Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-14 / 11. szám

1954 JANUAR 14 NAPLÓ 5 Képviselőbeszámolő G^nlajon Megyénk ké»vs*e ő«' már a múlt sztendőben megkezdték munkájú­éit, hogy beszámoljanak választóik lőtt- Elmondják, hogyan képviselték választóik ügyeit, s azt is, hogyan kannak ezután még jobb munkát ógezni. Ebben az esztendőben ezek i beszámolók tovább folytatódtak, íanuár 8-án Mónus István képviselő üyulaj község dolgozói előtt tartott áeszámplót. A község dolgozó pa­rasztjai közül közel kétszázan jelen­tek meg, hogy meghallgassák és el­mondják javaslataikat, panaszaikat. Mónus elvlárs beszámolójában rész letesen ismertette pártunk Központi Vezetőségének határozatai óta eltelt idő hatalmas eredményeit, melyek­kel az egész dolgozó nép életkörül­ményeinek nagyobbarányú megjaví­tását tűzte ki célul. Beszélt azokról a nagyarányú kedvezményekről, me­lyek gyulaji viszonylatban is a dol­gozók biztonságosabb’» gazdálkodását, egyre növekvő jólétét ^segítik elő. — Számokon keresztül is bemutatta, hogy a kedvezmények például a dol­gozó parasztságnak, s elsősorban a termelőszövetkezet i parasztságnak miiven nagyjelentőségű. A gyulaji Ui Barázda tszcs többek közölt 111 mázsa búza, 30 mázsa rozs 26 má­ssa árpabeadási kedvezményt kapóit. Az egyénileg dolgozó parasztok is sok beadási kedvezmény; kaptak. — Több gazda borbeadási kötelezettsé­gét is mérsékelte a tanács, s ezek­kel a mennyiségekkel is több, ma­radt saját használatra és a szabad­piacra. De a !öb*ii l*edve mé'ivek is és különösen az új begyűjtési rendelet még nagyobb mértékben szolgálja dolgozó népünk, s köztük a gyulaj; dolgozó parasztok életszínvonalának nagyarányú felemelkedését. Megálla­pította beszámolójában azt is, hogy Gyulai községben is az új begvüité- si rendelet hatására megnövekedőit A Tolnai Napló december 18-i szá­mában foglalkozik a vezetékes rá­dióval, hogy miért olyan halk este a Batthyányi utcában. Azt hiszem, ez á panasz az egész újvárosi részt érinti, de nemcsak este, hanem nap­pal is előfordul ez a zavar. Elhárí­tására van egy javaslatom. Mégpedig az, hogy a vezetékes rádió áram­körének végéről az adóállomásra, nálunk a postaműszakra ellenőrző vezetéket szerelmének, amelyről ál­landóan lehallgathatnák a vezetékes rádió hangerejét és tisztaságát. Be lehetne vezetni a jeléntőszol- gálatot is. A József Attila gyermek­a dolgozó parasztok termelési ked­ve, biztonságérzete. Ez abból is lát­szik, hogy mintegy 360 hold tarta­lékterület művelésre már gazdát ta­lált. Részletesen ismertette Mónus elv­társ, hogy ezt a munkalendületet még csak fokozza, pártunk és kor­mányunk legújabb határozata a me­zőgazdaság .fejlesztéséről. Beszélt azokról a feladatokról, amelyeket Gyulaj községben is meg kell való­sítani, hogy egyre jobb, egyre szebb legyen a dolgozók élete. — A nagy­arányú segítség a párt és a kormány részéről megvan — mondotta többek közölt, — most rajtunk van a sor. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a gyulajt dolgozó parasztok is érzik felelősségüket a párt és a kormány­határozatok végrehajtásáért. Bátran bírálták az egyes szerveket, ame­lyek keveset törődnek velük, vagy nem olyan formában intézik ügyei­ket, ahogy azt a határozatok előír­ják. Számtalan hozzászóló elmon­dotta, hogy a községben évente sú­lyos vadkár van, s az erdőgazdaság mégsem teszi meg a kellő intézke­déseket a megelőzésre. Bérdi János, Szemtpáli Ferenc és még többen cl- mond'ák. hogy még a vadkárért já­ró pénzüket sem kapták meg. N-lián» á termelőszövetkezetek bői kilépett dolgozó parasztok is panaszkodtak, hogy durván bánnak velük ás más sérelmeiket sorolták fel. Mónus elvtárs a helyszínen is megvizsgálta ezt az ügyet, s megál­lapította, hogy a legnagyobb hibát a járási tanács mezőgazdasági osz­tálya okozza azzal, hogy a termelő­szövetkezeteknek nem adja meg azt a megfelelő segítséget, amit kellene. Ezért nem tudják itt mélyen megér­teni pártunk tanítását, hogy a ter­melőszövetkezetekből kilépet» dolgo­zó parasztokra úgy kell tekinteni, otthonban például van rádió és te­lefon is. Hiba esetén telefonon azon­nal jelentést tennének. Esetleg több ilyen jelemtőállomást is lehet szer­vezni. Van még egy dolog, amit szeretnék felszínre hozni. Az 1953-as évre be­tervezték a vezetékes rádióhálózat kiszélesítését. Ennél azonban nem történt több. Csatáron, Lisztes-völgy­ben, a Béke-telepen, Nyámád-nusz- tán pedig nagyon várták a dolgozók, hogy ők is kapnak vezetékes rádiót. Belügyi Adam AVESZ dolgozója. mint leendő tsz-tagokue és úgy is kell kezelni őket. A beszámológyűlést követő napon intézkedett Mónus elvtárs arról is, hogy a többek által kifogásolt ke­nyér minősége megjavuljon. Többen panaszolták, hogy a napraforgó után járó étolajért Dombóvárra kell men­ni, amely hátráltatja a doLgozó pa­rasztokat a munkákban. Ezt a pa­naszt a helyi tanács és a földmű­vesszövetkezet már régen elintézhet­te volna. Gyulaj község dolgozói ta­nulni, művelődni i,s szeretnének, — vetette fel Szentgyörgyi Ferenc. — Lehetőség is van rá. mert van szép moziheiyiség. Azonban a mozigép nem sokat ér, mert rossz a hang, sokszor elmosóaottak a képek. — Mint DlSZ-titkár — mondotta töb­bek között, — az ifjúság nevében is kérjük a mozigép sürgős kicseré­lését, hogy a mozin keresztül is fejlődni tudjunk. Csonka Pál dolgo­zó paraszt többek panaszát vetette fel, amikor elmondta, hogy a Len- termelő Vállalattól még az 1952-ben termelt és elszállított len ellenérté­két sem kapták meg. Jó t«v»s a'o> tett az állattenyész tós fejlesztésének érdekében Kiss István, a legeltetési bizottság elnö­ke. A község egyéni dolgozó pa­rasztjai ugyanis nincsenek, legelő­vel ellátva. Éppen ezért javasolja, hogy a község 250 holdas vadkáros OFA területén létesítsenek legelőt. Kláimbauer József, a Kossuth tszcs elnöke is a járási mezőgazdasági osz­tályt bírálta, hogy már sokszor fel­jegyezték kérésüket egy darálóra, de intézkedés még a mai napig sem történt. A daráló nagy segítség vol­na a termelőcsoportnak gazdaságuk fejlesztésében. Még számos hozzászóló után Mó­nus elvtárs megválaszolt a kérdések­re és felszólalásokra. Naponta két vagon zsírosbödön A Bonyhádi Zománcgyár dolgozói a kormányprogramm megvalósítású­nak érdekében zsírosbödönöket gyár­tanak 15—30 literes nagyságban. A nagy keresletre való tekintettel a gyár dolgozói fokozzák a termelést. Naponta körülbelül 2 vagon külön­böző színű és nagyságú zsírosibödönt adnak át a kereskedelemnek. A gyárban rövidesen megkezdik a zsír­sütő bográcsok gyártását is, tekintve, hogy most a téli időszakban, amikor megkezdődtek a disznóvágások, nagy a kereslet a zsírsütő bográcsok iránt. Mégegyszer a vezet kés rádióról . . . Hírek a gépjavítás frontjáról A bonyhádi gépállomáson élénk ütemben halad az erőgépek javítása. Már 10 darab traktor várja telje sen hibátlanul a tavaszi munkák megkezdését. Ekéből 13-at javítottak ki a műhelymunkások, s a vetőgé­pek .jórészének javítását befejezték Cséplőgépjavításban azonban lema­radt a gépállomás. A terv szerint 14 cséplőgépnek kellett volna már el­készülni, de mindössze három dara­bot javítottak ki a bonyhádiak. A téli gépjavítás során nem éppen elsők között volt a hőgycszi gépál­lomás, a lemaradás nem csupán a dolgozókon múlott, a munkák mene­tét anyaghiány is akadályozta. A gépállomás vezetősége többízben tett anyagmegrendelést és ennek ellené­re alig kapott valamit. Még decem­berben például 89 tételt rendeltek, amelyből csak 9 érkezett meg. Ja­nuár 8-án pedig újabb 56 tételt kér­tek és 19-et kaptak meg. A höyyészi gépállomáson azonban az alkatrészhiány ellenére is igye­keznek felszámolni a lemaradást. — Műszaki megbeszélésre jöttek össze a szerelők, műhelymunkások, brigád- vezetők, a vezető mechanikusok és az igazgatók. Majd közösen meq^ tárgyalták a tennivalókat a meglé­vő fogyatékosságok pótlására. Az ügyesebb szerelők például vál­lalták, hogy szerelési módszerüket átadják kevésbbé gyakorlott társaik­nak. Valamennyien ígéretet tettek, hogy munkaidejüket gazdaságosab­ban, alaposabban kihasználják. A javító brigád vezetői pedig azt vál­lalták, hogy az egy gépre kitűzött javítási normaidőt csökkentik, ter­mészetesen nem a minőség rovására. időbeni elvégzésének jelentőségét nem szükséges külön hangsúlyozni. A múlt év tapasztalatai alapján ezt úgyis — mondhatnánk — saját bő­rén tapasztalta minden gépállomás. Ennek ellenére a legtöbb gépáll* má­son lemaradás mutatkozik. Ahhoz, hogy a lemaradást pótolni lehessen, figyelembe kell venni, illetve meg kell szüntetni bizonyos körülménye­ket. amelyek gátolják a munka üte­mét. Ilyen például az, hogy sok he­lyen hideg szerelőműhelyben dol­goznak. Kézzelfogható példa erre a mözsi és sárpilisi gépállomás. Egész nap hideg helyiségben dolgozni, hi­deg vasdarabokat fogdozni pedig nem lehet sokáig, mert ettől előbb-utúbb •negbétegedik a szerelőmunkás. * A másik szinte embertelen körül­mény pedig az, hogy nincs elég pi­henő biztosítva a dolgozóknak. Sár- pilisen például 8 ágy van a több, mint 160 dolgozó számára. Ebben a 160 dolgozóban az irodaiak is benne vannak, de ez nem változtat a lé­nyegen. Még így is igen sokan van­nak, akik a környező falvakból jár­nak be a gépállomásra több kilomé­terről. Lábbelijük átázik, mire oda­érnek és sok esetben ehhez jön még a hideg szerelőműhely. Ebből adódik aztán, hogy jónéhány gépállomáson a dolgozóknak csaknem fele beteg. Hiba az Is, hogy bár rendelet van rá, a termelőszövetkezetek traktoro sai nem vesznek részt a gépjavítás­ban. Mióta a hó leesett, feléje sem mennek a gépállomásnak. * Szó esett már az alkatrészhiány­ról a högyészi gépállomással kapcso- csolatban, de azért meg kell emlí­teni, hátha reagálnak rá az illetéke­sek, hogy mi is van a minisztérium által ígért 7 esztergapaddal? A dol­gozók olvasták az újságban és öröm­mel fogadták a hírt, hogy a téli gép­javításokhoz 7 új esztergapadot kap megyénk. Mér az utasítást is meg­kapta a megyei tanács gépállomási csoportja, hogy hogyan kell egy ilyen esztergapadot szakszerűen cso­magolni, hogy szállítás közben baja ne essék, csak éppen esztergapad nem érkezett. Az alkatrészeknél az a helyzet, hogy küldtek ugyan olyan dolgo­kat ,amelyeket a gépállomások fenn­állásuk óta nélkülözni tudtak, csak azt nem küldik, ami a legszüksége­sebb. Úgy érezzük, hogy a gépállomá­sok híreiben a dolgozók munkakö­rülményeiről is szólni kell, mert az természetesen a teljesítményt, a mun kakedvet is — sőt csak azt — be­folyásolja. * Ötven mode'lben készítenek az idén férji és női bőrkabátokat 1954-ben ötven modellben készít a bőripar női és férfi irha, panofix. panolux bundákat és bőrkabátokat. Az új modellek között különösen szép az öves, manzsetlás „Éva'“ elne- A téli gépjavítás lelkiismeretes, vezésü női bőrkabát. A kabátokat a (ff 21 % fi 23 - $ 2122 25 4**21 ti é • . • „A kedvezőbb szaporulati ered­mények elérése és a választás utáni elhullás csökkentése érde­kében a sertésállomány egészsé ges természetszerű tartására az cdiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani... Különös gond­dal kell végezni a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányo­zását.“ (A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről szóló part- és kor­mányhatározatból.) A jó anyaikoca valóságos kincses­bánya. A malac a késő őszi piaci árakat számolva igen nagy jövedel­met jelent. Ezért szükséges, hogy évente legalább kétszer maiacoztas- sunk. Mi a teendő a tenyésztésre alkal­mas kocasüldők kiválasztásánál, s hogyan ápoljuk, gondozzuk a téli fialásból származó malacokat? Anyakocáknak lehetőleg sokatfialó, jó hústartó anya malacaiból válasz- szűk ki a legszebbet. A hússertés faj tákat 8—10 hónapos korban, a 100— 120 kilós súly elérésekor, a manga­licákat pedig 10—12 hónapos korban átlagosan 80—110 kilós súlyban bú- gassuk be először. Ne elégedjünk meg az egyszeri búgatással, eresz- szűk az anyakocára 10—12 órás idő­közben kétszer háromszor is kant. A vemhesség második felében — különösen a téli malacoztatásoknál — fokozott gondot kol.l fordítani a kocák kíméletes jártatására és ta­karmányozására. Naponta 2—3 órát jártassuk a vemhes kocákat, s etes­sünk velük az abraktakarmányokon kívül bőséges nedvdús eleséget is. Az etetésre előkészített takarmányt testhőmérsékleten, az itatóvizet pedig 20 C fok körüli hőmérsékleten ad­juk. A téli takarmányban sokkal keve­sebb az ásványi anyag és kevesebb a vitamintartalom is. Ezért az anya­kocák elesé.gét naponta Ízesítsük evő­kanálnyi konyhasóval. A születendő malacok csontozatának erősítésére naponta 3—4 deka Futárt vagy Pek- ket, a vitaminhiány pótlására pedig A. és D. vitamin injekciókat adjunk az anyáknak. A vemhes kocákat fialás előtt 10- 12 nappal helyezzük külön kutricá- ba, s a fialás idején tartózkodjunk a fiaztaíóbam. A malacok köldökzsinór­ját a hasfaltól 6—7 centire vágjuk ei, s az újszülötteket nyomban rak­juk külön ládába, hogy az anyjuk agyon ne nyomhassa őket. A gyengébb malacokat már az első szoptatáskor tegyük az anya csecs­bimbóihoz, hogy a többiek el ne üt­hessék. Állami gazdaságokban és tsz ekben — ahol több koca fial egy­szerre — a sokat fialó anyák mala­cai közül vigyünk át egy-kettőt a kisebb családdal rendelkező anyá­hoz. Hogy a nevelő-anyakoca az új­szülöttet elfogadja, a malacokat fel­száradásuk után kenjük be ecetes vízzel. A fiiaztatóban télen a hőmérsék­let általában 15—20 C fok legyen. Az alomszalmát vágjuk fel 15—20 centiméteres darabokra és naponta legalább egyszer, de inkább kétszer almozzunk. A malacokat 3 napos kortól kezdve rendszeresen itassuk istállóhőmérsék- leten lévő friss vízzel. Hathónapos kortól kezdve pedig világosszínű pör­költ árpára szoktassuk őket. A tíz­napos malacoknak adjunk rendszere-* sen nedvdús takarmányt is, elsősor­ban sárgarépát, ha ez nincs, takar­mányrépát, vagy burgonyát. Ha az idő nem túlságosan zord, s malacokat már egyhetes korukban rövidebb időre engedjük a kifutóba. Fia viszont az idő kedvezőtlen, a íiaz tatóban kell a szabad mozgást biz­tosítani. Feliiasználjuk a lehetőségekéi! Vasutas do'gozsinlt tötüszaz mázsa minőségi szénát termelitek a töltéseken Dolgozóink azzal kezdték az új évet, hogy termelési értekezleten tárgyalták meg Hegedűs András elv- társ, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének ülésen elmon­dott beszédét. Részletesen megtár­gyalták annak minden egyes monda­tát abból a célból, hogy mit lehetne és mit lehet megvalósítani azokból. Az értekezlet eredménye az lett, hogy elhatározták: a tervmunkákon felül a pályafenntartás 'dolgozói a takarmánytermelés növelése, a ta­karmánytartalék létesítése céljából felhasználják a vasút sokszáz kilo­méteres olyan területét, ahol sok jó­minőségű szénát lehet termelni. Ilyen területek a töltések, a rézsűk és bevágások. Ezeknek az elbokroso- dott és elhanyagolt bevágásoknak kitisztításával hasznos területeket nyernek, amelyet fűmaggal vetnek be, s ezzel többszáz mázsa értékes szénát termelnek a mezőgazdaság számára. Ezzel lehetővé válik az, hogy a pá­lyaőrök ismét visszatérhetnek az ál­latok, főleg a szarvasmarhák tartá­sára, amit még ezenkívül úgy kíván­nak biztosítani, hogy felújítják a pályaőrök gazdasági épületeit (istál­lókat, ólakat), de ahol nincsenek meg ezek, ott új gazdasági épületeket épí tenek. A szerszámfa, valamint egyéb hasznos fák termelése eéljából a pá­lyaőrházak mellett faiskolákat létesí­tenek dolgozóink, sőt kibővítik a vasutas kertészetet is e célból, ahon­nan ellátják gyümölcsfával azokat a vasutas dolgozókat is, akiknek mind ezt nem áll módjukban megteremte­ni. Mivel vasúthálózatunk terület« kedvező a méhészettel való foglal­kozásra, pályaőreink nagyrésze is szívesebben foglalkozik vele. Hogy a méhállományt növelni tudjuk, en­nek elősegítése céljából deszkahulla- dékanyagot bocsátunk a méhészet rendelkezésére, hogy a hiányzó kan­tárakat pótolni tudják. A pályaszemélyzet konyhakertjei­nek jobb termése biztosítására trá­gyát bocsátanak rendelkezésükre a kocsimosó telepről ingyen, sőt még a tsz-nek és az állami gazdaságok­nak is adunk bizonyos mennyiséget a talaj termőképességének megjaví­tása céljából. Vasutas dolgozóink megértették a párt és kormány célkitűzését, s an­nak megvalósítása érdekében tett ja­vaslataik és munkájuk kétségtelenül elősegíti a vasutas dolgozók anyagi körülményeinek megjavítását, az élet színvonal emelését és ezzel maguk területén a határozat végrehajtását. VÁRNÁI EASZLÖ levelező.-------------------------------------------------------------------i K imagasló eredmények január első dekádjábun A Tolmamegyei Tatarozó és Építő vállalatnál majdnem minden brigád elérte a 200 százalékot az elmúlt de­kádban. A brigádok közti verseny­ben élenjár Kovács Ferenc „Felsza­badulás“ kőműves brigádja, a tol­nai építkezésnél, teljesítményük el­érte a 234 százalékot. A Kovács bri­gádnak a decemberi hónap utolsó dekádjához viszonyítva 26 százalék­kal emelkedett teljesítménye. Ugyan csak jó eredményt ért el Majdics Gyula duplajelvényes sztahanovista brigádja is, több mimt 200 százalékot teljesített A kőművesbrigádok példáját kö­vették az ácsbrigádok is. Orbán Já- ,nos Dózsa brigádja közel 230 szá­zalékot teljesített, ezenkívül hulladék anyagok bedolgozásával 154 forintot takarított meg. A második helyezést Lauffer József sztahanovista ács­brigádja nyerte el 173 százalékos eredménnyel, 2000 forintos anyagta­karékossággal. A vállalat többi dol­gozói is eredményesen dolgoztak, mert az elmúlt dekádban az anyag­takarékossági (Gazda) mozgalomban 95.000 forintot takarítottak meg, csepeli és szegedi szőrmekonfekcói vállalatok készítik. A tavalyinál százezer párral több bőr- és irhakesztyű is készül az idén a legkülönbözőbb új modellekben.

Next

/
Thumbnails
Contents