Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-11 / 264. szám
2 N A P L 6 19;-:? NOVEMBER 11 A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról közelebbi 2—3 évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, A szocialista ép tés új A lélekzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az ejért eredmények megszilárdítása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagy arányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy A határozatok végrehajtásának nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyleni és melyek előtt nem kívánunk sze- methúnyni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hogy villamoséi srgia- termelésünknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink . biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárást és így tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert egyes elvtársaink ezeknek a bajoknak a jelentkezését Központi Vezetőségünk határozataira, az új kormány programmjára. szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már nem szorul magyarázatra. hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormányunk, mikor bátor kézzel nyúlt e kérdésekhez, s hogy milyen súlyos következményekkel járt volna, ha idejében bele nem avatkozunk. De nem is ezek a nehézségek az átállás, az' átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, vontatottság, belső ellenál- ' ás melyet elvtársaink egy része a határozatok végrehajtásával szemben tanúsít. A párt és kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. A dolgozók megértették, hogyne határozatok az ő javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari mun kásság jólétének emelését célozzák. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket s ezzel megkönnyítik, e’ő- segítik végrehajtásukat. Az ipar fejlesztés lassúbb üteme végre lehetővé tette a gazdasági vezetők számára hogy körültekintsenek gazdaságuk tá ján, rendbeszedjék üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet, a mun- kásjótléti intézményeket, az~ öltözőket, fürdőket, az ebédlőket, több gon A szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkás-paraszt szövetség, né- ,pi demokráciánk alapja. szakaszába léptünk a szocialista építés új szakaszába léptünk, abba a szakaszba .ahol a mezőgazdaság gyors fejlesztése központi kérdés, ahol a dolgozó nép élet színvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényeinek fokozottabb érvényesülését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy alapvető változás állt be gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. dot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosíthatják, jó, folyamatos üzemeltetésüket, jobban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a selejtet, gondoskodhat nak a munka termelékenységének emeléséről, takarékosabban bánhatnak az anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat esztendő hatalmas ütemű fejlődése közben nem tudtak elég figyelmet szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik most, amikór az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket — olyanok elé, melyeket eddig nem végeztek, és amelyekben nincs gyakorlatuk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozzák az átcsoportosítással, átázással járó nehézségeké.': és vontatottan, immel-ámmal állnak a munkához. Másokat a helyes és célravezető határozatok megértésében és végrehajtásában az gátol, hogy csak saját területüket tartják szem előtt, csak saját gazdasági águk kai törődnek s nem törekszenek arra, hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, von- tatottságát, vagy ellenkezését nem egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, érveket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak nem törekednek arra, hogy megértsék határozataink célkitűzéseit és hatását, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák vég rehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő je- 'entősége az átállásnak. Akadnak azonban olyan elvtársaink is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában jobboldali politikát látnak és azt, hogy az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az efféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk velük szemben. (Folytatás az 1. oldalról.) gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet és fokozatosan visszaszorították a falu szövetkezetellenes kapitalista, reakciós erőit. Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelő- szövetkezetekbe, meghaladja a három ezret. A kilépők között sok az idén. vagy a tavaly ősszel belépett tag, akik nek javarésze még nem is dolgozott kollektívában, és sok az olyan kó- zépparaszt. aki a kezdet nehézsége-: - vei és gyermekbetegségeivel küzdő új, fiatal termelőszövetkezetekben nem találta meg gazdasági számítását. vagy akit elkedvetlenített az e /es szövetkezetekben fellépő ellentét, mely az ottani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe. Rákosi elvtárs ezután hangsúlyozta: iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassítását, beruházásaink átcsoportosítását és átállítását — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére megköveteli az, hogy ilyen rendszabályok nélkül nem tudjuk biztosítani népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését. Népgazdaságunkban a döntő irányító, meghatározó pozíciók az ipar. a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok, a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály államának kezében vannak. Ennek következtében a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalévő azonban, hogy mezőgazdaságunkban még messze túlsúlyban van a kisáruter- melő paraszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisárutermelő gazdaság nem tudja oly mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancsolóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért m«g kell növelni az egyéni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, hogy megkönnyítsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegyük a többtermelésben. Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtermelést elősegítik: a rrjűtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesített vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban is a termés eredménye. Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni kell, hogy elkészítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünket áz ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását máskép, mint iparunk átcsoportosításával. megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet, pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyenmódon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható. \ NÉP helyes alkalmazása Központi Vezetőségünk és kormá- -yunk azon határozatait, melyek a nezőgazdaság fejlesztését és benne i szocialista szektor támogatósa mel iett, az egyénileg .dolgozó parasztság nak az eddiginél ’fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy eív- társunk úgy értelmezte, hogy mi ^ termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásaink még, nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy pártszervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek, s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének e fontos és döntő részét, úgy, ahogy azt kellene. most térő ~ V rá az úgynevezett NEP- re, arra a^. új gazdaságpolitikára,me lyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani. Ez a nézet téves. A NEP-nek megfelelő úi gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a mun kásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NÉP a proletárdiktatúrának arra irányuló politikája, hogy7 ne közvetlen termékcserével, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac útján küzdje le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust építő ipari munkásság, a város jobb ellátásához, jobb élelmezéséhez. Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan meg szorításokkal (szinte teljes állami ga bonamonopolium, az állatfelvásánlá- sok állami monopóliuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kö tése, st)b.) alka'maztuk, amelyek je- ’entékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951. december 1-én, amikor a jegyrendszert megszüntettük, ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszervásárlások ezt szüksé gessé' tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkalmazásának egyik 'egfőbb feladata az lettpvolna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsünk, serkentsük a mező- gazdaság termelését és hassunk oda hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél hibb árut hozzanak a piacra. A több termeléshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a meg növekedett szükségletekről úgy akar tunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a parasztság szabad piacon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a • földművesek, nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést. Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagy ták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat. Azok az intézkedések, tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kéz (letét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kijavítását, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott ked vezimények és előnyök útján többtermelésre serkentik őket, s odahatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő élelmiszerek mennyiség' ’k növelését. Az egyénileg dolgozo parasztok meg is értették pártunk és kormányzatunk nak ezt a szándékát, helyeslőleg, pozi tíve foglaltak hozzá állást és ennek az álilásfogla.’ásnak, valamint a megnövekedett termelési kedvnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy több mint kétszázezer egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tartalékföldekből. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy, hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy „támaszkod junk teljes erővel a szegényparaszt- ságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen." Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aránya). Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szeeényparaszt. aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel. A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban a lenini hármas jelszónak megfelelően változatlanul fontos a középparasztsággal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, áll- juk vele a szövetséget s annak a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásosztály a középparasz tot „a szükségletei iránt tanúsított figyelemes magatartással vonja a maga oldalára", mi is arra törekszünk, hogy számotvessünk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat. Eredményeik megszilárditá-a Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az, amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hasonlíthatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését, s ami ennek köve.kezménye: az élei miszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdasá gunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeztek. A lassított ütem lehetővé teszi a lélekze.vételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tartalékok feltöltését és mindezeknek az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mely- lyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most a legaz a politika, melynek eredményeképpen megnő a szocializmust építő munkásosztály, de az egész dolgozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús. a zsír, a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a meny nyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, miután iparunkat a háborúelőttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük. hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát, — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem túlzottan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szükséges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi sza kaszában. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban és a kohó- és gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egyrésze hat év alatt hozzászokott ahhoz, hogy az ipari termelés tervének ütemét szakadatlanül.— nem egyszer még évközben is, — megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusában is, például terv- és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az, hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszonylik pártunk és kormányunk döntő határozataihoz. nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó'elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget s mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, meg kettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk új módszerekké’,, az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően m6* dosítást végez, egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, tépe- lődnek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van így. Amikor Lenin javaslatára 1921-ben a Szovjetunió{Folytatás a 3. oldalon) in. Továbbfejlődésünk kulcskérdése: a mezőgazdaság tej iesztése
