Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-27 / 22. szám

2

IN A P C Ó

10>U TAVTT*!» VI

F. M. Molotov elvtárs nyilatkozata a négy hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének január 25*i ülésén

(Folytatás az 1. oldalról)

Elnök úr, miniszter urak!

Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterének jelenlegi értekezlete magára vonja a széles nemzetközi társadalmi körök figyelmét.

Sokan fontos eredményeket várnak ettől az értekezlettől. Vannak homlokegyenest ellenkező vélemények is. Mint ismeretes, egyes körökben eleve kijelentik, hogy a berlini értekezlet kudarcra van ítélve és hogy — úgymond — már most amikor a berlini értekezlet még hozzá sem kezdett a munkához, elő kell készíteni a közvéleményt annak elkerülhetetlen csődjére. Az eféle vélemények természetesen nem olyanoktól származnak, akiket a berlin5 értekezlettel kapcsolatban jóakaróknak nevezhetnénk.

Ami a szovjet kormányt illeti nem fogadhatja el azoknak az álláspontját, akik eleve készek belenyugodni a berlini értekezlet eredménytelenségébe. Felteszem, hogy közöttünk. az értekezlet résztvevői között, az említett szem ont egyáltalán nem találkozik együttérzéssel.

A berlini értekezletet a jegyzékvál- tás elég hosszú időszaka előzte meg amelynek során három kormány — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — valamint a Szovjetunió kormánya részletesen kifejtette véleményét ennek az értekezletnek a feladatairól. Ez a véleménycsere megmutatta, hogy noha a négy hatalom kormánya egyik-másik kérdésben eltérő álláspontot képvisel, teljesen megérett annak szükségessége, hogy ezeknek az államoknak képviselői értekezletre jöjjenek ősz- sze.

Valóban, emberek milliói várnak választ arra a kérdésre, elősegíti-e ez az értekezlet a béke megerősítését a nemzetközi feszültség enyhülésé! valamint az európai biztonság va’.f ságos megteremtését.

Amilyen mértékben megfelel a bér lini értekezlet ennek az alapvető feladatának, olyan mértékben lesz majd pozitív szerepe a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztésében.

A jelenlegi tanácskozás napirendjét nem állapították meg előzetesen. Kitűnt, hogy célszerűbb, ha maga a külügyminiszterek értekezlete szabja meg napirendjét. Ami a szovjet Küldöttséget illeti, az abból indul ki. hogy a jelenlegi értekezlet napirendjének megállapításánál ezt a kérdést nem formálisan, hanem érdemben kell megvizsgálni. Feltétlenül azt a szempontot kell követnünk, hogy értekezletünk napirendjén, olyan kérdések szerepeljenek, amelyeknek megtárgyalása elősegítené a béke megszilárdítását és a nemzetközi feszültség további enyhítését. Ezen a téren az elmúlt évben már születtek bizonyos eredmények.

Valóban nem szabad lebecsülni a koreai háború befejezését és a fegyverszünet megkötését, amit mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezésének eredményeként értünk el. Ennek az eseménynek pozitív eredményei megmutatkoztak mind Ázsiában, mind Európában, mind pedig Amerikában

A megtárgyalandó kérdések közű’ először a német kérdéssel foglalkf zom

ügy tekinthetjük, hogy a jelenleg" értekezlet valamennyi résztvevője egyetért abban, bogy a német kér dést értekezletünk napirendiért^ ke!' tűznünk. Egyúttal nyilvánvaló az is. bogy a német kérdést nem lehet elszigetelten tárgyalni, hogy e kérdő megvizsgálása elszakíthatatlan kapcsolatban van az európai biztonsáe megteremtésének általános kérdésé vél, hogy * német problémának vsa' is Ilyen megoldása lesz tartós é- Igazságos, olyan amely elősegíti az európai béke megszilárdítását.

Ismeretes, hogy miiül az első, mind a második világháború kirobbantásáért elsősorban Németország felelős. Vilmos császár korában a német militariznius agresszív erői rob bántották ki az első világháborút. Bár a német militariznius kegyetlen vereséget szenvedett ebben a háborúban, a hitlerista Németország kirobbantotta a második világháborút amely még súlyosabb vereséggel végződött.

Az is ismeretes, hogy a második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt Európa népeitől. Ezek az áldozatok sok tekintetben felülmúlták azt a szerencsétlenséget és kárt, azt a vért és emberveszteséget, amelyet az első világháború okozott. A legnagyobb áldozatokat — nem is szólva a legnagyobb erőfeszítésekről — országunk, a Szovjetunió népei hozták.

Szovjet családok milliói vesztették el szeretteiket — férjek, fiúk, testvérek pusztultak eL Óriási ál- lozalokat hoztak a szovjet nők is. A Szovjetunió népei mindezt subáéin felejthetik el.

Teljes mértékben megértjük a hitlerista agresszió által sújtott más népek áldozatainak jelentőségét is. Érthető számunkra a német nép őrzése is, amelyet az agresszív német militariznius értelmetlenül be- 'ehajszolt mind az első. mind a második világháborúba és mindmáig irzi a német militarizmus nolitiká- !ának pusztító következményeit. — Mindebből következik: a jelenlegi körülmények között a német kérdést úgy kell megoldani, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a német militarizmus újból megpróbáljon világháborút kirobbantani. Ez azt jelenti, hogy a német kérdés megvizsgálása elszakíthatatlan kapcso- ' atban áll az európai biztonság megőrzésével. Mint a történelmi tapasztalat mutatja, ennek óriási jelen- " őségé van a világbéke biztosításának szempontjából is.

Külön keli utalni arra a tényre,

hogy mind a második világháború dején, mind pedig annak befejezése után a négy hatalom kormányai. amelyek a jelenlegi értekezleten képviselve vannak, egységes véleményen voltak, közös nézeteket ■'állották ebben a kérdésben. Élezendő ezzel kapcsolatban emlékeztetni az Egyesült Államok, Anglia ős a Szovjetunió kormányfői által az 1945. februárjában Jaltában tar- 'ott értekezleten meghozott döntésekre, valamint ugyanezeknek a kormányoknak 1945. augusztusában a potsdami értekezleten kötött meg- 'lapodásaira.

A jaltai értekezlet határozatai elő- >ják. hogy „szilárd és megingatba- 'atlan elhatározásunk, hogy meg- "mmisítjük a német militarizmust s nácizmust s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne avarhassa a világ békéjét.1’

Ezek a határozatok teljes trmo- atásra találtak mind Franciaország-1 ban, mind pedig a többi Egyesült Nemzetnél.

A potsdami értekezlet résztvevői államai az említett jaltai határozatokat megerősítve a potsdami nyilat kozatban Németországról kijelentették. hogy „a német militar’rmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szövetségesek megegyeznek abban, hegy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét." Ezekhez a határozatokhoz csatlakozott Franciaország is. E döntések támogatásra találtak a világ minden népénél.

A német kérdésnek az európai biztonság fenntartása következményeinek megfelelő megoldása nem- '■-.uk az európai népek és különösen a Németországgal szomszédos államok érdekeinek felel meg — ez utóbbi áll: >nők többízben voltak az agresszív német militarizmus áldozatai —>, hanem megfelel maga a német nép nemzeti érdekeinek is.

A fent említett potsdami nyilatkozatnak a Németországról szóló éjezéte a német kérdés megoldásának ezt az oldalát is előírta. A nyilatkozat ezt mondja: „A szövetségeseknek non szándékuk meg- fmmisíteni vagy rabságba vetni a lemet népet. A szövetségesek lehe- 'oségel kívánnak nyújtani a német népnciv. hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon ei ténn újjászervezésére. Ha a né- siet nép erőfeszítései állhatatosan e Mra fognak Irányulni, akkor ido- • el lehetségessé válik, hogy elfogulhassa helyét a. világ szabad és békés népei között.’4

Ugyanezt a gondolatot még 1942- ben kifejezte .1. V. Sztálin, emlékei ■•eles szavaival: „A történelem ta- í.tls^ga az, hogy Hitlerek jönnek is. mennek, de a német nép, de a német állam marad.4’

Érvényben vannak-e «.nőst ezek a Németország fejlődésének béke- zerető és demokratikus útjáról szóló határozatok? Erről nem lehet kél vélemény. Mind a szovjet népnek mind Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kell határozatot liozniok a német kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormánya elfogadott és amelyekhez Franciaország kounánya csatlakozott. A Jaltában elfogadott határozatoknak, a potsdami egyezményeknek es az e határozatokban a német kcrócsre vonatkozó alapvető cé

lóknak kp.ll ineirmittAlninb n*l „ főirányt, amelynek meg kell felelnie a berlini értekezlet határozatainak a nemet kérdésről. Akkor az európai béke megszilárdításának érdekeit fogják szolgálni. Akkor az euró pai népek közötti kapcsolatok, beleértve a nemet néppel való kapcsolatokat, normálisán, a nemzetközi együttműködés megszilárdítása útján fognak fejlődni.

