Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-26 / 226. szám
1955 SZEPTEMBER 26 NÄPCö 3 A szeptemberi párttaggyülések tapasztalataiból EZZEL ÉRVELJ... A kommunista pártok életében niagiy jelentőséggel bírma/k a taggyü" lések. A taggyűlés az aiLapsziervezet legfelsőbb szerve. Határozatai alap* ján köteles dolgozni az a>apszervezet vezetősége é3 tagsága, tevékenységéért a taggyűlés előtt felelős a vezetőség és minden egyes kommunista. Most, amikor megyénk területén a taggyűlések nagy többségében befe jfezésj nyertek, meg kell hogy vizsgáljuk, pártvezetőségeink és egy* ben párttagságunk mennyiben mérte fel a Központi Vezetőség hatóra, zatónak történelmi jelentőségét, — mennyiben értették meg ezt pártve- ae tőink, illetve a széles párttagság. Taggyűléseink nagy többségében betöltötték a kommunisták nagy tanácskozásának szerepét. Ehhez hozzájárult az, hogy maguk a vezetőségiek beszámolói a Központi Vezető" ség június 28-j határozatának és a Politikai Bizottság irányelvei alapján épültek fel. Pártvezetőségieink nagy része megértette azt az alapvető tényezőt, hogy a aggyűlés serének aiopia a ió reszamo ó. A titkári beszámolók nagy többségében helyesen értékelték a párt és a tömegek közti kapcsolat lazulását, amely főleg a kollektív vezetés hiányából fakadt elsősorban. Különösen akkor állt be javulás a taggyűlések színvonalában, amikor az MB menetközben felhívta a jb"ink figyelmét arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak a taggyűlések szervezeti éu politikai előkészítésére. Ennek eredményeképpen vetődlek fel mélyebben a beszámolókban az önbírálat kék dóséi. Például az értényi alapsze'W titkár elvtárs elmondta, hogy egyes kérdésekben ő és a VB elnök elvtárs döntött, ugyanígy a Tamási köz ségi titkár és VB elnök a kollektíva nélkül intézkedtek számos fontos kér désben. A vezetőségek bsszámo'ói többse" gükbem bátram felvetette, hogy alap- szervezeteink is hibásak abban és elsősorban a vezetőség, hogy nem figyeltek fel a dolgozók panaszaira, hogy hátiérbe szorult a dolgozókról való gondoskodás elharapódzott a törvénytelenség, a gorombáskodás, a kritika elfojtása. Rendkívül fontossággal br'r az, hogy a beszámolók a folyó feladatokra mozgósító hatást gyakoroltak. A tolnanémedi rost- kikészítöben á taggyűlést követő napon röpgyülést tartottak és válla lást tettek a termelési tervek teljesítésére, illetve túlteljesítésére, valamint a inunl;ategyelem megszilárdí- tésára. A vita azt tükrözi, hogy párttagságunk, zömében megértette, miről van szó mit jelent a Központi Vezetőcég határozata a kommunisták részére. Nagy lépést tett előre párttagságunk a bírálat és önbírálat útján. Több helyen helyesen vetették fel a vezetőség hibáját, de ugyanak" kor azt is megmondták, hogy miit te. gyen a vezetőség annak érdekében, hogy a hibát kijavítsa., mint például a paksi Vörös Sugár tszcs-né!. A nagydorogi tsz-ben Varga Éva elvtársnő elmondta ő az eddiginél sokkal) többet kíván végezni a párt" munkából, de úgy véli, a többi párt. tógok is csak akkor tudják oda- adóan végezni munkájukat ha a párt vezetőség és a párttitkár elvtórs job ban figyelembeveszi a tagság javaslatát. A Bonyhádi Cipőgyár kommunistáinak taggyűlésén is a bírálatképpen felvetett dolgok sokoldalúan foglalkoztak a pártszervezet és az üzem problémáival. A párttagság aktivitásában — lát- h atjuk a fentiek alapján — nagy lépést tettünk előre. Hz a2 aktivitás nem magától születik meg. Párttagjaink egyre inkább formálódnak tudatukban is a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjaihoz. Mindezek Kéz hozzájárul az, hogy a párt és, kormány határozatja! nyomán a szocializmus építése közben rátértünk Olvasd a — -r u n i Társadalmi Szemle BCITWryTrfftbWüiqAi l/HV/ru i'iLM'. MTCTjMrriWEv, minden számát. elméleti fejlődésedet segíti elől dolgozóink állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek a kielégítésére. Pozitívumként merült feli majdnem miniden taggyűlésen a psr.iarsag ideológ ai e.lesziésének kérdése. Párttagjaink egyre inkább látják azt hogy a marxista-leninista elmélet elsajátítására mindennél nagyobb-szük" eége van a kommunistáknak, ezért bátran vetették fel a tavalyi, pártoktatás hiányosságait. Elmondották, hogy aiz 1953—54 es oktatási év előkészítésében sincs minden rendben. Ezért a tamási alapszervezetnél, vagy a gyönki Vörös Csillag tsz ben például a vezetőségnek javasolták a tagok: intézkedjenek hogy az oktatást előkészítő munkák, mint például a hallgatók kiválogatása, — nyerjenek végre elintézését. Mindezek a fontos tényező^ bizonyítják, hogy a Központi Vezetőség 1953 június 28"i határozata és a Politikai Bizottság irányelvei lejutottak a széles párttagság körébe, megvitatták és pártszervezeteink többsége hozzálátott a felmerült hibák felszámolásához. De nem mehetünk el szó nélkül egy egész sor hiányosság mellett, amelyek részben a hiányos előkészületből, részben pedig abból erednek, hogy a vezetőségek, illetve a párttagság nem értette meg a taggyűlések célját és feladatát. A szaikcsi Uj Élet tsz"ben csak másodszorra lehetett megtartani a taggyűlést, A párttitkár elvtárenő nem vállalta, hogy a beszámolót elkészíti még a vezetőség segítségével sem. Hivatkozott arra, hogy a beszámolót mindig Madaras elvtárs, a függetlenített párt- titkár készítette él. Ezért a taggyűlés megbírálta, helyssen. De bírála" tot érdemel Madaras elvtárs is az eddigi helytelen, pártdiemok rációt megsértő munkájáért. Levonva a tanulságot meg kell állapítani, hogy az ilyen módszeren változtatni kell, a többi függetlenített titkárnak ismert ezael csak elrontója lehet egy fejlődőképes kádernek. Ugyanez a helyzet Tévéién is. Néhány alap szervezető en csak formálisan álltak a blrálait kérdéséhez, felületesen vetették fel, hogy „jobb munkát is végezhettem volna“, mint például a bátaapátl alapszervezet taggyűlésén a titkár elvtársnő, de azonnal hozzá is tette mentségül, hogy ebben hibás a tagság is és különböző életkörülményeiben beállt nehézségekre hivatkozott. Üzemi pártszervezeteinkben is voliali hiányosságok a laggyü ésejt sz nvonala leriilaién. A tolnai selyemfonó,ban a taggyűlés előkészítésében volt kirívó hiányos ság. Nem aktivizálták a pártcsoportr bizalmiakat, a napirendi pontot nem eléggé tudatosították. Eredménye az. hogy a cérrtózó pártszervezet taggyűlését el keltett halasztani, mer; csak 2—3 tag, jelent me,g. A fonoda műhelyszervezetben is osa^ általánosan beszéltek az üzem életéről, de a pártszervezet munkájáról a dolgozók problémáiról és a velük valló gondoskodásról teljesen megfeledkezett a beszámoló. Ez csak egy példa a sok közül, azonban tegyen ez is intő arra vo- natkozóajn, hogy a Központi Vezetőség határozatának gyakorlati alkalmazása közben sokkal többet kell törődni a dolgozóink anyagi és kulturális igényei kielégítésével, mint eddig. Ezt megérdemlik a selyemfonó dolgozói is, akik az augusztusi tervüket 108 százalékra teljesítették. Ugyancsak általános voílt a szedresi ÁMG taggyűlésének a beszámolója is. Rendkívül súlyos mulasztásként kell felvetni a lazaságot egy-két kommunista igazgató felé is. Károlyi elvtárs, a 73/2. Építőipari Vállalat igazgatója elfelejtett megjelenni a taggyűlésen, pedig otthon volt. A szedresi ÁMG igazgatója motor- kerékpárja javítása miatt késve érkezett a taggyűlésre, előbbre való volt a motor, mint a párt. Feltételezhető, hogy ezek és még a többi vezető elvtárs is, akik ezen a nagy- jelentőségű taggyűlésen nem jelentek meg, félnek a tagság bírálatától — bizonyosan meg is van rá az ok — azonban mindazok, akik így gondolkoznak, jegyezzék meg, hogy a bírálattól nem félni kell, hanem szívesen fogadni még akkor Is, ha csak 5 százalék igazság is van benne. A taggyűlések renge'eg problémát vetettek le1, a párt, a gazdasági és az állami vezetők felé. Legyen feladat az, hogy mindezeket kijavítsák és a következő taggyűlések előtt a vezetőség már arról számoljon be, hogy a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozata szellemében kijavították hibáikat a pártélet minden területén. Támaszkodjanak pártvezetőségeink az eddiginél nagyobb mértékben a pártcsoportbizalmiak segítő munkájára — s kérjék ki a párttagság véleményét egy-egy fontosabb kérdésben, hogy valóban minden intézkedés a nép, illetve a széles párttagság akarata szerint történjen. Az elkövetkező feladatokat párt szervezeteink akkor tudják helyesen megoldani, ha minden párttagot mozgósítanak a párt- és kormányhatározatok végrehajtására. — Fokozottabban kell megismerni a nap, mint nap megjelenő párt- és kormányhatározatokat, amelyek mind a kormányprogramm megvalósítását segítik elő, amely nem jelent mást, mint az egész társadalmunk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek egyre fokozottabb kielégítését. Ez pártunk célja és ezért a célért harcolni minden kommunista számára kitüntetés. Illés György MB pol. munkatárs. A tolnai népnevelőd a kormány programmjáró! A kormányprogramm megjelenése óta számtalan rendelkezés jelent meg, mely mind azt szolgálja, hogy dolgozó népünk életszínvonala a nagyobb termelési eredmények elérésén keresztül még magasabbra emelkedjék. Pártszervezeteink döntő feladata, hogy e rendeleteket helyileg dolgozzák ki egy-egy személyre s így fegyvert adjanak a népnevelők kezébe. Téves az a nézet, hogy e rendelkezések egyszerű felolyasása már elég agitációs érv. Az biztos, hogy nagy jelentősége így is látszik, de sokkal hatásosabb és mozgósí több, ha helyi viszonyokra aprólékosan is kidolgozzuk. Ezt vette figyelembe a tolnai alap szervezet vezetősége is. Szauter Mihály elvtárs, a párttitkár a legutóbbi népnevelőértekezletre úgy készült az új begyűjtési rendelet ismertetésére, hogy kiszámolta mit jelent ez a falu dolgozói számára. A tanácsházán megállapították, hogy a csökkentés pénzben kifejezve 992.000 forint többlet bevétellel szaporítja a község dolgozó parasztjainak lövő évi jövedelmét. Nem elégedett azonban meg ery- nyive! Szauter elvtárs. hanem Irányt mutatott a népnevelőknsk a—n is, hogyan kell aprópénzre felváltani e nagyszerű érvet. KiszámoPa azt is, hogy ebből a nagy összegből például Guld Mihály 8 holdas dolgoz.ó parasztra 3136 forint többletjövedelem esik. Az ilyenforma kezdeményezés élénk visszhangot keltett a népnevelők körében. Katona Jánosáé elvtársnő például elmondotta, hogy az árleszállítás jelentőségének ismertetésénél saját háztartásában érezhető változást mutatta be. Elmondotta, hogy neki egyedül a kenyér, cukor stb. cikkek olcsóbbodása havonta 100 forint megtakarítást eredményezett Az így végzett felvilágosító munka eredményesen tudja mozgósítani a dolgozókat még jobb munkára, a termelés növelésére, az új ár'eszál- títások megvalósítására. „KíTflezz-felelek“ esték megyénkben A „kérdezz-felelek“ esték olyan orvosi rendelő féléhez hasonlítanak: itt azonnal orvosolják a dolgozók ügyes-bajos problémáit, válaszolnak kérdéseikre, megvilágítják előttük a rendeletek egyes részleteit, amelyeket nem értettek. Ez bizonyítéka annak, hogy a tanácsok pártunk és kor mányzatunk politikája alapián fokozottabb mértékben foglalkoznak a dolgozók személyi ügyeivel, orvosolják jogos sérelmeiket, panaszaikat. * A tolnanémedi Felszabadulás tszcs ben Balogh Mária férjhez ment. Az esküvő miatt egy-két napig hiányzott a munkából. A tszcs vezetősége ezért levont tőle 103 munkaegységet. A kérdez-felelek esten a járási tanács képviselőjének, Lakos György elvtársnak elpanaszolta sérelmét. — Lakos elvtárs azonnal intézkedett és Balogh Mária visszakapta munkaegységeit. Litmann Andrásné, szintén a tolnanémedi Felszabadulás tszcs tagja, betegség miatt maradt távol a munkából és ezt igazolta. A vezetőség mégis több, mint 100 munkaegységet vont le tőle. természetesen jogtalanul. A „kérdez-felelek“ estén Litmann Andrásné sérelmét is orvosolták: visszakapta munkaegységeit. • Felsőnánán egv fiatal házaspár, ifjú Bányaiék többször kértek lakást a helyi tanácstól, de kérésük csukott fülekre talált, mert Ígéreten kívül nem kaptak semmit (pedig ebbe nem lehet beköltözni). A „kérdezz-felelek“ estén ifjú Bányaiék szóvátették panaszukat. Itt már „nyitott“ fülek voltak: a járási tanács kiküldötte azonnal utánanézett problémájuknak, kiderült, hogy csupán az akarat hiányán múlott ifjú Bányaiék lakása és mindjárt megkapták egy lakásra a kiutalást. Mkikée &usxkék wupyuoie A tamási gépállomás dolgozói Kovács és Hegedűs elvtársak áramhiány miatt munkájukban sokszor megakadtak. Nagyon jól tudták azonban, hogy az élezés és a javítás az őszi szántásoknál nem várhat. Éppen ezért a faluban egy tartalékjavító üzemet szerveztek, hogy áramhiány miatt az őszi munkák hátrányt ne szenvedjenek. Példaadásuk követendő. A SZOVJETUNIÓ KISIPARI SZÖVETKEZETEIRŐL A Szovjetunió kisipari szövetkezeti hálózata a szovjet dolgozók egyik legnagyobb társadalmi tömegszervezete, amely nagyszámú tagot egyesít magában és vállalatok szerteágazó hálózatával rendelkezik. A szövetkezeti hálózatnak fontos szerepe van a szovjet nép szakadatlanul növekvő anyagi és kulturális igényeinek kielégítésében. Nő a termelés volumene A Szovjetunió szövetkezeti hálózata jelenleg csaknem 126 ezer vállalatból és műhelyből áll, amelyekben 1 millió 865 ezer ember dolgozik. A szövetkezeti termelés volumene különösen megnőtt a háború utáni években. Míg 1940-ben a kisipari szövetkezetek össztermelése 28 milliárd rubelt tett ki, addig 1950- ben 31.2 milliárd rubelre, 1953-ban pedig már 47 milliárd rubelre emelkedett, vagyis jelenleg 170 százalékot ért el 1940-hez és 151 százalékot 1950-hez viszonyítva. Növekszik a termelés anyagi alapja A szovjet kisipari szövetkezeti vállalatok széles termelési technikai alappal rendelkeznek. Csupán 1952-ben és 1953 első felében egyedül a konfekció ipari szövetkezetek 9 ezer gépet, több, mint 5 ezer elektromotort, ezer motorral és dörzskerekes tengelykapcsolóval ellátott asztalt és egyéb felszerelést kaptak. 1953 második felében a konfekció ipari szőve* kezetek még körülbelül 8 ezer gépet kapnak. Azokat a szövetkezeti vállalatokat, amelyek építőanyagokat gyártanak, az elmúlt két év alatt többszáz tégla- és cseréppréssel, nagyszámú lokomo- billal és több, mint 500 teherautóval látták el. Ennek eredményeképpen, — míg 1950-ben a kisipari szövetkezetekben 306 ezer gépi egység volt, addig — 1953 januárjában már több mint 456 ezer gépi egységgel rendelkeztek. Az egy munkásra eső energiaellátottság műhelyenként 1953-ban 1950-hez viszonyítva 141 százalékra rúgott. Bővül az áruválaszték A kisipari szövetkezeti vállalatok által előállított közszükségleti cikkek választéka rendkívül sokféle, termelésük szakadatlanul növekszik. A szövetkezetek jelenleg több, mint két szer annyi kötött fehérneműt és felsőruhát gyártanak, mint 1940-ben. Több, mint kétszer annyi bútort és négyszer annyi fémedényárut gyártanak, mint 1940-ben. Idén a szövetkezetek 23.6 millió darab kést és villát készítenek. 1953-ban majdnem, félmillió négyzetméter szőnyeget gyártanak. A szövetkezetek előállítanak építőipari anyagokat, háztartási cikkeket, játékokat, hangszereket, sportfelszereléseket, kocsikat és járműveket. Kisipari szövetkezetek széleskörű hálózata foglalkozik élelmicikkek elő állításával. A legnagyobb szövetkezeti vállalatok rádióvevőkészülékeket, fényképezőgépeket, jégszekrényeket és különböző villamossági I cikkeket is készítenek, Közszolgáltatások a lakosságnak Egyre jobban növekszik azoknak a szövetkezeti műhelyeknek a hálózata, amelyek rendelésre készült ruhák varrásával, ruha-, cipő-, bútor-, fémáru- és egyéb cikkek javításával foglalkoznak. Jelenleg több mint 60 ezer ilyen vállalat foglalkozik a lakosság szükségleteinek kielégítésével. Ezek a vállalatok csupán a múlt évben több mint 50 millió megrendelést teljesítettek. A kisipari szövetkezetek mind jobban kielégítik a dolgozók szükség létéit. Elég megemlíteni, hogy idén közel 4 milliárd rubel értékű ruhát készítenek mérték után, vagyis 5.6- szor annyit, mint amennyit 1940-ben. A párt és a kormány igen nagy súlyt helyez a falusi kisipari szövetkezeti hálózat kiszélesítésére is. A közeljövőben jelentősen kibővítik a gépkocsi-, motorkerékpár-, kerékpár-, zongora-, rádióvevőkészülék és villamossági cikkek javításával foglalkozó szövetkezeti műhelyek há< lózatát,
