Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

1954 JANUAR 10 NAPLÓ 8 Építészet és stilus AT ELMÚLT ÉVEK számos új épülettel gazdagították megyénket, az új esztendő azonban az eddiginél is gazdagabb építkezést ígér: a ter­vek szerint még januárban megkez­dik a Garay-téren egy új áruház épí­tését, szó van egy új bérházról, eset­leg .egy új iskoláiról a Kadarka ut­cában. De a megye más részén is számos terv áll megvalósulás előtt s mindez egy olyan kérdés felvetését teszi szükségessé, amelyről eddig nem beszéltünk: az épületek külső megformálásának, a stílusnak kér­dését. Minden épület elsősorban praktikus célzattal készül, az eszté­tikum csak másodlagos. De emellett nem hanyagolható ed a stílus kér­dése sem. amely az épület korjelle- gét határozza meg, részesévé teszi egy kor Ízlésének, kifejezi saját ko­rát. A magyar építészetnek gazaag hagyományai vannak, bár emlékeink jelentős része elpusztult. De ebből a múltból még a túlságosan hetero­gén építkezésű Szekszárd is őriz em­lékeké:: a Pollack Mihály-féle régi megyeháza, vagy az érdekes barok­kos Babits-ház megbecsülendő emlé­kei a múltnak. Hozzájuk csatlakozik több vidéki, kastély, melyek — ter­mészetesen nem kivétel nélkül — ízléssel, művészi becsvággyal is ké­szültek. UJ ÉPÍTKEZÉSEINKBŐL éppen e művészi becsvágy hiányzik: mint­ha a kivitelezők csak a feladat praktikus oldalát néznék. Legkézen-' fekvőbb példa a szekszárdi új bér­ház, amely nemcsak a kivitelezés minőségében nein váltotta be a he; zá fűzőit reményeket, hanem külse­jében is afféle ízetlen vidéki pallér- munka, hiányzik belőle minden mű­vészi ízlés s inkább a Horthy-kor- szak magtárszervi szabvány tömegla­kásaira emlékeztet, mint egy olyan epületre, amit a szocializmus hozott létté. De. általában fenyeget az a ve­szély, hogy 'túlságosan előtérbe ke­rülnek a praktikus szempontok, sőt néha megfordul a helyzet: láttunk állami gazdaságot, ahol a tiszta, de­rűs, műalkotásnak Is beillő sertés­ólak mellett rút, ízléstelen, sőt egész­ségtelen munkáslakások épültek. Természetesen nem arról van szó, hogy egy kis családi ház építése előtt mérnökök tartsanak konzíliumot, de a nagyobb, reprezentatív jellegű építkezések megérdemlik a legkörül­tekintőbb munkát. Az új épület, le­gyen az bérház vagy kultúrotthon, illeszkedjék a város egészének ké­pébe, a város sajátos jellegét növel­je az újonnan épülő ház. S kapja­nak munkalehetőséget a képzőművé­szek is: egy másfél, kétmilliós épít­kezés költségvetésébe elfér egy né- hányezer forintos sgrafitto is — hogy csak a legegyszerűbb- díszítést említ­sük —- ami már más külsőt ad. De a díszítőművészetnél fel lehet, sőt fel Is kell használni azokat a népi díszítő elemeim1, melyek Tolna me­gyében bőségesen varrnak, sőt a népi építkezés tanulmányozása is bősé­ges ötletet adhat építészeinknek. A MEGYEI TAN ÁCS népművelési osztálya ezen a téren úttörő kezde­ményezést tett. Elhatározta, hogy a jövőben a saját hatáskörében vég­rehajtott építkezéseknél minden esetben kikéri a megyei .képzőművé­szek véleményét, olyan esetben pe­dig, amikor nagyobb építésről lesz szó, szakemberekből álló tanácsko­zást hív egybe. Gyönkön nagy költ­séggel új járási kultúrház épül: a külső és belső díszítés számos fel­adatot adhat. De különös gondot igé­nyel a borjádi kultúrotthon elkészí­tése, ahol ma is megvan az a mé­hes, melyben sokat és szívesen '<iő- zö.t Petőfi. Az irodalmi emlékekkel gazdag Borjád kultúrotthonának méltónak kell lennie ezekhez a szép emlékekhez s ha a megyei tanács saját maga Is aktívan bekapcso'ódik az építkezés irányításába, feltehet'en rém vall szégyen' az új bor jam kui túrház. Az építkezések mellett Szekszár- don egy másik feladat is van: maga a városrendezés. A város, az ideté­Hogyan készítünk könnyű karikát? A könnyű karikát 90 cm hosszú és 1 cm vastagságú nyers fűzfavessző­ből készítjük. A vesszőt éles késsel hasítsuk kétfelé és óvatosan hajlít­suk meg. A széthasított vessző végeit 5-—6 cm hosszúságban rézsut levág­juk és egymásra illesztve zsineggel, vagy dróttal szorosan összekötjük, majd drótszeggel megerősítjük. A ka rikákat különböző színűre festjük. védő idegen előtt olyan képet mu­tat, mintha házait ötletszerűen rak­ták volna össze különböző elemek­ből. Az egyenetlen utcákban alig ta­lálható esztétikailag is kifogástalan épület: a házakra vágj- a szegénység szüksége nyomta rá bélyegét, vagy a hirtelen meggazdagodott városi pol gárság úrhatnám, üres pompaszeic- tete. E sokféle ízetlenségen belül ki­alakítani egy egységes szekszárdi vá­rosképet, nem kis feladat. De megold haté, csak a. jószándék mellett .szak­értelemre is szükség van. Természetesen van egy másik kér­dés is, amivel voltaképp kezdeni kel­lene. Szekszárd műemlékei nincse­nek számomtartva. A legtöbb vidéki városban már megkezdődött az építé­szetileg érdemes épületek feljegyzé­se, katalogizálása. Ilyen kezdemé­nyező lépések nálunk mo6t* történ­tek először s a megyei tanács a jó ügyhöz méltó buzgalommal karol te fel. Enélikül. amíg nem tudjuk mink van, nehéz bármihez is kezdeni. De egy ilyen katalógus birtokában köny nyebben megy a további munka. AZ UJ KORMÁNYPROGRAMM NYOMÁN megindult a dolgozók ige­njeinek az eddiginél nagyobbarányú kielégítése, T e most már nemcsak arról keE beszélni, hogy több lakás, több kultúrotthon, könyvtár, bölcsőde kell, hanem arról is, hogy ezek az épületek szépek, ízlésesek legyenek. Egy «zepen művészt gonddal épített bérbáz nemcsak lakást ad, hanem otthont is. S ehhez néha nem is kell sok, csak egy kis ügyszeretet és jó- ízlés. A. S. Gólyaláb: A gólyalábat 2 póznából 5 cm vastagságúra és 2—2.5 m hosz- szúságúra gyaluljuk ki. Erre 50—80 cm-re „lábfőket" szegezünk a láb elhelyezésére. A kis húgocsikának csináljatok ugrókötelet, melyet 2—2.5 m hosz- szú kenderkölélből készítünk. A vé­gét vékony zsineggel tekerjük kö­rül. Az ugrókötél végeire fürészpor- zacskókat erősítünk, mellyel körbe forgathatjuk a kötelet. Ezermesterek, figyeljetek! Élő, eleven munka versenyt Üzemetek 1953-ban az éves terv teljesítésében kiváló termelési sike­reket értek el. Az új gazdasági év­ben új feladatok megvalósítása vár az üzemek dolgozóira és szakszerve­zet szerveire is. Az üzemi bizottsá­goknak az eddiginél sokkal nagyobb figyelemmel kell foglalkozni a mun- kavegsennyel. Nem új munkaver- seny szervezését, hanem a mi nka- verseny eddigi eredményeinek to- vábbnöveléséről és az eddig szerzejt tapasztalatok újszerű alka’im zásá­ról van szó. Az üzemi b’zottságok legyenek leleményesek, bátruk és kezdeményezők. Mérjék fel üzemük sajátosságait, beszeljék meg az üzem vezetőjével és dolgozóival, hogy mi­lyen lehetőségek vannak az üzem­ben a kormány Programm következe­tes megvalósítását követően. Helyes, ha az üzemi bizottságok kibővített aktívaülésein a szakszervezeti bizal­miak bevonásával beszélik meg azo­kat a feladatokat, amelyek a munka- verseny és a tervteljesítés területén megvalósításra várnak. Igényeljék és hasznosítsák a dolgozók véleményét, javaslatait és újszerű elgondolásait. A versenyszervezésbe vonják be a műszaikl vezetőket is. Ismertessék az üzemrészek dolgozói előtt az új gaz­dasági év első hónapjaiban megvalé- sításra kerülő feladatokat. Az üzemrészek saját adottságaik­hoz és feladataikhoz mérten tegye­nek felajánlást a havi és negyedévi terv határidőelőtti teljesítésére. Ahol pedig még a múlt évről adósai ma­radtak népgazdaságunknak, tegyenek felajánlást arra, hogy az adósságot a legrövidebb időn belül letörlesztlic. A szakszervezeti szervek segítik© elő, hogy a dolgozók tegyenek vállalást az exportcikkek hafáridóelőtti szál­lítására, a minőség javítására, se- lejt- és önköltségcsökkentésre. Tegye nek vállalást hulladék és selejtanya- gok gazdaságos felhasználására, ter­ven felül közszükségleti cikkek gyár­tására. A vállalatok, üzemek tegye­nek felajánlást más vállalatok segí­tésére, s azokkal a vállalatokkal, me Ivekkel összeköttetésben vannak, kössenek kooperációs szerződéseket. Ahhoz, hogy az üzemi bizottságok jól elláthassák feladatukat, kémiök kell a vállalat pártszervezetének, a vállalat igazgatójának és műszaki dolgozóinak segítségét. A vállalatok üzemi bizottságai és dolgozói köves­sék a Hlmontomyai Bőrgyár példá­ját, akjk a kormányprogramm meg­valósítása érd el vében versenyfelhí­vást intéztek az Újpesti Bőrgyárhoz annak érdekében, hogy ötéves tervü­ket, ami egyben utolsó év is, Időben és maradék nélkül teljesítsék. A vállalatok üzemi bizottságai, ve­zetői és dolgozói ne tévesszék szem elől megtisztelő hivatásukat, a tervek maradéktalan teljesítésével segítsék elő a kormányprogramm megvalósí­tását, dolgozó népünk növekvő jólé­tét. Köszönet a posta dolgozóinak A Tolnai Napló december közepén közölte levelünket, mely a szekszár­di kórház „makacs" rádiójáról szólt. Azóta megemberelte magát a rádió és megszólalt. A karácsonyi ünnep al­kalmával már minden beteg boldogan hallgathatta a rádió közvetítését. Ez­úttal azonban nem a hangszóró szó­lalt meg, hanem sokkal jobb meg­oldással fejhalíigalós berendezéseket szereltek a betegek ágyához. Ez sok­kal jobb megoldás azért, mert így nem zavarják egymást a betegek a rádiózással, aki hallgatni akarja, akkor szólaltatja meg, mikor kedve támad. Ezért a komoly munkáért ezúttal mondunk köszönetét- a posta dói go­zóinak. Köszönet illeti őket annál is inkább, mert az angol—magyar lab­darúgó mérkőzés idejére is megtalál­ták a módját, hogy mi is meghall­gathassuk a világraszóló 6:3-as ma­gyar győzőimet. ‘Mivel a készüléket megjavítani nem tudták szükségmog- oldás koppén hangszórókat szereltek fel, méghozzá olyat, melyek „beszél­ni-4 tudnak. Mi pedig boldogan hall­gattuk a mérkőzés eseményeit./Most pedig mégegyszer köszönjük a posta dolgozóinak fáradozásait. Kovács Béla 6. pavilon. 3óva! nagyobb jövedelmet je’enta tavalyinál a rostlen és »ostkender termelése Több mint egymillió forintos túlteljesítés A Toteamegyei Vegyesipari és Javító Vállalat dol­gozói az 1953-as évben derekasan kivették részüket a munkából. Ennek eredménye lett az, hogy az éves tervet több,, mint 1 millió forinttal túlteljesítették. Ez azért volt lehetséges, mert a brigádok versenyre kel­tek egymással, annak érdekében, hogy az éves tervet idő előtt teljesítsék. A brigádok közül külön ki kell emelni a Kucor-festö-brigádot, mert egész évben 200— 250 százalékos eredményt ért el, de nem maradt le a Taksonyi lakatosbrigád sem, mert ugyancsak 200—220 százalékos eredményei voltak. Az 1953-as éves terv befejezésével a vállalat dolgozói felkészültek az 1954. évi terv sikeres megvalósítására, ennek érdekében a brigádok az év első napjaiban úgy végzik munkájukat, hogy ebben az évben még szebb eredményeket érjenek el, mint 1953-ban. Az éves terv sikeres végrehajtása érdekében az üzemi pártszervezet, valamint a szakszervezet is felkészült, mert ebben az évben tanfolyamokon segítik eiő a vállalat dolgozói­nak fejlettebb szakmai tudását, ami nagymértékben hozzájárul majd a termelés emeléséhez. A vállalat ebben az évben a kormányprogramm ke­retén beiül a lakosság részére még nagyobb mértékben végez javítási munkálatokat, valamint tömegcikkgyár­tást, mint, 1053-bam. Mezőgazdaságunk fejlesztéséről szó ló párt- és kormányhatározat a szer­ződéses növények termesztésével foglalkozva kiemeli az ipari növé­nyek közül a rostkendemek, mint a legfontosabb ipari növénynek ter­mesztését. A határozat kitér a ken­der termesztésének népgazdasági fon­tosságára és az arra alkalmas terü­letek kihasználására. A gyárak, illetve kikészítő üzemek közelében fekvő községek, termelő­szövetkezetek és egyéni termelők mindig előszeretettel foglalkoztak a KÉT FIATAL EGYMÁSRA Sok kacagás, öröm boldogság van az ember életében, de minden örö­möt felülmúl az, ha két fiatal egy­másra talál. Még 1949 őszén történt, amikor a forradalmi műszak volt a Paksi Kon zervgyárban. A műszak nagy lelkese­dést öntött az emberekbe. Tirier Ka­talin és Ríick István konzervgyári munkások is versenyre keltek egy­mással A gyári hangosbemondó nap erőt rajta, mikor meglátta, hogy mi­iyen ügyesen dolgozik. Ezen a napion talán még nem is gondolt arra Ka­talin, hogy valamikor még egymásé lesznek, csak sejtette, hogy tetszik a fiúnak. Mikor meglátták egymást, az első pillanatokban Katalin nem talált szavakat arra, hogy megmond­ja miért is jött. Ránéztek egymásra, s tekintetük találkozott. Ekkor mind­kettőjükön furcsa érzés futott kérész tül. Pista szívvel, lélekkel magyará­zott Katalinnak, hogy hogyan lehet jobban és könnyebben dolgozni. Oly­kor, olykor magyarázás közben meg­simogatta Kató kezét.., ilyenkor Kató elpirult, de nem húzta eil kezét. Mikor Pista mindent elmagyará­zott a lánynak, úgy váltak el, hogy a „viszontlátásra". Ez az egyszerű szó sok reményt keltett mindkettőjükben Eddig egyikük som mert közeledni a másikhoz, nekik elég volt az, ha reg­gelenként a blokkéra előtt találkoz­tak és köszöntek egymásnak. Ez az emlékezetes műszak változást hozott. Az első négyszemközti beszélgetés után Katalin sugárzó arccal ment vissza munkahelyére, úgy érezte, hogy minden rámosolyog, a papír, a ceruza és munkatársai. Azonnal asz­talához ült és elkezdett dolgozni Pis­ta munkamódszere szerint. Égett a keze alatt a munka, nemcsoda, hisz a fiú munkamódszere megkönnyítet­te munkáját.- Pár nap múlva lakodalomba volt hivatalos Katalin, S meglepetve lát­ta, hogy Pista is ott van. Mikor meg­látták egymást mindketten megáll­tak ... de a fiú mégis erősebb volt, mint Katalin és megszólította. A va­csoránál egymás mellé kerültek. Múlt, év karácsonykor Pista ün­neplő ruhába öltözött, csinositgatta, szépítgette magát, mert nagy ünnepi­re készült. Édesapja és édesanyja kíséretében elindultak Kataílinékhoz, hogy megkérje a lány kezét. Zsebé­ben karikagyűrűk lapultak. Katalin is készült, ő is csinositgatta magát, tudta, hogy élete legboldogabb napja lesz ez a nap. Úgyis történt. A szü­lők beleegyeztek az eljegyzésbe, s Pista a lány ujjára húzta a karika­gyűrűt. Múltak a napiok, s végül férj és feleség lett a boldog ifjú pár. Életük nyugodt, vidám, a szerelem és a szeretet szorosra fűzte életüket egymáshoz. Tervezgetnek, hogy mit vesznek majd fizetésükből. Szobabú­torra már nincs gondjuk, s úgy ter­vezték, hogy a konyhabútort a ta­vassal megveszik. Ilyen a boldogság, a szerelem a szocialista országban. mint nap ismertette a versenyered­ményeket, így Rück Istvánét is. Egyik nap elhatározta Tirier Kata­lin, hogy megnézi milyen munka- módszerrel dolgozik Rück István, azaz a Pista, aki abban az időben 150—160 százaléknál tartott. Felvet­te munkásruháját és elindult Pista 1 műhelyébe. Kicsit szorongott a szíve, amikor megállt Pista mellett, de a szorongás mellett büszke érzés vett rostikender termelésével, figyelembe-« véve azt, hogy a jó agrotechnikával elkészített kenderföld kiváló elővete- ménye a búzának, valamint munka- igénytelensége, mert a jó talajé kiké­szítés és időben való vetés után egyéb munkájuk az aratáson kívül nem igen van. A termés átadásánál úgy a termelőszövetkezetek, mint az egyéni termelők kifogásolták a tava­lyi évben azt, hogy a rostkendemek, igen alacsony a beváltási ára Kormányunk, a többtermelés, a mi­nőségi termelés és a termelési Kedv fokozására a termelőszövetkezetek és egyéni termelők segítségére sietve az 1954 évi rostkender szerződését si­keres és mielőbbi befejezésének ér­dekében s igen kedvező feltételeket biztosít a szerződő felek sz-ámára, így emelkedett a kender átvételi ára, többtermeiés esetén maz-s prémiu­mot kap a termelő .azon is leül féláron juttat a termelőnek textil, zsák és kötélanyagokat. A leszerződött terü­let után másfélszeresen mentesít a beadási kötelezettség alól. Így a termelési kedv sokkal na­gyobb, mint a múlt évben. Ez ért­hető is, mert például Osvald István alsónyéki egyéni dolgozó paraszt az elmúlt évben 1300 négyszögöl ter­melt kenderért 1393 forintot kapott, az idén ugyanilyen feltételek mel­lett 3.065 forintot kapna vagy Kiss Mihály hátai lakos, aki a tavalyi évben 800 ölön termelt kender után 1244 forintot kapott, a mostani fel­tételek mellett ez 2.475 forintot tesz ki. Érdemes megnézni a szekszárdi Gőgös Ignác tszcs-ét, mely a tavalyi évben 10 holdon termelt kendert, amiért 24.728 forintot kapott, ami a mostani feltételek mellett 87.597 fo­rintot jelent ez a tsz-nek. Termelőszövetkezeteink és egyéni termelőink örömmel vették e ked­vezményt és áremelést, igyekeznek minél többen a tavalyi területnél na­gyobbra szerződést kötni. Deresényi Géza Dunántúli Rostkikészitő Vállalat Tolnamegyei felügyelője.

Next

/
Thumbnails
Contents