Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-02 / 205. szám

N Ä P E ö 1953 SZEPTEMBER 2 2 A Szovjet 'Rékebízottságr teljes ütése wiszfcva (TASZSZ) Augusztus 31- én Moszkvában a szakszervezetek székházának Október-termében kibő­vített teljes ülést tartott a Szovjet Békebizottság. A teljes ülésre a fő­városba érkeztek a köztársasági, határvidéki és területi békebizottsá­gok képviselői. Megjelentek a szak- szervezeteknek, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának, a Szovjet. Nők Antifasiszta Bizottságának és más társadalmi szervezeteknek képvise­lői, a tudomány és a kultúra műve­lői, az ipar és a mezőgazdaság élen­járói, a szovjet nép békeharcosai. A teljes ülést rövid bevezető be­széddel Hja Erenburg író nyitotta meg. A teljes ülés napirendjén egy kér­dés szerepelt: „A Béke Világtanács ülésszakának eredményei és a béke­bizottságok feladatai a Szovjetunió­ban.“ Az előadói beszédet N. Sz. Tyiho- nov, a Szovjet Békebizottság eínöke mondotta. Az előadó részletesen megvilágí­totta a Béke Világtanács budapesti ülésszakának eredményeit. A Béke Világtanács ülésszaka tel­jes egységben, hatalmas lelkesedés­sel fogadta el' a nemzetközi kérdé­sek tárgyalások útján való rendezé­sét követelő nyilatkozatot. A nyilat­kozat pontosan megfogalmazta ezek­nek a tárgyalásoknak alapvető fel­adatait és céljait, azokat a konkrét követeléseket is, amelyek a mai nem zetközi helyzetből adódnak. E köve­telések sorában olyan időszerű kér­dések szerepelnek, mint a koreai béke megteremtése és valamennyi más, a népek függetlensége ellen in­dított háború megszüntetése, mint a német és a japán probléma békés és demokratikus megoldása, a népek és államok belügyeibe történő ide­gen beavatkozás megengedhetetlen volta és a külföldi katonai támasz­pontok megszüntetése területeiken. N. Sz. Tyihonov hangsúlyozta, hogy a béketábor határozott sikere­ket könyvelhet el. A béke ügyének igazi nagy győzelme, az egész béke­szerető emberiség harcának gyakor­lati eredménye a koreai fegyverszü­net megkötése. Most a népeket reménység és az az elhatározás tölti el, hogy folytatják harcukat a békéért, hiszen olyan helyzet alakult ki, hogy bűn volna az emberiség ellen, ha a nemzetközi légkör bizonyos enyhülését újból az emberiséget fenyegető új veszélyek villámaitól terhes sötét borulás vál­taná fel. Az előadó ezután részletesen fog­lalkozott a Szovjetunió népeinek bé­keharcával. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány az egész szovjet nép kívánságával teljes összhangban nagy anyagi segítséget nyújtott a Német Demokratikus Köztársaság­nak a háború következményeinek felszámolásához és a német nép életszínvonalának emeléséhez. A szovjet dolgozók Németországot de­mokratikus és egységes államnak akarják látni, nem akarják a hit- lerizmus szörnyű megismétlődését, nem akarják amerikai gyarmatnak látni, amely külföldi parancsra vért ont. A szovjet nép szabad és békeszere­tő Ausztriát is akar, demokratikus és békeszerető Japánt is, amely bé­kében él minden országgal. A szovjet nép békében akar élni minden néppel, mert a Szovjetunió­nak nincsenek területi igényei egyet­len állammal szemben sem. A szov­jet nép barátságban akar élni a nagy amerikai néppel, amely az ösz- szes békeszerető népekhez hasonlóan nem táplál ellenségeskedést, vagy gyűlöletet más népekkel szemben, ellentétben a reakciós körökkel, ame lyek a háború legdühödtebb hirde­tői. A Szovjetunió politikája változat­lanul a béke és a népek biztonsága megszilárdítására irányul. Ennek megfelelően a szovjet dolgozók kö­vetelik, hogy jöjjenek létre egyez­mények a fegyverzet jelentős csök­kentésére, az atomfegyver, a bakté­riumfegyver és más tömegpusztító fegyverek használatának eltiltására. A világ népei — mondotta befe­jezésük az előadó — békeszerető szovjet országunk felé tekintenek, amely megingathatatlanul a háború megakadályozásának és a béke fenn tartásának politikáját folytatja. A háború erőinek vissza kell vo- nulniok. Diadalmaskodjék az egész világon a békés tárgyalások szelleme. Tyihonov beszámolóját vita kö­vette. Hirek a Szovjetunióból (MTI) Szovjet-Ukrajna cipőgyárai­nak dolgozói a Szovjetunió Leglelsö Tanácsa ötödik ülésszakának hatá­rozataira válaszképpen kiszélesítetté^ a határidőelőtti tervteljesítésért és a termékek minőségének javításáért lolytatott szocialista munkaversenyt. Az. idén a köztársaság cipötermelé. se 1950 hez viszonyítva csaknem 8 és léi millió párral növekszik, 'A ki­váló minőségű divatcipők gyártása négyszeresére emelkedik. Jelentős mértékben bővül a választék. Az elmúlt két é„ lé] év alatt a cipőgyárak műhelyeiben 1800 külön­böző gépet és berendezést szereltek lel. Az idén kilenc cipőgyárat szer­veznek újjá a köztársaságban. Uk­rajnában a közeljövőben méq öt új cipőgyárat és két bőrgyárat építenek. * Litvánia húsipara ez év folyamán terven felüi 3300 tonna húst és kü­lönböző húskészítményt hoz forga­lomba. A terven felüli húsáruk gyár tását a vállalatok teljesítőképessé­gének fokozása teszi lehetővé. Kau- naszban és Tauragban már megkezd­ték a húskombinátok új műhelyei­nek építését. Litvánia tejipara is fejlődik. A következő két év folyamán 15 új sajt- és vajgyárat építenek, 13 meg­lévő tejipari vállalatot pedig kor­szerűsítenek. Az ivanovoi terület textilipara a Szovjetunió pamurtszövet-termelésé- nek körülbelül egyharmadát adja. A múlt évben az ivanovoi terü­let textilgyárai 22 százalékkal több anyagot termeltek, mint 1950-ben. — Augusztus végéig több, mint ötmillió tankönyvet juttatott el ren­deltetési helyére az Állami Könyv- terjesztő Vállalat, amely gondosko­dik arról, hogy az ország mintfegy hétezer iskolája az állami könyves- bolthálózat útján zavartalanul hozzá­juthasson a tankönyvekhez. Az egye­temek tankönyvekkel való ellátása szeptember 1-én kezdődik. LEENDŐ TRAKTORISTÁK ISKOLÁJA A Szovjetunióban korszerű iskolákb an a legjobb szakemberek támogatá­sával sajátítják el szakmájukat a leendő mezőgazdasági gépkezelők. — Képünkön a Krasznodar-vidéki f ák toristák gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. Erősen kié'ozodik az olasz-ju(j;oszláv viszony Belgrad (TASZSZ): A ..Tanjug“ hírügynökség trieszti jelentést közöl arról, hogy a Jugoszláviához közel­fekvő körzetekben olasz csapatmoz- dulaítok folynak. , * A „Reuter" iroda jelenti Belgrád- ból: Augusztus 30-án a „Tanjug“, a hi­vatalos jugoszláv hírügynökség kö­zölte, hogy jugoszláv hivatalos körök „szándékos provokációnak" tekin­tik azokat az olasz közléseket, hogy Jugoszlávia annektálni készül Trieszt szabadterületnek a jugoszláv csapa­tok által megszállva tartott B-öveze­tét. A jugoszláv kormány képviselője kijelentette, hogy nem kommentálja ezt a kérdést. A Róma (TASZSZ): Az utóbbi na­pokban Trieszt szabadterület hely­zetének kérdésével kapcsolatban erő­sen kiéleződött Olaszország és Jugo­szlávia viszonya. Hírek terjedtek el arról, hogy mindkét fél katonai lé­péseket készít elő. Az olasz sajtó közölte a „Jugo- press“, jugoszláv hírügynökségnek jugoszláv hadgyakorlatokról szóló jelentését. Olasz sajtójelentés szerint a jugoszláv hírügynökség uíalt arra. hogy Jugoszlávia hivatalosan terü­letéhez szándékszik csatolni Trieszt szabadterület B-övezetét. Az olasz külügyminisztérium hiva ­talos nyilatkozatot tett közzé. Ebben rámutat, hogy amennyiben Jugoszlá­via valóban megteszi ezt a lépést, akkor „Olaszország kétségtelenül úgy fog reagálni,, ahogy. azt népünk ielkiismerete megköveteli.“ A nyilat- kozat hozzáteszi, hogy augusztus 29- én Pella, olasz miniszterelnök fogad­ta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciai képvise­lőit, tanácskozott Taviani hadügy­miniszterrel és Marrassal, a vezér­kar főnökével, hogy megvitassa en­nek a problémának „politikai és' technikai oldalait." A lapok rámutatnak, hogy a ,.Ju- gopress“ közleményét éppen a jugor szláv partizánoknak Gorizia közelé­ben tartandó kongresszusa és a ju­goszláv hadgyakorlatok küszöbén hozták nyilvánosságra. A partizánok kongresszusán Tito is fel fog szólal­ni, a jugoszláv hadgyakorlatokat pe­dig. mint a „Tempo“ című lap írja,' nem messze Ljubljanától, azaz az olasz határ közelében fogják meg­tartani. Az „ARI" nevű olasz hírügynök­ségnek a „Quotidiano" című lapban megjelent közlése szerint Pella mi­niszterelnök, Taviani hadügyminisz­ter és Marras, a vezérkar főnöke két tanácskozáson vitatta meg a jugo- szlávellenes „ellenrendszabályokat“, amelyek között a keleti határra tör­ténő csapatátheivezések .is szerepel­nek ... „hogy mód nyíljék haladék­talanul visszaverni bármely csapást, amelyet Jugoszlávia esetleg tájik mérni próbál." Ezekkel az intézkedésekkel kap­csolatban felfüggesztették a katonák szabadságolását. Ezenkívül ismere­tessé vált, hogy a belgrádi olasz ka­tonai attasé megtagadta a részvételt a jugoszláv hadseregnek az olasz ha­tár közelében tartandó hadgyakorla­tain. TANÍTÓT választanak (Sok évvel ezelőtt történt) ArőmSkbeti sírlak az ereszek: ' ' itt a tavasz! Bánatában könnyezett a falu népének fele, mert meghalt az öreg mester, mindannyi- uknak vén-vén tanítója. Sokan elmentek az öreg tanító temetésére. Szerették ezt a régies- szavú, sillabizálva tanítgató embert, aki egy életen át papok szolgájaként úgy megszokta az alázatosságot, hogy a paraszrtemberekkel is valami félszeg alázattal beszélt. Tőle tanul­tak a mostani felnőttek valameny- nyien olvasást, írást, mert azelőtt ő egymaga volt itt tanító, a kisasz- szony csak néhány éve került ide mellé. Megbecsülték azért, s ahogy a temetőbe kísérték, mindenki visz- szaemlékezett valami kedves szavá­ra, tettére. A plébános és a jegyző beszédet mondott a sírnál. Az öreg mesternek egyképpen mindegy volt ez a koporsóban; egész életében ret­tegnie kellett a plébánosok zsarnok­ságától, a hazát pedig ő szerette és nem a jegyző. A plébános jelentette a halál- esetet a főtisztelendő és nagy­ságos egyházmegyei főtanfelügyelő úrnak, s összehívta együttes ülésre az egyházközségi képvisel ptestületet meg az iskolaszék tagjait,! Megem­lékezett szegény megboldcgvlt taní­tó úrról úgy kanyarítva a' beszédet, hogy az jött ki belőle: pogány, s nem istennek tetsző dolog lenne most mindjárt új kántortanítót vá­lasztani, hiszen akkor özvegyét ki kellene tenni á kántorlakásból, hogy az új embernek helyet csináljanak. — Árvák és özvegyek gyámolítását kötelességünknek hagyta az úr! — intette az atyafiakat, s azok szépen bólogattak rá. Ennek a nagy kegyes­ségnek az volt az oka, hogy főtisz­telendő Huchthausen plébános úr­nak volt egy embere, akit szeretett volna a kántortanítói állásba bevá- laszttatni. Ez a tanító utolsó kato­naévét töltötte a kanizsai fogatolt tüzéreknél. Még bevonulása előtt ígé­retet tett a szenltatyának, hogy kán­tortanítóvá választása esetén hajlan­dó elvenni egyik húgát, akire senki nem mondhatta, hogy szép, de még azt sem, hogy megteszi. Gyúrta te­hát a magyarokat: ez a néhány hó­nap már igazán nem számít (már­cius elején jártak), a tanév befe­jezéséig majd foglalkozik a tanító­nő egymaga, valamennyi gyerekkel. Legfeljebb egész nap tanít; az igaz ügyért hozott áldozatok kedvesek az úr előtt. — Beleegyezően bólogattak a testületi tagok, — hogyne, jól meg­voltak azok válogatva! A A tanítónő — a kisasszony, ahogy a faluban nevezték, — három észtén deje élt itt. Öt nem kérdezték: el tudja-e látni egymaga a kétszeres munkát. — Szegényke nem is zúgo­lódott. Kétszerannyit dolgozott ettől kezdve egy fizetésért, szorgalmasko- dott, a gyermekek szépen iparkod­tak a keze alatt. Híre is ment, mi­lyen jól tanít. Ó, milyen szívesen s jól dolgozik az ember, ha remény­ség készteti szívét! Volt ennek a Csaka Irma tanító­nőnek egy gyermekkori barátja s szerelme: Nádas János. Egy utcá­ban nőttek föl a szegényszagú kül­városban, együtt játszottak kisko­rukban, együtt jártak elemibe. Mind ketten jól tanultak, s nagynehezen. nyári kifutóskodások, malterhordá­sok, évközi óraadások árán küsz­ködve elvégezték később a polgárit meg a tanítóképzőt. János éveken keresztül mindennap megvárta Ir­mát, szerelmük velük nőtt. Tervez­gettek: egy faluba mennek, egy kis kéttanerős iskolába. Összeházasod­nak, boldogok lesznek, nagyon bol­dogok! ... Nem így történt. Úgy jártak, mint aki izgatottan, örömükre várakozóan siet valahová, és amikor megérke­zik, váratlanul durván, erősen arc- bacsapják. Hiába volt mindkettőjük­nek kitűnő oklevele, nem kaptak ál­lást. Állandóan pályáztak jobbra- balra, egyszerre négy-öt helyre is beadják kérvényüket. Irmát vala­hogy a képesítő után két évre még­is megválasztották ebbe a sovány kis állásba, talán azért, mert a pro­tekciósok ezután nemigen kapkolód- tak. János azonban sehogysem tu­dott bejutni az ígéret földjére: az is­kolába. Élnie kellett, volt vagonra­kó, útépítő, százalékos biztosítási ügynök, szellemi szükségmunkás. — Az évek mentek, de kettejük szívé­ben nem aludt ki a tűz. A mikor az öreg: mester meghalt, ^ Irma azon kapta magát, — pedig őszintén szerette szegény Jó­zsi bácsit, — hogy az első szomorú­ságot csakhamar elűzte szívéből a befészkelő reménység: hátha most sikerül!... Sikerülnie kell! Jánost megválasztják kántortanítónak, ak­kor oly hosszú várakozás után végre egybekelhetnek!... Meghirdették az állást a szaklapokban, János is el­küldte pályázatát, Irma pedig elment a plébánoshoz, s a nagy úr előtt re­megve, izgatottan előadta kérését: támogassa a plébános úr az ő vőle­génye ügyét. A plébános úr nagyon jóságosán megígérte támogatását, — kedves leányomnak nevezte. Irma csaknem kezet csókolt, olyan nagy hálát érzett iránta! Nem tudta, hogy a pap valamennyi pályázónak ilyen kenetes szívélyességgel ígért támo­gatást. Mert jöttek ám a kérvények nyakra-főre, a határidőig 29 pályá­zó jelentkezett. Egy állásra huszon­kilenc pályázó! Legtöbbje eljött a faluba bemutatkozni előre, végigki­lincselte a papiakat, az egyházközsé­gi képviselőtestületet, meg az iskola­szék tagjainak vaskosan terpeszkedő gőgös házait, s szánandó igyekezet­tel próbált kicsikarni egy kis jóin­dulatot a maga számára. János nem házalt. Csak a válasz­tás reggelén érkezett meg, egynapi fizetésnélküli szabadságot kért a vá­rosháza népjóléti osztályán, ahol szel iemi ínségmunkásként dolgozott. — Én nem könyörgök. nem alázkodom. — mondta Irmának. Ott az okleve­lem, életrajzom, azokból megtudhat­ják, ki vagyok. — A választás simán folyt le. úgy, ahogy Magyarországon 1936-ban !e kellett folynia. A fern« lom megtelt néppel, a választótestület fontoskodva elfoglalta helyét. A plébános isten segítségét és áldását kérte, hogy a szent ügyhöz méltóan dönthessenek. Nemigen figyeltek rá, a jelölteket nézegették, mint a vásárban a föl­hajtóit állatokat. Ezek is szegények olyan izgatottak topogtak, mint az eladásra szántak. Megkezdődött a kántorpróba. Egyes jelöltek nagy iz­galmukban, meghogy az elöljárók­nak tetsszenek, ablakremegtetően harsogták a szent dallamokat. Az ablakremegtetőket művészien játszó orgonisták, az érzelmesen nyekergő- ket elszánt rögtönzők váltották fel az orgona mellett. Kezdtek kialakulni a pártok, min denki a maga jelöltjét dicsérte, és ócsárolta a másikét, — akárcsak a képviselőválasztáskor. Minden vitá­nak vége lett azonban, amikor Já­nos befejezte próbaéneklését. Nem hiába gyakorolt annyit képzős ko­rában, játéka mindenkit megraga­dott. — Ez lesz!... Ez köll! ... Ezt választjuk!... Utána még ketten következtek, de jóformán senki sem hallgatott rájuk. — A pécsit! A szür­keruhásat! (a nevére már nem em­lékeztek) — biztatták a jelenlévők a testületi tagokat, — azt kői! megvá­lasztani!... Azok törődtek is ezzel! — Tudták ők már: kit választanak. Komoly képpé! bevonultak a sekres­tyébe. Irma az első paciban ült lehajtott fejjel. Izgalmában könnybelábadtak szemei. — Most dől -e) az életük!.:. Akkor sem nézett fel, amikor a bi­zottság előjött tanácskozóhelyéről. Aztán1 már nem tudta fölemelni fe­jét, olyan ütés érte. — A plébános ezt hirdette ki: kántortanítónak meg­választottuk Schultheisz Mátyást. A húgának s vőlegényét. # Vége hát. Ginek a kicsim szobá­ban, Irma az ágy szélén, János az asztalnál, tenyerébe hajtja fejét.' Nem mernek egymásra nézni. Ülnek órák ó'a. Iszonyú a csönd idebent. Minden elveszett. A vágyak, a re­mény, az élet. Nincs állás., nincs ke­nyér. nincs boldogság. Ebben az élet­ben nekik már nem lesz boldogsá­guk. — Várjanak? Elszáll az ifjúsá­guk. el az életük. Meddőn, szomo­rúan, éhesen, szomjasan, mert a protekciós világban csak kilátásta- lanság jut nekik, a külváros gyer­mekeinek. Irma Jánosra tekint; szegény, most olyan esendő, olyan sajnálni való fénvesrekopott szürke ruhájában, de olyan sajnálnivaló. hogy nem lehet nézni... — felzokog Irma! Elzuhan az ágyon, a párnába fúrja magát. János odamegy hozzá. Nézi tanács­talanul. — Mit szólhatna? Mivel vi­gasztalja? Leül az ágy szélére, s né­mán, sután simogatja Irma szögha­ját. A szomszédos papiak udvaráról hangos, zsíros, elégedett hangok szű­rődnek át. Bankettoznak a cinkosok a választás örömére. Vasvári László A .„Chicago Daily New»“ az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól Newyork (TASZSZ): A „Chicago Daily News" című lap közli wash­ingtoni tudósítójának étkkét az Egye sülit Államók és Irán kapcsolatairól. . „Irántól — írja a lap, — olyan kérelem érkezett, hogy a sah hely­reállított kormányának sürgősen pénzre van szüksége bármilyen kor­mánytól, amely szert akar tenni az irániak örök barátságára.“ A cikkíró szerint Iránnak az a ké­relme, hogy „készpénzt" adjanak neki, stratégiai jelentőségű az Egye­sült Államok szempontjából, tekin­tettel arra, hogy Irán közel van a Szovjetunióhoz. A külügyminiszté­rium képviselőinek azonban az a véleményük, hogy az Egyesült Álla­moknak nem szabad elhamarkodniok a .készpénz“ nyújtást, amíg Hen­derson, amerikai nagykövet nem jeleníti, hogy a sah új kormánya „eléggé szilárdan megalapozta“ ha­talmát. A cikkíró hozzáfűzi, hogy „mielőtt az amerikai kincstár kapui megnyíl­nak Irán előtt, valószínűleg olyasfé­le gesztusra lesz szükség, amely az Angliával támadt olajvita rendezésé­re irányuló készségről tanúskodik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents