Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-24 / 301. szám
2 NAPLÓ ÍOSS PBCFMBWR t" A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Pohftatás az 1. oldalról) két ingyen kell a termelőknek juttatni. Addig, amíg a fapászták védőhatása érezhetővé nem válik, a szél által veszélyeztetett területeken sávos vetést kell alkalmazni. A gyengetermőerejű homokterületeket — főleg a buckákat — lehetőleg szőlővel vagy gyümölcsfákkal kell betelepíteni. 4. A többszázezer kát. hold savanyú és szikes talajon a talajjavítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő három év során 180 ezer kát. holdon talajjavítást kell végezni. al Elsősorban a dunántúli erősen savanyú talajokat, az alföldi réti agyagokat, a szántókban lévő szikes foltokat, az öntöző rendszerekbe eső savanyú és szikes talajokat keli meg javítani, továbbá meg kell kezdeni a szikes legelők és rétek feljavítását. Ezenkívül a tiszántúli mésztelen. szikes, továbbá a Duna-Tisza-közi szódástalajú legelőkön és réteken a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a helyi erőforrások felhasználásával végezzenek meszezést. a legelőket sán- colják körül (skatulyázzák), a téli csapadékvíz visszatartására. A meszes altalajú szikes foltokat digó- zással javítsák meg. b) A kohó- és gépipari miniszter, illetve a belji és külkereskedelmi miniszter 1956-ig gondoskodjék 28 7 millió forint értékű talajjavítógép gyártásáról, illetőleg behozataláról A talajjavításhoz szükséges anyagok 6 azok vasúti szállításának költségeit az állam viseld. Meg kell kezdeni mintegy 170 ezer kát. holdnyi láptalaj hasznosítását. A keszthelyi, a magyaróvári mező- gazdasági kísérleti intézet és az országos vízügyi főigazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a tápterületek hasznosításának tervét. 3. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben gyorsabban kell rátérni a korszerű évelő, pillangós és fűkeverékeket is alkalmazó vetésforgók bevezetésére. A mezőgazdasági tudományos intézetek és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységüknek legjobban megfelelő vetésforgókat s a helyi tanácsokkal, a gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fűmagvak termelését az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben kell megszervezni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell az egyszerű vetésforgó, illetve helyes növényi sorrend betartását. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok adjanak a termelőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésével egvidőben alakítsák ki az állandó jellegű termelőbrigádokat. A brigádok területét a vetésforgó ideje alatt lehetőleg ne változtassák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképességének állandó növelésében érdekeltté kell tenni. III. A gat'onafétéli. különösen a búsa es a ross termelésének fejlesztéséről A felszabadulás óta a gabonafélék vetésterülete az ipari növények, különösen pedig az olaj növények termelésének kiterjedése következtében — csökkent s alatta maradt a megelőző sokéves utlagnak. A legfontosabb kenyérgabonafele a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átlagát, még is _ rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől Míg az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. holdanként kilenc és féltnázsa volt, a székkutas: „Schönherz“ tsz 17.8 mázsát ért el. míg a rozs termésátlaga 7.4 mázsa volt, a mezőberényi „Előre" tsz 20.7 mázsát, ősziárpából 12.1 mázsa országos átlag mellett a péri „Béke“ tsz 29.8 mázsát takarított be kát. holdanként. Az alacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a termelési eljárások helytelen alkalmazása. A búza és a rozs előveteménye országosan csak mintegy 32—35 százalékban megfelelő. A talajelőkészítés általában gyenge s a fokozott követelményeknek nem felel meg A trágyázásnál a gabonaneműek, főként a búza igényét nem veszik figyelembe, az elővetemények trágyá- zatlan talajba kerülnek. A műtrágya felhasználása a szocialista üzemekben sokszor szakszerűtlen, s így kevésbbé eredményes. A vetőmag elő készítése: a tisztítás, csávázás nem kielégítő. Az egyéni termelőknek csak nedves csávázószer állt rendelkezésükre, ami nehézkes, a csávázási ezért gyakran rosszul, sőt egyáltalában nem végezték el. Elhanyagolták a gabonafélék növényápolás5 munkáit, a vetések emiatt erősen el gy omosod t ak. A szervezési hibák következtében a vetés általában megkésik. Hiba az is, hogy országszerte sekélyen vetnek, a sekély vetésekben a téli fagy a tavaszi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemi termeié? igényének megfe'elő vetőgép. Az egyénileg termelőknek is kevés vető gépjük van, emiatt sok a kézivetés. A nemesített vetőmagvak használata s az ezt elősegítő vetőmagcsere nem elég széleskörű. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok a vetési munkákat nem szervezik meg kielégítő módon A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfontosabb feladata a gabonafélék, különösen s búza terméshozamának erőteljes fokozása, hogy a lakosság ellátását kenyérrel. liszttel és tésztafélékkel ál- andóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében: a) A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő évek ben az elmúlt hat év átlagához kénest mintegy százezer kát. holddá’ kell növelni. Tehát évente el ke’ vetni hárommillió négyszáznegyvenezer kát. hold kenyérgabonát, amibő’ mintegy 73—75 százalék legyen a búza. A kényérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező három év alatt az elmúlt hat év átlagához képest egy—másfél mázsával kell ‘emelni. Az állami gazdaságok és a i-ermelőszövetkezetek nagyüzemi termelés lehetőségének kihasználásával termésátlagaikat ennél lényegesen jobban emeljék. A búzát, rozsot azokon a legjobb termőterületeken vessék, ahol a legnagyobb termést ad- iák. A laza homoktalajokon a rozs legyen a fő kenyérgabonanövény, minden más talajon pedig a búza. Nemesített búzafajtáink közül első sorban a bánkuti 1201-es és Fleisch- mann 481-es búzafajtákat, rozsfajtá- ink közül pedig a kisvárdai és a io- vászpatonai nemesített fajtákat kel! ’emi élni. b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest 26.00 kát. holddal kell növelni. hogy elérje a 800.000 kát. holdat. Ezen belül az ősziárpa 60—62 százalék legyen. Az árpalermés országos állagát az elmúlt hat cv átlagához képest mint egy egv—másfél mázsával kell emelni. Nemesített ősziárpa fajtáink közül főleg a béta ősziárpát keW termelni, a tavasziak közül pedig általánosan el kell terjeszteni a Fried- rich-féle 104-es, továbbá a Fried- rich-féle JOl-es és a peresztegi sörárpa fajtákat. 2 gabonafélék nagyobb terméshozama érdekében a következőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket elsősorban az őszi kenyérgabonafélék, különösen a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó keretében a kevésbbé jó előveteménveket, különösen a kukoricát istállótrágyázásban kell részesíteni. A búzát megelőző kukoricákat korábban kell vetni, gondosabb növénvápolásban kell részesíteni, főleg pedig el kel! végezni az augusztusi gazoló kapálást. * A kevésbbé megfelelő elővetemé- nyek után következő, rosszul áttételt búzákat tavasszal fej trágyázni kell A földművelésügyi minisztérium fejt seri ki széles proDagandát a búza he- ’yí trágyákkal (komposzt, érett Is- állótrágya. baromfi-trágya, stb.) va- ’ó fej trágyázására. b) A gabonafélék, elsősorban a búza és a rozs ülepedett vagy tömörített és beérett talajokba kerüljenek. A szocialista szektorban, ahol a hevi 'körü'nvmvek meppnsed'k s az °'ő- vetemények gépi erővel végzett őszi mélyszántást kaptak, a terület megfelelően gyommentes, el ke" terjeszteni a kultivátorral. tárcsával vagy más megfelelő talajművelő eszközzel végzett — forgatás, illetve szántás nélküli — vetőágykészítést. Laza homokon azonban nem hagvható el a mély vetőszántás, s• itt feltétlenül alkalmazni keld a vetőszántások hen- gerezését is. c) Az országos vetési határidők helyett a fő termelési tájakon. — az elővetemények figyelembevételével, — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az aaronómusok felelősen döntsék el a vetés időpontját, úgy. hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék el. A vetést az ország egész ‘°rületén minden évben október 31- ig be kell fejezni. A gabonafélék vetésénél törekedni kelil a sűrűsorú (hat-nyolc cm. sor- távolságú) vetőgépek használatára. ' iánlani kell a gabonafélék keresztezett sorú vetését, ami az elmúlt évek tapasztalata alapján jelentős terméstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell tenni minden termelő számára a gabonafélék ve- temagiának tisztítását és a búza csá- zázását. A bel- és külkereskede’m5 miniszter megfelelő mennyiségű hatékony nedves- és porcsávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének ellenőrzésesére és a kát. holdanként legmeg- telelőbb vetőmagmennyiség megálla- oítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat két éven belül egyszerű vetőmagvizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások, a termelőszövetkezetek és egyéni termetek részére díi talonul végezzék a ve- temagvizsgálatot. e) A nemesített gabonavetőmagvakat úgy kell el szaporítani, hogy a felújítás négv-öt évenként országosan megtörténhessék. Uj, bővebb termő, jobb minőségű zépi aratásra alkalmasabb, betegségeknek eltenáltebb. törzskönyvezett labonafaita előállítóját százezer forintig terjedhető jutalomban kell részesíteni. f) Meg kelil javítani a gabonaneműek növénvápolási. főleg gyomirtási munkáit. A laza talajok rozsvetésé tel eltekintve szükség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék tavaszi fogasolásét, felfagyás után pedig a hs-ngerezést. Országosan kötelezővé kell tenni minden termelő számára az acatolást, 1954-ben meg keld kezdeni a gyomirtó vegyszerek hasz- IpTqt-ót 3. 1954-ben az aratást az állami gazdaságokban 70 százalékig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesíteni. A következő ^vekben ezt fokozatosan növelni kell. 4. A rizs vetésterületét a rendelkezésre álló öntözővíz mennyisége, valamint a termelés egvéb szükségleteinek kielégítése alánján az 1953. évhez képest 1954-re 49 százalékkal, az elkövetkező három év alatt Dedig fokozatosan 80 százalékkal kell növelni. Rizsfajtáink közül általánosságban a Dunghan Shall és a „Szegedi szakállas" fajtákat, az északibb rizsvidékeken és egyes kijelölt rizs- területeken a krasznodari rizsfajtát kell termelni. A rizs termelésébe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolni a termelőszövetkezeteket és az egyéni termelőket. A földművelésügyi miniszter 1954. január 31-ig vegye nyilvántartásba azokat a rizstelepeket, ahol a bar- nulásos megbetegedés kártétele megállapítható volt. Ezeken a területeken — az 1954. évben rendelkezésre álló vetőmagmennyiség erejéig — barnulásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját keld elvetni. IV. /I fakiirmány termelés fejlesztéséről Állat állományunk takarmányellátása elégtelen s különösen fehérjében szegény. Országosan a szükségesnél kisebb területen termelünk takarmányt — Gyakran nem azokat a takarmány- növényeket termelik, amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek és a legtöbb takarmányértéket adják. Elhanyagolt a fehérjeben gazdag pillangósvirágú takarmány- növények és ezek keverékeinek termelése. Sok hiba van a takarmány- félék betakarításában, tartósításában, tárolásában és felhasználáséban is. Viszonylag nagy területet elfoglaló legelőink és rétjeink nagyon elhanyagoltak, termésük alacsony és, rosszmi nóségű. Az állatállomány részére szilárd takarmányalapot kell teremteni, amelynek érdekében a következő intézkedéseket kell végrehajtani. 1. A/. ország különféle vidékein az illető vidék tatái és éghnitáti viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket és fajtákat kell termelni. A legértékesebb takarmánynövények, az évelő pillangósvirágú — elsősorban a lucerna. — szálastakar- mánvok vetésterületét 1954. évben 750 000 Itat. holdra. 1955. évben 800 ezer kát. holdra. 1956. évben 885 "’zer kát. holdra kell növelni. Legfontosabb szálas takarmány növényünk, a lucerna terméshozamát az elkövetkező három év alatt országosan kát. holdanként három mázsa szénával kell emelni. Ennek érdekében: a) A lucerna és egyéb évelő pil- tengósvirágúak magva iból szilárd ve- temagalapot kell teremteni. A terme- teszövetkezetekneik és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak 1954. évben ötezer mázsa, 1955. évben 8500 mázsa, 1956. évben 10 ezer mázsa lucernavetőmagot kell kölcsön adni azzal, hogy azt két éven belül •ífogéstalan minőségi termésből azonos súlymennyiségben adják vissza. b) A lucerna magtermésének növelése érdekében is meg kell javítani a termelési eljárást a nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A lucernamag ára mázsánként 1500 forint legyen és ehhez kell arányosítani a többi évelő takarmányfélék magvainak árát is. A gépállomások, állami gazdaságok a cséplési idényben megfelelő számú cséplőgépet állítsanak a lucerna és a heremag csép lésére. c) A lucemaszéna és a többi évelő pillangósvirágú szálastakarmánynövény szénakészítési veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rend- sodrásos szénaszárítási módszerét. A lucerna- és vöröshere táblákon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát A termelők a kártékony rovarokat bogárfogással, permetezéssel, porozással pusztítsák. Meg kell szervezni a rovarirtást pulykával és gyöngyössel is. 2. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányértéket adó kukorica termésátlagát az utolsó hat cv átlagához képest három év alat’ kát. holdanként két mázsával kell emelni A kukoricát lehetőleg istálló trágyázott s ősszel mélyen szántott földbe kell vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termetek a kukoricát legalább háromszor megkapálják és alkalmazzák minél többen a pótbeporzást, amely az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős terméstöbbletet hoz. A termelőszövetkezetek és az álla m: gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig keresztben-hosszában géppel végezzék. Fokozatosan rá kell térni a hete- rózis-kukoricavetőmag használatára Fnnek érdekében fokozatos fejlesztéssel évente 25.000 kát. holdon kei; heterózis kukoricavetőmagot termelni. A heterózis-kukorica vetőmag minden mázsájáért a termelőszövetkezeteknek másfél mázsa takarmány kukoricát kell adni. A heterózis kukoricavetőmagot a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szokványminőségű takarmánykukoricáért egy-egy arány ban kapják cserébe. A kukoricaszárat a veszteségek elkerülése végett a törés után azonnal te kell takarítani, be kell silózni, vagy beázás ellen biztosan védő kúpokba, kazalokba kell rakni. 3. A takarmánytermelést úgy kell megszervezni, hogy április közepétől kezdve a téli időszakig állandóan megfelelő mennyiségű zöldtakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazdaságok rendelkezésére. A zöldtakarmány-ellétás folyamatosságának biztosítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a tavaszt vetésű zöldtakarmányok és a má- scdtermények vetésére. Ez utóbbiaknak fokozatosan mintegy 50 százalékát olyan növényféleségekből kell elvetni, amelyek az őszi hónapokban zöldakarmányként használhatók fel (cirokfélék, szudáni fű, takarmánykáposzta.) A tavaszi időszakban nagyobb mér lékben kell alkalmazni a takarmány félék, pl. a vöröshere, murokrépr rávetését a tavaszi és őszi gabonákra, vagy a sárgarépa együttes vetését mákkal, borsóval, stb. A kettősternielesben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására 1954 évben 168.000. kát. holdon. 1955. évben 220.000 kát. holdon, 1956. évben 185.000 kát. holdon ke.ll őszi keverék- takarmányt termelni. A folyamatos nyári zöldtakarmánv ellátás megszervezése mellett növelni kell a nedvdús takarmányok — elsősorban a takarmányrépa hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű-béta takarmány répafajtát. 4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954. évben 350.000 kát holdon, 1955 évben 380.000 kát. holdon, 1956. évben 430.000 kát. holdon kell silptakarmányt termelni. A silózást nemcsak a speciális si- tenövények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányoknak (kukorica szár. napraforgótányér, stb.) silózásával is növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká alakíthatók át. Gondoskodni kell arról, hogy 1954 év végére a termelőszövetkezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és iuh számos- illatonként legalább három köbméter, sertés számosállatonként fél köb méter állandó jellegű (beton, té^ls' síi óűr álljon rendelkezésre. Ezt a silóűrt 1956-ban szarvasmarha és juh számosállatonként legalább öt köbméterre, serié* számosállatonként legalább egy köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegítésére s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára évemként 300.000 köbméter silóür építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben ken biztosítani. A gépállomás a silózást termelőszövetkezeteknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméterenként 2.50 forintért végezze el. A silózás maradéktalan végrehajtása érdekében a főidényben mun kába kell állítani minden erre alkalmas gépet A silókukorica, a barna édeseirok és a kukoricaszár betakarításának megjavításához 1955-től kezdve éven ként 500 járvaszecskázógépet. és ezer darab silótöltő szecskavágót kell gyártani. 5. A legeWk és rétek takarméBytérmésének növelése érdekében: általában be kell vezetni a rendszeres gyomirtással, a fektetése* trágyázással egybekötött szakaszos kjjgl A különféle állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kei osztani. A gyomirtást a legelő haszná1 ólnak kötelességévé keli tennL Azokat a parasztokat, akik a lege? ’őkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetéses trágyázást megszervezik, külön díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a jószág fvőrfzeíláfásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni és az eddiginél nagvobb gondot kell fordítani a meglévő kutak karbantartására. a) 1955-től évente 75.000 kát. hold 'avított — elsősorban öntözött — legelőt kell műtrágyázni. Ehhez 1955- ’ő' évente 53.000 mázsa pétisót, 120.000 mázsa szuperfoszfátot. 26.000 mázsa káliumsót kell biztosítani. b) A legelők és rétek felületének egyengetésével — többek között a kaszálógépek használatának lehető- vététele céljából — a gépállomások részére 100 traktorvontatásu rétgya- ’ut kell gyártani. A gyomirtás eredményessé tételére a gépállomások és az állami gazdaságok traktoros vontatásu kaszáinak számát évente legalább ötszázzal kell növelni, azonkívül legalább kétezer fogatos kaszát kell forgalomba hozni. c) *Az állatállomány jobb fehérje- ellátása érdekében biztosítani kell az ’delében végzett szénakaszálást. Árok partok, vasúti töltések, erdei tisztások és egyéb géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végezhetik. Az erdőgazdaságok eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák az erdők fűtermésének betakarítását d) A legelők és rétek gyökeres megjavítását a szükségszerű talajjavításokkal együtt talajjavítási állomások végezzék. A legelő és rétjavítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására 1954-ben legelő- és rétgazdasági mesterképzést kell szervezni. Fokozott mértékben alkalmazni kell a takarmányok előkészítésénél a szecskázást, répavágást, füllesztést és -izükség szerint az élesztősítést. Ennek érdekében a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére megfelelő minőségű, nagy teljesítményű. gépi meghajtású szecskavágót és répavágöt, az egyénileg gazdálkodó parasztok részére pedig kézi szecskavágót és répavágókat kell gyártani. 6. A szemestakarmányok jobb értékesítése érdekében szélesebb mértekben kell alkalmazni a szernes- ‘akarmánvok darálását. A járási tanácsok adjanak ki a darálók teán tartására engedélyeket. A gépállomások a darálást termény helyett oénzért végezzék. A termelőszövetkezetek és egyéni tennetek kezelésében lévő vámdarálók darálásánál a vámot öt százalékban kell maximálni. ugyanakkor a darálótulajdonosok a vámkeresménnyel szabadon rendel kezhetnék. V. Is ipari és o'aiosnörénvek • ermeiesének fokozásáról, az élelmiszer- és könnyűipar nyersanyag- alap iának növeléséről A felszabadulás elölt az elmaradott, külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerepe volt. A fel- szabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagymértékben fellendíteni, de az ipari (folytatás a 3, oldalonj
