Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

1954 FEBRUAR 28 NAPCÖ s Lőrinc/ Anna a bonyxesszusi versenyben emelie teljesítményét A Bonyhádi Zománcművekiben, a fiúosztályon dol­gozik Lőrincz Anna. Fiatalon került be a gyárba, de azóta már igen megkomolyodott. Ma már egyik leg­jobb tagja a Május 17 ifi brigádnak. Tavaly 140 szá­zalékos átlagteljesítménnyel dolgozott, amiért novem­ber, 7-én meg is kapta a sztahanovista oklevelet. Mint a többi fiatal, Lőrincz Annuska is megtette szocialista kötelezettségvállalását a MDP III. kon­gresszusára.- Azért, mert tudja, hogy a III. kongresz- szus az ö életének javítását is eredményezni fogja. Ezért neki is a több és a jobb mimikát kell nyújtania. Vállalta, hogy teljesítményét még tovább emeli, míg 100 százalékos minőségi munkát végez. Emellett a munkafegyelmet betartja, nem marad távol igazolat­lanul. Körülbelül három hete a kongresszusi vállalás tel­jesítésén dolgozik a Május 17 ifi brigádban. A brigá­don belül egyéni verseny folyik, így van miért töre­kedni: mindenki első akar lenni. A legutóbbi értéke­léskor Frei Anna, a brigádvezető és Égi Mária meg­előzték őt a brigádban, de csak alig pér százalékkal. Ö a legutóbbi dekádban 155 százalékra teljesítette ter­melési tervét, s 100 százalékos minőségi munkát vég­zett. De tudja, hogy ez az eredmény nem elég még. ha a Május 17 brigádban meg akarja szerezni az első helyét. Éppen ezért határozta el, hogy eddigi murika- lendületét még fokozza. Vigyáz azonban arra, hogy mindez a minőség rovására ne menjen. Mert ő is azt tartja, hogy akkor végzett igazán jó munkát, ha min­den munkadarab, amely a kezén megy keresztül, mi­nőségileg teljesen megfelelő lesz. Teljesítette I. negyedévi exporttervét a Szekszárdi Sajtérlelő A Szekszárdi Sajtérlelő dolgozói január közepén tettek felajánlásokat a III. pártkongresszus tiszteletére. A tett felajánlásban szerényen húzódik meg ez a mon­dat is: „Vállaljuk, hogy I. negyedévi exporttervünket határidő előtt teljesítjük.“ Február 19-én üzemvezetőnk a következő szövegű levelet küldte a Tejipari Egyesü­lésnek, felügyeleti szervünknek: „A mai napon elment vagonnal teljesítettük 1954. I. negyedévi exporttervün­ket. A további diszpozíciókat minőségileg és mennyi­ségileg elvégezzük, — vállalja üzemünk munkássága, a műszakiak.'1 Komoly munka és erős elhatározás eredménye ez, amihez hozzájárul az is, hogy március 1-től export munkánk minden mozzanata daralbbérfben történik el­számolásra, ami több keresetet jelent. De a tavalyi év­ben is lelkesen dolgoztak munkásaink. Ennek ered­ménye az, hogy üzemünk állandóan gazdagodik külön­böző beruházásokon keresztül. Nincs meg még minde­nünk, hogy egy jól felszerelt üzemnek mondhassuk magunkat. De dolgozóink újításokat, ötleteket adnak be a munka könnyebbé tétele, az üzem korszerűbbé tétele érdekében. De ha munkásaink nem várnak, ez­után mindenre utasításokat, hanem még jobban kezde­ményeznek, akkor talán ennél is jobb eredményekről beszélhetünk. Jó munkát fejtettek ki dolgozóink az utóbbi hó­napban. Ezért dicséret is illeti őket De vezetőségünk munkájukat, harcukat nem felejti el, sztahanovista ok­levelekkel, jelvényekkel ismeri el áldozatkészségüket. Boros Márton Ötvenéves jubileumát ünuepelte az Építőipari Dolgozok Szakszervezete Február 30-án, szombaton délután Tolnán az építők székhazában több­száz ember gyűlt össze. Eljöttek a ToLnamegyei Tatarozó és Építőipari Vállalat, a 73/2. Építőipari Vállalat, a Megyei Épületszerelő Vállalat és a Kaposvári Mélyépítő Vállalat szek­szárdi kirendeltségének dolgozói is, hogy résztvegyenek az Építő- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszer­vezete 50 éves fennállásának jubi­leumi ünnepségén. Ott voltak az ün­nepségen azok a tolnai építőipari dolgozók is, akik a megalakulást követő években már e szakszerve­zetnek harcos tagjai lettek. Külö­nösen meleg szeretettel üdvözölték a fiatal építőipari dolgozók a 78 éves Appelshoffer Ádámot, aki 50 évvel ezelőtt részt vett az építőipari szakszervezet megalakításában. Müller József elvtárs, a Somogy- Tolnamegyei szakszervezeti bizott­ság nevében üdvözölte a megjelen­teket, majd rövid beszámoló után kérte az ünneplő szaktársakat, hogy 1 perces néma felállással adózzanak azokért, akik életüket áldozták az eszméért. Ezt követően javaslatot tett a díszelnökség megválasztására, melyek között otí találjuk megyénk legkiválóbb építőipari dolgozóin és vezetőin kívül Török János elvtár­sat is, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók SzakszervezeténeJí el­nökhelyettesét, az Építőipari Minisz­térium kiküldöttjét. Ott láttuk a diszemelvényen a Megyei Pártbizott­ság és más vezető szerv kiküldött munkatársait is. A Somogy-Tolnamegyei Bizottság elnöke, Kolóti János elvtárs emelke­dett szólásra, hogy beszámolójában méltassa az ünnepség nagy jelentő­ségét. — ötvenéves az építőipari szakszervezet — kezdte meg beszé­dét. — Nehéz időket éltek még alt­kor iban építőipari dolgozóink.."So­kan emlékeznek arra vissza, amikor egy évben csalt 100 napot tudtak dol­gozni. De gyűléseken, ünnepségeken sem igen vehettek részt, mert állan­dóan csendőröktől kellett rettegniök. — 1945-ben, a Szovjet Hadsereg felszabadításával azonban az épí­tőipari munkások élete is megvál­tozott — folytatta továbbá Kolóti elvtárs. — Az építőipari munkanél­küliség teljesen megszűnt, s helyé­be építőipari szakmunkáshiány ál­lott be. A hároméves terv, majd az ötéves terv nagy feladatok elé állí­totta építőipari munkásainkat, amit igyekeztünk is megvalósítani. Új­jáépítettük lerombolt országunkat,, s amellett. új városokat, gyárakat is építettünk. Ezzel egyldőben az épí­tőipari dolgozóknak állandóan nö­vekvő igényeit is mindjobban kielé­gítettük. Egészséges munkásszállók, üzemi konyhák állnak a dolgozók rendelkezésére. Emellett a sportolás­ra, a kultúra fejlesztésére is van lehetőség munkaidő után. S a mi építőipari munkásainknak e meg­változott életét, élénk figyelemmel kísérik a tőkés országok építőipari dolgozói, akik ma még mindig szen­vedésben, elnyomatásban élnek — fejezte be beszámolóját. A beszámoló után úttörők köszön­tötték a szakszervezet alapító tagjait, majd hatalmas virágcsokrot nyújtot­tak át részükre, melyet Müller elv­társ köszönt meg az úttörőknek. Ezt követte a kultúrműsor, amit az épí­tőipari vállalatok kultúrcsoportjai adtak a megjelent szaktársaknak, vendégeknek. A kongresszusi verseny eredménye a Tolnai Selyemgyárban A Tolnai Selyemgyárban futótűz­ként terjedt szét a hír. A dolgozók sz.