Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-05 / 260. szám

WÜkprnutiltomrmerikieTmn I A MAJ SZAMBANs A Lengyel Egyesült Munkáspárt Käzpenti Bteetteaga kilencedik teljes ülésének tézisei (2. o.) — A külpolitika hírei (2. o.) — A nagy tűzfény (2. o.) — Kéz a kézben — a hő termésért (3. o.) Mi újság Pakson? (3. o.) — Miért megy vontatottan a vetés Xagydoregon ... (4. o.) — Száz éve halt meg Garay János (4. o.) — Kiállításra készülnek Tolna megye képzőművészei (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI N A K L A P J A *** m X. ÉVFOLYAM, 2«fl. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1#53 NOVEMBER 5 V párfaklívák a pártvezetőségek legfőbb támaszai VERSENYBEN NOVEMBER 7-K E A sárpiüsi gépállom**« traktorosai terven felül veinek A sárpilMi gépállomás­nak a 14 termelőszövet­kezetnél 1319 hold gépi vetést kellett elvégezni október 20-ra, ezt el is végezték. De a termelő- szövetkezetek vetése azon ban nem fejeződött be. A gépállomás traktorosai azt a fogadalmat tették no­vember 7. tiszteletére, hogy terven felül is vet­nek. Október 31-ig 219 holdat vetettek terven fe­lül. Az összes vetésből 448 holdat keresztsorosan. A terven felüli munkával példamutatóan veszi ki ré szét Farkas László, aki a illő hold tervével szemben 285 holdat vetett. Daimandon a Szabadságbarcos- brigád vezet A dalmandi gépállomás traktoros brigádjai a ta­vasz óta versenyeznek egymással, azzal a célki­tűzéssel: ki lesz a tervek teljesítésének győztese, melyik brigád teljesíti előbb éves tervét, ki ad több segítséget a terme­lőszövetkezetek tagjainak. Ezelőtt két héttel a bri­gádok felújították verse­nyüket. November 7-re valamennyien azt a foga­dalmat tették, hogy telje­sítik őszi tervüket, mely­nek határideje november 30-án jár le. A gépállomás vezetőségének a legutóbbi értékelése szerint a Sza­badságharcos-brigád ve­zet. Őszi tervét 102 száza­lékra telejsítette, s egy­ben teljesítette a novem­ber 7-re tett vállalását is. A brigád vezetője Jónás Gyula. A kajdaesi Március 9 tsz 129 százalékra teljesítette vetést cry ét A kajdaesi Március 9 termelőszövetkezet tagjai elhatározták, hogy jövőre emelik az egy munkaegy­ségre eső jövedelmet. En­nek érdekében több kalá­szost vetnek — és főleg időben. Elhatározásukat végre is hajtották, őszi kalászosuk vetéstervét 129 százalékra teljesítették s október 20-án befejezték. A termelőszövetkezet tag­jai ezzel a november 7- re tett fogadalmukat va- lóraváltotték. A rácegresi Illyés Gyula tsz tagjainak fogadalma A rácegresi Illyés Gyula termelőszövetkezet tagjai ezelőtt egy hónappal nem dicsekedhettem jó erdemé- nvekke!. Mindenki úgy beszélt róluk a megyében, mint a paksi járóé legrosszabb szövetkezetéről. Most azoir bau más hírek járnak az „Illyés Gyuláról" is mégpedig az. hogy a paksi járás egyik legjobb termelő.szövetke­zete lett. Ez így is van. A tag0m munkához láttak, hogy visszaszerezzék szövetkezetük jó hírnevét. Annak elle­nére hogy a vetéstervük teljesítését sok nehézség kö­zepette kellett elvégezni, megállták helyüket. Október 31-:e 95 százalékra teljesítettéy előirányzott vetési ter­vüket. Ugyanezen a napon meglóg adták, hogv egv percet sem késlekednek, a még hátralévő Öt százalék vetést november 7-re elvégzik. P. Fülöp József a vetés melleit beadási kötelezettségét is teljesítette Lapunk október 30-i számában a „Meddig vár­nak a vetései Tolnanéme- din" című cikk foglalko­zott az őszi vetés ered- món3reivel és hiányosságai val. Kevésbbé jól dolgo­zó parasztok között emlí­tette a cikk P. Fülöp Jó­zsef 14 holdas do! gozó parasztot is. P. Fülöp Jó­zsef azonban az elmúlt 3- 4 hap alatt munkájával erősen megcáfolta a ko­rábban közzétett hírt, mert. befejezte árpa, rozs és búza vetését, és be­adási kötelezelNégét. is teljesítette. .Jó . lenne, ha P. Fülöp József példáját követné Kun tier Ignác 2 holdas, Sörös Mihály 7 holdas és a többi dolgozó paraszt, akik még mindig nem vetettek, csak várnak és várnak. Silósnak a kölesdi dolgozó parasztok Dolgozó parasztjaink legnagyobb része megér­tette a silózás jelentősé­gét, Egyes községekben a dolgozó parasztok maguk erejéből készített földgö­dör silókba szecskázzák a takarmányféleségeket,,. — hogy biztosítani tudják ál­lataik számára a téli ta­karmányt. Kötesd község dolgozó parasztjai tudják, hogv az idei év bőséges abrak és szálastakarmány termése ellenére is szükség van silótakarmány készítésére, mert silóval az állatok takarmányozását változa­tossá lehet tenni, jó ét­rendi hatást vált ki és a silózott takarmányban az ■,Ä" vitamin teljes érték­ben megmarad. Adorján József 6 holdas dolgozó paraszt 6 köbméter silót készített a tervezett 1.4 köbméter helyett. Bátai Lajos, Pintér János, Sza­bó Sándor és Qsz Ferenc együttes erővel készítet­tek silógödröt és 5 köb­méter takarmányt már be is silóztak. Uj győzelmek forrása . . . Figyelmes munkásarcok hajolnak a hajszálnál is vékonyabb selyemszálak fölé. Mintha ezer pók sző­né vékony hálóját, úgy tekeregnek a sárga se­lyemszálak. így megy ez már több évtizede. Sok- mrllló méter fonalat ké­szítettek már el a tolnai selyemgyárban, s abból sok-sok méter suhogó selymet, ruhát. A fonóte­remben már az ajtó fe­letti felíx'ás is hírüladja, hogy forradalmi műsza­kot tartanak a dolgozók. A gépek és a dolgozók talán még gyorsabban dolgoznak, mint máskor. Mennyivel több kiló se­lyemfonalat termelnek a forradalmi műszak alatt? Mennyi kiló terven felüli fonallal segítik elő a kor- mányprogramm megvaló­sítását? Mindez esak a dolgozók munkájától függ.... ök pedig már az első napon bebizonyították, hogy jól akarnak a forra­dalmi műszakban is dol­gozni. A gyár kollektívája a november első munka­napjára előírt tervet 100 százalék felett teljesítette. A dolgozók állják szavu­kat: Sütő Lászlóné 116 százalékot teljesített, Zsol nai Jánosné pedig a for­radalmi műszak első nap­ján a legjobb minőséget gyártotta. Hétfő, a forradalmi mű­szak első napja, emléke­zetes marad, különösen a déli röpgyűlések, amikor arra tettek fogadalmat, hogy túlteljesítik novem­ber havi tervüket. Az ok­tóberi eredményes munka után új sikerek, új győ­zelmek eléréséért indul­tak harcba a tolnai se­lyemgyár dolgozói. FORRADALMI MŰSZAKON. Pártszervezeteink pártunk napi politikájának gyakorlati végrehaj­tói, megvalósítói. így tehát nem kétséges, hogy komoly feladatokkal kell megbirkózmok. Ezzel minden egyes párttag tisztában van, tudják, hogy például az egyes községek be­gyűjtéséért, szövetkezeti mozgalmá­ért, vagy akár a dolgozó parasztok jogos sérelmeinek orvoslásáért, üze­meinkben a tervek teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért és így to­vább, a pártszervezeteket terheli el­sősorban a felelősség. Rákosi elv­társ is ezt tanította: „Mindenért, ami ebiben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk felelősek." A hiba, ami általános megyénk­ben, ott kezdődik, hogy párttagja­ink egyrésze a pártvezetőségben és a párttitkárban látja a pártszerve­zetet és nem az egész tagságban. Azt tartják: azért! van a pártvezetőség, hogy foglalkozzon az a pártügyek­kel és ne a tagokra igyekezzen „rá- •ktanni" a feladatokat. Gyökeresen té­ves ez a nézet. A feladatok végre­hajtása nemcsak a pártvezetőségek munkáját, követeli meg, hanem az »egész pártszervezet erejét, a párt- szervezet ereje pedig a párttagok összességének áldozatkész munká­jából, aktív tevékeny-kedéséből te­vődik össze. A pórtvezetőség felada­ta elsősorban a tagok munkájának megszervezése, irányítása, ellenőr­zése. A párttagok aktivitása természete­sen nem a véletlen eredménye, ha­nem a pártvezetőség munkájától függ. Attól, hogy hogyan mozgósítja a párttagokat az egyes feladatok elvégzésére. Amikor egyik-másik pártíitkár siránkozik, hogy nem ké­pesek megoldani az előttük álló fel­adatokat, akkor valójában nem a pártszervezet gyenge, hanem ennek az erőnek a mozgósítása, kihasználá­sa nem megfelelő, vagyis hiányos a pártvezetőség munkája. A bölcskei Vörös Október tsz párttiiikára Klá­rik elvtárs -néhány héttel ezelőtt pa­naszkodott, hogy a csoportban azért nem megy a betakarítás és a vetés, mert a tagság jórésze reggeli óráit hiábavaló beszélgetéssel tölti el és ezt nem tudják megakadályozni. Azt még véletlenül sem lelhetne mon dani, hogy kislétszámú ez a párt- szervezet, mert a csoport tagságá­hoz viszonyítva talán az egész já­rásban itt van legtöbb kommunista. A hiba tehát nem innen adódott, hanem amint kiderült, a pártveze- töség „parlagon hagyta a jó termő földjeit": egyetlen egy párttagnak sem volt konkrét pártmegbizatása, esak annyi, hogy „végezzenek agi- tációt". Az pedig természetes dolog, hogy az ilyen általános, jóformán sem­mit sem mondó „pártmegbizatás" nem hozott eredményt. Elmosódott a felelősségérzet az agitációért, sen­ki sem tartotta szívügyének oda­állni a beszélgetők közé és megma­gyarázni nekik: a betakarítás halo­gatása mindanmyiok kárát jelenti és éppen ezért jobb lenne, ha a be­szélgetés helyett munkához látná­nak. A párttagok munkája akkor lesz eredményes, ha aktivizáljuk őket, vagyis konkrét feladó:tál lá­tunk el minden egyes párttagot. — Ilyen feladat akad bőven, csak kö­rül kell nézni a portán. Termelő- csoportjainkban kivétel nélkül akad­nak olyan tagok, akiknek „nem a jobbik oldaluk o munka", gyakran igazolatlanul hiányoznak, nem ügyel nek a minőségre. A pártvezetőség­nek ilyenkor az a teendője, hogy bízzon meg egy párttagot egy-egy ilyen notórius nemdolgozó nevelé­sével. Másutt nincs senki, aki a fia­talsággal rendszeresen foglalkozna, vagy segítené például a párjokta- tásiban résztvevő gyengébb hallga­tók tanulását. így fordulhat elő, hogy a tömegszervezetek csak pa­píron vannak meg, a valóságban nem működnek, nem segítik a napi fel­adatok megoldását, vagy a sze vtí- náriumok egyes hallgatói nem fej­lődnek eléggé. Nem megoldás az a módszer sem, amelyet számos pártszervezetünk '-ly szívesen alkalmaz: taggyűlésen pon­tos feladattal bíznak meg egy-egy párttagot, sőt még jegyzőkönyvezik is. Azt gondolják, hogy ezzel elintéz­tek mindent. Ha valaki ellenőrzi munkájukat, nagy előzékenységgel mutatják a jegyzőkönyvet: a fel­adattal megbízottak neveit. Arról azonban már nincs tudomásuk, hogy feladataikat hogyan hajtották vég­re az egyes párttagok, mert az el­lenőrzésről megfeledkeztek. A jó munkának, a kiadott feladatok vég­rehajtásának pedig egyik legfonto­sabb alapja az ellenőrzés. Nem elég, hogy a pártvezetőség feladattal bíz­za meg a párttagokat, hanem szin­te naponként kell ellenőrizni, hogv mit hajtottak belőle végre, hogyan látják el teendőjüket. Az ilyen el­lenőrzések során a hibákat is még időben észreveszik és meg tudják gátolni tanácsaikkal, segítségükkel annak tovaterjedését. Éppen olyan ez, mint a 'betegség: ha az orvosok időiben észreveszik, könnyebben tud­ják gyógyítani és ezáltal nem jelent nagyobb veszélyt sem. A pincehayi pártszervezet munkája jó példa er­re. A pártvezetőség adott ugyan feladatokat az egyes párttagoknak, de hogy végrehajtják, vagy nem, az­zal már nem törődött. így elmosó­dott a felelősségérzetük azoknak az elvtársaknak, akiket feladattal bíz­tak meg, segítséget sem kaptak és nem is hajtották végre a pártmeg- bizatásukat. Egy-egy pártmegtoizatást végrehaj­tani megtiszteltetés. Ezt azonban csak akkor érzik az elvtársak, ha látják, hogy a vezetőség is komo­lyan foglalkozik azzal a kérdéssel, vagyis ellenőrzi a munkát, segítsé­get, tanácsokat ad hozzá, tovább menve: megbírálja, vagy megdicsé­ri taggyűlésen is azokat, akiket elő­zőleg valamilyen feladattal bízott meg. Ha a pár.vezetőség valakit megbíz egy feladattal, az semmieset­re sem szabad, hogy csukott fülek­re találjon. Ezt úgy érheti el a pártvezetőség, ha elbeszélget az elv- társakkal annak a feladatnak fon­tosságáról és amennyiben hanyag­ságról, felelőtlenségről van szó, úgy a felelősségrevonást is alkalmazza. A párttitkárok, a pártvezetőségek tagjai gyakran azzal érvelnek, hogy nem bízhatják másra á feladatok megoldását, mert a többi párttagok még „fejle.lenek." Ez a vélemény nemcsak egyszerűen helytelen, ha­nem káros is, pártszervezeteink erő­södésének egyik legnagyobb fékje. Aki pártunk soraiba kerül, annak fejlettsége természetesen nem éri el a párttitkárok, vagy a vezető funk­cionáriusok „színvonalát". De azt kell szem előtt tartani, hogy a kommunisták eddig is harcokban születtek meg és ezentúl sem vár­hatjuk, hogy „készen születnek". Az egyes párttagok fejlettségéhez mér­tan bátran adjunk nekik megbíza­tást. Természetesen ügyeljünk ai-ra, hogy ez ne haladja meg erejüket, mert akkor legfeljebb csak kedvüket vennénk el. Az első sikerek a párt- munkában bátrabbá teszik párttag­jainkat, kedvet adnak nekik a to­vábbi munkához és ennek alapján fokozatosan nagyobb és nagyebb feladatokkal bízhatjuk meg őket. A lényeg az, hogy ne legyen párt- szervezetieinknél olyan párttag, aki­nek nincs valamilyen pártmegbizatá­sa, aki neim végez pártmunkát. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor nem kell félnünk attól sem, hogy vala­milyen párt- vagy kormányhatáro­zatot nem tudtunk megvalósítani, akkor rtem kell félni, hogy egyik­másik községben szégyenteljesen el­maradnak a vetéssel, vagy a beta­karítással. Por mindenütt... Kint a gyáron kívül a szél kavarja fel az út porát. A kora reggeli félhomály és <r ha­talmas por miatt csak elvétve látni hogy a messzeségben valami fény­lik, valami világít. Aztán odaérünk a kendergyárhos. Csend van min­denütt, alig egy-két ember mozog <iz épületek körül. Dunaföldvéri Kendergyár: no­vember 2, reggel fél hat. l'árós emberek, asszonyok, lá­nyok sietnek a gyárba. Először (dig egy-kettő, utána mind többen jelen­nek meg a gyárhoz vezető úton. Az asszonyok karjukon vagy kézmi vem've hozzák magukkal kicsinyei két. Első útjuk „ bölcsödébe veret. Ott leteszik az apró emberpalántá- ft«f. megcsókolják, megölelik őket, a kicsinyek még egy utolsót -inte­nek, a gondozók az ágyba fektetik őket, a szillök pedig megelégedetten, moscAyaó arccal sietnek munkagé­pük mellé. Nagy nap ez. Ma kezdik « forradalmi műszakot. A kora reggeli csendbe 0 gyár gőekűrije rikolt bele: háromnegyed hat. Már csaknem mindenki a gépe m-7°,ff áll. Készítik elő az anyagot: r a tört kendéik ér éket válo­gatják, törősök kenderrel teli kis­vasúti kocsikat tóinak a munka­terembe. Közben újból megszólal a gőzkürt: hat óra. Nagy sercegéssel, surrogással in­dul meg a hatalmas gőzgép lend­kereke, ezzel egyidöbén a hatalmas transzmissziós szikik is mtakajiják a munkagépeké*. Puha Lászlóné, a.z egyik legjobb tilós már egy marok kendert fari gz alig forgó gén kései, alá. Azután mintha géppuskák szó­lalnának meg, úgy kattognak a tiló. kések a keményen tartott kender alat t. Megkezdődött a forradalmi műszak!... November 2, délután háromne. gyed kettő. Leállnak a gépek, a tilósok kötél­be kötik napi munkájukat és viszik a mázsára ... Vájjon mennyit ter­meltek? A mázsára egymásután ke. rülnék a súlyok. Aztán Bán elvtárs, a müv-ezöő már mondja is: Puha Lászlóné 120 százalék. Utána « töb­biek ... Kővári Jánosné, Móló György, Molnár Dessőné 117 száza­lék, de a többiek is valamennyien teljesítették tervüket. fiikerült az első forradalmi mű­szak, győzött az ember, az öntuda­tos dolgozó. A törő .üzemrészben három brigád vezető hajol « papír fölé: számol­ják. hogy mennyi kendert törtek. A brigád vezetők köré csoporlgsiú- nah a brigád tagjai és kíváncsian lesik, vajion áll ók-e szavukat. A számítás és a 8 ómi kemény mun­ka meghozta az eredményt. Á Béke. brigád 189 százalékra teljesítette napi tervét. A Táncsics és Petőfi. brigádok mindössze három száza­lékkal maradtak el mögötte. A délelőttös műszak dolgozói ki­emelkedő eredményt értek »1 a for­radalmi műszak első napján. És a déhrtánosok? ők is. November 2, délután két óra. Frissen, lendületesen indul újból u. munka. A délelőttösök helyét már felváltották új, pihent dolgozók. Új­ból folyik tovább negyedórái, meg­szakítás után a harc a forradalmi műszak sikeréért, az adott szó wt- lóraváhásdé-rt,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents