Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-19 / 42. szám
1954 FEBRUÁR 19 NAPLÓ n A megyei állattenyésztő állomás munkájáról Február 15-én volt négy hónapja, hogy megalakult a Megyei Állattenyésztő Állomás, azt követően a járási állattenyésztő állomások. Az ott dolgozó állattenyésztési szakemberek sok figyelmet érdemlő nehézségek közepette láttak munkához- Részben, mert ismeretlen munkaterületen kezdtek dolgozni, részben pedig azért, ment munkájuk új szervezési formán alapszik. A kezdet, kezdetén sokat segítette őket a földművelésügyi minisztérium. Azóta — főleg az utóbbi két hónapban, — a minisztérium is igen kevés segítséget ad az állal'.tenyésztő állomásnak. Mégis ennek ellenére feladatuk nagyrészét jól végezték el. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a törzskönyvezés^ vonalán. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjelenése után megragadták azt a kedvező álltái mar, mely a dolgozó parasztok részéről mutatkozott meg az állattenyésztés fellendítésével kap csolatban. Több községben tartottak gazdagyüléseket, ahova, szívesen mentek el a parasztok. Szakoson és Bétán például 200-náil több állattenyész tési dolgozó Vett részt a gyűlésen. De kisebb-nagyotob hibáktól eltekintve a. többi helyen is jól sikerültek a gazdagyűlések. Ezek tehát azt igazolják, hogy megyénk dolgoz parasztjai körében nagy az érdeklődés az állattenyésztés fellendítése, a minőségi állattenyésztés iránt. Hogy az állattenyésztő állomás ezzel megbízott dolgozói jól látlak el feladatukat, azt mi son bizonyítja jobban, mint maga az a tény, hogy már most törzskönyvi ellenőrzés alá vettek any- nyi továbbtenyésztésre alkalmas állatot, mely az cv végéig volt beütemezve. Az apaállatok körül azonban még a . mai. napig sem sikerült teljes egészében rendet teremteni. Takarmányozási, gondozási hibák megjavítása körül még minőig igen sok á tennivaló, és bizony ezért az állat- tenyésztő állomás dolgozói sokat tehetnek. A községi apaállatokkal kapcsolatos hiányosságok megszüntetése érdekében nem éppen a legjobb módszert ragadták meg.. A takarmánykészletet alapulvéve a községi tanácsok vezetőinek bevonásával kidolgoztak ugyan takarmányszabványt, az állatgondozókat kioktatták. De ez is kevés. Pontosan azokkal az emberekkel nincs szoros kapcsolatuk, akik legjobban érdekelve vannak abban, hogy jóminőségű apaállatok legyenek a községben. A dolgozó parasztok széles tömegeivel nem a legjobb a kapcsolata az állattenyésztő állomásnak. MI lenne, ha egy községben a 'legkiválóbb állattenyésztő dolgozó parasztot, illetve parasztokat bíznák meg az apaállatok gondozásának és takarmányozásának ellenőrzésével. így lenne jó és ennek így is kell lenni. Ha a község legkiválóbb dolgozó parasztjai állandóan figyelemmel kísérik az apaállatok „helyzetét“, akkor nem fordul elő, hogy hétszámra nem jártatják meg őket, vagy eset- leg nyakig járnak a trágyában. A Megyei Állattenyésztő Állomás és a járási állattenyésztő állomások munkájának ez a leggyengébb oldala. Kevés kiváló állattenyésztési dolgozóval van szoros kapcsolatuk és bizony ez napjainkban is eléggé érezteti hatását. Ugyanis a gyakorlat azt bizonyítja, hiába segítik a termelőszövetkezetek vezetőinek elkészíteni a helyes . takarmányszaib- ványt, nem aszerint végzik az etetést. Mit kell tenni, hogy aszerint végezzék? A kiváló munkát végző, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező állattenyésztési dolgozóknak meg kell magyarázni mit jelent a helyes és rendszeres takarmányozás, meg kell bízni őket azzal, hogy ellenőrizzék ennek betartását. Ez annál is inkább hasznos lenne, mert ez a termelőszövetkezet egyéni érdeke is. Ha ezt megteszik, akkor egycsapásra meg lehet javítani az egy tehénre eső napi tejtermelés megyei átlagát. A megye’ állattenyésztő állomás dolgozói előtt nagy feladatok állnak. Az állattenyésztés fejlesztésének meg valósítása nem kismértékben rajtuk múlik. Az adottságok és lehetőségek hiztosítva vannak, csak cselekedni kell. A megyei állattenyésztő állomás dolgozói ezt nagyon jó’ fodják. Mohar László, az állomás igazgatója és többi dolgozói azt mondják: „Munkánkban minden akadályt legyőzünk, hogy a ránkbízott feladatokait maradók nélkül elvégezhessük.“ MEGJEGYZÉSEK Felajánlás, mely a do'gozók kezdeményezése elien irányul A megyei tanács szakszervezetének „felajánlásáról“ szóló cikket juttatott el a szerkesztőséghez a Közalkalmazottak Szakszervezetének Területi Bizottsága. A cikk — amely a felajánlások lényegét foglalja össze — számos jó tétele mellett tartalmaz néhány olyan adatot is, amely a munkaverseny kibontakozása elé hatalmas gátat emel. A cikkből csupán három ilyen akadályt említünk meg: „Olyan vállalásokat fogad el a szakszervezeti bizottság, amelyek kiértékelhetők, konkrétak, s amelyek a munkatervi feladatokhoz kapcsolódnakEzek szerint a közlekedési vagy kereskedelmi osztályon senki ne merjen arra gondolni, hogy munkaterven kívül még mondjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének elősegítéséi szolgáló felajánlását elfogadja a szakszervezet. A mezőgazdasági termelés tehát legyen csak a mezőgazdasági osztály kizárólagos feladata. Ehhez senki nem segíthet. Ragaszkodjon minden dolgozó az osztály munkatervéhez, tegyen olyati felajánlást, hogy az osztály munkatervét teljesíti. — Igen ám, de van valami, ami gondolkodásba ejti az embert, ha e „felajánlásokat‘ megnézi. „Közös megbeszélésen elhatározták, hogy csakis azokon az osztályokon szerveznek vállalásokat, ahol annak lehetősége megvan.“ Igen, igy most már baj van. —■ Ugyanis kiderül, hogy nincs mindenütt lehetőség arra sem, hogy az osztály munkatervének teljesítését ajánlják fel a dolgozók — vagyis értsük meg a szót: nincs minden osztálynak munkaterve. S ezek után az a kérdés, hogyan tudják „február 28-ig harcbavinni az apparátus összes dolgozóját“, amikor annak egy részét kizárják a versenyből? Mit szól mindehhez a területi bizottság? Igen meglepő a válaszuk, amint írják: „Vegyenek példát a megye többi közalkalrruizot- tai is...“ Mi nem tartjuk valami szerencsésnek a példakép kiválasz tását. Félreértés ne essék, a megyei tanácson nem a dolgozók aktivitásával van a baj, hanem a szakszervezet bürokratikus szervezési munkájával. ügy pái'tesoporlbi&almi munkában Nak községben Császár- Ferenc elvtárs, mint. pártcsoportbizalml, alapos, , jó munkát végzett a pártveze- toségválasztás előkészítésében. Sorra béjánta a’ hozzátartozó párttagokat és elbeszélgetett velük. Különösen azokkal, akik hiányozni szoktak a taggyűlésekről. Ezeket is, de a többieket. is, kommunista meggyőző munkával mozgósítja a párt előtt álló feladatok végrehajtására. — Jó munkája meglátszik ott is, hogy min den párttagnak rendezve van a tagkönyve, nincs elmaradásuk a tagsági díj fizetésénél. Császár elvtárs segíti a népnevelő gyűlések sikeres megrendezését is, melyekre az egyéni dolgozó parasztok közül is meghívja a legjobbakat, hogy így bekapcsolhassa öíkeJ á népnevelő munkába. Ma már. egy- egy népnevelőérlekezletre 35—40 népnevelő . jön össze rendszeresen, ahol megbes.- eiik a párt- és kormányhatározatokból adódó helyi tennivalókat. E munka közben a vezetőség újjáválasztásában is nagy segítséget adott a pántvezetőség mun-' kajához. Állandóan kapcsolatban van a pártszervezettel, s mindig érdeklődik a helyi politikai munka egyes feladatai iránt. Mostanában arról beszélt a párttagok előtt, hogy miiyen nagy jelentősége van az új vezetőségválasztásnak az egész község politikai, gazdasági és kulturális életének fellendítésében. De elmondja azt is, hogyan kell az új vezetőségnek új módon dolgozni, hogy még nagyobb mértékben megnyerje a falu összes dolgozóinak bizalmát. Legjobb módszere népnevelőmunkájában a személyes példamutatás. — Naponta beszélget a dolgozó parasztokkal, s e tapasztalatokról beszámol a pártvezetőségnek. Császár elv társnak megvan a dolgozó parasztok között is a tekintélye, mert törődik a dolgozó parasztok problémáival, s szaktudását átadja nekik, öthónapos állattenyésztő &i iskoláit végzett, s az ott tanultakat jól tudja a községben hasznosítani, A. dolgozó, parasztok többször kikérik szakvéleményét és számtalan esetben adott már jó tanácsot azoknak, akiknek állatai betegség gyanúja alatt állnak. A termelési bizottságnak is hasznos tagja és jó javaslataival segíti a mezőgazdáság fejlesztéséről szóló határozat helyi problémáinak megvalósítását. Császár elvtárs az egykori cselédember szívesen dolgozik pártunk és kormányunk célkitűzéseiért, s másokat is erre buzdít, mert felismerte benne a maga és családja szebb és boldogabb jövőjének biztosítékát. — Ezt igyekszik a többi dolgozó parasztokban is elmélyíteni. Ebben segít neki felesége is, aki az asszonyok között igyekszik jó politikai munkát végezni. Példamutató munkájukkal magukkal ltudjak ragadni a pártszervezet tagjait és a pártonkivüli tömegeket. Kisgyüléseken, esti beszélgetéseken szívesen hallgatják Császár elvtársat, aki ismeri a párt- és kormányhatározatokat, s meglátja belőle azo kát a legfontosabb tennivalókat, amelyek a község területére vonatkoznak. Sok ilyen párttagra van szükség minden alapszervezetben, hogy ilyen lelkesen vegyék ki részüket a párt- munkából, mert így biztos sikere lesz a pártvezetőségek újjáválasztá- sáért, a mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcnak. Az energiatakarékosság legfőbb lehetőségei Irta: GYŐKI ÁRPÁD energetikus Az energia a munkavégző képesség mai értelemben vett fogalma alig 100 éve tisztázódott műszaiká tudományos alapon, a gyakorlati felhasználására való törekvés azonban olyan régi, mint az emberiség története. A természet adta energiák felismerése egy-egy fejezete az emberiség fejlődésének. Az emberi izomerő gazdasági felhasználásának ösztönző gondolata adta az első dorongot, kőbaltát, szerszámot az emberiség kezébe. Idővel felismerte azt, hogy izomerejének leshető legkisebb helyre való összpontosításával nagyobb hatást ér el, így kialakította az íjat, a nyálat. A legnagyobb fejlődést a tűz birtokbavétele jelentette, ami alapvetően megváltoztatta az ember életkörülményeit. Felfedezte a víz és a levegő mozgásában lévő energiaforrást, a vegyi energiák hasz nosrtását. A különböző megjelenési formákban található energiákat lé- pésnöl-lépésre hajtotta uralma alá Ezekkel tartotta üzembe gépeiit, melegítette, lakását. A velük való takarékosságnak nem volt különösebb jelentősége. A technika, a kultúra és áz ipari termelés napról-napra történő óriási emelkedése paratneso- lóan szükségessé teszi, hogy a rendelkezésre álló energiaforrásokkal, energiakészletekkel tervszerűen gazdálkodjunk. Ma egy ország gazdasági életének fejlődését, annak gazdaságosságát az energia gazdálkodás döntő módon befolyásolja. A helyes energiagazdálkodás biztosítja azt, hogy a termeléshez szükséges energiának az előállítása és az egyes szektorokban történő felhasználása a lehető leggazdaságosabban történjen. Innen ered aiz a megállapítás, hogy a XX. század kultúrájának fokmérője tulajdonképpen az energiákkal való tervszerű gazdálkodás. A szocialista tervgazdálkodás természetszerűen ki terjed erre a területre is, és -nem véletlen, hogy a természeti kincsekben, energ iaforrásckban leggazdagabb Szovjetunió messze élenjár az energiagazdálkodás terén is. A magyar népgazdaság meglehetősén szegény energiaforrásokban, éppen ezért még fokozottabb jelentősége van nálunk a céltudatos, tervszerű energiagazdálkodásnak. A kapitalista gazdálkodásban a vizierő (kihasználásánál legfontosabb költségtényező a beruházott tőke amortizációja és (kamata. A fehér és a fekete szén versenyében hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, attól függően, hogy milyen a tőkepiac helyzete. A kapitalista gazdálkodás körülményei között nincsen meg a lehetőség arra!, hogy a vizi- erö hasznosítás problémái teljes mértékben megoldódjanak. Csak szocialista tervgazdálkodás teszi lehetővé a vizierőkészletek feltárását egy átfogó vízgazdálkodási terv keretében, az összes vízgazdálkodási ágak kielégítésével. Népgazdaságunk, földrajzi fekvésünknél, fogva energiahordozókban gyengén van ellátva. Szén- vagyomink, olajkészletünk sem túlságosain nagy, földgázkiincsünk pedig jelentéktelen. Igen fontos ezért az. hogy vizierőinket, a lehetőséghez képest erősen használjuk ki. Amikor bányászaink hősi harcáról beszélünk, akkor a termelőmunka egyik legfontosabb tényezőjének, az energiának a megszerzéséről szólunk. A tapasztalat aat mutatja,, hogy még azok a szakemberek sem ismerték fel minden esetben e kérdés fontosságát, akikre üzemeik vezetését, energiaátalakító berendezések ellátását bízták. Mégkevésbbé az energiát nem hivatásszerűen, hanem szükségből fogyasztó dolgozók, akik az energia jelenlétét természetesnek tartják és csak akkor döbben nek rá annak fontosságára, amikor január közepén elfogy a fűtőszenük. Vagy rövid időre leáll a világítás, vagy pedig az üzemben jelentkeznék a nehézségek, villamos- vagy más energiabiány következtében. Az energia, életünk, munkánk, kényelmünk, kulturális fejlődésünk egyik legfontosabb alapja, melyet csak széntermelésünk, energiatermelő eszközeink építésének fokozásával és a •másik oldalon az energiával való legnagyobb fokú takarékossággal lehet biztosítani. A takarékosságnak, a gazdaságosságnak sok lehetősége van, mely népgazdasági szemponton felül, még a takarékoskodó család költségvetésében is fontos szerepet játszik. Hivatalokban a hatalmas villamos energiát fogyasztó mennyezetvilágítás helyett, egy kellemesebb fényt adó. és világítástechnika szempontjából is jobban kihasználható asztalilámpa állítható 'be, mely a szembeniévé Íróasztaloknál két dolgozó személy igényeit is teljes mértékben kielégítheti. Ez a megoldás hivatali szobánként annyi energiamegtakarí- tást eredményezne, amennyivel például a Tolnamegyei Nyomdánál egy újabb betűszedő dolgozó zavartalan munkáját tenné lehetővé. A magánháztartásokban levő rozsé és vasaló takarékos használata például budapesti viszonylatban, de talán szekszárdi viszonylatban is kielégítené a közvilágítást. A háztartásban fölöslegesen igény bevett rezsök, elektromos kályhák, üres szobákban harsogó rádiók és égvehaigyott világítás energiafogyasz tása körülbelül ugyanannyi, mint amennyi energiát egy könnyűipari dolgozó az üzemben munkájával igényel. Éppen ezért fontos kérdés és döntő eredménye van az észszerű világításnak, hiszen megyénk és megyeszékhelyünk valamennyi háztartása, üzeme és üzlete használ világítási energiát. Megfelelő elhelyezés. jó armatúrák, fénycső alkalmazása, mind komoly megtakarítási le- hetős^et jelent. Különösen vonatkozik a takarékosság üzleteinkre, ahol a túlzásba vitt világítás, vagy reklám elhagyása komoly megtakarítást eredményezhet. De főleg vonatkozik ez üzemeinkre is, ahol az energiagazdálkodásnak számtalan módja kínálkozik a szén, gázolaj, földgáz és villamosenergia vonalán egyaránt. Bányászaink hősi harcot vívnak a szénért, amely hazánkban felhasznált energiahordozók több mint 90 százalékát teszi ki, de ugyanilyen hősi harcot vív a villamosenergia- ipar minden dolgozója. A mérleg egyik oldalén igen komoly súlyt jelent nagyszerű munkájúk. Ez a mérleg csak akkor jön egyensúlyba, ha a másik oldalra odakerül a fogyasztók takarékossága, gazdaságossága, otthon és az üzemekben egyaránt l Éneikül nemcsak általános jólétünk fóliázását, de a zavartalan energiaszolgáltatást sem lehet biztosítani. Éppen ezért felhívom a Tolnai Selyemgyár, a Simpntomyai Bőrgyár, á Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés, a Tolnamegyei Malomipari Egyesülés és a Tolnamegyei Tejipari Egyesülés vezetőit és függetlenített energetikusait,, hogy közösen megbeszélve a „Több szem többet Iát"-elvén indítsunk egy energiacsökkentési versenyt, amelynek eredmény ével nagyban hozzájárulnánk a miniszter tanács energiagazdálkodásra vonatkozó sikeréhez. Javaslom a fenti vál lalatok felé, hogy az energiagazdálkodásával kapcsolatos megtakarítási műveletek és módszerek tárgyalására a kiküldött meghívón feltüntetett időpontban tartsunk közös konferenciát a Tolnamegyei Tanács Bánya- és Anyagipari Egyesülésnél, Szek- szátd, Marx Károly utca 11. szám alatt.
