Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

1953 DECEMBER 29 ÍN A F L O 5 Egy művezető életéből •. • A Sütőipari Tröszt válasza on. TAVASZAN egr szerénykülsejű, de ener­gikus, élet- és munkakedv »el teli 22 éves fiatalem­ber jelent .meg a Tornai Textilművekben. Neve 'Reichl József. FoglaJkozá- 'sa még bizonytalan vök, mert nem volt. szakmája. Dolgozott ő sok helyen, de nem találta meg egyik munkakörben sem azt, amit szeretett volna. Igv határozta el magát arra, hogy textilipari munkás lesz. Mikor átlépte a gyár ka­puját a szive összeszorult, arra gondolt, hogyan tud­ja majd megállni a he­lyét. Először a szövőgép­hez került, ahol megta­nulta a ■ szövés bonyolult mesterségét. Kissé idegen Volt még a gépek zakato Jósa, de pár nap múlva már otthonosan érezte magát Reichl József. 1049-ig szövőgépen dolgo- *ott, de a nyár folyamán a gyár a legjobb dolgo­zók közül művezetői is­kolára küldött dolgozóka!, köztük Reichl Józsefet is. Az iskolában az első ta­nulók között, szerepelt, igyekezett tanulni, hogy ezáltal hálálja meg az üzemnek azt, hogy fej­lesztheti képességét. Miikor vége lett az isko­lának és visszatért az az üzembe, a gyár veze­tősége ügy.; határozott, hogy segédművezetővé lép tetik elő. Itt is megállíts a helyét éppúgy, mint. szakmájában, mert mint segédművezető elérte a 120—130 százalékot. A szövőmunkát és annak ve­zetését igyekezett minél előbb elsajátítani, de ez nem ment simán, mert többször előfordult az. hogy megakadt a terme lésben, nem tudta egyedül megoldani a felmerült problémákat Ilyenkor bál ran és bizalommal for- duLt Schallai főművezető elvtárshoz, aki a legjobb tudása szerint azonnal se­gített megoldani a fel­merült problémákat 1953. JŰLIUS 1-ÉN új­ra nagy öröm érte Reichl Józsefet A gyár vezetősé­ge úgy határozott, hogy az eddig végzett szorgal­mas és jó munkájáért mű vezetővé léptetik elő. Ezt a bizalmat úgy hálálta meg Reichl elvtárs, hogy az eddiginél is sokkal jobban tanul, a hozzá be­osztott dolgozókkal állan­dóan foglalkozik. Mióta művezető lett,’más a han­gulat a szövődében. Ki­alakította a jó üzemi kol­lektívát, ezért a dolgozók szeretik, ragaszkodnak hozzá. Ha valami pana­szuk, kérelmük, vagy problémájuk van, elintézi, de ha nem tudja szemé­lyesen elintézni azé, ak­kor a vállalat vezetősége elé viszi az ügyet elinté­zés végett. MINT MŰVEZETŐ újabb kitüntetésben ré­szesült. 1953. augusztus 20-án, jó munkájáért meg kapta á sztahanovista ok­levelet. Takő Ferenc, a gyár Igazgatója még ma is csodálkozva beszél arról, hogy milyen hamar meg­tanulta a szakma külön­féle és sokoldalú fogásait Takó Ferenc így nyilatko­zik Reichl Józsefről: Egyike a legjobb dolgo­zóinknak, akiben minden jó tulajdonság megvan. Szereti munkáját kiele­mezni, állandóan tervsze­rint dolgozik. Mikor múszakváltés van Reichl József 10 perc cél előbb raár munkahe­lyén van, átnézi a gépe­két nincs-e valami hiba, ha valahol hibát észlel, azt azonnal kijavítja. Munka befejezés előtt ugyanezt elvégzi és ha ' üzem köziben történik valami, arról pontosan be száinol a következő mű­szak vezetőjének. REICHL JÓZSEF mű­vezető a szövődé összes dolgozójától megköveteli a legnagyobb munkafe­gyelmet és a minőségi anyaggyártást. Ezt mu­tatja &i is, hogy novem­ber hónapban a szövődé export minősége elérte a 98.7 százalékot, az össz­termelést pedig 104 száza­lékra teljesítették. Az el­következendő időkre Reichl József műve­zető megígérte azt, hogy az eddiginél még jobban, még nagyobb körültekin­téssel végzi munkáját, hogy ezáltal elősegítse az üzem tervének időelőtti teljesítését és ezen keresz­tül a kormányprogramm megvalósítását. Elvtársi kapcsolat... A proletár nemzetköziség egyik igen szép megnyilvánulását láthatjuk a Nagymányoki Szénbányáknál. A vál laJát munkaügyi osztálya a dolgozók nevében az NDK rádióhivatalának közbenjöttévei felvette a kapcsola­tot a Német Demokratikus Köztársa­ság .kiváló széntermelő brigádjával, Zwiókauiban dolgozó hírneves Franz Framik brigáddal. Franz Franik bri­gádja Zwickauban, közel hasonló kö rülmények között termeli a fekete széliét,, mint a mi vállalatunk fekete szénbányászai. Mégis, a termelési módozatok technikai tökéletesítésével elérte, hogy a termelékenység je* lemtősen magasabb, mint a mi bá­nyáinknál Zwickau az NDK egyik fontos „szén- városa“ már sok 'kiváló aktivistát ne­velt ki .E sorok írója még jól emlék- szák, amikor a budapesti VIT alkal­mából a Margitszigeten elbeszélget­tünk néhány zwikkaui ifjú aktivistá­val, sztahanovistával ,akik eűmondot ták, hogy a Hennecke-mozgalom mi­lyen kiváló eredményekkel jár és hogy gyakorlatilag hogyan is áll a versenymozgalom az NDK-ban. Az az­óta éltéit, időkben még fokozódott, a demokratikus Németország bányá­inak gépesítése, technikai tökélete­sítése és a német kommunisták ve­zetésével olyan nagyarányú verseny­mozgalom alakult ki, amely a leg­nagyobb elismerést érdemli. Zwickauban jelenik meg a „Freie Presse", a bányászok lapja, amely nemrégiben adott híirt Franz Franik és brigádja kezdeményezéséről, mely a tudományos normák megdöntését van hivatva előkészíteni. Jó munka- szervezésükkel, a munkahelyek lét­számtelepítésének egyszemélyi és cik lusos módon való lebontásával el­érték, hogy a termelékenység egy hét alatt 23 százalékkal emelkedett. Ilyen mértékű emelkedést csak jó szervezéssel a mérnökök és techni­kusok szoros együttműködésével le­het elérni. A Hennecke és Franik mozgalom nagy eredményei méltán állnak a Sztahanov-, a Loy-, a Péntek-mozga­lom mellett /nini, a proletár nemzet­köziség nagy példái, amelyek a szo­cializmus mielőbbi felépítését van­nak hivatva megvalósítani az ország­ban. Ml szeretnénk a Tolnai Naplón keresztül rendszeres tudósításokban beszámolni az elvtársi tapasztalat­csere eredményeiről, hogy ezáltal is, a magunk frontján, a proletár nem­zetköziség kimélyítésével, erősítésé­vel harcolhassunk a bakéért. Sz. D. I. ESIK A HÓ (Irta: Voronkova. Fordította: Váradi György) Hideg, szél fújt, besüvftett a ké­ménybe: — Fu-u-uj a szél!... Hu-u-ül! a hót.., A sár kiszáradt az úton, olyan ke­mény lett, mint a kő. A pocsolyák fenékig befagytak. Elsötétedett, bá­natos lett a falu, az utak, a házak, a kertek, az erdő ... Tánya otthon ült, a babájával játszott; az utcára ki se nézett. Megjött nagy any ó a kútról és azt mondta: — Elkezdődött a havazás! Tánya az ablakhoz futott: — Hol? Az ablak mögött sűrűn hullottak, kergetőztek a hópelyhek, olyan sű­rűn, hogy a szomszéd házig se lehe­tett ellátni. Tánya felkapta a ken-, dőjét és kiszaladt a tornácra. — Esik a hó! Az égben, a levegőben milliárdnyi hópehely. Szálltak, hullottak, kering­tek és megán*, hullottak, aztán rá­telepedtek az út keményre fagyott sarára. És a falu háztetőire. És a be­fagyott tócsákra. És a kerítésekre. És a veteményeskert felásott ágyá- saira. És a fákra. És a tornác lép­csőire. És Tánya nagy zöld kendő­jére ... Tánya kitárta tenyerét — arra is rászálltak a hópelyhek. Né­zegetni kezdtek őket. Amikor száll­nak, olyanok mint a tollpihe. De ha közelebbről megnézed, kis csillagokat látsz, az egyik ilyen fonna, a másik olyan: az egyiknek a sugarai széle­sek, csipfcézettek, a másiknak meg hegyesek mint a nyíl. De Tánya nem sokáig nézegethette a hópelyheket — egy-kettőre elolvadtak meleg tenye­rén. N agy any ó moslékot vitt az istál­lóba a juhoknak. Kinyitotta az ajtót. A fehér Riska tehén meg azt hitte, hogy kiengedik a csordára. Megörült, megrázta a fejét és kijött az istál­lóból. Kijött, aztán megállt. Hát hol a fűvecske? Hol a rét? — Mit nézel? — kérdezte nagy- anyó. — KI. akartál szökni a lóhe­rébe? Vagy a bokrok közt elbújni? Hát olyan most nincs. Inkább menj vissza az istállóba, oít legalább me­leg van. Nagyanyó egy nyaláb zöld szénát hozott Riskának, de az csak állt, bámult köröskörül. Akkor Tánya fel­kapott egy szál rozsét és bekergette az isiállóba: — Hő, Riska, hő, eridj! Vagy azt akarod, hogy a füled lefagyjon? Itt csupa hó leszel! A hó pedig hullt, egyre hullt. A hópelyhek kergetőztek, szálldogáltak. Amikor Tánya ebéd után sétálni in­dult, nem ismerte meg a falujukat: tiszta fehér lett. A tetők fehérek, az út fehér, a veteményeskert fehér, a rét fehér — fehér az egész falu!... Aztán kibújt a napocska, a hó szik­rázott, csillogott a fényben. És Ta­nyának olyan jókedve támad, mint­ha ünnep lett volnd. Elszaladt Aljon- káékhoz és bekopogott az ablakon­— Aljonka, gyere ki gyorsan, meg­jött a téli Találós kérdések Rág és mégsem, rág. Mi az? * Melyik lónak nincs patkója? * Hányat lép a veréb egy esztendő­ben? Mikor legnehezebb a tehén? * Kedves gyerekek! Találóskérdé­seinken törjétek a fejeteket és a megfejtést küldjétek be szerkesztő­ségünkbe. Aki három alkalommal, egymás után megfejti a kérdéseket és beküldi jutalmat kap. Elmélet? színvonalunk emelését segíti elő az ASUS* íAMTSMGÁLTATAS Sportöltöiiv különböző színekben Ara ; 585.— Ft Kaph«»ö : ÁRUHÁZAKBAN, d A ÜZLETEKBEN! 8 „Mi az oka annak, hogy a kenyér minősége még ma sem a legjobb4* című cikkre f apunk december 17-i számában cikk jelent meg „Mi az oka an­nak, hogy a kenyér minősége még ma sem a legjobb" címmel. Itt legnagyobb részben a sütőipar f elé gyakorolt bírálatot a cikk írója. A Sütőipari T röszt másnap oálaszle pelet küldött szerkesztősegünknek, melyet az alábbiakban ismertetünk: „A sütőipari dolgozóknak «* mi nden törekvésük ma már az, hogy jóminőségű kenyeret adjanak a dolgozók az tatára.. Ehhez természetesen a malomipar és a sütőipar jó együtt-m űkődésé szükséges. Éppen ezért örömmel fogadjuk a malomiparnak ama kezdeményezését, amelyben ősz. szefogisra ösztökél bennünket. De itt megkérdem, vájjon nem a malom- ipar-e tette ezt lehetetlenné étidéig? Mert ,% Tröszt megalakulásakor magom személyesen ugyanerre kértem a malomipar egyes vezetőit, amire ígéretet Is kaptam, de sajnos ezideig még nem valósult meg. így valóban többször a véletlenre bízzuk a kenyérsütést, mert nem tehétünk mást. Lúzt ki fogási jegyzőkönyv van birtokunkban, melyet a malom MEO-sai is \elybenlragyólag aláírtak, ami arról tanúskodik, hogy nem éppen egyforma lisztből készült az a nem egyforma minőségű kenyér. -Vem akarok szakmai idézetekbe fo gyi, de biztosíthatom a malomipart, hogy nagyon sok esetben elkerülhet tűk volna, a rossz minőségű kenyerek sütését akkor, ha a sütőipari dolgo zó tudta volna, hogy mi. van a zsák- ban. Példa erre a paksi járásban előfordult eset is, ami * malomipar figyelmetlenségéből adódott. Olvastuk a cikkben többek köz öli azt is, hogy a malomipar feU ajánlja MEO-salt. Mi ezt őrömmel vesszük ét hajlandók is vagyunk ne­jük együttműködni. De vájjon nem éppen a malomipar MEO-sai hatás­körébe tartozik az, hogy kifogásolt lisztek ne kerülhessenek a sütőipar­hoz? Erre Is példa van, hiszen a szekszárdi megengedett szinhatárnál pár árnyalattal barnább lisztek kerültek hozzánk, amiből természetesen barnább kenyeret ts hoztunk forgal ómba. S ezt elkerülhetjük a jövőben, ha tényleg az együttműködés jó lesz. Hogy mennyire nem a véletlenre bízzuk a dolgozók kenyerét, ax ki­tűnik abból, hogy Szekszárdon már több hete folyik tapasztalatcsere átadás, melyre a megye egész terül étéről hívjuk be a sütőipari dolgozó­kat, hogy elsajátíthassák a helyes tésztavezetést, és ezen keresztüt a minőségi kenyér előállítását. Mindemellett műszaki vezetőink is munka - módszeréi adással segítik kint vidéken a még nem eléggé képzett dolgozó, inkát. Mindezeket figyclembenóve. a két „rokon"-Ipar elérheti azt a n‘vót, amely feltétlenül szükéges ahhoz, hogy dolgozóink asztalára jóminősé- gű kenyér jusson. Szegezzük le: a jó kenyérnek elsősorban a jómtnőségű liszt a feltétele. Éppen ezért a malomipar ne olvastasson rejtvényeket a sütőipari dolgozókkal, hanem ideiében értesítsen bennünket a liszt mi­nőségéről. kérésünk még a malomipar felé, hogy a lényleges együtt- működés érdekében hívjon meg bennünket is termelési értekezletre, mint ahogyan azt mi is tesszük. Mi megígérjük, hogy magunkat mindenkor képviseltetni fogjuk ezen a termelési értekezleten, IIa a jövőben Iluen szellemben fogunk a feladatok megoldásához, a siker nem is maradhat et.­REMI HONG JÓZSEF a Sütőipari Tröszt műszaki gyártás vezetője. 4 városi tanács diszistáinak verseny felhívása ,A DISZ Központ! Vezetősége harcbaszólított bennünket a Párt Központi Vezetőségének 1953. június 28-1 határozaténak végrehajtására. Munkánkat ennek érdekében szervez tűk meg és így folytatjuk. A decem­ber 5-én megtartott vezetőségválasz- tó taggyűlésen elhatároztuk, hogy versenyt indítunk" — így kezdődik a Szekszárd Városi Tanács DISZ fia­taljainak versenykihívása, majd így folytatódik: „Versenyre hívjuk az ország ösz- szes DISZ-szervezetét a Szabad Föld Téli Esték megszervezésére. A szer­vezés házi agitáclóva! történik. Az előadásokat érdekesebbé, színvonala­sabbá tesszük, hogy dolgozó paraszt­jaink szívesen látogassák azokat és a tanulás mellett szórakozzanak is. Az ország összes tanácsainak DISZ szervezeteit versenyre hívjuk a ta­nácsülések megszervezésében. A ta­nácsülésre mindig aktuális kultúr­műsorral készülünk. Mi már munkához Is láttunk. Diszisták! Fogadjátok el versenyfel­hívásunkat és csatlakozzatok hozzá, hogy ezzel is elősegítsük pártunk és kormányunk határozatának mielőbbi maradéktalan végrehajtásét. — A bátaszéki úttörők igen sok­oldalú jó munkát végeznek. Az ál­talános fiúiskolában földrajz, fizika, Irodalom, orosz-nyelvi és sportszak­kör dolgozik. Emellett kulturális te­vékenységet is fejtenek ki. Jelenleg műsoros estet szervéinek, amelyen szerepel a fúvós- és vonószenekaruk, amely egyre fejlődik, új hangszerek­kel bővül. Bemutatják Móricz Zsig- mond „Légy jó mindhalálig" című regénye nyomán készült Nyilas Misi című színdarabot. Műsorukra meg­hívják valamennyi iskola tanulóit. << — A szekszárdi leányiskola úttö­rői izgalommal várják a téli szünet­ben lezajló akadályversenyt. Szor­galmasan tanulnak, hogy a technikai akadályok mellett a szellemiekkel is megtudjanak birkózni. Átismételték az útjeleket, sokan pedig, akik nem tudják a morse abc-t, tanul­ják. * — Csapiáros József döbröközi út­törőpajtás „Hogyan harcolok a bé­kéért“ pályázatunkra, levelet küldött, amelyet, az alábbiakban közlünk. Egyben értesítjük Csapiáros pajtást, hogy írását jutalmazni fogjuk. „Én, a dobrőközS általános iskola VIII. osztályos tanulója vagyok. Még sem fegyverrel a kezemben, sem szerszámmal a gép, vagy munkapad mellett nem tudok harcolni, de ta­nulással és a vasgyüjtésben való részvétellel, az iskola közösségébe való beilleszkedéssel tudok harcolni a bekért. Községünkben az eddigi hulladékgyűjtések után alig maradt valami ócska holmi. Ennek dienere az iskola, úttörői igen szép eredmé­nyeket értek el. Házról-házra jártak és közel 1 vagon vasat gyűjtöttek. Az iskola első vasgyűjtőit a földmű­vesszövetkezet megjutalmazta. A legtöbbet gyűjtött Mód László VI, osztályos úttörő. De nemcsak a vas­gyűjtésből vettük ki részünket, ha­nem a tanulásból is. Kémia és tor­na-szakkör dolgozik iskolánkban. A torna szakkör tagjai járási tornaibe­mutatóra készülnek nagy buzgalom­mal, A kémia szakkörön megtárgyal­juk a nehezebb anyagot és saját ma­gunk kísérletezünk is. így harcolok én és a döbröközi ál­talános iskola valamennyi úttörője a békéért,"

Next

/
Thumbnails
Contents