Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-25 / 198. szám
TOINÄI rttJo tHroterimxt exsresütnmm K MAI SZAMBAN: Szovjet-német közlemény a szovjet kormány és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya közötti tárgyalásokról (2. o.) — Gyorslista az ötéves Tervkölcsön VII. sorsolásának negyedik napjáról (2. o.) — Kérlel- hetetlenség a hibákkal szemben: a kommunista nélkülözhetetlen tulajdonsága (3. o.) — A kisvejkei dolgozók nyerték el a megyei pártbizottság és a tanács vándorzászlaját (3. o.) — AZ MOP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJTÄGA'NAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1953 AUGUSZTUS 2» Megyénk pedagógusai felkészültek az új tanévre G, M. Malenkov elvtárs besséde a Német Demokratikus Köztársaság ^ kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Az elmúlt tanév feladatait pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján tűztük ki pedagógusaink elé. Ezeknek a feladatoknak megvalósítása közben az elmúlt tanév folyamán nevelőink egyre fokozódó aktivitást mutattak s ezzel bebizonyították. hogy döntő többségükben lelkes hívei népi demokráciánknak. A jó munka eredménye megmutat kozott a tanulmányi színvonal emelkedésében. Az általános iskolák tanulmányi átlaga az előző évhez viszonyítva 3.44-ről 3.50-re emlekedett. Ezen belül szép emelkedést ért el a munkás származású tanulók átlaga: 3.40-ről 3.51-re. A paraszt származásúak emelkedése sokkal lassúbb ütemű volt, mert ez 3.31-ről csak 3.33-ra emelkedett. Ez a paraszt tanulókkal való fokozottabb foglalkozást írja elő a jövő tanévre nevelőink számára, főként azáltal, hogy a jó képességűek erejének a kibontakoztatásával minél többen emel- kedi"nek közülük a kitűnőrendűek sorúba. A középiskolák átlaga 3.41-ről 3.49- T* emelkedett. Itt. mind a munkás, mind a paraszt származásúak emelkedése erőteljesebb, mint az általános iskoláknál, meri a munkásoké 3 29-ről 3.40-re, a parasztoké 3.38- ról 3.50-re emelkedett. Oktató-nevelőmunkánknak azonban az elmúlt tanévben még komoly hiányosságai is voltak. Ilyen volt a tanulók alapismereteinek, alap vető készségeinek lazasága. Ez a fő hiba különösen a magyar nyelv és a matematika területén mutatkozott meg, ami annál károsabb, mert ennék a két tárgynak hiányosságai erősen gátolják a többi tárgvban is a színvonal emelkedését. Nevelőink agy részének óráján nem történt még meg a konkrét képzetek és fogalmak kialakítása, az ismeretek és készségek megszilárdítása és ellenőrzése. Nevelőink közül sokan lebecsülték az elmúlt tanévben az ismétlések, «Ülönösen az éveleji ismétlések jelentőségét. Hiányossága volt munkánknak az elmúlt tanévben az is, hogy elhanyagoltuk a kisiskolákat. Ez nemcsak helyi tanácsaink részéről mutatkozott meg abban, hogy anyagilag jobban ellátták a központi helyeken fekvő nagy iskolákat, hanem abban is, hogy megyei és járási felügyelőink többet látogatták a nagyobb iskolákat, s így éppen a leginkább segítségre szoruló k'sisko'ai nevelők nem kaptak elegendő szakmai támogatást. Nem szabad elfelejtenünk, hogy megyénk ifjúságának közel egyha- toda tanul ilyen kisiskolákban és ezek döntő többségükben tsz-tagoknak és állami gazdaságok dolgozóinak a gyermekei. Felszámolni sajnos még évekig nemtudjuk a pusztai kisiskolákat. Még egyelőre sok pusztai gyermekünknek kell a felső osztályokban szakosított oktatás nélkül elvégeznie az általános iskola anyagát. Enyhítsünk ezen a nehézségen azzal, hogy megadjuk ezeknek az iskoláknak a legmesszebbmenő anyagi támogatást és a legnagyobb szakmai segítséget. Az utóbbi a járási és a megyei felügyelők legszebb feladata lesz az új tanévben! Pártunk Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata és a határozat alapján megszületett kormányprogramm élesen rávilágított ezekre a hibákra és szélesre tárta ne velőink és oktatási apparátusunk előtt azt az utat, amelyen járrtiok kell, ha a hibákat ki akarják javítani. Oktatási apparátusunk és nevelőink az új tanévre való felkészülést a nyári szünet folyamán már az új kormányprogramm szép távlatokat nyitó, lelkesítő iránymutatása mellett végezték. Megmutatkozott ez az idei nyári szaktanári vizsgákon. Jól dolgozó, derék falusi tanítóink számára lehetővé teszi népi demokráciánk, hogy a pécsi pedagógiai főiskolán szaktanári tanulmányokat végezzenek. 25 ilyen szakosító pedagógusunk fejezte be idén nyáron a tanulmányait és tett vizsgát. A 25 hallgató közül X hallgató megbukott egy tárgyból, 6 kitűnőre vizsgázott, 4 jelesre, 8 jóra, 6 közepesre, A 25 vizsgázó vizsgaátlaga 4.07. Az eredmény bizonyítja, hogy megyénk nevelői komolyan vették a pártunk és kormányunk által nyújtott továbbtanulási lehetőséget és nehéz munkájuk ellenére is lelkesen és alaposan felkészültek a vizsgára. A legjobb vizsgaeredményeket a következő nevelőink érték el: Ermé- nyi Imre, Bonyhád. 5, László Istvánná, Szekszárd. 5, Vadász Teréz Fadd, 5, Göbler Viktória, Hőgyész 5, Baján M Gerjen 5. Bárö F. Szekszárd, 5, Vidék Aranka, Váralja 4.8, Benke János, Regöly, 4.75. Mester- házy Csabáné Szekszárd 4.75 és Döme Klára Szekszárd 4.7. Testnevelés szakon mint másodévesek jelesre vizsgáztak: Baj ári Miklósné, Gerjen, Arató Lajos, Pincehely, Soponyai János Szekszárd és Szabiár Márta, Szekszárd. A III. évesek lelkes tanulása jó hatással volt a megye többi pedagógusára, s közülük újabb 54 jelentkezett a szakosító tanfolyamra I. évesnek. Nyári tanfolyamaink az oktatókádereket készítették elő a megyei - továbbképzési munka vezetésére. A debreceni alsótagozatos oktató kádertanfolvam ra 33 pedagógust küldtünk. Lelkesen tanultak. Szép dicséretet szereztek a megyének. Németh Zoltán volt a tanfolyam legjobb szemináriumvezetője. Az ideológiai oktatókáder-keretünk 50 volt. A tanfolyamon megjelent 51 fő. Megfelelt 40. Nem felelt meg 8, kimaradt 3. Itt tehát nem t)icsekédbe*unk a,z evodméniive1. A meg nem feleltek pótlására másokat kell javaslatba hoznunk. Az igazgatói tanfolyamon 8 igazgatónk vett részt szép eredménnyel. Az elmúlt tanév folyamán voltak eredményeink a család és az iskola közötti kapcsolat megszilárdítása terén is. Még a legnehezebb terepen is megtalálták igazgatóink és nevelőink a módját, hogy megnyerjék a szülőket a társadalmi munkára, amely 196.771 forint értékű gyarapodást hozott iskoláink számára az elmúlt tanév folyamán. Ennek a munkának egyik fő hiányossága az volt, hogy a szülőknek ezt az érdeklődését nem használtuk fel eléggé a szülők között végzendő nevelőmunka elmélyítésére, s arra, hogy a szülőket közelebb hozva az iskolához, közelebb hozzuk népi demokráciánkhoz is. Az iskola iránt tanúsított érdeklődés mélyén, akár tudatosan, akár öntudatlanul, a népi demokráciába vetett bizalom él és megyénk pedagógusainak éppen ez a hivatásuk a következő tanévben, hogy ezt kibontakoztassák, hogy ezt még erősebbé és tudatossá tegyék dolgozóinkban. Az a körülmény, hogy a megye nyolcadikos általános iskolai tanulói közül 60 százalék jelentkezett középiskolai továbbtanulásra, nemcsak azt bizonyítja, hogy a szülők felismerték a tanulás fontosságát, hanem azt is, hogy bíznak épülő szocializmusunkban. A küszöbön álló tanévben az új kormányprogramm szellemében el fogjuk mélyíteni az iskola és a szülői ház közötti kapcsolatot s úgy fogjuk a szülőket és rajtuk keresztül a dolgozókat közelebb hozni az iskolához, hogy közben népi demokráciánkhoz is még közelebb kerüljenek. Hunyadi Károly MT okt. osztályvezető. Moszkva, augusztus 23 (TASZSZ): G. M. Malenkov, a Szovjetunió Mi nisztertanácsának elnöke ebédet adott a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére. Alább közöljük G. M. Ma- lenkovnak az ebéden elhangzott beszédét. Mélyen tisztelt Miniszterelnök, mélyen tisztelt Miniszterelnökhelyettesek, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai! Engedjék meg, hogy üdvözlő szavakkal forduljak önökhöz és az önök személyében a német néphez. Kívánom, hogy döntő sikereket érjenek el a békeszerető, demokratikus Németország megteremtésének útján, hazájuk nemzeti egységének helyreállítása útján. Az igazi szívélyesség, a kölcsönös megértés és barátság légkörében olyan kérdéseket tárgyaltunk meg önökkel, amelyek lényegbevágó jelentőségűek az európai béke szempontjából, a népeink közötti kapcsolatok megszilárdítása szempontjából. Ez a megbeszélés megmutatta nézeteink teljes azonosságát és fontos döntésekhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy az egész világ figyelemmel kíséri a német kérdés békés rendezésére irányuló őszinte kívánságunkat és azon újabb közös lépéseinket, amelyekkel segíteni akarjuk a német népet abban, hogy szilárdan a békés fejlődés útjára lépjen és valóraváltsa nemzeti kívánságait. Németország most történelmének igen felelősségteljes szakaszát éli. A reakciós nemzetközi erők a jelenlegi bonni kormánnyal összejátszva, állhatatosan folytatják azt a politikát, amely kérdésessé teszi Németországnak mint egységes és független államnak fennállását. Agresszív terveik megvalósítása érdekében állandóvá akarják tenni Németország széttagoltságát, Nvugat- Németországot az óceánontúli monopolisták hitbizományává akarják változtatni, újjá akarják teremteni a német militarizmust. Az agresszorok összeesküvése egyaránt irányul a német nép és az európai béke ügye ellen. Természetes tehát, hogy a békeszerető népek egybekapcsolják a német kérdést az ■európai és ennélfogva a nemzetköz; biztonság kérdésével. Az újabb háború elhárításáért megfeszített harcot vívó békeszerető erők síkraszáil- nak Európa minden népének létérdekei, köztük a német nép érdeke' mellett is. Az élet megköveteli, hogy a német nép ebben a harcban határozott helyet foglaljon el és hallassa erőteljes szavát. A német nép előtt az a történelmi feladat áll, hogy meghiúsítsa az agresszív erők terveit, helyreállítsa nemzeti egységét, békeszerető demokratikus állammá tegye Németországot. Csak a békés fejlődés hozza meg Németország számára az egységet, a szabadságot, a függetlenséget és a nemzeti újjászületést. A kérdés most az: Németország az európai béke és biztonság megszilárdítása rendkívül fontos tényezőinek egyikévé vagy egy újabb agresszió európai fő tűzfészkévé válik-e? A két lehetséges távlat közül melyiket kívánja a német nép választani? Melyik utat akarja követni: a béke vagy a háború útját, a nemzeti egység vagy Németország széttagoltságának útját? A népeknek feltétlenül okulniok kell saját történelmi tapasztalataikon. Ez természetesen az élet kemény iskoláját kijárt német népre is teljes mértékben vonatkozik. Milyen fő tanulságot nyújt a német nép számára Németország egész fejlődése a XX. század első felében? Azt a tanulságot, hogy a mili- tarizmus, az agresszió, a háború útja Németország számára nemzeti ön- gyilkosságot jelent. Ha az 1900-tól 1945-ig terjedő időszakot tekintjük, akkor kiderül, hogy a 45 évből Németország legalább 20 évet két világháború fokozott előkészítésére és több, mint 10 évet közvetlenül e háborúk viselésére fordított. Ennélfogva a háború jelentette fél évszázadon át Németország egész életének csaknem alapvető tartalmát. És mi az eredmény? Az 1918. évi nemzeti katasztrófát az 1945. évi felmérhetetlenül nagyobb nemzeti katasztrófa követte. Csaknem nyolcmillió német fizetett életével azért, mert a militaris- •ák a német népre kényszerítették háborús terveiket. Ami a rokkantakat és a sebesülteket illeti, ezek megszámlálhatatlanok. A német hadirokkantait szövetségének a német sajtóban idézett adatai azt mutatják, hogy minden száz. 1924-ben született német közül 25 elesett vagy nyomtalanul eltűnt, 31 súlyosan nyomorékká vált, 5 megsebesült, 2 elvesztette munkaképességét. A német ifjúság nemzedékeit egymásután pusztította el vagy tette nyomorékká a háború. Ilymódon a történelem azt tanítja. hogy az európai országok békéjének és biztonságának megbontásával a német militarizmus a német nemzet sírját ásia meg. Mégis az agresszorok Németországot ismét a háborús kalandok régi útjára próbálják taszítani. Semmiféle álcázás sem leplezheti Adenauer csoportjának igazi törekvéseit, ez a csoport Nyugat-Német- országban a militarizmus és a revan- sizmus törzskarát jelenti és Németországot új háború felé sodorja. E bűnös cél érdekében mélyítik el a német militaristák Németország széttagoltságát és provokálják ki a németek közötti testvérgyilkos ellenségeskedést. E cél érdekében változtatják Nyu- gat-Németországot az északatlanti tömb agresszív politikájának eszközévé. E cél érdekében kötözték meg Nyugat-Németország kezét-lábát az úgynevezett „bonni szerződéssel", amely a német nép szempontjából súlyosabb és lealázóbb a versailles-i szerződésnél. A versailles-i szerződés tudvalevőleg nem darabolta fel Németországot és Németország részleges megszállását tizenöt évre írta elő. A bonni szerződés azonban feldarabolja Németországot, Nyugat- Németországot idegen állam hűbér- tartományává változtatja és egész Nyugat-Németország megszállását 50 évre törvényesíti. Adenauer kormánya felelős azért, hogy Németországnak mindeddig nincs békeszerződése. Adenauer kormánya nem akarja a német kérdés békés rendezését. A bonni főkolomposok a háború útjára taszítják Németországot. A bonni főkolomposok ismét Nyugat- és Kelet-Európa népeire uszítják a németeket. Ez a politika a német nép számára ugyanolyan következményekkel jár, mint a hitleri klitak politikája. Az emberiség mint háborús bűnösöket ítélte el a klikk vezetőit. De vájjon nem ezek nyomdokain halad-e Adenauer és csoportja? Némán szemlélik-e majd a német anyák, hogy gyermekeik számára a militaristák újabb, még szörnyűbb vérfürdőt készítenek elő? Hajlandó-e a német ifjúság a zsoldos szerepét játszani és saját vérével táplálni az amerikai agresszív körök hadigépezetét? Megengedik-e a becsületes német hazafiak, hogy a militaristák elszigeteljék Nyugat-Németországot a békeszerető népektől és agresszív háborút robbantsanak iki, amely elkerülhetetlenül kihívja a népek haragját, a tűz és a pusztulás színterévé teszi Nyugat-Németországot és a német nép szempontjából óriási tragédiával végződik? Ha az egész német nép azt akarja, hogy a német kérdést békés úton oldják meg, akkor semmiféle — sem óceánon- túli, sem európai — agresszív erők nem akadályozhatják meg e nemes törekvés valóraváltását. Németország sorsa a német nép kezében van. Tudjuk, hogy a német népben komoly \áltozások mennek végbe és hogy Németország józan politikusai elutasítják a háború útját, a militarizmus újjáteremtésének útját. A német nép legjobb erői arra törekszenek, hogy biztosítsák a békét Németország számára és kivívják az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtését. E nemes cél elérésében a Német Demokratikus Köztársaság történelmi szerep betöltésére hivatott. A békeszerető népek joggal látják benne az új Németország, a béke és a munka, a demokrácia és a haladás Németországának reménységét. Éppen azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság egész Németország békeszerető erőinek bástyája, a Szovjetunió kötelességének tartja, hogy mindenirányú támogatásban és segítségben részesítse a Német Demokratikus Köztársaságot. A német nép számára lehetővé válik, hogy új korszakot teremtsen történelmében: Németország békés fejlődésének és felvirágzásának korszakát. Éppen ilyen jövőre törekedtek Németország legjobb elméi. A nagy Goethe arról álmodozott, hogy ereje teljében lévő csodálatos, szabad országot lásson, hogy szabadnak lássa népét. A német nép előtt megnyílik az a reális távlat, hogy békében éljen a Szovjetunió és Franciaország, Csehszlovákia és Lengyelország, Anglia és Belgium népeivel, hogy békében éljen minden néppeL A német gondolat és munka sok eredményét a militaristák hosszú időn át a háború érdekében használták fel. A német nép a békés fejlődés feltételei mellett az igen fejlett ipar erejét, a tudomány és a technika minden eredményét, minden alkotóerejét és képességét a lakosság életkörülményeinek javítására, az ország haladására fordíthatja. Németország szoros gazdasági kapcsolatokat teremthet a békeszerető államokkal, megkaphatja a szűk séges piacokat, helyreállíthatja hagyományos kereskedelmi kapcsolatait Kelet-Európa országaival és más államokkal. Németország csak ezen az úton születhetiik újjá, mint nagyhatalom és foglalhatja el az őt megillető helyet a világ népei között. Itt az ideje, hogy biztosítsuk ezt a lehetőséget a német nép számára, hogy megnyissuk az utat a német nép nemzeti egységének helyreállítása, a demokratikus, békeszerető Németország megteremtése számára. A Szovjetunió továbbra is állhatatosan harcol azért, hogy hamarosan győzedelmeskedjék a német nép békeszerető erőinek igazságos ügye. Emelem poharam a szovjet és a német nép egyetemes békét szolgáló barátságára. Emelem poharam a Német Demokratikus Köztársaság kormányára és Otto Gqptewohl miniszterelnök egészségére.
