Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-19 / 194. szám

1953 AUGUSZTUS 19 NAPLÓ 3 Beszámolt» a bonyhádi népnevelők munkájáról A bonyhádi községi alapszervezet­nek 120 népnevelője van és mégis az utolsó hetekben az a szomorú ta­pasztalat. hogy a népnevelők igen kis hányada, mindössze 25—30 jele­nik meg rendszeresen a népnevelő­értekezleten. Pedig, hogy mennyire szükség lenne jó felvilágosító, nép­nevelőmunkára Bonyhádon, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tar­lóhántás, másodvetés terén lemara­dás mutatkozik. Vannak olyanok Bonyhádon. akik nem értik meg, hogy a másodvetés saját jövedel­mük szempontjából is fontos. Eze­ké* kellene meggyözniök Bonyhéd kommunistáinak. A legutóbbi nép­nevelőértekezleten erre mutattak rá a/.ok a népnevelők, akik jelen vol­tak és akik minden esetben meg is jelennek az értekezleteken, hogy beszámoljanak elvégzett munkájuk­ról. A hiányosságok mellett vannak eredményei is a népnevelő munkának. Erről tanúskodnak azok a beszámo­lók, amelyeket a népnevelők tarta­nak hetenként. A legutóbbi értekez­leten Wolf Pálné elvtársnő arról számolt be, hogy a Dózsa-utcúban tartott kisgyülést Bonyhád község egyik legjobb békeharcosának, J a- k a b Antalnénak házában tartot­ták. A kisgyűlésen megjelentek a szomszédban lakó dolgozó parasztok mintegy húszán. Maga 11 i c z elv­társ, a tanácselnök helyettese is résztvett a kisgyűlésen, ahol az elő­adó ismertette azokat a kormányren­deleteket, melyek elsősorban a dol­gozó parasztokat érintik. A rende­leteket megmagyarázták és elmond­ták azt is, hogy egyes jelenlévő tag­ra mennyiben vonatkoznak e rende­letek végrehajtása. A kisgyűlésen, • melyen résztvett N o t e i s z elvtárs­nő, az MNDSZ vezetőségi tagja, el­beszélgettek az asszonyokkal, s a beszélgetés nyomán lelkes felaján­lásokat tettek. Jakab Antalné, Bányainé és Máthé Antalné kijelentették, hogy a beadásban élen jártak és a géptől teljesítették be­adási kötelezettségüket. Augusztus 20 tiszteletére vállalták, hogy ba­romfi- és tojásbeadási kötelezettsé­güket 100 százalékig teljesíteni fog­ják. Elhatározták a kisgyűlésen, hogy az. utca dolgozó pai-asztjai kol­lektiven vesznek részt az Alkotmány ünnepi rendezvényen és zeneszóval vonulnak fel az ünnepség színhe­lyére. O r s z á g h Mártonná népnevelő arról számolt be, hogy az általa megszervezett Rákóczi-utcai kisgyű­lésen csasztuska-brigád is szerepelt, amely köszöntötte a kisgyűlésen meg jelent élenjáró dolgozó parasztokat. Elhatározták, hogy a legközelebbi kisgyülést kisebb kultúrműsorral fogják színezni. Varga Jánosné népnevelő a Mikes-utcai dolgozók panaszait tárja az értekezlet elé. Egyben megemlíti, hogy ezeken a panaszokon ő maga is igyekszik se­gíteni. Arról van ugyanis szó, hogy a Mikes utcában igen rossz a közle­kedés. A rossz úttest miatt a kocsik kátyúba jutnak, torlódás van és a gyalogosoknak is sokat kell szenved ni a nagy por és a rossz járda vé­gett. Varga elvtársnő azonnal eljárt az útmesternél, odahatott, hogy ap­ró kavicshoz jussanak, a malom igazgatójánál elintézte, hogy a ma­lom gépkocsija behordja a kavi­csot és az utca lakói maguk vállal­ták a lerakást és az úttest rendbe­hozását. Ezekután a Mikes-utca la­kói alkotmányunk ünnepére tiszta­sági versenyre hívták ki a Dózsa és Rákóczi-utca lakóit. Igen örvendetes, hogy a népneve­lőértekezleten a tanács dolgozói kö­zül — Palkó tanácselnök elvtárs­sal az élen — egyre többen vesz­nek részt. Részvételük az értekezle­ten komoly segítség a népnevelők részére, mert megismertetik a nép­nevelőkkel a lényegesebb rendelete­ket, adatokat szolgálnak a község mezőgazdasági munkálatairól és a begyűjtés állásáról. Agitációs érvek­kel látják el őket. 4 népnevelők főfeladata most odahatni, hogy a tarlóhántás és másodvetéseknél mutatkozó komoly lemaradásokat mielőbb behozzák. — Ezen a téren igen szégyenteljes a lemaradás. A határidő már rég el­múlt és a tarlóhántásnak mindössze 76 százalékát, a másodvetésnek pe­dig 46 százalékát teljesítették. Ez főleg a tanács hibája, amely a nagy begyűjtési feladatok mellett nem fordított kellő gondot erre. Most Bonyhád népnevelőin van a sor, hogy mielőbb induljanak harcba az elmulasztottak kijavítására. A párt- szervezetnek pedig nagyobb erély- lyel és jobb szervezéssel kell össze­fogni a népnevelőgárdát, mert csak így tudja biztosítani, hogy Bonyhád község a mezőgazdasági munkálatok vonalán ne kullogjon versenytársa, Zomba község mögött. Miért nem lett élű zeni a Bonyhádi Zománcgyár? 1953 II. negyedévében a Bonyhádi Zománcművek dolgozód és műszak-, vezetői soha nem látott lolkeisedés" sei harcoltak a negyedéves terv tel­jesítéséért és túlteljesítéséért. A dol­gozókat lelkesítette az a cél, hogy az élüzem jelvényt elnyerjék. A lelkes murikat egész negyedévben siker koronázta. Az első hónapban 112 százalékos, a másodikban 119.9 szá­zalékos, a harmadik hónapban 110.5 százalékos volt a terv teljesítése. — így az agész negyedévi tervet 114 százalékra telj esi tették, Ilyen szép eredményt csak azért tudtunk elérni, mert üzemünk min­den egyes dolgozója tudta azt, hogy miért küzd. A pártszervezet felvilá. gositó munkája megvilágitotéa a dől" gózók előtt a célt és a győzelembe vetett biztos hit tudatában harcol­tak a dolgozók tervük teljesítéséért E kimagasló eredmények mellett az é'üzem cimet mégsem nyerték el. A negyedév befejezése után futótűz­ként terjedt el a hír üzemünkben, hogy a vállalat igazgatóját, Övári elvtársat a minisztérium nem ren­delte fel az élüzem verseny érté­kelésére. Mindenki előtt hihetetlen amivel próbálták megmagyarázni a hibát: ,,A második negyedévi ön­költségünk magasabb volt az első ne­gyedévnél.“ Üzemünk dolgozói és műszaki vezetőink, de a minisztéri­um dolgozói sem hitték ezt el. Közben a versenyértókelés meg­történt. A megtisztelő címtől eles­tünk. Övári elvtárs látta, hogy a zománcgyár dolgozóinak rossz a hangulata, visszaesett a termelés; re* vizorokkal felülvizsgáltatta a köny­velést afciik megállapították, hogy a második negyedévről szóló adatok nem fedik a valóságot. A tény az, hogy az első negyedévben a vállalat­talc 8.3 százalék volt a nyeresége, a második negyedévben pedig 16.2 százalék veszteség helyett 10.4 száza­lék volt a nyereség. Tehát nem csök­(MTI) A Politika című belgrádi lap írja: A zágrábi utcai pavilonok és könyv kereskedések tömve vannak ponyva­regényekkel. A „Gricsi boszorkány“, illetve „A véres híd titka’' című re­gényt Zágrábban hetenként 55 ezer kent a termelés a másodök negyed" évben, hanem olcsóbban ámítottuk elő az árukat. Ezérí a helytelen adatszolgáltatá­sért a felelősség Szarvady Egon szám viteli osztályvezetőt, az ellenőrzés El­mulasztásáért pedig Romos Ferenc főkönyvelőt terheli, A vizsgálat nyomán a Bonyhádi Zománcművek dolgozói meggyőződ­tök arról, hogy akármilyen lelkesen harcolnak a munkapadjuk mellett a cél eléréséért, az csak akkor ered­ményes, ha helyes adatokat szolgál" tatnak az arra illetékesek a minisz­térium felé. E két egyén hanyag munkája „eredményezte“, hogy nem tudták elnyerni a második negyed­évben a megérdemelt Élíizem-jel­vényt. Nem tudjuk, hogy ezek a téves adatszolgáltatások, kényelmesség vagy a becsületes munktikedv hiá" nyáriak: szülöttei-e, de egy biztos: dolgozóink nem jó szemmel nézik munkájuk ilyenforma értékelését. Még hosszú hónapok vannak a következő negyedév végéig, meg­van minden lehetőség ahhoz, hogy újból teljesítsük az élüzem szintet, de reméljük, hogy akkor a „számok írói“ is együtt harcolnak a munka­pad mellett dolgozó szaktársaikka! és tudjuk értékelni majd háromhónapos munkánkat a „könyvelésen keresz­tül is.“ Villányi Jakab MDP ai'a.pszervi prop. * Felháborító eset ez üzemeink tör­ténetében, Megengedhetetlen, hogy ilyen személyek „lelkes munkájukkal“ meghamisítsák a dolgozók eredmé­nyeit, téves adatot közöljenek a fe­lettes szervekkel. Nem szabad elma­radni ebben az ügyben a felelősség- revonásmak. Az éMetékesek tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy i’ly-an eset a Bonyhádi Zománcművek" ben de máshol se fordulhasson élő. példányiban adják el. „A fehér dzsun­gel" című ponyvaregényből heten­ként 20 ezer darab fogy el Zágráb­ban. A Szarajevóban megjelenő „Dubrovniki kalóz“ című folytatásos rémregónyt Zágrábban hetenként 25 ezren olvassák. Augusztus 9-én történt Kora reggel Bátaszéken a derengő félhomályban csak egy-két embert lehetett látni az utcákon. Ezek is vasutasok voltak. Munkába igye­keztek. Amilyen csendes volt a fa­lu, olyan élénk volt a fűtőház. — A 342.054 számú mozdony személyzete a készülődéssel olyan nagy zirgést- zörgést csapott, hogy nehezen lehe­tett elképzelni, mi is készül a fűtő­házban. E mozdony személyzete indult fel ajánlását teljesíteni. Amint ébredt a falu, úgy készültek el ők is a gép szerelésével, útrakészen várták a J reggelt. Harangütés hallatszott, 7 óra 15 perc volt. Mozgolódás támadt az ál­lomáson, mindenki a 2.180-as vona­tot figyelte. Menetidővel jött, an­nak ellenére, hogy a gép „megen­gedett" terhelése 650 tonna és a vo­nat 1037 tonna terhet szállított. Nem csatlakoztak a bátaszéki vasutasok Péter Istvánban, mert 7.30-kor a menetrend pontos betartásával fu­tott be az állomásra, ahol ünneplő vasutasok fogadták. A mozdonyt le­kapcsolták a szerelvényről. Ekkor 8 óra volt és a kijáratnál megjelent a 342.127-es gép Császár és W á g n e r elvtársakkal. Mozdonyuk mint mindig, most is kifogástalan állapotban, fényesen, fürgén moz­gott. „Rájárt“ a vonatra, ünnepé­lyes keretek között átvették és vál­lalták, hogy a vonatot Sárbogárdig 30 kilométeres óraátlag sebesség he­lyett 40 kilométeres óraátlag sebes­séggel továbbítják. Nyolc óra 30 perc előtt pár perc­cel Császár elvtárs még utoljára kö­rülnézte mozdonyát, felszállt és ez­zel egyidőben rázendít a vasutas ze nekar vidám, pattogós indulóra. — S z e c ső d i Edith, forgalmi szolgá­lattevő kezében felemelkedik az in­dítótárcsa, a mozdony rövidet füty- tyent és elindul az 1037 tonnás Bá- taszékről Sárbogárdra. Nagy feladatot tűztek ki e moz­dony dolgozói. Példát akartak mu­tatni, munkával akarták megünne­pelni a vasutas napot. Helytállt Császár elvtárs fűtőjével együtt. A vonatot balesetmentesen továbbítot­ták, 28 kilométeres utazási sebessé­get értek el és 30 százalékos volt a szén megtakarításuk. Császár elvtárs munkával ünne­pelte, a többi vasutas dolgozók pe­dig otthon a vasútállomás kultúrter­mében ünnepelték meg augusztus 9- ét, a III. Vasutasnapot. Amit megfogadott a 342.127 számú mozdony személyzete, becsülettel tel jesítette. Kiemelkedő eredménnyel köszöntötték a III. Vasutasnapot. — így ünnepeltek augusztus 9-én Csá­szár és Wágner elvtársak. Pásti József levelező. A ..Politika“ című lap beismerése szerint Zágrábot elárasztja a ponyvairodalom Ünnepi gyűlésed augusztus 20-án .4 megyei Pártbisoítság közleménye Augusztus 20-án a délelőtt 10 órakor kezdődő Alkotmány ünnep­ségekre a Megyei Pártbizottság a következő helyekre küld előadókat: PAKSI JÁRÁS: Dunaföldvár, Nagydorog, Dunaszentgyörgy, Paks. Bölcske. SZEKSZÁRDI JÄRAS: Bátaszék. Tengelic, Báta, Tolna. BONYHÁDI JÁRÁS: Bonyhád, Tevel, Zomba. TAMÄSI JÄRAS: Ozora, Pincehely, Szakály. DOMBÓVÁRI JÁRÁS: Kurd, Dö brököz, Gyulaj. GYÖNKI JÁRÁS: Simontornya, Hőgyész, Varsád. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK S/ovjel-görög kereskedelmi szerződés Az ENSZ európai gazdasági bizott­sága 1953 áprilisában konferenciát hívott össze Genfbe a Kelet és Nyu­gat közötti kereskedelem fejlesztése céljából. Ennek a konferenciának első eredménye a Szovjetunió és Gö­rögország közt július 28-án Athén­ben megkötött áruforgalmi és fizeté­si szerződés. Ez az egyezmény újból bebizonyította annak lehetőségét, hogy a nemzetközi gazdasági kapcso­latokat egyenjogú és kölcsönösen kedvező feltételek mellett ki lehet bővíteni. A görög sajtó hangsúlyozza, hogy az egyezményben megállapított el­számolási mód igen előnyös és ké­nyelmes Görögország számára. A köl csönös áruszállításokat kliring el­számolás alapján fogják lebonyolí­tani. „A megkötött kereskedelmi szer­ződés — írja az athéni „Avgi“ című lap — igen kedvező Görögország számára. Görögország az olyan ér­tékes árucikkekért, mint például fa és a kőolaj, nem valutával, hanem a nyugati piacokon eladásra nem ke­rülő árucikkekkel fizet.“ A szerződés jelentős áruforgalmat vesz tervbe. A Szovjetunió kőolaj­termékeket, kőszenet, faanyagot és egyéb árucikkeket exportál Görög­országnak, Görögország pedig do­hányt, gyapotot, rizst és egyéb áru­cikkeket szállít a Szovjetuniónak. A görög sajtó kommentárjaiban hangsúlyozza, hogy a Görögország és Szovjetunió közti hagyományos kereskedelmi kapcsolatok helyre­állítása elő fogja segíteni a két or­szág közti jószomszédi viszony meg erősödését. „Semmi nem mozdítja elő oly nagymértékben két ország között a békés kapcsolatok helyre- állítását, mint a gazdasági alapon történő érintkezés“ — írja az „Ethni- kosz Kyriksz“ című lap. A szovjet közvélemény a maga ré­széről üdvözli a Görögországgal kö­tött áruforgalmi és fizetési szerző­dést, mint olyat, .»mely elősegíti az összes országok közti kereskedelmi kapcsolatok kiépítését és a békés együttműködés fejlődését. A szovjet­görög szerződést nyugati körökben jogosan úgy értékelik, mint a Szov­jetunió békepolitikájának pozitív megnyilvánulását. A „népek közötti »zibad kapc o’atok“ — amer'skai módra Július végén Washington és Prá­ga között jegyzékváltás történt. A csehszlovák kormány jogosan tilta­kozott az ellen, hogy Németország amerikai megszállási övezetéből lég­gömböket bocsátottak fel, amelyek tízezerszámra szórták a röplapokat Csehszlovákia területére. A röplapok a népi demokratikus rendszer meg­döntésére uszítottak. Világosan ki­fejezett kártevő cselekmény volt ez a csehszlovák néppel és kormá­nyával szemben. Ezt az esetet nem lehetett másnak minősíteni, mint az Amerikai Egyesült Államok durva beavatkozását Csehszlovákia bel- ügyeibe. Az amerikai kormány megpróbál­ta igazolni a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok legelemibb szabályait is lábbal tipró ténykedé­sét, azonban nem tudott jobbat ki­találni, minthogy kijelentette: a léggömböket azért bocsátották fel, hogy „kapcsolatot keressenek a cseh­szlovák lakossággal.“ „Az amerikai kormány és az ame­rikai nép — hangoztatja a jegyzék — szilárdan meg van győződve ar­ról, hogy a népek közti szabad kap­csolat olyan elv, amelyen alapulnia kell magának a nemzetközi együtt­működés lényegének.“ Szó sincs róla, igen jó alap a „né­pek közti szabad kapcsolatokra“ a kártevő fejjiívás egy kormány ellen! Érdekes volna megtudni, miként vé­lekednének a washingtoni hatósá­gok arról, ha az Amerikai Egyesült Államok területe fölött Csehszlová­kiában nyomtatott röplapok felhői szállonganának, amelyeket csehszlo­vák repülőgépek szórtak le s ezek a röplapok a washingtoni kormány megdöntésére szólítanák fel a népet! Hiszen a „népek közti szabad kap­csolatok“ eszméje természetesen fel­tételezi a kölcsönösséget! Mellesleg szólva: Washingtonban hiába gondolják, hogy a csehszlová­kiai népi demokratikus rendszer el­len uszító röplapok leszórása az or­szág lakosságával való kapcsolatok kiépítésének legjobb módja. A „ke­reszteshadjárat a szabadságért“ elne­vezésű amerikai fasiszta szervezet, amelyet e soronkövetkező provoká­ció céljaira használtak fel, nem ta­lálta meg a közös nyelvet a cseh­szlovák néppel. Az amerikai léggöm­bökről leszórt röplapok csupán álta­lános felháborodást váltottak ki Csehszlovákiában, ahol az ügyeket a nép által megválasztott kormány irányítja s az a nép teljes támoga­tását élvezi. Mint a többi, ez a washingtoni kirohanás is kudarcba fulladt és az amerikai jegyzék ma­gyarázkodása csupán még élesebb fényben világítja meg ezt a kudar­cot.. MEGJEGYZÉSEK PsiiTHics, vaay kérelem . . ?! — Kézbesítést, illetve idézést hoz­tam — rohant be nagy hűhóval a nagydorogi tanács hivatalsegéde az Uj Élet termelőcsoport elnökéhez. „A nagydorogi tanács végrehajtóbi­zottsága értesíti az elnök elvtársat, hogy f. hó 16-án a községi tanács VB elnökhelyettesénél jelenjen meg. Megjelenése kötelező. A meg nem jelenés esetén rendőrökkel elővezet­tetem. Aláírás. Batyalik, VB elnök- helyettes." Gazdag elvtárs, a tszcs elnöke elkezdett magában töprenge­ni. Vájjon mi lehet ez? Minek hi­vatnak engem a tanácshoz, főleg miért fenyegetnek rendőrökkel? Eh! — mindegy. Most már annál in­kább sem megyek el, én nem is loptam, nem is gyilkoltam. Miért akarnak engem rendőrökkel előve­zettetni? Tehát a tszcs-elnök, a tanács fe­nyegető értesítésére sem jelent meg. A tanácselnökhelyettes fenyegető idé zésének semmi előnye nem volt. El­lenben ... hátránya annál több. 1. Az, hogy Gazdag elvtárs a fe­nyegető felszólítás után felháboro­dott. Mondogatta: a nagydorogi ta­nácsra nem vonatkozik Rákosi elv­társ beszédének az a része, hogy alaptalanul ne zaklassanak senkit? 2. Bocsásson meg a világ ma 1953- ban meg lehet botránkozni az ilyen hangú idézésen, főleg akkor, ha ki­derül az, — ami ennél is kiderült, — hogy megbeszélésre hivatta a ta­nácselnökhelyettes a tszcs elnökét, 3. A nagydorogi tanácselnök he­lyettesének igazán illő lenne tudni: a) A tanács jó munkájának a tö­megek közti jó kapcsolat az alapja, b) A nagydorogi tanácselnök helyet­tesének illő lenne azt is tudni, hogy népi demokráciánk rendőreinek ma már nem az a feladata, hogy a ta­nácsházhoz megbeszélésre vezesse elő a tszcs elnököt, vagy bárkit is.

Next

/
Thumbnails
Contents