A háború után kialakult európai helyzet teljesen alátét riasztja, hogy ezek a határozatok, amelyek előírják, hogy szükség van a német kérdésnek az európai biztonság követelményeinek megfelelő rendezésére, — helyesek. Ebből következik, hogy Németország egysége újjáteremtésé- nek és az össznémet kormány megalakításának kérdése elszakíthatatlan kapcsolatban van azzal a kérdéssel, vájjon békeszeretö, demokratikus állam lesz-e az egységes Németország, avagy újból militarista és agresszív állammá válik. Ebből következőleg megengedhetetlen, hogy egész Németországot, vagy Németország valamelyik részét bevonják az „európai védelmi közösség"-féle csoportosulásba. Az „európai védelmi közösség" ugyanis az európai országok egyik csoportjának katonai tömbje, Európa más államai ellen. Hogy például Nyugat-Németország- nak az „európai védelmi közösségbe’4 történő bevonása összeegyeztethetetlen az európai biztonság fenntartása feladatának megoldásával, az már abból is kitűnik, hogy államok ilyen katonai tömbjének megalakítása nemcsak lehetetlenné teszi Németország nemzeti egységének új- játeremtését, de elkerülhetetlenül arra vezet, hogy komolyan fokozódik az új európai háború veszélye. Erre tanít bennünket a XX. század történelmének tapasztalata is. Hiszen senkinek közülünk nincs oka kételkedni abban, hogy az újjáterem tett nőmet militarizmus előbb vagy utóbb, de feltétlenül darabokra tép minden olyan nemzetközi megállapodást, amelyhez most jelenlegi képviselői hozzájárulnak. Ezek csak arra várnak, hogy elfogadják az „európai hadsereg" megalakításáról szóló határozatot.

Aki mostanában illúziókban ringatja magát, azt illetően, hogy a német militarizmns megtartható az úgynevezett „európai hadsereg4- eredeti terveinek keretei között, az talán később majd megbánja ezt, de akkor már késő lesz. Ha a német militarizmus előtt megnyílik újjászületésének útja, akkor — amint erről két világháború történelmi tapasztalata tanúskodik — az új világháború veszélye kérlelhetetlenné, reálissá és elkerülhetetlenné válik. Éppen ezért nem meglepő, hogy Európa népeit igen nyugtalanítja az a kérdés, milyen úton halad Németország további fejlődése, — az egységes demokratikus Németországnak más országokkal folytatandó békés együttműködése útján-e, avagy az új világháború előkészítésének és kirobbantásának útján, olyan úton, amely egyúttal maguk a németek közötti testvérgyilkos háborúra is vezet. Gondolni kell a német mili- tarizmus újjáteremtése politikájának más komoly következményeire is. Az úgynevezett „európai hadse- ’eg" megalakítása', azaz helyesebben szólva a néhány nyugateurópai álam olyan hadseregének megalakítása, amelyben a fő katonai erő re- vansiszta. agresszív célokat követő .íyugatnémet hadsereg lenne, előidéz heti más európai állrmok védelmi («»vétségének megalakítását az utób vak biztonságának fenntartása érdekében. Főbben az esetben, ahelyett hogy az európai népek az európai béke és biztonság közös fenntartásáról gondoskodnának, két egymással szembenálló katonai államcso- oortosulásra szakadnának. Ez pedig pcltétlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezetne.

Az ilyen veszélyes európai helyzet kialakulásával különösen olyan ■szárazföldi európai országoknak kell számolniok, mint a Szovjetunió és Franciaország. Teljesen érthető, hogy Franciaországban növekszik az európai hadsereg-4 ellenfeleinek száma, hiszen ebben a hadseregbe • uralkodó helyet foglalna el a nyugatnémet hadsereg, élén hitlerista ábornokokkal, akik megmutatták brázatukat, mint Franciaország területének nemrégi megszállói is.

A Szovjetunió területének jelentős részét négy éven át megszállva 'ártotta a hitlerista hadsereg. — A szovjet nép' óriási áldozatot hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden eszközzel gondoskodik jövendő biztondésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekei azonosak mind Francia- ország, mind Lengyelország, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a többi békeszerető európai nép — és nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért a Szovjetunió, éppenúgy, mint a többi európai ország — mindenekelőtt a Németországgal szomszédos államok — jogosan veti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre, ha megakadályozzák agresszív erőként való feltámadását. A német kérdésnek csak ilyen megoldása felel meg az európai népek érdekeinek és egyúttal a német nép létérdekeinek is. Más megoldás nemzeti öngyilkossággal fenyegető útra tereli a német népet.

Nem nehéz megérteni: e feladat megoldása azt követeli, hogy szükséges intézkedéseket tegyenek az olyan helyzet megakadályozására, amelyben Németország sorsát ismét militaristák és revansiszták ragadnák magukhoz, intézkedéseket tegye nek annak érdekében, hogy elzárják a hatalom felé vezető utat Németország olyan elemei elől, akik már most sem titkolják agresszív és re- vansiszta európai terveiket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány fontos nemzetközi jelentőségű okmányra. Érvényben van a német militarizmus új agresszív cselekményeinek elhárítására kötött franciaszovjet szerződés. E célokat szolgálja az 1942. évi angol-szovjet szerződés is. Érvényben van az 194«. évi francia-angol szerződés is, melynek ugyanez a rendeltetése. Végül, nem szabad lebecsülni a német kérdésre vonatkozó potsdami határozatok jelentőségét. Vájjon mindez nem szolgálhat-e és nem kell-e hogy alapul szolgáljon olyan konkrét intézkedések együttes (megtételéhez, amelyek megfelelnének az európai népek tartós békéje és biztonsága fenntartása érdekeinek?

Mint ismeretes, a négy hatalom a potsdami egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy megköti a békeszerződést olyan német kormánnyal, amely „e célból Németország megfelelő kormányának" tekinthető, amidőn ,ilyen kormány alakul. — „Németország e célnak megfelelő kormánya csakis a béke kormánya lehet, nem pedig a háború kormánya. Olyan kormány, amely békés kapcsolatok fenntartására törekszik a német nép és Euró pa »más népei között, nem pedig az agresszió és a revans-kormánya, nem olyan kormány, amely egyideig az északatlanti katonai tömb eszköze lenne, majd pedig fegyverrel a kezében lépne fel a határmódositás érdekében, következésképpen az új világháború kirobbantása érdekében. Szeretném kifejezni azt a reményünket, hogy éppen az európai béke és biztonság fenntartásának ezen magasztos és nemes céljaira törekszik majd a jelenlegi tanácskozáson képviselt valr»nennyi állam, hiszen csak ezen az úton lehet megtalálni az igazi európai biztonság fenntartása feladatának megoldását. Ennek érdekében meg kellene egyezni arra vonatkozóan, hogy ne húzódjék tovább az ezzel kapcsolatos, Németországra vonatkozó főkérdéseknek — a Németországgal való békeszerződés megkötésének és az egységes német állam demokratikus és béke- szerető alapokon történő újjálerem- tésének — megoldása.

Az elmondottak megmutatják, milyen szorosan kapcsolódik össze a német kérdés az európai biztonság problémájával.

Az európai biztonság kérdésé viszont szorosan kapcsolatban van nap iáink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával.

A három hatalom kormányai és a Szovjetunió kormánya közti jegyzékváltás során nem történt megegyezés arra vonatkozóan, hogy a Kínai Nép- köztársaság részvételével összehívják íz öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében. Ehelyett lehetségesnek minősítették, hogy a jelenlegi tanácskozáson visszatérjünk erre a kérdésre.

A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelemben kell részesíteni. Ezzel kapcsolatban kifejezzük készségünket, hogy megfelelő konkrét javaslatot terjesszünk elő az öt hatalom tanácskozásának összehívására vonatkozóan. E tanácskozást » berlini értekezletet köveAz öthatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével régen szükségessé vált. A jelenlegi körülmények között csak az összes nagyhatalmak egyesült erőfeszítései — más államok erőfeszítéseivel együtt — biztosíthatják a feszültség enyhülését az egész nemzetközi helyzetben és csak ezek az együttes erőfeszité- sek biztosíthatják megfelelő megegyezések elérését az égető nemzetközi kérdésekben.

Mint ismeretes, az ENSz Biztonsági Tanácsára hárul a „főfelelősség a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért". Az is ismeretes, hogy az ENSz alapokmánya értelmében a Biztonsági Tanács minden, a nemzetközi béke fenntartásával összefüggő határozatát az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína — egyetértésével kell meghozni.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának ezeket a fontos tételeit jelenleg márcsak ezért sem lehet teljesíteni, mert a kínai népi kormány, a kínai nép egyetlen törvényes képviselője nincs képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a helyzet pedig főképpen annak következtében alakult ki, hogy az egyik állam, mégpedig az Amerikai '.gyesül! Államok szembeszáll azzal, hogy helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait. Finnek ab- normalitása és megengedhetetlenségr azonban annyira nyilvánvaló, hogy helytelen volna belenyugodni a kialakult helyzetbe.

Éppen a jelenlegi körülmények körött volna különösen nagyjelentőségű az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása. Ilyen tanácskozás összehívása sokban elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését és következésképpen az általános béke megerősítését.

Az öt hata'om tanácskozásának összehívása szükséges mindenekelőtt azért, hogy végetvessenek a fegyverkezési hajszának. Ezt feltétlenül meg kell tenni, mert a fegyverkezési hajsza folytatása nemcsak a népek számára teszi elviselhetetlenné a fegyverkezés terheit, de a nemzetközi helyzet további kiéleződésére, valamint államok katonai csoportosulásainak alakulására vezet mind az egyik, mind a másik oldalon.

Egyetlen állam és köztük egyetlen nagyhatalom sem érhet el a jelenlegi körülmények között semmilyen pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshat,ja az ország állami pénzügyeit és gazdaságát, ha tovább ra is elhúzódik ennek az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politikának a folytatása.

Lehet sok-sok milliárd dollárt, újabb és újabb milliárd fontsterlin- get felhasználni a fegyverkezési hajsza politikájának céljaira és lehel vigasztalódni a fegyverkezési hajsza és az „erő politikája44 valamilyen eredményeinek látszatával. De mindennek nincs szilárd alapja és következésképpen nem biztosíthatja a kitűzött cél elérését, bár erőfeszítést és megfelelő újabb és újabb rendszabályok megvalósítását idézi elő a másik oldalon is. Ilyen esetekben elnyeri jelentőségét az ismert szabály: az egyik oldalon történt akció megfelelő reakciót kelt a másik oldalon.

Egyes hatalmak messzemenő terveket hajtanak végre, hogy számos katonai támaszpontot létesítsenek dogén területen, távol határaiktól. Közben azt mondják, hogy ezt a vélelem érdekében1 teszik, bár ezt nem hiszik el sem azok. akik ezt mondják. sem azok, akik e kijelentéseket hallgatják. Másrészről mindenki elölt világos, hogy a jónéhány európai államban. Észak- Afrikában, továbbá egyes közel- és középkeleti államok területén folyó amerikai katonai támaszpont létesítésnek semmi köze sincs a védelmi célokhoz. Nem Uei és amerikai katonai és nem katonai személyiség kereken kijelentette, hogy a.z idegen területen létesítendő számos amerikai katonai támaszpont megteremtése a Szovjetunió ellen, a Kínai Népköztársaság ellen, a népi demokratikus országok ellen irányul. Az ilyen politika és az ilyen falta tervek a népek szemében önmagukat fosztják meg hitelüktől és elkerülhetetlen kudarc vár reájuk.

Mindebből bizonyos következtetése két kell levonni.

Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy haladéktalanul olyan intézkedő seket kell tenni, mint valamennyi fegyverzet — különösen a nagyhatalmak fegyverzetének — jelentékeny csökkentése és olyan határozatokat > kell hozni, amelyek az atom-, a hid- rogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltását, e tilalmak végrehajtásának hatékony nemzet-