Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-24 / 301. szám
4 NAPLÖ 1953 DECEMBER A Magyar Dogozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertan ácsának határozata a mezőgazdasági termelés {ej esztéséről VIII. Az állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús- és zsír ellátásáról (Folytatás a 3. oldalról) A háborús pusztítások nyomán mintegy felére csökkent állatállományunk az egymást követő száraz esztendők ellenére nemcsak helyreállt hanem lényegesen a háborúelőtti színvonal fölé emelkedett. A kapitalista idők termelésére jellemző alacsony hozamokat azonban eddig még nem sikerült felszámolni és emiatt állattenyésztésünk nem tudja kellően kielégíteni állati eredetű éle’ miszerekkel a lakosság növekvő szükségletét. Különösen kedvezőtlen a szarvasmarhatenyésztés helyzete. A szarvasmarhaállományon belül a tehenek alacsony száma is akadályozza a tej össztermelésének megfelelő növekedését, s az állatállomány kielégítő szaporodását. Országosan évről-évre nagy veszteséget jelent az elhullások magas száma, elsősorban a rossz takarmányozás, a felnevelési és tartási hibák, valamint az állategészségügy elmaradottsága miatt. A kedvezőtlen eredmények mellett egyes állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek kivá’ó eredménvt értek el még az elmúlt év rendkívü1 kedvezőtlen takarmánytermése mellett is. így Lukács Imre, a makó: Táncsics termelőszövetkezet sertésgondozója 20 fehérhússertés kocátó’ 3 év alatt 1020 malacot nevelt fel — Különösen jó eredmények szü’et- fefc a juhászaiban: Retter György a turkevei Táncsics termelőszövetkezet juhásza 182 darab fésűs merinc anyánál 6.46 kg nyírósúlyt és 148 százalékos bárányszaporulatot ért e1' Szűcs Sándor, a mezőhegyesi törzs- állattenyésztő állami sazdaság juhásza 155 anyánál 8.36 kg nvírósúlyf ért el. Legjobb tógazdaságainkban e’- érték a 6—8 mázsa holdankénti halhozamot. Az állattenyésztés alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folvamatos takarmányellátás. A kedvezőtlen időjárású évek ben az állatállomány leromlik, termelékenysége visszaesik. Ezenkívü’ az építkezés sc-m követi az állattenyésztés fejlődését. A termelőszövetkezetekben és állami eazd a Ságokban nincs biztosítva az állatok ió elhelyezése, a takarmányok helyes tárolása. Igen alacsony a tenyésztői munka színvonala, rosszul tartják az apaállatokat és elhanyagolt a törzskönyvezés munkája. Az elkövetkező 2—3 évben az állattenyésztésben az alapvető feladat a hozamok növelése: a vágási súlyok az egv tehénre eső teihozam. az esv juhra eső gyapjúhozam, az egy tojótyúkra eső tojáshozam emelése. A7 állatállomány számszerű növelésé' elsősorban a tehén- és juhállománynál. továbhá a baromfiállományra' kell célul kitűzni. A nagyobb szaporaság elérése céljából a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni állat-" tartók, anyaállatállományának ingyenes fedeztetésére mindenütt elegendő számú, a meg’évő állomány minőségének javítására alkalmas apaállat: bika. mén: kos. kan álljon rendelkezésre. A termelőszövetkezetek és állam1 gazdaságok az állatok «ondozását ’e’- kiismeretes, hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhe1 veréséről, helyes takarmányozásáról, valamint rendszeres ápolásukról. Az ország egész állatállománya*te- nyészértékének növelése érdekében az állami gazdaságokban, valamint p féjlptt állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben növelni feel* a törzstenyészetek számát. 1. SZAUVASMARHATENYÉSZTÉS a) A szarvasmarhatenyésztés gyors mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében 1956. év végéig a szarvasmarhaállományt legalább 2.2 millió darabra, ezen belül a tehénállományt 1.1 millió darabra kell növelni. Első sorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban kell az állatállományt növelni. b) Elsősorban az ország állományának zömét alkotó magyartarka-fajta tenyésztésének és takarmányozásának megjavításával a tejelékenysé- get, a tej zsír^zázalékát, a betegségekkel szemben való ellenál lóképességet és a hústermelést kell növelni. c) A földművelésügyi miniszter biz tosítsa, hogy az 1956. év végére országosan legalább 100.000 darab tehenet tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. Segíteni kell tenyésztő el munkájukban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, velük tenyésztési szerződéseket keH kötni, 1956 év végéig az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tulajdonában lévő legértékesebb teheneket törzskönyvezni kelL d) Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az apaállatelilátásra és az apaállatok minőségének megjavítására. Annyi apaállatról kell gon- ioskodni, hogy utópároztatás i<s mindenütt végrehajtható legyen. A terme’őszövekezetek és az egyéni termelők tehén- és üszőállomáinyát két eredménytelen pároztatás után az állatorvos kötetes állategészségügyi kezelés alá venni. A kiváló apaállatok tenyészértéké- uek fokozottabb kihasználása érdekében széles körben el kell terjeszteni a mesterséges termékenvítést. 