Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-18 / 193. szám

19SS AUGUSZTUS 18 IS A P L Ó 3 A pártszervezet vezetésével, eredményes munkával köszönik Alkotmányunk ünnepé! Síóagárd dolgozói A cséplés és gabonabegyüjtés mun- káiriak végzése Sióagárdon is az Alkotmányunk ünnepére való jó felkészülés, a párt politikájának, kormányunk programmjának sikeres végrehajtása jegyében történt. Az Alkotmány ünnepe tiszteletére in­dult vcrsenymozgalomnak szinte nap ról-napra új lendületet adott egy- egv rendelet. Egymagában az természetesen nem lett volna elegendő, ha a pártszer­vezet vezetői, s elsősorban Bosnyák elvtársnő a párttitkár nem mozgó­sítják a népnevelőket. Pártvezetősé­gi ülésen tárgyalták meg Rákosi Mátvás és Nagy Imre elvtársak be­szédeit. A kialakult vita során egy­öntetű véleményük, hogy azután még keményebb harcot kell indíta­ni a példamutatás és felvilágosítás terén az augusztus 20-i verseny si­keréért. Vállalás született, melyet aztán az egész község dolgozó pa- -aszt.iai is elfogadtak, hogy nem aug. 20-ra. hanem előbb, már 15-re tel­jesítik cséplési és begyűjtési tervü­ket. megkapják a gabona szabad­piaci forgalmának jogát. Lelkes náo neyelőéríekezletek adtak új és új lendületet a politikai tömegfelvilá- gosftn munka menetének. Maguk s Dáríveze'psé" fsniai is é’eirár’ak a ffi'vlassításban. de a gazdasági munkában is példát mutattak, mint Szabadi János elv­társ. Gölz Béláné elvtársnő, bolt­kezelő kiváló pultagitációs munkája mellett a falut is szorgalmasan jár­ja. Az ő jó munkája is elősegíti a dolgozók életszínvonalának gyor­sabb emelését. Becsületesen a leg­jobb áruval látja el a dolgozó pa­rasztokat. Sajnos, sokszor megold­hatatlan probléma előtt áll, s nincs segítség se a járási, se a megyei MESZÖV-nél. Immár egy fél éve húzódik a 2-es számú szövetkezeti bolt áthelyezése, de csak húzódik. Tűrhetetlen pedig az állapot. Az esővíz becsorog, hektószám lehet ki­hordani a vizet, ha esik az eső. Az egerek majd felfordítják az egész amúgyis düledező épületet. Miattuk gém lehet megfelelően, különösen élelmet tárolni. Mert most is lát­tunk egy-két átfúrdalt kenyeret. A pártszervezet harca nem sokat ér, ha a felsőbb szervek nem segítik őket megfelelően. A cséplőgépeknél is a legjobb nép nevelők dolgoznak, mint Tóth János elvtárs. őket természetesen híven követik a pártonkívüli népnevelők is a jó munkában. Gáncs Ferenc neve például a tanácsház előtt lévő di­csőségtáblán is kint van. ß nárfiFPnhi78tFsnl? vécrehaifásét 3 pfriveíe’ösén renifs^eresen eUpnnrz» és a végrehajtás közben gyakorlati segítséget ad az elvtársaknak. Bos­nyák elvtársnő például meghallotta, hogy a Béke tszcs-ben úgy hírlik, hogy csak 2.5 kiló búza jut 1 mun­kaegységre. Természetesen nerfi hit­te, mert az idén mivel több gabo­na van, többnek kell jutni. S való­ban, amikor a tanácsházán számít- gatták, kiderült, hogy még 4 kiló is juthat. — Holnap már ezt tudni fog­ja minden csoporttag — mondja meg könnyebbülten Bosnyák elvtársnő. — Felcsillan a szeme, amikor a cso­port népnevelőiről van szó. Külö­nösen meleg szeretettel beszél Var­ga Ferencnéről, aki 6 apró gyer­meke mellett közel 200 munkaegy­séget szerzett s egyike a ’^önfel­áldozóbb népnevelőknek. Bese Ka­talin elvtársnő, a DlSZ-titkár mél­tó vezetője a fiataloknak, példáját követhetik akár az agitációs mun­kában, akár a termelőmunkában. A pártszervezet vezetősége nagy gondot fordított a kulturális mun­kára is. Ennek nyomán csasztuska- brigádok, — az úttörőkből és a DISZ-fiatalokból — járták a falu élenjáró, köszöntésre érdemes gaz­dáit. Köszöntötték dalukkal és di­csérő oklevéllel a falu mintegy 30 élenjáró dolgozó parasztját. Ilyenek voltaic a Békéből Varga Ferenc, Takács Lőrincné, s ott találjuk az üzemi pártszervezet titkárát is, Be- sei Tóth János elvtársat is, de a legjobb DISZ fiatalokat is, mint Marosi Katalin. Bosnyák Anna. — Nagyrészük van nekik is benne, hogv a begyűjtési kötelezettség teljesítése mellett, másodvetésüket 5 holddal túlteljesítették. Malinger György. Péter István és a többi egyéni dol­gozó parasztok is részesültek kö­szöntésben. s kaptak oklevelet. Az ő munkájuk is segített a beadási kö­telezettség határidőelőtti teljesítésé­ben a másodveíési terv teljesítésé­ben. H?rcp? fpdi o I a pír!s7BrvE?el de nemcsak elindította, hanem ve­zette is, menetközben segítette is. tehát az eredmény nem is maradha­tott el. Most már az a feladat, hogy ez a jó lendület ne csak állandósul­jon, hanem fokozódjon. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a pártszer- ve?et még konkrétebb érveket ad a népnevelők kezét>e. Ne csak általá­nosságban ismertessék a kedvezmé­nyeket. hanem dolgozzák fel egv- egv dolgozó helyzetére. így tudják még világosabban megismertetni a kedvezmények nagyszerűségét s így még vidámabban, még jobban megy majd a munka. így dolgozva nem mondja majd, egyáltalán nem jo­gos szégyenkezéssel Bosnyák elv­társnő, hogy nem sikerült a járás­ban első helyre kerülni, határidő előtt teljesíteni a terveket. A toinaszígeti elemetekért dolgozói ver§enyben végzik munkájukat A tolnaszigeti erdészeti csemeté­iért dolgozói csatlakoztak a derecs­kéi nagyüzemi csemetekert dolgo­zóinak versenyfelhívásához, amit a csemetekiemelések és szállítások ér­dekében tettek. Az erdészet minisztere a múlt évben 10.000 forint jutalmat tűzött ki annak a csemetekertnek, amely az ország fásítására előírt csemeté­ket és szállításokat határidő előtt befejezi és legalább félmillió cseme­tét szállít. A tolnai csemetekert dol­gozói is résztvettek a versenyben és az előírt feltételeket 6 nappal a ha­táridő előtt teljesítették. A jutalmat azonban a derecskeiek kapták, mert gépesítés ■ terén előbbre ^voltak és a csemete önköltségük alacsonyabb lett, mint bárhol az országban. Az idei esztendőben az erdészet minisz­tere a tolnai csemetekert részére is biztosított megfelelő gépi vontató­erőt, egy Zetort. A csemetekert veze­tősége pedig most helyezte üzembe saját kombinált csemetekiemelő eké­jét, ami nagy szerepet játszik a ver­senyben. Kézi erővel csak 50.000 csemetét lehetett naponta kiszedni, a ki­emelő ekével pedig naponta fél­millió csemetét fognak kiemelni. Ezekután csak a munkaszervezéstől függ, hogy ki lesz a győztes. A verseny sikere érdekében a csemetekert 4 munkacsapata ver­senybe lépett egymással. Tudományos téren is szép munka folyik a csemetekertben. Itt vannak elhelyezve az Erdészeti Tudományos Intézetnek kísérleti telepei. A kísér­letek terén elért sikerekért a tudo­mányos intézet a csemetekert veze­tőjét 300 forint jutalomban részesí­tette. Kis Tóth Tamás Tolna, csemetekert vezető. Ünnepi gyűlések augusztus 20-án 4 megyei Pártbissoltaág közleménye Augusztus 20-án a délelőtt 10 órakor kezdődő Alkotmány ünnep­ségekre a Megyei Pártbizottság a következő helyekre küld előadókot: PAKSI JÄRÄS: Dunaföldvár, Nagydorog. Dunaszentgyörgy. SZEKSZÁRDI JÁRÁS: Bátaszék, Tengelic, Báta, Tolna. BONYHÁDI JÁRÁS: Bonyhád, Tevel, Zomba. TAMÁSI JARÄS: Ozora, Pincehely, Szakály. DOMBÓVÁRI JÁRÁS: Kurd, Döbrököz, Gyulaj. GYÖNKI JÁRÁS: Slmontornya, Hőgyész, Varsád. A begyűjtési békeverseny hírei Tolna megye tanácsa vb. begvüjtési osztálya jelenti, hogy a járások rang sora a 13-ig begyűjtött eredmények alapján a következő: 1. szekszárdi járás, 2. gyönki, 3. tamási, 4 bony­hádi, 5. paksi, 6. dombóvári járás és a 7. Szekszárd város. Az elmúlt három nap alatt a ta­mási járás érte el a legszebb ered­ményt. Fokozták a munka ütemét, melynek az eredménye az lett, hogy a negyedik helyről a harmadik hely re került a járások versenyében. Jó eredményt ért el a gyönki járás is, amely a harmadik helyről a másodikra került és tovább fokozza, gyorsítja a cséplés és begyűjtés me­netét, hogy a 2.1 százalékot behoz­za (ennyivel maradt a szekszárdi já­rás mögött) és elérje, vagy elkerülje a szekszárdi járást. A bonyhádi járás érte el az el­múlt három napban a legrosszabb eredményt. Második helyről a ne­gyedik helyre csúszott le a járások rangsorában. MEGJEGYZÉSEK Ahol a VB. titkárt „jegyző úrnak66 szólítják ... El lehet képzelni milyen lehet ott a tanács és a tömegek kapcso­lata, ahol egy csomó asszony áll a VB-titkár ajtaja előtt és várja a be­bocsátást, hogy majd talán a „jegyző úr“ lesz o/v kegyes és megkérdezi, hogy vájjon „mit akarnak?“ De nem. Ocskó elvtárs a lelsőnánai tanács VB-titkára a minap ezt nem kérdeztemeg az ajtójához sereglelt asszonyok­tól, hanem csak ült íróasztala jnellett nyakát összehúzva, s nagyokat pis­logva bámult a semmibe. Végre azután Korányi elvtársnak a járási ta­nács VB elnökhelyettesének figyelmeztetésére „bebocsátást“ nyertek az asszonyok és így tisztelték meg a VB titkárt: „jegyző úr kérem.“ Arra a kérdésre, hogv miért hagyta az asszonyokat odakint annyi ide­ig várakozni, tettetett bárgyúsággal és alázatossággal nagyokat nyelve ezt válaszolta: „hát... hát kéremszépen ők nem mondták, hogy akarnak valamit.“' Miért fordulhatott ez elő Fefsőná nán? Azért mert Ocskó elvtárs így szoktatta a dolgozókat, gondolván, ho gy talán csak majd leszoknak arról, hogy őt zavarják a boldog semmitevésében. Azért fordulhatott ez elő, mert Ocskó elvtárs elvontan, a mindennapi élettől teljesen elszakadva éi. Mit törődik ő a dolgozók helyzetév el, ügyes-bajos problémáival? Tőle ugyan történhet bármi, őt nem érdekli semmi csak neki hagyjanak bé­két. Gondolja, fő a nyugalom és a hidegvér. Igen, Ha nem is mondja ki, biztosan tudjuk hogy jelszava mint Pató Pálé: „hej, ráérünk arra még.'“ Hát ha ö rá is ér, mi idejét látjuk annak, hogy Ocskó elvtársat egy ki­csit felébresszük szendergéséből. Jegyezze m?g magának Ocskó elv tár s és mindenki, aki elfelejtene volna hogy nálunk a jegyző urak örökre eltűntek. A jegyző urakkal együtt el kell, hogy tűnjön a mi közigazgatásunkból, a tanácsokból a dol­gozókat íojiogató átkos bürokráciának minden maradványa. A bürokrá­ciával együtt el kell tűnnie tanácsainkból a tunyaság, a nemtörődömség, a megnyugvás, az önelégültség /cárié vő hangulatának. Hazánkban „ felszabadító Szovjet Hadsereg csapásai szétzúzták a régi államapparátust. Vj államhatalmi , államigazgatási szervet hoztunk létre. Ez az új államhatalmi szerv a tanács melynek egyszersmind a legszélesebb tömeg szervezetne^ is kell lennie ahhoz, hogy n tanács a szocializmus építésében ráháruló ielad adókat mefJ tudja oldani. Ezért a legszélesebb dolgozó tömegekre kell támaszkodnia. — Ez az, ami nincs meg Ocskó elvt'ársnál, a kapcsolat a tömegekkel. Ideje, hogy ezen el­gondolkozzon egy kissé Ocskó elvtá TS és mindenki, aki azt hiszi, hogy a tömegek vannak őértük és nem ped lg megfordítva: a tanács van a dol­gozó tömegekért GYULAI LÁSZLÓ MT sajtó és prop. csop.-vez. ■Károm közmondással az iregszemcse! kuB tűrni unkáról Vihar után szép idő, a Teveli Téglagyárban Nem az időjárásról, sem a természeti jelenségekről akarok mondanivalóba bo­csátkozni, hanem a Teveli Télagyár dolgozóiról kívá­nok szólni. Jellemző tu­lajdonságuk, hogy igen sa­játosan tudják utánozni az időjárást, és a természet- nek-kisebb-nagyobb otrom besúgóit, mint például a szelet, a vihart, és mi több, a mennydörgést is. Sőt van közöttiik olyan is, aki. még a mennykövei is utánozni képes, ha netán valaki felpiszkálja. Elismerést is érdemidnek a Teveli Téglagyár dolgo­zói. mert a rossz szokásaik mellett megvannak a jó tulajdonságaik is. Még­pedig az, hogy szorgalma, sak. — ha közben termé­szetesen baj nem éri őket. Csak éppen ott van n ku­tya- eltemetve, hogy a dol­gozókat néhanapján baj is éri. és ilyenkor: szelet, vi­hari csapnak, sőt néha egy kis mennydörgést is csinál n.dk, a mennykövet azon­ban csak egyszer utánoz­ták. médpedig tavaly ősz­szel. A baj, amelyről beszé. lek, úgy kezdődött, hogy a dolgozók eljöttek dol­gozni a téglagyárba, ellen_ ben a gyár nem volt fel­szerelve. Nem volt a gyár. ban vasfordító, a, vasúti sínhálózat is gyér volt, a présgép egy rögtönződ fé­szer alatt felvonó nélkül működött. A vállalat ve­zetősége belátással is volt: a téglagyár normáját úgy készítették el, hogy tégla is készüljön• meg a dolgo­zók i.s keressenek. Ez így rendben is ment, egészen ezév májusáig. Ekkor kor. szerüsíteni kezdték a gyá­rat: új vasforgókat építet­tek be, gondosan átépítet­ték a vasúti sínhálózatot, új gépház épült, a tégla- prés felvonót kapott, go- Ivóscsavágyas csillék is érkeztek az üzembe. Mind­ezek a felszerelések meg­könnyítették a dolgozók munkáját. A régi műszaki berende. zéssel működő téglagyár­nak sokba került a téglá­nak nyersen előállított ez­re Az idén már korsze­rűbb műszaki berendezés­sel, kevesebbe kerül ez­renként a tégla előállítása. Azonban a dolgozók a tö­kéletesebb műszaki bérén, de zés folytán sem tudtak több téglát ayártani, mint tavaly. Ebből tört ki a vi­har május 25Jn A dolgo­zók így vélekedtek: „Nem érdemes dolgozni, nem keressük meg a vizet sem." A vihar mind ma­gasabbra csapott. A telep­vezető telefonált a központ nak, hogy jöjjön ki az igazgató és tegyen valamit mert a dolgozók között rossz a hangulat. Horváth István személyzeti felelős elvtárs igyekezett jó felvi­lágosító munkán keresztül meggyőzni a, dolgozókat, — de elein'e reménytele­nül. A dolgozók megértették, hogy az új technika emeli a normát, de a tcljrsit- m.énitl is. A régi taktusban kezdtek dolgozni. Július végén váratlan esemény történ* a téglagyárban. Tö mítették a prés csigáit, majd meg is fordították a csigákat, amit Domokos Mihály gépész végzett el. Ezzel a módszerrel , egy műszak alatt 4—5, sőt fi—7 ezer téglát is élő lehet állítani ez előzőhöz yiszo, nyitva. Megváltozott a prés gép dolgozóinak munka- kedve. Az elmúlt héten szinte öröm volt nézni munkájukat. Aunusz'us 7- én az egyik műszak már 15.800 darab téglát, gyár­tott. pedig másfél órás műszakkiesése is volt, Ezen a napon olv iramban haladt a termelés, hogy négy női dolnozó nem győzte a. géptől elszállí­tani a téglát. Az elszedő kénytelen volt csille hiá­nyában a földre rakódni. Ennél j:„nnő faj is kiáltott Both Lajos etető. nejt: „Lajos! Lassabban etess, mert nem bírunk a téglával Both Lajosnak hiába mondják a többiek: Las­sabban! Ő nem szol visz- sza de nem is enged a taktusból, tartja ? megszo­kott iramot. Közben azt súgta társának,: „Jól kell dolgoznunk, hiszen felajan lőttük augusztus 20. tiszte­letére, hogy 170 ezer da­rab téglát gyártunk, s ezt nemcsak teljesítjük de túl is szárnyaljuk.“ Csak­ugyan látni, hogy minden dolgozóban nagy a muer kakedv. Augusztus 7-én történt az is, hogy Am.rna Rókus, a Schilli-brigád leg idősebb tagja, közvetlenül a műszak után fejszével a kezében lélekszakcidvo fii“ tolt munkahelye felé. ka- Inki odakiáltott neki: — „Hova. szalad olyan heve­sen Rókus bácsi?“ ..Hol­napra helyet kell csinálni — mondja az öreg — mert nem lesz hova termelni, a fogadalmat pedig telje- sí'énünk kell, mert mcg. igértüké' Így gondolkodnak és dolgoznak a Teveli Tégla­gyár dolgozói valameny- nuien Néhmwnián egy ki0 vihart csapnak, de vihar után szép időt varázsol, nak. Van egy régi magyar közmondás: „Ahol nincs, ott ne keress!" Hát ne is keressen senki Iregszemcsén kultúréletet. Kár, mert erő- és ener- giapocsékolás. Hiszen bárhova for­dul, a tagadó válaszok lándzsásai zárják el előtte az utat. Csak topog­hat egy helyben, s kérdései fegyve révei próbálhat megvívni a kevély ellenféllel. Hát szóval: kultúrotthon nincs, már hónapok óta egy élen­járó gazdát sem köszöntöttek, Sza­bad Föld Vasárnapoknak még csak hírét sem hallották, szemléltető ké­pek, karikatúrák még csak véletlen- ségből sem kerülnek ki a házak fa laira, a hangos híradóra pedig jobb még szót se pocsékolni. Domonkos István, pénzügyi előadó gyorsvonat sebességével rohan a kaocsolótéb- lához, ha a falu másik végében hall­ja is a zenét, s lekapcsolja. mert a hangos híradó áramot fogyaszt, ácfT7b7vn nop ‘x- Vovoeel- 0 'DÍJ* miből fizesse ki az árát?! — Csak a falitáblán sorakozik néhány heve­nyében odavetett név. De tán csak azért, hogy valami szemernyi lát­szatot adjon, hogy a felületes szem­lélőt zavarba, kétségekbe ejtse a község kultúrmunkájáról. De van egy másik szintén gyak­ran használt szólás-mondás is: „Fej­től büdösödik a hal!“ Hogyan is értsük ezt? Miért éppen ide kíván­kozik? Hát Kiss Lajos ez a fej. ál­mos koponya, gondolatok és elkép­zelések nélküli. Mit érdekli őt, hogy ő a népművelési ügyvezető? Megvan a maga kis keresete a Kísérleti Gaz­daságnál, fene bánja a többit! Hogy kultúrmunka, kultúráiét is van a világon, legyen, csak őt itt, Ireg­szemcsén hagyják békében. Fő az, hogy a mezőgazdasági munkákban első a község a járásban. Az már megint nem érdekli, hogy ebben a kultúrosoknak a legcsekélyebb ré­szük sincs. Talán arra gondol most, amikor olvassa a cikket: — Kár a részleteket feszegetni, globálisan, ösz- szefüggésükben vizsgáljuk a kérdé­seket. Egy nagy kérdőjel előttünk ez az ember. Nem csinál semmit, de még a tanácsokat, útmutatásokat sem akarja megfogadni. Nem tud­ják beszámoltatni a tanácsnál, mert hiába hívják, még tízezer forinHal sem tudnák elcsalogatni. Persze itt hibás a tanács is, mert ők meg szé­pen belenygodtak. hogy Kiss elvtárs egy kimozdíthatallan, begubódzó em bér, akit hat ökör se vontatna ki iétlensége, semmittevése kényelmé­ből. De ide kívánkozik mindjárt a harmadik közmondás is: ..Amelyik kutyát bottal kell hajtani a nyúl után. az sose fogia meg." Miért nem választanak ki a község közel 5000 lakosából egy hozzáértő, tett- rekész dolgozót, aki vállalná és el is intézné a kultúrügyek irányításé*, vezetését. És miért nem mozgósítja a pártszervezet, a tanács a DTSZ- fiatalokat, hiszen a kultúrmunka se­gítségével még sokkal jobb, kima- easlóbb eredményeket tudnának el­érni. „Ahol nincs, ott ne keress!" Kát Iregszemcsén nincs kultúrmunka, mi mégis kerestünk, s ha eredménye­ket nem is. hibát temérdeket talál­tunk. Rajtuk áll most már a feltárt hibák és hiányosságok minél gyor­sabb kijavításai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents