Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
2 1953 AUGUSZTUS 11 G, M, Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (Folytatás az 1. oldalról) több, mint háromszorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkék termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek termelésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesz- szük, mint a nehézipart. Most megtehetjük, következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és- kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929- től 1952-ig beruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordítottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatokat szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat. hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és inari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral. cukrászati készítményekkel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális életszükségleti, valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hogy 1955-ig 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük. hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves tervnek ezt n feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikk termelés mennyiségi növekedésével Nem kevésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem kielégítő minőségű terméket állít elő amely nem felel meg a szovjet fogyasztók igényeinek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak. de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupor azért, mert szebben vannak kidolgozva. pedig minden lehetőségünk megvan jóminőségű és szén szövetek. jóminőségű és tetszetős ruhák tartós és csinos lábbelik gyártására- minden lehetőségünk megvan jó1 kidolgozni minden árut, amely a nép fogyasztás kielégítését szolgálja. ' A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól, jóminőségű. szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a köz fogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyorsabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését, mindenekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskodnunk. hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről-évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazdasági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa és az állati termékek terén 1952-ben 3.770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7- szer többet gyűjtöttek be. A cukor- répabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami húsbegyüj- tés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940. évinek. A tejbegyüjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1.6-szerese az 1940. évinek Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymeny- nyiségű húst, tejet éá egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és kolhozkereskedelmen keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával való ellátása terén, ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozparasztság munkájának megköny- nyítését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentősek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, szovhozainknak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mezőgaz dasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhozrendszerben rejlő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban van: az ország sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és más mezőgazdasági növénytermést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő náluk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénz jövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagyjövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátásúi megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk hogy a legrövidebb időn belül végelvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának, biztosítsuk á kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és magszilárdítását és ezen az alapon jelentősén növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állatte- nyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biz tosítanunk kell az állat- és baromfi- állomány számára a szükséges he- 'yiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni. hogy az állatállomány, különösen a szarvasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonyaszükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletét kell kielégítenie, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazda- sági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett- munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzett fej- lesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajosnövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három é.vben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára, E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mezőgazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan á kolhozokat és a kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntőfontosságú ágazat, mint az állattenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa, és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sor intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. A kormány -s a párt központi bizottsága el* rozta, hogy mar ebben a2 évb-,i, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül foly tatva az árak további leszállításának oolitikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a kolhoz- oarasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után. nagy arányokban meg szervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús. a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet. segíti a kolhozokat a mezőgazdasági termékfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági artyelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kolhozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyélj-gazdáságból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, kevesbe- dett a kolhozporta személyes tulajdonában lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tar tóttá, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, el határozta — amint erről Zverjev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt — hogy megváltoztatja a kolhoz- parasztok mezőgazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a múlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirány zatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembevettük a költségvetés bevételeiben a mező- gazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt állati termék-beadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági ösztönzésére irányuló rendszabályok, valamint az adópolitika terén foganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok é« i ^"lr*znarasztok jövedelmei már 1953-ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több. mint 20 milliárd rubellel — növekednek. Az állami költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása ügyének megjavítására, a műtrágya- termelés növelésére, valamint a kolhozparasztoknak nyújtandó agronómiái és zootechnikai segélv fokozására szolgáló, új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. Ezen intézkedések közé tartozik mindenekelőtt: — Állandó traktorista — gépész — és egyéb szakmunkáskáderok kiképzése a mezőgazdasági géoállomá- sokon. mert az ilyen állandó géD- kezelőkáderek hiánya egyik főoka annak, hogv.r a mezőgazdaságban nem használják ki kellőképpen a technikai felszerelést: — a mezőgazdaság fokozottabb ellátása gépekkel és traktorokkal, különösen kapálógépekkel és a mező- gazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság villamosítását szolgáló munkálatok kiszélesítése mind új falusi villamoserőtelepek létesítése útján, mind pedig úgy, hogy a mezőgazdasági gépállomásokat. a kolhozokat és szovhozokat az állami energiahálózathoz csatolják; — a kolhozok és szovhozok mű- trágyaellátásának jelentős növelés?; — egy-két mezőgazdasági szakembernek állandó munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állomá- nyilag a mezőgazdasági gépállomásoknál maradjanak. Mindezek az intézkedések nagy mértékben elő fogják segíteni a kolhozok. mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres megoldását. Ez a fő feladat, valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának minden eszközzel való növelése, az állatállomány növelése, úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék, a földművelés és állattenyésztés, össztermelésének és árutermelésének növelése. A folyó évben az állam a mező- gazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszközökből, összesen körülbelül 52 milliárd rubelnyi kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 millárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésére. Maguk a kolhozok saját eszközeikből 1953- ban nem kevesebb, mint 17 milliárd rubel beruházást eszközölnek. Elvtársak! Nagy feladatok állnak előttünk a mezőgazdaság fejlesztése terén. Nem kétséges, hogy ha kolhozparasztjaink és mezőgazdasági dolgozóink, mezőgazdasági gépeket és műtrágyát gyártó iparunk munkásai, mérnökei és technikusai és mindnyájan, önökkel együtt, határozottan és állhatatosan hozzáfogunk közös ügyünkhöz, a mezőgazdaság további fellendítéséhez, nem sajnáljuk erre az erőt és az eszközt, akkor sikeresen meg fogjuk oldani azt a feladatot, hogy a legközelebbi két-három év alatt meg teremtsük az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. A fogyasztási cikkeket termelő ipar továbbfejlesztésével, a mezőgazdaság fellendülésével kapcsolatban még fontosabbá válik az áruforgalom minden módon való fejlesztésének feladata, az állami, szövetkezeti és kolhozkereskedelem szervezete megjavításának feladata. Szovjet kereskedelmünk a nép érdekeit és igényeit szolgálja. Az , a feladata, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, elősegítse a szocialista termelés fejlődését és megerősödését és összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami, szövetkezeti kereskedelmi áruházak, raktárait és bázisok, kolhozpiacok kiterjedt házózatán keresztül eljuttassa a néphez iparunk és mezőgazdaságunk által termelt közszükségleti cikkék sokrétű tömegét. A szovjet kereskedelem létfontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozmezőgazdaság közötti termelési-gazdasági kapcsolatok általános rendszerében is. A kereskedelem a szocializmusban alapvető formája a fogyasztási cikkek elosztásának a társadalom tagjai között és sokáig az is marad. Alapvető forma, amelynek segítségével kielégítik a dolgozók növekvő személyes szükségleteit. Ahhoz, hogy a szovjet kereskedelem sikeresen teljesíthesse a: szocialista társadalom számára létfontosságú feladatait, állandóan gondoskodnunk kell mindenoldalú fejlesztéséről. A kormány szüntelenül foglalkozik a szovjet kereskedelem fejlesztésének kérdéseivel. Ez kifejezésre jut abban, hogy egyre növekszik a kereskedelmi hálózatba áramló árumennyiség, rendszeresen csökken az élelmiszerek és ipari áruk ára, fejlődik a kereskedelmi vállalatok hálózata, a kolhozok mindenfajta segítséget megkapnak, hogy eladhassák mezőgazdasági termék- feleslegeiket. A kormány a lakosság növekvő vásárlóképességének kielégítése érdekében az elmúlt hónapokban további intézkedéseket tett arra, hogy a tömegfogyasztási cikkek termelésének növelése útján, valamint az áruknak egyéb források fel- használásával történő fokozott piacra juttatása útján növelje az áruforgalmat. A közszükségleti cikkek termelésébe nagyszámú gépgyárat vontunk be. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként idén az 1953 április-decemberre a lakosságnak való eladásra eredetileg kijelölt 312 milliárd rubel összegű árun felül újabb 32 milliárd rubel értékű, áru jut a kereskedelembe. Emellett növeltük azoknak az áruknak a készleteit, amelyekben nagy a kereslet a lakosság körében, így a gyapot-, gyapjú- és selyem- szövet, konfekciós áruk, bútor, edény, állati és növényi zsiradék, cukor, hal, hús, konzervkészle- teket. Kiszélesítjük a kiváló minőségű búzaliszt eladását. Több fa- és építőanyagot és olyan ipari árut. adunk el a lakosságnak, mint a gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár. háztartás! jégszekrény, óra. távolbalátóikészü- íék, rádiókészülék stb. ... A foganatosított intézkedések-kéz - dik éreztetni hatásukat. Mint ismeretes, 1952-ben a kiskereskedelem volumene az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt. Ez év első negyedében 7 százalékkal, a második évnegyedben már 23 százalékkal nőit az előző év megfelelő időszakához képest. Ez azonban nem elégséges. Nem lehet számunkra elegendő az áruforgalom jelenlegi volumene. Ezenkívül komoly hiányosságok vannak a kereskedelem szervezetében is;. sok kerületben még nem teremtették meg a lakosság számára szükséges összes árukat biztosító kereskedelmet. Gyakran előfordul, hogy 3 vásárló más városba vagy más kerületbe kénytelen utazni, hogy megvásároljon valamely árut. A kereskedelmi és tervező ■ szőr- veknek gondosan tanulmányozniuk kell a lakosság áruigényeit. A szovjet kereskedelem lénye- . Kéből következik, hogy sokoldalúan figyelembe kell venni a lakosság igényeit és legkülönbözőbb szükségleteit. Csupán ezen az alapon lehet megszervezni az árukészletek helyesebb elosztását az ország egyes vidéket között. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt elegendő meny- nyiségű élelmiszer és ipari árú . legyen az országban, hogy minden városban, minden falusi kerületben meg lehessen vásárolni minden szükséges árut. Az ötéves terv előírja, hogy 1955- re a kiskereskedelmi áruforgalmat az állami és szövetkezeti kereskede(Foly'atás a 3 oldalon.)
