Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

2 N APCó 19R4 TAKTTAR M Az országgyűlés szombati ülése (TolytaMs az 1. oldalról) ■■lékkai haladta meg az első fél­évit Az ipari termelés átcsoportosí­tásával és ennek megfelelően a be­ruházásoknak a mezőgazdasági gép­gyártásban való jelentős növelésé­vel szinte ugrásszerűen megnőtt egyes mezőgazdasági gépek és kis­gépek gyártása. 1953. második fél­évében 50.2 százalékkal több trak­tort, majdnem ötször annyi műtrá­gyázógépet, 86.7 százalékkal több kazalozót, 50.5 százalékkal több fogatos fűkaszálót, továbbá 167.9 százalékkal több répavágót és mor- zsolót adott az ipar a mezőgazda­ságban mint az év első felében. • A mezőgazdasági termelésre nehe­zedő terhek messzemenő csökkenté­sében legnagyobb jelentőségük a begyűjtés terén nyújtott kedvezmé­nyeknek volt. Azok számára, akik 1953. évi gabonabeadási kötelezett­ségüket pontosan teljesítették, a konnány törölte múlt évi beadási hátralékukat. Beszolgál taté si áron számítva ez kétszázharmincöt egész ó> tized millió forintot tesz ki, mely­nek feltételes elengedése kétségtele­nül ösztönzőleg hatott úgy az egyé­ni. mint a szövetkezeti parasztság termelési kedvére. Intézkedés történt a beadási köte­lezettség teljesítésének elmulasztá- iából származó kártérítések és bír­ságok törlése iránt is. Ezen a cí­men mintegy négyszáznegyvenöt­millió forint összegű tartozást en­gedtünk el. , Számításunk szerint a beadási kö- leláiettség mérséklése megközelíti, öt egyes cikkekben mag is haladja i megelőző évről elengedett hátra- éke-k mértékét. Hosszú a sora. tisztelt országgyűlés izoknak az intézkedéseknek, ame- yekkel a paraszti terhek jelentős mérséklését elértük és ezzel komoly ösztönzést adtunk a termelés fej- eszésének. Említésre méltó még a épáliomási díjtartozások elengedése, melynek során egyéni és termelő- zövetkezeti parasztoknál összesen 115 5 millió forintot törökünk. Egy- dejűleg a termelőszövetkezeteknél 24 százalékkal, az egyéni parasztok­nál 36 százalékkal mérsékeltük a gép h 1 lomási tala jmunkadí jakat. A kormány által szer­vezett őszi minőségi vetőmag-akció keretében igen előnyös cserefeltéte­lek mellett kereken négyszázezer mélermázsa vetőmagot oszlottunk ki, ugyanakkor az elemi kárt szen­vedett. egyéni és szövetkezeti ter­me'ők számára százezer métermá­zsái juttattunk. A minisztertanács lényegesen ked­vezőbb feltételeket biztosított szer­ződéses termelőknek, s ezáltal jóval jövedelmezőbb és gazdaságosabb szá mukra, mint eddig, ötvenegy szer­ződéses növény árát felemeltük, aminek révén mintegy 280 millió forinttal több pénzhez jutnak a termelők, mint a múlt évben. A földhaszonbérlés szabaddá té­tető. ötven millió forintos termelési hitel és talán nem utolsósorban a ‘paraszti adóterhek több, mint 500 millió forinttal történt csökkentése a múlt év második felében — meg­győzőek földművelő népünket a kor­mány szándékainak helyességéről. Dolgozó parasztságunk megértette törekvéseinket és magáévá tette cél­kitűzéseinket. Melléjük állt és már á múlt őszön hozzáfogott megvaló­sításukhoz: a felemelt kenyérgabona vetéstervét teljesítette, a tartalék- területeket az utolsó holdig művelés alá vette. Egy régi magyar köz­mondás azt mondja, hpgy „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj is­ten." A kormány július 4-i Pro­gramm jával és a nyomában már ed­dig megtett széleskörű intézkedései­vel köszöntött a falu felé „adjon is­ten'.'1. Most rajtuk a sor. És a falu jókedvvel, szívvel-lélekkel végzett munkájával, gazdag termés ígéreté­vel köszön vissza „fogadj istent." A város és a falu, a munkásság és a parasztság, a kormány és a nép közötti gazdasági és politikai kap­csolatok kiszélesednek és a testvéri kapcsolatok erkölcsi és lelki köte­lékeivel megerősödve, széttéphetet- ienné válnak. Ebben az egységbe forrott nép és kormány mindennel megküzdő, államot alkotó, országot építő ereje. Tisztelt országgyűlés! A mezőgaz­dasági termelés fellendítésére iaá- nyutó azonnali intézkedéseken túl, amiket a kormány az elmúlt hóna­pok során életbeléptetett, a július 4-i programm főfeladatul a mező- gazdasági termelés olyan fellendíté­sét tűzte ki, amely megszünteti az ipari és a mezőgazdasági termelés közötti aránytalanságot és a terme­lés gyors emelésével megteremti a népjólét állandó emelésének biztos anyagi alapját. Miint, ismeretes, a decemberben közzétett párt- és kor­mányhatározattal ezt a nagyszabású, bátran mondhatom, történelmi fel­adatot sikerrel megoldottuk, A munka oroszlánrészét legkiválóbb tudósaink, elméleti és gyakorlati szakembereink végezték. Az érdem is őket illeti. Engedjék meg, hogy e helyről népünk jólétének bizto­sítására, egyik legfontosabb nép- gazdasági águnk féllendítésére, népi demokráciánk gazdasági megszilár­dítására és nem utolsósorban akor- mányprogramm sikeres megvalósítá­sára kifejtett eredményes munkáju­kért elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki. (Élénk taps.) — A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározattal, népgazdaságunk fejlődésének jelen­legi szakaszán előttünk álló legna­gyobb feladat eredményes megoldá­sának raktuk le szilárd és biztos alapjait. A határozat jelentősége szinte felmérhetetlen. A magyar me­zőgazdaság történetében nem volt még példa arra, hogy a mezőgaz­dasági termelés a maga szerteágazó, bonyolult feladataival és a paraszt­ság gazdálkodásának, nehézségének ennyire középpontjában álljon- mint most. — Tudományt, technikát, anyagi erőforrásokat, népgazdaságunk más ágainak termelési erőfeszítéseit, szak embereket és az ország minden fi­gyelmét és segítőkészségét most és az elkövetkezendő időszakban a me­zőgazdasági termelés fellendítésére összpontosítjuk, — a lakosság élet- színvonalának emelése, közszükség­leti cikkekkel való bőséges ellátása, szociális és kulturális helyzetének ja­vítása érdekében. Ez a határozat alapvető értelme, ezt kell elérnünk. A határozat alkalmas arra, hogy biz­tos alapja legyen nagyszerű, valóban szocialista célkitűzés tervszerű és gyors megvalósításának. A határozat reális, végrehajtásának feltételei részben máris biztosítva vannak, részben ha rendkívüli erőfeszítések­kel is, de feltétlenül és időben meg kell teremteni azokat. Kevesebb ál­dozattal nem érhetjük el a kitűzött célt, többet nem tudunk ráfordíta­ni. mert nem bírja el az ország. Eb­ből viszont világosan következik, hogy amit a határozatban a párt és a kormány feladatul kitűzött, fenn­tartás nélkül, hiánytalanul és ponto­san el kell végezni, egyes termelő minisztériumoknak, üzemeknek és intézményeknek épp úgy, mint az államigazgatás helyi és központi szer veinek. — A feladat nagyszerűsége, — az ország népe jólétének biztosítása, — hasson át valamennyiünket, az or­szág vezetőit, a nép képviselőit egy­aránt, hogy átérezve a felelősséget, szívvel-lélekkel odaálljunk e nagy országos ügy mellé és mindenki a maga helyén és munkakörében tevé­keny résztvevője legyen azoknak az egész népet átfogó erőfeszítéseknek amelyek boldogabb holnapunk, de­rűsebb életünk megteremtésére irá­nyulnak. (Taps.) Az állam vállalja és teljesíti a határozatiból reáh^ruló nagy kötelezettségeket, biztosítja mindazokat a feltételeket, amelyek a feladatok megvalósításához az állam, a kormányzat részéről szükségesek. Soron most azok vannak, akik köz­vetlen termelő munkájukkal vesz­nek részt a határozat végrehajtásá­ban — a mezőgazdaság dolgozói egyéni gazdálkodók, termelőszövet­kezeti tagok, állami gazdaságok mun kásái, a mezőgazdaság szakemberei. A határozat célkitűzései és a meg valósításukhoz rendelkezésre bocsá­tott eszközök lehetőséget adnak ar­ra, hogy állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeteink termelési és jö­vedelmezőségi eredményeikkel a nagyüzemi szocialista gazdálkodás előnyeit bebizonyítsák. Nagy feladatok hárulnak a legszé­lesebb termelőrétegre, — a közép­parasztságra, amely ma a mezőgaz­dasági termelés központi tényezője. A párt és kormányhatározat sikeres végrehajtása főképpen azon múlik, hogy a középparaszlság a maga gaz­daságaiban hogyan alkalmazza a termelés fejlesztésének célkitűzéseit és hogyan hasznosítja azt a hatalmas segítséget, amit ehhez neki az állam nyújt. A középparasztok gazdálkodási és birtokviszonyai, a kormányprogramm valamint a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozat, széles lehető­ségeket nyújtanak a termelés foko­zására. Szeretik a munkát, tudnak gazdálkodni, s ha a faluban a jó gazda gondosságával és felelősségé­vel kezükbe veszik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ügyét, ha példamutatóan élenjárnak és serken­tik tanácsaikkal, vagy ha kell, gaz­dasági erőforrásaikkal segítik a gyen gébbeket, a lemaradókat, ha az ál­lam messzemenő segítségét önnön hozzájárulásukkal egészítik ki és sa­ját beruházásaikkal is fokozzák ter­melésüket, akkor nem kétséges, hogy a határozat célkitűzéseit siker­rel megvalósítjuk. A középparasztság jómódja, gaz­dasági gyarapodása, árutermelésének növelése, a nagyüzemi termelőszövet­kezeti gazdaságok fejlesztésével pár­huzamosan, elengedhetetlen feltétele mezőgazdaságunk elmaradottsága gyors felszámolásának, a termelés fellendítésének. A kormány soroza­tos intézkedései a mezőgazdaság meg segítésére, a termelés biztonságára, felgerjesztették a középparaszlság termelési kedvét. így van ez jól. Gyarapítsák gazdaságukat, egészítsék ki és újítsák fel a gépi és egyéb fel­szerelésüket, fejlesszék haszon- és igás állatállományukat, amíg erre családjuk munkaerejéből futja, amíg saját erejükből látják el a gazdál­kodás feladatait. Ebben a törekvé­sükben senki sem korlátozza őket, ellenkezőleg, gazdasági gyarapodásu­kat maga az állam messzemenően elősegíti. Termelőszövetkezeteink gazdasági és szervezeti megszilárdítása, a tag­ság jólétének növelése a kormány messzemenő gondoskodását képezi. Szövetkezeteink a gyermekbetegsé­gek és a kezdeti nehézségek ellenére bebizonyították, hogy a magyar falu szocialista átalakulásában kitéphe- tetlen gyökerei vannak. A múlt őszön jól kiállták a próbát. Nyilván­valóvá vált, hogy termelőszövetkeze­teink zöme egészséges, fejlődőképes, hogy szilárd és biztos alapja mező- gazdaságunk szocialista átszervezé­sének, a termelés fejlesztésének és az anyagi gyarapodásnak. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében, a termékbőség biztosításá­ban kimagasló szerepük van a ter­melőszövetkezeteknek, amelyeknek a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta előnyöltre és a messzemenő állami segítségre támaszkodva a hozamok növelésében, megelőzve az egyéni gazdaságokat, az élre kell kerülni. Ennek gazdasági és technikai felté­telei megvannak, a vezetésen, a szer­vezésen, a munkafegyelmen, a vég­zett munka minőségén múlik az ered mény. Mindez meggyőzően mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés a kormány programm következetes megvalósítá­sával elfogalja méltó helyét a nép­gazdaságban, hogy termelőszövetke­zeti és egyéni dolgozó parasztságunk a társadalom megbecsült és egyen­rangú tagja, melynek termelő mun­kája az egész ország figyelmének és segítőkészségének középpontjában áll. Tisztelt országgyűlés! A kormányprogrammban azt is cé­lul tűztük ki, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése, a parasztság helyzetének könnyítése és a szabad­piaci forgalom, az őstermelői felho­zatal fejlesztése érdekében, amely szélesíti a termelők és fogyasztók közvetlen kapcsolatát és ezért gaz­daságpolitikánkban mind nagyobb helyet foglal el — új többéves be­gyűjtési rendszert léptetünk életbe. Mint ismeretes, a kormány ezt az ígéretét is beváltotta. A vonatkozó törvényerejű rendelet megjelent és folyó év január 1-vel hatályba is lé­pett. A beadási kötelezettség többéves rendszere lehetővé teszi a gazdálko­dás tervszerű fejlesztését és megte­remti a termelés biztonságát. Kidol­gozásánál figyelemmel voltunk a me­zőgazdaság sajátosságára, amely a földművelésben is, az állattenyésztés­ben is, több évvel előre számol. Az okszerű talajművelés, a vetésforgó, a jószágnevelés, nem is beszélve a szőlő- és gyümölcstermelésről, sok esztendő előrelátó munkáját, a gaz­daság átgondolt, tervszerű vezetését követeli. Ez az elsőrendű termelési szempont teljes mértékben érvénye­sül a többéves begyűjtési rendszer­ben. A nagymértékben leszállított beadási kötelezettség a termelés ösz­tönzése mellett lényegesen növeli a piac bőséges áruellátását, ezzel teher mentesíti a központi készleteket és az állami és szövetkezeti kiskereske­delem árualapját. A többéves begyűjtési rendszer megfelel a kormányprogramm célki­tűzéseinek, helyesen egyezteti össze az ország, a lakosság egyetemes kö­zös érdekeivel a termelők egyéni ér­dekeit, ami kifejezésre jut abban az általános megelégedésben, amelyet az új begyűjtési rendszer a terme­lőszövetkezeti tagság és a gazdák kö­rében országszerte kiváltott. Tisztelt Országgyűlés! A kormány július 4-i programmjáiban nagy célo­kat tűzött maga elé az igazságszol­gáltatás, a törvényesség, a jogrend megszilárdítása és a sérelmek orvos- lása terén. A kormány betartotta szavát: ami július 4-én Ígéret volt, pár rövid hónap leforgása alatt való­sággá vált. Kiadtuk és a múlt év ok­tóber 31-ig, tehát a kitűzött határ­időn belül végrehajtottuk a közke­gyelem gyakorlásáról szóló törvény- erejű rendeletet, megszüntettük a rendőrhatósági őrizet alá helyezést és a rendőrbíráskodás intézményét és feloldottuk a kitelepítettek kényszer­lakhelyhez kötöttségét. A rendőrha­tósági őrizet alatt volt külföldi ál­lampolgárokat átadtuk az illető or­szágok hatóságainak. A végrehajtott, rendszabályok a ársadalom minden rétegében osz­tattam megelégedést váltottak ki és messzemenően hozzájárultak a belső megnyugváshoz, a lelkek békéjéhez. A szabadultak visszatértek családi- és munkakörükbe, bekapcsolódlak a termelőmunkába, amiben az Illeté­kes állami szervek is komoly támo­gatást nyújtottak részükre. A vég­rehajtott rendszabályok kedvező er­kölcsi és politikai hatása mellett vannak itt-ott nem kívánatos kö­vetkezményei is, ami a közrend és közbiztonság terén fokozottabb éber­séget és intézkedéseket követel,. — Létrehoztuk a legfőbb ügyészséget, kiépítettük az ügyészség szervezetet, amely jelenleg már az egész ország­ban működik. Ez is hozzájárult, hogy az elmúlt hónapokban a tör­vényesség biztosítása és megszilár­dítása terén komoly lépéseket tet­tünk, bár ezen a területen még sok a kívánni való. Bizonyos kezdeti eredményeink vannak a kormányprogramm meg­valósításának más területén is. Meg­tettük az első lépéseket az oktatás­ügy7, főképpen az általános iskolai Oktatás terén fennálló hiányosságok és nehézségek leküzdésére, az isko­lahálózat bővítésére, a falusi, ta­nyai pedagógusok helyzetének javí­tására és az oktatási segédeszközök biztosítására. A feladatok dandárja azonban még előttünk áll, ugyan­úgy, mint a kulturális élet, az iro­dalom, művészet és tudomány te­rén. Az elmúlt hat hónapban végzett munkánk tapasztalatai feltárták a kormányprogramm végrehajtása so­rán megmutatkozott gyengeségeket Is. Nem tudtuk még elérni, hogy a kormány intézkedéseit a végrehaj­tásukra hivatott szervek minden esetben a határozatok, vagy ren­deletek szellemében és a felsőbb uta­sításoknak megfelelően pontosan és időre hajtsák végre. Nem tudtuk még biztosítani azt sem, hogy7 intéz­kedéseink nyomán folyamatos és állandó legyen a javulás, egyenle­tes legyen a fejlődés tevékenysé­günk fő területein. Tartós eredmé­nyeink mellett vannak még átme­neti visszaesések. Az elmúlt félév a kormánypro­gramm célkitűzéseinek megvalósítá­sa mellett a felkészülés ideje is volt. az elöltünk álló 1954-es esztendő még nagyobb és semmivel sem könnyebb feladataira. Tisztelt Országgyűlés! Az 1954-es esztendőben, melynek küszöbét alig néhány héttel ezelőtt léptük át, az országépítés terén nagy alkotások várnak ránk. Ebben az esztendőben teljes nagyságukban kibontakoznak azok a hatalmas fel­adatok, amelyeket a párthatározat, a kormányprogramm elénk tűzött és amelyeket eddigi tevékenységünkkel alapoztunk meg. A feladat tehát nem az, hogy a nemzet erejét, az ország erőforrásait új célkitűzések megvalósítására összpontosítsuk, ha­nem erőteljesebben, szélesebb fron­ton és céltudatosabban előrehalad­ni azon az úton, amelyen fél évvel ezelőtt elindultunk. Félév tapaszta­latai. nehézségei és eredményei egyaránt azt mutatják, hogy helyes úton járunk, jó irányban haladunk. A kormány gazdaságpolitikai te­vékenységét az 1954-es esztendőre a népgazdasági tervezésnek kellett a maga nagy összefüggéseiben, kere­teiben és részleteiben is meghatá­rozni. Ki kellett küszöbölni a mull hibáit, nagyobb körülteklntésseL, biztosabb alapon és reálisabban kel­lett tervezni, mert mégegyszer non szabad i'igv hibáznunk, mint a múlt­ban. Tudományos előrelátással úgy kell terveznünk, hogy elkerüljük az ir-szág gazdasági életének megráz­kódtatását, amivel a hibák kijaví­tásához szükséges mélyreható vál­tozások elkerülhetetlenül velejárnak. Az ország erőforrásainak, a lakos­ság teherbíró képességének, nép­gazdaságunk fejlettségének, egyes ágazatai teljesítőképességének reális felmérése alapján a főfeladat a la­kosság anyagi és kulturális szükség­leteiről váló fokozottabb gondosko­dás. Az anyagi javak teiTnelésére irányuló tevékenységünk központ­jában az ember áll, a maga sokol­dalú szükségleteivel. Népgazdasági tervezésünkben tehát minden mást megelőzően a szocializmus alaptör­vényének kell érvényesülnie. Az új itt abban áll, hogy összhangba hoz­zuk a termelőerőik további fejlődését a Lakosság életszínvonalának továb­bi emelésével. Népgazdasági tervezésünk felada­ta a termelés, a fogyasztás és a fel­halmozás arányainak és összefüggé­seinek helyes kialakítása. Az 1954. évi tervünkben ezt a munkát is el­végeztük. A tervek kidolgozásánál fontos szempont volt az egyes népgazdasá­gi ágak fejlesztési ütemének he­lyes meghatározása. Tervezésünk hűen követi népgazdaságunk fej­lesztésének irányelvét, amely to­vább szélesíti az új szakasz gazda­ságpolitikájának alapjait, csökkenti a gazdálkodás központosítását, az állam gazdasági tevékenységét, té- gabb teret biztosít a magánkezdemé­nyezésnek és az egyéni érdekeltség­nek. Tisztelt Országgyűlés! iparú termelésünk előtt, mint az 1954-es terv számok mutatják, nagy feladatok állnak. A közszükségleti cikkek gyártásának fokozásával biz­tosítani a laikosság fogyasztási alap­jainak árufedezetéi, kielégíteni a me­zőgazdasági termelés fejlesztésének ipari szükségletét és mindezen fel­adatok sikeres megoldásához szük­séges importanyagok biztosítására maradéktalanul, határidőre és jó minőségben teljesíteni az ipar, el­sősorban a gépipar exporttervét De nyugodtan nézünk e feladatok elé, mert nagyszerű munkásosztá­lyunk, amely az elmúlt esztendők során annyi erőpróbát fényesen ki­állít, odaadó, lelkes munkájával pá­rosult magas szakmai képzettségével a szocializmus építésének az ipar terén fennálló minden feladatát ki­tűnően meg tudja oldasni. (Taps) —> Nyugodtan nézünk ipari termelé­sünk feladatai elé azért is, mert magasszínvonalú műszaki értelmisé­günk van, amelynek felkészültségét és helytállását ipari termelésünk el­ért sikerei igazolják. (Taps). Az ipari termelés terveinek végrehaj­tása terén a bányászokkal, kohászok kai, vasasokkal egysorban nagy tel­jesítményeket vár ez ország aköny- nyűipar és építőipar dolgozóitól is. Jó munkájuktól függ elsősorban programmunk megvalósulása. Az ipari termelés terén messze kiemelkednek azok a rendkívüli fel­adatok, amiket a szénbányászait, a vaskohászat és a villamosenengia- termelés telten kell megoldani. A leg közelebbi hónapok munkájának e téren döntő jelentőségük van. Óriási segítséget nyújt e felada­tokhoz a szocialista mumkaverseny kifejlesztése, amelynek a itenmelési tervek teljesítésének eddigi sikerei­ben felmérhetetlen jelentősége volt Mindez párosulva a dolgozók mind szélesebben kibontakozó kezdemé­nyezésének felkarolásával, meghoz­za a tervben kijelölt termelési fel­adatok sikeres elvégzését. Beraházásaiiniknak a fenti felada­tok anyagszükségletének fedezésén túl. legfontosabb, egész iparunk, sőt egész népgazdaságunk további fej­lődésére kiható feladata, az ipar alapanyagbázisainak, a szénbányá­szainak és a villamosenergia ipar­nak a rendbehozása, korszerűsítése. E két döntő iparág fejlődése nem tartott lépést iparosításunk általá­nos ütemével, s bár a követelmé­nyek állandóan fokozódtak, a ter­melés technikai fejlesztése elmaradt. Az áramszolgáltatás terén tapasztal­ható rendellenességek jórészt erre vezethetők vissza. A népgazdaság­nak okozott komoly károk mellett ez érzékenyen érinti egyes iparágak munkásait is. Messzemenő erőfeszí- téseiket teszünk, hogy e téren mi­előbb rendet teremtsünk. Az iparosítás korábbi túlhajtott üteme nem tette lehetővé a terme­lés technikai feltételeinek biztosítá­sát. Az 1954. éves leimben bizonyos lélekzetvételhez juttatjuk az ipart, hogy menetközben behozza a lema­radást a megelőző karbantartás te­rén, végrehajtsa a szükséges javí­tási és a tervezett felújítási mun­kákat-. Hiba. hogy üzemeink igaz­gatói és vezető technikai személyze­te, gyakran maguk a minisztériu­mok sem tulajdonítanak ennek kel­lő jelentőségei, holott mind,inkább ipari termelésünk kulcskérdésévé válik, mint például a villaanosener- gia-ipairban. Évek mulasztását kell pótolni, amihez a feltételeket most meg kell teremteni. Szigorúbb rend­szabályokkal és fokozottabb ellen­őrzéssel a minisztériumok vezetőinek biztosítani keli e fontos feladatok elvégzését. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a bérből és fizetésből élők helyze­tének javítására 1954-ben további bérügyi intézkedéseket tervez. En­nek keretében néhány területen ren­dezni kell az alacsony keresetűek bérrendszerét, meg kell szüntetni egyes vidéki üzemek munkásainak tíz százalékkal alacsonyabb alapbér- rendszerét. Résziben alapbéremelés­sel, részben felsőbb kategóriába va­ló sorolással javítani kell az alsó károm kategóriába tartozó segéd­munkások keresetét. A nehéz fizi­kai munkát valamennyi iparagban egy kategóriával feljebb kell sorol­ni, vagy tíz százalékos pótlékot kell rendszeresíteni.. Ezen túlmenően feb­ruár l-ével a vasipar, a _ vaskohá­szat, a vegyipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, az építőipai7, vala­mint a MÁV és a posta területen (Folytat&s a 3 oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents