Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-20 / 298. szám
4 ÍN A P E 6 1«« DWTW1WR M NEMZETKÖZI SZEMLE Bermuda után A nemrég lezajlott bermudai háromhatalmi értekezletről kiadott köz lemény tartalmának egyetlen pozlti- vúmaként értékelhető, hogy a három nyugati hatalom kormányfői nem tud ván kitérni a népek követelései clöl, elfogadták a Szovjetunió négyhatalmi Külügyminiszteri értekezlet összehívását indítványozó javaslatát. Mind eme’lett a közlemény nem mu’osztotta el hangsúlyozni, hogy szerzőik kitartanak az Atlanti Szövetség és az „európai védelmi közösség“ békésnek semmiképpen sem nevezhető politikája mellett. A világ népei most feszült figyelemmel kisérik a nagyhatalmak vezetőinek mindenegyes lépését és nagy várakozással tekintenek a küszöbönálló négyhatalmi tanácskozás elé, melytől az Európa és a világ biztonságát súlyosan veszélyeztető német kérdés békés megoldását és a nemzetközi feszültség általános enyhülését várják. . Kétségkívül figyelmet érdemel, hogy a nyugati hatalmi csoportosulás vezető körei az utóbbi napokban tett lépéseikkel aláhúzták a bermudai közleménynek azokat a passzusait, amelyek az „atlanti" és az „európai“ politika folytatásának szűk Ségességét hangoztatták. E héten ülést tartott az úgynevezett Atlanti Tanács és az ott elhangzott több felszólalás, valamint a záróközlemény szavai Ismét hirdetik a „veszély fennállásának“ és a fegyverkezés további szükségességének tarthatatlan tételeit. Az amerikai kormány tagjai fontosnak tartották azt is, hogy látva az amerikai védnökség alatt álló „európai egység" létrejöttének mind halványuló reményeit, újabb rohamot indítsanak az „európai védelmi közösségről szóló" szerződés ratifikálása érdekében, elsősorban Franciaország ellen, ahol óráról-órára nő a tömegek ellenállása e szerződéssel szemben. E tekintetben a hét folyamán sajátos .munkamegosztást“ figyelhettünk meg Dulles amerikai külügyminiszter és legharciasabb európai csatlósa Adenauer bonni kancellár között. Míg Adenauer igyekezett elaltatni a nyugtalankodó francia uralkodó körök aggodalmait azzal, hogy a felfegyverzett Nyugat-Németország — úgymond — nem sodorja háborúba Franciaországot és hogy a „közösségbe" való beolvadás nem bomlasztja maid tovább Franciaország siralmas gazdasági helyzetét, addig Dulles kül ügyminiszter a hét elején tett nyilatkozatában durva fenyegetőzéssel és a belügyekbe való újabb otromba beavatkozással próbált nyomást gyakorolni Franciaországra, hogy kierőszakolja a ratifikációt. Ami Adenauer „megnyugtató" szirénhangjait Illeti, kellőkép értékelhetjük azokat, ha az újra peckesen lépkedő náci tábornokok egynémely Franciaországot Illető kijelentésére gondolunk. Nem csoda tehát, ha e simogató szavak nem értek céít Franciaországban. Dulles nyilatkozata még rosszabbul sült el. Szavai még lángolóbbra szították a francia nemzeti felháborodás tűzét. Valóban, „nemzeti felháborodásról“ beszélhetünk, hiszen Dulles fellépését szinte egész Franciaország elítéli. A disszidens gaulle- Isita Montsabert tábornok a nemzet- gyűlésben felszólította a képviselőket, hogy ünnepélyesen tiltakozzanak Dulles kijelentései ellen. „Dulles fejtegetései Franciaországot nem szuverén országként tüntetik fel" — mondotta. Vincent Auriol, akinek elnökletével a nyilatkozat után miniszter- tanács zajlott le, „durva kirohanásnak" bélyegezte Dulles szavait. A nyugati burzsoá sajtó egyértelműen Úgy vélekedett, hogy Dulles nyilatkozata az általa kívánt hatás ellenkezőjét érte el. A „The Times“ című angol lap maga is megállapította: — Boriin előtt rendkívül kétséges, hogy a nyilatkozat hatása „az. lesz-e. amit Dulles remélt." A két tény együtt: az Atlanti Tanács ülése, az arról kiadott közleménnyel és Dullesnek az „európai védelmi közösségről szoló“ szerződés ratifikálását erőszakoló, más nemzetek becsületét súlyosan sértő nyilatkozata arról'tanúskodik, bogy az amerikai imperialisták makacsul igyekeznek lehetetlenné tenni a négy hatalmi értekezlet sikeres kimenetelét. Nagyon kétséges azonban, hogy legutóbbi lépéseik sikerként könyvel- hetők-e el politikájuk végrehajtása szempontjából, A nemzetközi kútmérgezés amerikai politikája a bermudai értekezlet óta Koreában is újból érezteti hatását. Ahogyan a nyáron a június 17-i berlini puccs és a felvilágosításra váró koreai és kínai hadifoglyok U Szín Man által történt elhurcolása volt hivatott az amerikai háborús körök érdekében „ellensúlyozni“ a nemzetközi helyzet némi enyhülését, úgy most a politikai értekezletet meg előző TANÁCSKOZÁSOK MEGSZAKÍTÁSA áll e bűnös eél szolgálatában. Arthur Dean, a tanácskozások amerikai küldöttségének vezetője — mint Ismeretes — azzal a nevetséges ürüggyel vonult ki egyoldalúan a tanácskozásról. hogy a koreai-kínai fél „megsértette" az amerikai Met. Miből állott e “sértés?" Abból, hogy a koreai-kínai fél bekövetkezhető amerikai hitszegések elkerülése érdekében rámutatott egy már elkövetett amerikai hitszegésre: a több mint 27.000 koreai és kínai hadifogoly Iá Szín Man által t örtérat elhurcolására. Azért kellett erre hivatkoznia a koreai-kínai félnek, mert az amerikaiak olyan módozatot javasolnak a politikai értekezlet megszervezésére, amelynek elfogadása esetén az amerikai fél oldalán álló államokra nem lennének kötelezőek a meghozott határozatok és ezen államok bármelyike felrúghatná a megállapodásokat. Az amerikai fél azt javasolja, hogy a tárgyaló felek mindegyike egyetlen tömbként szavazzon, függetlenül attól, hogy a tömbben résztvevő államok egyike vagy másika egyetért-e a határozattal, avagy nem. Világos, hogy ilyen szavazás esetén az amerikai félhez tartozó államok részéről fennállhatna egy újabb támadás veszélye, azaz: a Li Szín Man banda újból megszegné a megállapodást, ahogyan megszegte a nyáron. Világos, hogy a koreai-kínai fél gyanakvása teljesen jogos, Dean „megsértó- dése“ pedig alakoskodás. A^ értekezlet megszakítására másutt kell a magyarázatot keresni. Dulles küHigy- miniszter a Bermudákról hazatérve nyilvánosan kijelentette, hogy Dean rövidesen visszatér az Egyesült Államokba. És noha Dean egy nyilatkozatában azt állította, hogy nem tud Dulles kijelentéséről, annyit elismert, hogy „új utasításokat“ kapott Washingtonból. Ha e tény figyelembevétele mellett emlékezetünkbe idézzük azt a halogató taktikát, amelyet Dean a tárgyalások egész ideje alatt folytatott, ha azokra az esztelen és indokolatlan követelésekre gondolunk, amelyeket a koreai-kínai féllel szemben támasztott, világossá válik, hogy itt a tanácskozás előre megfontolt megszakításáról van szó. Kísérlet ez arra. hogy idültté változtassák a koreai fegyverszünet válságát, tovább élezzék a nemzetközi helyzetet. A népek ereje azonban sarokba szorította a leleplezett háborús gyujtogatókat. Ma nehezebben tudják becsapni a népeket, mint tegnap. És holnap még sokkal nehezebb lesz, mint ma. Székely Népművészeti Nap Bonyliádon A Székely Népművészeti Nap időpontját 1954 január 25-re tűzték ki. A székely találkozó célja, hogy felszínre hozza megyénk székelységé- nek gazdag néprajzi hagyományait, hogy azok egész dolgozó népünk közkincsévé váljanak. A székelyek ünnepe a tömegkapcsolat megszilárdítását is szolgálja. Az ünnepséget a bonyhádi járási kultúrotthnnbam rendezik meg. A megszervezésére és alapos előkészítésére rendezőbizottságot alakítottak, amely már meg is kezdte munkáját. A Székely Népművészeti Nap egész tervezete elkészült már és annak alapján kezdték meg a munkát az illetékesek. A kultúrotthon díszítésében tevékenyen résztvesz a bonyhádi képzőművész kör. Jellegzetes székely díszítésű plakátokat festenek erre az alkalomra. Egy kórház életéből — a felszabadulás előtt.. AZ EGYETEMEK, KLINIKÁK tantermeinek falára nagy betűkkel felírták: ..A beteg elsősorban nem megélhetésünk tárgya, vagy érdekes eset. hanem szenvedő embertársunk!" A felszabadulás előtt az egyetemi tanársegéd úgy*Igyekezett forgolódni, legtöbbször társadalmilag, hogy főorvosi állást kapjon. A kórházi főorvosok nagy része állását hit- bizomAnynak tekintette, ahol az egyé temi és klinikai évek viszontagságai után a meggazdagodás lehetősége állt fenn. A főorvos „úr" reggel korán ment be a kórházba. A kórház kapujában már a betegek, illetve hozzátartozóik tömege várta. Felvezette őket á „nyúzlak"-nak nevezett főorvosi szóba elé, Itt egyenként szólította be őket és tárgyalt velük. Ezután következett az osztály vizitje. Legtöbbször a legfiatalabb orvost vitte magával erre az alkalomra. A 8 ágyas kórteremben csak magánbetegei voltak elhelyezve, Itt a legbarátságosabb hangon, vállveregetve tárgyalt a betegekkel. A 16 ágyas szobákban azokat helyezték el, akik szegénységi 'bizonyítvánnyal mentek be. vagy biztosító intézett tagok voltak, és olyan fizető betegeket, akik még nem voltak kűlönvizsgálaton a főorvosnál. Ha a nagy kórteremben olyan beteget talált, akinek a névtáblája fölé , F“-betű volt írva. akkor az ápoló nőktől elkérte a fejlapját, megnézte rajta milyen az illető beleg vagyoni helyzete. Van-e földje, háza, stb ... Egy sérves F-es beteggel például a következőképpen tárgyalt: Megvizsgálta és megállapította, hogy sérve van. Megkérdezte, hogy köhög-e. A beteg azt válaszolta: igen. No jó — mondta erre a főorvos — akkor elmegy mellkas röntgen vizsgálatra. Másnap vizitkor gyógyszert rendelt a beteg köhögésére. Két nap múlva a beteg már türelmetlenül kérdezte: „Tanár úr, mikor leszek megoperálva?" Erre azt válaszolta, hogy még vizelet-vizsgálat és vérvizsgálat szűk séges. Ezek a vizsgálatok további két hetet vettek igénybe. A beteg észrevette, hogy jóval később bement társai hasonló betegséggel előbb sorra kerültek. Átment hozzájuk és azok felvilágosították, hogy el kell menni a tanár úrhoz „külön" vizs» gálatra. A beteg lesietett a portáshoz, felhívta a telefonon a feleségét, vagy szüleit, és kérte, hogy sürgősen jöjjenek, hozzanak sok pénzt, mert a tanár úr csak akkor veszd sorra, ha különvizsgálatra mennek, s műtéti díjat fizetnek neki. A FŐORVOS UR a legfiatalabb orvost azért vitte magával, hogy viz.it alatt, — ha olyan beteget talál, aki még nem volt nála vizsgálaton, — megkérdezze orvosát: operált-e már sérvet? A fiatal orvos azt válaszolta, hogy még csak egyet. Ekkor a főorvos a beteg előtt hangosan kioktatta, hogy majd holnap, ha sor kerül a műtétre, vigyázzon, hogy a nagy eret át ne vágja, nehogy elvérezzen, vagy egy ujj-gennyedésnél figyelmeztette orvosát, nehogy átvág ja az ideget, mert megbénul az ujja a betegnek. Ezek a betegek vizit után kétségbeesve kapták magukra köpenyüket és rohantak a főorvos után. Tanár úr nagyon kérjük — rimánkodtak. Kérem nem érek r- — utasította el őket a főorvos. De a megrémült betegek nem tágítottak, követték, maid leültek a szobája előtti padra. A főorvos a szobáiéban ülve ceruzájával játszva ütögette az asztalt. Kis idő múlva kiiött, s megkérdezte a pádon ülőktől, hogy mit akarnak? A betegek elmondták, hogy nagyon szeretnék, ha a tanár úr operálná őket. Ezután egyenként bevezette őket a „nyúztakba." ahol megegyezett velük az operáció honoráriumát illetően. Ha délelőtt érkeztek betegek a kór házba ő maga nézte meg őket, közben érdeklődött, honnan jöttek, mi a foglalkozásuk, mivel jöttek be vidékről, kocsival, vagy autóval? Ha balesetről volt szó, kikérdezte a beteget, hol történt, ha szántás, közben, hány lóval szántott? A beszélgetés során azt is megtudta, hogy hány tehenet fejnek. Ha azonban a betegtől nem tudott tájékozódni anyagi helyzetét illetően, akkor szobájába vonult, elővette a pontos névjegyzéket. amelyen a beteg anyagi viszonyai is fel voltak jegyezve. Ezután vizsgálta csak meg és tette fel a kérdést, hogy különszobába óhajt-e menni, vagy nem, és hogy ki operálja? Ha a beteg hozzátartozói gondolkodtak, akkor durván odavágta neki, hogy majd valamelyik fiatal, gyakorlatlan orvosinasával fogja megoperáltatni, hadd tanuljon, rajta. Erre a. ‘beteg hozzátartozói megijedtek, könyörgésre fogták a dolgot és mindent, megfizettek, hogy a főorvos úr operálja a beteget. A főorvost négy szempont vezette egész működésében: „A betegséggel együtt a hála is elmúlik", a hatalmon lévőkkel mindig jóban lenni, minden betegség súlyos, és hogy min dent el kell fogadni a betegtől, illetve hozzátartozóitól. Engedélye nélkül, kisebb balesetet kivéve, műtétet egyik' orvosa sem végezhetett. Még ha éjjel vittek be beteget, akkor is jelenteni kellett neki részletesen: név, foglalkozás, anyagi - helyzet, különszobára akar-e menni, külön főorvosi vizsgálatot kémek-e és csak ezután következett maga a betegség. NÉHÁNY JELLEMZŐ ESET a sok közül bebizonyítja, hogy a főorvos lelketlen, vagyonba jhászása miatt hány ember pusztult el. Vagy azért, mert sok pénze volt, vagy azért, mert nem volt. Egy földművest hasba rúgott a lova és az orvos bélrepedéssel és hashártyagyulladással küldte a kórházba. A főorvosnál jelentette a dolgot a kórházi alorvos. Az nem engedte magoperálni, mert nem ment a beteg különszobára, se külön vizsgálatra hozzá. A beteget másnap már kifejlődött hashártyagyulladással meg operálták, de már késő volt a műtét, a beteg meghalt.. A fetesége törvényszéki boncolást akart kérni, de a főorvos nagy hangon a rendőrséggel fenyegetőzött. Az egy széni asszony erre megijedt és elszaladt. A főorvos úgy vetette fel a kórlapot alorvosaival, hogy a beteg beérkezésekor még nem lehetett megállapítani, hogy valóban bélrepedés áll-e fenn. Megtörtént, hogy egy 5 gyermekes asszony ment a kórházba ujjgeny- nyedéssel, akinek a férje alig 4 hónappal azelőtt halt meg a sebészeti osztályon gyomorműtét után. Az asz- szonyt felvették a kórházba és a főorvos borogatást rendelt az ujjára. Dé'után az alorvost viziten panaszkodott a beteg, hogy nagy fájdalma van. Az alorvos lehívta a műtőbe, hogy felnyissa, de a főorvos nem engedte, Azt ajánlotta, hogy borogassák csak tovább. Másnap ugyanez megismétlődött. A főorvos visszaküldte a beteget, mert nem volt hajlandó külön vizsgálatra menni hozzá. Negyedik nap, mikor a főorvos látta, hogy a gennyedés az alkar, illetve a felkar hónaljig jutott, megnyitotta, de már késő volt. A beteg vérmérgezésben meghalt, s öt kis árvát hagyott maga után. A főorvos által operált féregnyul- ványos beteg féregpyulványát, ha nem volt gennyes a gyulladás, akkor megduzzasztotta. Műtét után kiadta a rendeletet a műtős altisztnek: Sándor feltölteni a vakbelet. Ekkor a műtős 5 köbcentiméter vizet préselt bele, hogy nagyobbnak lássék. A főorvos pedig műtét után a beteg hozzátartozóinak előadta, hogy éppen az utolsó pillanatban történt a műtét. Azok erre hálálkodtak, Istenítették a főorvos urat, hogy milyen áldott keze van, szinte csodát müveit és természetesen fizettek, mint a köles. AZ ÚGYNEVEZETT ORVOSI KAMARA által megállapított as.szisz- tewtúra díjnak csak körülbelül 1 svá zalékát adta le orvosainak. Volt eset, amikor orvos hozzátartozót operált, ezektől nem kért műtéti díjat, csak asszisztentúra díjat számolt fel, de azt neki, a tulajdon markába kellett kifizetni. Egy ilyen esetben a beteg kifizette a megfelelő részt az alorvosnak, a seeédorvosnák és a műtő személyzetnek. Mikor a beteg haza akart menni, a főorvos behívta hozzátartozóit és kérte az asszlsz- tentúra díjat. Azok természetesen közölték vele, hogy már kifizették, mire ő igen durván tudtukra adta, hogy ő szokta orvosait hónap végén kifizetni. A betegtől, Illetve hozzátartozóitól mindent elfogadott, akár tojás, baromfi, sonka, szalonna, vagy bor és pálinka volt az. Lakására vitette az „ajándékokat", hogy ne tudja meg senki és ne beszéljenek róla. Ha olyan volt, hogy nem tudta használni. vagy eladatni, elküldte a? apácáknak, s azok áldották és imád- Koztak érte, hogy milyen áldott; jó ember. Ha már otthon‘sok baromfi, vágj' tojás gyűlt össze,'akkor vagy a piacra küldte eladáttii, vagy a hatalmon lévőkel (alispán, főispán) ajándékozta . meg. Ha a főispám, vagy az alispánt család valamelyik tagja került műtétre, ő maga végez- ’ te, különszobába fektette a beteget. S a szobát virágerdővel díszítette, kompotot. különféle süteményeket küldött fel neki. Az infláció alatt, annyi sonkát hordtak a betegek hozzátartozói, hogy még a kutyája is azt evett. Abban a válságos időben egy vakbél műtétért még 8 mázsa lisztet is elkért, s azután teherautóval szállította Budapestre eladná. A megyei vezetők, katonai parancsnokok mindig barátai voltak. Bőséges ünnepi lakomákat tartott, ajándéké kát küldött nekik. Minden vezető pozícióban lévő igyekezett jóban len-' ni vele, mert nem tudták, hogy mikor kerül valamelyik családtagjuk a kórházba, s a megye egyetlen kórháza műtőjének ő volt az „ura". Ezt a baráti körben, társaságban Igyekezett is hangsúlyozni. Ha olyan tár saságba ment, ahol már előre tudta»» hogy únja magát, akkor már délután meghagyta alorvosainak, hegy este hívják fel telefonon,, hogy beteg érkezett, vagy ha nem volt telefon, akkor már délután megírt levelet kellett a műtős altisztnek elvinni. Ekkor a társaságtól bocsánatot kért, hogy elmegy, mert súlyos betegei hoztak, s neki operálni kell. A társaság természetesen sajnálkozott, hogy milyen rettenetes a főorvos barátjuk helyzete, nincs egy nyugodt pillanata sem. Ő Lett a társaság központja. Megtörtént, hogy egy idő múlva visszatért a lakomára és akkor nagy hangon előadta, hogy milyen súlyos műtétet hajtott, végre, természetesen hangsúlyozva . saját tudását. A kórházban voltak elkülönítő Szó bák is, de ide nem a súlyos betegeket fektette, hanem különszohának használta. Az ember azt gondolná, hogy miért nem vettek észre ennyi becstelenséget a kórház többi orvosai? Voltak. akik próbálkoztak szólni, vagy'- tenni ellene, de azok elbuktak. Egyik tüdő- szakképesítést szerző orvost hozzá helyezték át kisegítésre, aki kijelentette, hogy a sebész főorvossal nem dolgozik. A főorvos ekkor kijárta az igazgatóságnál, hogy küldjék el az illető orvost. Egy másik orvos, aki ugyancsak nem bírta nézni az em- bemyúzást. szintén a főorvos nagy „népszerűségének“ köszönhette a kórházból való elbocsátását. Ezek a példák azután elijesztették a józan gondolkodású, becsületes orvosokat. A portásnak havonta nagyobb ösz- szeget adott, hogy hozzá küldje a betegeket. A kórházi személyzetnek, akiknek valahol szavuk volt karácsonykor, hűsvétkor ajándékokat adott. Természetesen ezek is dicsőítették, hogy milyen jó ember a1 főorvos úr. • ILYEN VOLT a kapitalista rendszerben égi’ kórház sebészeti aszrtá' lya. A felszabadulás után kormányunk megszüntette a különázoba rendszert, megtiltotta a magángyakorlat folytatását a kórházban. Erre nincs is szükség, mert megbecsülik az orvosokat, olyan fizetést kapnak, amelyből becsületesen meg tudnak élni. A különszobák és elkülönitök ma már a súlyos betegeknek állanak rendelkezésére. A minden kórházban kötelező boncolás során felszínre kerülnek az orvosi hibák és így az orvosi lelikiismeret még éberebb kell, hogy legyen. Ma a betegekről való gondoskodás, a kapitalista rendszerben soha nem tapasztalható fokot érte el. Ma már nehezen képzelhető eL, hogy egy kórházi orvost áthelyezzenek azért, mert főnöke gyalázatos dolgairól lerántja a leplet, kritikát, bírálatot gyakorol. Ma már egészségügyi intézményeinkben is az a jelszó, hogy legfőbb érték az ember, egyik ember olya«, mint a másik. A beteg dolgozóknál anyagi kérdések nem merülhetnek feL
