Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-18 / 193. szám

2 NAPLÓ 1953 AUGUSZTUS 18 A Szovjetunió kormányának jegyzéke Franciaország9 Nagy "Britannia és az Egyesült Államok kormányához a német kérdésről Moszkva (TASZSZ): A Szovjet­unió kormánya jegyzéket juttatott el Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához a német kérdés ügyében. A jegyzék hangsúlyozza: A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy ismét felhívja Francia- ország, valamint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra a rendellenes hely­zetre, hogy nyolc évvel az európai háború befejezése után Németország nak nincs békeszerződése, továbbra is nyugati és keleti részre van szét­darabolva és más államokhoz viszo­nyítva egyenlőtlen helyzetben van. A jegyzék ezután rámutat arra. hogy a szovjet kormány már 1952 március 10-én Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya elé terjesztette megvizs­gálás céljából a német békeszerző­dés alapjaira vonatkozó tervezetét, amellyel kapcsolatban Franciaország. Anglia és az Egyesült Államok kor­mánya mindezideig nem fejezte ki állásfoglalását. Franciaország, Nagy-Britannia és P7. Egyesült. Államok kormánya — elutasítva a német békeszerződés kérdésének megvizsgálását — más útra tért. Franciaország, Nagy-Britannia é- az Egyesült Államok kormánya ezer- k'l'enc'százötvenkettő május hó 26-án aláírta Adenauer bonni kormá­nyával ..a három hatalom és a Né­met Szövetségi Köztársaság közötti viszonyról szóló szerződést“, ame­lyet úgy ismernek, mint „bonni egyezményt." Ugyanezévi május 27- én pedig Franciaország. Olaszország Belgium. Hollandia és Luxemburg kormánya a bonni kormánnyal együtt aláírta az „európai védelmi közösségről" szóló szerződést, ame­lyet „párisi egyezmény“ néven is­mernek. Emellett mind a „bonra egyezmény", mind pedig a „párisi egyezmény" ötven évre előre elszs- kíthatatlanul összekapcsolódik a nyugati hatalmak támadó északal- lanti tömbjével. A bonni és a párisi egyezmény a német militarizr.ius újjászületéséhez, továbbá oda vezet, hogy Nyugat- Németország a világuralomra igényi tartó más hatalmak támadó tervei­nek eszköze lesz. Az az út, amely­re Franciaország, az Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya a német kérdésben lépett, a német militariz- mus feltámasztásához, egy új euró­pai háború veszélyének mind na­gyobb fokozódásához vezet. Más út az. amely megfelel azok­nak a békeszerető célkitűzéseknek és kötelezettségeknek, amelyeket a négy hatalom közvetlenül a háború befejezése után vállalt magára Né­metországgal kapcsolatban, az az út amely megfelel az európai béke meg szilárdítása érdekeinek. Ezzel kap­csolatban természetesen nem szabad számításon kívül hagyni azt, hogy a potsdami értekezlet óta nyolc év telt el és, hogy azóta nem csekély változások történtek, amelyeket a német kérdés végérvényes rendező sénél figyelembe kell venni. A pots­dami megegyezés alapvető célkitű­zései azonban — előmozdítani a be- keszerető és demokratikus Német­ország megteremtését — továbbra t: kifejezik valamennyi európai nép közöttük a német nép érdekeit és ezeket a német békeszerződés meg­kötése útján kell biztosítani. Nem kétséges, hogy a riémet be keszerződés megkötésének elsőrend'' jelentősége van a német prob lém, rendezése szempontjából. Ismertetve az okokat, amelyek szükségessé teszik a német békesze* ződés megkötését, a jegyzék leszöat- zi. hogy az szilárd békefeltételekc állap'! meg a német nép számár elő fogja segíteni Németországnak mint egységes, független, demok^a- tikus és békeszerető államnak a fej­lődését. biztosítja a német nép szá­mára a más népekkel való békés együttműködés lehetőségét az egyen­jogúság elvei alapján. Franciaország, Nagy-Britannia és s/ Egyesült Államok kormánya az­zal indokolja a német békeszerződés megvizsgálásának elutasítását, hogy még nincs össznémet kormány, mely résztvehetne a szerződés előkészíté­sében. A békeszerződés megvizsgá­lása elutasításának ilyen indokolása azonban nem felel meg a dolog va­lódi állásának Franciaország, az Egyesült ÁJlarpok és Anglia poli'i- kája valóiéban nemcsak odavezc hogy mindinkább elhúzódik a bé­keszerződés kérdésének megtárgya­lása, hanem oda is, hogy ugyanek­kor elhúzódik az össznémet kor­mány megalakítása kérdésének meg­oldása is, mivel e politika Német­ország szétszakítottságánsk leröf#íté sére Németország egysége helyreál­lításának megakadályozására irá­nyul. Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya az össznémet demokratikus kormány megalakítása kérdésének megoldása helyett javasolják az össznémet vá­lasztások kérdésének megvitatását, de ezt az ügyet arra szűkítik le. hogy a négy hatalom vizsgálja meg külföldi államok képviselőiből álló és e választások megtartásához szük­séges „feltételek“ megteremtése cél­jából vizsgálatot folytató, úgyneve­zett semleges bizottság kijelölésére vonatkozó javaslataikat. Ezt nem 'ehet másként értékelni, mint kísér­letként arra, hogy a németországi választások megtartását külföldi ha­talmak kezébe adják át. s ebből a célból mindenféle külföldi „vizsgáló­kat" ültessenek a német nép nya­kába, mintha nem is Németország­ról volna szó, amelynek sokéves de­mokratikus hagyományai vannak, hanem valamiféle jogfosztott gyar­matról. Ez a javaslat odavezet, hogy a német népet kirekesztik belső kér­déseinek megoldásából. A jegyzék rámutat, hogy ez a ja­vaslat alapjában eltér a potsdami ha­tározatokban kifejezésre jutott de­mokratikus elvektől. A demokratikus Németország nem­zeti egysége helyreállításának kér­dése a német nép számára alapvető kérdés volt és marad. Semmiféle ki­fogással nem igazolható ebben az ügyben a további halogatás. A Szovjetunió kormánya Francia- ország kormányához, úgyszintén Anglia és az Egyesült Államok kor­mányához azzal a javaslattal for­dul, hogy már most tegyék meg a német kérdés rendezésére irányuló gyakorlati intézkedéseket. A kifejtettek értelmében a szov­jet kormány Németországra vonat­kozóan halaszthatatlannak tartja a következő alapvető kérdések megol­dását: 1. Békeértekezlet összehívása a Németországgal való békeszerződés kérdésének megtárgyalása érdeké­ben. A szovjet kormány feltételezi, hogy ilyen értekezlet az összes érdekelt államok részvételével a legközelebbi hat hónapon belül összehívható és nem látja indokoltnak a békeérte­kezlet összehívásának további halo­gatását. Az említett határidőn be­lül a német békeszerződés előkészí­tésével kapcsolatos egész előzetes nunkát be lehetne fejezni. Emellett fontos biztosítani Németország kép­viselőinek megfelelő részvételét a békeszerződés előkészítésének min­den stádiumában és a békeértekez­leten. A békeszerződés előkészítésé­ben az ideiglenes össznémet kor­mány megalakulásáig résztvehetné- ”>ek a Kelet- és Nyugat-Németország ban fennálló kormány képviselői. 2. Ideiglenes össznémet kormány alakítása és szabad össznémet vá­lasztások megtartása. A szovjet kormány Németország nemzeti egységének békeszerető és demokratikus elvek alapján való helyreállítása céljából indítványozza, hogy a Német Demokratikus Köz- ársaság és a Német Szövetségi Köz- ' ársaság parlamentje a demokratikus tervezetek széleskörű részvételével deiglenes össznémet kormányt ala­kítsanak. Ilyen kormány, amely he- vettesítené a Német Demokratikus 'öztársaság és a Német Szövetségi köztársaság mostani kormányát, a Celet- és Nyugat-Németország kö­lt ti közvetlen megegyezés útján oesalakítható. Amennyiben ez most örülményesnek bizonyul, akkor az ieiglenes össznémet kormány a Né- ■•'t Demokratikus Köztársaság, va- ■mint a Német Szövetségi Köztár­aság kormányának bizonyos időre •aló fenntartásával is megalakítha- ó. Ebben az esetben az ideiglenes issznémet kormány nyilvánvalóan az első stádiumban csupán korlá- mzott funkciókkal rendelkezik majd \z ideiglenes össznémet kormány megalakítása azonban még ebben a helyzetben is reális előrehaladást je­lent Németország egyesítése irányá­én. aminek össznémet kormány va­dban szabad, össznémet választások alapján történő megalakításában teli teljes befejezést nyernie. Az ideiglenes össznémet kormány ■ladatai: a) az ideiglenes össznémet kor- nány megoldhatná az olyan halaszt­hatatlan össznémet jelentőségű kér­déseket, mint. Németország képvise­lte a békeszerződés előkészítésében, valamint Németország képviselete a íemzetközi szervezetekben; Német­ország bevonásának megakadályozá­sa olyan koalíciókba vagy katonai rzövetségekbe, amelyek a hitlerista Németország ellen vívott háborúban fegyveres erőikkel résztvett bárme­lyik hatalom ellen irányulnak; né­met állampolgársági kérdések; de­mokratikus pártok és szervezetek szabad működésének biztosítása, va­lamint fasiszta, militarista és a de­mokráciával, s a béke fenntartásá­nak ügyével szemben ellenséges egyéb szervezetek létezésének meg­akadályozása, a Kelet- és Nyugat- Németország közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítése; közlekedési­posta- és távíróforgalmi kérdések; a megállapított övezethatáraktól füg­getlen, szabad személyi és áruforga­lom kérdései; a Kelet- és Nyugat- Németország közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztésének kérdései, valamint az egész német nép érdekeit érintő egyéb kérdések. b) az ideiglenes össznémet kor­mánynak mindemellett fő feladatá­nak kell lennie az össznémet sza­bad választások előkészítése és meg­tartása. E választások eredménye­ként maga a német nép idegen ha­talmak beavatkozása nélkül oldja meg a demokratikus Németország társadalmi és állami rendjének kér­dését. Az ideiglenes össznémet kormány­nak ki kell dolgoznia az össznémet választójogi törvénytervezetét, amely biztosítja az össznémet választások valóban demokratikus jellegét, min­den demokratikus szervezrt részvé­telét a választásokon és megakadá­lyozza azt, hogy a nagy monopóliu­mok részéről nyomást gyakorolja­nak a választókra. Az ideiglenes össznémet kormánynak szabadon kell döntenie abban a kérdésben, vaj ion elismerhető-e annak célszerűsé­ge, hogy megvizsgálják megvannak-e egész Németországban a demokrati­kus választások megtartásához szük­séges feltételek, ugyancsak ennek az ;deiglenes kormánynak kell meg­tennie azokat az intézkedéseket, amelyek ezeket a feltételeket bizto­sítják. Ezzel egyidejűleg a szovjet kormány szükségesnek tartia. hogy Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kor mánya intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy az össznémet vá­lasztásokat az igazi szabadság fel­tételei között tartsák meg, amelyek kizárják, hogy a választások során külföldi hatalmak részéről bármilyen nyomást gyakorolhassanak. 3. A háború következményeivel kapcsolatban Németországra háruló nénzügyi-gazdasági kötelezettségek enyhítése. Németország már teljesítette a Szovjetunióval, Franciaországgal, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szemben fennálló és a háború következményeivel kapcso­latos pénzügyi-gazdasági kötelezett­ségeinek jelentős részét. A Szovjet­unió kormánya, tekintettel erre és minthogy szükségesnek tartja Német ország gazdasági helyzetének meg­könnyítését, úgy véli, halaszthatat­lan, hogy ezzel kapcsolatosan meg­felelő határozatokat hozzanak. a) A szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy Németországot 1954 január 1-től kezdve teljesen fel­mentsék a jóvátétel! fizetések alól és ugyanilyen módon a négy hata­lommal szemben fennálló háború utáni állami tartozásainak fizetésé­től, kivéve a kereskedelmi kötele­zettségekből eredő tartozását. b) A szovjet kormány szükséges­nek tartja azoknak a kiadásoknak korlátozását is, amelyek a négy hatalom csapatainak Németország területén való tartózkodásával kap­csolatosak. Ebből a célból javasolja, hogy az említett csapatok eltartásá­nak évi kiadásai ne szárnyalják tű1 a Német Demokratikus Köztársaság ás a Német Szövetségi Köztársaság állami költségvetése bevételeinek öt százalékát, de minden esetre ne múl­ják felül az 1949 évi megszállási költségek összegét, amikor ugyanis a megszállási költségek méretein még nem mutatkozott az északatlan­ti tömb megalakításának hatása. A szovjet kormány ezzel együtt java­solja, hogy Németországot teljesen mentesítsék a négy hatalom külső megszállási költségeivel kapcsolat­ban 1945 óta felgyülemlett adósságá­nak megfizetése alól. A szovjet kormány azt a meggyő­ződését fejezi ki, hogy a Szovjetunió. Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között a német kérdéssel kapcsolatos megegyezés és a fent kifejtett javaslatokkal kapcso­latban már a közeljövőben hozandó ha tározatok a nemzetközi feszültség enyhülését szolgálják és ezzel előse­gítik a béke, valamint a nemzetköz' biztonság megszilárdulását. A szovjet kormány hasonló jegyzé­ket küldött Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának. A jegyzékhez mellékelték a német békeszerződés alapjainak a szovjet kormány által 1952 március 10-én be nyújtott tervezetét. A tervezet leszö­gezi, hogy a német békeszerződés megkötésének igen nagy jelentősége Düsseldorf (ADN): Max Reimann, Németország Kommunista Pártjá­nak elnöke augusztus 10-én a párt elnökségének tizedik ülésén Német­ország Szocialista Egységpártjának új politikájáról és Németország Kommunista Pártjának feladatairól beszélt. Beszédében leszögezte Né­metország Kommunista Pártja vá­lasztási munkájának alapelveit, majd hangsúlyozta, hogy a választási harc központi kérdése Németország egy­ségének békés úton történő helyre- állítása. Reimann hangsúlyozta, hogy a koreai fegyverszünet megkötésé­ből az alábbi következtetést kell le­vonni: aki az amerikaiak háborús provokációs politikáját. Németország ra is ki akarja terjeszteni, arra ép­pen olyan megsemmisítő csapást mérnek, mint Li Szin-Manra. A Német Demokratikus Köztár­saság kormányának új politikájáról Reimann kijelentette, hogy a né­met egység helyreállításának lehe­tősége ma nagyobb, mint eddig bár­mikor. Reimann részletesen kitért Né­metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának 15. ülésén hozott határozatokra, amelyekről megállapította, hogy példát mutat­Páris (MTI) Párisban hétfőn nem jelentek meg a reggeli lapok és nem jelennek meg az esti lapok sem. A nyomdai munkások és az újságírók tüntető 24 órás csatlakozása a szé­les hullámokban továbbterjedő és folytatódó sztrájkmozgalomhoz, bizo­nyítja legjobban a mozgalom egysé­gét és erejét. Párisban továbbra sem közlekedik a Metro, nem közle­kednek az autóbuszok, az egész or­szágban — ha lehet még szélesebb akcióegységben — folytatódik a vas­utasok és postások sztrájkmozgalma, a bányászok nem szállnak le a tár­nákba és a legújabban beérkezett hírek szerint újabb és újabb foglal­kozási ágak dolgozói szüntetik be a munkát. A Laniel-kormány tagjai vasárnap egész nap tanácskoztak, milyen ha­talmi eszközök igénybevételével tud­nák megtörni a mozgalom impozáns egységét. E célból Laniel miniszter­van az európai béke megszilárdítása szempontjából, majd ismerteti, hogy milyen alapokon kell a német béke- szerződést felépíteni. Ismerteti a po­litikai, területi, gazdasági, katonai rendelkezéseket, amelyeknek alapján a német békeszerződést fel kell épí­teni. nak Németország Kommunista Párt­ja számára és segítséget nyújtanak a nyugatnémet munkásosztálynak. A továbbiakban Max Reimann Németország Kommunista Pártjá­nak választási harcáról beszélt. Is­mertette Németország Kommunista Pártja és a Német Szociáldemokra­ta Párt viszonyát a választási harc­ban, amelynek során az a feladat, hogy teljesen tisztázzák a szociál­demokrata vezetőség politikáját és kipellengérezzék a jobboldali szociál demokrata és szakszervezeti vezetők szerepét. Az új szövetségi gyűlésije csak az Adenauer-politika tényleges ellenfeleit szabad beválasztani. Ha Németország Kommunista Pártjának erős képviselőcsoportja van a szö­vetségi gyűlésben, az lehetetlenné teszi az Adenauer-féle politika foly­tatását és kiharcolja a megegyezés ás a béke politikáját. Max Reimann a következő sza­vakkal fejezte be beszédét: „Ha pár­tunk politikáját mindenütt harcosan és meggyőzően megmagyarázzuk a tömegeknek, semmiféle választási •error, semmiféle az Adenauer-kor- mány által támogatott fasiszta cso- oort, semmiféle fenyegetés és hazug­ság sem menti meg az Aderauer- kormányt a vereségtől." elnök fogadta Léon Jouhaux-t. a For ce Ouvriere elnökét, akivel „emlék­iratot“ adatott át magának. Más mi­niszterek viszont a Force Ouyriéye kötelékébe tartozó gázgyári ' 6« vjj- lanyüzemi munkások küldöttei! fo­gadták. Ezzel szemben tény az, hogy mindhárom szakszervezeti központ tagságához tartozó dolgozók rendü­letlenül kitartanak a sztrájkban és megvetéssel fordulnak el a jobbol­dali szocialista Force Ouvriere veze­tőségében ülő kormányügynökök paktálásától. A legújabb jelentések szerint a nemzetgyűlés elnöki hivatalától ed­dig kétszáznégy különböző pártállá- su képviselő kérte sürgönyileg a nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaká­nak egybehívását. A házszabályok szerint az egybehíváshoz a képvise­lők egyharmadának, tehát kétszáz- kilencnek hozzájárulása szükséges. _____________L_______ V japáni amerikai támaszpontok munkásai a fegyveres erőszak ellenére folytatják sztrájkharcukat Peking (Uj Kína) Augusztus 12-én. az amerikai támaszpontok japán munkásai negyvennyolc órás általá­nos sztrákjának első napján a Tokió külvárosában levő Jokta támaszpont közelében tüntető sztrájkolókra a támaszponton tatózkodó amerikai katonák tüzet nyitottak és négy sztrájkolót megsebesítettek. Augusztus 12-én több mint száz- ötvenezer munkás lépett sztrájkba. A japáni amerikai támaszpontokon 1 eddig az a legnagyobb munkabe­szüntetés. A francia dolgozók széles rétegei rendíthetetlen kitartással és eltökéltséggel folytatlak sztráikharcukat a kormányösszeeskiivés meghiúsítására Y. M. Molotov elvtárs, a Szovietunió külügyminisztere , meghívta Moszkvába a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét Moszkva (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere aug. 15-én fogadta Rudolf Appeltot, a Német Demokratikus Köztársaság szovjetunióbeli diplomáciai képvise­letének vezetőjét és a következőket jelentette ki előtte; A szovjet kprmány elhatározta, hogy augusztus 20-ra meghívja Moszkvába a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy jelenleg célszerű a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­ság közötti viszonyok fejlesztését érintő néhány fontos kérdés, vala­mint az egész német kérdésre vonat­kozó néhány megérlelődött probléma megvitatása. A szovjet kormánynak szándéká­ban van, hogy még a Német Demo­kratikus Köztársaság kormánykül­döttségének Moszkvába érkezése előtt jegyzéket intézzen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia ország kormányához, amelyben ki­fejti a Szovjetunió állásfoglalását a német kérdésben és ismerteti a szov­jet kormány megfelelő javaslatait. A Német Demokratikus Köztársa­ság küldöttségének látogatása lehe­tővé teszi a német kérdés részletek- bemenő megvitatását és — amint a szovjet kormány reméli, — újabb fontos szakaszt jelent a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­ság közötti baráti viszony további fejlődése terén. R. Appelt kijelentette, hogy a meghívást a Német Demokratikus Köztársaság kormányának tudomá­sára hozza. Max Reimann beszéde Németország Kommunista Pártja elnökségének tizedik ülésén

Next

/
Thumbnails
Contents