Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-07 / 184. szám

rnM ppci srifi JA! ssmrirtJirTTfcr r A V M SZAMBÁN: A Szovjetunió Legfelső tanácsa ötödik ülésszakának megnyitása (2. o.) — A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának rendeleti a szétrombolt városok helyreállításáról (2. o.) — Agyagcseréptől a magyar porcelánig (2. o.) — Fokozzuk a hallgatók ki­válogatására irányuló munkát! (3. o.) — A I'll. Világ- ifjúsági Kongresszuson (3. o.) — Az egyetértés hiányá­nak a termelés látja kárát... (4. o.) J M DP TOLNAMEGYEI PÄ R T BIZ O TT5ÁCAWAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM ARA 50 FILLER PÉNTEK, 1953 AUGUSZTUS 7 A béke erői növekednek ••. A Béke Világtanács budapesti felhívása leszögezte: „Nagy re­ménység született. Ma már min­den ember látja, hogy lehetséges a megegyezés. Véget lehet vetni a vérengzésnek. Végezni lehet a hi­degháborúval. Mindannyiunktól függ, hogy meghiúsítsuk azok mesterkedéseit, akik megakadá­lyozzák, vagy késleltetik a meg­egyezést. A béke itt van kapuink előtt. Rajtunk áll, hogy elérjük." Erőnktől, összefogásunktól függ, akaratunktól és szilárd meggyő­ződésünktől, hogy meghiúsítsuk azok mesterkedéseit, akik aka­dályozzák, vagy késleltetik a meg­egyezést. Szinte iskolapéldáját lát­tuk az ilyen törekvéseknek éppen a Béke Világtanács ülésének nap­jaiban Koreában. Amikor a koreai és kínai kormány következetes békepolitikájának eredményekép­pen sikerült a hadifogolycsere­egyezmény megkötésével a koreai fegyverszünet megkötése elől el­hárítani az utolsó akadályt, ezek­ben a napokban Li Szin Man, az amerikai imperialisták segítségé­vel azt a merényletet követte eí, hogy sokezer hadifoglyot erőszak­kal besoroztatott seregeibe. Vilá­gos, hogy e merénylet a koreai béke ellen irányult. Hasztalan volt azonban minden erőfeszítésük, mert Li Szin Man és amerikai barátainak minden ellenkezése, minden próbálkozása dacára megszületett a koreai fegy­verszünet. Megkötéséért már hosz szú éveken át tartott a küzdelem és az a tény, hogy e küzdelem eredményre vezetett, az, hogy a koreai kérdés végleges megoldá­sának lehetősége ezen keresztül hatalmas lépéssel jutott előre, a béketábor nagy győzelmét jelenti és hatalmas erejét bizonyítja. — Döntően nagy bizonyság a koreai fegyverszünet létrejötte azt ille­tően is, hogy nincs olyan ellentét, nincs olyan nehézség, amelyet nem lehetne békés úton, tárgyalások révén megoldani. És itt kapnak mély értelmezést Sir Sahib Szengh Sokhi tábornoknak, a Bé­ke Világtanács ülésén résztvevő indiai küldöttség vezetőjének sza­vai: „Tárgyaljatok! Tárgyaljatok! Tárgyalj átok!' ‘B ékés megegyezés­sel, tárgyalással tisztázni lehet minden problémát, minden ne­hézséget, mert — Sztálin elvtárs szavaival — „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezük­be veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette.'1 De úgyszólván még meg sem száradt a tinta a koreai fegyver­szüneti okmányon, a háborús po­litika fáradhatatlan ügynökei máris azon mesterkednek, hogy kijátsszák, elferdítsék az egyez­ményt és ezen keresztül megaka­dályozzák a koreai béke létrejöt­tét. Dulles Koreába utazásának- híre csak megerősíti azt a széles körökben elterjedt véleményt, hogy az amerikai háborús politi­ka legfőbb irányítói nem nyug­szanak bele kudarcukba és min­den erejükkel a koreai fegyver- szünet aláaknázásán mesterked­nek. Bár Dulles Washingtonban, saj tóértekezleten kijelentette: azért utazik Koreába, hogy Li Szin Mannal megvitasson „olyan közös problémákat, amelyek a fegyverszünet alatt felmerülnek." Az amerikai külügyminiszter Ko­reai utazása azonban emlékeztet a három év előtti „látogatásra1', aminek — mint ismeretes — köz­vetlen következménye volt a há­ború kirobbantása. Csakhogy ma már az a helyzet: nemcsak a béke őszinte és kipró­bált barátai néznek jogos gyanak­vással Li Szin Man és amerikai barátainak mesterkedései elé és vannak résen, hogy ezeket a mes­terkedéseket meghiúsítsák, ha­nem számosán olyanok is, akik annakidején még résztvettek az ENSZ zászlaja alatt végrehajtott amerikai vállalkozásban. Az an­gol alsóház külügyi vitája során több olyan felszólalás is elhang­zott, amely Dulles tevékenységét a koreai kérdéssel kapcsolatban ártalmasnak és veszélyesnek bé­lyegezte és kifejezésre juttatta olyan angol politikai körök aggo­dalmait, amelyek kénytelenek vol­tak éppen a koreai háború tanul­ságaiból levonni azt a következ­tetést, hogy hová vezet az ame­rikai agresszív külpolitikai irány­vonalhoz való feltétlen ragaszko­dás. Ma már az Egyesült Álla­mok szövetségesei körében is egy­re erősebb az a vélemény, hogy harcolni kell a fegyverszüneti egyezmény megtorpedózására irá­nyuló törekvések ellen. Mindezek arra engednek következtetni, hogy erőteljesen megnövekedtek a béke nemzetközi táborának erői és ez az erő ténylegesen és győ­zelmesen egyesíti maga köré a világ népeinek túlnyomó részét. A koreai fegyverszünet megkö­tése — a béke erőinek ez újabb nagyszerű győzelme — sok más nemzetközi esemény kiindulópont jává vált. Elég csak megemlíte­nünk azt, hogy augusztus elsejé­vel Anglia kilépett az amerikai vezetés alatt álló „nemzetközi on- zaegyezmény" tagjainak sorából és idézni kell a Sunday Pictorial Crossman szerkesztőségi cikkéből Attlee július 30-i beszédének kom­mentárját. A cikkben ez áll: „Attlee július 30-i beszédében tudtul adta, hogy Anglia nem en­gedi meg a küszöbön álló koreai politikai értekezlet meghiúsítását sem a washingtoni Dulles-féle diplomácia következtében, sem Li Szin Man koreai akciói következ­tében." A béke erőinek újabb győzelmét jelenti De Gasperi olasz miniszterelnök kormányának megbuktatása is, amivel" a ke­reszténydemokraták olaszországi hegemóniája telies mértékben megdőlt. Palmiro Togliatti elvtárs a „l'Unita“ vasárnapi vezércikké­ben elemezte a pillanatnyi olasz politikai helyzetet. Megállapította hogy a számbelileg legerősebb parlamenti párt politikai túlsúlyát elvesztette és egyben leszögezte azt is, hogy azok a választók, alul» nem szavaztak De Gasperiékr-. többségükben a baloldali pártok­hoz csatlakoztak. Világosabban: megnövekedett a béke erőinek ereje Olaszországban is. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül Henri Martin szabadonbocsátásar. se: í. amiről Jacques Duclos ..Nagy győ­zelem1' címmel a következe ke'ir­ta a „l'Humanité"-ben: „A kor­mány kénytelen volt szabadonbo- csátani Henri Martint, mert a be­börtönzése elleni népi tiltakozás napról-napra nagyobb méréseket öltött. Henri Martin kiszabadulá­sának nagy jelentősége van azért is, mert olyan időpontban tör­tént, amikor az indokinai há1 o- rúval szembeni napról-nap» .i nö­vekvő ellenállás addig fokozódott, hogy már a kormánykörökben is visszhangra talált.“ A nemzetközi politikai he'yzet alakulása kétségtelenül a béke­tábor erőinek növekedését mutat­ja a kivívott sikereken keresw.ű1. A béketábor, a békeszerető em­beriség öröme, a fényes győzel­mek feletti elégedettsége teljes mértékben indokolt, de ugyanak­kor legalább ilyen mértékben in­dokolt az éberség és annak felté­telezése is, hogy a túlsó oldal még nem tett le támadó szándékairól és továbbra is minden erejével azon igyekszik, hogy újra kirob­bantsa a háborút. Éberen kell fi­gyelni a háborús politika mester­kedéseit, mert a koreai fegyver- szünet aláírásával még nem ért véget a küzdelem a nemzetközi politikának ezen a kritikus pont­ján, j_ A szekszárdi járás az első, Szekszárd város az utolsó a begyűjtési versenyben Mindenütt fokozni kell a begyűjtési agitációt A megyei tanács begyűjtési osz­tálya jelenti: a járások sorrendje a begyűj­tési versenyben a következő: 1. szekszárdi (begyűjtési osztályve­zető: Hidegül Mihály, mezőgaz­dasági osztályvezető: Szabó Pi­roska), 2. gyönki. 3. bonyhádi, 4. tamási, 5. paksi. 6. dombóvári, 7. Szekszárd város (begyűjtési osztályvezető: Takács György, mezőgazdasági osztályvezető: Csőke Jánosné. A szekszárdi járás tovább fokozta eredményét. A leggyengébb közsé­gekbe a legjobb munkaerőt küldték Bogyiszlóra például a járási instruk­tor ment ki állandóbizottsági ülést tartani. A kötelezettségüket elmu­lasztó gazdákkal szemben helyesen alkalmazzák a begyűjtési törvényt. A múlt hét csütörtöké óta sokat ha­nyatlott Szekszárd város begyűjtési munkája és ezért az utolsó helyre került a járások közti versenyben. Szekszárdon gyenge az agitáció, az állandóbizottság tagjait nem aktivi­zálják a feladatok végrehajtására. A gabonabetakarítási versenyben legjobb eredményt Kisvejke érte el, amely a megyében elsőnek kapta meg a szabadpiaci érté­kesítés jogát. Györköny szintén megkapta a sza­badpiacot és ezzel a versenyben a második helyre került. Mözs a me­gye harmadik helyezettje. Kenyér- gabona beadási kötelezettségét 85.2 százalékra, a takarmánygabona be­adását 87.6 százalékra teljesítetté, a gabona behordását elvégezte. A ga­bonabetakarítási versenyben a leg­gyengébb községek Izmény, Fadd, Koppányszántó. A megye legjobb termelőcso­portja a dunaföldvári Alkot­mány: a kenyér- és takarmány- gabona beadási kötelezettségét elsőnek teljesítette a megyében és elsőnek kapta meg a szabad­piaci értékesítés jogát. A második a kisvejkei Boldogulás tszcs, a harmadik a mözsi Úttörő tszcs. Mindkettő megkapta a sza­badpiacot. A megye leggyengébb termelő- csoportjai az ozorai II. Kongresszus és az izményi Nagy Sarló tszcs. Terményt még egyik termelőcsoport sem adp.rí be. A gerjeni Vörös Nap tszcs kenyérgabona beadási kötele­zettségét 9 százalékra teljesítette, ta­karmánygabonát pedig még nem adott be. Újabb három termelőszövetkezet nyerte vissza a szabadpiaci értékesítés .jo^át Augusztus 5-én három termelőcsoport. a bátaszéki Búzakalász, a bá- taszéki Szabad Május és a bikácsi Petőfi igazolták, hogy teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket és a begyűjtési miniszter megyei meg­hatalmazottja megadta nekik a szabadpiaci értékesítés jogát. Iregszemcse a tamási járás legjobb községe Márton elvtárs, a tamási járási pártbizottság titkára azt mondotta Regszemcséről, hogy az a járás leg­jobb községe. Ez szóról-szóra így van. Az aratással időben végeztek, a behordásban pedig elsők a járási versenyben. A múlt szombaton pél­dául már csak egy dolgozó paraszt­nak volt a határban gabonája, Ko­vács Péternek. Vasárnap azonban segítségül hívta több szomszédját, jóismerősét és ő is elvégezte a ga­bona behordását. A tanács úgy számolt, hogy a be- hordással egyidőben már menjenek a cséplőgépek is. Éppen ezért olyan formában szervezte a be- hordást, hogy legyen elég csé­pelni való a gépeknek és feles­legesen se kelljen huzatni. A Györke testvérek késlekedtek a behordással, közben a cséplőgép kö­zeledett szérűjük felé. Mindjárt ki­mentek hozzá az állandóbizottság tagjai közül Kass József, Pápsi Mi­hály, hogy segítsék meggyorsítani nála is a behordást. Utána a mező- gazdasági előadó ment el hozzájuk, így végre sikerült elérni, hogy idő­ben betakarodtak: mire a gép szé- rüjühöz ért, csépelhette az ö gabo­nájukat is. Nemcsak az aratás, behordás ide­jén dolgoztak Iregszemcsén a nép­nevelők, hanem jóval előtte is. Kis- gyűléseken, a rendszeres háziagitá- ció során beszélték meg a dolgozó parasztokkal, hogy miért kell kellő időben elvégezni munkálataikat. A gabonabetakarítási munkála­tok idejére pedirítfeldsgto tták a községet a legjobb tanácstagok, állandóbizoltsági tagok közölt. Ezek a területi felelősök azután azt kapták feladatul, hogy állandóan tá­jékoztassák a tanácsot a munkálatok állásáról, állandóan végezzenek agi­tációt. Ez a módszer be is vált. ? l.nd az aratás, mind a behordás viszony­lag rövid időn belül megtörtént. Például Kass József állandóbizottsá­gi tag körzete, a Damjanies utca. nem egészen két nap alatt elvégezte a behordást. Kass elvtárs megszer­vezte a gabona kalákában való hor­dását és még vasárnap is dolgoztuk, hogy hétfőn reggel megindulhasson a gép. A cséplés. is két nap alatt befejeződött a körzetiben. Jól halad a községben a csépiés, de ezzel párhuzamosan a begyűjtés is. A számítások szerint a héten be­fejeződik a cséplés, annak ellenére, hogy egy gépet már másik községnek adtak át. x A begyűjtésben is példát vehet­nek Regszemcséről a járás többi községei, mert itt minden gazda a gépiöl teljesíti beadási köte­lezettségét. Alig akadt egyikét olyan dolgozó paraszt, aki felült az "'ellenség hazug hírverésére és késlekedett az állam iránti kötelezettsége teljesítésével. Az ilyen gazdákat vagy az állandó- bizottság egy tagja, vagy maga a ta­nácselnök látogatta meg. Mindenütt eredményes volt a felvilágosító mun­ka: beadták azt a gabonát, ami az államnak jár. Szabó Mária 4 holdas parasztasszonyhoz Magyar János ta­nácselnök ment el. Megkérdezte tő­le: miért nem adta be az előírt ga­bonát. — Azt gondoltam — felelte Szabó Mária, — hogy már nincs is beadás, mert... — és itt elsorolt egy sor különféle rémhírt, amit az utcán hallott és elhitt. A tanácsel­nök természetesen felvilágosította: a beadási kötelezettség teljesítését tör­vény írja elő és aki e törvényt meg­szegi, saját maga ellen is vét. Szabó Mária neve ma már a „teljesítette“ jelzésű gazdák névsorában szerepel. Ugyanilyen eredménye lett az a imi­tációnak Erdélyi Istvánnál és a töb­bi hátralékos gazdáknál is. Iregszemcsén a becsületes dolgozó parasztok megvetik azokat a gazdá­kat, akik nem tesznek eleget állam iránti kötelezettségüknek már a cséplőgéptől. Többségükben azon a véleményen vannak, mint Varga László 6 holdas dolgozó paraszt, aki már a népfront választási felhívása­kor megmondotta: — Ami az állam iránt kötelezettségünk, az kötelezett­ségünk, azt teljesítenünk kell. Nem várhatjuk, hogy csak kapjunk az államtól és mi ne adjunk semmit..^ Mindez: a dolgozó parasztok igye­kezete, a tanács jó munkája azt eredményezte, hogy kenyérgabona­beadási kötelezettségét a község hét­főig mintegy 60 százalékra teljesí­tette.

Next

/
Thumbnails
Contents