Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

NAPLÓ 1953 DECEMBER 8* CSILLAGOK AZ ÉGÉ A Tolna! Napló „Hogyan harcolok a bé­kéért*' című pályázatának díjnyertes írása. A z est tiszta, ragyognak a csillagok, mint megannyi sziporkázó apró mécses. Vilá­gok... nagyok... ó, végtelen! Már fekszem, de csak éjfél felé aludtam el. Furcsa álom volt. Nem éreztem lábam alatt a talajt. Ott lebegtem a világűrben, s kétségbeeset­tén igyekeztem kapaszkodni, de nem volt mi­be. Kajánul nevetett a hold, s én egyszerre csak zuhanni kezdtem ... Mikor felébredtem, tiszta volt az ég. Kint szik­rázó fehéren lepte be a zúz a fákat. Friss vol­tam, kora reggel nótáznj kezdtem. Egészen el­felejtettem előző esti töprengésemet. Naggyá nőt­tem. Én, egészen és voltam az. aki írta a szám­tan dolgozatot és éreztem: milyen fontos, hogy Sikerüljön. Hiszen ettől is függ a félévi osztály­zatom! És a félévi osztályzattól a rendüségem. A rendüségtől az, hogy mennyit fizetek a kol­légiumban. Sok, sok függ tőle. Az is, hogy ho­gyan érettségizem. Ettől meg az, hogy mi leszek. Hogy hol dolgozom, hogyan szolgálom a békét. Mert azt fogom szolgálni. Megtaláltam az ese­mények láncolatát. Megtaláltam magamat. ügy írtam a számokat, mintha csillagokra ír­tam volna. A csillagokra, amikről olyan furcsán gortdo’kodtam tegnan. Keményen, biztosa” húz­tam a körvonalat. Fontos, nagyon fontos. Béke ... A'dott, drága béke... Érted harcolok ezzel is. Minden vonásom sorompó, mely útját állja a b^ke e’tenségeinek. Mmd felkiáltójel: ne tovább! Elég! Elég a háborúból! Mosolygok masamén: hiszen nincs is háború. Nálunk. Igen. De hát lehet töké'etes a béke. amikor hátunk mosott ugrásra készen állanak az imperialista országok ragadozói? Amíg Nvugat-Németország felfegyver­zésének veszélye fenyeget? Amíg... és elvonui előttem a földgolyó nvn-u.n mí«a Tn/Po «. dag ország, szegény embereivel. A Szovjetunió, ahol ütemesen koppan a kalapács: építik a kom­munizmust! H azám. Szép hazám! Magyarország! Építs te is! Épít is. Sztál invárost. gépállomásokat, kultiír- otthonokat. óvodákat. Boldogságot... biztonsá­gi» ptniplpt rtnrtí hprdéspi: Irta: Endrédi Julianna got... békét Építs, építs csak hazám... Én 1* segítek. Nemcsak akkor, ha megnövök, érettségi után, most is. Hiszen nagy vagyok, nagyon nagy! A nép vagyok, mert egy vagyok a néppel. A dolgozatom már kész. Becsukom a füzetet, megsimogatom. Ez i$ egy tégla a nagy épületben. Aztán folytatom gondolataimat. Rég olvastam valahol, s most eszembejut egy idézet. Nem me­rem idézőjelbe tenni, mert nem emlékszem rá pontosan, de valahogy így van: Senkisem külön sziget. Minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföldnek egy darabja. Ha egy rögöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppenúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy a barátaid házát, vagy a te otthonod. Minden ha­lállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel. Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang, érted szól... Igen ... milyen szép ... milyen Igaz. Egy va­gyok az emberiséggel. Én is! Én is! Fáj a halál, ha egy négert pusztít el a embertelen faji gyű­lölet, fáj, ha egy maláj szabadságharcos vére ömlik, fáj... mert egy vágyók az emberiséggel, én vagyok az emberiség. És, és mégis, mennyi, mennyi halál! Mennyi könny, mennyi vér ömlik, csak azért, mert egy-két fegyvergyárosnak még iöbb profit kell. Elszorul a torkom. Ökölbeszorul a kezem. Nem kell többé háború! Soha. soha! Béke kell,, fehér, mosolygó, vértelen, boldog ... Béke! 0 sengetnek. Kimegyünk az udvarra. November szele piros­ra csípi az arcomat- — Gyerekek, — mondom — ugye. milyen szép az élet? Itt, nálunk. Meleg a tanterem, jó tanulni. — Sikerült a dolgozatom — jön egyik is, má­sik is. Csillog a szemük. Belőlem árad a szó. — Otthon is duruzsol a kályha. Mit csinálnak most vájjon? Apám anyám, fehérhajú drága szü­leim. Bizonyára pihennek, pihenik a dolgos nyár minden fáradtságát. Boldog, biztos öregséget je­lent nekik a béke. Csend van. Rám gondolnak. Várnak. Jön a téli szünet. És én megyek. Me­gyek? Repülök! Szárnyam van. Butaságot beszé­lek? Hát nincs szárnyam? Nektek sincs? Nem érzitek? Talán most böngészik az újságban megjelent nyereménylistét a békekölcsönről. Ti is jegyez­tetek? Persze. Mindenki jegyzett amennyit tu­dott. És mindenki nyer. Mit? Azt, hogy itt ta­nulhatunk. Azt, hogy „a boldog légbe kileng a hószinszámyú béke." Szegény Tóth Árpád! Az ember utáni csendben képzelte ezt el. Nem így van! És jó, hogy nem Így van. A béke ma kell! Ma, most, mindig. Mit csodálkoztok? Nincs iga­zam? összefüggéstelenül beszélek talán? Nem csoda: úgy teli a szívem. Zsongás, izgatott, boldog zsongás. Nem csodál­koztak, dehogy7. Igazat adtak. Hozzáfúzték gon­dolataikat, Mindenki tudott valami szépet mon­dani. Mennyi szépet lehet a békéről mondani! Hát még tenni érte! — Tanár leszek — mondja az egyik. Arra ta­nítom az embernek készülő emberpalántákat, hogy szeressék a békét. Gyűlöljék a háborút és azokat, akik háborút akarnak. Milyen szép lesz! Én nem tanulok tovább. Már a nyáron meg­kezdem ' nagy szolgálatot. Az életet. Milyen jó lesz! Tervezek, vagy könyvelek, vagy statisztikus leszek. Mindegy. Célom egy és bármit teszek, ennek a szolgálatába állítom. A békének. — SztálLnvárosban dolgozik a bátyám. Épít. Erős falat, kohót, mely ontja a vasat. Értünk is dolgozik ám! De hiszen tudjátok... Dolgozz csak, bátyám. Bátran, biztosan. Van, aki vigyáz, hogy meg ne zavarjon senki. Se té­ged. se engem. Egyőnket se. Senkit. A Szovjet­unió. A néphadsereg. És eszembejut annyi jó ba­■í* rátom ,aki most manokrafogja fegyverét. ..Lesz háború? Építsd T ~-%z h■> Nyess férges ágat... Elméd, karod munkáld erősnek. Nem marnak abba, ki erősebb!" De jó, de jó! Erősnek munkálom, nagyon erősnek. Kinyitom a politikai gazdaságtan könyvemet. Úgy fogok tanulni, mint eddig még soha. De eztán mindig. Este van. Sziporkázó, csillagos. Kicsi mécse­sek nagy világok. Uev ragvoenak. mintha a világ békéjét vigyáznák. Vigyázzatok, vigyázzatok, ked vés csillagok. Nagyon vigyázzatok rá, hiszen na­gyon drága. A legdrágább. Képviselő beszímo’ő gyűlések megyénkben Megyénk területén számos köz­ségben tartanak képviselőink beszá­moló gyűléseket, A képviselők ne­veit, a beszámoló gyűlések helyét és idejét az alábbiakban közöljük: Király László Ozona, december 24, Szabó Piroska Gyulaj, január (L Vass Istvánná Decs, december 29, Bogos Domokos Tevel, december 20. Hosnyánszky János Tengelic, de­cember 20. Mónus István Miszla, december 20. Sebestyén István Dunaszentgyörgy, december 20. Párthírek Értesítjük a politikai iskolák H éves propagandista szem'náriutn ve­zetőit, hogy december hó 22-én (ked den) délelőtt fél kilenc órakor » Pártoktatás Házában tartjuk a me­gyei előkészítőt, melyre az elvtár- sak pontosan jelenjenek meg. MB, agit. prop, osztálya. * Értesítjük a politikai gazdaságtan L éves konferenciavezetőket, hogy részükre december 23-án, szerdán délelőtt 9 órakor a Pártoktatók Há­zában konferenciát tartunk. Pontos megjelenést, kérünk, MDP megye! pártbizottság ágit. prop. osztály. Mit jelent az új szakasz? Az új szakasz lényege, legfőbb célkitűzésé a dolgozó nép, elsősor­ban a munkásosztály életszínvona­lának állandó javítása. Pártunk és kormányzatunk a szocializmus gaz­dasági alap.örvényének fokozott ér­vényesítését tűzte ki célul. E tör­vény parancsolóan írja elő. hogy a szocializmus építésével együtt sza­kadatlanul emelkednie kell a dolgo­zók jólétének. A cél a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. E cél elérése érdekében egész sor változás Törté­nik gazdaságpolitikánkban. Miért van erre szükség és milyen változásokról van szó? Pártunk a fordulat éve után. mi­után vezetésével a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság döntő vereséget mért a kizsákmányoló osztályokra és megteremtette a pro­letariátus diktatúráját, rátért a szo­cialista iparosítás politikájára. En­nek az irányvonalnak a meghatáro­zásánál a párt Lenin és Sztá'in ta­nításaira támaszkodott, ennek alap­ján tűzte népünk elé a célt: Magyar- országot fejlett mezőgazdasággal réz délkező ipari országgá kell változ­tatni E célkitűzés feltétlenül he­lyes volt és munkásosztályunkat, dolgozó népünket hősi munkára sar­kalta. Munkásosztályunk megértette, hogy a szocialista iparosítás és ezen belül a fejlett nehézipar megterem­tése a szocialista építés döntő lánc­szeme. Nagyrészt ettől függött egész népgazdaságunk, a mezőgazdaság, s könnyűipar, a közlekedés előrehala­dása is, valamim hazánk védelmé­nek erősítése. A munkásosztály és az egész dol­gozó nép erőfeszítése nyomán ha­zánk hatalmas léptekkel haladt elő­re az ipar, elsősorban a nenéztpir fejlesztése útján. Magyarország Ipari országgá lett. Gyáripari termelésünk a háború előttinek több, mim há­romszorosa: iparunk részaránya — az építőiparral együtt — a társa­dalmi össztermelésben már 1951-ben csaknem 77 százalékos volt. a nem zeti jövedelemben pedig 71.8 száza­lék. Nehéziparunk fejlődését mutat ja, hogy részesedése az 1938-a* 41.2 százalékkal szemben 1952-ben 55.3 százalék volt a gyáripari termelés' ben: 1952-ben a gépipar a gyáripari termelésnek 20.6 százalékát tette ki A gyári és építőipari munkások száma az 1938-as 338.000-ről 1952-ben 800.000-re emelkedett. Az ipar fejlődése tehát hétmérföl des léptekkel haladt előre. De ho gyan alakult közben a mezőgazdaság és a fogyasztásra szánt iparcikkek ' | termelése? 11 Az ipairosítás túlságosan gyors c üteme mögött elmaradt a mezőgaz- i daság, termelése egyhelyben tope- i gott. Az ötéves terv a beruházások 14.7 százalékát szánta a mezőgazda- < ság fejlesztésére és még ezek meg- ! valósítása sem haladt kellő ütemben. I Miközben iparunk a háború előtti- I 1 nek többszörösét termeli, a mező­gazdaság termelése alig ért el az t 1938-as színvonalat. Komoly arány- ( talanság keletkezett tehát az ipar t és a mezőgazdaság között. A fejlő- 1 désben elmaradt mezőgazdaság nem < tudta kielégíteni népünk élelmiszer- i szükségletét. Ez pedig különösen sú- t lyos, ha meggondoljuk, hogy milyen i óriási mértékben megnőtt a munkás- osztály száma és dolgozóink igénye is. De a mezőgazdaság képtelen volt i már lépést tartani könnyűiparunk : nyersanyagszükségletével. A mező­gazdaság elmaradása tehát az ipari fejlődésnek is fékjévé vált. De nem­csak az ipar és a mezőgazdaság kö­zött, hanem az iparon belül Is arány­talanság keletkezett. A nehézipar és különösen a gépipar túlságosan nagy ütemű fejlődése mögött elmaradt a lakosság közvetlen szükségletére ter­melő könnyű- és élelmiszeripar. Hogyan változtat e helyzeten pár­tunk és kormányunk? A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatai a népgazdaság új, helyes arányait szabják meg: új arányokat az ipari és a mezőgazda­ság, valamint az iparon belül a könnyű- és nehézipar között is. A /határozat hangsúlyozza: .......Most az a feladat, hogy iparosításunk hatal­mas eredményeire, viszonylag fej­lett nehéziparunkra támaszkodva fo­kozott erővel lássunk hozzá minde­nekelőtt mezőgazdaságunk elmara­dottságának felszámolásához, a me­zőgazdasági termelés hozamának emeléséhez. Ez a legközelebbi két-há- rom esztendőre a szocializmus építé­sének kulcskérdése Magyarországon. Ez további fejlődésünk döntő lánc­szeme." Fejlődésünk mostani szakaszán te­hát a döntő láncszem: a mezőgazda- sági termelés gyors és jelentékeny emelése. Kormányunk ennek meg­felelően átcsoportosítja a beruházá­sokat: 1954-ben az 1953. évinek több, mint kétszeresét fordítja a mezőgaz - 1 daság fejlesztésére. Számos más se­gítséget is kap a mezőgazdaság.- Ilyen a többi között a fokozott mü­- trágyáéi! átás, a mezőgazdasági kis- I gépek nagy óbb arányú gyártása, a gépállomások fokozott igénybevéte­lének lehetősége az egyénileg gaz­dálkodó parasztok számára, a beszol­gáltatást kötelezettség könnyítése és meghatározása több esztendőre előre, kedvezmények a termelési szerző­dések megkötésénéL Kormányunk feladatként határozta meg a falu t. I áruellátásának állandó javítását.- Ezek az intézkedések erősítik a falu dolgozó népének termelési bizton­ságát, növelik a munkakedvét. Min­dennek célja a mezőgazdaság ter­méshozamának gyors emelése, a ga­bona-, a hús-, a zsírprobléma meg­oldása, másszóval: az élelmiszerbőség elérése. Világos, hogy ez minden munkás, minden dolgozó ember ér­deke, A munkás joggal kívánja, hogy olcsóbb és több hús kerüljön aszta­lára. hogy olcsóbban több zsírt vá­sárolhasson és általában nagyobb bő­ségben álljanak rendelkezésére az élelmiszerek. E jogos kívánság ki­elégítését szolgálja pártunk gazda­ságpolitikája, a mezőgazdaság nagy­arányú támogatása. Változnak az irányok az iparon belül is. A Köz­ponti Vezetőség határozata megál­lapítja: „ ... Szükséges az ipari ter­melés és a beruházások alapvető át­csoportosítása." Ez azt is jelenti, hogy a következő esztendőkben az eddiginél nagyobb súlyt helyezünk a fogyasztási és közszükségleti cikket gyártó könnyű és élelmiszeripar fej­lesztésére. Emellett nehézipari üze­meink is fokozatosat! rátérnek a la­kosság igényeinek kielégítését köz­vetlenül szolgáló áruk gyártására is. A népgazdaság arányainak válto­zásával egyidőben pártunk és kor­mányunk megváltoztatja a nemzeti jövedelem elosztását is, mégpedig a lakosság javára, 1953-ban a nem­zeti jövedelem 58 százaléka jutott 3 lakosság anyagi, szociális és kultu­rális szükségleteinek kielégítésére, 1954-ben a nemzeti jövedelem het­ven százaléka jut erre a célra. Kormányunk ugyanakkor egy sor olyan intézkedést hajtott és hajt vég­re, amelyek máris emelték s folya­matosan emelik a munkásosztály élet színvonalát. Az árleszállítás, a mun­kavédelmi és szociális beruházások növelése, a Munka Törvénykönyvé­nek módosítása stb. világosan jelzik azt az utat, amelyen június óta el­indultunk. Következik-e mindebből, hogy ez­után csökken az Ipar jelentősége vagy háttérbe szorulnak az ipar kérdései? Viszonylag fejlett ipar és különö­sen nehézipar nélkül nem lehet a mezőgazdaságot olyan mértékben fej teszten:, amilyent a Párt Központi „A jövőben méjy jobban ig^yeksatem Pincehely község dolgozó paraszt­jai párosversenyben álltak Ozora község dolgozó parasztjaival az őszi munkák elvégzésében. A ’legutóbbi határszemlén értékelték is ezt a ver­senyt, s kiderült, hogy Pincehely köz ség dolgozói a győztesek. E jó ered­mény eléréséhez hozzájárult a ter­melőszövetkezetek kiváló jó munká­ja. Különösen kitűnnek Pincehelyen a Rákóczi és Alkotmány termelő- szövetkezetek. Teljesítették mély­szántást tervüket és elvégezték a si­lózást is. Nem sokkal maradnak el mögöttük a többiek sem. a Haladás és a Kossuth. Valóban példát mutat­nak a község egyéni dolgozó paraszt­jainak. A példamutatás nem is marad kö­vetők nélkül az egyéniek körében, s egyre szaporodik számuk. Vegyük csak például Pintér József dolgozó parasztot. A begyűjtés terén elért kiváló eredményeiért nem is olyan regen egy répadarálót kapott jutal­mul. Most újabb jutalmazásban része­sült az egyik dolgozó paraszt a köz­ségben. A december 12-én megtartott tanácsülés ünnepélyességét ez az ör­vendetes esemény még csak növelte. Horváth Bertalan egyéni dolgozó pa­raszt kiváló munkájáért, melye’ a begyűjtésben és az őszi szánt7“ tésben kifejtett, egy néprádiót Ka­pott. Öltömmel vette át a jutalmat, s a következőket mondotta: A jövő­ben még jobban igyekszem, s társai­mat is erre buzdítom. Vezetőségének júniusi és októberi határozatai és a kormány Programm ja előírnak. Eredményeink nélkül nem tűzhetnénk célul a közszükség» leti cikkek bőségének megteremtését és ahhoz is, hogy a jövőben mind nagyobb mennyiségű fogyasztásra szánt árut gyártsunk, hogy a me-/ gazdaságot ellássuk gépekkel, mű­trágyával stb., hogy a lakosság a kultúra kincseinek mind nagyobb tömegében részesüljön, szénre, vas­ra, villamosenergiára van szükség. Az iparfejlesztés ütemének (lassí­tása azt jelenti, hogy a következő esztendőkben a nemzeti jövedelem felhalmozásra szánt részéből viszony­lag kevesebbet ruházunk be a ne­héziparba — gyorsabban fejlesztjük a népgazdaságot és a könnyűipart — és elsősorban a már megvalósult be­ruházásokat, létesítményeket igyek­szünk kihasználni. Jelenti azt is, hogy a nehézipar: a bányászat, a ko­hászat, a gépipar elé áhított felada­toknál terveink gondosabban mér­legelik adott lehetőségeinket. És je­lenti azt, amit a Központi Vezető­ség októberi határozata a követke­zőképpen állapított meg: ....... a ne­h ézipar terén most a főfeladat nem a további fejlesztés, hanem minde­nekelőtt a már elért eredmények megszilárdítása." A megszilárdítás alatt pedig, a többi között azt ért­jük, hogy nagyobb súlyt helyezünk a nagyon elhanyagolt karbantartás­ra; a bányászatban például a fel­tárásra, a fenntartásra, a biztonságos üzemeltetésre; a tartalékalkatrészek gyártására, a termelés jó megszer­vezésére, az ütemes, egyenletes terv- teljesítésre. Helytelen volna ebből olyan kö­vetkeztetésre jutni, hogy kisebbek a feladatok, hogy most már kevesebb munkával is elérhetjük a sikert. Most különösen fontos, hogy az ipari termékeket minél olcsóbban, gazda­ságosabban és egyre jobb minőség­ben termeljük. Nem szabad megfe­ledkeznünk a Központi Vezetőség fi­gyelmeztetéséről, hogy a népjólét emelkedése továbbra is mindegyi­künk jó munkájától függ. Attól függ, hogyan teljesítjük a tervet, mennyire javítjuk a minőséget, csök­kentjük az önköltséget, milyen mér­tékben takarékoskodunk. Az űj szakasz tehát nem megál­lás, hanem határozott előnyomulás a szocializmus építésének útján. — A? a politika — mondotta Rákosi elv­társ a Központi Vezetőség október 31-i ülésén —, melynek eredménye­képpen megnő a szocializmust építő . munkásosztály, de az egész dolgozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír. a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a men? nyisége, melyekkel a mezőgazdáság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, miután iparunkat a háború előttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, bemre az élelmiszerek termelését is erősen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari mun kásság életszínvonalát — ez nem le­térés a szocializmus építésének út­járól, hanem túlzotttan gyors ipa­rosításunk folyamán aránytalansá­gok szükséges és elkerülhetetlen ki­küszöbölése, a szocialista építés foly­tatásának egyedül helyes útja fejlő­désünk jelenlegi szte-aszón." E po­litika sikeres megvalósításának ered menyeként megszilárdul államunk alapja, a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság szövetsége, megerősö­dik a párt és a tömegek közötti kap­csolat. Az üzemi bizottságok, a bi­zalmiak jó politikai tömegmunká- val, az új szakasz feladatainak meg­ismertetésével jelentősen hozzájárul­hatnak a nagyszerű célok gyors el­éréséhez. Gábor Pál,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents