Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

NAPLÓ WM FEBRUAR 14 'A A voxel őségválasztó la^yűlések hírei Elméleti tanácsadás A tőkés a munkás munkaerejének értékét vagy munkájának értékét fizeti-e meg? A megyénk területén eddig lezaj­lott új pártvezetőséget megválasztó taggyűlések azt mutatták, hogy párt­tagjaink nagy érdeklődéssel tekin­tenek e rendkívül fontos esemény elé. Ahol a pártszervezetek vezetői megfelelő eMkészitő munfkát végez, tek, ott eredményesek is voltak ezek a taggyűlések, s nagyban hozzá­járulnak ahhoz, hogy egy-egy mun­katerületen a pártélet fellendítésé­vel nagyobb eredmények mutatkoz­zanak a párt - és kormányhatáro­zatok végrehajtásában. A SZAKCSI PARTY'EZUTOSEG- VALASZTÓ TAGGYŰLÉS azt mu­tatta, hogy a vezetőség komoly fel­adatnak tekintette az előkészítő munkát. Ennek tudható be az, hogy a kommunisták valamennyien meg­jelentek, sőt három beteg elvtárs is megjelent, akik már előtte több hete feküdtek. Érezték, milyen je­lentős számukra és a falu élete szá­mára az új vezetőségek megválasz­tása. A beszámoló is jó volt. Fel­ölelte a pártszervezet közel két esz­tendős munkájának eredményeit és hiányosságait. Bírálta a beszámoló a vezetőséget, s nemcsak általánosságban, hanem személy szerint is. Nem maradt el a bírálat a felsőbb pártszervek felé sem. Tartalmazta azt is, hogy mi­lyen eredmények mutatkoznak meg a faluban a párt -és kormányhatá­rozat végrehajtása során, és hogy milyen intézkedéseket tett a párt- szervezet annak sikeréért. Részlete­sen beszélt a közvetlen feladatokról is amelyekké1 kfi önösen a mező­gazdaság fejlesztéséről szóló párt­ós kormányhatározatok sikeres vég­rehajtását segíthetik elő. Komoly szó esett a vezetöségvá.asztás fon­tosságáról és éppen ennek nyomán komoly vita alakult ki a megválasz­tandó új pártvezetőség tagjaival kapcsolatban. A pártdemokrácia szigorú betar­tása új lendületet adott a párttag­ságnak és a megválasztott vezetők­nek munkájukhoz. Hangya elvtárs, a párttitkár például meghatódva mondta el a taggyűlés végén, hogy azt gondolta, ő már öreg és nem tudja megfelelően segíteni a felada­tok végrehajtását. De ahogy a tag­ság egyhangúlag, bizalommal újra beválasztotta a vezetőségbe, bízik abban, hogy közös erővel még job­ban tudja feladatát megoldani. * GYULAJ KÖZSÉGBEN már nem történt ilyen alapos előkészítés a pártvezetőség újjáválasztásában. Pe­dig a járási pártbizottságtól is kínt volt Tolnai elvtárs. Nem is tudha­tott megfelelő segítséget adni az alapszervezetnek, mert amikor a já­rási pártbizottságon megbeszélték a feladatokat, nem jelent meg. A beszámoló is tükrözte az elő­készítés hiányosságait, bár megfele­lően beszélt az eredményekről és Megjelent a Népnevelő zsebnaptára Megjelent díszes piros kötésben a „Népnevelő zsebnaptára'*, az MDP Központi Vezetősége ágit, prop. osz­hiámyosságokróL Keveset mondott a párt és kormány decemberi határo­zatainak végrehajtásáról, e ennek nyomán a további feladatokról. így a hozzászólók sem kaptak megfelelő alapot, amelynek nyomán kifejthet­ték volna véleményüket, javaslatu­kat. Egyedül Hódor elvtárs dolgozó paraszt beszélt a további feladatok­ról részletesen. Az előkészítés hibái megmutatkoztak a vezetőségválasz­táson is. Olyan községben, mint Gyulaj, ahol túlnyomó többségük­ben dolgozó parasztok élnek, nem került a pártvezetőségbe egyetlen dolgozó paraszt sem. * A BATASZEKI BUZAKALASZ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN az elmúlt napokban tartották meg a vezetőságválasztó taggyűlést. A be­számolóhoz többen hozzászóltak. Bát­ran bírálták a vezetőség munkáját. Felajánlások is hangzottak el a ter­melési munkával, a pártmunkával kapcsolatosan. A szőlészeti brigád tagjai például vállalták, hogy a gyümölcsfákat rendbehozzák, s a szőlőt még most a tél folyamán meg trágyázzák a III. Pártkomgresz- szus tiszteletére. Ez a taggyűlés jó példája volt an­nak is. hogy egyik pártszervezet hogyan segítheti a másik pártszer­vezet munkáját, különösen most, a mezőgazdáság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtása érdekében. A bátaszéki Búzakalász termelőszövetkezet párt- szervezetének taggyűlésén megjelent a bátaszéki vasút pártszervezetének titkára is, hogy segítsen a vezetőség­választás nagy munkájában. Egyben komoly segítségét ajánlotta fel a gazdasági munkák területén is. A vasúti pártszervezet nevében vál­lalta. hogy komoly segítséget nyúj­tanak a termelőszövetkezetnek gé­peik, szerszámaik kijavításában. * a sárpilisi gépállomás pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén is az előkészülés hiá­nyosságai mutatkoztak meg. Hibás ebben a szekszárdi járási pártbizott­ság is. hogy olyan aktívát küldött ki hozzájuk, aki nem tudott megfelelő segítséget adni a pártszervezetnek. A iárási pártbizottság ellenőrzése is hiányos volt itt az aktívákkal kap­csolatban. A beszámolót például az utolsó napon a taggyűlés előtt né­hány órával készítette el a pártszer­vezet titkára, s erről nemcsak a já­rási pártbizottság nem tudott, de a kintiévé aktíva sem. Természetes, így a beszámoló nem a pártvezetőség kollektív munkája volt, hanem a pártszervezet titkáráé, mindössze egy félív papíron leírva. Mintha bizony a sárpilisi gépállo­máson nem lennének hiányosságok az eredmények mellett. A hozzászó­lások pedig azt bizonyították, hogy vannak. Széki elvtárs, Sipos elv­társnő, s a többiek bátran bírálták a gépállomás vezetőségét. Abban is av pártszervezet eddigi munkájának hiányosságai mutatkoztak meg, hogy például a gépállomás vezetője igye­kezett a felvetett hibák alól kibújni, sőt kerülő úton igyekezett azt visz­szavemL Feltétlenül fontos, hogy a megválasztott új pártvezetőség e ta­pasztalatok nyomán sürgősen igye­kezzen munkáján javítani. Nem kell arról külön beszélni, hogy milyen nagy felelősség hárul gépállomá­sainkra, s köztük a sárpilisire is mezőgazdaságunk fejlesztésével, a falu felvirágoztatásával kapcsolat­ban. • REGÖLYBEN egész máskép né­zett ki a pártvezetőség újjáválasztá- sára való készülődés. A pártszerve­zet mozgósította nemcsak a vezető­ség tagjait, hanem a pártcsoporb- bizalmikat is, hogy beszéljenek a párttagokkal, sóit a pártonkívüli dol­gozókkal is e döntő jelentőségű ese­ményről. A pártcsoportbizalmiák, mint Farkas Ferenc elvtárs is, jó munkát végeztek. Pártcsoportérte- kezleten vitatták meg a vezetőség­választás módozatait, s egyben moz­gósítottak a mezőgazdaság fejleszté­sére, a többtermelésre is. Farkas Ferenc elvtárs a párt- csopartértekezleten beszélt a kom­munistáiénak , az új agrotechnikai módszerek alkalmazásának nagy je­lentőségéről is. Saját tapasztalatait mondotta el, hogy például mennyi­vel tudott ő többet termelni, amikor alkalmazta a pótbeporzást, mintami­kor nem. Beszélt a műtrágyahasz­nálat fontosságáról is. Elmondotta, hogy ő három-négy mázsával tudja növelni a termést a műtrágya hasz­nálatával. * A DOMBÓVÁRI 1L SZ. TÉGLA­GYÁR pártszervezetében is megtar­tották az új vezetóségválasztó tag­gyűlést. Szólt a beszámoló az ered­ményekről és hiányosságokról. A hiányosságok különösen megmutat­koztak az oktatás, a tagjelöltfelvé­teli munka körül. A pártvezetőség azonban a beszámoló összeállításánál bizonyos mértékig egyoldalúan vizs­gálta meg a pártszervezet munká­ját. A beszámolóban ugyanis a veze­tőség minden hibáért a tagságot okolta, ahelyett, hogy önbírálatot is gyakorolt volna. • A hozzászólások bebizonyították, hogy egy kas önbírálat sem ártott volna. Kertész elvtárs szeminárium- vezető például elmondotta, hogy az oktatási munka lazaságaiért ő is fe­lelős, de a pártvezetőség tagjaitól sem kapta meg a megfelelő segít­séget. Elmondotta, hogy még a ve­zetőség tagjai sem járnak oktatásra. Gera elvtárs arról beszélt, hogy neki csak pénteken szóltak, hogy szom­baton taggyűlés lesz. Az új párt­vezetőség fontos feladata, hogy a taggyűlésen felvetett hiányok sür­gősen megszűnjenek. A további jó munka érdekében feltétlenül meg kell szűnnie annak a káros gya­korlatnak, ami eddig volt a pártszer­vezetnél, amit Baumeiszter elvtárs így fejezett ki: „Többször volt itt a vezetőség részéről önbírálat, de formális volt.'* A fenti kérdés több konfe­rencián vita tárgyát képezte. Ezért a helyes választ az aláb­biakban adjuk meg. Először a tőkés termelés sajátos­ságaiból kell kiindulni. Abból, hogy a tőkés társadalom árutermelő, hogy a kapitalizmusban minden áruvá válik, még a munkaerő is. Ezért mondjuk, hogy a kapitalizmus az árutermelő társadalom legfejlettebb formája. Ahhoz, hogy megértsük, miért csak a munkaerő áru értékét „fizeti" ki a tőkés, érteni kell, hogy milyen körülmények között válik a munka­erő áruvá. Hogy valamely termék áruvá vál­hasson, abhoz az kell, hogy tulaj­donosa szabadon rendelkezzen vele, adhassa-vehesse. A munkaerő is akkor válhatott áruvá, amikor a tulajdonosa szabadon kezdett ren­delkezni felette. A rabszolga munka­ereje nem volt áru, sem a jobbágyé, mert a munkaerejükkel szabadon nem rendelkeztek. Nyilvánvaló te­hát, hogy munkaerejét csak az a tu­lajdonos adhatja el, aki azt mint árut szabadon viheti a piacra. Tehát a munkaerő áruvá válásá­hoz az szükséges, hogy a munkaerő tulajdonosa meg legyen fosztva mindazon eszközöktől, amelyek le­hetővé tennék számára, hogy ön­álló termelőként működjék. Ha ter­melési eszközei lennének, amelyek lehetővé tennék számára, hogy ön­állóan dolgozzék, akkor nem munka­erejét adná el, hanem önálló mun­kájának termékeit, A kapitalizmus­ban a munkásoknak nincsenek ter­melőeszközei, csak a munkájuk. Áirubabocsátására van lehetőség. Ilyen körülmények között a pénz és a termelési eszközök birtokosai, a tő­kések találnak a piacon olyan árut: mint a munkaerő. Miért éppen a munkaerőre van szükség a tőkések­nek? Azért, mert a munkaerő olyan különleges áru, amelynek a haszná­lati értéke nagyabb saját értékénél. Vagyis a munkaerő felhasználása elhasználódása közben új értéket termel, sőt nem is egyszerűen új értéket, hanem nagyobb értéket sa­ját értékénél. Hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi határozza meg a munkaerő áru ér­tékét? Mint minden áru értékét, a mun­kaerőáru értékét is az újraelőállí­tásához társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. Az * árukat általában gyárakban, műhe­lyekben, stb. állítják elő. A munka­erőárut az emberi szervezet termeli folyton újra. Ezáltal az ember élet­ben marad és megőrzi, sőt továbbfej­leszti szellemi és fizikai képességét. A munkásnak ennie, ruházkodnia kell stb.. hogy napról napra képes legyen dolgozni. A munkásnak tehát létfenntartási cikkeket k'ell elfo­gyasztani. Ezeknek a létfenntartási cikkeknek az előállításában, amelyek a munkaerő újra termelését lehetővé teszik, társadalmilag szükséges mun­kamennyiség rejlik, amelytől a, munkaerő értéke függ. A tőkés tehát azért veszi meg a munkaerőt, hogy felhasználja azt a tulajdonságát, mely több értéket képes termelni, mint amennyiben a tőkésnek kerül, hogy ezáltal érték- többlethez jusson. A munkaerő ilyen célú vásárlását' magának a munká­nak a megvételével szeretnék fel­tüntetni. Ezért nevezték el a munkaerő értékét, árát munkabér­nek, pedig csak formailag látszik a munkaibér a munka árának. A munkabér valóságban a munkaerő értéke pénzben kifejezve. A tőkések ezt nem merik — nem is akarják —• elismerni. Tagadják a munkának szükséges és többletmunkára meg­fizetett és meg nem fizetett mun­kára oszlását. Azt a látszatot kel­tik, -hogy a munkás munkáját meg­fizetik. így leplezik a kizsákmányo­lás kapitalista formájának egyik legjellemzőbb sajátosságát. A marxizmus azonban leleplezi ennek az állításnak a hamisságát. Bebizonyítja, hogy a valóságban nem a munkát, hanem a munkaerőt vásárolja meg a tőkés, melynek az „értékét“ kapja kézhez munkabér formájában a munkás. (De ezt sem mindig.) Tegyük fel a kérdést, mi lenn« akkor, ha a tőkés a munkásnak va­lóban a munkáját fizetné meg? Vi­lágos, hogy akkor oda kellene adni a munkásnak mindent, amit mimiká­jával megtermelt. De ebben az esetben mi maradna a tőkésnek? Nyilvánvaló, hogy semmi. Ezekután láthatjuk, hogy maga a tőkés társa­dalom története szolgáltat bizonyí­tékot amellett, hogy a tőkés a mun­kásnak nem a munkáját fizeti meg. Ha a munkáját fizetné meg, akkor a munkásoknak ha többet dolgoz­nak, egyre többet kellene keresniük. A valóságban a munkások kényte­lenek egyre többet dolgozni, azon­ban a munkabérük mégsem emel­kedik, hanem egyre csökken, s így a munkásosztály egyre nagyobb nyo­morba kerül. Ha tehát a munkabér a munka ára volna, nem lehetne tő­kés társadalom sem. Megértjük ezek után, hogy miért érdekük . a tőkéseknek a munkabért a munka árának feltüntetni. Azért, mert ilyen módon szeretnék ellep­lezni a kizsákmányolást, megtévesz­teni a munkásokat,, s csalárd módon azt a látszatot kelteni, mintha a munkás mindent megkapna, ami őt megilleti. Ma már. ezt nem,,hiszik el a munkások, mert a marxista tudo­mány mindenütt . bebizonyítja, hogy a munkabér a munkaerő ■ ára pénz­ben kifejezve. Ennek alapján ma már a munkásosztály tagjai látják, -hogy a tőkés a munkásnak a leg­jobb esetben is csak a munkaerejé­nek értékét fizeti meg, s hogy a munkás munkájával a bérén félül értéktöbbletet is termel, amit a tő­kés vág zsebre ellenszolgáltatás nél­kül. Németh Lajos MB. pól. munkatárs. tálya kiadásában. A naptár amel­lett, hogy segítséget nyújt minden népnevelő számára, fontosabb év­fordulók, események és rendelkezé­sek ismertetésével növeli általános műveltségét is. A következő fonto­sabb írások találhatók benne: „1954. évi tervünk néhány adata“, >rA mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzések főbb ada­tai'*, „A három évre szóló új be­gyűjtési rendeletről*', „Természet és technika“, „Adatok a világ országai­ról", „Összehasonlító adatok az agi­tációhoz'*, „Kulturális intézmények a fővárosban“ és számos egyéb írás, mely a népnevelő napi munkájához nélkülözhetetlen. Megrendelhető a Propagandaanyag Terjesztő-nél. Ára öt forint. rtméleti színvonalunk emelését segíti elő az MmtóLTATÍS Vidáman csendül a munkások dada... Uj len. dületíel kezdtek a munkához. Van alkatrész és most már zavartalanul mehet a gépjavítás a bonyhádi gépállomáson. Határidő előtt öt nappal akarják befejezni a gépjavítást. Bezzeg másként ment a munka egy évvel ezelőtt üt a gépállo­máson. A gépjavítók összerakták a traktorokat, cséplőgépeket, de alig volt közülük egy-kettő kifogástalanul kijavítva. Az új vepetőmcchgnikus ismét szétszedethette azokat és kezdődhetett elől. ről minden. Nem volt tehát paradicsom az áj me­chanikus részére a gépállomás. Sok.sok gondot okozott számára a. szervezetlen munka és a gyak­ran előforduló munkafegyelemsértés. Ez a lazaság meg is bosszulta magát. A tavaszi idényterv kéz. detén lemaradt már a gépállomás. Ez a; kezdeti idő már is próbatétel volt a gépállomás új munka- erőjéiKk, Csdkvárl elvtársnak számára. Nem elé_ gedhetett mag azzal, hogy irányítsa a körzet} szerelőket, maga is kezébe' vette a szerszámokat és ment egyik traktortól a másikig, egyik határ­ból a másikba. Alig.alig lehetett a gépállomáson megtalálni. \l<‘g kellett muatnia mindjárt az első napokban, hogy mestert szakmájának, ,,beszélni" tud a gépekkel. S amint „beszélgetett., a gépekkel Csákvári elvtárs, egyre jobban megszerették öt a dolgozók. A traktoristák szívesen elbeszélgettek vele, s igen sok esetben kértek tőle tanácsot, segít­ségei. Az v segítsége elvtársi segítség volt. Ha vasárnap kellett a gépeket javítani, ő volt az első, aki vállalkozott a munkára. Ha éjjel-nappal, megszakítás nélkül kellett végezni a munkát, őt akkor is óit lehetett Iá n>. kefAú.in s.-crszimmal * A párttagok bizalmából... Amikor a vezetőség újjáválasztásáról szóló párthatározat megjelent* a párttagok és párton, kívüli dolgozók elkezdték la olgatni: kik lenné­nek , alkalmasak a pártszervezet veztésérc, kiket keltene megbízni, azzal a. megtisztelő feladattal, hogy a pártszervezet életét kezükbe vegyék■ fel. lendítsék a pár politikai munkát. A párt önki riUi dolgozók több esetben elmondották a párttagok­nak. hogy szeretnék, ha a 'párlvezetöség tagjai sorába beválasztanák Csókvári elvtársat is. aki. annyit segített nekik minidennupi munkájukban. Kérésüket meg is indokolták. Rámutatlak arra: nagyrészt Csákvári elvtársnak, az 0 türelmes btl. világosító munkájának köszönhető, hogy meg. javult a munka a gépállomáson. Megszilárdult a munkafegyelem. Az. ö munkáiénak eredményessé­gét is tükrözi, hogy a gépállomás egyik büszke. sége: Miklós Géza a traktorosok versenyében országos viszonylatban is jól megállta a helyét. Ötödik leli. A gépállomás dolgozói szívesen emlékeznek arra, hogy Csákvári János élv4árs gyors intézke. de v tette, lehetővé számos esetben, hogy egyik, vagy másik község határidőre végezhette el a munkál. Bátaapátiban a községi tanács magas dombtetőre helyez e a közös szérűt. A cséplő­gépet azonban nem India, felvont ütni az erő:/én. Sok-sok huzavona lehetet.' volna, ha Csákvári elvtárs nem intézkedett volna azonnal I kör. nyékről von utókat irányítót', oda s ezek segít, ségévet néhángórni kiesés után megkezdhették a munkát. A község határidő előtt végezte el a cséplésf. Áparhantoü este 0—7 óra között vasdarab került a cséplőgép dobjába. Csákvári elvtárs két munkatársával a sérült alkatrészt behozták agép- állomúsra. Reggel, amikor a cséréi munkások fel­ébredtek, már kezdhették is a. munkát, .mert a dob kljaví va ismét a helyén volt. * A beszdy/o'o reze'őség választó taggyűlésen sok.sok javaslat hangzott el. Kilenc elvtársat javasoltak a jelöltlistára, de elsők között völt .Csákvári elv Ars neve. Nem. volt ellen véle liléiig az ö jelölésénél. Amikor n szar diát sze'dŐbiétiUság a titkos választás ered ménné.' kihirdette, mindenki örült: a legjobbak kerültek a vezetőségbe. Köztük volt Csákvári elv ars, vesetömechainkus in. * A taggyűlés után Csákvári elvtárs a követ­kezőket mondotta: — Gépállomásunk normálhold terve alig vál­tozott. Azonban, sokkal nagyobb gondot kell for. díCanunk a minőség meg jav»'ásóra, mint eddig. , A Központi Illetőség és a minisztertanács hatá­rozatának megvalósítása a gépállomásunkra nagy feladatot ró. A terméshozam emelése — s ezen keresztül népünk életszínvonalának emelése — elsősorban at ól függ■ hogy az erőgépeink és munkggeneink milyen minőségű munkát végeznek a termelőszövetkezete!: és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok föld lein,. Ezt a nagy feladatot csak akkor tudjuk meg. valósítani, ha a traktoristák txizö't jó, politikáé felvilágosító munkát végzünk. Minden lehetősé, günk megvan arra, hogy a megyében elsőnek fe­jezzük lie az évi tervet, kiváló minőségű mais. kával. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents