Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-15 / 191. szám
19SS AUGUSZTUS 15 NAPLÓ 3 VESSÜK ÖSSZE A tamási egységes falusi pártvezetöség a kormány programmjának megvalósításáért Alig néhány hete, hogy elhangzott a budapesti partaktíván Rákosi elv '.ars nagyjelentőségű beszéde, melyben narcba szólít minden kommunistái, minden becsületes dolgozót jobb léte megteremtéséért Ezek a szavak, útmutatások a legkisebb faluba, tanyára is eljutottak, s nyomukban ezrek álltak csatasorba, hogy megvalósítsák mindennapi munkájuk becsületes elvégzésén keresztül a kormány programmját. Tamásiban is munkába álk az egy séges falusi pártvezetőség, az alapszervezetek minden kommunistája csép'és meoke7dése^or minden n-ritao meqVap’a feladatát. Tiz°nKé' kommunista és ugyanany- nvi tömegszervezeti aktíva a cséplő- géoek rendszeres látogatását, ellenőrzéséi. az ott dolgozó népnevelők instruálását kapta feladatul. Emel- let' munkába állt a 37 pártcsoport és a kommunisták a részükre kijelölt területen sorra látogatták a dolgozó parasztokat, megmagyarázva: a kormány-programm milyen életet biztosít minden dolgozónak, mi’ kell tenni ezzel kapcsolatban. Az egységes falusi pártvezetőség tagjai cgy-egy alapszervezet ellenőrzéséért. instruálásáért felelősek. Ily- módon az ellenőrzőmunka széles méretekben bontakozott ki és a pártvezetőség előtt tisztán állt. hol kell tavítani a munkán, hol megy jó’ Az ellenőrzés következtében vették észre, hogy a községi alapszervezetnél hiba van. Nem folyik kellően a felvilágosító munka, nem érvényesül a kollektív vezetés. Nem lát tisztán az alapszervezet vezetősége. mivel a párttitkái elvtársnő, Pulyáné, maga akai mindent végezni. nem kéri ki a vezetőség véleményét. Ennek következtében emelkedett a hátralékosok száma a községben. Tizenhat dolgozó paraszt nem teljesített0 beadási kötelezett- serét a cséplőtől. Ez a körülmény, mely veszélyeztette a község augusztus 15-re tett vállalásának — cséplés, begyűjtés befejezése — teljesítését, gyors beavatA Tolnai Napló július 12. számának egyik cikke bírálta a fornádi állami gazdaság vezetőjét, meri elképesztően rosszul bánnak a dolgozókkal, ami azt eredményezi, nogy a gazdasági munkák sem kielégítő- ek. A cikk nyomán a MEDÖSZ megyebizottsága megnézte, hogy valóban fennállnak-e ezek a hiányosságok. A MEDOSZ megyebizottsága a vizsgálat nyomán a következőket állapította meg: A gazdaság egyes vezetői féktelenül bánnak a do gozóHta!. elfelejtik, hogy a dolgozók nélkül a tervük csak papiron van. A dolgozók jogosan panaszkodnak az ellátásra, főleg a központtól távoleső üzemegységekben. A darányi üzemegységben július 30-án csak 1 óra után vitték az ebédet, de a gazdaság területén ez csaknem naponta megismétlődik. Ez eddig nem is volna olyan égető hiba, hisz csak az akaraton múlik, hogy • ezen változtassanak. Azonban a későn érkezett ebédekben sincs köszönet. Július 30-án a borsót kaszáló munkásoknak 2 dl leves jutott, és egy darab sült tészta, de a sült tésztát sem jól készítették el. mert olyan volt. hogy kisütve is ismét be lehetett volna dagasztani. így a kaszálást végző dolgozók, — akik reggel is csak 3 deci feketekávét kaptak, — elhatározták, , hogy nem dolgoznak addig, míg nem változtatnak kosztjukon. — Telefonáltak a gazdaság igazgatójának, hogy intézkedjen, de kérésük süket fülekre talált, mert az igazgató nem volt hajlandó intézkedni. Hasonló panasz hangzik el a többi üzemegység dolgozóinak a részéről is. A soltvadkerti üzemegység aratómunkásai szintén arról panaszkodnak, hogy nem jo az ellátás. — Feketekávét kapnak reggel, este, de emellett még más kifogásolni való is van. Az ebédlőkben nincsenek lámpák, így a dolgozóknak evés közben tapogatni kell. Ennek ellenére az igazgató és vele együtt a többi vezetők, mégis úgy vélik, hogy ők mindent megtesznek a kormány kozást, sürgős intézkedést követelt. Az egységes falusi pártvezetőség rögtön összehívta a legjobb kommunistákat, mintegy negyvenkettőt, a legjobb pártonkívüli aktívákat, köztük számos olyan dolgozó parasztot, aki már teljesítette beadási kötelezettségét és megszabta a tennivalókat. Nyolcvan aktíva, a párttagok és pártonkívjiliek legjobbjai — indultak a területre, hogy meggyőző szóval segítséget nyújtsanak. Valamennyien számos érvvel a tarsolyukban látogatták a mezőn, este a lakóházban a dolgozó parasztokat. Nemcsak azokat, akik nem teljesítették beadási kötelezettségüket, hanem azokhoz is eljutott a felvilágosító szó. akik ezután csépelnek. A szabadpiac ismertetése, a tavalyi hátralékok elengedése, a különböző kedvezményekkel való érvelés nem maradt eredmény nélkül. Valameny- nyi hátralékos teljesítette kötelezett ségét. Farkas János középparaszt — amikor Kurucz Sándor elvtárs, népnevelő, meglátogatta és eléje tár ta, ha teljesíti idei beadási kötelezettségét, tavalyi hátralékát, mintegy 21 mázsa májusi morzsolt kukoricát elenged az állam, — ígéretet tett, hogy másnap elcsépel és azonnal a géptől viszi az államnak járó részt. Ezideig 16 dolgozó parasztnak engedték el tavalyi hátralékát, a beadás nemteljesítéséért kivetett kártérítést, sokszáz mázsa terményt. A cséplés ü eme is meggyorsul A gabona 98 százalékát elcsépeltek a községben a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok. Ezzel egyidejűleg folyik a begyűjtés és minden remény megvan arra, hogy a község augusztus 15-én büszkén jelentheti: adott szavát valóraváltotta. Ehhez hozzájárulnak az olyan népnevelők, mint S zemes Márton, akinek cséplőgépétől ezideig minden gazda teljesítette beadási kötelezettségét. így a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők versenyében az első helyre került. Az egységéé11 'falusi programmjának megvalósítása érdekében. Nem véletlen, hogy a fornádi állami gazdaság dolgozói ilyen ellátásban részesülnek. A darányi üzemegységben, anol a legtöbbet panaszkodnak a dolgozók, Lies Imre nevű, volt botosispán az irányító. Ez a régi rend embere, durván, gorombán bánik a dolgozókkal, minden csekély hiba elkövetéséért az államvédelmivel fenyegeti őket. Kuncz Károly állattenyésztési brigád vezető pár évvel ezelőtt ebben a gazdaságban volt^botosispán, a dolgozóktól elvárja, hogy őt még ma is ispán úrnak szólítsák. Nem írja be az állattenyésztésben dolgozóknak rendszeresen a vemhesség után megállapított dijat. A köcsögi üzemegységben a dolgozók panaszkodtak, hogy ’ebekévé van reqofilire és vacsorára ugyanakkor úliiis 30-án tíz k ló hús meoromío t, amit el kellett ásni. Hogyan harcolnak az ellenség ellen egy ilyen gazdaságban, ahol sem Bjelorussziában a közelmúltban számos új, korszerűen gépesített élelmiszeripari vállalatot helyeztek üzem be. Megkezdte termelését az új minszki kenyérgyár, a novogrudszki sörgyár, befejezéshez közeledik az oszipovicsi kenyérgyár. Ezeken kívül számos élelmiszeripar üzem épül Bjelorusszia különböző területein. A bjelorussz konzerv- és gyümölcsfeldolgozó ipar az elmúlt 5 év alatt négyszeresére emelte termelését. Jelenleg három hatalmas konzervgyár épül a Bjelorussz SzSzK-ban, a gyárak mindegyike évente 10 millió üveg konzervet állít majd elő. A konzervgyárakban széles körben bevezetik a különböző gyümölcslevek gyártását. * A primőrjei határvidéken ebben az évben jelentősen bővült a kerespártvezetőség az ellenőrző munka során rájött egy másik hiányosságra is, a versenymozgalom kiszélesítésének hiányára. Míg a tavasszal utcák álltak egymással versenyben, most csupán a három egyes típusú tszcs, és néhány egyénileg gazdálkodó paraszt versenyez. Ez súlyos hiba, mely ezideig elkerülte a pártvezetőség figyelmét. Azonnal hozzáfogtak ennek pótlásához. A népnevelők új érvekkel ellátva láttak munkához. Széles körben ismertették az eredményeket, hogy világossá váljék minden dolgozó szemében, mit jelentenek az alkotmány-biztosí- totta jogok. — Mit jelent az, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden halalom a dolgozó népé“, hogy ..Minden munkaképes polgárnak jc- ga és kötelessége és becsületbeli ügye. hogy képességei szerint dolgozzék“, hogy ,,A Magyar Népköz- társaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.“ A népnevelők a község életéből vett példákkal magyarázták meg a dolgozó parasztoknak, hogyan valósulnak meg az alkotmány biztosította jogok. Q felvilágosító szó újra eredményre vezetett, Egyre több dolgozó párását kel egymással versenyre, a cséplőgépeknél dolgozó brigádok pedig valamennyien versenyben végzik munkájukat. — Fidschi Gyula brigádja amikor elfogadta a versenykihívást kijelentette: a mi gépünket nem kerüli el senki. Folyik a munka, a kommunisták és a népnevelők lelkesítő szavára, fogy a cséplésre váró gabona, telnek a zsákok, a kamrák. És az augusztus 20 tiszteletére' folyó versenyben edződnek az új káderek, új munkahősök születnek. Az elmúlt hónapokban felvett 23 párttag és tagjelölt mellé, újabb tizek sorakoznak majd, azok, akik becsületes munkával harcolnak a kormányprogramon megvalósításáért, akik megérdemlik, hogy győzelmeink szervezője, nagy pártunk soraiba kerüljenek. a pártszervezet, sem a szakszervezet nem veszi észre, hogy miből adódnak a hiányosságok? Tétlenül nézik, hogy az ellenség az orruk előtt garázdálkodik, lépten-nyomon szemtelenebb lesz. Milyen szemmel nézhetik a dolgozók Kiss Ferenc elvtársat, a szakszervezeti bizottság elnökét, aki arról igyekszik meggyőzni a dolgozókat, hogy ezeken a legjobb akarat mellett sem lehet változtatni. Ha a fornádi állami gazdaság vezetői azt akarják, hogy a gazdaság munkája megjavuljon, jó legyen a dolgozóknak a munkához való viszonya, akkor távolítsák cl soraikból az oda nem való elemeket. Ha a fornádi állami gazdaság vezetői harcolni akarnak a kormánypro- íranirn megvalósításáért-— már pedig nekik is harcolni kell érte —, akkor elsősorban javítsák meg a dolgozók ellátását, tekintsék szívügyüknek, a dolgozók életszínvonalának emeléséről való gondoskodást. Tóth József MEDOSZ megyei elnök. kedelmi hálózat. A kerületi központokban új élelmiszer- és iparcikkeket árusító áruházakat, számos nagy pékséget, több teázót helyeznek üzembe. A falvak lakossága évről-évre több jóminőségű szövetet, iparcikket, rádiókészüléket, kerékpárt, és motor- kerékpárt vásárol. A kolhozparasztok egyre több személygépkocsit vásárolnak. A primőrjei kolhozok több mint 200 teherautót vásároltak ebben az évben. A határvidéki fogyasztási szövetkezet kibővíti az építőanyagkereskedelmet. A kolhozok egyre *őbb cementet, üveget, meszet és faanyagot vásárolnak. Bővítik cikklistáiukat a távoli ta.i- gai falvak szövetkezeti boltjai. A/ udege kolhozparasztok nagymenny) - ségben vásárolnak jóminőségű szöveteket, divatcipőt, háztartási villamos készülékeket, szőnyegeket. Parasztsors SZOVJET-ÜZBEGISZTANBAN Szovjet-Üzbegisztán a „fehér arany“: a gyapot hazája, az öntözőcsatornák földje. A forradalom előtti Üzbegisztánban fackévcl szántottak és minden jogától megfosztott nép sem írni, sem olvasni nem tudott. Üzbegisztán, akárcsak a cári Orosz ország többi elmaradott, félgyarmati határvidéke, a szovjet hatalom évei alatt virágzó, magasfejlettségű kultúrával, iparral és élenjáró mező- gazdasággal rendelkező, teljesjogú köztársasággá változott. A mezőgazdaság fejlettségét mi sem bizonyítja jobban, mint a következő adatok: Szovjct-Üzbegisztán- ban minden 1000 hektárnyi vetés- területre 14 traktor jut. Ugyanakkor hasonló nagyságú területre Francia- országban csak 7, Olaszországban pedig 4 sokkalta kisebb teljesítőképességű traktor jut. A gyapotültetvényeken már a komplex gépesítés jegyében folynak a munkálatok. A gyorsütemű villamosítás eredményeként egyre több munkát végeznek el a villanymeghajtásu mezőgazda- ság| gépek. Az alapvető mezőgazdasági munkák gépesítése Üzbegisztánban már annyira előrehaladt, hogy a szántás 97, a gyapotvetés 90 és a sorközi művelés 70 százalékát végzik gépi erővel. Százával vannak már a köztársaságban olyan kolhozok, amelyek egy-cgy hektárról 20—30 mázsa gyapottermést takarítanak be. Az öntözőhálózat kibővítése és a komrJex gépesítés mindenütt biztosítja majd az ilyen magas terméshozamot. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén Uszman Juszupov, az Üzbég SZSZK minisztertanácsának elnöke Üzbegisztán további gazdasági és kulturális építéséről szólva kijelentette, hogy például a nyersgyapot termelését az elkövetkező öt év alatt az előirányzat szerint kétszeresére fogják növelni az 1952. évihez képest. Igen, már megint a faliújságokról. Sok bíráló szó esik manapság róluk, mégsem töltik be mindenütt a szerepüket: nem válnak a közösségek, a kis termelési egységek harcos, kritikusszavú sajtóivá. Aki Szekszárdon a mozi felé jár, feltétlenül észrevesz egy díszes fa- ragásu, kékrefestett, lábakonálló táblát: az egyik oldalán képek, másik felén pedig szöveg olvasható. Tehát távolról nézve minden rendesnek tűnik, de a látszat csal: ha közelebb megy az ember, akkor derül ki a valóság. A tábla felirata: „Béke Világta- nács“ — s alatta: „versenyeredmények.“ Ezek szerint ez a Béke Világtanács ülésének idején tett vállalások teljesítésével foglalkozik? — tűnődtem előtte. — Mikor is ülésezett a Béke Világtanács? — folytattam a gondolkozást. — Hát először 1951 februárjában Berlinben, majd 1951 novemberében Bécsberi, azután 1952 márciusában Oslóban, később 1952 decemberében ismét Bécsben, végül 1953 júniusában Budapesten. Rögvest kérdések kezdtek gomolyogni bennem, első kérdésként az vetődött fel:— A Béke Világtanács ülései közül vájjon melyikre történtek ezek a vállalások? — Nehéz kiválasztani! — sietett a válasz. — No, de mondjuk, a legjobb esetet figyelembevéve, válasz- szűk a budapestit. — Hiába — ok- vetlenkedett bennem az örök ellenkező — még akkor sem tudunk meg semmit. Hiszen a szép felirat alatt mindössze néhány brigád neve sorakozik csupán: Vörös Csillag, Nazarova, Maximenko, Esze Tamás... — Szép sorjában vannak felírva, még az eső sem mosta le őket azóta. De arról már egy sor szöveg, vagy szám sem következik, hogy milyen eredményeket is értek el ezek a brigádok. Talán csak az a szerepük, hogy ne szégyenkezzen' a város közepén üresen a tábla, s a távolabbi szemlélőket „nyugalombaejtse.“ De aki másnak nyugalmat ás, maga esik bele a nyugtalanságba, mert én bizony ezek után részletesen végignéztem, s szörnyűködésemet rögtön papírra is vetettem. Pár percnyi szemlélés után nem voltam rest átsétálni a másik oldalra sem. Azt szokták mondani: ..Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg.“ Én már a tábla kedvéért az előbb is kiforgattam egy közmondást, most is erre kényszerülök: „Vállalatot dolgozóiról, jól dolgozó vállalatot eredményeinek nyugodt feltárásáról ismerünk meg“. Ha jó eredményei vannak a Tatarozó Vállalatnak, miért nem meri bevallani, a széles nyilvánosság elé tárni. Csak nem attól tart, hogy „megszidják“ érte, vagy krokit írnak róla az újságban? Az ázsiai kapitalista országokban A világon egyetlen országban sincs a gyapotnak olyan magas termés, hozama. mint amilyent Szovjet-Üzbc- gisztánban elérnek a kolhozparasztok. 1951-ben például Indiában 3,4, Pakisztánban 5.2, Törökországban 7.2, Iránban 4.5 mázsa volt a gyapot hektáronkénti átlagtermése. Egyiptomban 11.5, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 8.3 mázsa gyapot termett hektáronként. Ugyancsak 1951-ben a keleti szovjet köztársaságokban a gyapottermés elérte hektáronként a 21 mázsás átlagot. Amíg Szovjet-Uzbegisztánban évről évre rohamosan emelkedik a parasztság életszínvonala, addig a közép- ázsiai. kapitalista országokban mind mélyebb nyomorba süllyed a falusi lakosság. Törökországban például a szántóföld kétharmad része 33.000 földesúr kezén van. A szegényparasz. tok és a földnélküli parasztok száma 12 millió, Iránban a megművelhető földnek több mint négyötöde van a földesurak. n kutákok. az egyház ke. zén. A parasztság 60 százalékának egyáltalán nincs földje. Ha földet bérelnek, a termés cgyhatodát tarthatják meg csak maguknak. A közép_ és keletázsiai kapitalista országokban a kormányok nem támogatják a parasztságot a terméshozamok növelése érdekeben sem. Siralmas képet mutat a termelőerők fejlesztése az ázsiai kapitalista országokban. Nézzük meg például, milyen képet mutat az energiatermelés öt szovjet köztársaságban. Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Kirgiziában, Turkméniában és Tad- zsikisztánban, ahol 17 millió szovjet ember él, ma már kétszerannyi elektromosenergiát termelnek• mint Török országban, Iránban, Pakisztánban, Egyiptomban, Szíriában és Afganisz. tártban, ahol a lakosság létszáma ősz. szesen 156 millió. Hát szóval végigcsodáltam a másik oldalt is. De ekkor már csak nevetni tudtam. Szép fényképfelvételek alatt igen érdekes és „időszerű“ szavak sorakoztak. Mindjárt baloldalt: „A Majdics (Villám) brigád április 4-re tett vállalását 200 százalékra teljesítette.“ — Hát ezzel bizony nem nagyon kell dicsekedni — csóváltam fejemet — már augusztusból is eltelt egy hét. Akkor pedig már nem dicsérni való teljesítmény ez, sőt nagyon nagy lemaradás. De azután egy még érdekesebb és „időszerűbb“ szöveg ragadta meg figyelmemet: „Susák Imre sztahánovista február havi tervét 252 százalékra teljesítette“. — Jé, azóta nem is dolgozik —■ jegyezte meg mellettem egy gyerek. — És mások sincsenek, akik azóta hasonlóan kiváló eredményeket értek el? — kapcsolódott a beszélgetésbe egy idősebb asszony. — De — mutatott a táblára a körémgyűlt érdeklődők egyike — itt van feltüntetve minden külön értesítés helyett, hogy Wiedeman elvtárs (de vajh ki lehet ő: ács, kőműves, vagy műszaki?) — szóval Wiedeman elvtárs 200 százalékra teljesítette normáját. — Tényleg! — bólogattam megnyugodva. — Mi az, ilyen könnyen meggyőződik valamiről — csóválta fejét az előbbi iskolás — én bizony, ahogy ezt a táblát nézem, meg az időpontokat, csak tavaly februárra tudok gondolni! És igaza lehet! Lehetetlen, hogy ilyen felületesen és érdektelenül kezeljék a verseny nyilvánosságát egy vállalatnál, ahol többszáz dolgozó keze munkája lakóházaink újjáépítésén, tatarozásán serénykedik. Érdekli ma már a dolgozókat az, hogy „Y“ sztahánovista, vagy „X“ brigád, amely az ő családi otthonának rend- behozatalán dolgozott, másutt milyen munkás. De ez teljesen közömbösen hagyja a Tatarozó Vállalatot. „Minek a lélek balga fényűzése?“ — dalolják Tóth Árpáddal, s még szép, hogy nem válaszolnak a „kinek mi köze hozzá“ közismert szólásmondással. Megelégszenek azzal, hogy valami akad a táblán, igazán mellékes már, hogy ez a szöveg közel féléves. De mi szereínők, ha választ adna a vállalat: mi a véleménye róla, mi a véleménye a vállalat mostoha- gyerekének szerepét játszó, gyönyörűen elkészített, de mégis elhanyagolt faliújságról? Nem érne többet, ha valóban a friss eseményeket közölné a város népével? De igen! — s ezért kérjük az elsárgult fényképek, s az elavult feliratok helyét töltsék meg az augusztus 20-i verseny eredményeivel. (ó) MOZI: Szabad IZjúsáe Augusztus 14-től 16-ig: SZERELMI BÁJITAL. Kezdésük-, vasár- és ünnepnap: 4, 6 és 8 órakor, hétköznap: fél 7 és fél 9 órakoi. A fornádi állami gazdaság vesetői is tekintsék ssíviigyüknek a dolgosokról való gondoskodást Fejlődik az élelmiszeripar, bővül a kereskedelmi hálózat a Szovjetunióban Már megint a faliújságokról . . .!