1954-ben legalább 50.000, 1955-ben 80.000, 1956-ban legalább 100.000 tehenet kell mesterségesen termékenyíteni. e) A teheneket tejhazamuknak megfelelően — egyedileg kell takar- mányozmi. A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gon doskodni kell a tehenek zöldtakarmánnyal való ellátásáról. A termelő szövetkezetekben és az állami gazdaságokban mindenütt át kell térni a naponta háromszori fejősre. Ahol az előfeltételek megvannak, a borjű- nevelés maradi szoptatásos módszerét a gazdaságosabb itatásos módszerrel kell felváltani. A fejők munkájának megkönnyítése érdekében az 1956. év végéig ’ega’ább 500 termelőszövetkezetben °s állami gazdaságban kell bevezet- m a gépi fejést és legalább 500 tehénistállót kel! felszerelni szelepes anitató berendezéssel. f) Feladatul kell kitűzni, hogy az ’956. év végére minden termelőszövetkezetnek legyen közös szarvas- marhatenvésztése és minden családos ‘ ermelőszövetkezeti tagnak legyen háztáji tehene. A termelőszövetkeze- tek részére elsősorban vemhes üszők vásárlására az ál’átok értékének 50 százalékáig terjedhető hosszúlejáratú hitelt kell biztosítani. g) A termelőszövetkezti tagok és a dolgozó parasztság számára ár- kedvezményt biztosító üszőakoiókat kell szervezni. h) Törzskönyvi ellenőrzés alatt ál- 'ó tehenek után — teihozamuk arányában — a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hatósági áron abraktakarmányt kell futtatni, ha a ‘érméit tejnek legalább 60 százalékát átadják a begyiiitőszervnek. Az ihrak juttatás mértéke a következő ’egyen: legalább 6000 kg igazolt év! kitermelés esetén 15 mázsa, 5000 kg ”fán 11 mázsa. 4000 kg után 8 mázsa ás 3000 kg után 5 mázsa. il Fokozni kell a meddőség, a bru- ■e’lózis és a gümőkor elleni küzdelmet. Meg kell javítani a brucellózis v’eni vakcina minőségét. 2. LÓTENYÉSZTÉS Meg kell szüntetni azt a helytelen s'-m:életet, mely a lótenyésztés je- 'entőségét a gépesítés fejlődése miatt ebecsüli. A továbbiakban elsősorban ■-> ióáilomány minőségét keli javítani. Ez 'most lótenyésztésünk legfőbb ’’«'’adata a) A termelőszövetkezeteknek álami támogatást kell nyújtani törzs áancák vásárlására és csikótelepek élesítésére. b) Az egyénileg gazdálkodó parasztok tótenyésztésének fejlesztése ériekében a köztenyésztést elit- és ‘örzs tenyészetekből származó ióminő '■égi! ménekkel kell megerősíteni cl Az egyénileg gazdálkodó dolgo- 7 parasztok tenyésztési kedvének elősegítésére a törzskönyvezett kancák teljes lóadóját, ha legalább kétévenként egy csikót ellettek, egyéb kancák lóadóiát pedig arra az évre' amelyben ellőttek, el kell engedni. 3. SERTÉSTENYÉSZTÉS a) 1956. évig el kell érni, hogy országos átlagban egy koca után évente legalább 7.6 sertést neveljenek fe! s a hizlalásnál a takarmányértéke- sités országos átlaga 20 százalék fölé emelkedjék. A lakosság hús- és zsír- ellátásának biztosítása érdekében országosan lega’ább 5.5 millió sertést ’zen belül 610.000 kocát kell tartani Hússertésállományunkat a fehérjealap növekedésével arányosan a7 1953 évi 26 százalékról 1956-ig 38 százalékra kell nőve’ni. A termelő- szövetkezetek 1954. év végére- érjék el. hogy közös kocaállományuk szaporulata biztosítsa hízottsertés beadási kötelezettségük teljesítését. b) Az ország minden területén bál mely sertésfajta tenyésztését meg sell engedni és elő kel! segíteni. A tenyésztésnél szem előtt kell tartani, hogy a hússertés fajták közül elsősorban a fehérhússertés fajtát keli tenyészteni, éspedig — az éghajlati adottságok figyelembevételével — főként a Dunántúlon, továbbá a nagy tejgyűjtő központok és húsfeldolgozó telepek közelében. Az ország többi részén a jelenlegi sertésállomány 70 százalékát kitevő mangalicának és első keresztezéséből származó ivadékainak tenyésztését kell elősegíteni. Berksir sertést Bács-Kis- kun megye déli részén és az ezzel határos területeken, különösen a haszonállat előállító keresztezéshez szükséges kan-ellátás céljára kell tenyészteni. A száraz, meleg éghajlattal szemben kevésbbé érzékeny kornvall sertés tenyésztésének elterjedését a Duna-Tisza-közén kell elősegíteni. A mangalica fajta szapora- ságának továbbfejlesztését és fejlődőképességének megjavítását kell célul kitűzni. c) Kedvezőbb szaporulati eredmények elérése és a választás utáni elhullás csökkentése érdekében a sertésállomány egészséges, természetszerű tartására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A sertéstenyésztő farmokat a gazdaságosság céljából más állattenyésztési üzemágaikkal (tehenészet, hizlalda) kell összekapcsolni. d) A sflldőkocák kivételével törekedni kell az évenként kétszeri ma- ’acoztatás, általános elterjesztésére. A szoptatás ideje alatt nagy gondot kell fordítani a kocák tenyészkon- díciójának fenntartására. Különös gondot kell fordítani a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányozására. A begyűjtési miniszter és az élelmiszeripari miniszter gondoskodjék arról, hogy a malacnevelés céljára 1954-től évente legalább 100 ezer mázsa hántolt, zsírdús olajpogácsát állítsanak elő. e) A malacok takarmányérbékesí- tésének, ellenállóképességének, növekedési erélyének fokozása, valamint a vágott áru kedvezőbb húsarányának biztosítása érdekében — a tenyészgazdaságokat kivéve — széles körben alkalmazni kell a haszon- áilatelőáli'Jító keresztezést. Ezekben a gazdaságokban a zsírjellegű kocaállomány szaponaságámak fokozására az első keresztezésből származó kocákat kell tenyésztésbe állítani. f) A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok sertésállományának javítása céljából az állami gazdaságokból évente 30 ezer darab kocasüldőt kell részükbe kedvező feltételek mellett jutatni Ugyanakkor a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett állományának támogatása céljából a .termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett, kiváló kocáinak szaporulatából tenyészállat-áron évente mintegy 30 ezer darab tenyészsüldőt kell felvásárolni. Ezeket kedvező kitételek mellett az országos állomány javítására más termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére kell '•'ocsátani. g) A földművelésügyi minisztériumnak 1956 év végéig legalább 50 ’zer koca törzskönyvezéséről kell gondoskodnia. h) Meg kell javítani a sertéspes- 'is. sertésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hólyagférgesség elleni védekezést. Tovább kell javítani az oltóanyagok minőségét. 4. JUHTENYÉSZTÉS . a) A gazdaságos juhtartás minden ’ehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1958 év végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjúhozamát pedig átlagosan 3-8 kg-ra kell emelni. b) Elsősorban a magás gyapjúho- taimú, emellett fejésre is alkalmas, fé- süsgyapjút termelő mer.inó juhfaj- tát kell tenyészteni a cigája jelenlegi állományszámának fenntartása mellett. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy 1956. év végéig legalább 80 ezer anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A juhállomány minőségének javítása céljából a földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter az ország kosállományát évenként vizsgáltassa felül. A tenyésztésire alkalmas kosokat tenyészigazolvánnyal kell ellátni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdasá- -lágok juhászataiból évente 2000 tenyészkost kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó ’olgozó parasztoknak átadni. A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló tenyész- értékű kosok felhasználásával alkalmazni kell minden olyan juhászaiban, ahol legalább 400 anya van. d) A zsíros gyapjú kg-onkénti termelői beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni. A könnyűipari miniszter a fonál- csereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A termelőszövetkezetek közös juhállományuk után az államnak átadott zsíros gyapjúmennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényelhetnek tagjaik részére. A termelőszövet kezietek juhászai az egy tagra eső fonálmenmyiség háromszorosát kapják. e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkből arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg a tarlók, utak, árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létesítsenek téli juhlege- iőket. t) Az 1956 év végéig el kell érni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen juhtenyészete. — Ennek érdekében folytatni kelt szerződéses báránynevelési és ürütartási akciót. g) Fel keH számolni a juhrühőssé- get. A földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter szervezzen mozgó, gépi, nyíró és rüh elleni fü- rösztő brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhállományának nyírását és fürösztését. 5. BAROMFITENYÉSZTÉS a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tojással és hússal való jobb ellátása érdekében 1956. év végéig legalább 20 millióra keH növelni, amelyből kb 1 millió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió pedig a dolgozó parasztság tenyésztésében legyen. Ä törzsállatállományakból 17 millió darab tyúkféle, 250 ezer darab pulyka, 1.500.000 darab lúd, 1,200.000 darab kacsa legyen. A tyúkok évi tojástermelésének az 1956. év végére országos átlagban el kell érnie a 90 darabot, ezen belül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a 100 darabot. b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tyúkfajtékat kell az egész országban elszaporítani. A leghorn fajta terjedését tojástermelő nagyüzemekben, városkőrüld tenyészetekben kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Alföldön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a kendermagos fajtát kell elszaporítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész terüle- ’én a bronzpulyka, a kékes-szürke gyöngyös, a fehértoüú magyar lúd, a pekingi és a fehértollú magyar kacsa elszaporítására kell törekedni. c) A keltetőgépek kapacitását úgy kell növelni, hogy 1954-ben 10.8, 1955-ben 15, 1956-ban 18 millió na- ooscsibe keltetését tegyék lehetővé. Ennek megfelelően bővíteni kell a keltetőállomások hálózatát. A kelte- őállomásokon csak vérvizsgálit állományból származó tojásból szabad keltetni.. Ezért a termelőszövetkeze- fek és az állami gazdaságok egész állományát, továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700 ezer darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezeA gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése^ — Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz teséimunika kiküszöbölését. A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14 ezer traktor, 1400 hazai gyártású kombájn, 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már használtban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550 ezer kát. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik a gabona aratása az áLlami gazdaságokban 32 5 százalék, a termelőszövetkezetekben 36 százalék gépi aratás. Az elért eredmények mellett azontek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyész léssel foglalkozó városi munkásoknak és alkalmazottaknak is kéll naposcsibéket kiadni. A naposcsibeelhullás csökkentése érdekében a keltetöállomások fokozatosan készüljenek fel arra, hogy a naposcsibéket előnevelés után, 10 —12 napos korban adják át termelő- szövetkezetek részére. d) A tyúkfajták nemesítésére és ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok legjobb baromfitelepéiből mintegy 150 törzs tenyészetet kell létesíteni , 1956 év végére meg kell szervezni 40 ezer tojótyúk csapófészkes ítél jesítményelienőrzését. e) A baromfiállomány minőségének és termelési eredményének javítására 1954-ben 50 ezer, 1955-ben 70 ezer, 1956-ban 80 ezer darab' tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek, mintaközségeknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni, f) Intézkedéseket kell tenni a baromfipestis végleges felszámolására ás egyéb baromfibetegségek teljes visszaszorítására. 6. MÉHÉSZET A méztermelés növelése és a mag- termelés megjavítása érdekében növelni kell a méhcsaládok számát. A 'ekénezésre szánt kasos méhcsaládokat kaptárak biztosításával kell megmenteni, 1954-től kezdve évente mint egy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészség- ügy javítására méhbetegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni kell a költésrothadás elleni harcot. A költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládokért a méhészeket kártalanítani kell. A vándonméhészetet utazási és fuvarkedvezményekkel kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészet tevékenységét minden adó alól mentesíteni keH, 7. HALTENYÉSZTÉS a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagymértékben fejleszteni kell a haltenyésztést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható, halastavakat keli építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 ka- tasztrális holdról 1956-ig • legalább 6500 katasztrális holdra az állatni halastavak, területét pedig 18 ezer katasztrális holdról 46 ezer katasztrális holdra 'kell növelni El kell terjeszteni a haltenyésztéai a rizsterületeken is. A halhozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális holdankénti 200 kg-ról 1956-ig 310 kg-ra kell emelni, így a természetes vizek hal- hozamával az ország haltermelését a jelenlegi 70 ezer mázsáról három év alatt háromszorosára keli növelni. A tógazdaságokat elegendő takarmánnyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni. b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a lehetőségek megengedik, — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertésiiízla- tessal. A halkitérmelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a hal- utánpótlás állandó biztosításával. ban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak. Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort, kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében. Az ipar a mezőgazdasági gépeket nem megfelelő minőségben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést. A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a leromlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához és gyors elhasználódásához. A gépállomások és állami gazdaságok javítóalapjárnak fejlesztése még az eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a sz.erazámgépfelszerelés, elégtelen a (Folytatás az 5, oldalon) IX. 4 mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozásáról és a gépállomások munkájának megjavításáról \
