Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-24 / 301. szám
1953 DECEMBER 24 ÍN A F L ö 5 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségiének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a 4. olddtrőt.) szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtároló tér. A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása. A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépesítés területén dolgozók — bár ezévben kerekei) 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a munkaerővándorlás, laza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz: nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyről, élelmezésről, a kulturális igények kielégítéséről és kevés a lakóépület. A bérezés rendszere nem megfelelő és nem teszi kellően érdekeltté a dolgozókat a nagyobb termések elérésében. A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkálnak megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani: A. 1. El kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a tarlóhániiás 1954-ben lehetőleg teljes mértékben, 1956 végéig a gabonabetakarítás 80 százalékban, a tnkarmánykaszáLás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa, kukorica, napraforgó, burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentős mérvű gépesítése. A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, cséplésnél, si.lózás- nál, vetőmagtisztításnál, stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgép- és szeráru igényei nek kielégítéséről. 2. A mezőgazdaság gépekkel és eszközökkel való ellátása érdekében: a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa 1954-ben 4000, 1955-ben 4000, 1956-ban 5000 darab G-—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is; gondoskodjék arról, hogy a DT— 54 jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven beiül megkezdődhessék. A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—1956 években évi 2000 darab Univerzál-traki'.or behozataláról. b) A talajművelés céljaira 1954- ben 5500, 1955—1956-ban 7000—7000 darab előhántós traktorekét kell gyártani, a traktorok kihasználásához szükséges egyéb tailajművelőgé- pekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát, úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson. c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jobb és az aprómagvak vetésére is alkalmas traktoros vető- gépet,' kell kialakítani úgy, hogy 1955-ben 300, 1956-ban 2500 darab készüljön eL, 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a mütrá- gyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kulti- vátort, az Univarzál-traktorokhoz pedig 1606 függőkulr.ivátort gyártasson. A kult.ivátorok javított minőségben es sörművelésre alkalmas kivitelben készüljenek, 1955. és 1956. években a traktoréi lomány növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gyártását kell biztosítani. d) A gabonatermés betakarítására 1954-ben 400, 1955-ben 800, 1956-ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani A kombájn használatát ki kell terjeszteni az egyéb növények (napraforgó, szója, stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani 1^11 a pelyva különgyűjtését A kombájSa- aratás után a szalma azonnali betakarításához le kell gyártani 2000 db togatos szaimagyüjtőt A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 darab cséplőgép gyártásáról gondoskodjék, úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek. •A KA—8 jelű kévebötő-aratógép- ből 1954—1955—1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi 600 darabot gyárteos. le. A rtllamosüzemú cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni. A kohó- és gépipari miniszter fentieken kívül gondoskodjék a növény- ápolásra, növényvédelemre, talajerő- gazdálkodásira, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari- gyök- és gumósnövények betakarítására szolgáié gépek és az állattartás gépeinek kellő mennyiségű legyártásáról. e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években 10 ezer traktor- és lóvontatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mezőgazdaság számára. f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.500 fogatos eke, 1800 fogatos vetőgép. 9000 lókapa, 12 100 borona, 3000 szecskavágó, 3800 répavágó, 10 ezer kézi kukoricamorzsoló, 15 ezer kézihajtású daráló, 14 ezer háti permetező és egyéb mezőgazdasági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 millió és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a tóvá! - biakban a szükségletnek megfelelően kell fokozni a kisgépek és mező- gazdasági szeráruk gyártását. 3. A mezőgazdasági gép- és traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében: a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt, méretű és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű vagy minőségű anyagot használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál. b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép»- és traktorgyárba állandó átvevőt állítson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze. c) Minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés helyén a gépeknél felmerülit hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kísérése. 4. Fel kell számolni az üzemanyagos a tartaiékalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő meny- nyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben létesítsen önálló pótalkatrészgyárat. A földművelésügyi miniszter a kohó- és gépipari miniszterrel egyet értésben 1954 március 1-ig állapítsa meg a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrészgyártás, az elosztás és felhasználás rendszérét. 5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt: a) A traktorok és mezőgazdaság’ gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területein profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyáraikat a mező- gazdasági gép- és traktorgyártás szol gálatába kell állítani. b) A mezőgazdasági gép- és trak- ’orgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak. r) Az újonnan kialakított és bevált géptípusokért, vagy jelentősebb módosításokért az abban részvevő intézmények összes érdemben közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás összege 100.000 forintig - terjedhet. 6. A mezőgazdaság gépesítésében fontos feladat vár a munkásosztályra, különösen a mezőgazdasági gépiparban dolgozó kommunistákra akik felelősek azért, hogy a mező- gazdasági gépek, alkatrészek határ- !dőre, jó minőségben legyártásra kerüljenek. B. A gépállomásokon a mezőgazda- sági munkák gépesítésének megjavítása érdekében az alábbiakat kel! tenni: 1. A gépállomások vezetőit felelőssé kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséért, elsősorban a növénytermelés területén, de a többi termelési ágakban is. További feladatuk a dolgozó parasztok termelésének elősegítése, a számukra végzett jóminőségű gépi munka útján. 2. Minden gépállomáson javító- műhelyt, géptároló színeket, üzemanyag- és alkatrészraktárt, üzem' mosdót, öltözőt és pihenőhelyiséget kell építeni. Az 1954—1956. évi nép- gazdasági tervekben elő kell irányozni 260 gépállomási típus-javítóműhely és a hozzá legszükségesebb üzemi épületek felépítését a) 1954—1956-ban nyílt betonteret kell építeni a gépek szabadban történő tárolására és biztosítani kell a gépállomások vízellátását. b) A gépállomásokon az üzemanyag tárolására az 1954 évben 166 darab, 1955-ben 150 darab, 1956-ban ugyancsak 150 darab 25 köbméteres, rekeszes vaslemeztartályt, a brigád- szállásokon 600 darab, egyenként háromköbméteres vaslemeztartályt, 20.000 darab 200 literes és 5000 darab 50 literes vashordót, megfelelő számú kézi szivattyút és az üzemanyag kezeléséhez szükséges egyéb felszere- 'ést kell biztosítani. 3. A megyei gépjavító vállalatok fejlesztésére 1954—1956 években 60 millió forint építkezési beruházást kell fordítani. Ebből 1954-ben hétmillió forintos keretben a nyíregyházi típus-javítóüzemet kell felépíteni, továbbá 10 millió forintos keretben a meglévő műhelyeket kell korszerűsíteni. Az építésügyi miniszter a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok építkezéseit minden más építkezést megelőzve végeztesse éL A mezőgazdasági gépek javításához az 1954—1956. évi népgazdasági tervekben évente egyenlő arányban legalább 600 darab esztergapad, 50 millió forint értékű műhelyfelszereléshez szükséges egyéb szerszámgép 35 millió forint értékű műhelyberendezés és ebből ötmillió forint értékű mérőműszer legyártását, valamint 330 darab 1.5—2 tonnás tehergépkocsira szerelt mozgójavítóműhely gyártását és felszerelését kell előirányozni. 1954—1955-ben meg kell teremteni a mezőgazdasági gépek fődarabcse- rés javításának lehetőségét és e célra a megyei gépjavító vállatoknál a gépek 10 százalékának megfelelő fő- darabcsere-alapot kell biztosítani, a traktorok és kombájnok főjavításának elvégzésére. 4. A gépállomási dolgozók munkabérüket az államtól kapják az aláb biak szerint: a) Minden traktor- és kombájnvezető, tekintet nélkül arra, hogy tag ja-e valamely termelőszövetkezetnek, vagy nem. a termelőszövetkezetekben végzett munkáért minden teljesíteti műszaknorma után a gépállomástól biztosított pénzbeni és természetbeni fizetést kap. Ezenfelül a traktorvezető, a kom- bájnvezető, a munkagépkezelő és a segédkombájnvezető, a termelőszövetkezet zárszámadásakor minden elért munkaegység után olyan természetbeni és pénzbeni juttatásban részesüljön, amilyen mértékben az egy munkaegységre eső termelőszövetkezeti jövedelem meghaladja a biztosított bért. A műszaknormáért járó munkaegység változatlan marad. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein végzett munkáért a traktorvezető, a kombájnvezető, a munkagépkezelő és a segédkombájnvezető a‘ gépállomástól pénzbeni és természetbeni teljesítménybért kap. A munkagépkezelő és a segédkom- bájnvezető 70 százalékát kapja a traktor- és kombájnvezető készpénzben és természetbeni megállapított bérének. A készpénzbért közvetlenül, a természetbeni bért az állami terménybegyűjtő útján fizeti a gépállomás. Az évi terményjárandóságot két részletben, minden év július 31-ig és november 30-ig kell kiadni. b) A gépjavításban résztvevő traktorvezetők és egyéb dolgozók bérét a javítások idején a műhelymunkások bérét egész évben az ipari T, a. számú karbantartó tarifával kell elszámolni. cl A dolgozók érdekeltségének fokozása céljából új prémiumrendszert kell kidolgozni, figyelemmel a termelőszövetkezetben elért eredményekre. d) A gépállomások állandó dolgozóit társadalombiztosításban és csa- ádipótlékban kell részesíteni. e) 1954-ben 1000 brigádszállás rend behozásához szükséges összeget keli a költségvetés keretében előirányozni. Az állandó szálláshellyel nem rendelkező brigádok részére a kohó- ér gépipari miniszter gondoskodjék 1954—1956-ban 1000, egyenként legalább nyolc személyes lakókocsi legyártásáról. 5’., A traktorosok képzettségének megjavítására az ipari tanintézetekben alkalmazott képzési rendszerre kel] áttérni. A traktorgépészképzést az ipari tanulóképzés mintájára, 18 nonapos időtartammal kell megszervezni, 1954-ben 3000. 1955-ben 4000 fő 17—19 éves tanuló képzését kel megkezdeni. A kiképzetteknek a tanfolyamok elvégzése után a gépállomásokon legalább három évig kell .zrkmájukban dólgozniok. A földművelésügyi miniszter 1954tffl kezdődően szervezzen hathónapos traktoros gépészképző tanfolyamokat 22—26 éves dolgozók számára, akik katonai szolgálatukat teljesítették és a traktorvezetésben vagy szerelő' munkában legalább egyéves tapasztalattal rendelkeznek. Ezen a tanfolyamon évente 4000—4000 traktor- vezetőt kell kiképezni. A kombájn vezetőket és egyéb speciális gépkezelőket hasonló elvek szerint kell átképezni. A műhelymunkások és a megyei gépjavító vállalatok szakmunkásainak utánpótlására az MTH irányítása alá tartozó tanulóképzés keretében traktormotorszerelő, esztergályos és kovácshegesztő szakmunkásokat keli kiképezni. A traktoros- és szakmunkástanulók kiképzésük ideje a'att az ipari tanulókhoz hasonlóan ingyenes egyenruha és munkaruha- hit tatásban és ellátásban részesülnek. A gépállomások dolgozói részére naponta az eddig megállapított hozzájárulással háromszori étkezést, ebből egyszer meleg étellel való ellátást kell biztosítani. Ha a szántóföldeken dolgozó traktorosbrigádok részére a gépállomás az étkeztetést nem tudja biztosítani, a napi. étkezési hozzájárulást 4 forintra kell felemelni. A traktorvezetők részére önköltségi áron egyenruhát keld biztosítani. A gépállomás minden család- fenntartó dolgozója részére háztáji földet kell adni^ A gépállomások dolgozói lakás- viszonyainak megjavítására az egyéni lakásépítkezés széleskörű fejlesztését kell lehetővé tenni. 1954-ben a gépállomások telephelyeinek közelében 500 szolgálati lakást kell építeni. 6. A vezetés színvonalának emelése érdekében: A mezőgazdaisági termelés állami irányítása és anítak szervezete nem felel meg a követelményeknek. A legfőbb hiba az, hogy a mezőgazda- sági szakemberek irodákban ülnek, adminisztrációval vannak lekötve és nem szervezik a termelési. A szakemberképzés színvonala és. szűk speoializálása sem felel meg a mezőgazdasági termelés előtt álló feladatoknak. A mezőgazdaság állami irányításában nagyfokú központosítás van, ami a helyi tanácsok hatáskörét az utasítások továbbítására és végrehajtásának ellenőrzésére szűkítette le és egyben gúzsbakötötte a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások kezdeményezését is. A központosítás túlhajtása következtében a megyei, járási és a községi tanácsok a mezőgazdaság helyi problémáit képtelenek helyesen megoldani és a dolgozók tömegeit bevonni a mezőgazdaság fejlesztése érdekében végzett munkába. Mindez a mezőgazdasági szervek — a földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási tanácsok mező- gazdasági osztályainak — mértéktelen felduzzasztására és az operatív vezetés helyett bürokratikus utasí- ások tömkelegére vezetett. Emiatt a földművelésügyi minisztériumban háttérbe Szorult a mezőgazdaság állami irányításának egyik legfontosabb része: a szakmai propaganda- munka. A termelőszövetkezetei?,' állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok legjobb eredményeit a propaganda nem népszerűsíti, nem ismerteti azokat a módszereket, amelyek segítségével ez eredményeket elérték. Mindezeknek a hibáknak a gyökere elsősorban magában a földművelésügyi minisztériumban van, másodsorban a megyei és a járási mezőgazdasági szerveknél. A mezőgazdasági tudományos munka is elmarad még a gyakorlat követelményeitől és elért eredményei- sem terjedlek el a gyakorlatban. 1. A mezőgazdasági termelést irányító szervezetnek megjavítása érdekében az alábbi intézkedéseket kell tenni: a) A mezőgazdaság állami irányításában a túlzott központosítást meg kell szüntetni. A földművelésügyi miniszter a termelés közvetlen irányításával kapcsolatos feladatok zömét adja á‘. a helyi tanácsi és rac- ’.őgazdaeági szei-veknek, ugyanakkor fordítson nagyobb gondot ezek munkájának megjavítására. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló feladatok végrehajtását a helyi a) 1956-tól gépállomás igazgatójává, főmérnökévé, főagronómusává gépészmérnökök, illetőleg felsőfokú képzettséggel rendelkező agronómu- sok nevezhetők ki. A gépjavító vállalatoknál főmérnökké csak egyetemi végzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkező mérnököi. lehet kinevezni. b) Azoknak a gépállomási igazgatóknak, akik szakképzettséggel nem rendelkeznek, de kellő hozzáértéssel vezetik a gépállomást, segítséget kell nyújtani szakképzettségük fokozására. c) 1954-ben az Agrártudományi Egyetem gépesítési karán végzettek közül 50, a Műszaki Egyetem gépész- mérnöki és gépgyár tőmérnöki karán végzettek közül 25—25 mérnököt, n* ipar és a népgazdaság egyéb ágaiból 1954-ben további 50 mérnököt kell a mezőgazdaságba átirányítani. d) A gépállomások vezető dolgozóinak (igazgató, főmérnök, föagronó- mus, vezeiő könyvelő, vezető mechanikus. körzeti mechanikus, munka- irányító) fizetését az iskolai végzettségtől, az eltöltött szolgálati évektől és a tervfeladat nagyságától függően kell megállapítani. e) A gépállomás irányító munka- körben működő vezető dolgozóit a gépállomási tervek túlteljesítése, a magasabb termésátlagok élérése alap ján premizálni kell 7. 1954—55-ben önkéntes t jelentkezés alapján az iparból a gépállomásokra és állami gazdaságokba át kell irányítani mintegy 5000 tapasztalt, képzett szakmunkást részben a javítóüzemekbe, részben pedig traktorosgépésznek és koenbájnvezető- nek. A földművelésügyi minisztérium gondoskodjék ezeknek az ipari munkásoknak átképzéséről, illetve továbbképzéséről és elhelyezéséről. X. viszonyok figyelembevételével, a megyei, a járási és a községi tanácsok szervezzék meg, elsősorban a mező- gazdaság dolgozói körében végzett felvilágosító, mozgósító tevékenységük gyökeres megjavításával. Ehhez a tanácsok népművelési szervei és intézményei adjanak messzemenő segítséget. b) A gépállomások körzeti agronó- musi rendszerét meg kell szüntetni, helyette létre kell hozni a termelőszövetkezetekbe, illetve a községekbe kihelyezett agronómusi hálózatot úgy, hogy egy agronómusra általában 2500—3000 kát. hold szántóterület jusson. Az agronómusnak, aki továbbra is a gépállomás állományában marad — elsősorban a tér melőszövet.kezetek munkáját kell elősegíteni, de ugyanakkor minden segítséget meg kell adni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára is. Lehetőleg a 600—700 kát. holdnál nagyobb termelőszövetkezetbe külön agronómust kell helyezni. Az ország főbb zöldség-, gyümölcsös szőlőtermelő vidékein a gépállomásokat specializálni kell a kertészeti és szőlészeti munkálatok elvégzésére és ezekre a gépállomásokra kertész és szőlész szakembereket, kefl beosztani. c) Minden járásban létre kell hozni egv állattenvészfőállornást. amelynek fő feladata a törzskönyvezés és az apaállatgondozás. Az. országos növényvédelmi szolgálatot decentralizálni kél! és létre kell hozni 17 növénvrédőállomást, amelyek ellátják az állami feladatot képező, védekezést (burgonyabogár, amerikai fehér szövőlepke, stb.) és segítséget nyújtanak a termelőknek a pajzstetvek és más kártevők elleni védekezésben. Megyénként öntözési és talajjavi- ási állomásokat keli létesíteni és feladatukká kell tenni a belső ön- i.özötelepek megépítését, a talajjavítás elvégzését. d) A földművelésügyi minisztérium az eddiginél nagyobb gondot fordítson a szakmai propagandára. Meg kell javítani az írásos propaganda szakmai színvonalát, világosabbá kell tenni nyelvezetét, a kiadványok készítése során figyelembe kell venni az egyes tájak adottságait. A népművelési miniszter a földművelés- ügyi miniszterrel együtt növelje a mezőgazdasági oktató- és dokumentumn- Fi!mek. filmhíradót>etétek cs hang- telvételek számát. A hároméves téli mezőgazdasági lan folyamokait be kell illeszteni az állami szakoktatás szervezetébe és a tanfolyamot vég(Folytatás a 6. oldalon) A mezőgazdasági szervek irányításának megjavításáról! a mezőgazdasági szakembereit bevonásáról a termetes közvetlen irányitásába t a szakoktatás és a tudom Ányos munka meg javításár ól
