Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-24 / 224. szám
1953 SZEPTEMBER 24 NAPLÓ Kocsolai Vörös Csillag tsz „...évtizedes cselédsors után most tudjuk csak mi az élet“ PARTELET HÍREI A kocsolai Vörös Csillag termelő- szövetkezet tagsága még soha nem készült olyan bizakodással a betakarításra, mint az idén. Minden okuk megvolt a bizakodásra. A szövetkezet, melynek területe 1049 óta 1070 hold szántóval növekedett, búzából 10—12 mázsás átlagtermést takarított be. A kapások jelenlegi állapotából ítélve joggal bízik a tag ság abban, hogy azok terméseredménye is túlszárnyalja az egyénileg gazdálkodókét. A jó terméskilátások kettőzött munkára serkentették a termelőszövetkezet becsületes tagjait, különösen az olyanokat, mint Tárnok Péter, aki már három éve harcol a szövetkezet felvirágoztatásáért. - Mindezek ellenére nehéz volna szóban kifejezni azt az elkeseredést, bizalmatlanságot, melyet június, július hónapban a tagok arcáról 1' lehetett olvasni. Sok volt a munka, kevés volt a munkaerő, s pontosan az aratási munkák dandárjában hagyta őket cserben a gépállomás, rosszul ment a munka, nem tudták időre befejezni az aratást. Azért nem adták fel a harcot, meg voltak győződve arról, hogy az idei jó termés eltörli a tavalyi aszályos esztendő nehéz napjait.. - Akármilyen nehezen is. de learattak, Az aratás tehát befejeződött. — Mint mondani szokás, már kézzelfogható volt a jó termés, a tagok egy része még sem bízott. Lép- tcn-nyomon olyan hangokkal le1-, tett találkozni: „Nem érdemes a csoportban dolgozni, október 1-én kilépünk" — valaki kitalálta, hogy .csak másfél kiló kenyérgabonát osztanak munkaegységenként, mert mind elviszik a beadásba. Az iiv-- hangok után aztán egészen alábbhagyott a tagok lelkesedése. Mikor a kormány programmja elhangzott, bizony a kocsolai Vörös Csillag tagjainak nagy része is azon volt, hogy minél előbb feloszlassák a csoportot. — Forró napokra ébredtünk — emlékszik vissza Varga Gyula elvtárs, a szövetkezet egyik brigád- vezetője, — az ingadozókkal, p- elégedetlenekkel folyó vitában már sokszor kimerültünk a . szóból. Nem tudtam mást tenni, keményen megfogtam a dolog végét: ha már a nehezebb időben kitartottunk, nem engedjük, hogy négy évi fáradságos munkánk elpocsékolódjon. De hiába volt, a tagok nem igen akartak hajlani a jó szóra. Mindenáron szét akarták osztani a közös vagyont. * Egyik este, kis beszélgető csoportok gyülekeztek a termelőszövetkezet székháza előtt. A beszélgetők csaknem valamennyien azzal a témával foglalkoztak: „Most már megszűnt a kenyérprobléma, kioszthatjuk a tagoknak járó gabonát." — De még mindig bizalmatlanok voltak. Mint derült égből villámcsapás, úgy oszlatta el a kételkedőket az este megtartott csoportgyűlés. Az elnök bejelentette: Elvtársak! Nehéz fáradságos munkánk gyümölcsének szétosztása küszöbén vagyunk. A beadásunkat teljesítettük, a vetőmagot félretettük és a 25 százalékot is, a kiosztásra kerülő gabonából 3.5 kiló búza és 1.5 kiló árpa jut munkaegységenként. — Nem kényszerített bennünket senki, hogy lépjünk a szövetkeze*- be, mi meggyőződésből választot'uk a közös gazdálkodás útját. Az elmúlt évek — mi tagadás benne — nehezek voltak. De most elérkeztünk az igazi boldogsághoz —mondta Tárnok Péter, a csoport egyik legidősebb tagja. — Megborzong a hátam, mikor arra gondolok, hogy négyéves verejtékes munkánk gyümölcsét itt kell hagyni. Hisz az évtizedes cselédsors után most tudjuk csak, mi az élet. Engem el sem '»• hetne zavarni a csoportból. » A késő délutáni órákban a csoport irodájában szép számmal ösz- szejöttek. Morvái József az elnök szerényen forgatja a szövetkezet beadási könyvecskéjét. — Akárhogyan számítjuk a beadások mérséklése, szabadpiaci árra átszámítva, 85.480 forint tiszta jövedelmet jelent a tagságnak. — Te ezt még nem is mondtad — mondja szemrehányóan Fara- g ó elvtárs az elnöknek. Ez a csaknem 86 ezer forint akkor annyit jelent, hogy „találtuk" ezt a pénzt, mert erre még a tavasz elején nem számítottunk. Meg is vagyunk ám győződve a szövetkezeti gazdálkodás jóságáról — jelenti ki határozottan Faragó elvtárs. S éppen ezért könnyen meg tudnám ■ számolni az egyik kezemen, hogy a 170 tagból hány kilépő lesz. Mert őszintén meg vallva, egy kocsolai jómódú középparasztnak sem maradt annyi gabonája, mint a mi szövetkezetünk tagjainak. A faluban kevés olyan gazdát lehet találni, akinek 45 mázsa gabonája maradt. A mi Vörös Csillagunkban pedig akadnak ilyenek. A Háner-család a 912 munkaegysége után 45.56 mázsa gabonát kapott, de az év végi elszámolásnál még legalább 10 mázsát kapnak. — Ezenkívül eddig már 4715 forint kész pénzt is kaptak. Dinnyét, paprikát vihetett a nyáron, — s ma is vihet, kinek ménnyi kell. A Vörös Csillag termelőszövetkezetben lezajlott harcban győzőt: a becsület, a szorgalom, a józan ész, vagyis a szövetkezet, amely valóban megfelel a dolgozó parasztok érdekeinek, s mely valóban többet jobbat nyújt, mint az egyéni gazlálko dás. A közeli napokban befejezik harmadik negyedéri tervüket a Duna földvári Kendergyár dolgozói Nagy esemény egy kendergyár életében, amikor az új termésű kender feldolgozását kezdik meg. Sokat várnak az új terméstől, és jogosan, mert új lehetőségeket tár fel a munkaversenyben és a dolgozók keresetében. A Dunaföldvári Kendergyár dolgozói már hetek óta az idén áztatott és termelt kendert dolgozzák fel. Az elmúlt héten a tilósok között párosverseny, indult a havi terv túlteljesítése érdekében. Az üzem 32 tilosa párosversenybe lépett egymással és úgy harcolnak most szeptember havi tervük teljesítéséért. De nemcsak a tilósok, hanem a törő, rázó és beszállító brigádok is párosversenyben állnak. Az áztatósok arra tettek fogadalmat, hogy az ázott anyagot úgy sátorozzák, hogy azt négy nap alatt be tudják szárítani. Munkájuk sikerrel járt, mert ellátják a tilósokat megfelelő mennyiségű és minőségű kenderrel. Lelkes versengés alakult ki a tilósok között. Az egyik ilyen versenyző Molnár Dezsőné is. Sztaháno- vista tilos, már a jelvényt is megszerezte, oklevele mellé. Arról beszél, hogy amióta munkaversenyben végzi munkáját, azóta rohamosan emelkedik életszínvonala, keresete, több jut magának és családjának. Szépftiompapii késiül, tember 16-án 93 kilót termelt, 20 kilóval többet terven felül. Elmondja Molnár elvtársnő, hogy a tört kender még kissé nyirkos, ezért nem tudnak olyan mag^s szálhozam százalékot kihozni, mint abból az anyag ból, amely már régebb óta kazalban pihen és úgy kerül feldolgozásra. — Födelevics Imrénével áll párosversenyben. Régikeletű ez a párosverseny, de mindig ő jár e párosversenyben az élen. Megkérdeztük Molnár elvtársnőt, mi a véleménye az üzem munkájáról és az árleszállításról, boldog mosollyal arcán felelt kérdésünkre. — Az utóbbi hónapokban jól folyik a termelés a kendergyárban. Emelkedik a dolgozók keresete is, így az én keresetem is. Az árleszállítás után még fokozódott a termelés. Én is nagyobb lelkesedéssel végzem munkámat, mert tudom azt, hogy csak akkor lesz árubőség, ha többet termelünk és csak akkor tudjuk megvalósítani a kormány programmját.“ Kővári Jánosné a másik élenjáró sztahánovista tilos a kendergyárban. Ö is hasonlóan vélekedik az árleszállításról, ő is az anyag minőségére panaszkodik, elmondta, hogy a műszaki dolgozóknak még jobban kell harcolni, hogy a tilósok jó minőségű kenderből tudjanak termelni. A dunaföldvári kendergyárban a dolgozók lelkesen végzik munkájukat, harcolnak a negyedéves tervük teljesítéséért. Munkájuknak meg is van az eredménye, mert a közeli napokban már jelenthetik: teljesítették a harmadik negyedéves terv előirány zatát. A bonyhádi pártiskolán most fejeződött be negyvennégy propagandis ta előkészítése, képzése — írja Boda Gyula elvtárs Kisszékelyről. — Pártunk abban a megtiszteltetésben részesített bennünket, hogy ránkbízta számos elvtárs nevelését, tanítását. Éppen ezért az iskolán igyekeztünk jól tanulni, felkészülni, mert jórészt rajtunk múlik az idei oktatási év sikere. Megtanultuk, a szocializmus gazdasági alaptörvényét, a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényét és ezeket igyekszünk minden hallgatóval megértetni. A mi jó propagandamunkánkon is múlik, hogy mozgósítsuk a dolgozókat a mezőgazdasági munkák sikeres elvégzéséért, az életszínvonal további emeléséért. * Az új oktatási év küszöbén állunk. Folyik a propagandisták képzése, s nemsokára megindul a szervezett politikai oktatás. Bátaszéken 14-én volt a propagandisták nyári egyéni tanu- lásos tanfolyamának záróvizsgája. A záróvizsgán számos propagandista nem jelent meg, amely azt bizonyítja, hogy az elvtársak nem értik még mindig az oktatás, az ideológiai képzés fontosságát, pedig erre a Központi Vezetőség június 27-28- ülése világosan rámutatott. Olyan felelős funkcióban lévő elvtársak hiányoztak a vizsgáról, mint Tamási Istvánná alapszervezeti titkár, Nagy D. István az alsóleperdi állami gazdaság személyzeti előadója. Déri Gyula peda* gógus, Verszeghy Ferenc, Halász József a furkópusztai kendergyár üzem vezetője. Ezeket az elvtársakat éppen azért bízta meg a párt e fontos feladattal, a propagandamunkával, mert rájuk számított elsősorban. Gondolkozzanak ezek az elvtársak, hogy helyesen jártak-e el. Hogy lesz biztosítva a hallgatók képzése, az oktatás sikere, ha a propagandisták sem érzik a tanulás jelentőségének fontosságát? * Csütörtökön szerte a megyében népnevelő-értekezleteket tartottak pártszervezeteink. Ezeknek az értekezleteknek most különösen nagy jelentősége van, mért a politikai fel- világosító munka háttérbe szorult, nem mozgósítanak a népnevelők a kormányprogramm megvalósításáért. Ennek következtében számos község gyengén áll az őszi munkák elvégzése teirén. A legtöbb népnevelő-értekezlet jól sikerült. Érthetetlen azonban, hogy Dunaszentgyörgyön, Fad- don, ahol pedig a politikai felvilágosító munkára különösen szükség volna, mert a község eléggé hátul kullog a munkák során, elmaradt az értekezlet. Ugylátszik a párttitkár elvtársak nem értették meg a Központi Vezetőség határozatát, amely világosan kimondja, jó politikai fel- világosító munka nélkül nincs gazdasági siker. A cer;eni népnevelők mesrtűr yaltűk a KV határozatát az új begyűjtési rendszerről A gerjeni népnevelők megtárgyalták az MDP Központi Vezetőségének határozatát a mezőgazdasági tér mékek új begyűjtési rendszeréről, és a beadás mértékének csökkentéséről, melyet a minisztertanácsnak javasolt Majd megtárgyalták e hatalmas jelentőségű határozattal kapcsolatos fel adataikat is. A megbeszélés eredményeképpen egyöntetűen megállapították, hogy az előbbi rendelkezésekkel együtt soha nem volt még ennyi „muníció“, eny nyi nagyszerű érv a népnevelők számára, mellyel a dolgozó parasztok között eredményesen dolgozhatnak, mozgósíthatják őket, különösen most az őszi szántás-vetés, begyűjtés feladatainak sikeres megvalósítására. Ennek eredménye meglátszik Gerjen községben is, mert mint ahogy több hozzászóló is elmondotta. Egyetlen darab tartalékterület sem marad par lagon, mert mind kivették művelés re a község dolgozó parasztjai, sőt még kevésnek is bizonyult. Sok, jó módszer is felszínre jött. Tibai József elvtárs például elmondotta: több gazdával beszélt a Rá- kóczi-utcában, akiknek az új begyűjtési rendelet nyomán két-három mázsa gabonával is több marad meg, mint az elmúlt esztendőben. Tibai elvtárs elsősorban saját maga példájából indul ki, s így segíti a többi A dolgozó nép okos gyülekezete... Résztvettem már nem egy tanácsülésen és mindenünnen tapasztalatokkal gazdagodva, s azzal a jói. eső érzéssel jöttem el, hogy jó kezekbe került a falu vezetése, amikor a dolgozó nép lett saját sor sának irányitója. Mennyi minden kerül egy ilyen tanácsülésen napirendre, ami a külső szemlélő számára talán csekélység, a község dolgozói előtt atzonban igenis fontos, mert a sok ;csekélység“ adja ki a fontos nagyot — a falu éleiét, munkáját, Mözsön voltamt legutóbb. Nem jc'tek különösebben sokan össze,, nem is egészen negyven ember. Hát igen, mennyiségre nem sok, de minőségre annál in kább. Mindannyian élenjáró szövetkezeti tagok, ki váló gazdák, példás adófizetők — szóval a falu színe-java. összejöttek, hogy megbeszéljék az őszi munkákkal kapcsolatos teendőket. A szó szoros értelmében megbeszéljék, mert itt nem valamiféle hivatalos értekezlet, vagy gyűlés volt, hanem megbeszélés, ahol ki-ki elmond ja a vélepién.yét, ellene szól, ha nem, lát jónak valamit és részt kér az intézkedésből, a határozatból. Az elnöki beszámolót nem követte azon pillanatban hozzászólás. Jó három- négy perc telt el, míg a mezőgazdasági állandóbizottság elnöke szólásra emelkedett. Ez így is van jól, mert levegőbe beszéd helyett meg kell rágni min den kimondott szót, hiszen nem csekélységről van Rt szó, hanem az egész községről. Előbb néhány versenypontot ismertetett, majd ebben foglalta össze javaslata velejét: — Az őszi szántási és vetési mun kákát, valamint a betaka. rítást tíz nappal a határ_ idő előtt teljesítjük és egyben versenyre hívjuk ki a szekszárdi járás vala mennyi községét. Az emberek elgondolkoztak, néhány percnyi csend, aztán innen is, onnan is vélemények hangzottak el: — Sok lesz a fáz nap. Olyant vállaljunk, amit tel jesít'eni is tudunk maradék talonul. — Hozzászólások következtek, aminek eredményeként öt napra módosult a vállalás és mikor az így módosított verseny, kihívást a mezőgazdasági állandóbizottság elnöke fel olvasta, egyhangúan válaszolták rá o jelenlévők: ., Vállal juk!‘i » Mennyivel másként néz ki az ilyen versenykihívás, amit valóban megbeszélnek és a lehetőségek felmérése után lesz határozattá• mint az olyan — volt már erre is példa — amit a tanácselnök és titkár egyedül készít el, a tanácstagok peri in ..elfogadják.“ Az ilyen vállalásokat vem szokták aztán teljesíteni, az olyanokat mint a mözsi, végre lehet hajtani és a tanácsülés u'An nem kétséges egy pillanatra sem. hogy a mözsi termelőszövetkezeti tagok és dolgozó parasztok maradéktalanul teljesítik is. Ezzel még nem ért véget a tanácsülés, sokminderíröl szó került még. Artézi kút jó lenne a községnek, csak hát jelen pillanatban nincs rá költségkeret. Van aki el határozta, megbeszéli barátaival, ismerőseivel, hogyan lehetne megoldani a. pénzkérdést. Mások a határban lévő kukorica és burgonya őrzésének fon os ságiról beszéltek és mindjárt határozat is született: Beosztjuk az egész község lakosságát, úgy, hogy minden éjjelre jutnak néhányon, akik y.z esetleges kár tevők ellen megőrzik a tér mést, így folyt ez este tizenegy óráig. Nehezen fogytak ki az emberek a szóból, kérdéseket intéztek az elnökhöz, titkárhoz, tanácsokat adtak a vér/rehajtő- bizottságnak. Amikor szét oszlott a gyűlés és elnéztem a beszélgetve hazain- duló embereket, József Attila jutott eszembe, aki megálmodta — nem■ — tudatosan Id'ta a mi tanácsaink igazi szerepét: A dolgozó nép okos gyülekezete ... (L-Gy) dolgozó parasztokat is rávezetni, hogy személy szerint, konkrétan érez hessék mit jelent számukra pártunk határozata.. Elmondotta, hogy például búzából beadási kötelezettsége 7 mázsa, a jövő esztendőben a 10 százalékos mérséklés 70 kilót jelent a családnak, s ha ehhez hozzávesz- szük a kukoricából, az árpából, a napraforgóból, stb. megmaradó 50, 20, 10 kilókat, s ha ezeket különösen szaibadáron pénzbe átszámítja, nagy összegre rúg. Ehhez hasonlóan segíti a körülötte lakó dolgozó parasztokat is, hogy megértsék pártunk politikájának, határozatának hatalmas jelentőségét, mely nemcsak a dolgozó parasztság jobb életét segíti, hanem sokoldalú segítséget nyújt a mezőgazdaság fejlesztéséhez is. Ennek szellemében mozgósítja őket még jobb munkára, még nagyobb termelési eredmények elérésére. Földes elvtárs népnevelő beszélt módszeréről. Boltkezelő, s pultagitá- ciója során, mint ahogy elmondta, napról-napra, óráról-órára be tudja bizonyítani az egyes rendelkezések nagy jelentőségét, a dolgozók életszínvonalának emelkedésében. — Én, nem restellem elvtársak — mondotta — hogy vevőim által vásárolt áru értékét a régi áron is, meg az új áron is összeadjam. így be tudom bizonyítani, hogy az árleszállítás segítségével, naponta 5—10 forintot takarítanak meg. A népnevelő-értekezlet még hatásosabb, még jobb lett volna, ha azon valamennyi népnevelő résztvett volna. Ez tanulság lehet a pártszervezet számára, hogy a jövőben még jobb szervező munkát kell folytatnia, mert a példa is mutatja, jó népnevelőkben nincs hiány Gerjenben sem, csak az kell, hogy a pártszervezet összefogja őket, konkrét feladatokat adjon számukra. Az eredmény az lesz, hogy még egységesebben tudnak harcba indulni az őszi munkák meggyorsításáért, a kapas- termények pontos, gyors beadásáért. A tartalékföldek maradéktalan megművelésével, a szerződéses növények termesztésében várható növekedéssel Gerjen község dolgozó parasztjai is bebizonyították ,hogy helyeslik az új begyűjtési rendszert. Most a népnevelőkön múlik, hogy még magasabbra szítsák a dolgozók termelési kedvét, melynek útján növelhetjük egyre jobban a város és a falu dől* gozóinak életszínvonalát,
