Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-26 / 226. szám

2 NAPLÓ 1953 S7F.PTFMBEK 2« Otto Grotewohl beszéde H rschfeldben A prágai áramszolgáltatás vállalata Kolin-i elosztójának munkásai szabadidejükben 10 hordozható transzformátort építettek, mely lehető­vé teszi a tsz-tagok részére, hogy cséplőgépeik számára áramot nyer­jenek a magasfeszültségű hálózatból és így közvetlenül a földeken csépel­hessenek. Mind a 10 transzformátor a gyakorlatban kitűnően bevált. A Kolin melletti Nova Vesztben, a transzformátor 18—20 órán át bizto­sítja az áramot a különböző cséplő- és más mezőgazdasági gépek részé­re. Ez alatt az idő alatt a tsz-tagok több, mint másfél vagon gabonát bírnak kicsépelni. Az üzemben lévő hordozható transzformátor totálképe Nova Vest­ben. Zeter traktorra szerelhető, úlmintá u Kultivátort fog gyártani iparunk Oktatásügyi küldöttség utazott a Szovjetunióba likával ellátott, három pont felfüg­gesztésű univerzális traktorrá füg­geszthető. Az új mintájú kultivátor 4.2 méter szélességben kapál és a sarabolókéseket a növénysoroknaik megfelelően állítani lehet. Az új kul­tivátor szerelése, beállítása és ke­zelése sokkal egyszerűbb, mint a vontatott kultivátoré. A gép kisebb súlya ellenére sokkal szilárdabb, mint a vontatott kultivátor. A sor végén a kiemeléshez és a leenge­déshez emberi erő nem szükséges, így a teljesítmény a tábla hosszá­tól függően 15—20 százalékkal meg­növekszik. a Szovjetunióba. A küldöttség tanul­mányozni fogja a szovjet alsó- és középfokú oktatást. Berlin (TASZSZ) Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke szeptember 23-án meglátogatta a hirschfeldi barnaszén ipari vállalatot. A miniszterelnök a vállalat meg tekintése után beszédet mondott Hirschfeld lakótelep dolgozóinak a gyűlésén, amelyen Turov határmenti lengyel lakótelep lengyel bányászai is résztvettek. Otto Grotewohl az egybegyűltek­nek a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának új irányvonalá­ról, a német népnek nemzeti egysé­géért és a békeszerződés megköté­séért folytatott harcáról beszélt. Grotewohl rámutatott arra, hogy az új, egységes, demokratikus Né­metország megteremtéséhez és fej­Düsseldorf (ADN) Szerdán délután a „DPA“ nyugatnémet hírügynökség nyilvánosságra hozta az Adenauer és a CDU által a Német Szakszer­vezeti . Szövetség vezetőségéhez inté­zett ultimátum teljes szövegét. Az ultimátum nyolc szigorú követelést tartalmaz, amely a Német Szakszer­vezeti Szövetségnek Hitler munka­frontja mintájára történő „gleich- schaltolását“ kívánja s ugyanekkor azt követeli, hogy alakítsanak egy CDU-csoportot a szövetségen belül. Adenauerék az ultimátum bevezető részében a Német Szakszervezeti Szövetség „magatartásának alapvető megváltoztatását kívánják: az első három pontban azt követelik, hogy a szövetség vezetőségébe vegyenek be három CDU-politikust, a tarto­mányi vezetőségekbe két-két CDU szakszervezeti tagot, az egyes ipari szakszervezetek vezetőségébe pedig CDU-funkcionáriusok százait építsék be. Ezenkívül egyik-másik tartomá­nyi szervezetet a keresztény munka- vállalók képviselőinek kell vezetniük. Bonn (ADN): A nyugatnémet DP A hírügynökség szerdai jelentése sze­rint Westrick, a bonni gazdaságügyi minisztérium államtitkára az Egye­sült Államokban húszmillió dolláros HÍREK BERLIN A Német Béketanács szerdán Ber­linben, a minisztériumok házában megkezdte harmadik teljes ülését. A napirendben a Béke Világtanács irodájának bécsi üléséről szóló je­lentés és Heinz Willmannak, a Né­met Béketanács főtitkárának a né­met békemozgalom új feladatairól szóló beszámolója szerepel. MONTEVIDEO .Amint a „Imprensa Popular" cí­mű brazil lap jelenti,. Curitiba vá­rosában befejeződött a brazil újság­írók 5. országos kongresszusa. A kongresszus „elvi deklarációt" ho­zott, amelyben hangsúlyozzák: min­den újságíró kötelessége, hogy „szol­gálja Brazíliának és népének leg­főbb érdekeit, harcoljon a nemzeti szuverenitásért és a demokratikus jogokért, a világ valamennyi népé­vel való baráti, kulturális és keres­kedelmi kapcsolatok megteremtésé­ért.** A kongresszus külön határozatot hozott a küszöbönálló szakszervezeti világkongresszus támogatásáról. LONDON Az Angol Munkáspárt The New Statesman and Nation című heti­lapja Anglia és az Egyesült Álla­mok viszonyának kérdésével fog­lalkozik. A lap mindenekelőtt a tá­volkeleti helyzetre tér ki és megálla­pítja, hogy a világnak ebben a ré­szében az amerikaiak — illetve Dul­les, — azt szeretnék elérni, hogy „az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen. Az amerikaiak elzárnak min­den utat, mely esetleg tárgyalások útján rendezéshez, vagy a feszült­ség enyhüléséhez vezetne." A lap úgy véli, csak egy mód van arra, hogy eltérítsék az amerikaia­kat jelenlegi politikájuktól, még­pedig az. ha határozottan bebizo­nyítják előttük a tárgyalóasztalnál: „ha továbbra is ragaszkodnak a „Dulles-eiv"-hez. egyedül kell men- niök." I lesztéséhez, valamint az európai bé­ke megőrzéséhez okvetlenül fel kell számolni a Nyugat-Németországban létesített amerikai haditámaszponto- kat és vissza kell adni a parasztok­nak a megszálló hatóságok által ki­sajátított földeket. Éppen így — je­lentette ki — Nyugat-Németország dolgozóinak kezébe kell adni azokat az üzemeket is, amelyek jelenleg a nyugatnémetorszégi monopolisták birtokában vannak. Otto Grotewohl befejezésül a né­met-lengyel barátság nagy jelentősé­gét hangsúlyozta. A gyűlés résztve­vőinek viharos tapsa között kijelen­tette: „Az Odera és a Neisse men­tén nem háborút kívánunk, hanem békét!" Az ultimátum negyedik pontja azt követeli, hogy a Német Szakszerve­zeti Szövetség napilapjainak és folyó iratainak szerkesztőségeibe, valamint az ipari szakszervezetek és a gazda­ságtudományi intézet sajtószerveibe hívják meg a CDU „szakértő tagjait“. Az ötödik követelés így hangzik: A továbbképzési ügyek végzésére pari­tásos bizottságot kell alakítani, amely a tantervekről és a tanerők összeállításáról gondoskodik. A hatodik pontban a CDU „döntő­bíróság“ alakítását kívánja, amely „megállapítja és megtorolja“ a Né­met Szakszervezeti Szövetségeknek a bonni háborús politikába ütköző cselekményeit. Ez a döntőbíróság, amely ötven százalékban a CDU képviselőiből állna, a felügyelő szerv szerepét töltené be. A hetedik pont azt követeli, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség „alapszabályszerűen“ ismerje el egy CDU-csoport alakítását saját sorai­ban. A nyolcadik pont a reakciós nem­zetközi szakszervezetekkel való szo­ros „együttműködés“-ről szól. hitelről kezdett tárgyalásokat. Az Adenauer-kormány már hónapokkal ezelőtt kért dollárhitelt a nyugatné­met hadiipar számára. airoban, ha az angolok és ame- rikaiak viselkedésére fordult a szó, nem egyszer hallottam az egyiptomiaktól: — Hn a piramisokat nem volna ba­jos elszállítani már régen egy an­gol vagy amerikai múzeumban álla­nának. Éz pedig nincs is messze az igaz­ságtól. A negyedik dinasztiából szárma­zó Cheops fáraó 3000 esztendővel élt előttünk. Piramisa Gizehben, a Ni­lus balpartján emelkedik, 15 km- re Kairo központjától. A piramis fenséges -látványa mellett furcsán hatnak a fából ácsolt szabadtéri színpadok, amelyeken vidám kabaréműsorokat adnak elő. Az üzlet azonban mindennél fon­tosabb és így lett a fáraó sírjából egzotikus szórakozóhely. Csillagos, sötétkék ég alatt, a hold sápadt fényénél nézzük a piramist és az óriási szfinkszeket. Kísérőim hallgatnak. Rájuk nézek és szeret ném megérteni, mit gondolnak ők, az egyiptomi értelmiség képviselői? Egyiptomi tiszt áll mellettem, mel­lén kis jelvény: nemzeti lobogó ez­zel az arabnyelvű felirattal: „Ango­lok, menjetek haza!" Talán arra gondol, milyen mély­ségesen hazug az új amerikai „ba­rátoknak“ az az ígérete, hogy segí­tenek az araboknak megszabadulni az angoloktól. Az amerikaiak „ön­zetlen segítségről" fecsegnek, hogy elaltassák az egyiptomi nép éber­ségét. Egyiptomban is megjelentek már az amerikai életformát dicsőí­tő profithiénák. Az egyiptomiak azonban ismerik ennek az életfor­mának egyszerű filozófiáját: „Jaj a legyőzőiteknek!" Husszein mérnök hevesen kezdett magyarázni szomszédjának: — Te régész vagy, én mérnök. A Nilus vidéke gazdag. Van itt vasérc, és kőolaj, nikkel és ólom, wolfram és mangán arany és drágakő, vízi energiaforrás Gátak vannak c Ni Irtson, de villany nincs M;< ''ölsz ehhez Szaid barátom? 1 mongo! nép gyászolja Bum cendé Ulan-Bator (TASZSZ) A mongol »ép gyászolja G. Bumaeendének, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnöksége elnökének halá­lát. Az állami intézmények épületei­re gyászlobogót tűztek ki. Az egész országban mindenütt gyűléseket tar­tanak, amelyeken megemlékeznek G. Bumaccndéröl. A. A. GROMIKO, A SZOVJET­UNIÓ KÜLÜGYMINISZTER­HELYETTESE FOGADTA D. VI- DICSET, JUGOSZLÁVIA NAGY­KÖVETÉT Moszkva (TASZSZ): A. A. Gromi- ko, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese szeptember 24-én fogad­ta D. Vidicset, Jugoszlávia rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vetét a Szovjetunióban azzal kap­csolatban, hogy rövidesen átnyújt^ ja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöké­nek. A CGT KÖZLEMÉNYE A KOLLEK TIV SZERZŐDÉSEK FŐBIZOTT­SÁGÁNAK BÉREMELÉSI HATÁ­ROZATÁRÓL Páris (MTI): Az általános Szak- szervezeti Szövetség (CGT) vezető­sége csütörtökön közleményt bocsá­tott ki, amelyben helyesléssel veszi tudomásul — miután meghallgatta a kollektív szerződések főbizottsá­gának tárgyalásain résztvett küldött ség beszámolóját, — hogy a küldöt­tek a bizottságban erélyesen képvi­selték a CGT követeléseit, de egy­ben megbélyegzi a kormány és a munkáltatók képviselőinek a tárgya­lásokon tanúsított magatartását, amellyel a bérek és fizetések — mindennemű emelése ellen nyilat­koztak. A közlemény fontos és pozitív eredménynek minősíti a kollektív szerződések főbizottsága többségi ha­tározatát, amely a garantált mini­mális bért havi huszonháromezer frankra emelte fel. A CGT vezetősége felhívja a dol­gozókat, hogy munkahelyükön kö­veteljék a munkáltatótól a bérek általános felemelését, erősítsék meg a gyárakban és üzemekben az ak­cióegységet mindenütt és gondoskod­janak arról, hogy szeptember else­jétől visszamenőleg fizessék ki a felemelt minimális béreket. Szaid éppen ellentéte barátjának, öltözéke divatos, mozdulataiban fá" radság tükröződik. Talán ahhoz az aranyifjúságihoz tartozik, amely Kai­ro amerikanizalt bárjaiban lebzsel? — Anglia szenet száll!totf Egyip­tomba. Ezért akadályozta meg hogy vizierőműveket építsünk. De az új a^szuáni gáton leiépítjük a vizierő- müvet és akkor jut majd villany tény i völgynek, — lelkesült Husszein mérnök. Észre sem vette, hogy Szaid alig figyel rá. Szaid ásított. — A pasa fiát nem érdeklik az ílyen mesék ■.. — Ezt a címet eltörölték... Szaid Husszein szemébe nevetett. Éllénk vita keletkezett. Voltak, akik hittek a Nagiib kormány kez­dem ényeztp átalakulásban. Mások ízt jósoltaik, hogy a Nagiib kormány tervei i3 a régi tervek sorsára jut­nak. Voltak akik azt keresték, kii a bűnös az egyiptomi népet sújtó három csapásban: az idegien megszál­lásban, a -nyomorban és a tudatlan­ságban. Szidták Fan% királyt, át­kozták az angolokat és amerikaiakat. Meging mások azt állították, hogy a dolgos felilahok lusták, a munkások pedig zavargók. Sziaiid hevesen állította hogy „Al­lah elrendelte, ki legyen gazdag, ki 'egyen szegény“. Egyiptom minden baját a túlnépesedésre vazette visz- szia. Szaiid, a pasa fia M-aííihus téte­leit ismételgette: csökkenteni kell a születéseket és a népességet. Husszein mérnök egészen kijött a sodrából. — Te a betegséget, a nyomort, a 'iáborút akarod! — kiáltott Szaídra. — És ha így volna? Az erősek, a kiválasztottak megmaradnak .. . Ahogy a pasa elegáns fiára néz­em, arra gondoltam: nem az ilyen Szaldóik idézik e elő a provokációs gyújtogatásokat Kairóban, amelyek ürügyül szolgáknak a feltahok és A martonvásári kísérleti gazdaság­ban és a hajduszoboszlói tangazda­ságban az elmúlt napokban kísér­letezték ki a Zetor traktorra füg­geszthető, új mintájú kultivátort, amelyet a jövőben mezőgazdasági gépiparunk sorozatban fog gyártani. Az eddig gyártott univerzális kul-^ tivátorokkal a kukoricát, gyapotot, napraforgót nem lehet tökéletesen kapálni. Emellett ezeknek a kulti- vátoroknak súlya elérte a 950 kilót. Az új mintájú kultivátor súlya az előbbinek csupán 45 százaléka, Ze­ter traktorra vagy minden, hidrau­Jóboru Magda, oktatásügyi minisz­terhelyettes vezetésével oktatásügyi küldöttség utazott pénteken reggel munkások véres üldözésére. Ezek a f iatahembere,k ,,a komimundzimus ve­szélye“ elleni háborújukban széles kaput nyitnak az amerikai propa­gandának és segítségére vaunak a Wail-streets üzletembereknek, akik az Egyiptomi gazdasági élet kulcs- pozícióira vadásznak. Elhagytuk a Nilus völgyének gyö­nyörű éjtszakai kópét. Kísérőim el­búcsúztak és gépkocsiba sízálitaJi, to" vább vitatkozva airról, hogy ki az oka az egyiptomi nép sok szerencsét, íenségiánek. Különböző «rubere^ ezek az egyip­tomi értelmiségiek. Vannak, atkák fcüfiföldd egyetemeken tanultok gaz dag kairo-i családokból kerülnek ki. vagv a középosztály fiiad. Sokan tele vanniaik előítéletekkel, messz? vauv nak a valóságtól, a néptől. Vannak köztük olyanok, mint Husszein mér­nök becsületes ember, aiki szereti az emberi munkát. Vannak olyanok, mint Szaád: gyűlöl mindenkit, aki a felső osztályok jogaira támad. Itt van Mohammed katonatiszt, aki gyű­löli az angolokat, de nem veszi ész" re hogy újabb hivatl-am vendégek lepik ©1 az országot amerikai élet­formájukkal. Eszembe jutott első találkozásom Szülejmáminai és társaival. Kézműve­sek és vÍ2ho,rdók. eorsjegyárusoik és mindenféle munkanélküli emberek ezek, akiik arra várnak, hogy borra­valóért valami szolgálatot: téhesisenen, a gazdagoknak és sohasem tudják, miit fognak vacsorázni aznap mihez fognak kezdeni másnap. Szulejmán mondta el nekem az ősrégi regét arról, hogy ki az oka az egyiptomiak bajainak. — Halljad hát, te orosz — kezdte Szulejmán és komolyan piltontott vé­gig a köréje gyűlt embereken. — Élt egyszer „ BadiNatrun oázisban egy íellah Alig volt kenyere. Azt mondta akkor a feleségének: „El­megyek a gazdag völgybe kenyeret és szerencsét keresni, öszvérét meg­rakta a puszta adományaival: növé­nyekkel madarakkal, sóval, állatbőr­rel és elindult a völgybe. — Az út egyre keskenyebb lett. Nagy veszély fenyegette a becsüle­tes embereket ezen az úton. Itt tanyá­zott egy Dzsonhuti nevezetű idegen* aki házat épített magának és kiírta: az ajtajára: .,Egyiptomiak, én ben­neteket őrizlek!“ — Dzsonhuti kint sétálgatott és meglátta a íeflahot amint öszvére mögött ballagott a keskeny úton. A ház éppen a völgybevezető út mellett állt. Keskeny ösvény vezet itt a csatorna és a szántóföld között. Dzsonhuti piszkos zsinórt feszített ki az úton, egyik végét a vízbe dobta, a másikat a gabona közé. — Jött a fellah az öszvérrel: Kö­zel volt tnár a völgyhöz. Az idegen azonban rákiáltott: „A zsinórt át ne lépd. a búzába bele ne gázolj, a vi­zet meg ne zavard!“ A fellah aláza­tosan válaszolt: „Uram, nekem erre kel] mennem, elzártad előlem az utat nincs hová menjek!“ Míg így be­szélt, az éhes öszvér betévedt a bú­zába. Dzsonhuti teli torokból ordí­tani kezdett: ,,Te nem tiszteled a há­zigazda jogait! Elveszem tőled at öszvért rakományával együtt, te pe­dig nekem lógsz dolgozni!“ — Így lett „ íellah az ínség ét S keserűség rabja ... Szulejmán elh aggatott, a tóiméc*m pillantott. Úgy látszik, félt, hogy » fordítás nem adja vissza a mese ér­ce line: és ezért megmagyarázta: — A íellah: az egyiptomi nép. — Dzsonhuti: az imperialisták. A ke*, kény ösvény a meredek parton: aa út az igazsághoz és a függetlenség­hez, a szennyes zsinór pedig amely elállja az utat: a gazdagok, akik <** idegeneket kiszolgálják. Arra gondoltam, miig visszatértem a Cheops piramistól Helliopo|Ms3Ä>a• — Az egyiptomi értelmiségieknek nem a palotákban, nem az éjtszakni kabarékban nem a külföldi diploma­ták fogadószobáiban, hanem az okon és bátor néppel való szövetségbe* kellene keresnie az igazsághoz ve* zető utat. Nyilvánosságra hozták Adenauernek a Nőmet Szakszervezeti Szövetséghez intézett ultimátumát Bonn húszmillió dolláros hitelről tárgyal az Egyesült Államokban A CHEOPS-P1RAMIS TÖVÉBEN Irta: Pjotr Nyikityin. az Izvesztyija külontudósítója %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents