Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-11 / 187. szám

A ' M D N TOLN AMEGYEI PÄRTBIZOTTJÄCA'NAK L APJA vnJc Pßourmkjjn tGresvunrx! A MAI SZAMBAN: G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (2—3. o.) — Legyenek levelezőink a kormányprogramm megvalósításának élharcosai (3. o.) — Jólsikerült ankéten vitatták meg feladataikat Pakson az üzemek aktívái (3. o.) — A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a kisiparosok ipargyakorlásáról (4. o.) — Aláírták a magyar—bolgár jogsegély szerződést (4. o.) VOLHAI X. fcVEOLVAM, 187. SZÁM AltA 50 F1LLEH KEDD, 1953. AUGUSZTUS 11 C. M. Malenkov elvtárs beszéd® a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén az ipar és a mezőgazdaság feladatairól, a szovjet nép anyagi jólétének további emeléséről, a szovjet kormány bérpolitikájáról, Korea újjáteremtésének segítéséről s arról, hogy a hidrogén-bomba nem az Egyesült Államok monopóliuma Moszkva, augusztus 8 (TASZSZ): Augusztus 8-án a Nagy Kreml Pa­lotában befejezte munkáját a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának 5. ülés­szaka. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén a küldöttek és a vendégek melegen köszöntötték a kormánypáholyok­ban megjelenő G. M. Malenko- v o t, V. M. M o 1 o t o v o t, N. Sz. Hruscsovot, K. J. Vorosilo- vot, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot, A. I. Miko- j a n t, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint. A Szovjetunió 1953. évi állami költ ségvetésének vitájában felszólalt Jan Kalnberzin küldött (Lett SzSzK). Ez­után G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kapott szót. Nagy figyelemmel hallgatott beszédét többízben szakította meg viharos, hosszas taps. G. M. Malenkov felszólalása után lezárult a Szovjetunió 1953. évi ál­lami költségvetésének vitája. Arszenyij Zverjev, a Szovjet­unió pénzügyminisztere zárszavában kijelentette, hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa megvizsgálja és te­kintetbe veszi a küldöttek felszóla­lásaiban elhangzott megjegyzéseket és felvetett kérdéseket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 544 milliárd 264 millió 720 ezer ru­beles bevételi, 530 milliárd 532 mil­lió 48 ezer rubeles kiadási összeg­gel hagyta jóvá a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetését. A bevéte­lek 13 milliárd 732 millió 672 ezer rubellel haladják meg a kiadáso­kat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szovjet­unió 1953. évi állami költségvetésé­ről szóló törvényt. Ezután jóváhagy­ták a mezőgazdasági adóról szóló törvényt, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének törvényerejű rendeletéit és módosították a Szov­jetunió alkotmánya 126. cikkelyének szövegét. fokozottabb erősítése alapjának sza­kadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dol­gozók anyagi és kulturális életszín­vonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíja­kat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendő­ben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szem ben. Ezenkívül a költségvetés terhé­re kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszál­lítására. Ezek a kiadások . évenként több, mint 46 milliárd rubeles hasz­not biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szol­gálja a nép anyagi jólétének eme­lését. A lakosság az idei év költség- vetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes ki­adásainak több. mint 36 száza­lékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dol­gozók ugyanakkor személyes jövedelmükből adók és illetékek, valamiül kölesönjegyzés formá­jában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd ru­bellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munká­sok, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivé] személyes jövedelmükből hozzájárul­nak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint ameny- nyivel a költségvetéshez hozzájárult Az állami költségvetés 110.2 milli­árd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségve­tés valamennyi kiadásának 20.8 szá­zaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. (r. M. Malenkov elvisíi** beszéde Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ): Augusztus 8-án tartotta záróülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszé­det mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, akit valamennyi jelenlévő vi­haros éljenzéssel fogadott. Alább kö­vetkezik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa jelen ülésszaka elé terjesz­tett, megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, an­nak az ötödik ötéves tervnek harma­dik évében, amelynek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való fel­építésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és. pártunk politi­káját, amely a szocialista népgazda­ság fejlesztésére és szakadatlan fel­virágoztatására irányul. Az 543.357 millió rubelre rugó költségvetési összbevételek túlnyomó része — 86 százaléka — az iparból a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költség- vetési kiadásokban viszont a legna­gyobb tétel a népgazdaság pénzellá­tása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a nép­gazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több. mint 36 százalékát, szemben a mult- évi 178.8 milliárd rubellel. A költ­ségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a célra fordítjuk a válla­latok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más forrásokból képződött. nymo­don a népgazdaság finanszírozására ebben az évben összesen több, mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szem­ben az 1952. évi 265 milliárd rubel­lel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani. hogy a végrehajtott árcsökken­tés következtében a rubel vá­sárlóereje növekedett Elvtársak! A költségvetés megtár­gyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdaság terén felmerülő néhány halaszthatat lan feladatról, amelyeknek megoldá­sa lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a mun kások, kolhozparasztok, értelmiségi­ek, valamennyi szovjet ember anya­gi jóléte további emelésének bizto­sítását. Az 1953-as év első felének, vala­mint az 1951. és 1952. évek gazda­sági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötö­dik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés kö­rülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évi­nek. A nehézipar alapvető ágai terme­lésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több, mint 38 millió ton­na acélt termelnek, vagyis több. mint kétszerannyit, mint 1940-ben: szenet több, mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több, mint 52 millió tonnát termelnek ki, és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére elő­irányzóit anyagi eszközök biztosít­ják a társadalmi termelésnek, min: a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még vagyis majdnem 70 százalékkal' töb­bet, mint 1940-ben: cementet több. mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszor annyit, mint ezerkiiencszáznegv- venben; villa-mosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben. A vegyipar termelése 1953-ban 1940- hez képest háromszorosára növek­szik, a gépek és berendezések gyár­tása 3.8-szeresére. Ami a közszükségleti cikkek ter­melését illeti, a következő kép ál! előttünk: 1953-ban 5,300.000.000 méter pa­mutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több, mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 száza­lékkal többet, mint 1940-ben; se­lyemszövetet több, mint 400 millió métert, vagyis több, mint ötszörany- nyit, mint 1940-ben; cukrot 3.600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalék kai többet, mint 1940-ben; állati zsi­radékot 400 ezer tonnát, vagyis majd nem 80 százalékkal az állati zsira­dékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően ta­A kormány, midőn az említett ösz- szeget javasolja a honvédelmi ki­adásokra, abból indul ki, hogy kö­telességünk fáradhatatlanul tökéle­tesíteni és szilárdítani a szovjet fegy veres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusz- iítóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szocia­lista Szovjet. Köztársaságok Szövet­sége népeinek békés életét. nuskodnak iparunk sikeréiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ágyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyár­tás fejlesztésével kezdte. Énei­kül nem is lehetett volna be­szélni hazánk önállóságának biz­tosításáról. A párt szilárdan és tántoríthatat- lanul tartotta magát vonalához a troekisték és a jobboldali kapitulán- sok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy áz eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irá­nyítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulá­sát, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizo­nyultunk volna a kapitalista környe­zettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,863.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 I. 4z ipar és a mezőgazdasóg területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről tonna szenet bányásztak, a villamos- erőművek hárommilliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés, valamint villamos- energia-termelés terén a nagy kapi­talista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszám­gépgyártó iparunk. Nem volt vala­mennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, tech­nikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta el­telt 28 év alatt az ipari termelés 29- szeresére nőtt. Az 1924—1925. év­hez képest ma acélt 21-szerte, sze­net 19-szerte, villamosenergiát 45- szörte többet termelünk. Még gyor­sabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari köz­pontok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol- Keleten, az északeurópai vidékeken* Kazahsztánban, a középázsiai köz­társaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesz­tése feladataink megoldása gyökere­sen megváltoztatta a nehéz- és köny- nyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munká­sok körülbelül 70 százaléka a nehéz­iparban dolgozik. Míg 1924-1925- ben a Szovjetunió egész ipara ter­melésében a termelési eszközök ré­szesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig kö­rülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyharmad volt, ma több mint kétharmada a teljés ipari ter­melésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött or­szágunkban a vasúti és víziközleke­dés. megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi 'dőszakban a közlekedés valamenv- nyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanak­kor a vasúti közlekedés teherforgal­ma több, mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszköz­zel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszte­ni és tökéletesíteni fogjuk közleke­désünket. Kötelességünk mindig em­lékezetünkbe idézni: szocialista gaz­dasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a köny- nyüipar továbbfejlődését, a mezőgaz daság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fel­lendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A leg­utóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban kő rülbelül 55-szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi ter­melési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. -évi színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelés« (Folytatás a 2. oldalon.) __ ,é

Next

/
Thumbnails
Contents