Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-19 / 42. szám

2 IN A F t O 1954 FEBRUAR 19 A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap eseményei Néhány nappal ezelőtt ked­ves levelet kaptak a Szovjetunióból a Budapest-józsefvárosi vasutasok. A levele^ Archipov és Lucskov élen­járó szovjet vasutasok írták Temes­vári Henriknek, a józsefvárosi pálya udvar sztahanovista forgalmi szol­gálattevőjének és Aszódi József sztahanovista kocsimestemek. Szov­jet tapasztalatok alapján á két szta- hánovista kezdeményezésére honoso­dott meg hazánkban elsőként a jó­zsefvárosi állomáson az úgynevezett megállásnélküli, lökéssorozatos tola­tást módszer. Ennek a módszernek az .úttörői a Szovjetunióban Archi­pov és Lucskov elvtársak voltak. Munkamódszerük pontos leírását mintegy két évvel ezelőtt küldték el a magyar vasutasoknak. Azóta már hazánkban is sikerrel alkalmazzák és egyre jobb eredményeket érnek ei segítségével a síktolatásnál. A most érkezett levélben a szov­jet síktolatási módszer kezdeménye­zői válaszolnak az Aszód'i-kocsiren- dező brigád korábban írt soraira és szeretetteljes jókívánságaikat küldik a magyar vasutasoknak a Magyár Szovjet Barátság Hónapja alkalmá­ból. A levélben újabb hasznos út­mutatásokat és tanácsokat adnak ahhoz, hogy a Józsefvárosban és a többi vasútállomáson az eddiginél is eredményesebben alkalmazhassák a sík tolatás szovjet módszerét. A józsefvárosi pályaudvar Aszódi- brigádja csütörtökön küldte el vá­laszát Archipov és Lucskov elvtár­saknak. A levélben meleg szavakkal emlékeznek meg arról a készséges és önzetlen segítségről, amit a ki­váló szovjet vasutasok már eddig is nyújtottak a magyar vasutasoknak munkájuk eredményesebbétételóhez. Levelükben elmondják, hogy ma már hazánkban ötvanhét olyan pályaud­var van — a józsefvárosit is bele­számítva,, — ahol a szerelvényeik rendezésénél az Archipov-, Lucs- kov-féle síktolatást alkalmazzák. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja idején a műszáki dolgozók: mérnökök, technikusok számára is­mét igen sok alkalom nyílik arra, hogy az eddiginél is részletesebben tanulmányozzák az élenjáró szov­jet technika eredményeit. Valkó Endre, a MTESz főtitkára ezzel kap csői atban nyilatkozatot adott az MTI munkatársának: — Egyesületünk tagsága körében több. mint egy évvel ezelőtt mozga­lom indult ,.a szovjet tapasztalatok alkalmazásáért" — mondotta Valkó Endre. — Ebbe a mozgalomba a mű­szaki értelmiség széles rétegei kap­csolódtak be. Az egyesületek számos brigádot alakítottak a különböző üze mek, intézmények, kutató és ter­vező intézet műszaki dolgozóiból, akik feladatukul tűzték ki egy-egy szovjet technológiai módszernek, el­járásnak az üzemben való megismer­tetését. megvitatását és bevezetését. Kiemelkedő eseményeket jelentettek egyesületeink életében a kiváló szov­jet tudósok, szakemberek látogatá­sai. Most. amikor az egész ország a Magyar Szovjet Barátság Hónaoját es körünkbe érkező szovjet tudóso­kat. művészeket ünnepli, alkalom nyílik arra. hogy új kezdeményezés­sel adjunk lendületet a további mun­kának. A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja alatt kerül sor a legújabb szovjet technológiai eljárások ismer­tetésére. Tudományos egyesületeink az ipar minden ágában közel két­száz előadást, ankétot tartanak az üzemekben, ezeknek több, mint fe­lét vidéki nagyüzemeinkben. ..Madrid" és az „Arriba“ című spa­nyol lapokban megjelent cikkekből, amelyek sértegetik és fenyegetik Franciaországot, emellett követelik a „Washingtom-BomT'-tengely létre­hozását. Muong-Sai melletti francia megerő­sített tábort. * A francia nemzetgyűlés hadügyi bizottsága most vitatja meg az ..Európai védelmi közösséget“ létre­hozó párisi szerződést, hogy jelen­tése majd alapul szolgáljon a nem­zetgyűlés későbbi ratifikációs vitá­jához. A bizottság felkérte Laniel miniszterelnököt, hogy február 26-án jelenjen meg az ülésén. A külpolitika hírei WÜRZBURG Würzburg ban az Adenauer-rend­őrség elkobozta V. M. Molotov szov­jet külügyminiszternek a berlini konferencia első ülésen mondott be­szédét ismertető röplapokat. * BERLIN Az ,.ADN" hírügynökség jelenté­sé szer,int február 15-én este a bonni hatóságok által támogatott fasiszta suhancok támadást intéztek a né­met népnek az egységes, békeszere­tő, demokratikus Németország meg­teremtéséért folyó harca jegyében a lübecki városházán megtartott gyű­lés résztvevői ellen. A támadók a gyűlés néhány résztvevőjét véresre verték. A gyűlés színhelyén megje­lenő rendőri őrjárat nem volt haj­landó letartóztatni a sühancokat., A rendőrök a gyűlést feloszlatták. NEWYORK Sajtójelentésekből kitűnik, hogy a Szövetségi Bíróság esküdt,jei az Egyesült Államok Kommunista Párt ja Michigan-áJlambeli négy vezető­iét „bűnösnek" mondták ki a Smitti- tőrvény megszegése miatt. Közvetlenül a határozat kijelenté­se után Picard bíró utasítást adott a vádlottak letartóztatására. Az íté­lethozatal február 19-ére várható. Helen Winter, az egyik vádlott sú­lyos beteg és a bíróságra is hord­ágyon vitték. Picard bíró nemcsak, hogy nem engedte meg, hogy orvosi segélynyújtásban részesítsék, hanem elrendelte, hogy húzzák le róla a pokrócot, mivel az vörös színű volt. A BERLIN Würzburgban Adenauer rendőrsé­ge kedden elkobozta azokat a város­ban terjesztett röplapokat, amelyek Molotov szovjet külügyminiszternek a négyhatalmi értekezleten tartott beszédeit ismertették. A röplapokat würzburgi hazafiak készítették és terjesztették. Hannoveri jelentés közli, hogy Alsó-Szászországban a rendőrség ház kutatást tartott Németország Kom­munista Pártja húsz funkcionáriu­sának lakásán. A rendőrség a ház­kutatások során mindenekelőtt olyan röplapokat keresett, amelyek az igaz sághaz híven tájékoztatják a lakos­ságot a berlini értekezlet lefolyásá­ról. Az amerikai-sTvinyo! katonai egyezmény következményei Paris (TASZSZ) A „rHumaiMté" közlése szerint Franco Spanyolorszá gában folytatódik az a franciaelle­nes hadjárat, amely kevéssel az 1953- as amerikai-spanyol katonai egyez­mény aláírása után kezdődött. A „1‘ Humanité" számos idézetet közöl a Hírek Franciaországból A francia demokratikus sajtó hírt ad arról, hogy szakszervezeti egység­ben folytatott nyolcnapos sztrájk- harc után az állami meteorológiai szolgálat alkalmazottai kikénysze­rítették közvetlen gazdasági követe­léseik jelentős részének teljesítését. A személyzet országszerte csütörtö­kön reggel újból munkába állt, mi­után a kormány kötelezte magát, hogy három—nyolcezer frankig ter­jedő pótlékot engedélyez a személy­zet egyes alacsonyan fizetett kate­góriái számára. VESSÜK ÖSSZE Földművelés a Szovjetuniói)in A Szovjetunió mezőgazdasági gépgyárai a legújabb típusú mező­gazdasági gépekkel látják el a kolhozparasztságot. Ezek a gépek mind arra hivatottak, hogy megkönnyítsék a kolhozparasztok munkáját. A képen: Szántás villanytraktorral a „Bogdán Hmelnyickij"-kolhoz- ban (Ukrán SzSzK.) Földművelés a gyarmatokon A cukor áldás — de kinek... A traktorok és modem ekek „tűi költséges“ beruházást képeznének a nagykiterjedésű jamaicai ültetvé­nyek megmunkálására, melyek a gyarmatosítók tulajdonában vannak. A képen: kezdetlegesen elkészített ekét vontat három pár ökör a jamaicai cnkornádültetvényen. Dúl les csütörtökön este tanácskozik Adenauerrel Berlin (MTI) A nyugatberlini rá­dió közölte, hogy Dulles amerikai külügyminiszter, aki csütörtökön es­te a berlini értekezlet befejezése után repülőgépen visszatér Washing­tonba, a Köln közelében lévő wahni repülőtéren Adenauer kérésére egy órára megszakítja útját, hogy mee- beszélést folytasson a kancellárral. Eden angol és Bidault francia kül­ügyminiszter nem teljesítette Ade- ’nauer hasonló kívánságát. Az elhúzódó vietnami háború, amely súlyos szenvedéseket okoz a francia népnek, mind erélyesebb til­takozást kelt különböző politikai és társadalmi körök képviselőiben. — Franciaországban mind gyakrabban hangzik fel az a követelés, hogy kezdjenek béketárgyalásokat Viet­nammal. A ,^‘Information“ közlése szerint Mendes-Framce, a Radikális Szocia­lista Párt egyik vezetője Vempnibam kijelentette: „Az indokínai háború csakis a harcban álló felek közötti közvetlen tárgyalások útján fejez­hető be." V Parisba érkezett hírek szerint Ple­ven hadügyminiszter az indokínai francia cxpediciós csapatok parancs nokainak kíséretében folytatta szem- leútját. Ebinek során látogatást tett a hanoi melletti Katbi-i támaszpon­ton. ajhol ax Amerikából küldött „B- 26“ mintájú bombázógépek és az amerikai „műszaki személyzet“ állo­másozik. Hanoiban Plcven Bao Dajjal és miniszterelnökével, Buuloc herceggel találkozott. Hírügynökségi jelentések szerint az indokínai halmru folyta­tásáról volt szó, amelynek „hatékony ellenőrzését" O* Dániel tábornokra, az Indokínában működő amerikai katonai küldöttség vezetőjére kíván­ják hízni. A francia minisztertanács szerda délelőtti ülésen csaknem kizárólag az indokínai háborúval összefüggő kérdésekkel foglalkozott. A minisz­tertanácsról közzétett hivatalos je­lentés Indokínával kapcsolatban csak annyit közöl, bogy Marc Jaquet, a társországok ügyeivel foglalkozó ál­lamtitkár jelentésében „kielégítő­nek“ mondotta a legutóbbi hadmű­veletek lefolyását. ■ Ezzel szemben a vietnami demo­kratikus rádió hűt ad arról, hogy a patet-laoi felszabadító hadsereg tel­jesen körülzárta a Luang-Prabangtót HlAmítimitrlyis ceyalr1rr,1 e f’/s.'L'rrrrí 1 941 decemberének utolsó napjaiban a •*- Krim-félsziget keleti partjának egyik öb­lében a feketetengeri flotta tengerészeinek kis csoportja szállt partra. A tengerészek kivertek a faluból a túlerőben lévő németeket, a hegyek felé űzték őket és néhány napon át megszállva tartották a partot. Az óriási vihar azonban meg­akadályozta a megerősítő csapatok partraszállá­sát és a 25 tengerész hősi haléit halt. A tragédia azon a csodálatos fövenyes par­ton játszódott le, amely nyaranta nagy számban csáibüja ide az elragadó 'tengeri fürdőzés ba­rátait. Ha errefelé jár az ember, megmutatják a helybeli nevezetességeket, elsősorban Vosztokov költő házát. Vosztokov már régen meghalt, ver­seit elfeledték, a lexikonban csak néhány sori találunk róla. Az elhunyt költő sírját, özvegye, Olga- Ivanovna gondozza. Az öreg asszonyka hí­ven őrzi férje emlékét és Vosztokovot a legki­válóbb orosz költők közé somija. Férje dolgozó­szobájában, amolyan múzeumfélét rendezett be. s azt készségesen mutogatja baráti körének. Olga Ivanovna valamikor régen orvosi diplo­mát szerzett, de amióta Vosztokovot megismerte, nem végzett orvosi munkát. Tiszta szívének egész melegével szerette férjét, s szinte teljesen fel­oldódott az ő egyéniségében. Szerette verseit, gondolatait, megszokta, hogy férje szemével néz­ze a világot. Valami különös álom ábránkban élt, férje mellett., s a költő halála után sem ébredt fel belőle. Csak ©gys2er, egy viharos decemberi éjsza­kán eszmélt fel és látta meg a világot a maga rémülettől tágranyílt szemével. * Nem tudta, hogyan szálltak partra a ten­gerészek. Sötét éjszaka volt, dermesztő észak­keleti szél fújt, háborgott a tenger. A házat meg- megremegtette a tomboló vihar. Az asszony bc- burkolódzott férje öreg, kifakult takarójába, s mint rendesen, most is olvasással akarta eltöl­teni a hosszú decemberi éjszakát. Hajnal felé elszenderedett, s arra ébredt, hogy lövöldöznek az ablak alatt. Amikor egy-egy pillanatra csen- desült a vihar, kiáltozás hallatszott a part felől. Olga Ivanovna felismerte az orosz vezényszava­kat. Óvatos mozdulattal kissé felengedte az ab­lakredőnyt, s látta, hogy a közelben zseblámpák, villognak. Tudta, hogy valami komoly dolog tör­tént: partraszálltak. ft^Aertrinfriií/lt Oll-cfa Tiwneuna a hidegtől és a ÖRÖK DICSÖSÉC/ Irta: VALENTYIN KATAJEV rémülettől remegve nyomta le a kilincset, hogy kint körülnézzen. A vihar belekapott az ajtóba és nagy robajjal kivágta. A parton kettétört csó­nak hévért. Bizonyára ezzel szálltak partra a tengerészek. Mellette néhány üres lőszeresláda és egy német lm ton a hullája feküdt. A kertben a tamariszkusz-bokrok letört ágai jelezték, mi­lyen irányban tört előre a partraszállt csapat. A tengerészek kiverték a faluból a német, helyőr­séget, a harc már valahol a falu végén folyt. Az asszony feje felett néhány eltévedt golyó si- vított el. Olga Ivanovna visszaszaladt a házba. Bezárta az ajtót és néhány napig — már nem emlékszik meddig. — figyelte onnan a hol közeledő, hol tá­volodó harci zajt. A második vagy harmadik éjszakán egyszer csak úgy érezte, hogy valami szörnyű fordulat következett be a harcban. A hegyek felől né­met ágyuk lőtték a falut, aztán nemsokára kézi­gránátok robbantak a kertben. Megismétlődött, ami az első éjszaka történt, csak fordított sorrendben. Amikor a géppisztolyok már a parton tüzel­tek, Olga Ivanovna tudta, hogy a tengerészek visszavonulnak. Sejtette, hogy a partraszá’Mók száma nagyon megritkult. Tüzűk egyre gyengébb, egyre ritkább lett. \1 egzörrent az ajtó. Puska-tussal döröm­” ■ bőitek rajta. Olga Ivanovna a díványra feküdt, fejére húzta a takarót,’, hogy semmit se halljon, semmiről sem tudjon. A dörömbölés megismétlődött, s az asszony a félelemnél erő­sebb, leküzdhetetlen érzésnek engedelmeskedve, felkelt, fogta mécsesét s egész „testében remegve ajtót nyitott. A küszöbön egy tengerész állt, majd gyorsan belépett a házba. — Polgártársnő, keressen magának valami fedezéket, Itt vesszük fel a tüzelőállást. A tengerész hirtelen meglántorodott, de az­tán nagy erőfeszítéssel mégiscsak talpon maradt és elfehéredő ajkai közt suttogta: — Át kellene kölni a sebemet. Olga. Ivanovna leültette a díványra. Elvette tóle a géppisztolyt, s megvizsgálta a sebét. A lö­vedék a balvállat ütötte át Olga Ivanovna ügye­sen bekötözte'a sebet. A katona összeszorított toega.1 tűrte a naev fáidat mai. Alig végzett az asszony a kötözéssel, a ten­gerész máris talpraugrott és figyelni kezdett. — Most már csak egyetlen géppuska szólt. Rövid meg-megszakadó sorozatokat adott, mint egy haldokló utolsó szívdobbanásai. A géppuska nem­sokára elhallgatott. A tengerész felkapta géppisztolyát és a fáj­dalomtól rekedt hangon mondta: — Mind megölték. Már csak én vagyok élet­ben — mondta, s körülnézett a szobában. — Ki gondolta volna, hogy itt múzeum van? — szólt megilletödötten. — Miért nem, figyelmez­tetett? Ide akartam tenni a tüzelőállást. Tönkre­mehetett volna valami a harcban. Ne haragud­jon, már megyek is. Ezzel elindult. Az ajtóban megállt, mintha utolsó pillantást akarna vetni a világba, .amely­ből eltávozik. Olga Ivanovna ekkor ocsúdott fel abhói az álomból, amelyben egész életét leélte. Látta a tengerész feketén villogó gyermekszemét, fájda­lomtól eltorzult arcát, a neáves köpenye 1 alól elővillanó véres kötést és szívében hirtelen kü­lönös erővel lángralobbant az anyai érzés, mely­ben sohasem volt része. Hiszen ez a feketesze­mű, vérző fiú az ő fia, az ő unokája is lehetne. A fiúhoz lépett és átölelte: „Fiam, édes fiam!“ Rá akarta venni, hogy ne menjen el. — Óvni akarta. Azt mondta, bo*’ elrejti, gondját viseli, meggyógyítja. Fülébe suttogta, hogy hasz­talan „oda“ menni, hiszen a parton már minden­nek vége. Mint orvos, követelte, hogy marad­jon. A tengerész gyöngéden kibontakozott az öregasszony karjaiból és nagyon határozottan, de nagyon kedvesen mondottá: — A háború elől nem lehet elrejtőzni. Ne­künk az a kötelességünk, hogy helytálljqnk. Ezzel elment. Odafeküdt a, néhány perc előtt meghalt bajtársának gépfegyvere mellé, egy sorozatot lőtt, s néhány perc múlva meghalt ő is — az utolsó a 25 partraszállt tengerész kö­zül. A tengerparton emlékmű áll, rajta fel­irat: „Örök dicsőség hazánk szabadsága - . ért és függetlenségéért vívott harcokban elesett 25 hős tengerésznek.“ ' ; ' A szabad és független szovjet emberek örök­zöld koszorúkat, mezei virágokat, illatos üjrőm- füveket és virágzó vadmályvát hoznak az emlék­mű talapzatára, /. ,

Next

/
Thumbnails
Contents