Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-14 / 11. szám

2 IN A P Ló 1954 JANUAR M Tézisek Ukrajna Oroszországgal való újraegyesítésének 300. évfordulója a ka nnából Moszkva (MTI) Háromszáz évvel ezelőtt, 1654 januárjában kiáltották ki az ukrán nép akaratához híven Ukrajna újraegyesítését Oroszország­gal. Ebből az alkalomból, a Szovjet­unióban, — mint a „TASZSZ" közli —• téziseket adtak ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága jóváhagyásával. A tézisek bevezetése hangoztatja: „Ez a törté­nelmi jelentőségű lépés zárta le a szabadságszerető ukrán népnek az idegen leigázók ellen, az orosz nép pel egységes orosz államban való új­raegyesüléséért vívott hosszú harcát. Ukrajna Oroszországgal való újra­egyesítésének 300. évfordulója ki­emelkedő történelmi esemény, s nem esak az ukrán és az orosz nép, ha­nem a Szovjetunió valamennyi né­pének nagy ünnepe. Az újraegyesítés óriási jelentőségű volt a „nyelvét, lakóhelyét, jellemét és történelmét tekintve egyaránt oly közelálló (Lenin) két nagy nép to­vábbi történelmi fejlődése szempont­jából-'. A bevezető rámutat, hogy az újra egyesülés biztosította Ukrajna sza­badságát és nemzeti fejlődését, ugyan akkor sokban elősegítette az orosz ábam megerősödését és nemzetközi tekintélyének emelkedését. A belső elnyomók és az i(jégén bóojtók ellen v’vott közös harcban vált szilé'--' Ukrajna dolgozóinak barátsága az orosz munkásosztállyal, amely győ­zelemre vezette Oroszország népeit az elnyomás ellen. A bevezetés rá­mutat továbbá, hogy a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom végetvetett a volt cári Oroszor­szág népeire nehezedő elnyomásnak, s c népek szövetsége különösen meg erősödött a polgárháború éveiben, a szocialista építés folyamán, a nagy honvédő háború történelmi harcai­ban. Az ünnepi évforduló alkalmából kiadott husznegy tézis elemzi az orosz és az ukrán népnek ’az újra­egyesülést megelőző történetét, rá­mutatva a közös eredetre, ismerteti Bogdán Hmelnyickij, a kiváló ukrán államférfi és hadvezér szerepét, aki az újraegyesülésért folyó küzdelem élére állt, feltárja, hogyan harcol­tak vállt-vállhoz vetve az oroszok és ukránok, a külföldi beavatkozók — lengyelek, svédek, törökök, krimi tatárok, franciák, antantisták, inter­venciósok, németfasiszták — ellen, hogyan vált mind szorosabbá az uk­rán és orosz dolgozók szövetsége a Parasztfelkelések, majd pedig a mun­kásmozgalom harcai során. A tézisek megmutatják, milyen sokat tett a Kommunista Párt a két nép barát­ságának még tökéletesebb elmélyí­tése terén. Végül ismertetik a máso­dik világháború pusztításaiból újjá­született, s ma a kommunizmust épí­tő ukrán nép nagyszerű vívmányait. A téziseket követő befejezés külö- X nős nyomatékkai állapítja meg: . Ku­darcot vallottak és a jövőben is ku­darcot vallanak a nyugati imperia­listák összes olyan gálád kísérletei, hogy ellenségeskedést szítsanak a Szovjetunió népei között, aláássák soknemzetiségű szocialista államunk hatalmát. A szovjet emberek azon ban tudják, hogy amíg van kapitalis­ta környezet, az imperialista álla­mok továbbra is becsempésznek hoz­zánk kémeket, kártevőket, megpró­bálják szovjetellenes célokra felhasz­nálni a szétzúzott ellenséges csopor­tosulások maradványait, aktivizálni a burzsoá-naeionalista elemeket, fel­éleszteni egyes emberek tudatában a nacionalista előítéleteket és fel­használni azokat a Szovjetunió népei barátságának aláaknázására. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok és egész nagy hazánk sikerei­nek és virágzásának egyik legfonto­sabb feltétele az éberség fokozása az imperialista ragadozók és ügynöksé­gük, a burzsoá-nacionalisták és más árulók ármányaival szemben.“ A jubileumi tézisek befejezése így hangzik: „Éljen és erősödjék a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága, nagy hazánk erejének és hatalmának forrása! Marx Engels-Lenin-Sztálin zászla­ja alatt, a Kommunista Párt vezeté­sével előre a kommunizmus győzel­méhez!“ Nn0’--Britan«'** KoniniuVsta P rtHnafc Vi'greuajtobi^ottsásra a nagyhatalmi tTickezleirjl London (MTI) Nagy-Britannia Kom munis.a Pártjának Végrehajtóbizott­sága nyilatkozatot adott lei a négyha­talmi értekezletről. .1 berlini négyhatalmi értekezlet, amely a legfontosabb less a háborít óta, a nemzetközi helyzet olyan for­dulópontja lehet és azzá is kell lenni, amely a nagyhatalmak közötti együtt­működéshez vezet a béke szolgálatá­ban. A koreai fegyverszünet után ez uz ér ekezlet a békemozgalom újabb diadala. A világ népei azt kívánják, hogy ez az értekezlet maradandó in­tézkedéseket készítsen elő Európa számúra az egységes, békés Németor­szág megteremtése alapján és egyen­gesse az utat az öthatalmi értekezlet előtt a nemzetközi feszültség enyhí­tése, az alo-m- és hidrogénbomba el­tiltása és a fegyverkezés csökkentése érdekében. Nem hunyhatunk szemet ama két­ségbeesett erőfeszítések felett, ame­lyeket a háborús tábor képviselői az Egyesült Államokban angol híveikkel és az Adenauer-kormánnyal együtt kifejtenek, hogy rombadöntsék ezt az érlekezle'ct és megnyissák az utat a német militarizmus újjáélesztése felé Most még nagyobb szükség van, mint bármikor a lehető leqtágabbkörű had­járatra, hogy leverjük ezeket a há­borús terezhet és közöljük a népek kívánságát a berlini értékeidé'en. Minden szakszervezetből, munkáspárti szervezetből, gyárból induljon meg a követelések áradata az összes parla­menti képviselőkhöz és a külügymi­niszterhez: „Nem szabad feltámasztó ni a német müitarizmust és náciz­must!“ ,,A berlini értekezlet Német­ország jelenlegi katonai megszállását és kettéosztottságát egységes, békés, demokratikus Németországgal váltsa fel!" „Öthatalmi értekezlet vessen véget a harmadik világháború veszé­lyének és nyissa meg a világ együtt­működése és a béke tíj korszakát"! — hangoztatja a nyilatkozat. Andre le Troquer a francia nemzetgyűlés új e'nöke Páris (MTI) Mint az „AFP“ közli, a francia nemzetgyűlési elnökválasz­A francia sajtó !e Troquer-nek a nemzetgyűlés elnökévé történt megválasztásáról Paris (MTI): A szerda reggeli pá­risi sajtót élénken foglalkoztatja a francia nemzetgyűlés keddi ülése és tás második fordulója is eredmény­telenül végződött: egyik jelölt sem kapta meg a szükséges abszolút több­séget. A harmadik szavazásnál a szocialista Le Troquert választották meg a francia nemzetgyűlés elnöké­vé. Le Troquer háromszáz szavaza tot kapott, Pflimlin, az MRP jelöltje kétszázötvenegy szavazatot szerzett. I Kedden megnyílt a svéd riksdag Stockholm (TASZSZ): Kedden megnyílt a svéd riksdag (parlament) ülésszaka. VI. Gusztáv Ado'll király elmonaotta hagyományos trónbeszé­lét. Az ülésszak Johannes Nilssont 'konzervatív) választotta meg a kép- iseiőház és Gustaf Nilssont (szociál­demokrata) a felsőház elnökévé. A riksdag elé terjesztették az 1954 —1955 évi új költségvetés terveze­tét. A fegyveres erők céljait szolgá­ló közvetlen előirányzatok összege kétezert izén kilenc millió korona, az az harminchét millió koronával több mint a folyó költségvetési évben. Az összes katonai kiadások összege két- ezerszáztizennyolc millió korona. Az új költségvetés jellemző sajá­tossága az adóemelés. A költségve- •ésben előirányzott nyolcezerötszáz- íizenhét millió korona bevételből Napról-napra nő és terjed az új Klement Gottwald vasmű Ktmcsicében, (Csehszlovákia), melynek felépítésében a dolgozók ezrei vesznek részt, lelenleg egy hatalmas darútelepet állítanak fel a kohóknál, melyeknek segítségével az ércet ki- és berakják. Az új darú, mely Közép-Európa egyik legnagyobb darúja, 1954-ben kezdi meg munkáját. A? Íldenauer-Vljkk ianirór 14-án m^ezdi a bevezetés rai szóló lörváiyjavasat parlinunti tárgyiját Berlin (MTI): A bonni kormány­koalícióhoz tartozó pártok megbízot­tai hétfőn este Adenauer utasítására elhatározták, hogy a nyugatnémet Parlament január 14-én megkezdi a hadkötelezettség bevezetéséről szóló alkotmánymódosító törvényjavaslat első olvasásban való tárgyalását. Adenauer a késő esti órákban Ol- lenhauert, a Szociáldemokrata Párt elnökét is értesítette erről a hatá-: rozatról. Az Adenauer-klikk, a német nép túlnyomó többségének akaratával szembehelyezkedve, szemérmetlen provokációra vetemedik azzal, hogy a várva-várt négyhatalmi értekezlet ’lőtt hozzálát a ieltámasztott német militarizmus „törvényesítéséhez.“ Robbanás az T. (t. Fnrbpiiinlustrie egjik üzem ben több, mint hétezerhatszáz millió ko­ronát'tesznek ki az adók. A demokratikus sajtó az új költ ségvetés tervezetével kapcsolatbar hangsúlyozza, hogy az további fegy­verkezési hajszát irányoz elő és kor­látozza a nép szociális szükségletei' szolgáló előirányzatokat. Berlin 1TASZSZ): A Handel«hla*t című nyugatnémetországi lap közii, hogy január 2-án az I. G Farben- ’ndustrie konszern mar! niihb1 Che­mische Werke Nüls A. G.“ nevű üze­mében több erős robbanás történt. A lap azt írja. hogy a robbanások ■ka .állítólag acetilénbomlás“ volt. \ robbanások következében több munkás súlyosan megsebesült. A A nyugatnémetországi m'góri lanok elítélik a törvényjavaslat provokációs nai rendre tűzését Berlin ("MTI) Azok, a nyugatnémet­országi polgári lapok, amelyek nem állnak az Adenauer-kliikk közvetlen ellenőrzése alatt, nem rejtik véka alá, hogy elítélik a hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényjavaslat azonnali parlamenti napirendretűzé- sét. A Bambergben megjelenő „Frän­kischer Tag" így ír: — Egyszerűen elviselhetetlen, hogy a szövetségi kormány kész tények teremtésével igyekszik megakadályozni a világ­szerte nagy reménnyel várt négyha­talmi értekezlet eredményességét ahelyett, hogy minden rendelkezésé­re álló eszközzel elősegítené a nagy­fontosságú tanácskozások sikerét. kár tízmillió márka. Amint már ismeretes, 1948-ban nagyerejű robbanás történt az I. G. Farbenindustric ludwigshafeni üze- • neben. A német demokratikus la­pok akkoriban uta’tak arra. hogy az eset robbanóanyaggyártással kapcso­latos. A MILLIOMOSOK VÖLGYÉBEN Irta: HABIBA CUFRANOVA Le Troquer-nek, a nemzetgyűlés el­nökévé történt megválasztása. A választást kommentálva, még a bur- zsoá lapok is kénytelenek elismerni, hogy ez a Francia Kommunista Párt elvitathatatlan sikerét jelenti. A „VHumanité"-ben André Stil kiemeli, hogy a nemzetgyűlés elnö­kének megválasztása jelentős sikert jelent, mert elzárta az utat az „euró­pai hadsereg" hívei előtt. André Stíl megállapítja: „A kom­munisták szavazatait élvező jelölt sikere más szempontból is jelentős. André Le Troquer megválasztása konkrét módon bizonyítja, hogy most a nemzetgyűlésben mó« többségre is lehetőség nyílt Lanieí többségén kí­vül. Ma már tehát senki’ sem hivatkoz­hat arra, hogy lehetetlen új több­séget összehozni.“ A „Liberation“ ezeket írja: „Le Troquernek a nemzetgyűlés elnökévé történt megválasztása az „európai hadsereg“ összes ellenfelé­nek nagy sikerét jelenti. A cél lényegében az volt, hogy elzárják az utat Pflimlin előtt, meg­akadályozzák ezt a klerikálist, az „európai hadseregnek“ ezt az oda­adó hívét abban, hogy Edouard Her- riot utódjává váljék. Bukását mindazok meg fogják érezni, akik Washingtonban, Bonn­ban és Párisban abban a hitben rin­gatták magukat, hogy elnémíthatják a francia közvé]erY'Ar’'“ és => >->nrla - mentet.“ • A z öregek azt mondják: a nap nem változott semmit; ugyan­úgy ragyog, mint azelőtt. Ez igaz, azonban az élet a nap alatt soha nem volt ilyen szép, mint most. Valóban: a nap ugyanúgy kel fel a tadzsikisztáni Hisszár-völgy fölött, mint száz évvel ezelőtt, éppúgy be­aranyozza a kis dombokat, mint ré­gen, époly barátságosan süt a ho- kucsmás hegyekre, mint több évti­zeddel ezelőtt. De a völgyben, ahol azelőtt mocsár volt, ahol a nádasok és az üröm vad bozótja fölött csak úgy rajzolt a sok Anopheles-szúnyog, a mocsárláz terjesztője, és ahol va­laha sakálok kószáltak, — most ker­tek virágoznak. A völgyek és ker­tek tulajdonosai milliós jövedelmű kolhozok tagjai. Nemhiába nevezik a Hisszár-völgyet a „milliomosok völ­gyéinek. Szatti anyó a Lenin-kolhoz tagja, amelynek jövedelme az elmúlt év­ben körülbelül 30 millió rubel volt, egy szép napon, amikor találkoz­tunk, a következőket mondotta ne­kem: — Harmincmillió! Ilyen jövedelme valamikor csak a bokharai emírnek volt! De rögtön meg is rázta a fejét és mosol} ogva folytatta: — Látszik, hogy már öreg vagyok! Szép kis összehasonlítás!... Szatti anyó egyike még azoknak az embereknek, akik emlékeznek a bokharai emírre: ez volt Kelet-Bok- hara kormányzója, a cári Oroszor­szág leggazdagabb embere, a tadzsik nép első számú fosztogatója. Az emir és pribékjei kegyetlenül gyö­törték a népet és ráadásul még azt is kívánták, hogy alázatos és néma legyen. A Hisszár-völgyben lakó nép nagy nyomorúságban élt. Amikor a tad­zsik paraszt aratott, a termést ha­lomba kellett raknia és agyaggal le­tapasztania. Addig nem vihetett el egy szem magot sem, amíg nem jött a bég intézője, hogy felvegye a föl­dért a járadékot. Az intéző a termés nagyrészét a bég számára vitte el, de tekintélyes részt rabolt magának is. Azután jött az adótisztviselő, majd a mirab, aki a vizet osztotta. Egy rész járt a bírónak, kettő a papnak: az egyik rész magának, a másik az „istennek.“ Ezenkívül adót kellett fi­zetni „büntetésből’1, mert réges-régen az egyik törzs fellázadt az emir el­len. Az egyházi és a világi hatalom különböző képviselőinek „ajándéko­kat“ kellett adni. — Nem sok maradt!.;: — mon­dotta sóhajtva Szatti anyó. Ez volt a múlt. És mi van ma? Valóságos ünnep, amikor a kol­hozban a jövedelem elosztására ke­rül a sor. Az emberek úgy mulat­nak, mint valami fényes lakodalom­ban; szól a zene, folyik a bor, öre- gek-fiatalok, vidáman táncolnak. A Lenin-kolhoz tagjai 1953-ban öt és félmillió rubelt fordíthattak új építkezésekre. Ebből a pénzből fel­épült a kolhoz második kultúrháza, több, mint 600 nézőt befogadó néző­térrel. Uj, százfőnyi befogadóképes­ségű bölcsődék .t, 20 gépkocsi befo­gadására alkalmas garázst, száz bor­jú számára istállót és baromfiólat is építettek. Az állattenyésztő telepek­nél beszerelték a vízvezetéket, für­dőt építettek s egy új utat létesítet­tek. A munkaegységek után minden^ család többezer rubelt, több tonna' gabonát és más egyéb terméket, ka­pott. Kadir Koharov családjából né­gyen dolgoznak a kolhozban. 50 ezer rubelt és egyedül gabonából hét ton­nát kaptak. De Koharov csakúgy, mint a több kolhozparaszt, háztáji gazdaságából is bőséges jövedelemre tett szert. Nézzük meg, milyen változás tör­tént a tadzsik nők életében. A Korán azt mondja: „A férfiak a nők fölött állnak, mert vagyonuk­ból költenek rájuk." A kolhozban szép számmal vannak nők, akik a munka területén túlszárnyalják a férfiakat. így jövedelmük nagyobb, mint a férfiaké. Ilyen esetben váj­jon hogyan különböztethető meg, hogy „ki kire költi a vagyonát“? A szovjet család alapja nem a pénz, hanem az egyeniogúság és a köl­csönös megbecsülés. A forradalom előtt a tadzsik nő nem számított embernek. Rabszol­gája volt férjének, gazdájának és a papnak. Már hétéves korában rá­adtak „a rabszolgaság köntösét“, a fátyolt. Az utcán mindenkor á férfi mögött kellett mennie, még akkor is, ha salát fiát kísérte. A kolhoz utcáján Nazokat Ikra- mova halad. Ö is tagja a kolhoz ve­zetőségének, akár Halimahon Suri- nova. Halimahon egy olyan gyapot- termesztő brigád vezetője, amelyben sok férfi dolgozik. A brigádtagok szeretik vezetőjüket, megfogadják tanácsait. Nazokat az óvodák és böl­csődék felelőse. A kolhozparasztok tudják, hogy nagy szakértelemmel vezeti a gyermekjóléti intézménye­ket. Erélyes, határozott nő, bátran megmondja a hibákat. Ilyen körül­mények között kinek jutna eszébe megkövetelni, hogy a nö az utcán a férfi mögött menjen?! Bizony for­dítva van: a férfi utat enged a nő­nek. ­V Az esti csendben egy-egy szép da! foszlányait hozza a szél. A kultúr­teremből fiatalok hangja szárnyal; arról énekelnek, hogy egy ifjú át­ment szerelmese kertjébe, de nem láthatta meg; epekedett azután is, hogy beszélhessen vele, de a lány nem mutatkozhatott. Ezt a dalt na­gyon régen énekelték, akkor, amikor a tadzsik lányok még fátyolt hord­tak. A szerelmes ifjak azonban ma is el-eléneklik ezt a dalt, noha a szerelmes lány ott áll előttük és mo­solyogva dúdolja velük a rr.vl- da­lát...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents