Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-07 / 184. szám

NAPLÓ 19E3 AUGUSZTUS 7 Az egyetértés hiányának a termelés látja kárát... Bikács tavaly a paksi járás első községe volt a begyűjtésben, ezzel szemben az idén nemcsak hogy az első helyet nem tartotta meg, de le­csúszott harmadiknak. Pedig ami sikerült tavaly, az az idén is sike­rülhetett volna jó munkaszervezés­sel, határozott, céltudatos vezetéssel, a tanács és a párt összefogásával. Bikácson azonban nyoma sincs a jó eredmény e felsorolt feltételeinek. A legnagyobb hiba az, hogy a tanács és a párts7crvezet „bacliállapotban“ áll egymással, jobbanmondva a tanácselnök Bör- c s ö k Sándorné, és a párttitkár Tóth István elvtárs, a két szemben álló fél és egyiknek is, a másiknak is megvan a maga tábora, azzal a különbséggel, hogy a tanácselnök asszonyé kisebb. A viszály kodás ak­kor kezdődött, amikor a tanácsel­nök asszony kijelentette egy gyűlé­sen, hogy nem ért egyet a párttit­kár javaslatával, amiszerint azon a napon, amelyiken népnevelőértekez­let van, semmiféle más gyűlést nem lehet tartani. Tóth elvtárs tovább­ra is ragaszkodott álláspontjához, mivel felsőbb utasításra tette javas­latát, Börcsökné pedig nem volt hajlandó elfogadni. Ezzel megkezdő­dött a külön malomban őrölés. Más alkalommal egy nyilvános ta­nácsülésen Tóth elvtárs élesen bí­rálta a tanácselnök asszonynak a be­gyűjtésre vonatkozó agitációját. A bírálat jogos és helyes volt, Bör­csökné ugyanis félreértette a rende­letet, úgy ismertette a dolgozókkal, hogy az teljesítse a beadását, akinek van miből. A bírálatra megsértődött és várta az alkalmat, hogy vissza­vághasson. Ezután minden gyűlés legnagyobbrészt abban merült ki. hogy a tanácselnök és a párttitkár kölcsönösen „bírálták“ egymást, ezek a bírálatok azonban semmieset­re se voltak hasznosak, nem a mun­kamódszerek megjavítását célozták, hanem, különösen Börcsökné részé­ről személyeskedéssé fajultak. Kö­zös munkáról ezentúl szó sem voit, aminek a termelés és maguk a dol­gozók látták és látják még ma is kárát, mert ez az áldatlan állapot nem hogy nem szűnt meg, hanem méginkább fokozódott a cséplés fo­lyamán. A tanácselnök asszony györkönyi, a férje Györkönyben egy cséplőbri­gádot toborzott és ezt a brigádot Bikácson akarták az egyik gépnél elhelyezni, de a bikácsi dolgozók eb­be nem egyeztek bele. Azt mondták, hogy köztük is vannak olyanok, akik rászorulnak a cséplőrészre, minek adnák ki másik községbe a gabonát. A dolgozók kérésére és a községi pártszervezet utánjárására bikácsi dolgozók kerültek a géphez, de a munkacsapatvezető továbbra is Bör- csök Sándor maradt. Ez még nem is lenne baj, hiszen mint a tanács­elnök asszony férje, jó felvilágosító munkájával serkenthetné a brigádot jobb eredmények elérésére, azonban erről ezó eines. Még a vasárnapi bé­keműszakot nem vállalták^ hanem nagylelkűen felajánlották a létrájukat a másik gépnek, illetve csapatnak. Ez a másik csapat azonban szomba­ton éjfélig dolgozott hajnali két órá­tól, mert be akarta fejezni a Rá­kóczi I. típusú tszcs-ben a cséplést, ennek ellenére vállalták a békemű­szakot. Közben eltörött az elevátor, a felajánlott létrát pedig nem fo­gadták el, azt mondták, hogy csé­peljenek a Börcsökék, ők pihenteb- bek. Ezzel azután szépen kitekere- dett a békeműszak nyaka, nem lett belőle semmi. Még a békeműszakot megelőzően volt egy összecsapás a párttitkár elvtárs és a tanácselnök asszony között. Tóth elvtárs egyben a Rá­kóczi tszcs elnöke és miután be- hordtak, gépet kértek a tagok köz­vetlenül egymás mellett lévő szé­rűire. A tanács azonban az egyéni gazdák közös szérűjére irányította a gépet, mint ahogyan azt a ga Idák­nak megígérte. Ebben az esetben Tóth elvtárs sem járt el helyesen. Elfogult volt a csoportja érdekében. Mint párttitkárnak, be kellett volna látnia a tanács igazát, nem kellett volna követelődni a gépért, hanem más megoldás után nézni, ezzel szem ben a tanácselnök asszonynak niás hangnemben kellett volna Tóth elv­társsal a dolgot megbeszélni. Bör­csökné csak annyit mondott, hogy ha a párttitkár a feje tetejére áll, ak­kor sem kapja meg a gépet. Azóta már elcsépelt a Rákóczi tszcs, de a viszálykodásnak még nincs vége. Már azon a ponton van­nak, hogyha gyűlés van, el sem megy az egyik, ha tudja, hogy a másik ottvan. Az a legfurcsább, hogy a tanácselnök asszony is párttag, mégsem fogad el semmiféle tanácsot, vagy kritikát Tóth elvtárstól, bár­milyen helyes is az, pedig Tóth elv­társ — ha mint tszcs elnök elfogult is egy kicsit — tanácsaival segíteni akarja, illetve akarta Börcsök elv- társnőt. A dolgozók most tanácsta­lanok és nem tudják, kihez fordul­janak problémáikkal. A termelő­munkán is meglátszik az össze nem hangolt szervezés, már abban is, hogy az idén a begyűjtésben csak harmadik helyen állnak a járás­ban. A tarlóhántás és másodvetés pedig olyan siralmas, hogy százalék- szérűén alig lehet kimutatni az ered­ményt, de nem is próbálkoznak vele a tanácsnál, hogy kimutassák. Tekintettel arra, hogy a pártszer­vezetnek és a tanácsnak közös cél­kitűzései vannak, amelyeket csak jól összehangolt, közös munkával lehet elérni, ismerje be hibáit a bi­kácsi tanács, illetve tanácselnök, fo­gadja el a jóindulatú bírálatot. A párttitkár elvtárs pedig ne arra az álláspontra helyezkedjék, hogy ez­után tájára sem megy a tanácsnak, mert ilyen kicsinyes sértődéseken nem múlhat az egész község mun­kája, illetve a munkában iáért eredménye. Nem töltőffe be szerepét a Tolnai Selyemgyár cérnázó üzemrészében tartott termelési értekezlet A termelési értekezlet minden üzemben vezérfonal a munkához, megszabja a feladatokat és irányt mutat a feladatok elvégzéséhez, ab­ban az esetben, ha a termelési ér­tekezletet jól előkészítik, ha jó a beszámoló. Azonban a Tolnai Se­lyemgyárban az augusztus 4-én tar­tott cérnázó üzemrészi termelési ér­tekezlet nem töltötte be ezt a fel­adatát. A délelőttös műszak dolgozóinak Leiphardt elvtársnő, üzemveze­tőhelyettes ismertette a cérnázó üzemrész elmúlt havi munkáját. Be­számolt arról, hogy teljesíteni tud­ták a tervet és milyen intézkedése­ket tettek a minőség javítására, a terv egyenletes teljesítéséért. A be­számoló jó volt. csak egy hiányos­sága rontotta értékét. Az üzemveze­tőhelyettes elvtárs névszerint a be­számolójában nem mondta meg azt. hogy kik azok a dolgozók, akik se- lejtet gyártanak, akik akadályozzák a kollektíva munkáját. S z á s z i elvtárs a selyemgyár he­lyettes vezetője is résztvett a ter­melési értekezleten és fel is szó­lalt. Azonban nem ilyen hozzászó­lást vártunk tőle. Pontosan megha­tározta és elmondta, hogy milyen se­lejtes áruk fordultak elő a terme­lésben, elmondta azt is, hogy meny­nyivel károsítják meg a dolgozók a népgazdaságot, ha a tervezettnél magasabb hulladékszámmal termel­nek. Azonban névszerint kellett vol­na ismertetni, hogy kik azok a dol­gozók, akik nem dolgozzák le a na­pi munkaidő minden percét, akik 10 percre leállnak a munkaidő alatt a trámázógéppel. Pedig elősegítette volna a cérnázó üzemrész munkáját az, ha megmondja, hogy kik termel­tek hulladékot és azt, hogyan lehet kijavítani a fennálló hibákat. A hozzászólások pedig a szakszer­vezeti bizalmiak és az üzemi bizott­ság munkáját „dicsérik." Budai elvtársnő, a cérnázó egyik dolgozó­ja elmondta, hogy az augusztus 20-i felajánlásokat már háromszor meg­tették, csak azért, mert valakinek a hanyagsága miatt két esetben a dol­gozók felajánlása elveszett. Nem értesítették a szakszervezeti bizal­miakat arról, hogy a munkaversenyt szervezzék, helyette az üzemi ver­senyfelelős végezte ezt. Mindössze három hozzászóló volt a termelési értekezleten. B e n k e Ferencné a világítás megjavítását kérte. Hart­mann Imre üzemfenntartó a javí­tásokhoz szükséges anyag szállítá­sának megsürgetését kérte. Több hozzászóló nem volt, pedig van probléma a cérnázó üzemrész­ben. A beszámoló is megállapítja, hogy a tervezett 2.3 százalékos hul­ladék helyett 4.1 százalékos hulla­dékkal dolgoznak. Sokkal több ez a mennyiség a tervezettnél és mégsem beszéltek erről. Nem mondták el a dolgozók és Szászi elvtárs sem, ho­gyan lehet a hulladékot csökkente­ni, milyen módszerrel. A cérnázó dolgozói teljesíteni tud­ják a tervet mennyiségben, de a hul­ladék a tervezettnél nagyobb és most arra van szükség, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, melyek a hulladék csökkentését eredménye­zik. A termelési értekezletnek is ezt a célt kellett volna szolgálni. Az a feladat, hogy most az augusztus 20-i versenyben a dolgozók vállalásait a hulladék csökkentésére irányítsák és biztosítsanak minden feltételt a vál­lalások teljesítéséhez. Véradó állomás létesült Szekszárdon Nagy Imre eflvtárs az országgyű­lés július 4-én tartott ülésén és Rá­kosi Mátyás elvtárs, a budapesti pártakííva'értcikez'eten részletesein is­mertette az új kormányprogrammot, amely gazdaságpolitikánk új irány­vonalának megfelelően az eddiginél fokozottabb mértékben gondoskodik a legfőbb értékről, a dolgozó ember, ről. Az új gazdaságpolitika értelmé­ben a magyar Vöröskereszt szervezet is mindent elkövet hogy dolgozó né" pünik kedvezőbb egészségügyi és jobb munkaviszonyok között éljen. Feliis­merje az egészségvédelmi intézkedé­sek fontosságát és ennek megfelelő­en eredményes legyen a harc a kii* lönböző betegségeik s ipari sérülések és balesetek ellen. * — Az elmúlt időben avatták lel Szekszárdon az új friss cürátos vér- adóállomást, amelynek igen nagy je- lentősége van megyénk egészség­ügyében — mondotta a megnyitó ünnepségen dr. Lukovlts István,, a megyei egészségügyi osztóily vezető* je. Dr. Erdélyi János, kórház igaz­gató-főorvos beszédében arról szólott hogy a szovjet tapasztalatok alapján létesült a véradó állomás. Az állo­másnak fontos feladata van: az, hogy a vérátömlesztés segítségével a be­tegek minél előbb meggyógyuljanak és így a dolgozók minél hamarabb visszakerüljenek a termelőmunkába. Következő felszólaló dr. Sólyomvári Nándor, a véradóáil'lomás vezetője volt, akd arról beszélt hogy aa új eljárás szerintii vérátömlesztés nél­kül el siem képzelhető a korszerű gyó gyííás. Ezelőtt az adott esetiben be­hívott és féldg-meddig kivizsgált vér" adóktól vették a vért s közvetlenül adták a betegnek. Ez mindkettőre veszélyes lehetett. Ennek a hibának a kiküszöbölésére most szovjet min­tára konzerv vért alkalmazunk — foltyatta. — Eddig Budapestről kap­tuk a konzerv vért, azonban ez az egry állomás nem tiudjg ellátni az egész országot, e ezért néhány vidé" ki városiban — így Szekszárdon [s — véradóálilomás létesült. Nemcsak tel­jes vért állítunk itt elő, hanem a vér egyes részeit is, mint például plazmát, ami sok esetben jobb a tel­jes értékű vérnél, A vér adóállomás kapacitásg havonta 25 Initer, de en­nél töibíb is lehet. A mai niap.ig 227 véradó van, közülük 200 máir adott ie vért nem is egyszer. A véradás jó megszervezésével, a korszerűen be" rendezett véradó állomás biztosítani tudja a kórház vérszükségletét és így sok dolgozó életét megmentheti és egészségét visszaadhatja az életet mentő vér segítségével. A véradóállomás újabb fontos lé­tesítménye városunknak, amely le­hetővé teszi hogy emberek százai nyerjék vissza életüket, egészségüket az életet adó vér segítségéved. Játékvezetőküldés augusztus 9-re Dunaföldvár—Sz- Dózsa, Dunaföldvár. Fejér m. (Bence, Benke). D. Postás—Sz- Petőfi, Dombóvár, 16.30- Ligeti (Pető, Kollár). Bonyhád—Nagymányok, Bonyhdád 17. Somogy m. (Mecseki, Till). Sz. Építők—Simontornya, Szekszárd. Baranya in. (Szívós, Németh) Decs—Bátaszék, Decs. Steer (Takács Zsigmond). Tamási—Máza, Tamási. Móder (Kleiber, Babits). Bonyhád II.—Nagymányok II., Bonyhád 15.15. Mecseki (Till). Építők II.—Stornya II-, Szekszárd. Szívós (Németh). Sz. Postás—Oesényhely, Szekszárd 8. Bukva. Sz. Lendület—Alsónyék, Szétszórd 9.45. Steiiibach. Alsóhidvég—Alsónána, Alsóliidvég. Kántás. Pörböly—Tengelie, Pörböly, Mayer. Mözs—Kendergyár, Mözs. Haracsi. Sz. Pártákusz—Báta, Szekszárd. Pctrits. Szedres—Kinizsi, Szedres- Gálffi. Ezért nem fejlődik a röplabda­sport a megyében A röplabdasport a felszabadulás után honosodott meg nálunk. Hama­rosan a legszélesebb tömegek sport­jává lett, mert aránylag az „olcsó“ sportágak közé tartozik, másrészt pedig igen élvezetes és felüdülést nyújtó sport a mindennapi munka után. Az üzemekben igen gyakran látunk röplabda zó dolgozóikat s az üdülőhelyeken is kedvenc sportága a pihenő dolgozóknak. A magyar röp­labdasport néhány esztendő alatt igen nagyot fejlődött. Megindultak a bajnokságok és a magyar sportolók is mind nagyobb tökélyre vitték ezt a nálunlk eddig ismeretlen sportágat. Helytelen lenne, ha elhallgatnánk azt, hogy egyes helyeken van némi ellenszenv is ezzel a sportággal szem­ben. Nincs azonban másró] szó, mint arról, hogy néhány szűklátó­körű sportvezető a labdarúgás vetély- társát látja a röplabdában egyrész­ről, másrészről pedig a röplabda­sportot nem is ismeri és a teljesen kezdők szemüvegén keresztül ítéli meg. Hogy a röplabda is lehet izgal­mas és magasszínvonalú játék, amely egyaránt felüdülést tud adni a spor­tot űzőknek és azoknak is, akik gyönyörködnek benne, azt megmu­tatja a már több ízben megrendezett röplabdavilágbajnokság, amelyen tíz­ezres tömegek tapsoltak a szebbnél szebb küzdelmeknek. önként merül fel a kérdés, miért van, hogy a megyében még sem tud gyökeret verni ez a sportág? Könnyű a felelet. Egyszerűen azért, mert az illetékesek nem fordítanak kellő gon­dot ennek a sportágnak a fejleszté­sére. Kitűnő példa volt erre az idei röplabda Népköztársasági Kupa küz­delmei- A kupa megrendezésével kap­csolatban először is onnan adódtak nehézségek, hogy ebben a sportág­ban nem rendeztek még megyei baj­nokságokat. így azután előbb járási döntőt kellett tartani, hogy annak győztesei összemérhessék erőiket. Igen ám, de közben i héttel előrehoz­ták az országos forduló első mérkő­zéseit és így nem volt más tenni­való, mint a Szekszárdi Dózsát jelöl­ték ki a részvételre Tolna megyéből Mi történt erre? A női csapat buda­pesti ellenféltől Szekszárdon hatal­mas arányú vereséget szenvedett, (de nem ez volt a nagyobb baj, mert a jobbtól kikapni nem szégyen és a vereségekből az okos levonja a tanul­ságokat), a férfi csapat pedig nem utazott el Kaposvárra és ezzel el­dobta magától azt a lehetőséget, hogy egyszer vidéki csapattal is összemérhesse erejét. Pedig a Dózsa esetében anyagiak hiányára aligha lehet hivatkozni. Még szomorúbb eseményeiknek le­hettünk azonban tanúi a megyei döntővel kapcsolatban. Az elmúlt va­sárnap kellett volna lebonyolítani a Népköztársasági Kupa megyei döntő­jét. Ennek a küzdelemnek ugyan a továbbjutás szempontjából nem volt már jelentősége, arra azonban Igenis jó lett volna, hogy a járás egymás­tól elszigetelt csapatai végre össze­mérhessék erőiket. Ezek a találkozóik minden bizonnyal hasznosak lettek volna a résztvevők játékerejének nö­velése szempontjából. Előszőris a tor­nára csak a dombóvári és a tengelici együttes érkezett meg férfi és női csapattal a dombóvári és szekszárdi járás képviselőiként. Tehát a bony­hádi, a gyönki, a tamási és a paksi járás képviselője nem kívánt élni. azzal a lehetőséggel, hogy a többi járás legjobb csapataival találkoz­hat. De a megyed TSB és annak röp­labda Társadalmi Szövetsége sem fáradozott kellő igyekezettel azon, hogy ez a torna sikerüljön. A reggel 9 órára hirdetett tornára megérkezett csapatokat nem várta senki sem, já­tékvezetőkről1 sem gondoskodtak é* nem volt senki, akt a tornát, ha két résztvevővel is, de lebonyolította volna. Ilyen eseménynek még egyszer nem szabad előfordulni a megyei sport­életben. Éppen ezért az egyesek szá­mára különösen fájdalmas tapaszta­latok megszerzése után fel kell szá­molni azokat a hiányosságokat, ame. lyek gátolják a megyei röplabda­sport fejlődését Ott kell kezdeni a munkát, hogy a röplabdatársadalmi szövetséget, (amely eddig is létezett papíron), élő­vé kell tenni. Ezután pedig hozzá kell látni a megyei bajnokságnak a megszervezéséhez. Ennek kapcsán az a feladat vár a megyei TSB-re, hogy egy olyan elfogadható tervezetet ké­szítsen, amelynek segítségével arány­lag csekély költséggel lebonyolítható lesz a bajnokság. A jó röplabdacsa­pattal rendelkező sportköröket meg kell győzni arról, hogy nemcsak lab­darúgás alkotja a sportot a megyé­ben és a röplabdasportnak is vannak feladatai. Ha sikerülni fog a megyei röplabdabajnokság mérkőzéseinek színvonalát emelnünk, s ha a szur­kolók jó mérkőzéseiket láthatnak majd, akkor lesz közönsége a röp- labd&sportnak, akkor a fiatalság is sokkal nagyobb buzgalommal fog a röplabdasport felé fordulni. Hogy azonban mindezt megvalósíthassuk, csüggedé.smentes optimizmussal kell a munkához hozzáfogni. SPORTHÍREK — Budapesti Vörös Lobogó—Szek­szárdi Dózsa 5:0 (0, 0, 2). Női röp­labda Népköztársasági Kupa mérkő­zés. Szk«szárd. Vezette: Nagy (Buda­pest). A budapesti csapat mind a három harmadban hatalmas fölény­ben játszott és pillanatok alatt fek­tette kétvállra a Szekszárdi Dózsa együttesét. A jelenlegi körülmények között a szekszárdi és a tolna megyei röplabdasportnak nincsen alkalma a továbbfejlődésre. Jók: Szabó, Dobos, illetve Szabó. * — Dunaföldvári Spartakusz—Szék. Szárdi Petőfi 1:0 (1:0). Tartalékbaj­noki 1 abd a ni g ómé rk ő zés. Helyenként egészen jó játékot hozott a két tar­talékcsapat találkozója. A szekszárdi csapat gólképtelen csatársora miatt vesztett. * — Elkészült a szekszárdi közgaz­dasági technikum tornacsarnoka. Ez­zel a létesítménnyel Í9 gazdagabb lett a megyeszékhely sportélete. Még nem történt intézkedés ar,ránézve, hogy milyen sporteseménnyel adják majd át rendeltetésének. MO Zl. Szabad Ifjúság. Augusztus 7-től 9-ig: RE­MÉNYSÉG ÚTJA. Kezdések: vasár- és ünnepnap: 4, 6 és 8 órakor, hétköznap: fél 7 és fél 9 órakor. HÍREK PÉNTEK, AUGUSZTUS 7 ÜGYELETES GYÖGYSZERTAK: 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Ibolyka. — IDŐ JÁRÁSJELENTÉS: Várható időjárás péntek estig: felhő átvonulások, holnap kevesebb helyen eső. Mérsékelt, időnként élénkebb északnyugati, északi szél. A hűvös idő tovább tart. Várható hőmérsék­leti értékek az ország területére: pénteken reggel 11—14, délben 20— 23 fok között. TOLNAI NAPLÓ Felel«, szerkeszt«! SOMOGYI LÁSZLÓ Felel«, kiad«! KIRALI LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszámaj 20-10. 20-11. Szekszárd, Széchenyi-utca 18 M. N. B. egyszámlaszára: OO.STS.Ob1*—-'$8 Előfizetési díj; havi 11,— tori ni Baranyámegyei Szikra Nyomda Pécs. Munkácsy MiháW utca 10. •*. Telefont 20-27 X nyomdáért felel: MELLES REZSŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents