Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-30 / 203. szám
N A PCö 198» AtrortSíTUS M 4 A szovfet bányászok életéből, akik ma ünnepük a bányásznapot A Szovjetunió bányáiban széles-körűen alkalmazzák a korszerű bányagépeket. A bányászok munkája egyre könnyebb és termelékenyebb lesz. A földalatt bányakombájnok, szállítóberendezések, szénrakógépek és más gépek dolgoznak. A bányáknak nagyteljesítményű villanymozdony állománya van. A „Sztálinugolj“ tröszt „J. V. Sztálin“ bányájának villanymozdony pályaudvarán, A kagyijevkai bányászkultúrpalota. A sztálinol terület „Vörös csillag" bányájának lcgényszállásán. A NYUGATNÉMET MONOPOLTŐKE ÉS FRANCIAORSZÁG Az imperializmus újjászületése Nyugatnémetországban súlyos következményekkel jár a versenytársak, különösen Franciaország számára. a német és a francia mouopoltőkc harca sok évtizede tart. Jelenlegi szakaszában különösen kiélesedett a nyugatnémet imperialisták hegemóniára való törekvése Nyugat-Európában, Franciaország rovására. Nyugatnémetország imperialista terjeszkedése szoros kapcsolatban áll a Wehrmacht feltámasztásának terveivel. Ez a terjeszkedés a többi között abban nyilvánul meg, hogy a ruhrvidéki konszernek a francia nehézipar fölé kerekednek. Az amerikai monopoltőke tevékenyen közreműködik ebben. A csatatér, ahol ez a harc lejátszódik, nem más, mint az „európai szén- és acélközösség“, amelynek tagjai Nyugat-Németor- szág, Franciaország, Olaszország és a Benelux-államok. Amikor az európai szén- és acélközösség megalakult, a francia monopoltőkések azt remélték, hogy ha nem is vezető szerepet, de legalább Nyugatnémetországgal egyenlő helyet foglalhatnak el benne. Arra számítottak, hogy a termelési költségek csökkentése, Elzász-Lotharingia és a Saar-vidék tartalékainak kihasználása útján képesek lesznek versenyre kelni Nyugatnémetországgal. A francia imperialista körök számítása szerint a német békeszerződés megkötésének halogatása, Németország kettészakításának és katonai megszállásának fenntartása az egyesített szén- és acélpiacon elfoglalt nyugatnémet poziciók szempontjából előnyösebbnek látszik. A francia monopoltőkések számításai azonban nem váltak be. Az európai szén- és acélközösségben egyre erősebbé válik a nyugatnémet monopoltőke. A ruhrvidéki hadiiparosok, mint az Egyesült Államok legjobb szerződő felei, már régebben 17 és félmilliárd márkát kaptak különböző uton-módon a hadiipar fejlesztésére. Emellett a ruhrvidéki iparmágnások a bonni militarista költségvetés hadicélokra előirányzott ősz- szegeit is megkapják. A hadiiparosok ezeknek a pénzeknek segítségével alaposan kifejlesztik a fegyvergyártást. Most várnak a szén- és acélközösség legfelső szervétől további 480 millió dollárt hadiüzemeik kibővítésére. Az amerikai milliárdosok minden módon segítik őket ebben. Nyugatnémetországban egyre Jobban kiterjesztik a haditermelést. Mint a „Hamburger Freie Presse“ írja, a hadiüzemek már gyártanak ágyúcsöveket, lövegtalpakat és harckocsikat. A vegyiipar robbanóanyagokat gyárt. A „Financial Times“ című angol lap szerint „a nyugatnémet repülőgépipar készen áll a repülőgépgyártás újrabeindítására.“ A „Tribune des Nations“ című francia polgári lap megdöbbenéssel állapítja meg, hogy az európai szénás acélközösség legfelső szerveiben Nyugatnémetország képviselője, a tőkebefektetési bizottság vezetője tisztségében a kelleténél többet tesz a „Hermann Gőring“, az „August Thiessen-Hütte“ és a „Dortmund Herder“ kohászati üzemek fejlesztése érdekében. Az európai szén- és acélközösséggel az amerikaiak éppen azt tervezték, hogy szabadkezet adjanak a ruhrvidéki konszerneknek és az egyesült ruhrvidéki és amerikai monopoltőke uralma alá vessék egész Nyugat-Európa nehéziparát. 4 nyugatnémet monopoltőke már most erős versenytársa a francia nagyiparosoknak. Nyugatnémetországban található az európai szén- és acélközösség szénkitermelésének több mint a fele. A Ruhr-vidéken 15 és félmillió tonna acélt termelnek, mig Franciaország alig termel többet 11 millió tonnánál. Emellett a ruhrvidéki szén tonnája a fokozott kizsákmányolás következtében 21—28 százalékkal, a hengerelt-acélé pedig 17 százalékkal olcsóbb, mint a francia széné, illetve acélé. A szén- és acélközösségben ilymó- don olyanok a körülmények, hogy a ruhrvidéki iparmágnásoknak uralkodó helyzetet biztosítanak a nyugateurópai fegyver- és hadianyaggyártásban. A francia monopoltőkések csak egy téren vannak fölényben: a vasérckitermelés terén. Franciaország legfőbb vasérclelőhelye Elzász-Lotharingia. Ismeretes, hogy ezt a területet Németország már kétszer szakította el Franciaországtól. A nyugatnémet imperialisták most ismét El- zász-Lotharingiára fenik a fogukat. A nyugatnémetországi „Német Párt“ programmjában és az úgynevezett „Szabad Demokrata Párt“ nyilatkozatában nyíltan benne van, hogy Elzász-Lotharingia a piémeteké kell, hogy legyen. A német demokratikus sajtó közlései szerint a Jakob Kaiser-miniszté- rium különleges alapjából nagy összegeket adnak az Elzászi Népi Mozgalom nevű párt vezetőinek. Ez a párt előkészíti a talajt „a birodalomhoz való visszatérést“ követelő mozgalom, vagyis Elzász-Lotharingia annektá- lása számára. Amióta az Egyesült Államok nyomására a ruhrvidéki nagyiparosok érdekében létrehozták az európai szén- és acélközösséghez tartozó hat ország egységes piacát, vagyis megszüntették a vámkorlátozásokat a szén- és acélkereskedelemben, a francia vállalkozókat erősen nyugi talanítja Franciaország egyre fokoi zódó függősége Nyugat-Németország- tól. A ruhrvidéki nagyiparosok mind erélyesebb terjeszkedésében a francia gazdasági körök veszélyt látnak Franciaország gazdasági élete számára. A ruhrvidéki szénmágnások fokozzák a szénkitermelést és a szenet az európai szén- és acélközösségen keresztül akarják értékesíteni. Az olcsóbb nyugatnémetországi szén miatt a szén- és acélközösség többi tagállamában több mint tízmillió tonna szén halmozódott fel, amire hiába keresnek piacot. Franciaországban sorra szüntetik meg a kitermelést a szénbányákban, különösen az olyan fontos szénvidékeken, mint Nord- és Pás de Calais-megyék. Csökkentik a szénkitermelést az aveyron-megyei szénmedencében. Mint az „Humanité“ közölte, Aveyron-megye bányászai küldöttsé- gileg tiltakoztak a prefektúráknál azok ellen a káros következmények ellen, amelyeket Franciaországnak az európai szén- és acélközösséghez való csatlakozása hozott magával. Bár a francia szénipar eladási nehézségekkel küzd, a francia kormány — mivel a szén- és acél közösséghez tartozik — kénytelen Nyugatnémetországtól szenet vásárolni. A szénmágnások egyezkedése persze a francia adófizetők rovására történik. A francia parlament egyeztető és ellenőrző bizottságát megbízták, hogy vizsgálja felül az európai szén- és acélközösségről szóló szerződés megvalósulását. A bizottság ezzel kao- csolatos jelentése, amelyet benyúi- tottak a Köztársasági Tanácsnak, rámutat. hogv Nyugatnémetország az egységes szén-, vas- és acélpiac létrehozása óta olyannyira kiváltságos helyzetben van, hogy „az ismeretes mértékben aggasztó helyzet“ alakult ki Franciaország számára. A nyugatnémet ásvúkirálvohnak egvre jobban meunő a szarva. Most már azzal próbálkoznak, hogy megszüntessék a Saar-vidék politikai függetlenségét, amelyet Franciaország és a saar-vidéki Hoffmann-kor- mány nemrég megkötött egyezménye biztosít. A Saar-vidék mintegv 16 millió tonna kokszosítható szenet ad és közel hárommillió tonna acélt olvaszt évente. A Saar-vidék nélkül, Franciaország arányrésze a szén- és acélközösség össztermelését tekintve a jelenlegi 34 százalékról 27 százalékra esne. Nyugatnémetország arányrésze ezzel szemben 35 százalék. Július elején a nyugatnémet parlament határozatot hozott, amely a Saar-vidék visszaadását követeli. Ez azt mutatja, hogy a bonni revansisz- ták az ultimátumok nyelvén akarna«: beszélni Franciaországgal. A Saar- vidékért vívott harc most különösen éles szakaszába került. A ruhrvidéki monopoltőkések mindenáron be akarják kapcsolni a Saar-vidéket hadiipari gépezetükbe. A bonni parlaWiech, a kiváló lengyel humo rista ezzel a szatírájával nyerte el a Lengyel írószövetség és a Népművelésügyi és Művészetügyi Minisztérium pályázatának első díját. Az írószövetség Humorista Szakosztályának egyik ülésén Jan Sze- lag, a következőket mondta: .— Az író, de különösen a humorista nem csupán íróasztal mellől írhat a munkások és parasztok életéről. Minthogy a többi felszólaló iis hasonló véleményének adott kifejezésit én is elhatároztam, hogy munkahelyükön keresem fél a dolgozókat és a köztük szerzett élményeimről írok majd. Sokat utazgatni nem akar ódzott, s mivel itt Varsóban lépten- nyomon építkezésekbe ütközik az ember, elhatároztam, hogy kőműves leszek. Hogy a számomra szokatlan környezetben nehogy bizalmatlansággal fogadjanak, felkerestem Mucha mestert, hogy legalább nagy vonalakban megismerjem a kőművesség legfontosabb tudnivalóit. Mucha mestert időtlen idők óta ismerem. Nyáron áltálában építkezéseken dolgozott, ősszel káposztavágó guitlotinjával járt liázról-ház- ra, télen pedig a zs&bárus piacon árult karácsonyfákat, meg sült tököt. De már hosszabb idő óta nyugalomba vonult az öreg, s Varsó egyik külvárosában lakik a gyerekeinél. Barátságos vendégszeretettel fogadott. Amikor teljes őszinteséggel előadott kéreilmemet meghallotta, rövid gondolkodás után a következőket mondta: A „SZAJR É" (Kőműves voltam) Irta: WIECH — Én nem Hiszem, hogy magának sikerülne a varsói kőműveseket fal- hozáfflítani. Ezért a kis zriért, ha emberére talál, kaphat egy me'llport. Ám ha mégis megpróbálja, csak magára vessen! — A kőművesek között vannak elsőrangú melÓ90k, akik az állványokon húzzák a falat és másodren- dúek, a „vakondok“, azaz olyanok, ákik az alapozást csinálják. Ezek között inkább lehet fusermunkát végezni, hiszen a föld alatt nem derül ki. A falakon dolgozó azonban szakember a javából! Az ilyen ott áll az állványzat tetején, vakolóvad kalapál a téglákon és közben ordítja: „Ide a téglával, gyerünk a ragaccsal ...“ — Miféle ragaccsal? — kérdeztem csodálkozva. — Ragaccsal, azaz habarccsal. Ez olyan szakkifejezés. Rögvest felírtam jegyzetfüzetembe a jellegzetes szakmai műszót. A „trógerek“ szaladgálnak mint a hangyák. Cipelik a téglát, a habarccsal teli ládát — a magamfajta szakember pedig csak áll és gleicholja a falat. — A „trógereknek“ a „márik“ segítenek. Vidéki lányok ezek, akik az építkezéseken riszálják magukat. Az igazi szakember néha megveregeti lapockájukat vagy megcsipde- si őket. Lázasan jegyeztem. —■ Ä munkára a „főlógós“, vagy „csősz“, másképpen pallér ügyel fel. Ha már esteledik odakiált a munkásoknak: „Kaptok majd égy lityit csak gieiebolni szaporán, nemsokára fejramíot csinálunk.“ Megy is ám ilyenkor a munka. Az érdekes újítási ötletet is feljegyeztem a többiek közé. — Munka után összeszedik a „száj. rét“ a kőművesek. — Hát az meg micsoda? — A szajré? — Hát az úgy van, hogy begyújtáshoz szükséges fa nélkül a régi kőművestörvény értelmében, rendes melós haza sem megy. Miután kőművesszótáramat ezzel a sajátos meghatározással kiegészítettem, kölcsön kaptam Mucha mestertől egy messze] összespriccelt munkásruhát. A szolgálatkész házigazda még egy kis gipszport is szórt reám. Most már jelentkezhettem munkára. Felvételiem könnyen ment. Nem csoda, munkaerőhiány van. Először a villanyfelvonót kezeltem. Ez a szerkezet szállítja a téglát és a habarcsot az emeletekre. Kissé csodálkoztam ugyan. hogy nem látok téglah,almokat és mailte- resládá'kat cipelő „trógerokat“ és, hogy általában minden egészen másképpen van, mint ahogy jegyzeteim alapján lennie kellene, de nem maradt időn, hogy ezen töprengjek. Az építkezés lázas üteme magával ragadott. Három nap múlva már előléptettek. Egv „kőműveshármasban“ lettem segédmunkás. A negyedik napon, amikor önmagámmal elégedetten éppen egy nagy „szajrét“ raktam össze, hallom, hogv két fiatal munkás egy téglarakás mögött rólam beszélget. — Gyanús alak ez az ú j ember. És milyen pocsék a beszéde! — mondta az egyik. — Alkoholizmust terjeszt. Állandóan „lityiket“ követel az. állványra — tette hozzá a másik. — A vidéki szaktársakat versekkel sértegeti... — A női brigád tagjait „mariknak“ csúfolja és háborgatja őket. Az egyik ma jdnem rásózott a lapáttal. — Általában mindenkinek elege van belőle. — És még hozzá fát lop. Ezzel azonban kitöri a nyakát. Úgy ledobtam a „szajrét“ mintha oarazsat tartottam volna a kezemben. — Mit gondolsz, szabót őr? — kérdezte az egyik munkás. — -Á dehogy. Csőik egy kissé ütő- dött. Beszélgetni kellene vele, úgy őszintén. Kár volna csak úgy kieb- rudáílni, hiszen embert lehet még belőle faragni. Van érzéke a munkához. Egyszerre tíz tégla alá vágja a habarcsot. Jó szakmunkás lehet... Lopva hazaszöktem. Töröm a fejemet, hogy holnap bemenjek-e vagy sem. Azt hiszem, mégis elmegyek, hiszen ott az író valóban az élettel találkozik, bár egészen más életteli, mint amilyet Mucha mester festett eJém. mentben a Saar-vidékről szóló határozat megszavazásakor revanspárti tüntetést rendeztek Franciaország ellen. A „Le Monde“ című francia lap arról ír, hogy Nyugat-Németország viszonyát Franciaországhoz „előítéletek“, burkolt nacionalista jellegű szándékok“ és „hegemóniára való törekvések“ jellemzik. A lap szerint ezek a törekvések jelentik „az alapvető nehézségeket, amely ma a védelmi közösség megteremtését akadályozza“, vagy az európai hadseregről szóló párizsi egyezmény ratifikálását gátolja. Franciaország és Nyugatnémetor- szág gazdasági érdekeinek összeütközése, a ruhrvidéki mágnások igénye a Saar-vidékre, a nyugatnémet re- vanspártiak kísérletei Elzász-Lotha- ringiával kapcsolatban nyílt háborús fenyegetésekkel járnak együtt Franciaország címére. Mint a DMT nyugatnémet hírügynökség közölte, nemrégiben az úgynevezett Frontharcosok Szövetsége megalakításával kapcsolatos salzgit- teri gyűlésen a „Stahlhelm“ című lapnak azt a számát osztogatták, amelyen ez a nagybetűs cím állott: „Győzelmesen le akarjuk verni Franciaországot“ ... A tények azt mutatják, hogy a nyugatnémet monopoltőke újjászületése súlyosan fenyegeti Franciaországot. «. Sz. A-
