Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-18 / 245. szám
1953 OKTOBER 18 NAPLÓ 7 Rosszul megy a vetés, még a tanácstagok sem vetettek Szekszárdion Az őszi munkákban hosszú idő óta Szekszárd kullog az utolsó helyen. Természetesen minden versenyben van utolsó helyezett is, az első helyet mindenki nem szerezheti meg, Szekszárd város utolsó helye azonban nem egy nemes versengésből következett, melyben a pálmát a légjobb vitte el. Szekszárd vajmi keveset törődött a versennyel, s ami ennél is nagyobb baj: az őszi munkákkal sem sokat törődött. Eredményei, ha ugyan ezeket eredményeknek lehet nevezni, legalább is ezt mutatják: a hét második felében sem érte el a vetőszántás a 60 százalékot, a bevetett terület nagysága pedig a hét utolsó napjaiban is 200 hold körül volt. A takarmánykeverék, az őszi árpa és a 'rozs vetésének határideje már régen lejárt, takarmánykeverékből mégis alig 20 hold, őszi árpából mintegy 80 hold került földbe a szekszárdi határban. Még rosszabb a helyzet a rozsnál, melyből a bevetett terület nagysága a hét utolsó napjaiban is csak 10 hold volt, az őszi vetésű búzának pedig csak 3 százalékát vetették el. A szekszárdi dolgozó parasztok nem használták ki a szeptember, október eleji napokat, s velük együtt a tanács is az eső' várta. Az elmúlt hetekben üres volt a szekszárdi határ, a dolgozó parasztsággal együtt a tanács is úgy gondolkozott, hogy száraz időben sem vetni, sem szántani nem lehet. Szeptember végén hasonló volt a helyzet a szomszédos Mözs községben is, ott azonban a tanács, az állandó bizottsági tagokkal karöltve idejében tudott mozgósítani az őszi munkák elvégzésére s megfeszített erővel sikerült pótolni az elmaradást. Szekszárdon azonban sem a tanács, sem az állandó bizottság nem szorgalmazta a szántást, vetést, sőt, nemcsak a szükséges felvilágosító munka maradt el, hanem maguk a tanácstagok hí- resztelték, hogy nem lehet száraz időben vetni. S hogy ne maradjanak meg a puszta szónál, maguk is „példát mutattak": a szekszárdi tanács 60 dolgozó paraszt tanácstagja közül még a hét második felében is csak egy vetett: Durgonics János. — Nevét a dicsőségtáblára kellene írni — javasolta valaki, a tervet azonban nem lehetett megvalósítani. Nemcsak azért, mert nincs dicsőség tábla, hanem azért, mert Durgonics elvtárs is nagyon óvatos ember: mindössze 1, azaz egy hold rozsot vetett el. Abban igaza ván, így legalább senki nem mondhatja, hogy nem vetett, de akkor már nincs igaza, ha ezt a kis teljesítményt vetésnek nevezi. De más baj is van a tanácstagokkal. „A tanácstagok csak pap ron vannak" — ez a vélemény a szekszárdi tanácsházán, s ez bizony igaz is. Egy- egy tanácsülésre a 60 dolgozó paraszt tanácstag közül ritkán szokott elmenni 20—30-nál több, alig egyharmada. Még rosszabb a helyzet az állandó bizottsági tagokkal. Az állandó bizottság hónapok óta nem tartott ülést, igaz, hogy többször is kimentek a meghívók, azonban legfeljebb 2—3 tag jelent meg, akik egy barátságos beszélgetés után szépen hazaballagtak. A szekszárdi határ a mözsi gépállomás körzetébe tartozik, s ha az őszi munkák elmaradásának okát vizsgáljuk, a mözsi gépállomásnál mutatkozó hiányosságok is szót kérnek. A gépállomás traktorainak csak egyharmada dolgozik váltott műszakban s a gépkapacitás kihasználása még soha nem emelkedett 50 százalék fölé. Nem kielégítő a gépek teljesítménye sem: az őszi munkák eddigi folyamán az egy gépre eső átlag nem érte el a 150 normálholdat s ennek tulajdonítható, hogy a gépállomás a hét utolsó napjain mintegy 2000 hold vetőszántást, közel ezer hold mélyszántást s alig 600 hold vetést végzett Kedden és szerdán bőséges eső öntözte a szekszárdi határt. Ezzel a lusta és hanyag gazdák utolsó kifogása is megszűnt s ha megkésve is, de még be tudják hozni súlyos elmaradásukat. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a tanács kilépjen titokzatos hallgatásából s magyarázza meg a dolgozó parasztságnak, logy minden nap késedelem a jövő évi kenyér rovására megy. íz) A szántás-vetés mellett a trágyázásról sem feledkeznek meg Mözs községben Mözs községben még szeptember utolsó napjaiban is vontatottan haladt a szántás-vetés. A mezőgazda- sági állandóbizottság látva, hogy veszélyben van az őszi munkák sikere, összefogott a begyűjtési állandóbizott sággal s elhatározták, hogy az őszi munkák ideje alatt «kölcsönösen segítik egymást. A két állandóbizottság 80 tagja 15 kisgyűlésen és egyéni beszélgetések alkalmával a község valamennyi dolgozó parasztjának megmagyarázta: nem lehet tovább halogatni a munkák megkezdését, mert minden nap késedelem a jövőévi kenyér kárára megy A dolgozó parasztság a felvilágosító munka hatására belátta, hogy kár volt a munkákkal várni, s október elején teljes erővel megindult a község határában a szántás, majd a vetés is. Alig két hét alatt a ’mözsi határban több mint ezer holdon végezték el a vetőszántást s kedd délig 210 hold ősziárpa, 310 hold búza, 30 hold rozs is a földbe került. A mözsi dolgozó parasztok azonban tudják, hogy földjeiken csak akkor várhatnak jó termést, ha nem feledkeznek meg a trágyázásról sem. Az idén jól fizetett a mözsi határ: a kalászosok bő aratása után a kapások is jó termést hoztak. Csuka István 1200 négyszögölről 37 mázsa kukoricát szedett le, de hasonló termést ért el Bartók József és Főglein Márton is, több egyéni gazdával együtt. A mözsi dolgozó parasztok jövőre is jó termést akarnak elérni, ezért bőven trágyázzák földjeiket, s eddig 540 hold területre több mint 7000 kocsi trágyát hordtak ki, amit már mind be is szántottak a földbe. A trágyázást nagymértékben megköny- nyíti a község közelében levő Tolnaszigeti Állami Gazdaság, amely kora ősztől kezdve szalmáért trágyát ad cserébe a dolgozó parasztságnak. A mözsi gazdák kihasználták ezt a lehetőséget, hisz az állami gazdaságtól egy kocsi szalmáért 5 kocsi trágyát kaptak. Ifjú Atkári Gyula, egyénileg dolgozó paraszt csak ezzel a kedvező cserelehetőséggel tudott 28 kocsi trágyát kihordani földjeire. Az 540 hold megtrágyázott terület mellett már többszóz szekér trágyát hordtak ki az őszi mélyszántás alá is s a kukorica, burgonya és répaföldeken eddig mintegy 100 hold területhez szükséges szarvasba rakott trágya várja a mélyszántás megkezdését. A HÉTEN HALLOTTUK... ... hogy a högyészi földmüvesszö_ vetkezet cseretelepe, ahol a dolgozó parasztok beadáson felüli napraforgóját olajra, szappanra, stb. cserélik be, Diósberényben kidoboltatta> hogy minden kedden mehetnek a diósbe- rényiek becserélni a napraforrgóju. kát. Azok mentek is, a cseretelep vezetője azonban azt mondotta, hogy csak szappant tud adni. Alti ragaszkodott hozzá, hogy a miniszteri rendelet biztositolta járandóságait megkapja szabadon beadott napraforgója után, mint Máté András, az nyolcszor bement Högyészre, tehát gyalogolt összesen 128 kilométert. * ... hogy a gyönki járási tanács nem. biztosította a minőségi vetőmagot a högyészi Uj Barázda tszcs, nek és a csoport nem tudta búzáját elvetni, pedig a föld megmunkálva készen állt. Ha nehezen is, de összegyűjtötte a csoport a szükséges vetőmag mennyiséget és megkezdte búzája vetését. ... hogy Mucsi község földművesszövetkezetében sokszór napokig nincs cukor, só, s más közszükség, leti cikk. A tamási FŐSZERT .nek kellene áruval ellátni a községet. Azonban sokszor csak ígéreteket ad. nak. Mikor ott jártunk, 13-án, pél. dául nem volt cukor, pedig a tamási FŰSZERT már 10-ére ígérte, hogy küldi. * ... hogy a szekszárdi 48-as számú Tejcsarnokban méretlenül is lehet kenyeret kapni, helyesebben szólva, méretlenül szeretik kiadni a kenyeret. Ezt előszeretettel végzik, főleg gyermekekkel szemben. Ha meg is mérik, a hiányt ritkán pótolják ki. Tudjuk jól, hogy a kenyér súlya váltakozó, így az ára is. A 48. szá. mű Tejcsarnoknál azonban nem vál. takozik a kenyér súlya, így a fehér, kenyér ára., akár megvan két kiló, akár nincs, hat forint. LEVELEZŐNK ÍRJA: Meggyőzték a tények az ingadozó tagokat A bikácsi Petőfi termelőszövetkezet tagjai látva pártunk és kormányunk nagyarányú segítségét, lelkesedéssel láttak hozzá az őszi szántás-vetés, betakarítás munkáihoz. Kiszámították a tagok, hogy mit jelent számukra a 10 százalékos beadási kedvezmény, a rövidlejáratú hitel, gépállomási és adótartozás elengedése, rájöttek, hogy ezek az intézkedések mind-mind életszínvonalunk emelkedését biztosítják. Azok az ingadozó tagok is, akik úgy gondolták, hogy egyénileg többet tudnának termelni, meggondolták és úgy határoztak, hogy bentmaradnak a csoportban. Ilyenek például Rácz Ferenc, Izsák András, özv. Csirik Ádámné, Varga Jánosné stb. Ahhoz persze, hogy a pártunk és kormányunk nagyarányú segítségét a még ingadozó tagok is megértsék, szükség van arra, hogy az öntudatos csoporttagok részleteiben is megmagyarázzák pártunk helyes politikáját. A jó eredmények eléréséhez szükséges, a nagydorogi gépállomás mun kájának a megjavítása is. Ne forduljon elő olyan eset, hogy a napraforgó cséplésére kért gépet csak 10 nap múlva küldjék ki. Hiba van a pártszervezet munkájában is. A Petőfi termelőszövetkezeti csoport pártszervezete nem keresi a kapcsolatot a falusi alapszérvezettel, úgy élnek egymás mellett, mint két ellenség, az egyik titkár a másikra akarja há rítani a soronlevő feladatokat, ahelyett, hogy összefogva, közösen megoldanák a soronlévő feladatokat. Nagy segítség lenne a csoport megszilárdításával kapcsolatban az is, ha a bikácsi tanács dolgozói többet foglalkoznának a csoport dolgozóival. Bízunk abban, hogy az illetékesek kijavítják a hibáikat és a csoport minden tagja olyan derekasan; kiveszi részét a munkából, mint például Balázs József, Juhász Rozália és Szűcs András. Telkes István Bikács, Petőfi tsz. „ . . . a vetés is menne, — hi a gépállomás gépet adna“ Mindennap korábban esteledik. Az aparhanti Március 9 termelőszövetkezet tagjai éppen hét óra körül már hazatérnek a mezőről, összejöttek néhánvan a tsz udvarán és együtt indulnak hazafelé. Sötét van már, alig látni az arcokat, csak hangokat hallani, köztük legtöbbet László Márton, az elnök hangját. „Azért mégiscsak jó, hogy már csak egyféle van kint a határban, az sem mind", — jegyzi meg valaki. „Jó bizony — felel rá egy másik hang —, de be is fejezzük ám nemsokára a kukoricatörést is" — mert az az egyféle, amiről szó van. A napraforgót, burgonyát betakarították a tsz tagjai, be is adták ami járt. A cukorrépát már egy hónapja elszállították, a cukrot is megkapták utána. «„Szép terméseredményünk volt belőle — mondja Porupszki Gyula, a növénytermelési brigád vezetője — általában 180 mázsa termett egy holdon, de volt olyan része, ahol megadta a 200 mázsát is." Hanem a gépállomás „szépen" segít bennünket — tér rá Porubszki Gyula bácsi a legfájóbb kérdésre. — Már egy hete állandóan sürgetem a bonyhádi gépállomást, de nem ér semmit, válaszol az elnök, pedig szántani, s vetni kellene, most már sürgősen. Eddig csak az ősziárpát vetették el a tagok 30 holdon, ebből 10 holdat keresztsorosan. Tanulni akarunk a magunk tapasztalataiból — mondja a brigádvezető, mert rekruták vagyunk mi még* a szövetkezeti gazdálkodás terén, csak egy éve, hogy megalakultunk. Ennek ellenére igen szép eredményeket ért el a Március 9 termelőszövetkezet. A jövő évben pedig túl akarjuk teljesíteni eredményeiket. Ennek érdekében trá" gyáznak többet a betervezett területnél is, Szüreti bál volt Öcsényben: hét megyére szóló. Nem „országos rendezvény,', különvonatokkal, csoportos utazással — csak épp azok jöttek el a környékbelieken kívül erre a mulatságra, akik itt születtek e sárközi kis faluban, s messze szakadtak a szülőotthontól. így hát nem is csak hét megyéből jöttek: az egész országból. Csak hallgatja az ember a zsúfolt szekszárdi vonat utasait: milyen erős is e kis falu hívó szava! Ismeretlenek kötnek testvéri barátságot: barátságuk arany kapcsa: ők is haza, Öcvsénybe mennek szüretre. Klézli István Dombóvárról utazik haza; hamarosan tudja is az egész fülke, hogy megy sora, Láng Antal pedig Csepelről hoz egy jókora demi- ssont: hadd vigyen a hazaiból. A legtöbb újságot Háromházi Feri meséli, mert hát ő csak az ősszel jött el a faluból: esztergályosianuló Pécsett. Szék. szárd közelébe érve már felhangzik a nóta is: „Kisőcsénybe két úton kell bemenni..." A fiatalok, a hazatérő pesti, pécsi diákok kezdik, de mire feltűnik az az akácos út, amely már a falut jelzi, énekli az egész kocsi. * A bált — hivatalosan, a naptár szerint — vasárnap tartották, de az már jóval korábban kezdődött. A kadarka pirosodásakor, jó hónappal ezelőtt. Akkor kezdődött a készülődés, s ez talán még izgalmasabb, mint maga a bál... A Béke tsz fiataljai vették kezükbe az ügyet. A DlSZ.ben kiosztották a szerepeket, azaz a hagyományos fel. vonulás tisztségeit. De csak a legények közt. Bírót választottak, öregcsőszt, kisbírói, jegyzőt, postást, csőszöket, szóval a báli vidámság elmaradhatatlan ?intézőit De ki látott már bírót magában? És árva csőszt? Párt már a tisztségek viselői keresnek maguknak. Mert a bírónak kell bíróné a csősznek csőszné. Ezt nem lehet csak úgy DlSZ-yyíílésen kiosztani; a bálig tartó négy hét ezzel telik el: párkereséssel, s aztán a táncok, nóták tanulásával. Ez pedig van olyan izgalmas, mint maga a bál; az egész falut megmozgatja. Győri János, az első csősz, középgazda lányát, Deutsch Sárit kérte; lesz.e párja, megy-e vele a bálba? A lány csak azt mondta: ,,Fordulj az édes. anyámhoz". Ez volt a nehezebb. Mert az egész család beszélte meg a dolgot. De adták, odaadták egyetlen lányukat ,,annak a tsz.es legénynek ...“ Esténként hangosak voltak a kultúrotthon tér. mei. Minden este tánctanulás. Az öregek is eljártak: nézték a fiaikat, az unokáikat, még mutatták is nékik a ,,taposóka" régi lépéseit. A tsz legszebb vasdereseit adta oda a szüreti menetet vezető lovascsőszöknek. A lányok feldíszítették szalagokkal párjuk fokosait, kalapjait, úgy, ahogyan kell, mert ez az ő dolguk. A legények meg elkérték a lányok kosárkáit, — amelyekkel majd a bálba mennek — s megrakták mindenféle ajándékkal: ki gyönggyel, lánccal, ki pedig kölnivel, szagosszappannal, cukorkával, tükörrel, kendővel... * Aztán elérkezett a nagy nap, amit az idevalósi nóta így mond: i .Szüretelik már a dinkát, kadarkát, Télik már a puttony, meg a kád...“ Mentek a levelek ,,hét megyébe", az egész or. szágba: ,Édes fiam, leszüreteltünk, befejeztük a szőlőben az évet. Ha tudsz, gyere haza vasárnapra, mert az idén is megtartjuk a bált, s nem szeretnénk nélküled elmenni.. Es megkezdődött a mulatság. Vasárnap ebéd. után három órakor. A felvonulást a lovasok vezették, utána az öreg csősz jött a párjával — ö kéri majd, ki a bíró számára a bírónőt — aztán a jegyző, a kisbíró és a csőszpárok sárközi népviseletbe öltözött sora. Ment a menet végig a faiun, a szerepbéli bíróné házához, Fischer Annusékhoz. Az öreg csősz, Patyi Miklós e szavakkal kérte ki a lányt: ..... adják ki a bírónőt, háromszor is kérem. — Várja őt a bíró nagy türelmetlenségben. — Szánják meg a szegényt, már ne szenvedtessék — hanem a bíróné karjába vezessék''. Fischer Annus most a sor élére állt, a bíró: Gellér Ferenc oldalára. S mentek tovább, hívták a falut az este kezdődő bálra. De a vacsoráról is kell szólni. A lányok pár. jukat hívják meg ilyenkor vacsorára. Ekkor ül asztalfőhöz a legény lányosháznál — talán éppen menyasszonyánál. Este, a feldíszített, nyitott oldalú cseréptetős ,,tánc szín''-ben — mert olyan ez a tánchelyiség, min egy nyitott szín, pajta — a tánccsoport az *Öcsényi szőlői apósával' nyitotta meg a bált. Utánuk az egész falu táncolt..,. A tánchelyiség mennyezete gyeppel ággal, virágokkal sűrűn be van szőve; alma, paprika, szőlő, körte, dió, csüng alá az ágakról... Éjfél felé már forró a hangulat, a leggyorsabb csárdást járják. Ekkor éneklik, hogy: „Szőlőt visz a legény pld. tonyban, — Ellopják a javát suttyonban". És elkiáltja magát a jegyző: ,,Szabad a lopás!'' Most lop, aki csak tud. A mennyezetről alácsüngő méz. édes körtét, szőlőt, diót. A csőszök meg figyelnek: akit megfognak, a bíró elé vezetik, hadd osszon ítéletet. Szőlölopásért forintot __ kéitorinto t, csókot kell adni... Kinél milyen súlyosan esik latba a ,,lopás". Reggelig tartott a bál. Míg fel nem hangzott a határban feldübörgő traktorok szava. (A Szabad Nép 1953. X. 14.-1 számlából.) m Szüreti bál Öcsényben
