Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-31 / 306. szám

L APJA Vnlö moter/üMi Hesedils András elyttfrs beszéde a Masryar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének illésen (2-3. o) X. t,V FOLYAM, 306. SZÁM 4BA Áll F1LLKII CSÜTÖRTÖK. 1953 DECEMBER 31 TOX.NAI Hegedűs András elvtárs a Magyar Dolgosók Pártja Kösponti hesséde Vesetőségének ülésén Hegedűs András elvtárs beszédének első részét tegnapi, szer­dai számunkban közöli ük. Vili. As áUallenyénstés fejtensléaérnl Népünk élelmiszerekkel való »Hatásában a kenyérgabona után a .egnagyobb jelentősége az állatte­nyésztésnek van, mert az élelmi­szerek között fontosság szempontjá­ból a kenyér után közvetlenül az állattenyésztés termékei: a hús, a zsír, a tej, a tojás következik, ugyan­akkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagot szolgáltat a könnyű­ipar számára is: nyersbőrt, gyapjút, stb, Országunk állatállománya a felsza­badulás után gyorsan fejlődött. Dol­gozó parasztságunk, termelőszövet­kezeteink és állami gazdaságaink dol­gozói erőfeszítésének eredményeként állatállományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a felsza­badulás előttit. A hozam azonban hallatlanul alacsony: az állatállo­mány Számához képest a szarvasmar­ha^ és sertéstenyésztés kevés húst. tehénállományunk pedig kevés tejet ad.. Számbelileg ugyanannyi állat- létszámmal, ugyanazon fajtákkal e hozamokat legalább ötven százalék­kal tudnánk emelni a takarmányo­zás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A legfőbb oka az. hogy nem rendelkezünk szilárd ta­karmányalappal, de hozzájárul ehhez az is, hogy az állattenyésztés fejlesz­tésében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok kevésbbé voltak érdekelve, mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen áll ez a szarvasmarhate­nyésztésre, amely jelenleg a legel­maradottabb tenyésztési ág, elsősor­ban azért, mert ezen a területen sér­tettük meg a legdurvábban az egyé­nileg gazdá’kodók és a termelőszö­vetkezeti tagok egyéni érdekeit. A szarvasmarhatenyésztők a szaba- donvágásra átvett szarvasmarháért mindössze 0.50 Ft-tal kaptak többet mint a beadási kötelezettség teljesí­tésében átvettért. Ez nem késztette a dolgozó parasztokat arra, hogy hizlalják szarvasmarháikat, ezért az átlagos vágási súly évről-évre csök­kent és ez soktízezer mázsával csök­kenti a szarvasmarha-tenyésztésből nyert húshozamot. Kü’őnösen súlyos hibák voltak a tehéntartás körül, amit mutat az is. hogy össz szarvasmarhaállományunk növekedése mellett a tehénállomány elmaradt; míg az össz szarvasmarha állomány 354.000-rel meghaladja az 1938-ast, addig a tehénállomány ép­pen csak eléri. A tehénállomány fej­lődését elsősorban az akadályozta hogy a tej begyűjtés kivetése tehe­nenként történt, függetlenül a föld nagyságától és egy-egy tehénre a tej­beadási kötelezettség viszonylag ma­gas — öt-hatszáz liter — volt. A minisztertanács rendeletéi eze­ken a súlyos hibákon részben már segítettek: így jelenleg a beadási ár­nál lényegesen magasabb, több min* háromszoros a szabadfe’vásárlási ár és ez a minőségtől függően még ma­gasabb is lehet. Párt- és tanácsszerveinknek min­dent el kell követniök azért, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövet­kezetek szarvasmarháikat megjavítva vagy felhizlalva adják át vágásra és ezzel a vágási súlyt darabonként rövid idő alatt legkevesebb egy má­zsával felemeljük. Ezen reális célki­tűzésnek az elérése — az összlakos­ságot és még a csecsemőket is figye- lembevéve — közel négy kg-ma' emeli az elfogyasztható hús meny- nyiségét. E cél elősegítése érdeké­ben a szarvasmarhafelvásárlás és vá­gások zömét az eddigitől eltérően a nyári és késő őszi időszakra kell he­lyezni. hogy a dolgozó parasztság ol­csó takarmánnyal tudja szarvasmar­háit feljavítani. A tejbegvüités új rendszere lénye­gesen megnövelte a tehéntartásbar mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek érdekeltségét. A szarvasmarhatenyésztésben a le­hetőségeket növeli az, hogy kiváló hazai szarvasmarhafajtával rendelke­zünk, az u. n. magyartarkával, ame­lyik megfelelő tenyésztői munka me! !ett sok és magas zsírtartalmú tejet is ugyanakkor jóminőségű húst is ad. Fontos feladat ennek a fajtának ‘ovább-fejlesztése és jó tulajdonsá­gai kibontakozásának elősegítése. Szarvasmarhaállományunk minő­sége további javításának célja a tej­hozam növelése és a tej zsírfa úrié­nak emelése. A magyar-tarka tehénfajtának szinte minden egyes egyede ké­pes jó takarmányozás mellett há­romezer liter tejet adni. mégis orszá­gos átlagban a mi tehénállományunk évente átlagosan csak 1400—1600 li­fer tejet ad. A tehenek takarmányo­zásán és gondozásán múlik az, hogy ezen a helyzeten változtassunk és ugyanezzel az állománnyal is sok­kalta több tejet termeljünk. A tejhozamnak átlagosan ötszáz literrel való emelése, ami a takar­mányalap megszilárdítása esetén két- három év alatt elérhető, már lehe­tőséget ad arra, hogy a városban és paluban igazi tejbőséget teremtsünk, mert Így megkétszerezhető az árufor­galomba kerülő tej mennyisége. A. tenyésztési munka fejlesztése érdekében ki kell szélesíteni a törzs könyvezést és be kell vonni nemcsak az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek, hanem az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok teheneit ’s és a törzskönyvezett tehenek szá­mát két-három év alatt legkevesebb százezerre kell emelni. A törzsköny­vezett, azaz a legjobb minőségű te­henek számára kell biztosítani a leg- iobb előfeltételeket, így elsősorban megfelelő mennyiségű takarmányt. Helyre kell állítani a virágzó szarvasmarhatenyésztést Somogy me­gyében a Kapos völgyében. Tolna me­gyében Bonyhád vidékén, Gvőr- Sopron megyében Moson környékén és a Rábaközben. A lótenyésztés fejlesztése érdeké­den elsősorban is azt a nézetet kel! felszámolni, amely szerint a gépesí­tés csökkenti a lótenyésztés fontos­ságát és megengedhetővé teszi a ló­állomány lényeges csökkentését is. Sok tapasztalat mutatja azt, hogv a mezőgazdaság belterjességének nö­velése, a haszonállatállomány emel­kedése még magasfokú gépesítés mellett sem teszi feleslegessé a je­lenlegi lóállomány fenntartását, sőt még annak bizonyos növelését is megköveteli. Lóállományunk fejlesztésénél az állományt számbelileg nem kell lé­nyegesen növelni, hanem a minőség további javítására kell törekedni. A magyar lótenyésztés méltán jóhírű tenyésztésünk és lóállományunk mi­nőségileg elérte a felszabadulás előt­tit, lovaink többsége húzóképesség­ben is, gyorsaságban is megfelelő ál- ’apotban van. Lótenyésztésünkben nagy gondot kell fordítani ménállományunk to­vábbi javítására és a kancaálkxmány nagyobb arányú csikóztatésára, jelen leg ugyanis kancaállományunknak or­szágosan mindössze 38 9 százaléka ad ivente csikót. Ezen százalék feleme­lése öt százalékkal, amely nem le­hetetlenség. évente több mint tízezer db csikóval jelentene többet, amely mind az állomány emelése, mind ex­port szempontjából nagy jelentőség­gel bír. Ennek elősegítésére kor­mányunk elengedi az adót kancák után azon évben, amelyben csíkoz­nak. a törzskönyvezett kancák után oedig két évre. Az ország lakosságának hússal és