Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-27 / 22. szám

TOLNAI NAPLÓ TttXß M*OlCT$tMAl ECYXSffíJétílki A MAI SZAMBÁN: V. M. Molotov nyilatkozató a négy hatalom külügy­miniszterei berlini értekezletének január 2S-i ülésén (2—3. o.) — A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi népgazdasági terv teljesítésére’(ft—4. o.) — Néhány jótanáes a dolgozó nőknek! (<J. o,) — A piros­tarka „bonyhádi“ («--7, o.) — Meg kell gyorsítani a gépjavítást (7. o.) — Törvény a lakosság bejelentései­nek intézéséről (8. o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJAGANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM \Kk ÖO FI ELEK SZERDA. 1954 JANUÁR 37 Pedagógusaink fefelősségle’jes munkája A múltbeli Magyarország tanítója a nemzet napszámosa volt. Az ural- kooókörök emberség híjjám nem értékeltek a tanító munkáját, őt magát se sokra becsülték. A felszabad utóé óta már igen so­kat jóvátettünk a tanítókat ért sé­relmekből . Társadalmunk megbe­csült taglai a nevelők, akik áldoza­tos munkájukat a jelenben végzik ugyan, de annak eredménye teljes egészében csak évek múlva bonta­kozik ki. A jövőnek dolgoznak. Ha­zánkban nemcsak szép és megbe­csült a pedagógus munkája, hanem megtisztelő és felelősségteljes. Hi­szen a pedagógusok kezében van dolgozó népünk legdrágább kincse, jövendője: a gyermek. Rájuk vár a feladat, hogy helytállásra, áldozat- készségre, hazaszeretetre neveljék a gyermekeket, elsősorban a saját pél damutatásukkail .amellett, hogy szi­lárd tárgyi tudást adnak nekik, gyarapítják műveltségüket Senk lsem születik tanítónak, ha­nem azzá lesz. Először neki, a le­endő pedagógusnak kell sokat tanul­nia, hogy taníthasson, engedelmes­kedni, hogy ő Is feltétlenül enge­delmességet követelhessen. Tanul­mányait azonban nem fejezi be, mi­dőn oklevéllel a kezében elhagyja a képzőt. Tudását, műveltségét és hivatásszeretetét egész életén át nö­velnie, formálnia kell. Különösen fontos a múltban végzett pedagógu­soknak elsajátítani az ember, a szo­cialista emberformálás művészetét. Kormányunk segítséget ad ehhez a nevelőknek. Biztosítja számukra a továbbképzés lehetőségét, különbö­ző szaktanfolyamok, konferenciák, tapasztalatcsere értekezletek űtján. Megyénk kis iskolád nevelői példá­ul nemrégen vettek részt többnapos matematikád továbbképző konferen­cián, amely a résztvevők nyilatko­zata szerint jelentős segítséget adott további munkájukhoz. Jó alkalmak az élenjáró nevelési módszerek el­sajátítására a bemutató-órák, ame­lyek után a jelenlévő pedagógusok értékelik az illető nevelő módsze­rét, aki az órát levezette. Amit po- zü'vnak találnak, azt maguk is al­kalmazzák, a fogyaték issá gokra Ete­dig felhívják az őrsvezető pedagó­gus figyelmét. Igen jól sikerült ta­pasztalatokban gazdag bemutatóóra volt a közelmúltban Bonyhádon, amelyen 40 pedagógus vett részt. Lehetőséget, alkalmat tehát bizto­sit kormányunk a nevelés tovább­képzéséhez és csupán a pedagógu­sokon múlik, hogvan használják ki ezeket és mennyit profitálnak belő­lük. Megyénk jónéhány kiváló neve­lőjének példája azt mutatja, hogy pedagógusaink nagyrésze, különösen a falusi kis Iskolák tanítót öröm­mel vesznek részit a továbbképzé­sen Tudásuk gyarapításával ugyanis könnyebben tudnak nehéz felada­tukkal megbirkózni: ugyanolyan fel készültséggel engedni tanulóikat a középiskolákba, mint az osztott is­kolák nevelői. A továbbképzés azon ban nemcsak kis és általános isko­lai nevelőkre érvényes, hanem ugyanúgy a középiskolák pedagógu­saira is. Kormányunk segítsége nem merül ki csupán a továbbképzési lehetőség magadásában. Más formában is se­gítséget' nyújt a nevelőknek a ta­nítási, oktatási színvonal emelésé­ben. Kísérleti és szemléltetőeszközö­ket küld a kis iskolák részére is. Megyénkben alig két hete osztott ki a megyei tanács mintegy 60 ezer forint értékű mértani, biológiai és fizikai felszerelést, amelyek segítsé­gével a nevelők sokoldalúbban szem léptethetik előadásukat, a tanulók világnézeti felfogását pozitív té­nyekkel alapozhatják meg. A neve­lők hivatáeérzésén múlik azután,- - ' ‘ ----t-u-ui.-* „„..AK-., . I án felhasználják és helyesen hasz­nálják fel a tanulóifjúság szilárd, tárgyi tudásának növelése érdeké­ben, önálló gondolkodásának és tor vékenységének kibontakoztatására. Mind a tárgyi, mind az erkölcsi nevelés terén nagy segítséget nyújt­hat a nevelő sokrétű feladatához a szülői ház. Éppen ezért szükséges az iskola és a szülők közötti kap­csolat elmélyítése. Legtöbb peda­gógus helyesen foglalkozók ezzel a kérdéssel ég igyekszik a szülők se­gítségét igénybevenni. A szülők szín te beletartoznak az osztályközösség­be, a szülői értekezletek kapcsán. Példamutató a nevelők és a szülők kapcsolata Zombán, ahol a szülők segítségével sikerült csökkenteni a mulasztások számát. A szülői mun­kaközösség anyagiakban is támogat­ja az iskolát. Segített például be­szerezni a hiányzó iskolai felszere­léseket. Megyénkben nagy erőfeszítéssel dolgoznak a nevelők, hogy az idei tanévben rájuk váró fokozottabb fel­adatukat sikerrel oldhassák meg- Példát vehetnének a fácánkerti ne­velőtestület tagjai Is Kurucz Antal- né Kölesd-borjádl kisiskolái neve­lőről, vagy Farkas Jánosné klsvej- kei pedagógusról, — és ahelyett, hogy széthúznak, — az említettek példája nyomán igyekezzenek jó nevelőmunkát végezni az Ifjúság kö­rében. Jól összehangolt munkával enyhíteni tudnák a pedagógushiány nehézségeit is. A felelősség rájuk is vonatkozik. Egy egész község fia­talságának az irányításáért felelősek és ezt a murikát csak kellő hiva- tésérzéssel tudják elvégezni. Jelentős az osztályközösségek ki­alakításában és ezzel a tanuló fia­talok közösségi szellemének for­málásában az osztályfőnökök mun­kája. Megyénk pedagógusai között mozgalom indult el az osztályfőnöki munka megjavításának érdekében. Mindjárt év elején megalakultak az iskolai osztályfőnöki munkaközössé­gek. Azóta összejöttek már járáson­ként az osztályfőnökök tapasztalat- csere értekezletre és ezen számol- tak be eddigi eredményeikről. m Ugyanitt megbeszélték a további ten ni valókat Az osztályfőnökök feladata a ta­nulók szüleinek meglátogatása is. A családlátogatás ugyancsak az is­kola és a szülői ház kapcsolatának szorosabbra fűzését eredményezi. — Nagy segítség a nevelők és szülők közeli kapcsolata a hiányzások és a lemorzsolódás elleni harcban. Nagyjelentőségű és felelősségteljes munka a beiskc'J-".s is, A nyolcadik osztályos tanulók nagyjából ipár döntöttek, hogy melyik középisko­lában kívánnak továbbtanulni és a középiskolák utolsóéves tanulói is jórészt hivatást választottak. A be­iskolázás nyomán dől el azután, il­letve mutatkozik meg, hogy melyik iskolában, milyen mevelőmqnka folyt — milyen felkészültséggel engedték tanítványukat felsőbb iskolába. Kö­zépiskolákban például az elsőosztá­lyos tanuló első feleletei alkalmával minden tanár megkérdezi Petőfi sza­vaival: „Ki volt tanítód, hói jártál iskolába?" A tanuló magatartása és felkészültsége alapján azután véle­ményt alkot volt nevelőiéről és ál­talában az iskolájáról. Hasonló a helyzet az egyetemeken is. A pedagógusok tv^-sak a tankö­teles gyermekek neveléséért, irá­nyításáért felelősek. Különösen fal­vakban az iskolapadokból kikerült fiatalok erkölcsi irányítása is köte­lessége a nevelőnek. Azok a tanítók végeznek Igazán jó munkát, akik hivatás-érzésük tudatában községük apostolává válnak, ők az Irányítói, magjai a falusi kultúréletnek. Mun­kájukra számít a DISZ és az egész IrXtjoárt rl.rvl círvrA nArVíA A né**y hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének megnyitása Berlin (A TASZSZ külön tudósítójától): Január 25-én a volt Szöveitaéges Ellenőrző Tanács épületében megnyöt a Szovjetunió, Franciaország, Angid« és az Egyesült Állatnak külügyminiszterének értekezlet*. At értekezleten rész tvasz V. M. Molotor, * Szov­jetunió külügyminisztere, G. Bidault, Franciaország külügyminisztere, A. Eden, Angii» küiügyminisztere, és J. F. Duties, az Egyesült Államok külügyminisztere. Az értekezlet munkájában szovjet részről nészt- vesz: A. A. Gromlko, J. A. Maliik, továbbá G. N. Za­rubin, Sz. A. Vinogradov, G. M. Puskin., V. Sz. Szesn- jonov, L. F. Ujicsov, A. A, Szoboljev, N. T. Fedo­ranko, I. I. IJjioaov. — Franciaország részér®: Parcel, De la ToUrnitííe, De Margerie, Broustra, Seydoux, Bayance, angol részről: Roberts, F. Hoyer-Millar, W. Bayter, Oh, F, C. Coleman, A, NufcUhg; az Egyesült Államok résséről: R. L. O'Cannor, D. MacArthisr, Ch. Bohlen, R. R. Bowie, D. Bruce, J. Conant, Ch. D. Jackson, C. W. McCaríjiLe, A miniszterek #z első ülésen megállapodtak ab­ban, hogy a kialakult rendnek megfelelően sorrendben elnökölnek. Az első ülésem Dulles elnökölt. Miután á miniszterek megállapodtak a munka rendjének kérdésében, az elnök G. B'daultmak adott szót, hogy elmondja nyilatkozatát. Bidault kdfejeate azt a meggyő­ződését, hogy a berlini értekezlet első lépésül szolgál majd a négy ha­talom közti kapcsolatok tartós meg­javításának útján és újból megnyit­ja az utat az általános rendezés fe­lé, amely véget vet a világ kettésza­kítottságának. Bidault ezután rámuta tott, hogy az értekezleten résztvevő országok között vannak nézetelté­rések és hogy az értekezletnek min­den megoldatlan kérdést mer; kell viasgálnla. A francia külügyminiszter ^ ál­lította, hogy ae. Egyeaült Altamok által beterjwatett javaslatok lehe­tővé teszik az a tóm veszély kérdé­sének megoldását és hogy Francia- ország véleménye szerint a teaaerelés kérdése kapcsolat an áll az atom- kérdésről folytatódó tárgyalások eredményeivel. Bidault elismerte az ázsiai problé­mák fontosságát és kijelentette, hogy ezeket a kérdéseket meg kg 11 olda­ni, „minél gyorsabban, annál jobb. ' Azt állította azAnhan, hogy „a kér­dés megoldását nem gyorsítanák meg olyan kísérletek, hogy a kér­dést természetes határain túl vigs­gálják meg" és kijelentette, hogy ezt az értekezletet az európai kér­déseik megtárgyalásának kell szen­telni. „Nem gondolom — mondotta, — hogy Ausztria sorsa Korea sorsá­tól függ- Miért keltene összekap­csolni Németország egyesítésénél: kérdését Kína nemzetközi státusza megállapításának kérdésével?" A francia külügyminiszter eüis­merte, hogy Európa fennálló meg­oszlása „nem egészséges jelenség", amelyért az érdekelt hatalmaiknak meg kell szüntetniök. Emellett azon­ban megismételte ant a régen meg­cáfolt állítást, hogy ez* a megoszlást „rákónysaerítették" a Nyugatra, ho­lott az a valóságban a nyugati ha­talmak politikájának következmé­nye. . Bidault küelanta'te, hogy tartóz­kodik a történelmi sorrend minden elomaéaétől és a* elsődleges okokra vájó m'nden hivatkozástól. Úgy véljük — mondotta, —- hogy „vé­delmi pragrammumk semmi esetre sem lehet megbeszélések tárgya“' — Bidault ezt «zzál „indokolté", hogy a nyugati hatalmak úgynevezett „vé­delmi" intézkedéseinek célja biz tan­jEden, angol külügyminiszter nyilatkozata ságuk szavatolása. Bidault vélemé­nye szerint a vita tárgyát a némái békeszerződésnek és az osztrák ál­lamszerződésnek kék képeznie. A német kérdést érintve kijeién tette, hogy a békeszerződés előkészítésé­nek feltételeit, mégpedig az egész Németországot képviselő kormány létrehozását még nem valósították mag és ismét megismételte a nyu­gati halaknak ismert állítását, azt hogy a probléma megoldását úgy­nevezett „szabad választások'* meg­tartásával kell kezdeni. Bidault kijelentette, hogy a német nacionalizmus erősödésének és a Németország részéről fenyegető ve­szélynek az eSiártláss érdekében „célszerű Németországot tisztán védelmi jellegű szervezetbe kapcsol­ni, amelyben e csoportosulás termé­szeténél fogva lehetetlen bármely tag egyéni és kollektív agressziója. ’ Azt állította, hogy „a demokrá­cia sorsa Németországban Németor­szágnak a Nyugattal való társulásá­tól“ fü^. Ezután A. Éden, Anglia külügyi minisztere mondotta el nyilatkozz­telit. „Ez a berlini értekezlet — mon­dotta — reményeket keltett a® egész földkerekségen. A békeszerető né­pek békés munkát várnak tőlünk, nem szabad bennük csalódást kelte­nünk-" Eben a továbbiakban a&t mondot­ta: Angliában gokan azt remélték hogy a háború idején kialakult együttműködés a béke éveiben is folytatódik és hogy a brit nép mé­lyen sajnálja, hogy ez lehetetlennek bizonyult. Azt állított«, hogy Angliá­nak ezzel kapcsolatban ,y>em volt más választása, minthogy szövetsége­seivel együttműködésben cseleked­jék, hogy megőrizze biztonságát és fenntartsa a békét Európában". Eden e próbálkozás után, amellyel menteni igyekezett a nyugati hatalmak tömb­lének megalakítását és Európa ket- tészakUásának politikáját, kijelen­tette, hegy az értekezletnek azt a '"ólt kell maga elé tűznie, hogy „fel­jebb emelje azokat a sorompókat, maeiypk Európában fennállónak, má­sodsorban pedig bizalommal telje­sebb kapcsolótokra ösztönözzön a nyugati országok éa a Szovjetunió között," Az angol külügyminiszter ellenez­te a „világproblémák" meg^árgya- ását. Kijelentette, hogy az érte kez­et többet ér el, ha a miniszterek­nek sikerül elbárítaniok a feszültség fontos okainak esvikét vagy másikát „és nem tárgyalják a feszültséget el­vontan". „Ez az értekezlet —- mon­dotta — Európa értekezlete Európá­ról", Éppen ezért mindenekelőtt a fő európai problémákkal — Német- országgal és Ausztriával — kell fog­lalkoznia. Éden «továbbiakban egyet értett Bidaultpak azokkal a megjegy­zéseivel, amelyek a biztonság fenn­tartására vonatkoznak. „Őfelsége kormánya — mondotta -- az Egyesült Nemzetek tagja. Ugyanakkor szerződésünk van a Szovjetunióval. Ez a szerződés még f.ök évig érvényben, marad. Mi ren­dületlenül tartjuk magunkat e köte­lezettségekhez. Ezek a kötelezettsé­gek biztosítják, hogy sohasem ve­szünk részt valamilyen agressziói cselekményben, soha sem fogjuk* fe­nyegetni a Szovjetunió biztonságát“- Eden megpróbált« úgy feltüntetni a nyugatj natalmak egyezményeit és szerződéseit, mintha azok „tisztán védelmi jellegűek", a biztonságot garantáló intézkedések lennének- Késznek nyilatkozott an«, hogy ~~ ha a szovjet kormány ezt azükaégea- nek tekinti — megtárgyalja a Szov­jetunióval a Szovjetunió biztonságá­nak kérdését. Eden utalt arra, hogy a Szovjet­unióval fennálló ellentétek és a* európai nehézségek alapját a német kérdés és Németország meglévő és mesterséges megoszlása képezi és el­ismerte, hogy Németország béke« egyesítése és a német békeszerzóctóf megkötése a tartós béke új távlatait nyitná meg Európában. — E kérdés megoldásának útjairól szólva azon­ban megismételte a nyugati hatal­mak kormányainak ismert állításait arról, hogy az első lépés a német, kérdés megoldás« felé, állítólag a2 úgynevezett „szabad választás" égésé Németországban, ami — mint isme­retes, -- Németország megoszlásá­nak jelenlegi körülményei közepette és az ország nyugati részében a ter­rorista bonni rendszer fennállása mellett nem vezethet a német né* szabad akaratnyilvánítására é* Né­metország békés, demokratikus ala­pon való egyesítésére. Eden javas­lata szerint, ha megtartották ezeket a „szabad választásokat" — ame­lyeknek az a valóságos célja, hogy a német nép akarata ellenére egész Németországra a bonni rendszert terjesszék ki, — az elaő feladata az alkotmányozó gyűlés előkészítés* volna, hogy biztosítsák az össznépi*' kormány megalakítását. Eden hozzá­tette, hogy az össznémet kormány megalakulásáig egész Németország» ban az úgynevezett szövetségi köz­társaság közigazgatásának kellene működnie, Ezután V. M. Molotov, « Saevjai- unió küKigy-roipisztere mondott* a nyilatkozatát. i ftjljfíuíás) a X. tAdSo») Bidault, francia külügyminiszter nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents