Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-11 / 264. szám
TOINM NAPI. yrita /vrotrrlttJAt ecvesOurrrK’ TERMELJ TÖBBET, JOBBAN ÉLSZ! AZ M DP TOLNAMEGYEI PA'RTBIZOTTJAGA'NAK* LAPJA 5t. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM ARA 30 KILLER SZERDA, 1053. NOVEMBER II A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 19S3 június28-i határozatainak végrehajtásáról Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a KV 1953 október 31-i ülésén A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülésen tárgyalta meg a politikai bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról s a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtárs. a Központi Vezetőség első titkárának beszédét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953. június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkásosztály viszonyát, általában rontották a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály, de az egész lakosság élet- színvonalára és súlyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak. Közpofliti Vezetőségünk ezért egy sor határozatot hozott pártunk vezetésének megjavítására, pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály veae'ő szerepének fokozottabb biztosítására. a munkás-paraszt szövetség további megerősítésére. Ezek a határozatok megvilágították a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális problémáját és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült újykérdéaeit és a belőlük folyó új feladatokat. Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalának és gyakorlati munkájának alapvető feltételeit Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját, A K. V. határozatainak új célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot. A határozatok megtárgyalása folyamán és ezek következtében frissebb, egészségesebb légkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt új szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a pártonkívüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nyíltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a K. V. határozatainak nyomán javulás mutatkozik a pártmunkában és ezen túl, van javulás a párt és a munkásosztály, a Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkánk homlokterébe állítják a kritika-önkritika, az alulról jövő bírálat és a pártdemokácia biztosítását pártunk minden területén. — A kritika-önkritika, a pártdemokrácia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorult a mi pártunk gyakorlatában. Emiatt elvtársaink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, különösen hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az ilyen elvtársakat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra és azok kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület né'kü’ végzi munkáját. Ezek az elvtársak elfelejtik,, hogy pártiunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában, az új szakasz gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában, valamint a párt és az államvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg. Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges, állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk fő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás ütemét,.mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit, és ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait, lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését. E célkitűzések megvalósítása erősíti pártunk befolyását, megnöveli munkásosztályunk tekintélyét, vezetőszerepét a munkás-paraszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkás-paraszt szövetséget. A határozatok óta eltelt négy hónap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Központi Vezetőségünk a határozatokban lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult. párt és a paraszti tömegek viszonyában is. Ugyanakkor már érkeznek hozzánk jelzések, melyek felhívják figyelmünket arra, hogy egyes pártfunkció náriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem kpveti a feltárt hiányosságok kijavítása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, újra nem veszik figyelembe a pár tválaszímárnyon vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat. vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek, stib. Helyenként a pártdemokrácia, a kritika- önkritika kérdését aféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéletünk szerves, elválaszthatatlan részének.. Azt is tapasztalhattuk, hogy a K. V. határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a pártéletet, de ugyanakkor befeléfordulást idézett elő. En nek következtében nem egy helyen gyengült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezeteink figyelme a termelésről. a bátor önkritika pártunknak — és az összes kommunista pártoknak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1945—46-ban, amikor az ellenséges osztályokkal még nyíltan folyt és még nem dőlt el a harc, ami kor önkritikánkra, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, mondván, hogy „lám, a kommunisták magúk is bevallják, hogy tévedtek." Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhettünk nyíltan gyengeségeinkről, mert el vo’ tunk szánva, hogy leküzdjük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette: „Mindazok a forradalmi pártok, melyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elfoiza- kodtak és nem tudták meglátni, hogy miben rejlik erejük és féltek beszélni gyengeségeikről. E*s mi nem pusztultunk el, mert nem félünk feltárni gyengeségeinket és megtanuljuk leküzdeni gyengeségeinket." Mi megfogadtuk Lenin tanácsát: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességeit osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni. okait feltárni, kielemezni a helyzetet. amely a -hibát szülte, pontosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt és azután a tömegeket is." Központi Vezetőségünk, ennek a lenini tanításnak szellemében járt el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidolgozta a rendszabályokat. melyek alkalmasak kijavításukra. Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép arról, hogy nem hunyunk szemet a bajok felett, hogy meglátjuk a hibákat és hegy megkeressük, kidolgozzuk a segítés módiál. A bajok ez őszinte, kendőzetlen feltárása a biztosíték a dolgozó nép szemében arra. hogy segítünk a feltárt, a megállapított bajokon. Az ilyen termékeny, teremtő kritika és önkritika erősíti i párt tekintélyét, szorosabbra fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép viszonyát. A széles pártdemokrácia "nél- •kül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kell juttatni. ha a7,t akarjuk, hogy dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltessék irányunkban. Rákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a K. V. határozatainak megtárgyalása következtében jelentősen megnőtt pártunkban az ideológiai kérdések iránti érdeklődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elméleti munkájának terü- 'etén a leglassúbb, komoiy eredmény ről vagy éppen fordulatról e téren szó sincs. Azoknak a határozatoknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk a párt ideológiai és elméleti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a kezdet-kezdetén áll. Politikai bizottságunk e téren még nem tudott lényeges változást létrehozni. Maga a politikai bizottság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek hidha'ó be. hogy a Szabad Nép és a Társadalmi Szemle, de egyéb lapja ink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve — még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fejlődésünk új szakaszával kapcsolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű, haladást szolgáló ideológiai viták, melyeknek szükségességét a K. V. határozata megállapította, még mindig nem indultak meg. A Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtásából rendkívül jelentős feladatok hárulnak a szakszervezetekre és a DISZ-re, amelyek még csak a kezdő lépéseket tették meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a határozatok hatását a párt életére: összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i határozatai minden tekin tetben helyeseknek és eredményesek nek bizonyultak. Hatásukra javult erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tudatosabbá vált a pártban a tömegmunka és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, sziiár dabbá vált a párt politikai, szerve zeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége. Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Központi Vezetőség idevágó haAzok az intézkedések, amelyek Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak, — árleszállítások, lakás- építkezés. tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mező- gazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a munka és egészségvédelem megjavítása — ismeretesek. Mind e rendszabályunkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett. A megtett intézkedések következtében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953. második fe lében egy milliárd forinttal növekszik. Ezen kívül például a békekölcsön összegének csökkentése a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy hétszáz millió forinttal növelte. Eddigi intézk«jpseink következtében a munkások, alkalmazottak és másrészt a parasztság már ebben az évben mintegy négy milliárd kilencszázmillió forintot kitevő különböző kedvezményben részesíti. Az eddig megtelt intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak kü'ön-kü- ön mintegy három milliárd forintot kitevő megtakarítást biztosítanak. A Központi Vezetőség és , a kormány határozatának megfelelően Budapesten és az ipari városokban augusztus 1-én megkezdődött az épü’etek tatarozása és a felemelt lakásépítési Programm végrehajtása. A párt és a kormány határozatainak nyomán folyik az ipari termelés '■s a beruházások átcsoportosítása. Ezzel biztosítjuk a könnyű- és élelmiszeripar terhelésének növelését — tehát a fogyasztási és közszükséglet' rtkkek mennyiségének növelését, mi nöségének javítását és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954. évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehézipari beruházások, ugyanakkor “z eddiginél gyorsabb ütemben fei- ’ődik a könnyű- és éle’m'szeripar ‘ermelése. lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és termelési iavak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítanunk kell. hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon 'oarágak termelését, amelyek a me- ’ögazdaság fejlődését segítik elő. Rá kell mutatnunk arra. hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. — Gyakori eset. hogy a beruházás esők 'centese alig haladja meg azt az ősz- szeget. melyet az illető minisztérium A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiség: növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után. hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolIározatainak párté'.etünkbe való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően meg a jövő kérdése. Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd a határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei 'esznek. anyaghiány, vagy kapacitáshiány miatt úgy sem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását. A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történt, mely a kedvezményeknek egész sorát tartalmazta. Különösen fontosak azok a kedvezmények. melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentése, a hátralékok elengedése révén jutott, valamint pz a rendelkezés, amely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, ogvszerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve javult. nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák részéről egyre fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített vetémagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a- lartalékföldek hasznosításának sikeres menete. Október közepéig, a körülbelül nyolcszázezer katasztrális holdat kitevő tartalékterületből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó), már kilencven százalékot ötéves időtartamra bérbeadlak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartalékföld. Ebből egyénileg gazdálkodók 430 ezer katasztrális holdat béreltek. Egyénileg gazdálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60.000 katasztrális holdat. A tartalékföldek bérbevevése egyik fontos mutatója a párt- és kormányhatározatok helyes- • ságének. Végrehajtásra kerültek azok a határozatok is, melyeket Központi Vezetőségünk és kormányunk a nép demokratikus állam és a lakosság közötti helyes viszony létrehozására, a törvényesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere, feloszlattuk az 'ntornálótáborokat. megszűnt a kite- ‘epítés. létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a legfőbb ügyészség. Bár még most is előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a ha'óságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tartsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt keli szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren; az adófizetési éi a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hiánytteljesítésénél. hat, a termelőszövetkezetek ös^ze- ellenségei sorompóba léptek és á'ta- iénos támadásba mentek át. A termelőszövetkezete k megerősítésé-e hozott sorozatos kormányintézkedések segítségével azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve, a termelőszövetkezetek pártonkívüli aktíváival összefogva, egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti (Folytatás a 2. oldalon) I. A Központi Vezetőcég júniusi határozatainak végrehajtása a pártéletben A bírálat-önbírálat és a pártdemokrácia biztosítása pártmunkánk homlokterében II. A dolgozók életszinvona’ának emelése A termelőszövetkezeteink megszilárdítása