zsiradékkal való ellátásában a leg­nagyobb jelentősége a sertéstenyész­tésnek van, mely a hússzükséglet.ek kieléeítésében jelenleg lényegesen nagyobb helyet foglal el. mint a S7ja rvasmarha közel kétszerese an­nak. Sertésáűnmánvunk feilesztése- nél a vágási átlagsúly növelése mel­lett a legdöntőbb a takarékos taíkar- mányozás, hogy minél kevesebb és olcsóbb takarmányból minél több húst és zsírt tudjunk előállítani Ezen céfl elérése érdekében to­vább kell javítani sertésállományunk minőségét, feltétlenül fenn kell tar­tani és tovább kell fejleszteni külö­nösen a szánom sót? szempontjából, a magyar mangalicafajtát, amely sok ’sírt ad. Tovább kell fejlesztőn! a már me,g- honosedott na.srv fehér hússertést amelyik szapora és gyorsan fejlődő Sertésállományunknak a! apját a to­vábbiakban is e kAt faltának kell ké­peznie. Emellett Báca-K'skun mexrve déli tárásaiban és Szabolcs mesve szatmári résziben tovább kell fej­leszteni és fel kell vírásoztatnl a Cornwall-serris tenyésztését. A tenyésztők töWrivt'zedes tapasz­talatai kétséabevonhatntlnnul bebizo­nyították. hoev Vülönhőző sertéqfaj- ‘ák keresztezéséből származó növen- d&Vok sokkal éle tiké nősebbek. gyor­sabban Iv'znnk és több a takarmány felhasználásuk. Ezért szélesen el kell •erjeszteni nemcsak állami gazdasá­gokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknál is az ú. n. haszon- ájűatkeresztezést. Ebből a célból a ’-őrségeknek többfajta kant is kell adni. Az állami gazdaságok sertértenvé- szete’nék mintegy 50 százalékát fo­kozatosan törzstenyészetté kell fei- ’oszteni. amelyek nemcsak a termelő szövetkezetek, hanem az egyénileg «azdá’kodók számára Is tudnak ne­vetni tenyészállatokat: kant és koca­süldőt. A luhállomány fejlesztésére mind számbelileg, mind minőségileg nagy gondot kell fordítani és a dolgozó pa­rasztokat az eddiginél sokkalta in­kább érdekeltté kell tenni a gyapju­•“rmelésben. Meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amely most a juhtenyész­tést jellemzi, hogy a juhtenyésztő a tejből — ami a juhnál csak másod- •ermék — közel másfélszerannyi jö­vedelemre tud szert tenpi, mint a föterméklből. a gyapjúból, ezért a gyapjú árát a jelenlegi 14 forintról fel kell emelni 36 forintra. IX. A mpsőgasdasági munkák gépenítPHPről A mezőgazdasági termelés általá­nos felemelése a talaj termőképessé­gének fokozása, az állattenyésztés hozamának növelése nagy mének­ben a gépesítés színvonalának emelé­sétől függ. Mindazok a rendszabályok, melye­ket a mezőgazdasági termelés erőie­kében alkalmazni akarunk, a mező­gazdaság intenzívebbé tételét jelen­tik és egyben növelik a munkaerő­szükségletet. Mezőgazdaságunkban viszont jelenleg is nagy a munka­erőhiány, mert az elmúlt években soktízezer mezőgazdasági dolgozó ment el a városba, az iparba. Ezen kérdésnek egyetlen megoldása a mezőgazdasági munkák gyors gé­pesítése, mert ez megsokszorozza a munka termelékenységét és egyben könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkákat, amelyek közismerten a ’egnehezebb munkák közé tartoznak. A mezőgazdaság gépesítésének ter­vezett üteme az elkövetkező három évben átlagosan évente mintegy 80 000 mezőgazdasági dolgozó mun­kaerejét pótolja. Ez tehát annyit je- ’■ent. mintha 1956 végéig a mezőgaz­daságban dolgozók számát 180 000-rel növelnénk. Ez a gépesítés a mező- gazdaságban nem tesz feleslegessé munkáskezeket, mert a mezőgazda­ság intenzívebbé, belterjesebbé téte- ’évei együtt körülbelül hasonló arány ban nő a mezőgazdaság munkaerő­szükséglete is. A mezőgazdaság gépesítésének szín ’e korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben állami gazdaságaink ban és termelőszövetkezeteinkben^ 'zért a mezőgazdasági munkálatokat elsősorban itt, a mezőgazdaság szo­A juhállományt számbelileg is je­lentősen lehet fejleszteni, éspedig nemcsak ott, ahol nagy-kiterjedésű juhlegelők vannak, hanem szinte az ország minden területén, és a Juhte­nyésztés révén állami gazdaságaink, tsz-eink és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztjaink olyan ta­karmánynyerési lehetőségeket tud­nak kihasználni, amelyet a szarvas- marha vagy a sertés nem hasznosít. Főleg a silózás segítségével nagyobb gondot kell fordítani a juhok téli tartására, mert ez növeli a gyapjú- hozamot és a sznporaságot. Az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a baromfitenyész­tés fejlesztésére is és ennék érdeké­ben meg kell növelni a keltetőkapa­citást és még 1954-ben tizenegy mil­lió naposcsibét kell eladni az egyé­nileg dolgozó párasz’.oknak, termelő- szövetkezeteknek és a városi lako­soknak. A tyúkfélék közül elsősorban a magyar sárga- és a magyar fehérfaj- .akiit kell tenyészteni, mert ez a két fajta a magyar viszonyokhoz jól alkal­mazkodó, jó gondozás és tenyésztés mellett megfelelő mennyiségű to­lást és ugyanakkor jó húst ad. Vá­rosok körüli termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban létre kell hozni — kizárólag tojástermelés cél­iából — nagy Leghom-tenyészeteket is. Az ország lakosságának hússal va­ló ellátásában a haltenyésztésnek százalékosan jelenleg kicsiny a sze­repe, de fejlesztésére nagy lehetősé­gekkel rendelkezünk, ezért nem ha­nyagolhatjuk a! az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Állami segítséggel és támogatással 1956-ra a tógazdasá­gok területét a termelőszövetkezetek­ben a jelenlegi 500 kh-ról mintegy 6500 kh-ra emeljük fel és tovább­fejlesztjük az áll.aimi tógazdaságokat is. Ezzel az összhalhozam 1956-ra or­szágosan el kell, hogy érje a 200 000 mázsát, ami a jelenleginek négysze­rese. összefoglalva: az állattenyésztésen 'relül a fő feladat a hozamok növe­lése, hogy hússal, zsírral, tejjel, to­lással kielégítően tudjuk ellátni la­kosságunkat. cialista szektorában kell gépesíteni, de emellett gépi segítséget kell nyúj­tani az egyénileg gazdálkodó dolgozó oarasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendítését ízért tűzhettük ki célul, mert nép­gazdaságunk ereje, iparunk fejlett­sége a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok baráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazda­ság igényeit megfelelő gépekkel gyor san ki tudjuk elégíteni. A mezőgaz­daság gépesítésére e célra az elkö­vetkező két-három évben a mező­gazdasági beruházásokból legalább hárommilllárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági munkák közül ma a legfontosabb feladat az alap­vető munkák, a szántás-vetés és egyéb talajmunkák gépesítése. Jelen­leg még a mezőgazdaság szocialista szektorában sem sikerült megfele­lően gépesíteni ezeket a munkákat. Igaz ugyan, hogy az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek a szán­tás-vetést szinte teljes egészében gép pel végzik, de a munkák nem meg­felelő időben történnek. Megkésünk a tarlóhár.fással, az őszi mélyszántás­sal és legtöbbször a vetessed is, már­pedig ez a késedelem gabonából kát. holdanként könnyen jelent egy-, ket­tő-, sőt négymázsás terméskiesést is Ugyanezen alapvető talajmunkák­hoz kell a legnagyobb segítséget ad­ni az egyénileg gazdálkodó dolgozo parasztoknak is. Több év tapasztala­ta mutatja hogy az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok jelenlegi fügateUátctteáguk mellett nem bír­nak idejében megbirkózni a nyári ét az őszi munkálatokkal. As idén Is, mig az állami gazdaságok, tsz-ek az őszi mélyszántás tervét de­cember 18-ig 93,3 százalékban telje­sítették, az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok mindössze 6815 száza­iknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézsé­geket okoz — különösen a szocialis­ta szektorban — a kapások megmű­velése. Ezért a nővényápolási mun­kákat az eddiginél gyorsabban keT gépesíteni. E cél érdekében el feel! ’ótaii a mezőgazdaságot négyzetes-ve- tógéppel; de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapásnövényeket, a • kukoricát, napraforgót, és négyzetes­fészkesen keÜ ültetni a burgonyát, addig is, ameddig elégséges számú géppel nem rendelkezünk. A növényápolás! munkák gépesí­tése érdekében növelni kell az Uni­versal-traktorok számát; a gépállo- ' másokat és az állami gazdaságokat olyan munkagépekkel, elsősorban kultivátorokkal keÜ ellátni, amelyek segítségével a növényápolási munkák gépesíthetők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek növényápolási munkáit legalább 45 százalékban gé­pesítsük. A mezőgazdasági munkák között, nagy gondot okoz a megtermelt nö­vények veszteségmentes betakarítá­sa. A betakarítási munkák meggyor­sítása és veszteségmentessé tétele ér­dekében tovább kell gépesíteni a kalászosok aratását, részben kom­bájn, részben anatógép segítségévet. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gépesíteni a füvek és a pillangós­virágúak kaszálását, és hozzá kell fogni a kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarításának gépesítésé­hez is. A mezőgazdasági munkák gépesíté­sében talán leginkább az áilattenyész tésben maradtunk el. Az áilattenyész. tés fejlesztése érdekében meg kell gyorsítani az öndtató berendezéseik gyártását, a iakarmámyelőkészítés. a •akarmány- és trágyaszállítás gépesí- 'ését. A mezőgazdaság gépesítése nagy. le végrehajtható feladat elé állítja párunkat. E feladat teljesítése érde­kében feltétlenül változtatni kell azon a módszeren, ahogy egészen a ’egutóbbi időkig az ipar vezetői, ma­ga a kohó- és gépipari minisztérium is a mezőgazdasági gépgyártást és a mezőgazdaság alkatrészekkel való el­látását kezelték. Eddig ugyanis gép­gyártásunknak ez a fontos területe a mostohagyermek szerepét játszot­ta, és a mezőgazdasági gépgyárakat ’átták el a legrosszabbul anyaggal, ennek fejlesztésére fordították a leg­kisebb összegeket. Ez a helyzet oda­vezetett, hogy olyan egyszerű mező- gazdasági gépeket is, mint a vetőgép. az eke, a kultivátor, nem kielégítő minőségben gyártottak. Ezen a helyzeten gyorsan változ­tatni kell; az ipar elsőrendű felada­tává kell tenni a mezőgazdasági gé­pek, gépalkatrészek gyártását, a me­zőgazdaság gépesítésének biztosítá­sát. A mezőgazdasági munkák gyors gépesítése azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mér­tékben a mezőgazdaságban dolgozó­kon, akik ezeket a gépeket használ­ják, elsősorban a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóin és vezetőin. Meg kell állapítani, hogy a trak­torok kihasználása ebben az évben átlagosan 35 százalékkal emelkedett. Olyan kitűnő traktortsták fejlődtek ki ebben az évben, mint az alsóle- oerdi állami gazdaság sztahanovis­tái; Hegedűs Sándor és Horváth Mi- ’tály, akik december 14-ig 3595 nor­málhold talaimunkát végeztek és ezzel , évi tervüket 408 százalékra tel­jesítették — (sztahanovistáink sike­rnek egyik magyarázata, hogy gé­püket gondosan ápolják, karbantart-* (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents