Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-13 / 189. szám

2 NAPLÓ 1953 AUGUSZTUS IS A Szovjetunió jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ): Mint a szov­jet sajtó már jelentette, július 31-én a Szovjet kormány jegyzéket inté­zett az Egyesült Államok kormányá­hoz és abban erélyes tiltakozását fe­jezte ki amiatt, hogy ez év július 27-én négy amerikai vadászgép r< Kínai Népköztársaság területe felett kalóztámadást intézett az „IL—12" szovjet utasszállító repülőgép ellen A támadás következtében huszonegv szovjet állampolgár és a repülőgép elpusztult. Augusztus I-én az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövetsége az Egyesült Államok kormányának megbízáséból válasz jegyzéket kül­dött e tárgyban a Szovietunió kül­ügyminisztériumának. Ezzel kapcso­latban A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese augusztus 11-én fogadta Ch. Bohlent. az Egye­sült Államok nagykövetét és a kö- vetkéző jegyzéket adta át neki: ..A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének kormánya, mi­után igazolja az Amerikai Egyesült Államok kormánya 1953 augusztus elsejei jegyzékének vételét, szüksé­gesnek tartja kijelenteni a követke­zőket: Mint a szovjet kormány július 31-t jegyzéke már közölte, ez év július 27-én a Kínai Népköztársaság légiterébe behatolt négy amerikai vadászgép helyi idő szerint 12 óra 28 perckor (moszkvai idő szerint 8 óra 28 perckor) kínai terület felett megtámadta és lelőtte a megállapí­tott útvonalon. Port-Arthurból Vla­gyivosztok felé tartó menetrendszerű közlekedését végző ..IL—12" szovjet utasszállító repülőgépet. Az ameri­kai vadászgépeknek a fegyvertelen szovjet utasszállító repülőgép ellen végrehajtott támadása a kínai—ko­reai határtól 110 kilométerre. Hua- tien kínai város térségében történt ahol a Port-Arthur és Vlagyivosz­tok közötti rendszeres légiközlekedé- útvonala vezet és amelyen szovjet utasszállító repülőgépek már évek Óta közlekednek. A szovjet repülő­gép az amerikai vadászgépek álta' eliene intézett támadás pillanatában az északi szélesség 43 foka és ö' perce, valamint a keleti hosszúság 127 foka és 45 perce fölött volt. A szovjet repülőgép ellen ameri­kai vadászgépek által elkövetett tá­madásról és a repülőgépnek a táma­dás következtében történt pusztulá­sáról érkezett hír vétele után a Szovjetunió polgári légiflottájának főigazgatósága haladéktalanul külön bizottságot küldött Huatien térségé­be, hogy kivizsgálja a szovjet repü- 'őgep pusztulásának körülményeit. A bizottság ráakadt a 15 utasnak és a legénység hat tagjának holttesté­re, valamint a szétzúzódott repülő­gép roncsaira. A bizottság a vizs­gálat megejtése után megállapította hogy hat holttesten golyó, valamint repeszdarab-okozta sérülések van­nak, a repülőgép megtalált roncsain pedig 19 lyuk látható. Golyófúrts lyukak vannak az ejtőernyőkön, va­lamint a repülőgépben talált egyék holmin is. A bizottság ezenkívül ki­kérdezte azokat a helyi kínai lako­sokat., akik szemtanúi voltak a szov jet utasszállító repülőgép ellen ame­rikai vadászgépek által elkövetett tr madásnak. A helyi kínai lakosok tel­jés mértékben megerősítették a szov let kormány július 31 -i jegyzékébe’' kifejtett tényeket. A? Egvesiil) Államok kormánya Külön égésén kiképzett „kémeihárító“ ügynökük (ártják szemmel a haza elepitelt amerikai hadifoglyod Peking <U.j Kína) Az Egyesült Ál­lamok katonai hatóságai — min; „kémgyanusakat" — titkos ügynö­kökkel figyeltetik a hazatelepített amerikai hadifoglyokat. Az United Press augusztus 9-i je­lentése szerint különlegesen kikép­zett „kémei hárító“ ügynökök utaztak a múlt héten Japánba és Koreába, hogy elvegyüljenek a hazatérő hadi­foglyok között és szemmeltartsák a „gyanúsakat“. Az amerikai katonai hatóságok ez újabb rendszabályainak célja, meg­akadályozni azt, hogy a hazatértek élmondhassák. milyen jó bánásmód­ban volt részük északkoreai hadifog­ságuk ideje alatt. Az amerikaiam re­mélik továbbá, hogy ilyen módm hazug történeteket koholhatnak a hadifoglyokkal való „rossz bánás­módról“. ez év augusztus 1-i jegyzékében be­ismeri, hogy az amerikai vadászgé­pek július 27-én helyi idő szerint 12 óra 25 perckor támadást intéztek az ,IL—12" repülőgép ellen, ami a tá­madás idejét illetően körülbelül egyezik a szovjet jegyzékben idézet: adatokkal. Az említett támadás kö­vetkeztében az „IL—12" repülőgé­pet lelőtték. Mindemellett az Egye­sült Államok kormánya azonban ki- lelenti, hogy az „IL—12" repülőgé­pet az amerikai vadászgépek állító­lag nem kínai terület, hanem Ko­rea területe felett, körülbelül nyolc mérföldre a Jalu-folyótól, ama hely felett támadták meg, amely az észa­ki szélesség 41 fokán és 38 percén, valamint a keleti hosszúság 126 fo­kán és 55. percén van. Ilyen nyilat­kozatot tesznek a pontosan megálla­pított tények ellenére. Pontosan meg­állapított tények szerint ugyanis az amerikai vadászgépeknek a szovjet utasszállító repülőgép ellen elköve­tett támadása a valóságban nem az Egyesült Államok kormányának iegyzékében megjelölt pont, hanem a fent idézett pont felett történt, amely az északi szélesség 43. fo­kán és öt percén és a keleti hosszú­ság 127. fokán, valamint 45. percén van. Ez a pont nem a Jalu folyótó' nyolc mérföldre koreai területen, ha­nem kínai területen, 170 kilométerre a jegyzékben említett ponttól észak­keletre van. Ilymódon tehát az Egyesült Álla­mok kormányának jegyzéke helye­sen idézi az amerikai vadászgépek által szovjet utasszállító repülőgép ellen elkövetett támadás idejét, de helytelenül jelöli meg a támadás színhelyét. Nyilvánvaló, hogy az amerikai vadászgépek által a szov­jet utasszállító repülőgép ellen in­tézett támadás helyére vonatkozóan megtévesztették az Egyesült Álla­mok kormányát. Á szovjet kormány, tekintettel a fent kifejtettekre, megerősíti az „IL- 12" fegyvertelen szovjet utasszállító repülőgép ellen amerikai katonai re­pülőgépek által elkövetett kalóztá­madás miatt július 31-i jegyzékében kifejezett határozott tiltakozását és követeli a bűnösök szigorú megbün tetését, valamint annak megakadá­lyozását, hogy az amerikai katonai parancsnokság részéről a jövőben ilyen bűnös cselekedetek történje­lek. Ugyanakkor a szovjet kormány követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya térítse meg az említett 21 szovjet állampolgár és az „IL— 12" repülőgép pusztulásával a Szov­jetuniónak okozott károkat. A kár nagyságát a jelen jegyzékhez csatolt melléklet jelöli meg." A. Gromiko átnyújtotta Ch. Boh­len úrnak a jegyzékben említett mellékletet is, amely a szovjet ál­lampolgárok és az utasszállító re- oülőgép pusztulása következtében a Szovjetuniónak okozott károkért 7.445.800 rubel, vagyis 1,861.450 dol­lár kártérítést jelöl meg. Ez az ösz- szeg magában foglalja a következő­ket: Egyszeri segély a repülőgép el­pusztult utasai és legénysége család­jának: 420.000 rubel. Az elpusztultak kiskorú gyerme­keinek és elaggott szülőinek nyug­díjra 5,670.000 rubel. Az elpusztultak földi maradványai nak elszállításával és temetésével kapcsolatos kiadásokra: 315.000 ru­bel. Az elpusztultak személyi javai ér­tékének kárpótlására: 84.000 rubel. Az „IL—12" repülőgép értéke: 956.800 rubel. Ch. Bohlen úr közölte, hogy az említett jegyzéket kormányának tu­domására hozza. Nyugat-Németorszdgba érkezett az amerikai lágerok minisztere Berlin (MTI): A DPA nyugatné" ,ne: hírügynökség közlése szerint Ha. rold E. Talbott, az amerikai légi­erők miniszters. kedden Nyugat-Né* metországiba érkezett, Talbott meg tekinti az amerikai megszállók nyu- gatnémetországi repülőtereit és az ott állomásozó légierő-egység-eket. Viharfelhők a Rajna felett „Egy militarista Németország — függetlenül attól, vájjon ko­rábbi mezében, avagy «az euró­pai védelmi közösség» álarcában lép-e fel, halálos ellensége Fran­ciaországnak és a többi szomszéd államnak." (Malenkov elvtárs be­szédéből.) Heusinger volt hitlerista tá­bornok, aki ma Adenauer, bonn; kancellár katonai tanácsadója, két évvel ezelőtt nagyhangon kijelen­tette: — Amint huszonöt hadosztályunk iesz, máskép fogunk beszélni a fran­ciákkal. Heusinger tábornok júliusban Washingtonban járt azzal a külön­leges bonni küldöttséggel, amelyet Theodor Blank, Adenauer hadügy­minisztere vezetett. Ez a küldöttség az amerikai kormány külön meg- nvására kelt át az Atlanti óceánon, rogy tárgyalásokat folytasson a né­met militarizmus fegyveres erőinek feltámasztásáról. Blank és Heusin- ;er nyilatkoztak a tárgyalások ered­ményéről: Washingtonban elhatároz­ik, hogy a bonni államban 450 ezei főnyi szárazföldi hadsereget, vala­mint haditengerészeti és légiflottá: szerveznek. Ha Németország szom­szédainak fokozódó ellenálása lehe- etlenné teszi, hogy ezeket a fegy­veres erőket az „európai hadsereg" •ászlaja alatt szervezzék, úgy min­ien leplezés nélkül fogják őket megalakítani. A német militarizmus fegyveres erőinek álcázásául szolgáló „európai hadsereg" tervei ott szerepelnek az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei­nek washingtoni értekezletéről szóló livatalos jelentésekben is. E jelenté­sit hangsúlyozzák, hogy a washing­toni értekezleten résztvevő hárorr kormány sürgetni fogja az „európa hadsereg" megalakítását. Tgy tehát a nyugatnémetország; militaristák biztosítékot kaptak arr? vonatkozóan, hogy csupán idő kér- lése agresszív fegyveres erőüt ú.i- lászületése. Közismert tény, hogy a fegyveres erők feltámasztása Nyu- gat-Németországban tulajdonképpen már meg is kezdődött. S bár a hu­szonöt nyugatnémetországi hadosz­tálynak még híre-hamva sincs, a bonni főkolomposok máris „máskép" vagyis a diktátum nyelvén beszélnek .a franciákkal. A bonni parlamentben az utóbbi hetekben többször foglalkoztak a francia—német viszonnyal. Igen nagy megrökönyödést keltett annak a híre, hogy a bonni parlament nem hagyta jóvá a 12 millió dollár ösz- szegű adósság kifizetését Franciaor­szág számára ugyanakkor, amikor szankcionálták az Amerikai Egyesült. Államok és Anglia számára a több mint három és félmilliárd dollár ösz- szegű adósság kifizetését. Ezt a Fran- riaország címére intézett tüntetést hitlerista stílusban mondott dema­góg beszédek kísérték s mindez ter­mészetesen ingerültséget keltett Párisban. A „L Aurore című jobboldali francia újság ezzel kapcsolatban kénytelen volt arra emlékeztetni, hogy a hitleristák közel öt eszten­dőn át francia területeket tartottak megszállva, terrorizálták annak la­kosságát! „A hitleristák — írja a lap, — kizsákmányolták Franciaor­szágot, nap mint nap 400 millió frankot facsartak ki belőle az oko­zott kár megtérítésének ürügye alatt szerelvényszámra küldték az élelmi­szert Németországba, kifosztották gyárainkat és koncentrációs táborbe küldték a franciákat. Százezerszám- ra pusztultak a franciák a gázkam­rákban. S ezek mernek bennünket sértegetni!" A párisi felzúdulás elcsitult, ami­kor a bonni parlament másnap meg­változtatta a francia adósságokra vonatkozó előzőnapi határozatát. A Bundestag elnöke kijelentette: úgy- 'átszik a képviselők hibát követtek el. mert „nem értették, hogy mire szavaznak." A jobboldali francia saj- ó egy része szívesen elfogadta ezt i verziót. Pedig csak nagvon hiszé 'nnv emberek gondolhatják, hogv a Bundestag képviselőire hirtelen valami szellemi sötétség borult. Nem hiba" történt, hanem politikai ma­nőver volt ez. Bonn a parlament eredeti határo­zata okozta zenebona leple alatt egy­A Szovjeinniíi Legfelső Tanítsa 5. ülésszaka eredményeinek és 6. M. Malenkov eivlárs beszédének külföldi visszhangja (TASZSZ) A népi demokratikus országok sajtója és rádiója nagy fi­gyelmet szentelt a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa 5. ülésszaka eredmé­nyeinek és G. M. Malenkov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöke be­szédének. A Kínai Népköztársaság központi lapjai augusztus 10-én kö­zölték G. M. Malenkov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöke beszé­dének teljes szövegét. A Lengyel Népköztársaság közvéleménye nagy figyelemmel fo­gadta a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszédét és a Legfelső Tanács 5. ülésszakát. A „Trybuna Ludu“ a Lengyel Egyesült Munkás­párt központi lapja vezércikkében méltatta a beszéd nagy . jelentősé­gét. A csehszlovák lapok közölték G. M. Malenkov beszédé­nek teljes szövegét és több lap vezér cikkben is foglalkozott a beszéd je­lentőségével. A Német Demokratikus Köz­társaság lapjai közölték Malenkov beszédét és vezércikkben is foglalkoztak a beszéd jelentőségével. Az amerikai lapok vasárnapi számukban nagy figyel­met szenteltek G. M. Malenkov be­szédének. Különösen kiemelték a be­szédnek azt a részét, amely az Egye­sült Államok hidrogén bomba mo­nopóliumának felszámolásáról szól. Ä lapok beszámoltak arról is, ho­gyan reagáltak a kongresszus egyes tagjai és hivatalos személyek a hid­rogén bombával kapcsolatos kijelen­tésre. A New-York Times szerkesz­tőségi cikkében azt kommentálva, hogy a hidrogén bomba már nem az Egyesült Államok monopóliuma — javasolta, hogy változtassák meg az Egyesült Államok nézeteit mind bel­politikai, mind külpolitikai téren. A Washington Post szerkesztőségi cikkében megjegyezte, hogy G. M. Malenkov kijelentése két lehetőség elé állította az Egyesült Államokat. Az egyik — a lap szavai szerint — az, hogy fogadjanak el katonai prog- rammot, amely „sok milliárd dollár­ba kerül“ és olyan új terhet ró az Egyesült Államok gazdaságára, ame­lyet nem lehet előre megjósolni. „A másik, bár távoleső lehetőség az — írja a lap — hogy teremtsék meg a lefegyverzés igazán biztos nemzet- sözi rendszerét... természetesen ezt az utat kell előnyben részesíteni, ha elérhető. Azonban a lefegyverzés sok kai több őszinteséget követel, mint amit eddig nyilvánítottak és sokkal több aktív kísérletet az irányban, hogy realista módon közeledjünk a szovjet álláspont megértéséhez. Ezzel kapcsolatban talán a kor­mány is revideálni akarja az álla­mok vezetői legmagasabb színvona­lú értekezletének megszervezésére tett ellenvetéseit. Lehetséges, hogy az események most az ilyen értekez­let összehívását igazolják, mivel le­het, hogy így sikerülne közös neve­zőt találni a megegyezéshez.“ A „Reuter“ hírügynökség tudósítója jelentette, hogy amerikai diplomáciai körök nagy figyelmet szentelnek Malenkov Japánhoz in­tézett felhívásának. „Amerikai hiva­talos személyek úgy jellemzik Ma­lenkov kijelentését, hogy — amióta miniszterelnök lett — ez a legfonto­sabb ismertető jele Moszkva azon óhajának, hogy megjavítsa kapcso­latait a Távolkeleten.“ A londoni Times és Daily Worker részletes jelentést közölt G. M. Ma­lenkov beszédéről. A többi angol lap röviden ismertette a beszédét. A Times szerkesztőségi cikkében ki­emelte, hogy milyen biztonsággal je­lölte meg Malenkov a Szovjetunió politikai irányvonalát. A lap kom­mentálta a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról tett kijelentéseket. A Daily Mail és a Daily Thelegraph and Morning Post a szovjet kormány, gazdasági intézkedéseivel foglalkozott. A vasár napi lapok feltűnő helyen közölték hírügynökségeik ismertetésében G. M. Malenkov beszédét és kiemelték a hidrogén bombával kapcsolatban tett kijelentéseket. A párisi l‘Humanité Dimanche és a Journal du Dimanche című vasárnapi lapok beszámoltak G. M. Malenkov beszé­déről. A 1‘Humanité Dimanche ki­emelte a Szovjetunió békeszerető politikáját, valamint G. M. Malen- kovnak az összes nemzetközi vitás kér dések békés megoldására vonatkozó kijelentését. A lap a Szovjetunió költségvetését a béke költségvetésé­nek, a néptömegek jólétének költség vetéseként jellemzi. A párisi lapok augusztus 10-i szá­maikban nagy helyet szenteltek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 5. ülés szakának és G. M. Malenkov beszé­dének. A 1‘Humanité vezércikkben is foglalkozott a beszéddel. Vezér­cikket írt a Liberation is. idejűleg egy másik lépést is tett. — Diktátum formájában követelte a Saar-vidék visszacsatolását Nyugal- Németországhoz. Ezt a határozatot nem változtatták meg. A bonni miniszterek még ennél is tovább mentek. — Közülük egye­sek (pl. Jakob Kaiser) ma már El- z.ász-Lotharingiát emlegetik harcias beszédeikben. Mint látható, a mili­tarista bonni klikk még csak nem 's nagyon törekszik eredetiségre. — Egyszerűen a hitleri úton halad to­vább. Az utóbbi időben a szabadon ga­rázdálkodó hitlerista „vezérek" gya­korta rendeznek a bonni „kis Reich- ben" különböző összejöveteleket amelyeken újból felcsendül a régi fasiszta dal: „Legyőzzük Franciaor­szágot!" A népi mondás szerint éne­kéről ismerni meg a madarat... Mindez azt bizonyítja, ha a bonni klikk állig fel tudja fegyverezni a rajnamenti militarista államot, köz­vetlenül Franciaország szomszédságá­ban, úgy egy új háború tűzfészke ke­letkezik. Persze a dolog nem annyi­ra magán a bonni klikken áll, vagy bukik, mint inkább az őket támo­gató reakciós amerikai körökön. Marcel Fourier, francia újságíró "gész jogosan írja a „Liberation" c francia újságban: „Ha Németország agresszív hangot üt meg velünk szemben, vájjon ki a bűnös? Wash­ingtonban a minap ünnepélyes kül­sőségek között fogadták a német katonai missziót. A volt hitlerista tábornokoknak majdnem könyörög­nek, hogy fogjanak újból fegyvert Szovjet-Oroszország ellen. Ilyen kö­rülmények közt persze úgy tűnhetik fel. hogy Hitler az atlanti politika ;gazi előhírnöke volt." Az „atlanti politika” wash­ingtoni szerzői minden teketória nélkül durva nyomást gyakorolnak Franciaországra, hogy minél hama­rabb fogadja el az „európai hadse­reg" tervét. Erre irányul Dulles kemény kéz"-politiká.ia. Az Ame­rikai Egyesült Államok külügymi- nisz'ere azt követeli Franciaország­ból, hogy sajátkezüleg ássa meg sír­ját. A francia gazdasági • élet egyre 'nkább zsákutcába jut az amerikai oarancsszóra összeütött „Schuman- terv" miatt. Az európai szén- és acél közösség, amelyet e terv értelmé­ben létesítettek, bilincseket ver a francia nehéziparra és egyszerűen a Ruhr-vidék toldalékévá változtatja azt. A nyugatnémetországi monopó­liumok Wall Street-i társaik segít­ségére támaszkodva a „Schuman- terv" hálóját használják fel francia konkurrenseik megfojtására. Eközben magában Párisban a kü­lönböző titkos alapokból óriási ősz- szegeket költenek a Franciaország nemzeti alappilléreit aláásó propa­gandára. Ez a káros propaganda ar­cátlanul és szüntelenül folyik az uralkodó politikai körökben, a nagy­világi szalonokban, az újságok ha­sábjain és a színpadokon. Az orszá­got elárasztják olyan könyvekkel, amelyek azt hirdetik, hogy Francia- országot meg kell szüntetni, mint szuverén államot és át kell változtat­ni a kozmopolita „Egyesült Európa" — a Hitler-féle „Uj Európa" új ki­adása egyik szürke tartományává. Hogyan történhetett meg, hogy Franciaország, amely a második világháború után a győztesek olda­lán állott, most. megint csak ilyen irigylésre eevéltalán nem méltó hely zetbe került? Azért történt ez, mert a nyugati hatalmak Washington parancsára megtagadják a szövetségeseikkel kö­tött potsdami- egyezményt. A pots­dami egyezmény vezér elve, hogy Németországot egységes, békeszerető, és demokratikus állammá kell vál­toztatni. Ez telies mértékben össz­hangban van Franciaország és az összes békeszerető népek érdekeivel. A tények azt mutatják, hogy az utóbbi időben Franciaország va­lamennyi társadalmi rétege egyre jobban felismeri a fenyegető ve­szélyt. Az „Atlantic" című reakciós amerikai folyóirat így jellemzi jú­liusi számában a franciaországi han­gulatot: „Az egyszerű francia úgy véli, hogy jóformán minden megol­dást előnyben kell részesíteni a né­met katonai egységek feltámasztásá­val szemben .. . Franciaország olyan mértékben hajlik arra, hogy az oro­szokkal tárgyalja meg Németország jövőjét, amilyen mértékben közele­dik az „európai hadsereg" .tervezete ratifikálásának riasztó napja.

Next

/
Thumbnails
Contents