Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-31 / 306. szám

2 IN A F LO IMS DECEMBER SI Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás az 1. oldalról) lük). — A mezőgazdaságban általá­ban továbbra is rendkívül alacsony színvonalon mozog a gépek kihasz­nálása és különösen tűrhetetlen a helyzet a gépek ápolása és karban­tartása körül, amely sok gépállás­ra, alka.részpazarlásra és a gépek gyors elhasználódására vezet. Nagyon sok gépállomáson az igaz­gató és a főgépész nem ellenőrzi rendszeresen a kötelező folyó kar­bantartás elvégzését. Még mindig <Wéfordul olyan eset, hogy a gépállo­más i igazgató arra a kérdésre, hogy hogyan kell ellenőrizni az I. számú karbantartás elvégzését a munká­ban lévő traktoron, azzal válaszol. hogyr meg kell nézni, nem poros-e a traktor. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet a gépállomásokat irányító felsőbb szerveknél. így a gépállomások megyei igazgatóságai­nál és a földművelésügyi miniszté­riumban. Ez persze nemcsak a szakmai hoz­záértés hiánya miatt van így. Nagy- szerepe van ebben a laza fegyelem­nek. a lelkeüenségnek, ami egyes gépállomásokon ' és állami gazdasá­gokban a traktorosok és műhelymun­kások között eluralkodott és a föld­művelésügyi minisztérium gyenge el­lenőrzésének. A gépállomások munkájának egyik legnagyobb hiányossága az, hogy a gépi munka hatása a termésátlagok növekedésében nem mutatkozik meg. mert a gépi munkák minőségére nem fordítanak gondot. A gépállomások igazgatóinak, főagronómusainak és főgépészeinek jelentős része még mindig nem érti, hogy csak akkor lehet jónak értékelni a gépállomás működését, ha körzetében a terme­lőszövetkezetek és az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok termésát­lagai a munkák gépesítése segítsé­géve) nőnek. Hiába teljesíti a gép­állomás idejében a tervét normál- holdakban, ha mázsákban rossz a? eredmény, ebben az esetben nem di­cséretet, hanem elmarasztalást ér­demel. A mezőgazdaság számára juttatott gépek jobb kihasználása és a mun­kák. minősegének megjavítása, érde­kében mindenekelőtt meg kell javí­tani a traktoristák műszaki kikép­zését és a mezőgazdaság műszaki ká­derekkel való ellátottságát. A trak­toristák jobb kiképzése érdekében javasolja a Politikai Bizottság, hogy 1954-ben az ipari tanulóképzéshez ha­sonló traktorosgépész-képző tanuló- intézeteket kell nyitni másféléves oktatási időtartammal, emellett az idősebb korosztályok és a katonavi­seltek számára a földművelésügyi minisztérium szakoktatási rendszeré­ben 6 hónapos szaktanfolyamokat kell szervezni, ahol a már gyakorlattal rendelkező fiatalok traktoros-gépész oklevelet nyerhetnek. Növelni kell a körzeti és vezető mechanikusok műszaki képzettségét is és számukra az eddiginél hosszabb tanfolyamokat kell tartani és ugyan­akkor nagyobb számban kel! a mező gazdaságba gépésztechnikusokat kül­deni. A mezőgazdaság gépesítése körüli hibák egyik legfőbb oka, hogy a trak torvezetők és mechanikusok a gépál­lomásokon és állami gazdaságokban a rossz szociális ellátás, a munka szervezetlensége miatt gyakran vál­toznak. Ezen a helyzeten is változtat ni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a t.raktoristák és kombájnisták min­dennapi életükön keresztül érezzék, hogy pártunk és kormányunk, a gé­pi munka jelentőségének megfelelő­en, fokozott megbecsülésben részesíti a jól dolgozó traktorost és kombáj­nistát. Ezért meg kell javítani élet- körülményeiket, biztosítani kell szá­mukra a szórakozás lehetőségeit is és munkaközben el kell őket látni meleg étellel. Feltétlenül meg kell erősíteni a gép állomások és állami gazdaságok ja­vítóbázisát, alkatrész- és üzemanyag­ellátását is. A javítóbázis megerősí­tése érdekében a gépállomások és állami gazdaságok javítóműhelyét megfelelő felszereléssel kell ellátni, munkagépekkel, mérőműszerekkel és a javítóműhelyekbe az iparból ön­kéntes jelentkezés alapján megfelelő szakembereket kell átirányítani. Az alkatrészellátást úgy kell meg szervezni, hogy az alkatrészhiány miatti gépállás a minimumra csök­kenjék. Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell a mezőgazdaság szá­mára adott, hatalmas géppark gazda­ságos és takarékos felhasználását a termésátlagok gyors felemelése érde- I kében. lusi dolgozók között. Sőt helyeselni kell azt is, hogyha a járási tanácsok és megyei tanácsok a járás, illetve a megye legjobb mezőgazdasági dol­gozóiból szintén létrehoznak mező­gazdasági termelési bizottságot és velük rendszeres időközökben meg­tárgyalják a járás, illetve a megye mezőgazdasági fejlesztésének legfon­tosabb kérdéseit. A dolgozó parasz­tok tömegeinek bevonása a tervek végrehajtásába az egyik legdöntőbb záloga a tervek sikerének. A dolgozó parasztságra támaszkod­va, a mezőgazdasági termelési bizott­ság segítségével minden járás és me­gye a Programm alapján fogjon hoz­zá saját területén a mezőgazdaság fejlesztési tervének végrehajtásához, de ne csak fejlesztési tervet dolgoz­zon kL hanem főleg konkrét, gyakor­lati intézkedéseket tegyen, amelyek ténylegesen és gyorsan előbbreviszik a mezőgazdaság ügyét azaz dolgozza ki például, hogy melyik községben használja fel a rétek és legelők meg- iavítására szánt összegeket és ki a felelős azért, hogy hol, mennyi gyü­mölcsfát ültet, honnan szerzi hozzá a gyümölcsoltványt hol telepít sző­lőket és üzemi gyümölcsösöket st.b. A mezőgazdasági Programm végre­hajtása érdekében hozott intézkedé­seket haladéktalanul, széles körben ismertetni kell a dolgozó parasztság­gal, hogy mindenki előtt bebizonyo­sodjék, hogy a Programm végrehaj­tása késedelem nélkül megkezdődik. Nem kétséges, hogy ez a gyors és operatív végrehajtás száz és száz­ezer dolgozót mozgósít és állít majd a Programm mellé. A mezőgazdasági termelés gyors fellendítése érdekében a mezőgazda^ sági szakemberek túlnyomó többsé­gét közvetlenül a mezőgazdasági ter­melés irányítására és szervezésére kell felhasználni. Milyen formában tehetjük ezt meg? A legalkalmasabb forma erre két­ségtelenül a gépállomás. Bár emel­lett szakembereket nagy számmal kell küldeni a termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba és a tanácsok apparátusaiba. A gépállomásokon szé les agronómusi hálózatot keli kiépí­teni és a gépállomások agronómusait — hasonlóan, ahogy ez a Szovjet­unióban történik — oda kell kapcsol­ni egy-egy nagyobb termelőszövet­kezetihez. A mexőgasdasógi termelés szakirányításának megjavításáról A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésének célkitűzése meg­követeli, hogy á mezőgazdaságot irá­nyító szervek, a földművelésügyi mi­nisztérium, a megyei és járási taná­csok, továbbá azok mezőgazdasági osztályai munkájában lényeges válto­zás történjék. A mezőgazdaság területén mutat­kozó elmaradás egyik oka az, hogy a földművelésügyi minisztérium és a. ■ volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma is bürokratikus mó­don dolgozott, és részben dolgozik még ma is, munkája nem a feladatok tényleges elvégzésére, a gazdaság'' szervezőmunkára irányul, hanem uta sí tások tömkelegének gyártására és kiadására.- Hozzájárult mindehhez áz is, hogy a központi apparátusok létszáma fe' duzzadt nemcsak Budapesten, hanem a megyei központokban is. Emiatt mezőgazdasági szakembereink jelen­tős része nem vesz részt közvetlenig a mezőgazdasági termelés irányítá­sában, hanem különböző irodákban ül, bürokratikus munkát végez, el­szakítva a mezőgazdasági termelés­től. Ezt a képet, ki lehet egészíteni még azzal, hogy hasonló bürokratizmus és túlzott centralizálás mutatkozik egyéb, a mezőgazdasági termeléssé’ kapcsolatos szerveknél is, különösen a begyűjtési minisztériumban, de a különböző termeltető vállalatok is a szakemberek százait kötik le irodai vagy szakértelmet nem kívánó szer­vezési munkával. A mezőgazdaságfej lesztéstt Prog­ramm nagy feladatot ró a megyei, járási és községi tanácsokra, mező- gazdasági osztályaikra. A mezőgazda­ság területén a túlzott centralizálás azzal járt, hogy a járási és megyei tariácSok és mezőgazdasági osztályaik hatásköre rendkívül leszűkült, min­den kis kérdésben a földművelés­ügyi minisztérium dönt. A földmű­velésügyi minisztérium dönti el je­lenleg is még azt, hogy egyes ter­melőszövetkezetek mely területén lé­tesüljön tógazdaság vagy öntözéses gazdálkodás, hol ültessenek szőlőt vagy gyümölcsöst. A földművelés- ügyi minisztérium haltenyésztési ősz tálya például nemrégen még a ter­melőszövetkezetek tógazdaságainak fejlesztése helyett azzal foglalkozott hogy sörrel, paprikával és borral látta él a haiászszövekezetek csár­dáit. Mondanom sem kell, hogy ez a túlzott, centralizálás az ügyek mene­tét rendkívüli módon megnehezíti és a helyi kezdeményezéseknek nagyon gyakran szárnyát szegi. A megyei és járási tanácsok ha­táskörének csökkentésével együtt ki­sebb lett a felelősségük is a mező­gazdasági termelés fejlesztésében. Ez odáig vezetett, hogy egyes megye’ és járási tanácsok elnökei sokszor a legfontosabb mezőgazdasági kérdé­seket sem ismerik. A somogymegyei tanács elnöke: Dani Imre elvtárs pél­dául nem tudta megmondani, hogy mekkora volt á kenvérgabonafélék termésátlaga megyéjében. A me7.őtúri városi tanács elnöke akkor, amikor a sertéspestis ez év nyarán már 600 sertést pusztított el a városban, még nem tudott arról hogy a területén járvány van. A föld művelésügyi minisztérium egyik ve­rető dolgozójának kérdőjére, méltat- ankodva felelte, hogy honnan tudná ezt, amikor neki még hivatalosan nem jelentették. A mezőgazdasági fejlesztési prog- rammot csak akkor lehet végrehaj­tani, ha megnöveljük a megyei és járási tanácsok felelősségét és egy­ben hatáskörét a mezőgazdaság fej­lesztésében. E célból felül kell vizs­gálni a földművelésügyi miniszté- -ium döntési jogkörét és csak a leg­fontosabb kérdések eldöntését kell meghagyni a minisztérium hatáskö vében, a többit bátran át kell adni a megyei és a járási tanácsoknak, il- 'ef.ve azok mezőgazdasági osztályaira kell bízni. A helyi tanácsok a mezőgazdaság fejlesztésében rájuk rótt feladatokat "saik akkor tudiák kielégítően elvé­gezni, ha végrehajtásukra a tanács ‘agjain kívül szélesen bevonják a me tógazdaság legjobb dolgozóit, terme- ’öszövelkezeti tagokat, egyénileg gaz­dálkodókat, az állami gazdaságok és gépállomások élenjáróit. Csak helye­selni lehet azt a több helyről felve­tett javaslatot, hogy a feladat meg­könnyítése céljából a községi taná­csok mellett hozzunk létre széles mezőgazdasági terme'ési bizottságo­kat, amelyekben résztvesznek a falu dolgozóinak legjobbjai, a termelésben nagy tapasztalatokkal bíró, jól gaz­dálkodó középparasztok és kezdemé­nyezéseikkel segítik a község egész mezőgazdaságának felemelését. Támogatni kell az ilyen mezőgaz­dasági termelési bizottságok létre­hozását, mert ez széles tömegkap­csolatot teremt a tanácsok és a fa­A gépállomásokat specializálni keli: szőlő-gyümölcs-, zöldsiégtermelő vidé­keken például kertészekkel, öntö­zött területeken öntözési szakembe­rekkel kell megerősíteni, akik segí­teni tudják a speciális termelési ágak gépesítését is. Biztosítani kell, hogy a jövő év első felében minden 600 kataszter holdnál több szántóterület­tel rendelkező termelőszövetkezetben dolgozzék a gépállomás állományá­ban lévő megfelelő képzettséggel rendelkező agronómus. A gépállomások agronómusait a termelőszövetkezetekben felelőssé .kell tenni nemcsak a növényterme­lési munkák időben és megfelelő mi­nőségben való elvégzéséért, hanem az állattenyésztés fejlesztéséért is. A jogköröket, azonban úgy kell meg­szabni, hogy ne csökkenthessék a termelőszövetkezetek elnökének és igazgatóságának önállóságát, ne sért. hessék a szövetkezeti demokráciát. A gépállomás agronómusának fel­adata, hogy segítse és támogassa a termelőszövetkezetet, hogy a tudo­mány és az .élenjáró gyakorlat ta­pasztalatai figyelembevételével dol­gozzék. A gépállomások agronómusai segítsék az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztokat is, ismertessék kö­zöttük azokat a módszereket, ame­lyekkel terméseredményeiket fokoz­ni f.udják és segítsenek nekik abban is, hogy idejében megkapják termelé­sükhöz mindaz! a segítséget, amit a párt és a kormány biztosít számuk­ra. A gépállomások agronómusokkal való megerősítése mellett képzett me­zőgazdasági szakemberekkel kell meg erősíteni a nagyobb községek taná­csait is. A mezőgazdasági szakemberek át­csoportosítását a termelésben önkén- es jelentkezés alapján kell végre­hajtani, és a városból falura menő szakemberek számára biztosítani kell háromhónapi fizetést, továbbá meg­felelő lakást és meg kell javítani anyagi feltételeiket. Az egyetemet és középiskolát most végző szakembere­ket kötelezni kell arra, hogy az egye­tem elvégzése után, irányító munka­körben, legalább három évig közvet- 'enül a termelésben — termelőszö­vetkezetben, gépállomáson, állami gazdaságban — dolgozzanak. Erre a rendszabályra kádemevelés szem­pontjából is szükség van, mert sok­évi tapasztalat mutatja, hogy ilyen, a gyakorlati munkában eltöltött évek nélkül a mezőgazdasági szakembe­rek tudása nem tessz teljes. A mező- gazdaság fejlesztése a mezőgazdasági szakembereket nagy feladatok elé állítja, de egyben nagy lehetőségeket is biztosít számukra. Lehetővé teszi, hogy szaktudásukat, tapasztalataikai az egész dolgozó nép javára haszno­sítsák. Nem kétséges, hogy mező- gazdasági szakembereink döntő több­sége — régiek és újak egyaránt — becsülettel eleget tesznek ezen meg­tisztelő feladatnak. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében az eddiginél fokozottabban kell támaszkodni a tudomány legújabb eredményeire. Hazánkban a mezőgazdasági tudo­mány a párt és kormány támogatá­sával a i felszabadulást követő évek­ben jelentős mértékben fejlődött és jelenleg több mint 40 tudományos intézet és kísérleti gazdaság dolgo­zik. A mezőgazdasági tudósok és az élenjáró szakemberek resztvettek a mezőgazdaság fejlesztésére eáfiterjest tett programm kidolgozásában is; tu­dásukkal, tapasztalatukkal segítséget adtak a mezőgazdasági termelés fel­lendítését célzó intézkedések kidol­gozásához. Ugyanakkor hiba lenne nem lát­nunk, hogy mezőgazdasági tudo­mányos intézeteink és kísérleti gaz­daságaink munkájában még sok hiá­nyosság van; a legfőbb ezek között az, hogy gyenge a kapcsolatuk a me­zőgazdasági termeléssel. Ezért a tu­dományos intézeteket közelebb kell vinni a mezőgazdasági termeléshez. A mezőgazdasági termelés általá­nos feliendi lése érdekében mozgósí­tani kell a mezőgazdasági szakem­berek többezerre menő hadseregét, szakmai tudását, tapasztalatait. XI. A falast pártpolitikai munka feladatairól A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítése mindenekelőtt a párt­tagok lelkes és fáradhatatlan mun­kájától függ. Csak a párt képes moz­gósítani a dolgozókat városban és falun egyaránt e hatalmas programm végrehajtására, és irányítani ez*, a hatalmas és sokoldalú munkát, amely a mezőgazdaság rendkívüli el­maradottsága felszámolásáért most kezdetét veszi. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében különösen nagy szerepe van a falusi pártszervezeteknek. Ezek -a pártszervezetek a felszabadulást, kö­vető években sok nehéz harcot siker­rel vívtak meg. ők irányították a földreformot, vezették a harcot a főid megvédéséért, nagy munkát vé­geztek a termelőszövetkezetek meg­szervezésében és a termelőszövetke­zetek megvédésében is. Falusi pártszervezeteink azenban az elmúlt években meggyengülitek: sok tapasztalt párttag került el falu­ról különböző párt- és tanácsfunk­ciókba, a honvédséghez, s a népgaz­daság különböző ágazataiba, az ipar­ba, közlekedésbe ugyanakkor a falu­si pártszervezetek csak nagyon ke­vés dolgozó parasztot vettek fel tag­jelöltnek és párttagnak. Gyengítette a falusi pártszervezeteket még az is. hogy a falvak egy részében sok kis- létszámú alapszervezet alakult egy­séges nagyobb létszámú falusi alap- szervezet helyett. A járási pártbizottságok legfonto­sabb feladata most, hogy felismerve ezt a helyzetet, megerősítsék a falu­si pártszervezeteket, növeljék tekin­télyüket és biztosítsák, hogy az alap- szervezetekben a szervezeti szabály­zatnak megfelelő páríszerű vezetés és pártélet folyjék. A falusi pártszervezetek megerő­sítése érdekében az eddigi szétapró­zott kislétszámú alapszervezetek he­lyett nagyobb létszámú falusi párt- szervezetek létrehozására kell töre­kedni. Faluban külön alapszerveze­tet csak termelőszövetkezetben, gép­állomáson vag>* állami gazdaságban kell alakítani. A többi párttagot egy pártszervezetben kell összefogni. Meg kell erősíteni a falusi szervezeteket, becsületes dogozó parasztoknak a pártba való felvételével is: minden faluban sok olyan dolgozó' paraszt van, aki nemcsak helyesli a párt politikáját, hanem kezdeményezően vesz részt annak végrehajtásában. Falusi pártszervezeteink fontos fel­adata, hogy fokozott gonddal nevel­jék ezeket a dolgozó parasztokat és közülük azokat, akik a párttaggal szemben támasztott követelmények­nek megfelelnek, vegyék fel tagje­löltnek, illetve a tagjelöltségi idő le­járta után párttagnak. A falusi pártszervezetek megerő­sítése érdekében nagyobb szémban kelíl küldeni kommunistákat a fal­vakba a városokból, különösen az iparból; olyan párttagokat, akik is­merik a falusi életet, akik üzemük­ben aktívan résztvesznek a pártmun- kában és akik így képesek arra, hogy a falusi kommunistáknak segít­séget adjanak az elkövetkező nagy feladatok megoldásához. Ilyenmódon egy-két év alatt többezer kommunis­tát kell falura küldeni. A falusi pártszervezetek segítsé­gével a mezőgazdasági termelés fej­lesztési terve végrehajtásába be kell vonni a dolgozó parasztság széles tö­megeit, termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, a gépállo­mások és az állami gazdaságok dol­gozóit. A programm végrehajtása minden községben más és más feladatok vég­rehajtását követeli meg. A helyi adottságokat pedig úgy lehet teljes mértékben felhasználni a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésére, ha a terv végrehajtására igazi népi moz­galom fejlődik ki. amelyben a dol­gozó parasztok száz- és százezrei te­vékenyen résztvesznek. Minden faluban igyekezni kell a pártszervezet körül Létrehozni a be­csületes pártorfkívüli dolgozók cso­portját, bevonva ide nagy számban középparasztokat is; s a pártszerve­zet tárgyalja meg velük, hogy a köz­ség mezőgazdasága fejlesztése érde­kében mit szándékozik termi; velük megbeszélve, az ő tanácsaik, javas­lataik figyelembevételével és az ő se gftségükketl kell megtennie minden szükséges intézkedést a mezőgazda­sági termelés felemelésére. Eger vá­ros 2. körzeti alapszerveaete mellett a pártszervezet vezetősége becsüle­tes pártonkívüli dolgozó parasztok­ból létrehozott ilyen csoportokat, ki­kéri véleményüket. A csoport, mun­kája máris érezhető a szőlőtermelés megjavításával kapcsolatos munkák végzésében. Amikor a dolgozó pa­rasztok meghallották, hogy a. párt­szervezet a szőlőtermeléssel foglalko­zik, a pártnapjon négy-ötszázan je­lentek meg. Nem- kétséges, hogy ha­sonló eredmények lesznek, ha a Ka­pos völgyében a szarvasmarha-te­nyésztést, vagy ha Makón a hagyma- termelést tárgyalják meg. A falusi pártszervezeteknek ko­moly segítséget kell adniuk, a helyi tanácsok megerősítéséhez. A községi tanácsoknak, a mezőgazdasági terme­lés fejlesztéséért folyó harcban na­gyon nagy szerepük van: ők kell, hogy szervezzék és irányítsák mind­azokat a munkákat, amelyek közsé­gük területén a termésátlagok fel­emeléséért, az állattenyésztés fej­lesztéséért folynak. A községi tanácsok ezt a feladatot csak akkor tudják ellátni, ha a dol­gozó parasztság tömegeire tudnak tá­maszkodni. Ezért a falusi pártszerve­zeteknek feltétlenül támogatniok keil a községi tanácsok mellett megala­kuló mezőgazdasági termelési bi­zottságot. Elő kell segíteni, hogy ezekbe a bizottságokba a dolgozó parasztság legjobbjai kerüljenek be és nagy számmal vegyenek részt olyan becsületes, földműveléshez jól értő középparasztok is, akiknek szak­tudása, tapasztalata nélkülözhetetlen a határozat végrehajtásához. A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésére irányuló programm végrehajtásában nagy szerep vár az ifjúságra és az ifjúság szervezetére, a DISZ-ne. A falusi ifjúsági szerve­zet legfontosabb feladatává kell ten­ni, hogy az élen járó módszerek elter­jedését segítse. A falusi DlSZ-szer- vezet számára ebből a szemjxmtbol példaképnek lehet említeni a zalo­rn egye i andráshidai DlSZ-szerveze- tet Miután az andráshidai állami gazdaság teljesítette a silózás tervét, az állami gazdaság lelke* fiataljai összefogva a falusi fiatalokkal aS állami gazdaság silótöltőgépével 70 andráshidai dolgozó parasztnak só- '.óztak A falusi DlSZ-szervezetek tagsága közé is és a vezetőségbe i** az eddiginél sokkal nagyobb szám­ban kell bevonni a földműveléshez jól értő dolgozó perasztíiataiokat to­vábbá termelőszövetkezetek, gépállo­mások és állami gazdaságok, élenjáró fiatal dolgozóit. A pártszervezetek se gítsék a falusi ifjúsági szervezeteket, hogy olyan vezető réteg alakuljon ki, amely helyes irányban tudja ne­velni a falu egész ifjúságát, amely képes bevonni az ifjúságot, a mező- gazdaság feliendi tésért folyó nagy harcba. Fel kell használni és <Í5 tartalom­mal kell megtölteni a földművesszó- vetkezeteket is, hogy a dolgozó pa­rasztok a földművesszövetkezet se­gítségével érdemlegesen tudják elő­mozdítani községükben a növényter­melés és állattenyésztés fejlesztésé­nek ügyét A földművesszövetkeze- eknek különösen nagy szereprük ven a falusi áruforgalom egészséges fej­lesztésében és amellett rajtuk ke­resztül a dolgozó parasztok jelentői termelési segítséget is kaprhatnak, közös daráló létesítésével, közös au­tózással stb. A falusi pártszervezetek a pértem- kívüli dolgozó parasztoknak a párto (Folyiatás a 3. oldzúosj I

Next

/
Thumbnails
Contents