Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-24 / 301. szám
1983 DECEMBER *4 NAPLÓ 3 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a 3. oldalról) és olajos növények területi növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Értnek oka részben a hazai nemesített vetőmastermelés elhanyagolása, részben az őszi mélvszántás és trágyázás elmulasztása. Ezenkívül komoly hibák és hiánvossáeok mutatkoznak az egyes ipari növények termelési területeinek kijelö'ésében. ^ a műtrágyaellátásban, a növényápolás ben és a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növénytermelők eredménvei bizonyítják e növények termelésében rejlő nagy lehetőségeket A sárbogárdi Vörös Haina! termelőszövetkezet például az 1952 évi száraz esztendőben is kát holdanként 403 mázsás cukorrépatermést takarított be, az országos átlag többszörösét Az ipari és olslosnövénvek termelésének fokozását a következő években nem vetésterületük tovább' növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni. A cukorrépa, kender, dohány, reoce mák. cikória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy két-három éven belül országos viszonylatban, holdanként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál hét-nyolc mázsás, a rostkendemél 28 mázsás a gyapotnál négy mázsás és a dohánynál hét mázsás termésátlagot érjünk el Az állami gazdaságokban és a terme’ő- szöyetkezetekben azonban még ennél is magasabb legyen a terméseredmény, A komlótermelést úgy kell fejleszteni, hogy a hazai szükségletet teljes mértékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása érdekében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa, a kender és a gyapot alá az őszi mélyszántás és trágyázás elvégzése. a) Az ipari növények alá történő jóminőségü őszi mélyszántás biztosítása végett 1954. évtől kezdve — rost- és magkender, valamint a gyapot termelésére kötött szerződések alapján,— a termelőszövetkezetek es az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, számára lehetőleg a gépállomások végezzék a mélyszántást. E növények alá a termelőszövetkezetek részére végzett mélyszántás díját,. ha az egész leszerződött terű e- tet istállótrágyázták, a szerződtető vállalat térítse meg. bl A terméseredmények növelése érdekében az ipari növények, mindenekelőtt a cukorrépa, a kender a dohány, a len és a gyapot termelésénél tovább kell fokozni a műtrágyák felhasználását is. Az élelmi- szeripari és a könnyűipari miniszter gondoskodiék arról, hogy e növények termelői — a termelési szerződések alapján — idejében megkapják a szerződésben biztosítót' műtrágyát. 3. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket az ország természeti adottságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon is termeltetik. A földművelésügyi miniszter — a termelők kívánságának figyelembevételével — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb termelőterületeit s 1955 évtől kezdődően az élelmiszeripari miniszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes ipari növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell térni a hároméves szerződéses termelési rendszerre. A kijelölt körzeteken kívül fekvő.. területeken csak egy évre lehet szerződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni — a dohány kivételével — az ipari növények szerződésen kívül történő termelésének tilalmát, sőt javasolni kell, hogy főként kendert és lent, valamint olajos növényeket, gyapotot, a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tágok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szántóföld jeiken, vagy kertjükben saját használatukra is termeljenek. Ezért a bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék árról, hogy cukorrépa, gyapot és más ipari növények vetö- mágja szabadforgalomba is kerüljön. 4. Az ipari növények vetőmagszükségletét elsősorban hazai nemesi té- bű fajtákból kell biztosítani. Cukorrépából elsősorban Sedl- rnayer Kurt, Kossuth-díjas akadémikus által nemesített „Beta" K 91-es fajtát kell az ország egész területén termelni. NaprafOttóból az Alföld és e Punántúl déli részén az iregszem- esei középtörzsű. középkorai napraforgót, a Tiszántúl északi részén pedig a szabolcsi tájfajtát kell termelni. Kenderből az Alföld déli részén a kompoltik kendert, az Alföld többi részein a tiborszállási tájfajtát, a Dunántúlon a nemesített fertőd! ken dert kell termelni. El kell terjeszteni a kompolti kísérleti gazdaságban kidolgozott fajtsheterozis kendervetőmag elszaporítását. Vetőmagtermelésre — a fajtakör- zeteken belül — a legalkalmasabb területet kell kiválasztani és ott a legfejlettebb termelési eljárásokat kell alkalmazni. Az ipari növények vetőmagjának előállítását a termeltető vál’alatok szervezzék meg. a kutató intézetek és kísérleti gazdaságok segítségével. 5. A termelőszövetkezetekben, az Miami gazdaságokban és az egyénileg termelőknél epvará.nt meg kei! íavítani az ipari növények ápolási munkáit. A cukorréoa termelésénél a koraőszi istállótrágyázás és a géppel vég zett őszi mélyszántás mellett a legnagyobb gondot kell fordítani az "gvelésnek négvleveles korban történő elvégzésére úgy, hogy négyzet- méterenként legalább 10 növény maradion. A napraforgót ősszel mélyen szántott területre keM vetni. A Dunán- úlon pedig javasolni kell. hogy a "e'ésterülettel való takarékosság céljából térjenek rá a napra^'-gónak őszi takarmánykeverék után történő, májusi másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosít. A rost és magkender alá elengedhetetlen a koraőszi bőséges istálló- trágyázás, valamint az idejében történő őszi mélyszántás. A magkendert főleg lápi (kotus) talajokra kell vetni. 6. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási munkák gépesítését. A kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék a külföldön bevált típusú rostkender betakarító gépek olymértékű gyártásáról, ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítását. A gabonakombájnok harminc százalékához napraforgóarató berendezést is kell gyártani. A földművelésügyi miniszter szervezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájnnal való betakarítást. VI. 4 burgonya* és zöldség- termelés növeléséről, ratam nt a dolgosok burgonya- és zöldség- ellátásának megjavításáról Hazánkban á burgonya és a zöldségnövények termelési lehetőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg még mindkét termelési ágazatra jei- emző, hogy a felszabadulás előtti elmaradott állapotuk lényegesen nem változott. Csak egyes gazdaságok emelték lényegesen termelésüket, amely egyben megmutatja lehetőségeinket is. A varjulaposi „Vörös Hajnal“ termelőszövetkezet 1953- ban 60 kát. holdon 160 mázsás, a óalkányi állami gazdaság 200. kát. holdon 170 mázsás burgonyatermést ért el kát. holdanként, az edelény’ „Alkotmány" termelőszövetkezet kér ászeti brigádja korai fejeskáposztából 152, paprikából 107 mázsás átlagtermést takarított be. Az országos termésátlagok azonban még nagyon alacsonyak és emiatt a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a terményekből kellő mértékben fedezni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöldségfélék ára magas Ennek oka az is, hogy a burgonya vetésterülete a felszabadulás előtti évekhez képest 77.000 kát. holddá' csökkent. A zöldségfélék vetésterülete az 1938. évinek a kétszeresére növekedett ugyan, de a mezőgazda- sági irányító szervek helytelen intézkedései következtében a zöldségtermelés jelentős részben kiszorult a örténelmileg kialakult zöldségter- nelési tájakról. A burgonya és zöldségtermelés továbbfejlesztése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. burgonya vetésterületét 435.000 <at. ho'dra, országos termésátlagát \ következő két-három év alatt kát. holdanként — az előző hat év átlagához képest — tíz-tizenöt mázsával kel] növelni. Különösen nagy gondot kell for- lítani a burgonyatermelés fejlesztőére, e’sősorban Szabolcs, Somogy. Veszprém, Vas, Pest megyékben Javasolni kel] a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó lolgozó parasztoknak hogy a burgonya termelésére a’kalmas talajokon a burgonya vetésterületét más növények — elsősorban ipari növények — rovására jelentősen növeljék meg 2. Segítséget kell adni ahhoz, hogy minden termelő saját horgonyaterüetének beültetésére egészséges, jóml- nőségű vetőgumót termeljen. Ezért ajánlatos, hogy a termelőszövetkezetek legiobb burgonyatermő földjeiket vetőgumó-parcellának jelöljék ki és ott a legjobb termelési eljárással, lehetőség szerint — elsősorban a Duna-Tisza közén és az ország déli vidékein — nyári vetés segítségével állítsák elő a vetőgumót. Javasolni kell ezt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak Is. Ezért a kísérleti és az állami gazdaságok 1954-től kezdve évente nyolcezer kát. holdon szervezzék meg a nemesített minőségi vetőgumó elszanorítását és a termést a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára ugyanolyan súlyú burgonyáért cseréljék ki. Egv-egv ‘emelőnek annyi nemesített vetőgu- nót kell adni. hogy a vetőgumó-par- •jelláján elszaporítva, egész vetésterületét három-négy évenként a felújított' vetőgumóval ültethesse be. A nyári ültetésü termés jarovizá- ásának elősegítésére a földművelés- ügyi miniszter bocsásson a következő három év során az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére háromezer köbméter faanyagot és hatvanezer négyzetméter sodronyfonatot. 3. A terméseredmények növelése érdekében javasolni kell, hogy a termelők a használatos ritka állományú ültetés helyett, a sűrűbb kát. holdanként kb. 24.000 töves ültetést alkalmazzák. A termelószövetkeze- 'ek, az egyénileg gazdálkodó dolgozó oarasztok és az állami gazdaságok fokozzák a hozamot fészektrágyázással, négyzetes-fészkes ültetéssel. Fokozottabb mértékben át kell térni a zöldtrágyázásra, 1955-től kezdve a burgonyaterületek zöldtrágyázásához — mindenekelőtt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szá mára — kedvezményes áron kell biztosítani a szüksége® keserű csillagfürt- és somkóró-vetőmagot. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell, hogy a további évek vetőmagszükségletét maguk termeljék meg. A növényápolási munkák meggyorsítása céljából a fő burgonyatermelő vidékeken az állami gazdaságok és gépállomások kultivátorait töltögető eketestekkel kell ellátni, az egyéni termelőknek pedig kellő számú fo- gatos művelőeszközt kell rendelkezésükre bocsátani. A zöldségtermelésben vissza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájakra: a hagymatermeléssel Makó környékére, a káposztafélékké’ Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron me gyébe, a gyökérzöldséggel Makó környékére és a Szigetközbe, a fűszer- paprikával Kalocsa és Szeged környékére, a csemegepaprikával a Sárköz vidékére, a paradicsommal Kecskemét és Hatvan környékére, a diny- nyével Heves és Szolnok megyébe. Különös gondot kell fordítani a városellátó övezetek fejlesztésére. Ezekben az övezetekben a zöldség- termelő üzemek részére anyagellátás, hitel, gépellátás, stb. szempontjából kedvezőbb termelési feltételeket kell teremteni. A földművelésügyi miniszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter a vetőmagellátás javítása érdekében gondoskodjék arról, hogy tasakolt zöldségmag kellő mennyiségben és minőségben álljon a termelők rendelkezésére. A fö'(^művelésügyi miniszter a korai szántóföldi és az üvegalatti termelés fejlesztése céljából gondoskodók 1954—1956. években legalább l20.000 darab melegágy-ablak, valamint a hozzá szükséges melegé gv! seretek, üveg és takaróanyag (nád és zsúp) biztosításáról. Az üvegházi ‘ermelés továbbfejlesztésére az üveg- iázi hajtatófelületet 1954—56. években 20.000 négyzetméterrel kell emel- ai. > A helyi tanácsok segítsék elő, hogy a hazánkban található hőforrásokat és az ipartelepek fölös melegvizét s 'ermelőszövetkezetek és az állam’ gazdaságok zöldséghajtatásrá, melegház és melegágy fűtésére felhasználják. • 5. A zöldségtermelés hozamának növelése érdekében fokozni kell a zöldségtermelő területek trágyázását 4s elő kell segíteni az élenjáró termésfokozó módszerek alkalmazását. A vöröshagyma termelés fejlesztése feknagzásának elkerülése céljából a makói vidéken el kell terjeszteni a dughagyma nagyüzemi hő kezelési eljárását. A fűszerpaprika oaradicsom, petrezselyem termés- eredményeinek fokozása érdekében el kell terjeszteni a vetőmag jaro- vizálását. A terü'etek gazdaságosabb úhaszná’ása és művelése céljából az a'acsonynövésű paradicsomot, a pap-, rikát. a káposztaféléket, stb. súrűb ben kell ültetni. 6. Az öntözéses zöldség területeke: 1954-ben a jelenlegi 22.000 kát. holdról 28.000 kát. holdra kell növelni. Fokozottabban alkalmazni kell a barázdás és permetező öntözéses módszereket. A helyi vizek öntözési lehe- őségeinek kihasználására a gépállomások útján 1954-ben és 1955-ben ötszáz—ötszáz szivattyút és meghajtó motort kell a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó oarasztok rendelkezésére bocsátani. Az öntözéses területeken is be kell vezetni a vetésforgórendszert. 7. A terméseredmények növelésének fontos eszköze a minőségi vetőmag. A minőségi vetőmagellátás érdekében a földművelésügyi miniszter 1954. február 1-ig dolgoztassa ki a minőségi zöldségmag termelési rendszerét. A zöldségtermelést egyéb gazdasági magvak termeltetésétől és termelésétől külön kell választani. A magtermelési körzetekben önálló zöldségmagtermeltető. tisztító, raktározó vállalatokat kell szervezni. Dél-Tiszántúl vidékét ebből a szempontból kiemelt területnek kell tekinteni. A folyamatos vetőmagellátás és a kedvezőtlen évjáratokban előforduló terméskiesés miatt három éven beiül — vetőmag-tartalékot kell létesíteni. 8. A legközelebbi években meg kell szüntetni a burgonya és zöldségtermelés speciális gép- és eszözellátot'tságának hiányát. A meglévő egyszerű, fogatos gépek jobb kihasználása mellett, speciális vető- és ültetőgépek, több sort művelő kul- tivátorok alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyüzemi termelésben a burgonyaülte'.ést és a sorközi művelést már 1955-ben ötven százalékban géppel végezzék. VIL A gyümölcs- és satolő* terme és fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való jobb ellátásúról Hazánk természeti és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak gyümölcs-, szőlő-, valamint bortermelésre, s lehetővé teszik népünk szükségleteinek teljes kielégítését. Egyes élenjáró üzemek jelentős eredményeket is értek el: a nyírmadai állami gazdaság almából holdanként 140 mázsát, a kölesei Petőfi termelőszövetkezet 120 mázsát a géberjéni Kossuth termelőszövetkezet 120—130 mázsát termelt; a soproni Haladás termelőszövetkezet kát holdanként 50 hl bortermést ért eL A szőlő- és gyümölcstermelés eredményei azonban országosan nem ki- elégítőek. A gyümöLcsfaáliomány termőképességét veszélyezteti a nagy- aránvú paizstetű fertőzés, a rézgá’ic- ellétás hiányosságai miatt pedig csökkent a szőlőhozam. A borászat hiányos felszerelése s a helytelen feldolgozás folytán a lakosság kevés, nagyrészben gyenge minőségű borhoz jut. A túlméretezett állami kereskedelem szervezetlensége miatt a megtermelt árugyümölcs minősége tovább romlott, s a helvte’en árintézkedések, valamint a szőlő- és gyümölcsterületek felszorzása a termelő- szövetkezeteket és egyéni termelőket elkedvetlenítették a termeléstől. A szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztése és a hozamok gyors emelése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. A gvümölcsfaállományt 1959-ig ’■— a rendszeres utánpótlás mellet1 — mintegy 15 millió darabbal, a vegyes gyümölcsök termelését mintegy 10 ezer kát. holddal kell növelni Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok üzemi gyümölcsöseinek területét hat °v alatt mintegy 100 ezer kát. holddal. A telepítéseket részben a már történelmileg kialakult termelési tájakon kell elhelyezni, részben pedig új termelési tájakat kell kialakítani, ott, ahol a talaj- és éghajlati viszonyok gyümölcstermelésre kiválóan ’kalmasak. A Duna—Tisza közén a kajszibarack, cseresznye, meggy és szilva, a Nyírségben, a téld alma, szidva és dió, a Cserhát—Mátra— Bükk vidékén a cseresznye, meggy, őszibarack és mandula, Budapest 'önnyékén az őszibarack, cseresznye, mandula és bogyós gyümölcsűek, őala, Somogv és Vas megyékben téli alma körte szilva dió és gesztenye, felső Dunántúlon a körte, téli rima. kajszibarack és bogyós gyümölcsnek Dunántúlon az őszibarack mandula, meggy és dió, a balatoni dombvidéken az őszibarack és mandula termelését kell nagymértékben fejleszteni. Minden községi és városi tanács dolgozzon ki hároméves gyümölcs- fásítási tervet az utcák, utak, terek, parkok és egyéb közterületek, dió, cseresznye- és eperfával való beültetésére. 2. A telepítések és pótlások előfeltételeinek megteremtése érdekében a gyümölcsfaiskolai anyag termelését jelentősen fokozni kell. oly* módon, hogy a termelés évi menv- nyisége 1958-ra már évi négymillió darabra emelkedjék. Az állami gazdaságok, faiskolák területét 1956- ig évenként négyszáz kát. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni minden jelentkező termelőszövetkezetnek, városi és községi tanácsnak és egyénileg gazdálkodó kertésznek — állami növényegészségügyi ellenőrzés mellett, — faiskola létesítésére és a csemeték forgalombahozására. 3. A gyümölcstermelés fejlesztése érdekében a termelőszövetkezetek, egyéni termelők és állami gazdaságok javítsák meg elsősorban a növényvédelmi munkát, a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elegendő számú mészkénléfőző üstöt kell biztosítani ahhoz, hogy a ermelőszövetkezetek és az egyéni termelők védekezni tudjanak a pajzstetü ellen. Az olajos permete- jést háromévenként legfeljebb egyszer szabad alkalmazni. A nyári permetezésekhez gondoskodni kell elegendő mennyiségű félkolloid készítményekről. 4. Nagy gondot kell fordítani szőlőterületeink gyorsabb ütemű, fokozatos felújítására és 1956-ig a meglévő szőlőterületeken a hiányt pótolni kell, emellett meg kell kezdeni újabb szőlők telepítését. 1959-ig 70—75 ezer kát. hold szőlőt kell telepíteni. A termelőszövetkezetek számára ingyenes szaporítóanyag biztosításával kell lehetővé tenni, hogy 1959-ig 20—24 ezer kát. hold telepítést végezzenek. Az állami gazdaságok ebben az időszakban kilencezer kát. hold szőlőt telepítsenek. Elő kell segíteni, hogy az előirányzott telepítések zömét, mintegy 40—42 ezer kát. hold telepítését az egyéni termelők, illetve a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban végezzék el. Külön gondot kell fordítani a történelmi borvidékek, elsősorban a Tokaj-Hegy alja szőlő.ermeiésének, borgazdaságának fejlesztésére. Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben a mennyiségi bortermő fajták, a Tokaj-hegy- aljai, Bau„esony—balatonfüredi és somlói borvidékeken a minőségi fehérborfajták. Villány, Szekszárd, Eger és Sopron vidékén a minőségi vörösboríajták telepítését kell nagymértékben fokozni. A csemegeszőlő telepítését országszerte növelni kell, de különösen Pest, Bács-Kiskún és Heves megyékben. A telepítések érdekében 1957-ig az állami gazdaságok szőlővessző-anya- telepeinek területét 1500 kát. holdra kell kiegészíteni. Ingyenes szaporítóanyag juttatásával, beruházási támogatással, a terület beadási kötelezettség alóli mentesítésével elő kell segíteni, hogy a termelőszövetkezetek mintegy ötszáz kát. hold anyatelepet létesítsenek. A szőlőoltványtermelést 1954-től 1959-ig az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben fokozatosan évi 14 millió darabra, a gyökeres európai szőlővessző termelését pedig 25 "^nillió darabra kell emelni. Teljesen szabaddá kall tenni a szaporítóanyag előállítását és eladását. 5. A felújítás és pótlás, valamint a szőlők jobb megművelése révén a terméshozamot 1959-ig mintegy 32 százalékkal kall emelni. A termő- képességet bu.itással, szálvesszőzés- sel stb kell fokozni, a tőke erőállapota szerint. A kiöregedett szőlők kivágását és teljes újratelepítését engedélyezni kell. A növényvédelem elősegítésére növelni kell a rézből készült háti permetezőgépek és motoros permetezőgépek gyártását és a szükséges mennyiségű rézgálicot szabadforga- ’ormba kell hozni. 1959-ig oltványszőlőlnkndk legalább fele, homoki szőlőinknek egy- harmada megfelelő támaszrendszer- ”ét legyen ellátva. A borok minőséginek megjavítá- a érdekében a borok kezelésére és érlelésére szo’gáló tárolóteret hat év alatt folyamatosan egy millió héktó- 'i terrel kel! növelni. (Folytatás a 4. oldalon)
