Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-22 / 18. szám

TOLNAI APLO Vuíc ppolctIrjm tcYrsdurmr. OPERAHÁZI ÜNNEPSÉG LENIN HALÁLÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁN AZ M DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM \HA 50 PILLÉI! FENTEK, 1951 JANUÄR 22 A legjobb kommunistákat az áj pártvezetőségbe Pártunk, mely sok évtizedes, ál­dozatokban bővelkedő harcban győ­zedelmeskedett, nőtt dolgozó népünk elismert vezetőjévé, mindig és min­denkor a nép boldogulását tűzte zászlajára. Az új gyárak, ahol ma ömlik az acél, s az új kultúrottho- nok, ahonnan messzire hallak a fia­talok munka utáni szórakozásának dala, a dolgozók gyermekeinek az új bölcsődékből kihangzó vidám kaca- gáca, bizonyítja a szebb életért foly­tatott harc egy-egy sikeres szaka­szát. Egész párttagságunk dolgozó né­pünk bizalmától kísérve, pártunk az új, szebb életért folytatott harc je­lentős állomásához érkezett. Pántunk Szervezeti Szabályzatának, a párt­élet marxista-leninista elveinek megfelelően a Központi Vezetőség határozata alapján pártunkban újjá­választják az alapszervezet vezető­ségeket és a pártválasztmányokat. Ez a választás pártszervezeteink elé hatalmas és sok tekintetben új fel­adatokat állít. A mostani vezetőség választás különösen nagy feladatot jelent, hiszen az elkövetkező .hők­ben megválasztott pártvezetőségek kell. hogy élharcosai legyenek a Köz­ponti Vezetőség júniusi és októberi határozatai végrehajtásának. Legfontosabb feladat ébben a mun kában, mint ahogy a Központi Veze­tőség határozata is kimondja, hogy a párttagság azokat válassza meg, akik valóban bírják a kommunisták és pártonkívüliek bizalmát, akik lel­kesen küzdenek a párt politikájának érvényesítéséért, a KV júniusi és októberi határozatának a végre Haj­tásáért. Azokat, akiknek megválasz­tásával elmélyül a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Fontos kérdés tehát pártszerveze­teink, további munkájában az, hogy a legjobb kommunisták foglaljanak helyet az új pártvezetőségekben. En­nek elérése azonban spontánul nem fog menni. Mint ahogy más munka sem megy, nagyon sok függ a z elő­készítéstől. Nagyon helytelen, ahcl úgy gondolják, hogy elég ha kitű­zik a taggyűlés időpontját, részlete­sen megadják az elnöknek a napi­rendet, biztosítják a gyors és zök­kenőmentes munka elvégzését. A mi megyénk területén is van már jónéhány igen helyes kezdemé­nyezés arra, hogy e fontos kérdés­ben a pártszervezet minden tagot mozgási thasson, s ezenkívül a pártén kívüliek helyes véleményére is tá­maszkodhassanak. A tolnai községi pártszervezet részletes tervet dolgo­zott ki, hogy a vezetőségválaszto tag­gyűlésekig a legmagasabb fokra emel kedjen a pártmunka színvona:a, s erősödjön a kapcsolat a pártonkívü- liekkel. Ennek érdekében a vezető­ségi tagokon, pártcsoportbizalmiakon, népnevelőkön kívül külön aktívákat is állítottak be, akik az egyes alap- szervezetekben komoly gyakorlati se­gítséget tudnak adni ehhez a jelen­tős munkához. Azonnal meg kell kezdeni tehát az e'ókészítő munkát. Nem hanyagol­hatjuk el, mert a tapasztalat ‘s azt mutatta, hogy ahol pártszervezeteink a mostani taggyűléseket jól megszer­vezték, a kommunisták régen nem látott aktivitása mutatkozott meg. Sok helyen, mint például a mözsi Úttörő termelőszövetkezet legutóbbi taggyűlésén is elmondották a párt­tagok, hogy legalább olyan murikét kell végezniük, mint a választások idején. Akkor jól ment a pártmunka, erősödött a kapcsolat a dolgozó tö­megekkel, de azóta, mint ahogy meg állapították, bizonyos fokú hanyat­lás mutatkozik meg, amit sürgősen ki kell küszöbölni. Ugyanitt merült fel az a fontos hé dés is, hogy fokozni kell az éber­ré; et az ellenséges elemek aknamun­kájával szemben, mert ilyen nagy horderejű feladat végrehajtásánál méginkább aktivizálódnak. Bár itt, mármint a mözsi Úttörő termelőszö­vetkezet pártszervezetében hibák voltak a pártdemokrácia betartása körül, a párttagok véleménye —* mindent megteszünk a pártért, első­sorban pártunkat erősítjük, hogy a gazdasági munkák is jól haladhas­sanak. Ezért mindent meg is tesznek, amit bizonyít, hogy együttesen tet­tek lelkes vállalásokat a III. Párt- kongresszus tiszteletére. Sok jó ja­vaslatot is tettek, különösen a kol­lektív vezetés megvalósítása terüle­tén. Nyilvánvaló, hogy a kollektív ve­zetés. elvének eleget tenni nem elég csak azzal, hogy a beszámoló rész­leteinek elkészítését felosztják egy­más között a pártvezetőség tagjai. Az ilyen helyeken mitseím törődnek azzal, hogy a párttagság elvárja, meg követeli, hogy az előző taggyűlése­ken tett észrevételeinek, javaslatai­nak sorsáról, azok megvalósításáról választ kapjon. Éppen ezért a párt­vezetőségi választás nem egyszerűen nevek cseréje, a pártmunka parancs­noki posztján, nem egyszerű szerve­zési kérdés, hanem olyan politikai munka, amelynek eredményeiképpen párttagság a legjobbakat választja ki soraiból: azokat, akik minden körül­mények között tudásuk legjavával védelmezik a nép ügyét. Akiknek munkájától nagymértékben függ a város, a falu dolgozóinak jobb éle­te, akiknek munkájához egész né­pünk nagy reményeket fűz. Az a pártszervezet ,aho’ így támaszkodnak a párttagságra és a pártonkivüliek véleményére, ahol a kérések és pa­naszok nem maradnak csupán „el­intézetlen ügyek", ott biztos, hogy jó kezekbe jut a pártvezetés. Az előkészítés munkálataiban azon ban ügyelni kell pártszervezeteink­nek arra, hogy az ne jelentsen be­felé fordulást, vagyis e fontos mun­kában ne szakadjanak el a gyakor­lati élettől. A vezetőség újjáválasz- tásra való készülődést lehet és kell felhasználni arra, hogy segítségével, tehát a pártmunka megjavításával még nagyobb eredményeket érjünk el a gyakorlati munkában, tehát a termelésben. Ehhez feltétlenül nagy segítség a széleskörű bekapcsolódás a III. Pártkongresszus tiszteletére indult versenymozgalomba. Valamennyi kommunista elsőren­dű kötelessége, hogy ennek a harc­nak az első vonalába álljon. A ve­zetőségek kötelessége pedig ezt a ha­talmas erőt helyesen irányítani, szerr vezni és felhasználni. Arra nevelni a kommunistákat, hogy már most .kezdjék mérlegelni e hatalmas mun­kában kitűnt legjobb kommunisták munkáját. Ezekből váljon a további vezetésre legalkalmasabbak. Termé­szetesen fontos, hogy az idáig is jól dolgozó vezetőségi tagokat újra vá­lasszák. Az alapszervi vezetőségek újjává- lasztása pártéletünk nagy eseménye. Újból meg kell ismételnünk, csak akkor jár sikerrel, ha a párttagság tudja, milyen vezetőket kell válasz­tania, ha a párttagok százezrei aktí­van réztvesznek ebben a munkában. Ma a tetteké a szó, minden nagy­szerű szónoklatnál ékesebb a tett. A jó előkészítés biztosítja, hogy való­ban a legjobbak kerülnek a vezető­ségekbe, melynek nyomán javul a pártmunka, javul pártszervezeteink befolyása a termelés növekedésére. Munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi kéz kulcsolódik ennek nyomán még szorosabbra a tervért folytatott harc­ban. S az eredmény pártunk politi­kájának megvalósulása: boldogabb, vidámabb, szebb élet minden becsü­letes ember számára. is országgyűlés tanácskozásainak első napja Az országgyűlés csütörtökön délelőtt új ülésszakra összeült. Néhány perccel tizenegy óra előtt foglalták el helyüket az ülésteremben a képviselők. Résztvétt az ülésen Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Cerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Hidas István, Zso- finyecz Mihály, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, hon­védelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Terv­hivatal elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Bol- doczki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügy- miniszter, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Kiss Ár­pád könnyűipari miniszter, Altomare Iván, élelmiszer- ipari miniszter, Tisza József, begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits ÍMjos közlekedés- és postaügyi miniszter. Darvas József, népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter. A diplomata páholyokban foglaltak helyet: J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió nagykövete, a diplomáciai testület doyenje, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság nagykövete, Henryk Mine, a Lengyel Népköztársaság követe, Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság kö­vete, Marko Temnjalov, a Bolgár Népköztársaság kö­vete, lacob Farlandaschi, a Román Népköztársaság követe, George Peter Labouchere, Nagy-Britannia es Észak-Irország Egyesült Királyság követe, An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság követe, Piro Koci, az Albán Népköztársaság követe, Dalibor Sol- datio, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követe, Poul Poulsen, a Dán Királyság ideiglenes ügyvivője, Salah Saber, az Egyiptomi Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Osten Lundborg, a Svéd Királyság ideigle­nes ügyvivője, Katriel Katz, Izrael ideiglenes ügyvi­vője, Bernhard C. Peyra, a Holland Királyság ideig­lenes ügyvivője, Sidney K. Lafooh, az Amerikai Egye­sült Államok követségének tanácsosa, Jan Kolasa, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségének titkára. Luden Guillaume, Svájc követségének tit­kára, Jean-Louis Latapie, a Francia Köztársaság kö­vetségének attaséja, Adalberto Síruzziero, az Olasz Köztársaság követségének sajtóatta séja a diplomáciai képviseletek számos más tagja. Meg je lent a megnyitáson Mihail Florescu, a Román Népköztársaság vegyipari minisztere, a Budapesten tartózkodó román kormány- küldöttség vezetője, Mauriciu Novae, a Román Nép- köztársaság külkereskedelmi miniszterének első helyet­tese és a kormányküldöttség több tagja. Az országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg Ezután Darabos Iván, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsénak titkára számolt be az alkotmány rendelke­zésének megfelelően a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának működésé­ről, amelyet az országgyűlés 1953 évi július 4-én berekesztett és most megnyitott új ülésszaka közti idő­ben fejtett ki. — A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa — mondotta a többi között — a két ülésszak közötti időben ki­lenc ülést tartott és tizenkilenc törvényerejű rendeletet alkotott, melyeket a Magyar Közlönyben va­ló közzététel útján kihirdetett. Szük­ségesnek tartom, hogy néhány tör­vényerejű rendelettel, azok jelentő­ségénél fogva külön foglalkozzam. — A szocialista építés új szaka­szának legfőbb célkitűzését, egész dolgozó népünk életszínvonalának szakadatlanul növekvő kielégítését jelenleg elsősorban azzal tudjuk el­érni, hogy megvalósítjuk mezőgazda- sági termelésünk általános fellendí­tését. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tése fejlődésünk jelenlegi kulcskér­dése, melynek sikeres megoldása te­rén igen nagy jelentősége van a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa több rendeletének, elsősorban az 1953. évi 10. számú, 18. számú és 27. számú törvényerejű rendeleteknek. — Az 1953. évi 10. számú törvény erejű rendelet a beadás elmulasztása miatt kivetett kártérítések törlését, a beadási hátralékok elengedését és a termelőszövetkezetek beadási kötele­zettségének tíz százalékos csökkenté­sét írja elő. A 18. számú törvényerejű rendelet kimondja az egyénileg gazdálkodó parasztok őszi termésű kapásnövé­nyeikből fennálló beadási kötelezett­ségének tíz százalékos csökkentését. Mindkét törvényerejű rendelet gyors és hathatós segítség volt az egész parasztság' anyagi jólétének emelése érdekében. Egyben komolyan fellen­dítette a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok termelési kedvét ifi, ami a nyárvégi és az őszi mező­gazdasági munkákban, a munka gyorsabb és gondosabb elvégzésében kézzelfoghatóan kifejezésre is jutott. —■ Nagyjelentőségű határozatot ho­zott a Népköztársaság Elnöki Taná­csa az állami begyűjtés többéves rendszeréről, melyet az 1953. évi 27. számú törvényerejű rendelet foglal magában. Az állami begyűjtés több­éves rendszerének megalkotása a mezőgazdasági termel es fokozásának egyik legfontosabb feltételét biztosít­ja, elősegíti a termelés biztonságá­nak megszilárdulását, mert három évre előre állapítja meg a beadási kötelezettségeket. — A 'begyűjtés új rendszere —­egyik legdöntőbb feltétele a mező- gazdasági termelés növekedésének, ami egész dolgozó népünk életszín­vonalának hathatós emelkedéséhez fog vezetni. — Állami és társadalmi rendsze­rünk szilárdságának bizonyítéka a közkegyelem gyakorlásáról szóló tör­vényerejű rendelet. Ez a rendelet azckon a sikereken alapszik, amelye­ket eddig állami és társadalmi rend­szerünk megerősítésében és megszi­lárdításában elértünk. Pártunk és államunk nevelő és felvilágosító munkája következtében megnőtt dol­gozóink öntudata, szorosabb lett a kormánnyal való kapcsolat. A má­jus 17-én megtartott országgyűlési választásokon egész népünk egysége­sen foglalt állást népi demokratikus államrendünk mellett, szilárdan kö­veti pártunkat és kormányunkat. — A közkegyelem gyakorlásával a Népköztársaság Elnöki Tanácsa le­hetőséget adott, hogy a közkegyelem ben részesültek az alkotmányban biztosított állampolgári jogaikkal teljes mértékben éljenek és munká­júkkal résztvegyenek hazánk építé­sében és erősítésében. — Jelentős helyet foglal el a ho­zott törvényerejű rendeletek sorában a munka törvénykönyvének módosí­tása. Ez a törvényerejű rendelet a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének júniusi határozata és a kormányprogramm alapján kiterjesz­ti a munkásosztály és az alkalma­zottak jogait és biztosítja e jogok törvényes védelmét. — Jelenlegi formájában a munka törvénykönyve nagy lépésekkel visaí előbbre fejlődésünket, a kormány- programmban Lefektetett alapelvek gyakorlati megvalósításával — mon­dotta befejezésül Darabos Iván. Az országgyűlés a beszámolóban foglaltakat tudomásul vette. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója Elnöki megnyitójában megemléke­zett Lenin halálának harmincadik évfordulójáról: — Ma harminc éve halt meg Vlagyimir Iljics Lejiin — mondot­ta. — Marx és Engels ügyének lángeszű továbbfolytató ja, a nem­zetközi forradalmi és munkásmoz­galom nagy stratégája, akinek ve­zetése alatt az orosz munkásosztály megteremtette nagy Kommunista Pártját és a dolgozó parasztsággal szövetségben győzelemre vitte a szo­cialista forradalom ügyét, megterem tette a dolgozók első szocialista ál­lamát, a felszabadító Szovjetuniót. — Lenin tanításai legyőzhetetlen fegyvert adtak a tőkés kizsákmá­nyolás, a gyarmati elnyomás ellen, a szocializmusért és a békéért har­coló dolgozók kezébe. Eszméi világí­tótoronyként mutatják az utat a ka­pitalista kizsákmányolás és az ide­gen elnyomás alól örökre felszaba­dult népi demokratikus országok népei számára a szocializmus felé. — Mi, magyar dolgozók soha el nem múló hálával zártuk szívünkbe a nagy Lenint, az ő nyomdokain haladó szovjet népet, amelynek fel- szabadulásunkat, nemzeti független­ségünket és békénket köszönhetjük. Javasolom, hogy halálának har­mincadik évfordulóján felállással áldozzunk a nagy Lenin emlékének. (Az országgyűlés tagjai felállással emlékeztek meg a nagy Leninről.) Törvényjavaslatok, bejelentések Rónai Sándor elnök ezután közöl­te, hogy Apró Antalnak, a miniszter- tanács elnökhelyettesévé történt meg választása folytán az alkotmány 19. szakasza értelmében az Elnöki Ta­nácsban megüresedett helyre új ta­got kell választani. Bejelentette, hogy a Magyar Függetlenségi Nép­front Elnöksége az Elnöki Tanácsban megüresedett helyre Szekfű Gyula képviselőt javasolja. Az országgyűlés a Magyar Függet­lenségi Népfront elnökségének javas latéra Szekfű Gyula képviselőt az Elnöki Tanács tagjává egyhangúlag megválasztotta. Ezután Erdei Ferenc igazságügy- miniszter benyújtotta a Magyar Nép- köztársaság bírósági szervezetéről, továbbá a város és községgazdálko­dási minisztérium felállításáról szóló törvényjavaslatokat. Az országgyűlés elrendelte a ja­vaslatok kinyomtatását és szétosz­tását, s előzetes tárgyalás és jelen­tés céljából mindkét törvényjavasla­tot az országgyűlés jogi bizottsága elé utalta. Házi Árpád, az ÁÉK elnöke be­nyújtotta a lakosság bejelentéseinek elintézéséről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés elrendelte a javas­lat kinyomtatását és szétosztását, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a javaslatot kiadta a jogi bizottságnak. Rónai Sándor elnök ezután javas­latot tett a legközelebbi ülés idejére és napirendjére. Javasolta, hogy az országgyűlés leg közelebbi ülését január 22-én, pén­teken délelőtt 10 órakor tartsa s an­nak napirendjére tűzze ki: 1. Az 1954. évi népgazdasági terv ismertetését; 2. a lakosság bejelentéseinek elin­tézéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalását; 3. a Magyar Népköztársaság bíró­sági szervezetéről szóló törvényja­vaslat tárgyalását. Az országgyűlés a napirendi javas­latot elfogadta. Az országgyűlés csütörtöki ülés* ezzel végétért,

Next

/
Thumbnails
Contents