Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-27 / 252. szám

2 1953 OKTÓBER 27 ____________________________________________NAPES_______ A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései ^aSy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén A magyar mezőgazdasági tudo­mány legkiválóbb képviselői és a termelésben legjobb eredményt elért gyakorlati szakemberek értekezletén Nagy Imre elvtárs. a miniszterta­nács elnöke, az MDP politikai bi­zottságának tagja tartott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszédének kivo­natát az alábbiakban közöljük: Tisztelt értekezlet! Népköztársaságunk minisztertaná­csa nevében üdvözlöm Önöket. A mai értekezletet azért hívtuk egybe, hogy elhatározó léoést te­gyünk mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében kormánvprogrammunk- ban kitűzött feladatok megoldása te­rén. Annakidején pártunk központi vezetőségének határozata alapján kormányprogrammunkban kifejtet­tük, hogy népgazdasági tervünkben végrehajtandó mélyreható változá­sokkal. a kormány gazdagságDoliti- kájának fő célkitűzésévé a dolgozó nép életszínvonalának állandó eme­lését tettük. Ebből kiindulva a kor­mány egyik legfontosabb feladatának tekinti a mézőgazdasági beruházások lényeges emelésével a termelés mi­nél gyorsabb és nagyobb arányú fellendítését megvalósítani, ami pár­tunk világos és határozott irány­vonala. Sietteti és nagyon is időszerűvé teszi a kérdés felvetését az, hogy mezőgazdasági termelésünk az utób­bi évek során, számos tényező köl­csönhatásának eredményeképpen fejlődésében megrekedt és azóta úgyszólván egyhelyben topog. Nép­gazdaságunk általános fejlődése mö­gött lemaradt a mezőgazdaság. Sürget bennünket az is, hogy a mezőgazdaság termelési viszonyaiból adódóan, tervezett intézkedéseink legjobb esetben 10—12 hónap múl­va hozhatják meg első eredményei­ket. Es végül, ha nem iparkodunk, egy -egész esztendőt elveszíthetünk, hisz'a mezőgazdasági év megkezdő­dött, mélyen bentiárunk az őszben és bizony az őszi vetéssel kapcsolat­ban a jövőévi gabonatermés növelé­sére szükséges intézkedésekkel már el is késtünk. Azért hívtuk egybe a mai értekez­het, hogy egy percnyi késedelem nélkül, mezőgazdasági tudományos és gyakorlati életünk legkiválóbb képviselőivel, Önökkel, elindítsuk ezt a nagyszabású munkát, azzal a perspektívával, hogy Önök egy hó­nap leforgása alatt kidolgozzák azo­kat.. a javaslatokat, amelyeket a kormányzat hivatva lesz megvaló­sítani. Az egy hónapi határidőnek a fen­tieken kívül több szempontból is komoly jelentősége van. Legkésőbb november második felére el kell készülniök az Önök javaslatainak hogy a kormányzat idejekorán meg­tehesse a szükséges intézkedéseket a téli és tavaszi mezőgazdasági ter­melési feladatok előkészítése terén. Tisztelt Értekezlet! Engedjék meg. hogy az Önök előtt álló nagy munkával kapcsolatban néhány olyan szempontot vessek fel amelyek talán hasznosak lehetnek a tervek kidolgozása során. Inkább a munka irányvonalára, mintsem konkrét tudományos vagy gyakorlati kérdések' meghatározására irányuló szempontokról van szó. Vegyük sorra röviden a követel­ményeket. Az első a gyorsaság. Er azt jelenti, hogy olyan terveket kel! készíteni, amelyek lehetővé teszik két-három éven belül a hozamok emelését, ezáltal az össztermelés nö­velését és ezen belül az árutermelé- arányának fokozását. Á másik követelmény az, hogy a fellendülés nagyarányú legyen. A harmadik követelmény az, hogy a javaslatok átfogók legyenek. Abban, ahogyan eddig nyúltunk a mezőgazdasági termelés problémái hoz. a# volt a fő hiba. hogy elapró­zott, részlet-rendszabályok voltak amelyekből újabb problémák, gyak­ran ellentmondások sorozata kelet­kezett. Rendszer-.elen, tervszerűtlen munka volt, aminek következmé­nyeivel most szemben találjuk ma­gunkat. Ezzel a módszerrel'most sza kítanunk kell. A termelés fejleszté­sének problémáit a maguk bonyo­lultságában és összefüggésükben egységesei! és nem szétaprózottan kell felvetni, vizsgálni és megoldani Az önök munkájával szemben tá­masztott negyedik követelmény az. hogy a kidolgozandó tervek és ja­vaslatok reálisak legyenek, számol­janak a megvalósításuk lehetőségé­vel, a szükséges feltételekkel, nép­gazdaságunk teherbíróképességével. Lépésről-lépésre kell haladnunk minden intézkedésünkkel megszilár­dítva a már elért eredményt. Végül a tervek kidolgozásánál nem lehet eltekinteni attól a köve­telménytől. hogy a- kérdésekhez ne szűk szakmai szempontból, hanem a népgazdaság egészének szempontjá­ból és fejlődésének perspektívájából kell a megoldásokat meghatározni. A munka során ki keli dolgozni a tervek költségkihatásait és anyag­igényét is. Ez elkerülhetetlenül szük­ségessé teszi a tervezés egybehan­golását a népgazdaság egészének tervezési kérdéseivel. Szem előtt kell tarlani a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét is. Az elmúlt évek során az ipar túl gyors fejlesz­tése következtében a mezőgazdaság fejlődésében elmaradt, amivel meg­sértettük az arányos fejlődés törvé­nyét. Ez: most helyre kell hoz­nunk. Az ipar terén nem a termelés további gyors felfejlesztésére vesz- szük az irányt, hanem egy-két esz­tendei lélegzetvételre, más szóval ar­ra. hogy az elért eredményeket meg­szilárdítsuk, a hibákat kijavítsuk, rendezzük a feladatokat és előkészít­sük a további előrehaladást. A mezőgazdaság terén alapjában más a helyzet. Itt a termelés gyors és nagyarányú emelésére, tovább­fejlesztésére van szükség. Tisztelt értekezlet! Most, amikor Önök hozzákezdenek a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolására, a termelés gyors és nagyarányú fellendítésére irá­nyuló javaslataik kidolgozásához, sze rintem „nem árt szemügyre venni milyen az a színvonal, ahonnan a termelés fejlesztésére elindulunk. összefoglalóan egész mezőgazdasá­gunk, tehát földművelésünk és ál­lattenyésztésünk termelésének átla­gos színvonala a felszabadulás előtt* szinten mozog, Ezen belül az egyes kultúrák vagy növénycsoportok te­rületi arányában eltolódások van­nak, főképpen az ipari és olajnövé­nyek javára, elsősorban a kenyér- gabona- és burgonyaterület rovásá­ra. ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kenyérgabona problé­mája a megoldatlan kérdések közül is az első helyen szérepel. Fő növé­nyeink átlagtermései alig változ­tak. Állatállományunk számszerűleg szaporodott ugyan, de több terüle­ten a hozam csökkent. Az évi átla­gos tejhozam mintegy 400 literrel, a vágósertés -átlagsúlya 25—30 kilo­grammal kisebb, mint a felszabadu­lás előtti többéves átlag. Gyors és jelentős eredményt a rizstermelésben értünk el, a terület: növekedés és az átlaghozam terén egyaránt. Ahhoz, hogy helyes irány­ban keressük a megoldást, látni kell azt is, hogy mi az oka mezőgazda- sági termelésünk elmaradottságának Az elmaradottságnak kétségtelenül történelmi okai is vannak. Tudvalé­vő, hogy a feudális nagybirtokrend­szert, amely kerékkötője volt a ma­gyar mezőgazdaság fejlődésének, — csak igen későn, a 45-ös földosz­tással számoltuk fel gyökeresen és végérvényesen. Elmaradott, a feudá­lis termelési viszonyok maradvá­nyaival átszőtt mezőgazdasága: kap­tunk örökségbe. Az elmaradás okai az utolsó öt esztendő gazdaságpolitikájában is megtalálhatók. Ez alatt az idő alatt az ország népgazdaságában gyökeres változás ment végbe: agrárországból ipari országgá lettünk. A szocialista iparosítás kétségtelenül helyes poli­tikájából azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztése tekintetében nagy feladatokat kellett volna kitűz­ni és megoldani, ami azonban elma- •adt. Az ipar fejlesztésével nem tartott ’épést a mezőgazdasági termelés fo­kozása. Az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének túlzott iteme, az egyéni termelés fejleszté­sének elhanyagolása, a kulákság korlátozásáról annak likvidálására való átcsúszás, a magánkisiparnak is kiskereskedelemnek, mint a falu és város közötti áruforgalom fontos tényezőjének gyors felszámolása, az ország gazdasági szervezetében a túl zott központosítás megvalósítása le­kérést jelentett az „új gazdaságpoli- ika" helyes útjáról. Az ilyen gaz­daságpolitika előbb-utóbb elkerülhe- etlenül ellentmondásba kerül az át meneti szakasz gazdasági követelmé­nyeivel és fejlődésének törvénysze- "űségeivel. Uj gazdaságpolitikánkban most ér­keztünk el oda, hogy a mezőgazda- sági termelés fellendülését akadá­lyozó fentemlített okokat kiküszö­böljük és új gazdaságpolitikánkat helyes elvi és gyakorlati alapokra helyezzük. Gazdaságpolitikai tényezők közül még egyet kívánok megemlíteni, amely a legutóbbi években hátrál­tatta a termelés növekedését a me­zőgazdaságban: az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezeti nagy­üzemek gazdasági megszilárdításá­nak elhanyagolása és termelésük alacsony színvonala. Más szóval szo­cialista nagyüzemeink elmaradott­sága, ahol pedig a legjobb feltételei vannak a termelés fokozásának. Ezt különösen figyelmébe ajánlom Önök nek a tervek kidolgozásánál. Nagy Imre elvtárs a továbbiakban hangsúlyoz .a. hogy agrártudomá­nyunk nem eléggé kezdeményező. Kétségtelen, hogy a haladó mate­rialista ag 'onómia, Micsurin, Vil- jamsz, Liszmko nyomdokain nálunk is számos területen, kimagasló ered­mények születtek. Ez azonban nem homályosítnatja el azt a tényt, hogy a mezőgazdaság nagy és alapvető kérdései elöl agrártudományunk ki­tért. Ezek közül is első helyen áll a hozam fokozásának nagy és egysé­ges kérdés komplexuma. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a népgazdaság számára a kí­vánt eredményt a tudományos és gyakorlati munka szoros kapcsolata és egysége hozza meg. A továbbiak során Nagy Imre több problémára | irányította a mezőgaz­dasági szakemberek figyelmét. A Német Demokratikus Köztársaságban nagyarányú* árleszállítást hajtottak végre Mezőgazdaságunk legsúlyosabb ba­ja, a termőtalaj rombolása. Nem új jelenség ez, — mondotta Nagy Imre, — a régi Magyarországról ma­radt ránk örökségbe. A baj ott van, hogy a termőtalaj rombolása tovább folyik nálunk. Leküzdését végsőso­ron a tudományos talaj művelés meg honosítása segítheti elő. — Addig is azonban rá kell irányi tani a fő figyelmet, az erőfeszítések és anyagi eszközök nagy részét. A javaslatok kidolgozásánál kü­lön figyelmet kell fordítani az áru­termelés kérdéseire, a mezőgazdasá­gon kívüli fogyasztásra kerülő ter­mékek termelésére. Az árutermelés mértékét, növelésének módját és le­hetőségét is ki kell dolgozni. — Tisztelt értekezlet! — Mezőgazdaságunk és termelési viszonyaink nagyon változatosak. Vannak kisüzemeink és nagyüze­meink, egyéni és szövetkezeti gaz­daságaink, amelyeknek megvannak a maguk sajátosságaik, itt is, ott is má sok a lehetőségek és a cél eléréséhez szükséges eszközök. Ezek mérlege­lésével kell kitűzni a feladatokat, ezekkel összhangban kell kidolgozni a javaslatokat. — Feltétlenül figyelemmel kell len ni a földbirtokviszonyokban és a termelési módban végbemenő válto­zásoknak a termeléssel való össze­függésére. Nem szabad szem e'öl té­veszteni a két fő termelési ág, a földművelés és az állattenyésztés szoros kapcsolatát. — Megoldásra vár a termelés szak irányításának kérdése, a szakember- képzés, a szakmai vezetés képesítés­hez kötése, a szakértőknek a terme­lésbe való irányítása és átcsoporto­sítása, újra elosztása az új feladatok nak megfelelően. A tervek és javaslatok kidolgozá­sánál fontos szempontnak kell lenni a termelés ösztönzésének. Végső­soron a mi viszonyaink között a _fel­ad a tok megvalósítása a termelő, a dolgozó emberektől függ, akiknek egyéni érdekeit messzemenően figye lembe kell venni anélkül, hogy az a nagy közösség, a dolgozó nép egye­temes érdekeinek rovására menne. A kettő összhangját kell a javasla­tokban kidolgozni. Ezután Nagy Imre elvtárs ismer­tette a gabonafélék, a takarmány- növények és az ipari növények, to­vábbá a burgonya- és a zöldség-, va­lamint a szőlő- és a gyümölcsterme­lés fejlesztésének fő szempontjait, a növényvédelem, a trágyázás, és a ta­lajjavítás, továbbá az öntözéses gaz­dálkodás terén megoldandó feladato­kat. A mezőgazdaság gépesítése kap­csán kiemelte megbízható szántó­traktortípus kidolgozását, a legin­kább munkaigényes növények, fő­képpen a kapások komplexgépesíté­sét és- a meglévő gépállomány kapa­citásának teljes kihasználását, ismer­tette a szarvasmarha-, a juh, a ser­tés- és baromfitenyésztés gyors fej- ’esztésének, az állategészségügy gyö­keres megjavításának fő célkitűzé­seit. Befejezésül Nagy Imre elvtárs a következőket mondotta: Én nem vagyok az agronómiái tu­dományok szakembere, biológus sem vagyok, ezért nem is célom a prob­lémák tudományos fejtegetésébe bo­csátkozni. Ez már az egyes munka- közösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a magyar me­zőgazdaság valaha is nagyszerűbb feladatok elé állította volna a ter­melés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szívvel-lélek kel, felkészültségük, tudásuk, tapasz talatuk legjavát adják a nagyszerű feladat megoldásához, mezőgazda- sági termelésünk gyors és nagy arányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé leg­messzebbmenő támogatásomat bizto isítom. Berlin (MTI) A Német Demokrata kus Köztársaság M lisztcrtanácsa szombat délutáni rendkívüli ülésén Németország Szocialista Egységpárt­ja Politikai Bizottságának javaslatá­ra nagyjelentőségű rendeletet hozott élelmiszerek és iparcikkek árának tíz-huszonöt százalékos csökkentésé­ről. Ez az intézkedés, amely tizenkét­ezer árucikkre — a többi között élei miszerekre, lábbelire, textilre, kész­ruhákra, kerékpárokra, izzólámpák­ra, rádiókészülékekre, fényképező­gépekre, írógépekre, hangszerekre — vonatkozik, a Német Demokratikus Köztársaságban eddig végrehajtott legnagyobb arányú árleszállítás. A - kormányrendelet, amely októ­ber 26-án lépett életbe, döntő lépés a Német Demokratikus Köztársaság új irányvonalának megvalósítása űl- ján. Az új árcsökkentés ez év végéig ötszáznegyven millió, a jövő eszten­dőben pedig — a kereseti adónak a legutóbbi minisztertanácsi ülésen el­határozott csökkentésével együtt — csaknem 3.5 milliárd márkával nö­veli a Német Demokratikus Köztár­saság lakosságának vásárlóerejét, te­hát komoly mértékben fokozza a dolgozók reálbérét. Bruno Leuschner, az Állami Terv­bizottság elnöke a minisztertanács rendkívüli ülésén hangsúlyozta, hogy az új intézkedést a Szovjetunió nagy lelkű segítsége és a Német Demokra tikus Köztársaság dolgozóinak erő­feszítése tette lehetővé. Grotewohl miniszterelnök, a Né­met Demokratikus Köztársaság dol­gozó nőinek Berlinben megtartott országos küldött értekezletén kijeién tette: — Az új árleszállítás nagy lépés­sel hozott közelebb bennünket Né­metország Szocialista Egységpártja és a kormány egyik fontos célkitű­zéséhez. az élelmiszerjegyrendszer maradványainak teljes felszámolásá­hoz és az egységes árak bevezetésé­hez. Az új kormányrendelet egyben kemény csapást mér a háborús uszí- tókra, akiknek számtalanszor lelep­lezett és farokba szorított hazug pro­pagandája még mindig nem restell a Német Demokratikus Köztársaság új irányvonalának „kudarcáról" és egész gazdaságpolitikánk „bukásá­ról" fecsegni. — A német nép meggyőződhetik róla, hogy amíg az Adenauer-rend- szer a nyomorba taszítva a dolgozó­kat, a mi pártunk és kormányunk az egész lakosság életszínvonalának emelésén munkálkodik. Adenauer imperialista útja fasizmusba és há­borúba torkolódik. A mi útunk vi­szont békéhez, demokráciához, szo­cializmushoz., a lakosság jólétéhez és boldogságához vezet — mondotta a miniszterelnök. A Német Demokratikus Köztársa­ság lakossága országszerte nagy örömmel fogadta az új, nagyarányú árcsökkentés hírét. Számos üzem dől gozói röpgyűlésen foglalkoztak az új kormányrendelettel és határidő előt­ti tervteljesitést vállaló felajánlá­saikkal válaszoltak a párt cs a kor­mány intézkedéseire. A Német Demokratikus Köztársa­ság városainak és falvainak hatal­mas árukészlettel reneLlkező bob­jaiban, vásárcsarnokaiban és áruhá­zaiban hétfőn már a korai órákban rendkívül élénk volt az üzleti forga­lom. Ifielföldi hírek A Népstadion fedett díszpáholya mögött lévő fogadóterem díszítésére két hatalmas. 3.80x2.60 méteres nagy ságú gobelinkép elkészítését vették tervbe. A gobelinképekre zártkörű pályázatot hirdettek, amelynek rész­vevői közül Fcrenczy Noémi, Kos- suth-díjas iparművésznő magyar né­pi táncot ábrázoló, és Pekáry István iparművész „Lovagi torna Mátyás udvarában" című tervét fogadták el A művészek már megkezdték a ki­vitelezéshez szükséges kartonok el­készítését. * A könnyűipari miniszKériutn ellá­tása igazgatósága 1953 október 27- től november 6-ig kiállítást rendez a könnyűipar területén elfekvő önt­vényekből és géprészekből. A kiál­lítás célja, hogy a hosszabb idő óta elfekvő felesleges öntvényk ész 1 etek a felhasználókhoz jussanak, vagy kiselejtezésre kerüljenek. A kiállítás meggyorsítja a forgóeszközcsökken­tési tervek teljesítését és elősegíti a vasgyüjtő hónán sikerét. * A könnyűipari minisztérium bú­toripari üzemei által 1953 szeptem­ber 6-tól 1954 január 1-ig készített bútorok, csökkentett árai 10,440.000 forint megtakarítást eredménvezn»k amin sok más tartós használati cik­ket vehetnek a dolgozók. * A zöldség- és gyümölcsféléknél a múlt év júliusa óta bekövetkezett árcsökkentések eredményeként csak 1953 júliusában ötvenegymillió fo­rintot takarított meg a lakosság. A megtakarítás becsléseik szerint szinten mérve megközelíti az száz millió forintot. évi öt­A fakitermelés kézi erővel nagyon nehéz és lassú munka, amellett az önköltség is jóval magasabb, mint a gépi munkánál. Míg két munkás kézi erővel csak hét-tíz köbméter fát ké*yis kidönteni egy műszak alatt, addig motorfűrésszel ugyan­ennyi dolgozó lényegesen kevesebb erővel hetven-nyolcvan köbméter fát dönt ki. Az emberi erő megkímélését azon ban nem minden motorfűrész szol­gálja egyformán. A néhány évvel ezelőtt Amerikából behozott 60—80 kilós motorfűrészeknek csak az volt a célja, hogy magasabb legyen a ter­melés, a kezelőket azonban alapo­san kifárasztotta. Egészen más a helyzet a Szovjetunióból és Cseh­szlovákiából kapott motorfűrészek­nél. A sátoraljaújhelyi erdőgazdaság senyői erdészetében például alig harminckét kilós „Rinko" nevű csehszlovák gyártmányú motorfűré­szekkel dolgoznak, amelyek kezelé­se nem fárasztja ki a kezelőket. — Még ezeknél is jobbak a Szovjet­unióból kapott kilenc és félkilós .CNIIME K—5" motorfűrészek, me­lyeket egy ember könnyen kezel­het s a termelés jóval magasabb. A mecsekkeleti erdőgazdaságban a Komló környékén rövidesen hat ilyen motorfűrész kezdi meg mun­káját. amely nagyban meggyorsítja a fakitermelést. Október 27-én iil össze a Biztonsági Tanács Newyork (TASZSZ) Az ENSZ tit­kársága bejelentette, hogy a Bizton­sági Tanács ülését október 27-én dél lőttre tűzték ki. A napirend a következő: „1. A na­pirend jóváhagyása, 2. Palesztinái kérdés. Szíria panasza Izrael ellen a •Jordán folyó nyugati partján, a de- militarizált övezetben folyó munká­latokkal kapcsolatban". Október 27-én délutánra ugyan­csak kitűzték a Biztonsági Tanács ülését. A napirend a következő: „1. A napirend jóváhagyása. 2. Palesz­tinái kérdés. A közös fegyverszüneti megállapodások betartása és meg­valósítása, különösen a legutóbbi erőszakos cselekedetekkel, köztük az október 14—15-i kibiai incidenssel kapcsolatban." Az ENSZ megfigye­lők törzskara vezetőjének beszámoló­ja." Az ENSZ titkársága átadta a Biz­tonsági Tanács elnökének Malik li­banoni küldött október 23-án kelt 'eveiét közzététel céljából. Malik Egyiptom, Irak, Libanon, Szaud- Arábia, Sziria és Jemen nevében közli az elnökkel: ezek az államok jelenleg nem ragaszkodnak ahhoz, hogy panaszukat külön kérdésként vegyék a napirendre. Arról a panasz ról van szó, amelyet október 21-én már levélben kifejtettek. Ebben a le­vélben a panasz címe így szól: „Iz­rael fegyveres erőinek agressziója a . Jordán térségben, továbbá Kibja, Sukba és Budrusz ellen". Izraeli hatóa^ok terve a Jordán i ének elvezetésére Beirut (TASZSZ) Sziria kormánya részéről határozott tiltakozást keltett az izraeli hatóságoknak az a szándé­ka, Ijogy a Jordán vizét a folyó tor­kolatától nem messze elterelik jelen­legi irányából és a Tivarjad tóba vezetik. Amellett, hogy ebben az esetben a part mentén lakó sziriai parasztok százait jelentős mennyisé­gű, öntözéshez szükséges víztől foszt ják meg, azt a vizi választó vonalat is megszüntetik, amely a két állam határát jelenti az ENSZ megfigye­lői által ellenőrzött semleges övezet­ben. Ez pedig veszélyt teremt a szi­riai köztársaság határainak bizton­sága szempontjából. Izrael kormánya a sziriai tiltakozás ellenére folytatja a vízelvezető csatorna, öntözőrend­szer és erőmű építését. Sziria és, a Sziriát támogató arab államok azzal a kéréssel fordultak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, követelje Izraeltől, hogy álljon le a terv meg­valósításától.

Next

/
Thumbnails
Contents