Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-11 / 187. szám

1953 AUGUSZTUS 11 NAPLÓ 3 0* M. Malenkov elvtárs beszéde a Szov jetunió Legfelső Tanácsának illésén (Folytatás a 2. oldalról) Legyenek feve’ezoink a kormányprogramm megvalósításának élharcosai lemben körülbelül 70 százalékkal emeljük 1950-hez képest. Minden- le­hetőségünk megvan arra, hogy ezt a feladatot mór 1954-re teljesítsük. A kereskedelmi szervezetek nagy mértékben felelősek a közszükség­leti . cikkék minőségéért, a kereske­delemnek: nagy mértékben ki kell használnia a rendelkezésére álló gazdasági emeltyűket, hogy tevéke­nyén hathasson a termelésre a la­kosság által keresett áruk termelé­sének növelése és olyan áruk ter­melésének csökkentése érdekében, amelyeket a lakosság nem keres. Elvtársak! A nép jólétének emelése terén nagy jelentősége van a lakásviszo­nyok, az egészségügyi ellátás további megjavításának, az iskola- és gyer­mekintézmény-hálózat kibővítésének Bár a háború előtt és különösen s háború utóm esztendőkben nagyará­nyú lakásépítés folyt nálunk, a la­kásszükséglet még távolról sincs kielégítve és mindenütt erős lakás­hiány érezhető. Különösen érezhető ez a városokban, hiszen a városi la­kosság száma nálunk jelentékenyen megnőtt.' Az 1926. évi népszámlálás szerint a városi lakosság körülbelül 26 millió fő volt. 1940-ben már 61 millióra emelkedett, jelenleg pedig a városok lakossága körülbelül 80 millió. Ebben az évben jelentékenyen növekedtek a la­kásépítést szolgáló állami beru­házások és összegük majdnem négyszerese annak, amit a háborút megelőző 1940-es esztendőben költöttünk e cél­ra. A lakásépítés azonban még min­dig rosszul halad, a lakásépítési ter­veket nem teljesítik egészükben, az állam által erre a célra előirányzott anyagi eszközöket nem használják fel teljesen. Sok minisztériumi, he­lyi szovjet- és pártvezető nem for­dít, kellő figyelmet a lakásépítésre. Még nem kevés , olyan gazdasági szak emberünk van', aki nem törődik a lakással. Uj vállalatok építése ese­tén gyakran nem építenek kellő mennyiségű lakóházat a vállalatok munkásai és alkalmazottai számára és ezért sokszor az újonnan épült üzemekben nagy munkaerőnehézsé­gek keletkeznek. Sok építőben gyö­keret .vert az a rossz gyakorlat, hogy az új házakat úgy adják át haszná­latra, hogy sok minden nem készült el teljesen, a munkákat hanyagul végezték el- Ez lerontja a lakások minőségét és a dolgozók joggal tesz­nek- szemrehányásokat emiatt. A feladat az, hogy megjavítsuk a lakásépítkezést, biztosítsuk a lakás­építés és javítás terén az állami fel­adatok maradéktalan teljesítését. Több iskolára, gyógy- és gyermek- intézményre is szükségünk van. Az 1953. évi népgazdasági terv a múlt évhez képest előírja az iskola- építés '30 'százalékkal, az óvoda- és bölcsődeépítés 40 százalékkal és a kórházépítés 54 százalékkal való emelését. Az ilkölák, kórházak és gyermek­intézmények építése az idén minden hiányosság ellenére gyorsabb ütem ben halad, mint más építkezések. Sokszor előfordul azonban, hogy a kiutalt összegeket nem teljesen hasz­nálják'ki és az iskola-, valamint gyermekintézményépítkezés lássan halad-. Rosszul,, teljesítik a gyermek- intézmények építésének tervét a könnyűipari vállalatoknál, ahol — mint ismeretes, — sok nő dolgozik és ezért különösen nagyjelentőségű az> óvócják és bölcsődék kérdése — i í^ sytörtökön számos helyen ^ megyénkben az üzemi aktivis­ták; , pártvezetöségi ’ tagok, népneve­lők. pártcsoportbizalmiak részvételé­vel ankétok zajlottak le. ahol a kor­mány programmjának megvalósítá­sával! kapcsolatos feladatokat be­szélték meg. Pakson három üzem a Konzervgyár. Téglagyár és a Du- naföldvári Kendergyár dolgozóinak képviseletében mintegy húsz elvtárs jelent; meg, hogy meghallgassa az előadást, hogy választ kapjon a tisz­tázatlan kérdésekre, hogy a felme­rült tapasztalatok alapján megjavít­hassa üzemében a felvilágosítómun­kát a tervek és vállalások maradék­talan teljesítése érdekében. A beszámoló képet adott arról a lelkes munkáról, mellyel üzemeink dolgozói válaszoltak a kormány prog- rammjára. mellyel köszönetét mon­danak pártunknak az életszínvonal emelkedését szolgáló ‘ intézkedések­ért. De felhívta a beszámoló a je­lenlévők figyelmét arra is, hogy szá­mos helyen félreértették a kormány [jrograminját, ferde nézetek alakul­tak ki ezzel kapcsolatban. Ennek következménye, hogy az utóbbi he­tekben sokhelyütt lazult a munka­fegyelem, romlott a minőség és a tecytk teljesítésében, 4* lemaradás Nem kielégítően folyik a gyermek- intézmények építése Ukrajnában, Bjelorussziában és az OSzSzSzK több vidékén. Az iskolák, kórházak, bölcsődék és óvódák hálózatának kiterjesztése és munkájának megjavítása terén nagy felelősség hárul az egészség- ügyi minisztériumra, valamint a he­lyi szovjet- és pártszervekre, ame­lyek kötelesek fokozni gondoskodá­sukat az iskola-, gyermek- és gyógy- intézmény-építésről, nagyobb figyel­met. kell fordítaniok erre. Elvtársak! Az ipar, a mezőgazdaság és a nép jólétének emelése terén előttünk ál­ló halaszthatatlan feladatok megol­dása érdekében új, jelentékenyen magasabb színvonalra kell emelnünk egész gazdasági és szervezési munkán­kat. Helytelen volna, ha nem látnánk azokat a lényeges hiányosságokat, amelyek az állami és gazdasági szer­vek munkájában mutatkoznak. E hiányosságok nem csekély kárt okoz­nak a népgazdaságnak. Ezekről a hiányosságokról szó volt pártunk XIX. kongresszusának határozatai­ban. El kell ismerni, hogy a mi­nisztériumok, valamint a helyi párt­ós szovjet szervek még nem kielé­gítően teljesítik a kongresszus irány elveit és nem tesznek kellő intéz­kedéseket a vállalatokat irányító munka megjavítására. A feladat az. hogy erőteljesebben szüntessük meg a meglévő hiányosságokat. A vállalatok nem kielégítő irányí­tásának példájául ’ szolgálhat az. hogy gazdasági, pénzügyi, és tervező szerveink nem fordítanak figyelmet az önköltség csökkentésének kérdé­seire. Ismeretes, hogy az önköltség alap­vető mutatószám, amely a vállalat egész munkájának minőségét jel­lemzi. Sok gazdasági vezető megfe­ledkezik erről, kevéssé érdeklik a vállalat rentabilitásának kérdései. Egész sor iparágban nem teljesítet­ték az ipari termék önköltsége csök­kentésének és a munka termelé­kenysége növelésének ez év első félévi állami tervfeladatait. Az iparban még sok veszteséggel dolgozó vállalat van, amelyeknél a termékek önköltsége magasabb, mint ezeknek a termékeknek a megálla­pított ára; az ilyen vállalatok vesz­teségeit a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedezik. A vesz­teséggel dolgozó gyárak, üzemek és bányák léte — amelyek az élenjáró üzemek rovására élnek — aláássa a gazdasági számítás alapjait iparunk- oan, nem teremti meg a szükséges ösztönzést a felhalmozás további nö­velésére és károsan hat az állami költségvetés jövedelmének növeke­désére Igen sok a veszteséggel dolgozó vállalat és nagy a veszteségek ősz- szege a szén- és faiparban. Ezekben az iparágakban sok vállalat több éven keresztül nem teljesítette az önköltségcsökkentési tervet, és a mun ka termelékenysége emelésének ter­vét. Ennek Következtében a szén- és faiparban a termékek önköltsége még mindig magas és a szén, vala­mint a faanyagok magas önköltsége késlelteti nemcsak e termékek árá­nak csökkentéséi, de sok más ipari termék árának csökkentését is 1952-ben a nem jövedelmező ipari vállalatok veszteségei 16 milliárd ru­belre rúgtak. Jelentős veszteségeket okoztak a nem jövedelmező vállala­tok 1953 első felében is. Az önköltségcsökkentési tervfel­adatok teljesítése terén mutatkozó mutatkozott. A beszámoló rávilágí­tott az üzemekben dolgozó kommu­nisták és pártonkívüli aktívák, dol­gozók. soronkövetkezö feladataira, meghatározta hol, mi a teendő. ^ beszámoló után számos elv­társ fejtette ki hozzászólásában hogy üzemükben milyen problémák vannak, hogyan oldották meg azo­kat. milyen módszerrel folyik a fel- világosító munka a tervek teljesíté­se érdekében. Bálint élvtárs, a Du- naföldvári Kendergyár párttitkára elmondotta, hogy a kormányprog- ramm megjelenése után náluk is fe- •gyelmezetelenség volt észlelhető. Há­rom elvtárs nem jött be dolgozni és Így veszélyeztetve volt a napi terv teljesítése. Mindhárom dolgozót fi­gyelmeztették,. hogy mulasztása sú­lyos kárt okoz az üzemnek. A válasz az volt• t,megszűnt a pénzbüntetés, nem büntethetnek meg bennünketA pár'szervezel mindhárom dolgozót a faliújságon nellcnqérezte ki, a né ír nevelők pedig felhívták dolgozók figyelmét, süt a hangoshíradó is kő- zölte azt, mindenki nézze meg a fali­újságot és mondja el véleményét, így alakította ki a pártszervezet az üzemben azt a közhangulatot, hogy a lógósok, igazolatlanul mulasztók a kedvezőtlen helyzet nemcsak az ipar­ban található meg. Még mindig ma­gas az építkezés önköltsége és na­gyok a veszteségek az építoszervek többségénél; nem teljesíti a tervfel­adatokat a munkák önköltsége terén sok gép- és traktorállomás, nem kielégítő a helyzet az önköltségcsökkentés terén a folya­mi szállításoknál, nem teljesítik a forgalmi költségek csökkentésének feladatait a kereskedelemben. A ter­mék önköltsége csökkentésének dön­tő feltétele valemennyi vállalatnál a munka termelékenységének növelé­se. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy ezt a feladatot sikere­sebben oldjuk meg. Vállalataink élenjáró technikai felszerelése he­lyes kihasználás esetén lehetővé te­szi, hogy egyre inkább megkönnyít­sük a munkát és biztosítsuk a mun­ka termelékenységének szakadatlan növekedését. A munka termelékeny­ségének növelése, valamint a termék önköltségének csökkentése szempont­jából hatalmas jelentőségű a terme­lés észszerű megszervezése, az, hogy növeljük a fő termelési folya­matokban foglalkoztatott dolgozók arányát a mellékmunkákat végző, kiszolgáló és kisegítő személyzet ro­vására. Az önköltségcsökkentés és a munka termelékenységének nö­velése a szovjet nép anyagi jó­létének fokozása szempontjából a termelés valamennyi ágazatá­ban döntő jelentőségű. Minél nagyobb vállalatainknál a munka termelékenysége, minél ala­csonyabb az önköltség, annál kisebb valamennyi terrpék és áru ára, an­nál magasabb a nép életszínvonala. A feladat az, hogy végetvessünk a termelés önköltsége kérdései el­hanyagolásának, biztosítsuk az ön­költség rendszeres csökkentését és elérjük, hogy minden egyes vállalat rentábilis legyen. Hogy sikeresen megoldjuk az előt­tünk álló feladatokat, alaposan fokoz nunk kell a felelősséget az állami és gazdasági igazgatás minden lánc­szemének munkájában és növelnünk kell annak kultúráltságát. Az utóbbi hónapokban végrehaj­tottuk a minisztériumok összevoná­sát és jelentősen kibővítettük a mi­niszterek hatáskörét. Ezek az intéz­kedések kedvező eredményekre ve­zetnek a gazdaság vezetésében és lehetővé tették, hogy idén majd­nem hat és fél milliárd rubelt taka­rítsunk meg. De el kell ismerni, hogy az igazgatási apparátus fenn­tartása még mindig sokba kerül. A kormány továbbra is javítani fogja az államapparátus munkáját és ha­tározottabban csökkenteni a fenntar­tására irányuló kiadásokat. Bizo­nyos módosításokat kell foganatosí­tanunk a népgazdaság egyes ágai to­vábbi fejlesztésére irányuló új fel­adatokkal kapcsolatban a miniszté­riumok eddig végrehajtott átszerve­zésén. Népgazdaságunk magabiztosan ha­lad a további fellendülés útján. Erőink forrása a munkások, kolhoz­parasztok és értelmiségiek hatalmas aktivitása és kezdeményezése. Óriási lehetőségeink vannak föfeladatunk — a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítése — megvalósítása terén. Szilárd meggyőződésünk, hogy rövid idő alatt nagy sikereket érünk el e feladat megvalósításában. G. M. Malenkov elvtárs beszédé­nek további részét lapunk holnapi számában folytatjuk. dolgozók ellenségei. Azóta mindhárom dolgozó belátta hibáját és Ígéretet tett, becsületes munkával pótolja mulasztását. E1 arkasdi elvlárs, a paksi tégla­*- gyár párttitkára is arról be­szélt, hogy a kormányprogramm megjelenése után üzemükben laza­ság volt tapasztalható. Csordás Mik­sa és Adorján György minden be­jelentés nélkül távol maradt az üzemből napokig. A szükséges intéz­kedések, a felvilágosító munka kö­vetkeztében azóta javult a munka és tervfegyelem. S hogy a téglagyár dolgozói harcolnak a kormány prog- rammjának valóraváltásáért, azt a most folyó verseny bizonyítja leg­jobban. A dolgozók több, mint ki­lencven százaléka tett vállalást aug. 20 tiszteletére. 5—20-ig alkotmány­őrséget tartanak, s az első napon máris kimagasló eredmények szü­lettek. De erről beszél Bán Péter elvtárs, a konzervgyár részéről és a többiek is. Az ankét jó munkát végzett. Se­gítséget nyújtott a termelés terén mutatkozó hibák kiküszöböléséhez, megszabta a politikai munka tartal- .mát, mely alapja a tervteljesítés si­kerének! A kommunista párt erejének egyik fokmérője az, hogy milyen mély kapcsolata van a tömegek­kel. Ez mutatja a pártsajtó ere­jét is. Lenin elvtárs szavai világo­san megmutatják: „a lap akkor lesz eleven és életképes, ha öt vezető és állandó irodalmár mel­lett 500 és 5000 nemhivatásos iro­dalmár munkatársa lesz." A mun­kás- és parasztlevelezők tehát ar­ra vannak hivatva, hogy leveleik­ben feltárják azt a való életet, mely községekben, üzemekben, s termelőszövetkezetekben folyik a szocializmus építéséért. Bemutas­sák azokat az eredményeket, me­lyek segítik a társadalom felépí­tését. A leveleknek azonban visz- sza kell tükrözniük azokat a ne­hézségeket, vagy objektív körül­ményeket is, melyek akadályoz­zák a fejlődést. Szerkesztőségünkhöz érkező le­velekből is nap, mint nap több azoknak a száma, melyek beszá­molnak megyénk életéről, ami azt mutatja, megyénkben is, hogy erősödik a kapcsolat a párt és a dolgozók tömegei között. Ennek a kapcsolatnak azonban az eddi­ginél sokkal jobban fokozódnia kell. Még igen sok község, terme­lőcsoport, állami gazdaság, vagy üzem van, ahol a dolgozók ide2- genkednek az írástól, nem merik, vagy nem is akarják tájékoztatni a pártsajtót a környezetükben le­zajló eseményekről. Sok esetben attól félnek, hogy írásaikért sére­lem éri őket, mások pedig nem érzik szükségét annak, hogy a megye dolgozóival ismertessék eredményeiket, vagy feltárják előttük azokat a hibákat, mely náluk akadályozza a munka mene­tét, így a terv teljesítését is. Nagy elvtárs és Rákosi elvtárs beszédének elhangzása óta egyre több levél számol be arról, hogy a dolgozók milyen felajánlásokat tettek annak érdekében, hogy a kormányprogrammot mielőbb meg is valósíthassuk. Deli György levelezőnk a Simontornyai Bőr­gyárból például arról számol be levelében, hogy a kormánypro­gramm megjelenése óta lényege­sen emelkedett a Bőrgyár dolgo­zóinak termelése. Tóth Mihály, szakcsi levelezőnk pedig arról ír, hogy a község dolgozói a kor­mányprogramm megjelenésének hatására elhatározták, hogy a csép lés mielőbbi elvégzéséért egy­mással versenyben végzik munká­jukat. Vállalásukat valóra is vál­tották. Ludas András teveli leve­lezőnk, az Alkotmány termelő­csoportból legutóbbi levelében ar­ról számolt be, hogy Rákosi elv­társ beszéde óta megváltozott a csoporttagok véleménye a nagy­üzemi gazdálkodásról. Még Ráko­si elvtárs beszéde előtt többen az­zal az elhatározással voltak, hogy kilépnek a termelőcsoportból, a beszéd elhangzása után elhatároz­ták, hogy tovább fogják fejleszte­ni a csoportot. A levélben hírt adott arról is, hogy a tagok az ed­diginél sokkal lelkesebben végzik munkájukat. Az aratást, cséplést, igy a begyűjtést is határidő előtt teljesítették, és ma már senki sem töri azon a fejét, hogy a nagyüze­mi gazdálkodásról egyéni gazdál­kodásra térjen át, mivel igen szép jövedelmet biztosított számukra az idei gazdasági év. Nem egy olyan család van, aki 50—60 má­zsa gabonát visz haza megdolgo­zott munkaegysége után. Levelezőink a bírálat terén is egyre komolyabb fejlődést tanú sítanak, nem egy közülük bátran bírálja a fogyatékosságok okc zóit. Babarik György németksri levelezőnk nemrégiben bírálatot gyakorolt a dunaszentgyörgví gép­állomás felé, mert a gépállomás rosszul kijavított gépeket küldött A külügyminisztérium tájékozta­tási főosztálya közli: A magyar és a jugoszláv kormány között létrejött előzetes megállapo­dás alapján, a határincidensek és határsértések megakadályozása vé­a község cséplési munkálataira, aminek pedig az lett az eredmé­nye, hogy vállalásukat nem tud­ták határidőre teljesíteni. Babarik elvtárs levele nyomán rövidesen befejeződik a cséplés és a község teljesíteni tudja vállalását. Ker­tész János faddi levelezőnk is bí­rálattal él a mözsi gépállomás fe­lé, mert az sem biztosítja, nogv a cséplőgépek időben befejezzek a cséplést. A gépállomás vezető­sége kevés gondot fordít a gépek megjavítására. Sorolhatnánk így tovább azokat a leveleket, melyek bírálattal segítik kormányunk pm- grammjának mielőbbi megvalósí­tását. Az utóbbi időben főleg a ter­melőcsoportból érkeznek töobség- ben olyan levelek, melyek a ta­gok jövedelméről számolnak be. így Tamás Istvánné levelezőnk, a dunaföldvári Alkotmány termelő- csoportból azt írja. hogy a 10 szá­zalékos beszolgáltatási kedvez­mény folytán lényegesen emelke­dett a tagság jövedelme. Töbi> cső porttag nem is akarta hinni, iiogy ilyen szép jövedelemben része­sül, az egyéni dolgozó parasztok pedig csodálkozva nézik, amikor egyik, vagy másik termelőcsoport előtt megáll a gabonával megra­kott szekér. Hasonló eredményről számol be Právics János levele­zőnk, a szakcsi Uj Élet tszcs-bői, — mint írja, — őnáluk is szép jövedelemben részesül a tagsán. 4—5 kilogramm búzát osztanak ki munkaegységenként. Szűcs Péter- né őcsényi levelezőnk pedig arról ad hírt, hogy a község dolgozó pa­rasztjai becsülettel tesznek eleget állam iránti kötelezettségüknek. Ö is büszkén jelentette, hogy 100 szá zalékra teljesítette állam iránti kötelezettségét. Mind az eddigi példák mutat­ják, levelezőink harcolnak azért, hogy mielőbb megvalósulhasson kormányunk programmja. Igen sok múlik azonban levelezőinken, hogy az augusztus 20 tiszteletére tett vállalások is mielőbb megváló sulianak. Már alig egy hét vá­laszt el bennünket Alkotmányunk ünnepétől. A vállalások teljesítése terén azonban még hiányosságok tapasztalhatók. Levelezőinknek tehát, mint a közvélemény pa­rancsnokainak, az a feladatuk, hogy személyes példamutatásukon keresztül mozgósítsanak a vállalá­sok teljesítésére. A levelezőinkre háruló felada­tok mellett azonban foglalkoznunk kell a szerkesztőség és a levele­zők közötti szorosabb kapcsolat el­mélyítésével is. Az elmúlt hónán folyamán több, mint 200 levél érkezett szerkesztőségünkhöz, meg kell azonban mondanunk, hogy a beérkezett levelek száma nem áll arányban a levelezők számával. Ennek az egyik fő oka az, hogy szerkesztőségünk nem elég oda­adással foglalkozik a beküldött le­velekkel. Sok esetben válasz nél­kül maradnak a levelek, más al­kalommal pedig későn kapnak választ a levél írói. Az is előfor­dul, hogy nem kielégítő választ kap a levelező. Ahhoz tehát, hogy a beérkező levelek száma arány­ban legyen a levélírók számával, szükséges, hogy ezeket a hiányos­ságokat sürgősen felszámoljuk. Szükséges azonban az is, hogy azok a levelezők, akik csak ügyes­bajos dolgaikkal fordulnak szer­kesztőségünkhöz a közös érdeket is tartsák szem előtt. Az eddigi­nél több alkalommal írjanak le­velet, írják meg, hogy munka- környezetükben milyen eredmé­nyek születtek vagy melyek azok a hiányosságok, amelyek akadá­lyozzák a terv teljesítését, és a kormányprogramm megvalósítá­sát. gett magyar—jugoszláv vegyes bi­zottsági tárgyalások indultak meg augusztus 5-én Zomborban. A tár­gyalásokat augusztus 10-én Baján folytatják. Jólsikerült ankéton vitatták meg feladataikat Pakson az üzemek aktívái Magyar-jugoszláv vegyesbizottsági tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents