Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

tmJß P&OlETlPJAf tCYEfŰI JfTFJTf A Magyar Do gozók Pártja Központi Vezetőcégének és a Magvar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a maze»gazdasági teraiilés fejlesztéséről (2—6. o.) AZ M DP TO L N AMECYEf PÄRTBIZOTT5 AG AN A K L APJA X. ÉVFOLYAM. 301. SZÁM AKA 50 FILLEK CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 34 A Magyar Dolgosok Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről A magyar parasztság helyzetében a felszabadulás után mélyreható, tör­ténelmi jelentőségű változás ment végbe. A szovjet hadsereg győzelmei nyomán hazánk felszabadult az ide­gen elnyomás, a kapitalisták és föld- birtokosok uralma alól. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és munkásosztályunk testvéri segítségé­vel a magyar dolgozó parasztság örök re megszabadult a sokszázéves el­nyomatástól, a jogfosztottságtói és a bankok uzsorájától. A munkásosz­tály vezetésével végrehajtotta a föld­reformot és megvédte a kioszt ott földet a volt földesurakkal szemben, majd a falu új életének úttörői, a parasztság százezrei megindultak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezeti mozgalom útján. Miközben azonban iparunk terme­lése megháromszorozódott, a mező­gazdasági termelés alig múlja felül a felszabadulás előtti alacsony szín­vonalat. Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk a mezőgazdaság fej­lesztésére s emellett számos helyte­len intézkedés zavarta a nyugodt, biztonságos, jövedelmező termelést. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége 1953 júniusi ülésé­nek határozata és a kormánypro­gramra nyomán végrehajtásra kerülő kormányrendeletek már eddig is lé­nyegesen javították mind az egyé­nileg dolgozó, mind a szövetkezeti parasztok helyzetét és termelési kedvét. A különböző hátralékok el­engedése, az adómérséklés, az *n- gyenes állatorvosi kezelés, a szer­ződéses termelés kedvezőbb felté­telei, a forgalmi korlátozások meg­szüntetése, de különösen a több év­re szóló begyűjtési rendszer ked­vezményed, a beadási kötelezettségek leszállítása, — újabb lehetőségeket tártak fel a paraszti termelés foko­zására és jövedelmezőségére. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának együttes határozata a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítését cé­lozza. A mezőgazdaság fejlesztésének Programm ja fokozatosan megteremti a jómódú életet, virágzó mezőgazda­ságot, a város és falu bőséges élel­miszerellátását, a munkás-paraszt szövetség további megszilárdítását. ’E Programm végrehajtása emeli a növénytermelés és állattenyésztés ho­zamát, emeli a dolgozó parasztság jövedelmét, emeli a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek, az alkalmazottak, minden dolgozó réteg életszínvonalát. A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésével el kell érni, hogy a következő években biztosítva le­gyen a lakosság bőséges ellátása ke­nyérrel és Liszttel, hússal és zsírral, cukorral és tejjel, burgonyával, zöld­séggel és borral. A Központi Vezetőség és a Mi­nisztertanács elhatározta, hogy e Programm végrehajtása érdekében a következő 3 év alatt mintegy tizen­kettő-tizenhárom milliárd forintot fordít a mezőgazdaság fejlesztésere. L Dolgozó népünk élei színvonal anak emelete erdekeben m. mezőgazdasági termelés minden fontos területén harcot kell indíta­ni a több termelés, a nagyobb ho­zam eléréséért, a mezőgazdasági ter­melés általános felemeléséért. 1. A mezőgazdasági termelés fellendítése célkitűzésének meg­felelően nagy gondot kell fordí­tani az egyes mezőgazdasági ágak arányos fejlesztésére, e meg kell szüntetni azokat az aránytalanságo­kat, amelyek az eddigiek során nz egyes ágazatok között fennálltak és gátjai voltak a mezőgazdasagi ter­melés fejlődésének. a) Meg kell szüntetni a növény- termelésen belül a kenyérgabona- félék háttérbe szorítását A kenyér­gabona területének növelése mellett a legfontosabb kenyérgabonafélék, a búza és a rozs számára kell bizto­sítani a legjobb feltételeket, meg­felelő előveteményt a műtrágya je­lentős részét, valamint egyéb eszkö­zöket. b) A növénytermelés és állatte­nyésztés közti aránytalanságokat fel kell számolni, azaz növelni kell a takarmánytermelést, figyelembevéve az állatállományt. Ezzel lehetősége; kell teremteni az állati termékek gyors növelésére. c) Nagyobb gondot keli fordítani olyan fontos mezőgazdasági ágak fejlesztésére, mint a szőlő, gyümölcs továbbá a megtermelés, amelyek az elmúlt években háttérbe szorultak. d) Szakítani kell a helyi adott­ságokat figyelembe nem vevő tervező és irányító munkával. Az ország egyes körzeteiben, elsősorban azok­nak a növényeknek és állatfajoknak a termelését, illetve tenyésztését kell elősegíteni, amelyek a vidék adott­ságainak megfelelnek. e) Különös gondot kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére Budapest és a többi ipari városok körüli te­rületeken, ahol a főfigyelmet a zöld­ségfélék termelésére, továbbá a te­jelő szarvasmarhatenyésztés fej­lesztésére kell fordítani. f) Figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése növelő a munkaerőszükségletet. A munkaigényes növények egyes- terü­letek közti helyes elosztásával, to­vábbá a munkaigényes folyamatok fokozottabb gépesítésével a munka­erő-kérdést meg kell oldani. J. A mezőgazdasági termelés álta­lános fellendítése és az egyes ága­zatok közti helyes arányok kialakí­tása érdekében tovább kell fokozni a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok érdekeltségét a mezőgazdasá­gi termelés növelésében. a) A párt- és kormányszervek őr­ködjenek az új, több évre megálla­pított csökkentett beadási kötelezett­ség szigorú betartása felett s ezzel növeljék a mezőgazdasági termelés biztonságát. b) A termelési szerződéseket az önkéntesség elve alapján kell kötni és meg kell akadályozni minden erő- szakaskodést. Feltétlenül biztosítani kell, hogy olyan terményeknél, ahol csak a termés egy részére kötnek szerződést (zöldség, gyümölcs, stb) a szerződéses kötelezettség teljesítése után teljesen szabad legyen a ter­mények forgalma. c) A termelőszövetkezetek és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára a földművelés és az állat­tenyésztés fejlesztéséhez termelési segítséget kell nyújtani. Biztosítani kell részükre nemesített vetőmagot, tenyészállatot, apaállatot, napos cső­bét, silóépítési * anyagot, műtrágyát, melegágyi keretet, rézgálicot és egyéb növényvédelmi szereket, to­vábbá kisgépeket, mezőgazdasági fel­szerelést, eszközöket és alkatrésze­ket (eke, vetőgép. rosta, henger, fo­gas, hátípermetező, metszőolló, stb): pz építkezésekhez építőanyagot, cse­repet, téglát, roeszet és fát; ezenkí­vül 1954—56. között évente legalább húszezer darab szekeret és húszezer darab szekér előállításához szüksé­ges alkatrészt, továbbá tizennyolc­ezer aarab lószerszámot. A bel- és külkereskedelmi minisz­térium, valamint a SzöVOSz elnöke ezeket az anyagokat és eszközöket az állami és szövetkezeti kereskedelem útján szabadon hozzák forgalomba. d) Tovább kell fejleszteni a terme- őszövetkezetek munkaegységelszámo 'ási és jövede’emelosztási rendszerét hogy a termelőszövetkezeti tago­kat jobban ösztönözze minőségi mun­kára, a termésátlagok és hozamok fo­kozására. Az állami gazdaságok és gépállo­mások dolgozóiak a hé-ran^- úgy kell megváltoztatni, hogy érde­keltek legyenek a tern; - gu.it hozamok növelésében; ennek érde­kében ki kell terjeszteni a természet beni prémiumokat is. e) A mezőgazdaságban dolgozókat. termelőszövetkezeti tagokat, dolgozó parasztokat, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóit kiváló ter­méseredmények és hozamok elérése esetén kitüntetésben kell részesíte­ni. A kimagasló terméseredménye­ket elért dolgozóknak az eredmény nagyságától függően a Szocialista Munka Hőse címet, a Munka Vörös Zászló érdemrendjét, a Munka Érdem rendjét, a Szocialista Munkáért ér­demérmet és a Munka Érdemérmet kell adományozni, továbbá a követ­kező kitüntető jelvényeket: kiváló állattenyésztő, kiváló növénytermelő kiváló kertész, mezőgazdaság kiváló dolgozója, állami gazdaság kiváló dolgozója, gépállomás kiváló dolgo­zója. Azoknak a termelőszövetkezeti ta­goknak, akik három éven keresztü’ kimagasló eredménnyel veszik ki ré­szüket a közös munkából és évente legalább háromszáz munkaegységet teljesítenek, a földművelésügyi mi­niszter kiváló termelőszövetkezeti tag jelvényt adományozzon. Azoknak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, akik példa­szerű gazdálkodást folytatnak, a földművelésügyi miniszter „minta­gazda“ jelvényt adományozzon, 3. A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló e rendszabályok lehetővé teszik, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nagy ter­mésátlagaikkal, az állattenyésztés hozamának gyors növelésével, na­gyobb jövedelmezőségükkel, a tudo­mány és agrotechnika legfejlettebb módszereinek alkalmazásával bebizo­nyítsák fölényüket a mezőgazdasági termelésben, II. A tafai termőerejének fokozásáról én n talaj védelméről A talaj termelékenységének szaka­datlan növelése mezőgazdasági ter­melésünk fejlesztésének, a hozamok fokozásának alapfeltétele. Hazánkban a felszabadulás előtt a földbirtokosok és kapitalista bér­lők kizsákmányolták a talajt. Kapi­talista viszonyok között világszerte ma is egyre inkább pusztul a talaj termőereje, mert ez elkerülhetetlen következménye a maximális nyere­ségért folytatott hajszának. Csak a szocializmusban lehet a talaj pusz­tulását meggátolni, termékenységét állandóan növelni. Országunkban is lehetővé vált — mindenekelőtt a gépesített, nagyüzemi termelőszövet­kezetekben és állami gazdaságokban — a tudományos földművelés segít­ségével a talaj termelékenységének fokozása, amely a termelés emelé­sének legfontosabb feladata. Ezért: 1. A mezőgazdaság dolgozói a ter­méshozamok növelése és állandó nagy termések elérése érdekében a trágyázás terén a .következő néhány év során érjenek el gyökeres javu- ást. a) A termelőszövetkezetek, egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok évenként végez­zék el szántóföldjükön egyöntetűen az istállótrágyózást. Az istállótrágyá­zásnál a növények fontossági sor­rendje a következő legyen: őszi ta­karmánykeverékek, cukorrépa, bur- bonya, takarmányrépa, kender, ku­korica, napraforgó. Sovány talajon az őszi gabonafélék alá is ajánlatos holdanként 70—100 mázsa istálló- trágyát adni. b) A termelőszövetkezetek és a? állami gazdaságok ha'adéktalanul szervezzék meg a trágya helyes ke­zelését és idejében való felhaszná ásót. A trágyakazlakat lehetőleg a ttágyázásra kerülő tábla szélén ke1! elhelyezni, nedvesen és tömötten rakva. Törekedjenek, az istállótrágya oyersfoszfátos erjesztésére, a teágvr minőségének további javítására. Ér re a célra a nehézipari miniszter biztosítson évente húszezer mázsa •sontlisztet és nyersfoszfátot. A term e'őszö vetkezetek gyűjtse! össze a háztáji gazdaságokban tér melt LstáUóttágyát is. A közgyűlés ezért a trágyáért állapítson meg pénzbeli vagy természetbeni térítést. Az egyéni gazdaságokban is for­dítsanak gondot a helyes kisüzemű trágyakezelésre: a trágya tiprására vagy fedőlapos takarására és öntö­zésére. A megyei és a járási tanácsok szervezzenek széleskörű versenymoz­galmat az istállótrágya helyes keze- ése és felhasználása érdekében. c) A termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodóik és az állami >azdaságok a felgyülemlett, tápláló anyag-veszteségnek kitett szervestrá­gya készleteket, a tél folyamán ösz- szegyűlő istállótrágyával együtt, leg­később 1954 április végéig hordják ki a földekre és szántsák alá, vagy a nyári felhasználásig kazalban rak­tározzák. A jövőben az istállótrágyát mindenütt a nyári és őszi szántással használják fel. d) A könnyűipari miniszter és a helyi tanácsok tőzeges fekáltrágya ermelését 1954. évben kétmillió öt­százezer mázsára, majd 1956-ban há­rommillió mázsára fokozzák. Az egyéb szerves hulladékok (komposzt) elő­állítását 1956-bam kétmilliószáz ezer mázsára kell emelni. A be­gyűjtési miniszter gondoskodjék ar­ról, hogy az ipari sertéshizlaldákban a friss trágyát tőzeggel komposztoz- zák, s így évi két millió mázsa tő­zeges sertés trágyát állítsanak elő. Az előállított sertéstrágyát egységes áron kel! forgalomba hozni, elsősor­ban szőlők, gyümölcsösök, zöldség­félék, rétek és legelők trágyázására. Két és félmillió forintos beruházás sál fokozni kell a tözegtermelés gé­pesítését és évenként kétmillió má­zsa jó minőségű tőzeget kell trágya­termelés céljára adni. e) Elsősorban a homoktalajokon, de az ország egyéb termőföldjein is, 1954-ben ötvenezer kát. holdon Zöldtrágyázást kell végezni, főleg somkóró, csillagfürt és szegletes­ednek vetésével A zöldtrágyázást három év alatt ötszázezer kát. hold­ra kell kiterjeszteni. A kettősterme­lést — az öntözéses területek, vala­mint az ország nyugati részeinek ki­vételével — a zöldtrágya növények vetésével, a talajerő fokozásának szolgálatába kell állítani. A termelő szövetkezetek és az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok termelje­nek saját használatra — és eladásra is — somkóró csillagfürt és szegletes lednek vetőmagot. A szükséges ve­tőmagot a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hitelbe kell adni azzal a feltétellel, hogy a somkóró vető­magját három év alatt, a többi nö­vény vetőmagját pedig két év alatt természetben adják vissza. f) A nehézipari, a bel- és külke­reskedelmi miniszter 1954-ben há­rommillió négyszáznyolcvanezer, — 1955-ben négymillió kilencszázezer és 1956-ban hatmillió mázsa műtrá­gya gyártását, illetve behozatalát biztosítsa, melyből kb. negyvenöt szá­zalék nitrogén-műtrágya legyen. A földművelésügyi minisztérium is mertesse széles körben a műtrágyá­zás hasznosságát az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezeti tagok között. g) A nitrogén műtrágyát elsősor­ban az őszi kalászosok koratavaszi fejtrágyázására, azután a cukorrépa, burgonya, rizs, zöldség, dohány, kerti növények, szőlő, gyümölcs, ta­karmányfélék, valamint a rétek és legelők trágyázására kell felhasz­nálni. A foszfor- és kálium-műtrá­gyákat tavasszal főként az ipari nö­vények sorttá,gyázására, a kukorica és a burgonya fészek rágyázására valamint a pillangós növények, rizs. zöldség, gyümölcs és szőlő alá, ősz­szel pedig elsősorban az őszi kalá­szosok alaptrágyázására kell fel­használni, A könnyűipari miniszter a szovjet appsztala-tok alapján. Kreybig La­tos Kossuth-dijas akadémikus mód­szere szerint, a többszörös hatású szerves anyaggal szemcsézett szuper- foszíá'.ból és keverék-műtrágyákból 1054-ben háromszázezer mázsát, 1956- ban pedig egymillió mázsát állíttas­son elő. A szerves anyaggal szem­csézett szuperfoszfátot mázsánként ötven forintos áron kell szabadfor­galomba hozni. Emellett javasolni kell, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok házilag is szemcsézzék a poraíakű szuperfosz- fétot. h) A felhasználásra kerülő mű­trágyaféleséget és mennyiséget a talaj és a termelt növény igényé­nek figyelembevételével kell megál­lapítani. A mezőgazdasági tudomá­nyos és szakoktatási intézmények, valamint az agronómusok adjanak minden termelőnek részletes mű­trágyázás! tanácsokat, létesítsenek az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben műtrágya-bemutató parcellákat, ahol a dolgozó parasztok a gyakorlatban győződhetnek meg a helyes műtrágyázás eredményes­ségéről, s alkalmazásának módjáról. A gépállomásokon, az állami gaz­daságokban és a nagyobb termelő­szövetkezetekben laboratóriumokat kell létesíteni és az agronómusok a talajvizsgálatot végezzék ingyenesen a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak. 2. A tudományos talajművelés al­kalmazásával országszerte jelentősen meg kell növelni talajaink termé­kenységét. kihasználva a gépesített nagyüzem ű termelés korlátlan lehe­tőségeit a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, vala­mint az egyéni parasztgazdaságok e téren még kihasználatlan lehetősé­geit. a) A gabonafélék tarlóját a szá­razság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidőben vagy közvetlenül az aratás Utáni napok­ban — laza homokos területek ki­vételével — mindenütt meg kell hántolni. A eséplés idején már 1954- ben legalább ötezer traktor kettős műszakban csak tarlóhántást végez­zen. Ezért a földművelésügyi, vala­mint a kohó- és gépipari miniszter 1956-ig 1500 darabbal növelje a vil- 1amos cséplőberendezések számát. — Ki kell javítani és cséplésre kell beállítani az összes, csak álló mun­kára alkalmas traktorokat és a gőz­gépes vagy robbanómotoros lokomo- bilokat. b) Az őszi mélyszántást — a laza homokos, erősen szikes, vízjárásos és lápi talajok kivételével — a tavasz- szal bevetésre kerülő összes szántó­földeken az eddiginél korábban, le­hetőleg szeptember és október hó­napokban kell elvégezni s legkésőbb november végéig be kell fejezni. A termőréteget a szántás fokozatos mé­lyítésével vastagítani kell. c) A nedvességet megőrző, helyes mezőgazdasági eljárások mellett a szárazság elleni küzdelemben az ed­diginél nagyobb mértékben kell ki­terjeszteni az öntözést. Az öntözött területeket 1954-ben ötvenezer kát. holddal, 1956-ig pedig további 110 ezer kát. holddal keli megnövelni, részben a nagy állami öntözőrendszerek továbbfejlesztésé­vel, részben a helyi öntözési lehető­ségek nagyobbmérvű kihasználásá­val. Az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldséget és kapásnövényeket, valamint szá!as:akarmányféléket kell termelni. 3. Rendszeresen védeni kell a ta­lajt a víz és a szél pusztításától. Na­gyobb gondot kell fordítaná a pata­kok és vízforrások szabályozására, az árvízkárok megelőzése érdekében. — Lejtős területeken vízszintes talaj­műveléssel, fásítással, érlelő füvek vetésével, indokolt esetbeh sáncolás­sal, továbbá bőséges trágyázássá! kell megakadályozni a talaj lemosó- dását. A laza homok- és tőzegtala­jokon mielőbb gondoskodni kel! me­zővédő erdősávok, facsoportok tele­pítéséről. Ennek elősegítésére a facsemeté- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents