Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 14. szám
4 NAPLÓ 1954 JANUAR 17 Dl EMZETKÖZl SZEMLE KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A kahovkai vizierömü építkezésén napjainkban A kahovkai vizierömü épUőfeoliektí váj» mindjobban növeli az építkezés méretett a főépítmények részlegén. Éjjel-nappal hallal«rák a gépek bú- gésa, a motorok zakatolása. A képen: a vfzrfvezeiS-gAt épftkeué sének részlegén. A moszkvai magyar népművészeti és iparművészeti kiállításon December »-én Moszkvában a Történeted Mézem» termeiben nyttottík meg a magyar népművészeti- és Iparművészeti MáUftást, amelyet a Szov jetunló kulturális ügyeinek minisztériuma és a Magyar Népköztársaság népművelési minisztériuma rendezett. A képen: D. Domanovszkij, a ni ü vés tv t történelem doktora, az új Magyar- ország kerámia-készítményeivel ismerteti meg a látogatókat. Kevés nemzetközi szerződést rug- ; tak fel valaha is oly nyíltan, mint most az amerikaiak a koreai fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény érteimében ugyanis a két hadviselt fél kilencven napon át végezhet felvilágosítást fogságba esett harcosai között. akik szabadon dönthetnek arról, haza akarnak-e települni. Az ez alatt hazatérni nem kívánó foglyokra még harminc napig az ezzel meghízott indiai őrség ügye! fel. s az időközben összeülő koreai politika.« értekezlet dönti majd el, mi legyen a sorsuk. Ez állt az, — amerikaiak által is aláirt — papíron. A mar jól ismert, megdöbbentő hírek azonban mást mutatnak. Amerikai segítséggel becsempészett csangkajsekista és liszin ma-nista ügynökök ördögi módszerek kel, gyakran gyilkossággal akadályoz tak n>eg, hogy a felvilágosítások szabályosan menjenek végbe. És noha a felvilágosítások kezdetétől számított kilencven nap december 22-én letelt, valójában csak tíz napon keresztül folyhatott felvilágosítás a foglyok alig tizenöt százalékának részvételével. December 22 óta az amerikai és „ENSZ‘‘-haderök főparancsnoksága mereven elzárkózik a felvilágosítások foly tatása elől. Számításuk a következő: január 23-ig letelik további harminc nap, s szerintük ekkor lejár az indiai fegyveres őrség megbízatása, a foglyokat pedig szabadon kei! bocsátani. Hűlt és Táv'or amerikai tábornokok nyíltan ki is kiir- tö’tek, hogy már kész terv van a kezükben. A „szabaddá vált" foglyokat január 23-án, több kilométeres dróthálóalagutnn géppisztolyos katonák sorfala között kivezetik a semleges övezetből. Tizennégyezer kinn5 foglyot ezután Tajvan szigetére hurcolnak. hogy a Csang-Kaj-Sek banda friss ágyútól teliket kapjon, a koreai származású foglyok pedig a Iá SzínIPMPwr.w.iiww i ■. »j.é' i-tii» i mp) -wwr' jím mtce” vngx Az osztrák kérdés komoly tejtörést okoz a nagyhatalmaknak. Az egykor hatalmas Ausztria, amelynek határain belül V. Károly idejében a nap sohasem nyugodott le, az 1919-es St. Germain-i békekötés után 83.833 km5 területre zsugorodott össze 6.535.760 lakossal. Ebből 1,842.000 a fővárosban zsúfolódik Össze. A lakosság egynegyed része tehát Becsben cl. Ausztria összterületének 89.7 százaléka termőföld, megművelhető terület. Az osztrák mezőgazdaság ezt főleg gabonafélék, burgonya, cukorrépa és kisebb mértékben kender és len termelésére használja fel. A gazdag legelők lehetővé teszik a szakszerű állattenyésztést: az országnak gazdag szarvasmarha, ló és sertés- állománya van. Bőséges tejtermékei fontos tétele az osztrák kivitelnek Ausztria ezenkívül szénben, vasban, ólomban, rézben és sóban bővelkedik. Ennélfogva fejlett bányaipara van. Ipara a gépek és szerszámok gyártásán kívül papír, textil és bőr- gyártmányairól ismeretes. A lakosság 43 százaléka mező és érdógazda Ságban dolgozik, 33 százaléka ipari munkás, 16 százalékát a kereskedelem köti le, 8 százaléka szabad pályán működik vagy alkalmazotti állásban van. Az osztrák köztársaság négy zónára felosztott területét 1945 óta a nagyhatalmak tartják megszállva. Békét mindeddig nem. kötöttek Ausztriával, így további sorsa felett sem döntöttek. A mego'datlan osztrák kérdés nem csupán helyi jelentőségű: egész Európát érinti. Jelentékeny befolyással van az európa' és a világpolitika további alakulására. Az osztrák kérdés megoldásával a Vatikán is kísérletezett. A pápák Ausztriát az általuk tervbe vett európai katolikus államszövetség alapjául szemlélték ki és ezze' a Habsburg restauráció gondolatát if összekötötték. A Vatikán, a nagy politikai méregkeverö, 1919 .után a Dunaföderáci'ö létrehozásán fáradozott. Ez az államszövetség Auszt ria vezetése alatt Bajorország. Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és részben Olaszország részvételével alakult volna meg. A Vatikán ütköző államnak, „bástyának'1 szánta a Szovjetunió ellen. A tervet Faulhaber müncheni bíboros, Innit- zer bécsi bíboros és Seipel szövetség' kancellár támogatták a jobboldal* szociáldemokraták, az ausztromarxis ták hallgatólagos beleegyezésével. Faulhaber II. Vilmos császár hadseregének tábori püspöke volt. Háborús uszító beszédeinek és militarista magatartásának eüsmeréséü’ került a müncheni bíborosi székbe Hitlerrel és rendszerével való összetűzése csupán politikai cselfogás volt a Vatikán hitlerbarát polit!káiér»»v kendnzés°re és a költőre’»re . lésére szolgált. Innitzer, az egyMan-féle hadseregbe kerülnének. Ha összeült volna a koreai politikai értekezlet, születhetne döntés a hadifoglyok ügyében. Csakhogy az előkészítő tanácskozáson Dean amerikai megbízott miután több ízben visszautasította a koreai ikínai fél eredményt ígérő javaslatait — decem bér 12-én felugrott és arcátlanul elhagyta a tárgyalótermet. Ezért keltett világszerte nagy figyelmet az a levél, amelyet Kim ír Szén marsall, a koreai néphadsereg parancsnoka és Peng Tö-Huaj tábornok. a kínai népi önkéntesek parancs noka intézett Thimajjához, a semleges hazatelepítési bizottság indiai elnökéhez. Nagy figyelmet keltett továbbá Csou En-lajnak, a népi Km a külügyminiszterének január 9-i nyilatkozata. E két fontos okmány ismét lerántja a leplet az amerikai mesterkedésekről, s egyben javaslatokat tartalmaz: folytatni kell a felvilágosításokat, hogy meg legyen a teljesértékö kilencven nap, a politikai értekezlet előkészítő tanácskozásainak pedig haladéktalanul hunét m»"- kell kezdődnsök. Kormányválság Olaszországban Az úi év új bonyodalmat hozott az olasz politikai élet számára. Január 5-én lemondott a Pella-komiány, s a válságból azóta sem sikerült kiver- gödní. Vájjon miért? Azért, mert nem csupán a kormány, hanem az uralmon lévő egész Keresztény Demokrata Párt válságáról, az amerika- barát politika válságáról van szó. Emlékezzünk vissza 1953 június 7-ére. Ezen a napon választások zajlottak le Olaszországban, s a szavazatok egylianuadát — minden csalás ellenére — a haladó erők kapták meg. A kereszténydemokraták viszont elvesztették abszolút többségüket. Ez az eredmény egyszeriben kibuktatta a miniszterelnöki székből de Gasperil. Csakhogy a Keresztény Demokrata Párt nem akarja feladni állásait. Sikerült is beültetnie a miniszterelnöki funkcióba Pellát, aki akkoriban demokratikusabb húrokat próbált pengetni, többek között amnesztiát ■ígért. A húrok azonban mind hamisabban szóltak. A tömegek látták, hogy életük mitsem javul, ugyanakkor Pella — abszolút többség hijján — a monacchislákkal, újfasisztákkal próbál szövetségre lépni. Az elégedetlenség emiatt mindjobban nőtt, s ez tükröződött a parlament állásfoglalásában is. A jobbra- tolódás miatt Telia kormánya végül Is lemondásra kényszerült. A kereszténydemokraták azonban nem akar nak visszakozni. 11 j jelöltet állítottak csatasorba, Fanfanit. aki miközben új kormányt igyekszik összeeszkábál ni — Telia régebbi példájára — szintén nem fukarkodik a demokratikus jelszavakkal. Am a szavak mitsem használnak ax olasz nép tettekre vár, tettekre pedig csak akkor kerülhet sor, ha a baloldalt szervezetek Is szerepet kapnak as állam vezetésben. As Olasz Kommunista Párt vezetősége néhány nappal ezelőtt hozott határozatában félreérthetetlen prog- rammot adott: „Mindaddig nem lehet szó tényleges fordulc.trill és szociális reformokat megvalósító konkrét polltlkc amíg a politikai vezetésben közvetlen részt nem kapnak az új gazdaság- politikában érdekelt rétegek többségét képviselő nagy baloldali szervezetek. A kommunisták készek a közös munkára, hogy megoldják ezt a válságot és erre a közös munkára felhívják az összes olyan demokratákat, akik képesek felszámolni a régi elvakult elöítételeket." Az olasz nép ezt az utat támogatta. Bárhogyan is lavírozzanak a kereszténydemokraták, számításaik Ingatag alapra épülnek, a válság előbb utóbb csúfos kudarchoz vezet majd. Veszélyes játék június hetedikét figyelmen kívül hagyni! Ausztria népellenes kormánya kereskedelmi szerződést kötött az USA-val. Ennek értelmében Ausztria árucikkeket csak az USA engedélyével importálhat más országokból és senkivel sem köthet kereskedelmi szerződést. Az áruk mennyiségét és választékát — tekintet nélkül a helyi piac szükségleteire — az USA szabja meg. Emellett az amerikai árucikkekért a világpaci árak két-háromszorosát kell fizetni Ausztriában. Az amerikai szén Ausztriának majdnem 2- szer annyiba kerül, mint amennyit a lengyel szénért fizetne. A Mar- shall-segélyt persze Ausztriára is ráerőszakolták. Ennek keretében Ausztria drága pénzért azt a silány élelmiszert kapja, amelyet az USA belföldi piacain tilos forgalomba hozni. Amerika emellett rendszeresen és tudatosan elsorvasztja az osztrák ipart. Az osztrák ipar a polgári szükségletek fedezésére alig termel valamit. Ezzel szemben ki- feilesztik a hadiipart, fokozzák a stratégiai fontosságú nyersanyagok termelését és félkészáruk gyártását. Ezeket Amerikába exportálják. Az osztrák árukivitel felettébb egészségtelen képet mutat. Ausztria még soha sem exportált olyan óriási mennyiségben érceket, acélt és fát, mint most. A készárucikkek 1929-ben Ausztria kivitelének 74 százalékát tették ki. A nyersanyag és félkészáru ugyanekkor csak 23 százalékos arányban szerepelt. Ezzel szemben a készárukivitel 1950- ben 57 százalékra csökkent, a nyers anyag és félkészárukivitel viszont 38 százalékra emelkedett. Az érckivitel 1949—50-ben csaknem az ötszöröse nőtt. Az osztrák ércet főleg Nyugat-Németországba, Belgiumba és I.uxemburgba szállítják, ahol acélból harcikocsikat, alumíniumból oedig repülöerődöket gyártanak. — Ugyanakkor az osztrák fémfeldolgozó és gépgyártó ipar nyersanyag- hiánnyal küzd. A vállalatok kény- felenek a termelést csökkenteni és a munkásokat tömegével elbocsáj- tani. Ausztria USA utasításra féláron köteles Nyugat-Németországnak villamosenergiát adni. A Ruhr-vi- dék iparmágnásai ezzel szemben erősen korlátozzák az Ausztriába irányuló szénszállítást. Ezen felháborító gazdasági műveletek élén a kormány által szintén USA utasításra létesített Gazdasági Igazgatóság áll. Ezt a finánctőke képviselőivel együtt a jobboldali szociáldemokrata pártvezetőség emberei irányít- iák. A? osz’ró'k noav’ő'céselz közben rv'^rro- pr<~<-r:^ ’ij]^ 1949-ben 18 milliárd Schilling volt. 1950-ben már 24 milliárd SchlTlin- get zsebeltek be. A profit azóta lényegesen megnövekedett ét még komolyabb összegeket tesz kL Ezzel a mammutnyereséggel nem áll arányban a dolgozók bérezése. A kifizetett munkabér összege ugyanebben az időszakban csupán 1.5 milliárd Schillinggel emelkedett. A munkások és alkalmazottak 1949- ben még 39 százalék, 1950-ben már csak 35 százalék erejéig részesedtek a nemzeti jövedelemben. A tókések részesedése ugyanakkor 51 százalékról 55 százalékra ugrott. A dolgozók bérezése nem tart lépést a közszükségleti cikkek árának szün télén emelkedésével. A dolgozók 1950 októberében megszervezett általános sztrájkja az árak stabilizálásáért és a fizetésekkel való arányosításáért folytatott harc jegvé- ben zajlott le. A sztrájk nem sikerült, mert a szakszervezetek jobboldali szociáldemokrata vezetői sztrájktörő manővereikkel megbontották a munkásegységet. A megélhetési költségek azóta újabb 17 százalékkal, a munkabérek viszont csupán 4 százalékkal emelkedtek. A munkanélküliek száma 1951 májusában elérte a 174 ezret. Ebbe nincs beleszámítva a „láthatatlan munka- néküliek“ tömege. A parasztság elszegényedése év- -ől évre fokozódik. Ennek oka * mezőgazdaság hanyatlása. A vetés- terület 1951-ben erősen alatta ma- •adt a háború előtti színvonalnak. DéIdául a búza vetési területe az 1936 evinek csupán 84.5 százaléka. Az 1950-ben betakarított gabona mennyisége csupán 78 százaléka volt az 1936 évinek. 1951 óta tovább csökkent. A- híres szarvasmarha és sertésállomány is ijesztően apad. — Oka ennek'az, hogv Ausztria kelet és délkelet.uröwái államokból nem vihet be kéllő mennyiségű takarmányt. A mai Ausztriában a föld legnagyobb részének tulajdonosai a födesurak és a kulákok. Ezek a meg művelhető földterület 53.2 százalékával rendelkeznek. A proletár, kis- paraszt és középparasztgazdaságokra a földterületnek csak elenyésző hányada jut. Az osztról* kérdés nemany- nyira bonyolult, hogy nem lehetne megoldani. Az Osztrák Kommunista Párt programmja világosan rámutat a kivezető útra. Követeli a béke megkötését, az idegen katonai alakulatok kivonását az ország-1 ból, az iparnak a békés termelésre való átállítását és olyan kormányt, amely a nép érdekeit képviseli, véget vet az angolszászokkal való függésnek és biztosítja a boldog és szabad jövő építését. AZ OSZTRÁK KÉRDÉS házi egyetemi tanár, Seipel kormányában népjóléti miniszter volt. A keresztény-szocialista párt támogatásával megkapta a bíborosi kalapot és Bécs hercegérseke lett Annak idején, 1938 áprilisában falragaszokon szólította fel a lakosságot az ..Anschluss“ melletti szavazásra. A hitlerrendszert a Szovjetunió és a kommunizmus elleni harc alapjának tekintette és mint olyant teljes erővel támogatta, 1945-ben fordított a köpönyegen és Faullhaberrel együtt az angolszász imperialisták szolgáltába szegődött. Spellman newyor ki érsekkel együtt támogatta Habsburg Ottót az u. n. „Osztrák-Légió“ megalapításában. Az USA hadveze- ‘ősége a Légiót beleolvasztotta az amerikai hadseregbe. A Dunaföde- "áoió, már említett tervét Seipel p r e 1 á t u s-k a n c e 11 á r is támogatta. Seipel, sántán egyetemi tanár, a keresztény-szocialista párt vezetője lett. Mint kancellár erősen nép és miinkásellenes politikát folytatott. A genfi Népszövetség anyag* támogatásával megállította az inflációt és bevezette az új osztrák pénzt, a Schi Hinget. Ezzel azonban az országot teljesen kiszolgáltatta a nyugati finánctökének. 1927-ben leverte a keresztény kurzus ellen kitört mun káslázadást és támogatta a rövidesen utána alakult „Heimwehr" (honvédelem) fasiszta szervezetet. Külföld* útjait a Duna-íöderáció gondolata népszerűsítésére használta fel. A jobboldali szociáldemokraták, a Renner és Seitz vezette, Viktor Adler iskoláját járta ausztromarxis ták már ekkor, jóval 1927-ben bekövetkezett bukásuk előtt támogatták a keresztényszocialistákból és burzsoá elemekből alakult kor many szovjet és kommunistaeellenes nolítikáját, élesen szembehelyezkedtek ugyan Seipel kancellárral. Támadásuk azonban a prelátus kemény, az ausztromarxista községpo- üikát közelről érintő gazdasági ren delkezéseinek, nem pedig erősen lobboldali irányzatának szólt. Seipel- ben a közgazdászt, nempedig a katolikus államszövetséget pártfogoló nolitikust támadták. Szovjetellenes kül- és belpolitikáját pedig, ameny- nvire a munkástömegek megtévesztésével tehették, kifejezetten támogatták. A Duna-föderóció helyett Ausztria egyelőre Hitlert kapta. Előfutárai Dollfuss és Schuschnigg kancellárok voltak. Dollfuss katolikus föderációs államot akart. A Du- na-föderáció híve. a klerikális reakció bizalmasa volt. Vakon követte a Vatikán utasításait Ausztriában ő szervezte meg a keresztény kurzust politikájával a fas*zmus útját égvén rite. Ugvsnezit tette utód*«- Schuschnigg Is, aki a közokta | tásügyi minisztérium éléről került a kancellári székbe. Schuschnigg a Duna-föderáció gondolatát szorosan egybekötötte a Habsburg restauráció val. Rövid kormányzatért a munkás- osztály üldözése, az 1934-ben rendezett vérfürdő, az arisztokrácia és az iparmágnások arcátlan támogatása és a klerikális reakció hatalmának nagyarányú megerősítése jellemezte. A klerikális reakció az osztrák kancellárok jóvoltából zavartalanul fejthette ki áruló politikáját. A Vatikán tudtával már 1931-ben tárgyalt Hitler ügynökeivel a kommunizmus elleni harc módozatairól. Hitler von P a p e n t, a katolikus Centrumpárt egyik vezetőjét küldte Bécsbe, hogy a klerikális köröket az Anschluss gondolatának megnyerje. A Schmidt- oerben (Bécs, 1947) még az is kide- riilit, hosrv Schuschnigg a Vatikán részvételével megegyezett lUtlerrel az Anschluss kérdésében és 1936 iá lilts 11-én aláírta az erre vona’kozó osztrák-német egyezményt, tnolyber \u«®tiria Wbbdk között fagpeíCiemeégé- -fSI te lietmond. A „Harmadik-birodalom“ a kis Ausztriát magával sodorta a világháborúba. A Hitler-fasizmus- leverésével 1945-ben Ausztria ismét önálló állam lett. Az o«7t'.irák reakció fő'eg a klerikális körök a megszálló nyugati hatalmai? támogatásával azonnal munkához láttak. „Nép- néirt" elnevezés alatt újjáélesztették a régi keneszfjény-szociá!lista pártot. Ezt a ..Függetlenek szövetségébe“ ‘ömörult fasiszta elemek és a jobboldali szociáldemokrata pártvezetőség támogatta. A munkásosztály esküdt ellensége. Inn t.zer. bécsi bíboros ismét fordított a köpönyegen -’S az arneriikaá imperialisták uszá- 'vába szegődött. A katolikus Nép- oárt sötétmultú elemek politikai menheilvévé, levitézlett hitleristáik és volt SS-tisztefk találkozóhelyévé zül- 'ött. Fiegl a pártvezér vakon követi Washington utasításait, ellenzi a fö’dreformot és az üzemek államosítását. A Hltlerfasiszták előnyomulása a Néppártban s politikájában akkora méretet öltött, hogv a „Wiener Tageszeitung“ nevű pártlap szerkesz tőségében a vezető állásokat Göb- bels, Hitler propagandám i n * sU ere' újságírói tölt'k be. A választásoknál ezek a Göbbels-fiúk vezetik a oárt propagandah ad j á raié t Kellő ’rtfcl terrorról pedig a klerikális reakció gondoskodik. Nem csoda hogv az ilyen elemekre támaszkodó kormány a Szovjetunió a Közép- és Déllkelet-Európa népi demokratikus államai, ellen irányuló. Nvugat-Ausztria területén megszervezett kém- ' ú7r>ont működését tűri és közvetve támogatja. Merényiéi készül a béke ellen Koreában