ájról-szajra adták egymásnak: pártunk április 18-ra hívta össze III. kongresszusát. Azóta már több, mint másfél hónap telt el. De ezalatt az idő alatt a * dolgozók már sokszor bebizonyították eredményeken, mun­kájukon keresztül, hogy helyeslik a párt politikáját, harcolnak annak sikeres végrehajtásáért. Vállalásokat tettek a pártkongresz szus tiszteletére, ígéretet tettek arra, hogy a termelés túteljesítésével, a minőségi előírásoknak megfelelően készülnek e nevezetes ünnepre. Min­den dolgozó tett egyéni felajánlást, de sokan, a fonoda dolgozói mintegy 80 százalékban, párosversenyre is keltek a több és jobb eredmények eléréséért. Február 1-ével be is indult a. kon­gresszusi verseny. Azonban a hónap elején még nehézségek akadályozták a verseny menetét majd csak az egész üzemben. A fonodában 10 nap leállás volt szénhiány miatt. A mű­szakiak azonban megtudták oldani úgy a feladatokat, hogy a dolgozók foglalkoztatva legyenek más munká­val, s a tervteljesítésben se legyen olyan csúnya lemaradás. A későbbre beütemezett kínai selyemanyag fel­dolgozását előbbre hozták, míg az akkorra beütemezett anyagot később­re tolták. Mindezek az intézkedések nem ts voltak hiábavalók. Ha fébr. 26-án valaki érdeklődött az üzem munká­járól, termelési és minőségi ered­ményéről, Stróbl József igazgató elv­társ mosolyogva adja meg a választ: — nincs lemaradás tervünk teljesí­tésénél, s jó minőségi munkát is végzünk. Február 25-ig a cérnázó üzemrész 104, a fonoda üzemrész pedig 101.2°, o-ra teljesítétte havi- terv idáig eső részét, a minőségi százalék pedig a 99.5-on is felül van. Nagy versengés alakult ki az üzem ben az utóbbi 15 napban. A dolgo­zók minden dekád végén már lesik, hogy a vcrsenyfelelös elvtárs kit ír a versenytáblára, kik a kongresszusi verseny élharcosai. Március 2-ig lát­hatja mindenki, hogy a legjobb mi­nőségi fonónő Schäffler Ferencné, míg a legjobb renditás Tózer Mihály- né. A termelési fonónők élharcosai Kovács Ferencné 140 százalékkal, ifj. Morvái Józsefivé sztahanovista fonónő 139, Rottler Erzsébet gom­bolyító 162, Videmann Jánosné 159, Streer Teréz kiszerelő 125, és Po- tyondi Istvánná főző 130 százalékkal. De nemcsak ők, az üzem minden be­csületes dolgozója nagy harcot foly­tat az adott szó valóraváltásáért, Valamennyiöknek az a vágj'a, el­nyerjék az országos selyemzászlót, amelyet Pártunk Központi Vezető­sége az ország három legjobb üze­mének ajánlott fel. mmttexfitjfa it) ás áa&xa/f »«ÄtiMx ;V A kacsa, liba és csibeloilakat adjuk át a MÉH-nek Nagyon sokan talán nem is tud­ják, hogy az új és használt kacsa, liba és csibe tollák milyen értéket képeznek népgazdaságunknak és a háziasszonyoknak. Éppen ezért he­lyes dolog az, ha az öreg tollakat le­adjuk az illetékesekhez. A baromfi- tenyésztők és a háziasszonyok az ösz- szegyűjtött tollakat eladhatják a MÉH Vállalat járási átvevőhelyein és telepein, amiért már az átvétel­nél készpénzzel fizetik az eladásra felkínált toll mennyiségét. . A megye minden községében is felkeresik a háziasszonyokat a MÉH Vállalat magángyűjtői, akik arcké­pes igazolvánnyal vannak ellátva. Csali ezen arcképes igazolvánnyal ellátott személyek részére adják át a toll- és rongyhulladékokat. Hogy a viszaéléseket megakadályozzuk, fel­kérjük a háziasszonyokat, hogy sa­ját érdekükben igazoltassák le a gyűjtőket. Akiknek nincs igazolvá­nyuk, azokat jelentsék a tanácsnak, vagy a rendőrségnek. Az összegyűjtött tollakat a MÉH Vállalat minősítés után a Tollkeres- kedelmi Vállalatnak adja át, ahol az összes tollakat mossák és fertőtle­nítik. E műveletek, után úgy belföldi, mint pedig külföldi piacokra kerül a toll. A világhírű magyar tollat öt­éves tervünk keretében a világ min­den részébe szállítjuk, ellenértékűi gépeket, fontos nyersanyagokat és valutát kapunk. Tavaszi szemle a tamási gépállomáson A fehér hótenger egyhangúságát csak á gépállomás néhány épülete zavarja. De a tamási gépállomás nemcsak a nagy fehérséget, hanem a kültelek csendjét is megzavar­ja. Nagy nap ez a február 22-i, nemcsak a tamásiaknak, hanem a? egész környékbelieknek. A „harcosok“ ütközethez készülnek, felsorakoztatják fegyvereiket és maguk is felsorakoznak melléje. Az élvonalban traktorok és trakto­rosok vannak, a háttérben pedig ekék, boronák, vetőgépek, foga­sok, tárcsák, kultivátorok és egyéb más mezőgazdasági gépek. A va­lóságban csakugyan harcra készí­tik „fegyvereiket“ a tamásiak. Csak nem háborút akarnak vív­ni, hanem a tavaszi munkák nagy harci csatáját. Szemle van ma. Együtt vannak a gépállomás dol­gozói, vezetői, a szövetkezetek kép­viselői és a szemlebizottság tagjai. Izgalommal várja mindenki a pillanatot, hogy Szűcs Lajos elv­társ, a szemlebizottság elnöke mondja már: lehet kezdeni! Mikor a vezetők és az érdekeltek kivétel nélkül együtt vannak, elhangzik a parancs: — „Elvtársak! Minden gépet beindítani, hadd lássuk, ki hogyan készítette el gépét a ta­vaszi munkákhoz!‘, — így kezdő­dött a szemle. Nagy az izgalom! A megyei gép­csoport vezetői valamennyien itt vannak. Jelen van megyénk párt- bizottságának titkára, Király László elvtárs is. Rövid idő múlva kigyúlnak az előmelegítő lámpák, mindenki melegíti traktorát. Bara­bás Ferenc, az egyik traktoros már a lendkereket forgatja, sikerül ne­ki az indítás és máris dübörög a traktor. — Jónak kell ennek lenni, hi­szen a télen jól kijavítottuk — mondja határozottan, — a re- gölyi parasztoknak segítek ebben az évben, és mint értesültem, még mélyszántanivaló is van vissza, vagy 500 hold. Ezt pedig ha törik, ha szakad, elvégzem. Bízok én az én traktoromban, nézzék meg! Úgy megy ez, mint a karikacsapás, — gázt ad a gépnek, hogy jobban pufogjon, hangja minél messzebb elhallatszon, hirdesse, hogy a ta­másiak készen vannak, minden pillanatban megkezdeni a tavaszi munkát. Török Sándor sztahanovista traktoros ebben az évben a tamási Vörös Szikrának dolgozik. Ezen a szemlén valamitől igen drukkol. Attól retteg, hogy ismét az ő gé­pét szedetik széjjel, azon lesz pró­ba. Dehát minek? Ö meggyőződött arról, hogy az ő gépe jó és ne kí­váncsiskodjon a szemlebizottság — gondolja. — Ha én egyszer Valamit kimon­dok, állom a szavamat. Most pe­dig nagy dolgot vállaltam, azt, hagy a III. pártkongresszus tiszte­letére napi 4.5 normálhold helyett 6 normálholdat teljesítek, — mond ja meggyőződésből Török elvtárs. No de! Ki tehet arról, hogy pon­tosan Török Sándor gépje volt a torban a kilencedik, és ki tehet arról, hogy a szemlebizottság egyik tagja, Horváth Lajos elvtárs, a megyei igazgatóság főmechani­kusa és mások is a kilencedik traktort álcarják szétszedve is lát­ni. Török elvtárs azért felül a gépre, biztosan fogja meg a kor­mánykereket és bevezeti a szerelő­csarnokba. Amint szedték szét a gépet, nem tudta Tőrök elvtárs ma gában titkolni, hogy boldog, hogy örül. Megmondtam ügye, hogy az én gépem minőségileg is kifogás­talanul lett kijavítva, és hozzátet­te mindjárt, — a többi is ' ilyen. — Majd elválik — jegyezte meg Sipter Géza, a gépcsoport gépész- mérnöke. Búzás Lajos gépének tü­zetes megvizsgálására került a sor. A traktoros elsőnek kérdést kapott. — Átvette-e már az elvtárs jegy­zőkönyvileg is a gépet, — kérdezte tőle a szemlebizottság egyik tagja. — Még nem, — válaszolt. Ez hiba, állapították meg a bizottság tagjai. De Búzás gépén még több hibát is állapítottak meg. Nem volt jól beszerelve az indítókar, nem volt bekötve a világítás, és még több ilyen apróságok. — Persze ezen nem szabad cso­dálkozni: — mondja Farkas elv- társ, a gépállomás párttitkára. — A szemlebizottságnak az a felada­ta, hogy vizsgáljon meg mindent, mutassa meg a legkisebb hibát is. Mi pedig azért vagyunk a gépál­lomáson, hogy elvégezzük a mun­kát, még a legkisebb hibát is l»- javítsuk, A szemlebizottságnak valóban az a feladata, hogy megvizsgálja a gépeket és feltárja a hibákat. Az a bizottság, amelyik Tamásiban tartott szemlét, jól végezte el fel­adatát. A termelőszövetkezetek agronó- musai és Kovács elvtárs, a járási tanács főagronómusa a vetőgépe­ket és egyéb munkagépeket szem­léig ették. — Ez igen! — mondja Sógorka Mihály, a pari Béke tsz agronó- musa, minden ekéhez van egy fo­gas, hogy szántással együtt mind­járt a fogasolást is elvégezze a gép. — Hiba van! A gépállomás ke­vés Viljams-féle simítót készített, — állapítja meg Kocsis elvtárs, a tamási Vörös Szikra tsz agro- nómusa. Igaza is van, mert a beütemezett 6 simító helyett csak hármat ké­szítettek el. — Hármat tehát még ezen a héten el kell készíteni, — adta ki az utasítást nyomban Szűcs Lajos, a szemlebizottság elnöke, a gépállomások megyei főagronó­musa. így telt el a nap. Miután ala­posan megvizsgált a szemlebizott­ság mindent, tanácskozásra jöttek össze. A tanácskozáson minden olyan dologról szó esett, mely kap­csolatban van a tavaszi munkák­kal. Alaposan meghányták-vetet- ték a tavaszi munkákkal kapcso­latos szervezeti kérdéseket is. A gépállomás föagronóntttsa, Mié elvtárs, brigádokra bontotta le a tavaszi tervet, ma már minden traktoros tudja, hol és milyen munkával kezdi meg a gazdasági évet. — Azért a gépállomásnak nincs oka az elbizakodottságra, mert még nincs minden rendben, — Ko­vács elvtárs, a járási tanács fő­agronómusa is közbeszól: — A ve­tőgépekről a súlyok tekintélyes része még hiányzik, — mondja — és úgy tudom, még egy vetögép is van, amit ki kell javítani. A tamásaiknak valóban nincs okuk az elbizakodottságra. Igaz, hogy a télen jól dolgoztak, dereka­san helytálltak a gépjavításban, de azért még tennivaló is akad bőven, amit a tavaszi munkák meg kezdéséig el kell végezni, A gépállomás hatalmas szerető- csarnokában negyedóráig szünetelt a munka. Rőpgyülés volt. A röpgyűlésmi be­szélt Szűcs elvtárs, a szemlebizott­ság elnöke, Szlaczky elvtárs, a ta­mási gépállomás igazgatója és Ki­rály László elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára is. Valamennyien azt hangsúlyozták, hogy ebben aes évben sokat várnak a traktorosok­tól, a gépállomás egész kollektí­vájától. — Az elvtársakon a sor, hogy « még mutatkozó hibákat pár rut- pon belül kijavítsák és egész éven át olyan derekasan dolgozzanak) mint a téli gépjavítás ideje alatt) — mondotta Király elvtárs, és ez­zel a gépállomás szemléje befejps ZŐdötL ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents