Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-06 / 209. szám

1953 SZEPTEMBER ft NAPLÓ 7 A miszlai dolgozó parasztok harcba indultak • rr r • * rr - ff­a jovo évi bo termesért Máeria IfcöBSSg Mgrmb paras®teäga miután befejezte az aratást, és c»ép. lést, eleget tett állam iránti kötcle- zettségének, hozzáfogott a jövőévi bő termés alapjának megteremtéséhez. Míg pár héttel előbb gabonával meg­rakott szekerek gördültek terhűkkel a szérűik felé, mta már a szántó-vető emberek sietnek a halárba, hogy meg. felelően előkészítsék a talajt az őszi vetéshez, Az idei termés betakarítása láttán elhatározták, hogy harcba in­dulniuk a minisztertanács határozatá­nak megvalósításáért, A muJtt érben ugyanis előfordult, hogy' sokan nem tartották be a minisztertanács hatá­rozatát. késlekedtek a vetéssel. Olyan is volta, mint Simon Pál. aki alig ve. tett valamit, pedig 12 kataszteri hold földdel és erős igavonókká] rendelke­zett, mégis rosszul müveit® meg a fö'djét, így az nem termett és Simon Pál adósa maradt az államinak is. Az ilyen dolgozó parasztok most >,szív­ják a fogukat“ és irigykedve nézik az olyanokat, mint Török Imre 6 hol. das dolgozó paraszt, aki 33 mázsa búzát takarított be, és miután eleget tett állam iránti kötelezettségének, félretette a vetőmagot és kenyérnek valót, még szabadpiacra is jut, neki jópár mázsa. Török Iimre az idén sem késlekedik, földjét már előkészítette a vetéshez, a vetőmagot pedlig kisze. I tek'torozta. Most mindenki igyekszik a munká­val!, s hogy igyekvésük eredményes legyen, segít hozzá a községi tanács mezőgazdasági állandó bizottsága is. Az állandó bizottság tagjai azonnal munkához láttak, amikor olvasták a minisztertanács határozatát az őszi munkáról. Felmérték az adottságokat, számbavebték az igaerőt és a rendel­kezésre álló gazdasági gépeket, tervet készítettek. A tervkészítésnél figye- lembevettiék a gépállomás fokozottabb Segítséget is, nemcsak azért, meri kormányunk ezt ígérte dolgozó pa. rasatsagunkinaik. de azért Is, mert az idén több földet akarnák megművelni, mint tavaly. A tartalékterületekből• melyet a dolgozó parasztoknak adnak bérbe, mintegy 100 holddal bővül a gabonavetés. Több dolgozó paraszt máris bérbevett 2—3 holdat, hogy ki­egészítse gazdaságát, mégis található a határban gazda nélküli föld. Az áldandó bizottság tagjai most felkere­sik azokat a gazdákjait, akik nagyobb darab földet tudnak megművelni és javasolják nékik, hogy vegyenek bér­be a tartalékföldekből. Szívügyüknek tekintik, hogy egyetlen taiipoiliatnyi föld ee maradjon megmüvelietleniül és legkésőbb október közepéig büszkén jelenthessék a járás fldé, hogy befe. jezték a vetést. A ■minisztertanács határozatának megjelenése előtt miár több dolgozó paraszt elkészítette a földet vetés alá. de mióha az álltadé bizottság tagjai ismertették a dolgozó parasz­tokkal a határozatot sokkal jobban halad a talajelőkészítés. Az eddig megtartott 12 kisgyűlés eredménye az is, hogy a dolgozó parasztok szép. tember 2-ig mintegy 300 holdat el­készítettek vetés alá, s az istálló, trágyázásra kijelölt területnek, pedig 35 százalékán leszántották a trágyát. De a félívilágositó munka, eredménye az is, hogy a dolgozó parasztok a szelektor mélflebt, rostával és trióval is tisztítják a vetőmagot. A községi ta­nács végrehajtó bizottsága is napi­rendre tűzte a minisztertanács hatá. rozafián/ák ismertetését. Szeptember 5. én nyilvános tanácsülésen ismertet­ték a dolgozó parasztokkal a tervet, mely szerint 40 nap alatt be kell fe. jezmi a vetést és a betakarítást, Ezen a tanácsülésen megtteszéffiilk a felad a. tokát is. hogy a terv ne csak terv legyen, de meg is valósuljon. Mdszla község tanácsa az állandó bizottság­gal és a dólgozó parasztokkal kar­öltve így harcol az őszi munkák si­keres elvégzéséért. „Ha elsők nem is, de másodikak akarunk lenni az őszi munkákban .. — mondják a dunaszentgyörgyi gépállomáson Vizsgálja ki a minisztérium, miért került 280 000 forint helyett 750.000 forintba a bikácsi Petőfi tszcs ist állójának építése A bikácsi vasútállomásról egyenes út vezet a községbe, s már messziről szembetűnik a Petőfi tszcs csinos, újonnan épült tehénistállója, Aki kí­vülről megnézi az impozáns épületet csak arra tud gondolni, hogy milyen jól megy a bikácsi tszcs-tagoknak, az új dohánypajták mellett ott magaso­dik az új istálló is, amit csak .nem­régen adtak át rendeltetésének. De aki belép az istállóba, az már arról kénytelen meggyőződni, hogy nem is olyan jó minden, mint amilyen szép, aki pedig bepillant a tszcs számadás­könyveibe a legjobb esetben is cso­dálkozva csóválhatja fejét, mert a számadások olyan összegekről be­szélnek, amilyenekre a tszcs legború­látóbb tagjai sem számítottak. De menjünk sorba, kísérjük végig a bi­kácsi tszcs építkezésének egész tör­ténetét. 1951. őszén merült fel először az a terv, hogy központi fekvésű, nagy befogadóképességű istállót épít a Pe­tőfi tszcs, mely egész tehénéi.omá- nyuk befogadására alkalmas. A paksi járási tanács mezőgazdasági osztá­lya is helyeselte az elgondolást, a megyei tanács pedig nem sokkal ez­után elkészítette az előirányzati ter­vet, sőt ki is adta a munkát a Tolna­megyei Tatarozó Vállalatnak. Az ek­kori költségvetés 280.000 forintot mu­tatott, amit a tszcs tagsága is elfo­gadott, mert az összeg arányban állt a tszcs bevételeivel. 1952. július 2-én a Tatarozó Vállalat átvette a mun­kát s ettől kezdve minden ment a maga különleges útján. A bikácsi tszcs-tagok azt hitték, minden rendben van s türelmesen várták, hogy a szerződésiig megál­lapított határidőre, 1952. december 30-ra elkészül új istállójuk. A sors és a Tatarozó azonban másként dön­tött: a friss decemberi hóesésben csak a négy puszta fala meredezett a leendő istállónak, úgy, hogy a ha­táridőt meg kellett hosszabbítani. A bikácsi ak ebbe is belenyugodtak, annyival is inkább, mert a vélemé­nyükre senki nem volt kiváncsi Csak annyit közöltek velük, hogy az új határidő 1953.február 25. Bikácson türelmes emberek laknak, mert az újabb határidő is elmúlt, anélkül, hogy az istálló elkészült volna, ellen­ben — mint a tszcs tagjai mondják — „úgy hallották“ ebben az időben, hogy nem 280.000 forintba kerül az építkezés, hanem 360.000 forintba. Megcsóválták a fejüket a bikácsi magyarok, s hitték is a hírt, meg nem is, mivel sem a paksi járási ta­nács, sem a megyei tanács, sem a Tatarozó, Vállalat nem értesítette őket. Közel 4 hónapos késéssel, ezév áp­rilis 11-én átadták az istállót, sok öröme azonban egy tszcs-tagnak sem tellett benne. Rögtön az átadásnál jegyzőkönyvet kellett felvenni, mert sok minden hiányzott, sok egyéb pedig rosszul készült el. Gondatlan volt a tetőzet vasgerendáinak festése, hiányoztak az istállóból a felfüggesz­tő vasak, a jászlak vízleeresztőit fje­dig egyáltalán nem készítették el. A hiányokat a Tatarozó pótolta, de amire ezzel elkészült, kiderült, hogy rosszak az ajtók, ablakok, ezeket is újra kellett csinálni. Végre ez is el­készült, ekkor meg azt vették észre a tszcs tagjai, hogy az istálló padló­zata süllyed alattuk: a téglák egy­más után elmerülnek s a szennyvíz ahelyett, hogy lefolyna, hatalmas tó­csákban gyülemlik fel az istálló kü­lönböző részein. A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután érte a bikácsiakat. Sántha Albert, a tszcs könyvelője a pénzügyi terv készítésekor Pakson járt s itt, a járási tanácson látta, hogy az istálló nem 280.000 forintba került, nem is 360.000 forintba, ha­nem kereken 751.369 forint terheli a Petőfi tszcsbe tömörült 42 család vállát. A tagság alig akart hinni fülének, anikor meghallotta, hogy mit beszél a Pakson járt könyvelő, de amikor végre május 16-án meg­érkezett a Nemzeti Bank hivatalos elszámolása, ebből saját szemükkel láthatták, hogy sem tévedésről, sem félreértésről nincs szó. — Inkább ne építettük volna, — vélekedtek a tagok, mások meg mér­gelődtek: — Mikor tudjuk kifizetni ezt a tengernyi pénzt? Az elnök és könyvelő nyakába vette egyelőre a megyét, elmentek Paksra, járási tanácshoz, Nemzeti Bankba, de mindenütt csak ezt hal­lották: i— Sok pénz, de hát mit lehet ten­ni. Igaz, hogy közben emelkedett az építési költség, de meg kellett ter­helni adóval is az építést. Itt bizony nem lehet semmit csinálni. Bikácson már fogytán a türelem, elmentek hát Szekszárdra, hátha a megyei tanácsnál akad valaki, aki eligazítja a lukácsiak ügyét. De itt is csak fejcsóváló embereket találtak: — Bizony elvtársak, sokba került ez a szerencsétlen istálló, de itt nem lehet tenni semmit. A tszcs ezzel sem elégedett meg: május 24-én hosszú levélben egyene­sen a földművelésügyi minisztériu­mot keresték meg, s kérték, vizs­gálják felül az egész építkezést, adó­kat, határidőket, számadatokat. Az­óta négy hónap múlt el, a bikácsi tszcs-tagok azonban máig is várják a minisztérium válaszát. Az idén Bikácson is jó volt a ter­més, a Petőfi tszcs tagjai azonban, mégis kedvetlenek. De a roppant adósság nemcsak az ő munkakedvü­ket veszi el, hanem elriasztja a cso­porttól a falu többi dolgozó paraszt­ját is, akik pedig szívesen csatlakoz­nának a Petőfi tszcs-hez. Sokan úgy vélekednek, hogy az ősszel kilépnek a csoportból, mások azonban még mindig derűlátók s hisznek abban, hogy a várva várt bizottság megér­kezik és igazságot ad a bikácsi tszcs tagjainak. (n.) A dunaszentgyörgyi gépállomás a nyári munkák során utolsó, vagy csaknem mindig utolsó helyen volt a gépállomások versenyében. Most az őszi munkák megkezdése előtt nagy­arányú változások történtek a gép­állomáson. Tóthi Ferenc igazgató elv_ tiáns elmondja, hogy ótszerveztiéík a műszaki gárdát és új főgápészt kap­tak, Szántó József, a megye legjobb komibájmosa személyéiben. Augusztus 29-én termelési értekez­leten megtárgyalták a miniszterta. nács határozatát az őszi munkák él- végzésének határidejét Meiden és megkezdték a munkaszervezést a fel­adatok sikeres végrehajt áisáeak érde­kében. ,,A földterület biztosítva van a tervünkhöz — mondja Tóthi elv­társ — 80 százalék tszcs-ékben, 20 százalék pedig egyéni dolgozó parasz­toknál. Mióta a kormányprogramm napvilágra került, egyre több egyéni gazdával kötünk szerződéstMáhallko József pőLMkaá helyettes el vitára di- magyarázza, hogyan szervezték meg a traktorosok munkáját. Nyolc erő­géphez a legjobb dolgozókat osztot­ták be, a többi gépre a gyengébb tmktorietákiajt tették, és ezekhez sű­rűbben járnak ki a műszaki dolgo­zóik, mintegy patronálják őket. Ezizel azt. akarják elérni, hogy műszaki hiba miatt ne álljanak a gépek, mert az időveszteség egyet jelent a verseny­ben való lemaradásaid. „Pedig most, az őszi munkában, ha nem is elsők, de másodikak akarunk lenni‘‘ — fo- gadlkozik Tóthi eürvtáre. Ez pedig nagy szó, ment éppen 14, illetve 13 gép­állomást kell megelőzniük. Ennek ér­dekében valamennyi erőgépet két mű. szakra állítottak be, úgy, hogy éjjel- nappal megy a munka. Sokat várnak Szántó József új főgépésztől is, aiki máris megkezdte munkáját. Nincs könnyű dolga, mivel igen sok javí­tanivaló van a munkafegyelem és a dolgozók felvilágosítása terén is. Az első napon ,a,mikor a gépállo­másra került, az egyilk fiatal traktoros Laszóchi Ferenc. akinek szelefctorozos kellett volna kimenni egyik községbe, azt mondta, hogy ő oda nem megy, mert ezzel a munkával nem tud ke­resni. „Tudod-e barátom, hogy meny. nyit kapsz mázsánként a kiszelekto- rozofct mag után? — kérdezi tőle Szántó divtára. Nem. — válaszol a traktoros. Nahát, idefigyelj, magya­ráz a főgép ész — 83 fillért kapsz mázsánként, egy műszakban 60 má­zsát nagyon könnyen kiszelektorozol és akkor már csaknem 50 forintot kapsz. De ha igyekszel 80 esetleg 100 mázsát is teljesíthetsz és ezzel pár­huzamosan a kereseted is nő. La- szóok'i Ferenc már bánja, hogy elő­zőleg miaJkaoskodotf. Hiszen ez így nagyon jól van, ahogy Szántó József mondja. ,,Bizony azelőtt nem így ma­gyarázták meg a dolgokat“, — gon­dolja. Na fciimész? — kérdezi Szántó a fiattal traktorost. Ki — csillant fel a szeme Laszócfcinak. ,-Hát akkor föl­teszel a vontatóra egy kis hordó üzem­anyagot és mindent, amire szükséged lese — adja a tanácsokat gyorsan, egymásután Szántó elvtáre. Ha Szántó József úgy álltja meg helyét mint főgépész, mint amikor kombájnos volt és az átszervezett mii. szaki gárda is lelkiismeretesen ellát­ja munkáját, akkor sikerül a duna- ezentgyöngyi gépállomásnak határidő, re teljesíteni őszi tervét és sikerül a megye legrosszabb gépállomása címei levetkőzni. A kormányrendé-kezesek — dolgozó parasztságunk felemelkedését szolgálják Kormányunk programún jának vég­rehajtása során pártunk és kormá­nyunk újabb jelentős kedvezménye­ket adott az egyéni termelők részére, amikor a kukorica, burgonya és nap­raforgó beadási köKelezetttségük 10 százalékát elengedte, és szabaddá tet­te a gabonafélék és a kapásnövények forgalmát. Kormányumlknak ezek az újabb in. tózikedései teljes egészében dolgozó parasztságunk anyagi jólétiének fo­kozását szolgálják. Mind a beadási kötelezetteég 10 százalékos csökken, tés-e, mind a szabadpiaci forgalom engedélye nagy anyagi előnyt biztosít számukra. Például, ha egy dolgozó paraszt kukoricabeadási kö.teiezettsó. ge 10 mázisa, napraforgó be­adása 5 mázsa, burg anyabeadási kötelezettsége ugyancsak 10 mázsa- a csökkentés végrehajtása azt jelenti, hogy 1 mázsa májusi morzsolt kuko­ricával, 50 kilogramm napraforgóval. 1 mázsa burgonyával több marad a dolgozó parasztnak, amit szabadpia­con értékesíthet. Ezek a kedvezmények azonban fo­kozott mértékben követelik meg miin. den termelőtől, hogy állam iránti kö. telez ettségének határidőre eleget te­gyen. A szabadpiaci forgatom enge, délyezése semmi esetre sem jelenti és jelentheti azt, hogy bárkinél a szabad, piaci értékesítés miatt a beadási kö­telezettség teljesítése háttérbe szorul, jón. Szabadpiacon a termelők a be­adási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó terményfeleslegeiket ér- t'ékesíthetik. SPORT Biritói Traktor-'Öcsény 3:0 (2:0) Paks, minőségi bajnoki mérkőzés, 1500 néző. Vezette: Majoros. Hatalmas iramban kezdődött a mérkőzés, m indkét csapat nagy igyekezet tol játszott. Már a második percben gólhelyzete van h Traktornak, azonban az őcsényi védelem az utolsó percben tisztáz. Állandóan változik a játék képe, hol az egyik, hol ;i másik kapu van veszélyben. Az első gól a 21. percben születik meg. amikor Dániái, Ma­gyar, Kanyar a labda útja, ahonnan Pin­térhez kerül, aki lefut az alapvonalig, és bead. Ezt -(Sági 18 méterről védhetetleniil ft lcc alá veri, 1:0. Mintaszerű támadás cs befejezés volt. Tovább is a traktor támad és így a 32. percben sarokrúgást cr el a Traktor, Pintér rúgja a labdát és Kanyar a védők között felugorva elcsen fejeli * labdát a . jobb sarokba, 2:0 A második félidő elején a Traktor veszi át a játék irányítását és sokat támad. Több lövés megy kapura, azonban az őcsényi kapus a helyén van. A sok támadást siker koronázza, amikor Fetter sarokrúgását Pin­tér a vetődő kapus hasaalatt a hálóba jut­tatja, 3:0. A gól után a Traktor rohama alábbhagy cs ezután az öcsényick is szép támadásokat vezetnek, de eredmén)telenni. A mérkőzés mezőnyjátékkal ér véget. Bírálat: Hatalmas küzdelmet vívott egy­mással a^Jvét csapat, kemény, férfias játék- volt, de nem durva. A Traktor ezen a mér­kőzésen megmutatta, hogy tud teljes oda­adással játszani. Az őcsényi, csapat is telje: erejéből játszott, azonban nem bírt a Trak tor védelmével Mohai István levelező AZ MTSB FUNKCIONÁRIUSAINAK BÚCSÚZTATÁSA A járásig Testnevelési és Sportbizottságok mellett működő Társadalmi Szövetségek új­raválasztása ügyében megtartott aktívaérte. kéziét után egy kis ünnepség keretében bú­csúztatta az MTSB éléről távozó Pintér An­tal elvtársat, valamint az MTSB funkcioná­riusai közül Szabó József és Selvinessy Emma elvtársakat, akik új munkaterületekre mentek. Bessenyei Gyula, az atlétikai tár­sadalmi szövetség elnöke emelkedett elő­ször szólásra. Beszédében hangoztatta, hogy nem búcsúbeszédet kíván mondani, mert az a körülmény, hogy az MTSB húrom funk­cionáriusa más beosztásba kerül, nem jelent teljed elválást. Kiemelte, hogv az MTSB születésétől fogva együtt dolgozott a távozó elvtársakkal, hiszen annakidején az MTSB a vármegyei sportfelügyelőségből fejlődött ki. amelynek ő volt az első felügyelője. Felszólalásában ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeket a megye sportja ez idő alatt, elért s ismertette a távozók erényeit és hibáit is. Arra kérte a távozó elvtársa­kat, hogy ne szakadjanak el a jövőben sem a megyei sportélettől és kísérjék figye­lemmel a megye sportjának a fejlődését. Debreczv Zoltán dr, a labdarúgó társadal­mi szövetség nevében kívánt még jó munkát a távozóknak új munkaterületükön, majd Pintár Antal elvtárs válaszolt az elhangzot­takra. Örömének adott kifejezést, hogy az MTSB jó kollektívát tudott maga mellett te­remteni és így a megyei sportélet fejlesztése terén az MTSB ma már komoly eredménye­ket tud felmutatni. Hangoztatta, hogy a sok munka végzése kapcsán akadtak hibák is, ezek azonban sohasem fakadtak rosszindu­latból, hanem a sok munkával együttjáró hiányosságokról van szó, amelyek kiküszö­bölése mindig lehetséges. Arra kérte az ki­maradókat, hogy teljes erejükkel fáradozza­nak a megyei sportélet fejlesztésén, a tár­sadalmi munkásokat pedig, hogy legyenek, ezután is az MTSB segítségére. Szabó József arról beszélt, az a körül­mény, hogy visszatér az oktatás munkate­rületére, ahonnan jött az MTSB-hez egyál­talán nem jelenti számára az elszakadást a tolnamegyei sportélettől. ígérte, hogy ez­után is teljes erejével fog fáradozni á me­gyei sportélet fejlesztésén. A kedves ünnepség, amelynek mintegy 20 résztvevője volt, a hivatalos búcsúztatás után baráti beszélgetéssé alakult át és még sokáig együttmaradtak. Értesülésünk szerint a megyei tanács el­nöke az MTSB vezetésével Lepő László elő­adót bízta meg. Szabó József helyére pedig Novak István, a nagydorogi ált. iskola test­nevelője kerül. A Tolnai Napló elintézte Megyénk dolgozói egyre nagyobb biza­lommal fordulnak szerkesztőségünkhöz és kérnek orvoslást sérelmeik elintézésére. Az elmult hónapban is több olyan levelet ka­pott szerkesztőségünk, melyek írója segítsé­get kért ügyének elintézéséhez. Nagy Ilona dunaföldvári tanítónő nyugdíjügyé­nek elintézéséhez kért segítséget. Szerkesz­tőségünk felvette a kapcsolatot az SZTK tol­nainegyei alközpontjával, s Nagy elvtársnő legutóbbi levelében többek között így írt: „Köszönetéin fejezem ki az elvtársaknak, hogy segítettek ügyem elintézésében. Nyug­dijamat augusztus 3l-től január i-ig vissza­menőleg megkaptam.“ * Lapunk július 31 -j számában Szabó Ferenc levelét közöltük, melyre Éberd János fogyasztási ügyvezető az alábbi so­rokat írta: „A Tolnái Napló megbírálta a bátaszéki körzeti földművesszövetkezethez tartozó alsónánai szervezet boltosát, mivel az nem tartott ecetet a boltban és a dolgo­zó parasztoknak Szekszárdra kellett menni ecetért. Sulyok Vencelné a bolt kezelője a bírálat nyomán azonnal rendbehozta a szö­vetkezet eceteshordóját, és azonnal intéz­kedett, hogy a FUSZÉRT-től megkapja az ecetet. Egyben ígéretet tett arra is, hogy a jövőben jobban vigyáz az áruellátásra, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg. Lapunk július 19 i számának „Héten Hal­lottuk“ rovatában a paksi vendéglátó vál­lalatot bíráltuk meg. A cikkre a Tolname­gyei Vcndéglátóipari Tröszt többek között következőket válaszolta: „A Tolnai Napló 1953. július 19-i számában megjelent „A héten hallottuk . . . hogy a paksi vendég­látó vállalat újítást vezetett be“ cikkre és az abban foglalt hiányosság megszüntetésére a bel- é- külkereskedelmi minisztérium ren­deletének helyes értelmezésére a trösz meg­tette a szükséges intézkedéseket.“ A július 22-i számunkban megjelent „Lassú a ki­szolgálás a bonyhádi vendéglátó vállalatnál c. cikkre következő választ kaptuk: „Trösz­tünk instruktora. Hidvéghi János elvtárs a szükséges intézkedéseket a cikk megje­lenése után azonnal megtette. A fenti hiányosságokra a vállalat vezetőségének fi­gyelmét felhívtuk és azóta megszűntek a hiányosságok. „Be van ütemezve, .vagy nincs beütemez­ve“ című cikkünk lapunk augusztus 30-i számában jelent meg. A MÉSZÖV megye’ titkársága az alábbiakban adta meg rá a választ: „Igaz, hogy Szakáidban a Szövet­kezeti pékkemence rossz állapotban van Ezt a kemencét, illetve pékséget hasonló rossz állapotban vettük át Potyondi Lajos péktől. Nem véletlen, hogy ilyen állapot­ban kerül a szövetkezet kezelésébe a pék- iizem. Ugyanis a régi rendszerben nem tö­rődtek azzal, hogy az üzem rendben legyen, c: nk az volt a fontos, hogy kereshessenek rajta. A Tolnai Napló bírálata nyomán azonnal intézkedtünk, hogy a kemence építésére betervezett 180.000 forint Szabály­ban kerüljön felhasználásra.“ Augusztus 29-i számunkban Paliké Ágoston kölesdi lakos levelét közöltük, melyben a szekszárdi SZTK alközpont felé gyakorolt bírálatot, mert február 27 óta nein küldte meg édesanyja számára a fog­on no Itat ás hoz szükséges iratokat. A cikk megjelenése után Paliké Ágoston személve- sen kereste fel szerkesztőségünket és beje­lentette, hogy a lapban megjelent bírálat nyomán édesanyja megkapta a szükséges iratokat.

Next

/
Thumbnails
Contents