták a fent említett tervek, amelyek növelik a német mi­tarizmus újjászületésének veszélyét. A szovjet kormány ennek ellenére azt a meggyőződését juttatja kifeje­zésre, hogy a legközelebbi jövőben van lehetőség e kérdés megoldására Ezt figyelembe kell vennie Ausztria kormányának és helyesen kell ezt értelmeznie az osztrák népnek. A berlini értekezlet összehívásának ;s a Franciaország, Anglia, az Egye­sült Államok és a Szovjetunió kül­ügyminiszterei közötti közvetlen érintkezés újrafelvételének meghatá­rozott jelentősége van a jelenlegi kö­rülmények között. Elősegítette né­hány olyan megérlelődött nemzetkö­zi probléma megtárgyalását, ame­lyek megoldása elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi feszültség további enyhítése szempontjából. Azok a kérdések, amelyek ezen az értekezleten megoldatlanok marad­tak, nem kerülnek le a napirendről. Folytatnunk kell erőfeszítéseinket és még állhatatósabban kell töreked­jünk megoldásukra. Reméljük, hogy a berlini értekez- et elő fogja mozdítani a hatalmak együttműködésének fejlődését a nem zetközí ügyekben — a béke meg­szilárdítása érdekében. V. Sz. Szenfpnov, 3 Szov;e!unió irme’cnzfyi lob ztosa és a Szcvjetun c nigyköve^e a Nemei Demokratikus Köztársaságban február 19-én íogadist rendezett V. M. Mo'o'ov tszie!etére Berlin (TASZSZ): V. Sz. Szemjo- nov, a Szovjetunió németországi fő­biztosa és a Szovje.unió nagyköve­te a Német Demokratikus Köztársa­ságban február 19-én fogadást ren­dezett V. M. Molótovnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa első elnök­helyettesének, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének tiszteletére. A. fogadáson jelen voltak: W­Pieck, a Német Demokratikus Köz­társaság elnöke, J. Dieckmann, a né­pi. kamara elnöke, O, Grotewohl mi­niszterelnök, W. Ulbricht, L. Bolz. H Rau, O. Nuschke. H. Loch, P. Scholz tnInlszterelnökhe'yeltcsek és a kor­mány más tagjai, F. Ébert főpolgár­mester, E. Cörrens professzor, W Friedlich professzor, a közélet sok képviselője — nemzeti díjasok, a munka bősei, kiváló tudósok és mű­vészek, újítóik, ipari vállalatok veze- ői, élenjáró mezőgazdasági termelő- szövetkezetek képviselői, állami in- ázmények felelős munka.órsai és mások. A meghívottak között voltak a Né­met Demokratikus Köztársaságban működő nagykövetségeik és követsé­gek vezetői és tagjai. A fogadáson jelen volt még A. A Uromiko, J. A. Malik, G. N. Zaru­bin, Sz. A. Vinogradov, G. M. Pus­kin, L. F. Iljicsov, I. I, lljicsov, A A. Szoboljev, N. T. Fedorenko, D. A. Zsukov, V. J. Jerofejev, valamint a külügyminiszterek tanácskozásán 'észtvetc szovjet küldöttség más ta- íácsadói és szakértői. A fogadás szívélyes baráti légkör­ben folyt le. Mosakva: A Szovjetunió egészség­ügyi minisztériumának meghívására Mosakvában tartózkodik a Magyar Népköztársaséig egészségügyi kül­döttsége. élén Zsoldos Sándor egész­ségügy! miniszterrel. ,A. F. Tretyakov,- a Szovjetunió egéSTKégtigyi minisztere fogadta a V. M. Molotov S70iMn reggel elutazott Berlinből Berlin (MTI) V. M, Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, külügyminiszter szombaton reggel 7.05 órakor a Ber­lin—Schönefe'd-* repülőtérről vissza^ utazott Moszkvába. A repülőtéren a Német Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak, a népi kamara elnökségének, Németország Szocialista Egységpárf- ia politikai Bizottságának taglal és a német közélet más képviselői vet­tek búcsút a Szovjetunió képviselői­től. , A repülőtéren V. M. Molotov és Otto Grotevohl a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnöke beszédet mondott. Sz. D. Blaeoeva koporsóját Szófiába vitték Szófia (TASZSZ) Február 19-én külön repülőgép szállította Moszkvá­ból Szófiába Sztela Dlmitrievna Bla- goevának, a Bolgár Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és megha­talmazott nagykövetének koporsóját. Sz. D. B’.agoeva koporsójának foga­dására a szófiai repülőtéren megje- ’entek a temetés szervezésével meg­bízott kormánybizottság tagjai, mi­niszterek, társadalmi és tömegszer­vezetek vezetői, a Szovjetunió és öbb népi demokratikus ország dip- ''máciai képviselői. .Sz. D. Blagoevát február 20-árf temették. Berlin, február 18. (MTI) Iljicsov, a szovjet küldöttség szó­vivője csütörtökön este sajtóértekez­leten számolt be a berlini négyha­talmi értekezlet záróüléséről, ame­lyen Molotov szovjet küKigyminisz- tér elnökölt. A négy hatalom kül­ügyminiszterei a záróülés berekesz­tése előtt a következő záróközle­ményt fogadták el: „A Szovjetunió, az Amerikai Egye­sült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminiszte­rei: V. M. Molotov, J. F. Dulles, Georges Bidault és Anthony Eden 1954 január 23-től február I8-ig érte­kezletet tartottak Berlinben. A kül­ügyminiszterek a következő kérdé­sekben jutottak megegyezésre: Miután a Szovjetunió, az Ameri­kai Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság külügymi­niszterei, akik Berlinben értekezle­tet tartottak, figyelembe veszik, hogy az egységes és független Korea békés úton történő megteremtése fon tos tényező a nemzetközi feszültség csökkentésének és más ázsiai terü­letek békéjének helyreállítása szem­pontjából, azt javasolják, hogy hív­ják össze 1954. április 26-ra Genf­ben a koreai kérdés békés rendezése érdekében a Szovjetunió, az Ameri­kai Egyesült Á'lamok, Franciaor­szág, az Egyesült Királyság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Köztársa­ság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a koreai had­műveletekben haderejükkel résztvett más érdekelt államok képviselőinek tanácskozását. A négy hatalom külügyminiszterei egyetértenek abban, hogy Indokína békéié helyreá'lításának kérdésével szintén ugyanezen az értekezleten keli foglalkozni, amely értekezletre a Szovjetunió, az Amerikai Egye­sült Államok, Franciaország, az Egyesült Királyság, a Kínai Népköz- társaság és más érdekelt államok képviselőit hívják meg. Megegyez­tek abban, hogy sem az említett ér­tekezletre szőlő meghívás, sem az értekezlet megtartása nem tekinthe­tő diplomácai elismerésnek, olyan államok esetében, amelyek diplomá­ciai elismerése még nem történt meg. Miután a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok. Franciaország és az Egyesült Királyság kormányai­nak meggyőződése, hogy a nemzet­közi véleménykülönbségek megoldá­sát, amely a szilárd béke megterem­tése szempontjából szükséges, ko­moly mértékben előmozdítaná egy le szerelési egyezmény vagy legalább a fegyverzet jelentős csökkentéséről szóló egyezmény, további eszmecse­rét fognak folytatni annak érdeké­ben. hogy e kérdés eredményes meg oldását az ENSZ 1953. november 28- án hozott határozatának 6. pontja szellemében elősegítsék. A négy Mi’ügy-miniszter beható eszmecserét folytatott a német kér­désről, az európai biztonság kérdé­séről. valamint az osztrák kérdés­ről. de ezekben a kérdésekben nem tudott megegyezésre jutni.“ A csütörtöki ülésen az osztrák kérdéssel és a második napirendi Donttal öszefüggő kérdésekkel fog- ’alkoztak. Miután Dulles amerikai. Bidault francia és Éden angol kül­ügyminiszter kijelentette, hogy nem kívá/n felszólalni, Figl osztrák kül­ügyminiszter tett nyilatkozatot az osztrák kormány nevében. Javasol­ta, hogy úgy határozzák meg az ausztriai megszálló csapatok kivoná­sának időpontját, hogy a megszálló csapatoknak legkésőbb 1955. június 30-tg e! kell hagyníok Ausztria te­rületét, Molotov kijelentette, hogy az új osztrák javaslat bizonnyal ha­ladást jelent a bécsi kormány előző álláspontjához képest, de nem alkal­mas a szőbanforgó kérdés kielégítő mego’dására. Dulles, Bidault és Éden rövid fel­szólalása után Molotov a szovjet küldöttség nevében a következő haté rozati javaslatot terjesztette be: Az osztrák államszerződéssel kap­csolatos megegyezésre Irányu'ó erő­feszítés folytatása céljából a Szov­A nésrv külügyminiszter elh gyta Berlint Berlin (MTI): Dulles, amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön este nyolc órakor, alig egy órával a nagyha­talmi értekezlet záróülésének be­rekesztése után, repülőgépen elhagy­ta a német fővárost. Dulles este tíz órakor a Köln melletti wahni repülő­téren megszakította útját és másfél­órás bizalmas megbeszélést folyta­tott az ott várakozó Adenauerrel. Bidault francia és Eden angol kül­ügyminiszter pénteken délután uta- ott el Berlinből. Molotov szovjet külügyminiszter előreláthatólag szombaton tó»1 visz- sz<t Moszkvába. jetunió, Franciaország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok külügy­minisztereinek értekezlete célszerű­nek tartja, hogy az osztrák állam- szerződésről szóló tárgyalásokat Becs városában, Ausztria kormányá­nak részvételével, diplomáciai úton folytassák." A nyugati külügyminiszterek ki­jelentették, hogy meg akarnak is--, merkedni a szovjet javaslat pontos: szövegével. Miután ez megtörtént, Dulles javasolta, iktassák be a hatá­rozati javaslatba; a következő soro­kat: .. . miután a szdvjét kormány tudomására hozza az értekezleten képviselt többi kormánynak, hogy mikor hajlandó kijelölni az ausztriai megszálló csapatok kivonásának idő­pontját." Bidault és Eden támogat­ták Dulles módosítási indítványát. Molotov szovjet külügyminiszter hangsúlyozta: Két út van. Az egyik az osztrák államszerződés megkötésének előmoz dításához, a másik a szerződés meg­akadályozásához vezet. A szovjet kül döttség úgy véli, hogy Dulles úr in­dítványa nem szolgálja az osztrák államszerződés megkötésének ügyét. A szovjet kormány az osztrák állam szerződéssel kapcsolatban benyújtott javaslatainak szellemében kíván el­járni. Molotov, mint az ülés elnöke meg­kérdezte, kíván-e valaki az osztrák államszerződés ügyéhez hozzászólni. Miután senki sem jelentkezett szó­lásra, Molotov köszönetét mondott az osztrák küldöttségnek és vezető­jének, Figl külügyminiszternek az értekezleten való közreműködéséért. Az osztrák küldöttség elhagyta az üléstermet és a négy hatalom külügy miniszterei áttértek a második napi rendi ponttal összefüggő kérdések, elsősorban a szerdai ülésen benyuj- ■ tott két szovjet javaslat megtárgya­lására. Dulles kijelentette: Ami a német rendőrségre vonat­kozó szovjet javaslatot illeti, annak nincs lényegbevágó tartalma és ezért nem szükséges róla tárgyalni. A má­sik javaslatra vonatkozólag Dulles azt az alaptalan és meglepő kijelen­tést tette, hogy a németek egvmás- köztl kapcsolatainak elmélyítése, össznémet bizottságok alakítása, amit a szovjet javaslat ajánl, techni­kai kérdés és mint ilyen, nem tar­tozik a külügyminiszterek értekez- ’ete elé. Molotov rámutatott Dulles állás­pontjának teljesen tarthatatlan vol­tára. A szovjet küldöttség tudomá­sul veszi, — jelentette ki Molotov, — hogy a nyugati hatalmak nem kí­vánnak ezekről a kérdésekről tár­gyalni. A szovjet kormány, a szov­jet küldöttség megtett mindent an­nak érdekében, hogy a vitás kérdé­seket a négy hatalom közös erőfeszí­tésével oldják meg, miután ezt a bé­ke és a biztonság érdekei követelik. Dulles ezután azt mondotta, hogy most már késő Új javaslatokkal fog­lalkozni. Bidault csatlakozott ehhez az állásponthoz. Éden angol külügy­miniszter azt mondotta, hogy haj- !andó tanulmányozni az új javasla­tot, de nem bízik abban, hogy az megvalósítható. Ilyenmódon a nyugati külügymi­niszterek minden nyomós érv és ók nélkül egymásután elutasították a szovjet küldöttség javaslatait, ame­lyek a német kérdés megoldására, a nemzetközi feszültség csökkentésére 'rányulnak. A külügyminiszterek ezután elfo­gadták a bevezetőben közölt kammü nilkét. Molotov azzal a kérdéssel for­dult a külügyminiszterekhez, kí­vánnak-e még nyilatkozatot tenni. Mindhárom nyugati külügyminiszter röviden felszólalt. Felszólalásuk kö­zös tartalmát Eden angol külügy­miniszter a következő szavakkal fe­jezte ki: „Szembe kell néznünk a csalódással“, Molotov szovjet külügyminiszter végül összefoglalta a berlini értekez­letén elért eredményeket és rámuta­tott azokra az okokra, amelyek egyes kérdésekben eddig megakadályozták a négy hatalom képviselőinek meg­egyezését. 8z indiai fegyveres őrség csütörtökén törvénvtetönii! átadta az amerikainak a 17 liadüogoiygyilkos ügynököt Keszon (Uj Kína) Az indiai fegy­veres őrség február 18-án törvény­telenül átadta az amerikai félnek a koreai és kínai hadifoglyok meggyil­kolásának vádjával letartóztatott és perbe fogott 17 csangkajsekista és 'iszinmanista ügynököt Amerikai hírügynökségek felfed­ték: az amerikai fél e gyilkosok át­vétele után nyomban elhatározta, hogy átadja őket Csang Kaj-Sek és Li Szih-Mah hatóságainak. Masryar orvosok Moskva ban magyar vendégeket. A. F. Tretyakov leható beszélgetésben ismertette a iüldöttség tagjai előtt a Szovjetunió ’igészségügyéneik fő elveit és szerve setét. A küldöttség ezután találko­zott a minisztérium több felelő? munkatársával

Next

/
Thumbnails
Contents