Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

TOLNAI

NAPLÓ

mJc ppoletartai tcYErihJFJTßr?

f A MAI SZAMBÁN:

A budapesti pártbizottság aktívaértekezlete (2—3—i o.)

— A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendeleté az állatorvosi szolgáltatások kiterjesztéséről (4. o.) — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeleté a beadásról (4. o.) — A Zsédely- mozgalom eredményei a Tolnai Textilgyárban (5. o.)

— Az új gazdaságpolitika megvalósítása a népművelési munka magasabb színvonalát követeli meg (6. o.)

J

AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄPTBf ZOTTSÄCANAK LAPJA

V ÉVFOLYAM. 162. SZÁM

AHA 51» FILLÉR

I ASARNAí*

.................

, «.tlJS 12

A budapesti pártbizottság aktívaértehezlete

... A Magyar Dolgozók Pártig budapesti szervezete szombaton dél után aktívaértekezletet tartott az Építő és Faipari Dolgozók ßzakszervezetének székházában. Az aktivaértekezlet elnökségében helyet foglaltak: Rákost Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István,

Acs Lajos és Zsoíinyecz Mihály elv társak az MDP Politikai Bizottsága nak tagjai, Szalai Béla elvtárs■ a Politikai Bizottság póttagja, Végh Béla elvtárs. űz MDP Központi Vezetőségének titkára, továbbá iaz MDP Központi Vezetőségének több tagja, köztük Révai József elvtárs, a Nép köztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. Farkas Mihály eJvtárs, hadseregtábornok, Kiss Károly, Házi Árpád. Rónai Sándor. Horváth Márton, Apró Antal, Piros László, Harustyák József és Dénes István e(vtársak. Az aktívaértekezlet elnökségének tagjai közt voltak: Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Úrbán Ernő Kossuth-díjas író,

Osztrovszki György, a Tudományos Akadémia főtitkára, Péter Károly, az agráregyetem rektora, Pióker Ignác, Kossuth-díjas gyalus. Gazda Géza. Kossuth-díjas művezető és többen mások.

Az aktívaértekezletet Földvári Rudolf, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg.

Az aktívaértekezletet Földvári Rudolf elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg.

— Tisztelt pártaktíva ülés! Kedves Elvtársak!

— Elvtársak 1

— összehívtuk a Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezetének pártaktíváját, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes ülése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat.

— Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen, s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt. S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden elvtársunk, az egész magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredményekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támogatott bennünket minden téren felszabadítónk, és barátunk, a hatalmas Szovjetunió.

— Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén kidolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a valóban kollektív vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen biztosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia az egészséges kritika és önkritika érvényesüljön az egész pártéletben, a Központi Vezetőségtől le egészen az alapszervekig és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére.

— Én ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok foglalkozni, melyeket a Központi Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki, s amelyeket Nagy Imre elvtárs az országgyűlésen ismertetett, s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítését és miután a poliA Központi Vezetőség és a budapesti pártbizottság azzal a céllal hívta össze a budapesti pártaktíva ülést, hogy a jelenlevő elvtársakka! megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, valatikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan teljesítményeket mutatott fel, amilyenekről a régi kapitalista időkben szó sem lehetett. Minden munkás, minden értelmiségi. pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálin- város, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e téren a szocialista építés komoly sikereire.

Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat« is követtünk el. Hibát követtünk el elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tértünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el, amikor 1951. februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak mint ahogy ezt eredetileg gondoltuk és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően a beruházás összegét ötven milliárdról nyolcvan milliárd- ra emeltük fel. És itt történt a hiba. Emelni íehetett és emelni kellett a tervet, de a harminc milliárdos emelés túl sok volt. Kevesebbet kellett volna emelnünk.

— Természetesen ezzel az emeléssel párhuzamosan azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az. életszínvonalnak ötven százalékkal kellett volna emelkednie és kétszázhúszezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, megemelt tervünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetetlenné tették az életszínvonal ilyen irányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszer annyi beruházást írt elő a nehéz- és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszer- ipar számára. Kevés VQlt a mezőgazdasági beruházásokra szánt ösz- szeg is. Márpedig a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését.

— Amikor kezdett mutatkozni hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozó nép élet- színvonalát, altkor is változatlanul folytattuk túlzqtt iparfejlesztésünk iramát. Amiből viszont az következett, egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegek, különösen az ipari munkások életszínvonalé' nak emelésére. A gyárak építése

mint kormányunk nyilvánosságra hozott új programmjával kapcsolatban felmerült kérdéseket — mondotta. — Pártaktíva ülésünk előadója Rákosi Mátyás elvtárs.

miatt kevesebb lett a lakásépítés és amint látni fogjuk a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzott iparosítás következtében.

— Ezeket a hibáinkat még tetézte

a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk életszínvonala az

utolsó esztendőben már nem emelkedett, hanem csökkent. Megsértettük a szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel

párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipari munkásság élet- színvonalának. Azok a gazdasági

rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, ennek a komoly hibának kijavítására irányulnak. Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse meg. hogy a mi javaslataink a szocializmus változatlan továbbépítését jelentik, de olyan módon, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket az ipar fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dolgozók jólétének megfelelő emeléséről. Ha az utolsó két évben háttérbe szorult a dolgozó nép. az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése, most ezen változtatunk. Hibánkon okulva, most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus építését, hogy a munka közben fgy pillanatra se veszítsük el szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének szakadatlan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatainak lényege.

— A dolgozó tömegek életszínvonalúnak állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az. ország- gyűlésen már ismertette. ezért ezekre nem térek ki Lén)egük az. hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk, s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordítani a dolgozó nép. az ipari munkásság életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor, ha lassabb iramban is, de folytatjuk szocialista építésünket s benne nehéziparunk fejlesztését is Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így tovább.

— Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük. Az elmúlt néhánv nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk nevében közölni, mert így sok elv- társunk nem volt tisztában, hogy a Nagy elvtárs által az országgyűlésen előterjesztett javaslatok* pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján készültek. ,

—r Megállapíthatom, hogy dolgozó népűnk, de különösen irari munkásságunk lelkes helyesléssel Vette tudomásul ezeket a jayasláíoksi A magyar dolgozó néo újra nioggvő- ződhejett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja (enni a

kellő lépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rendszabályokat Ez történik most is. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet.

— rúd ja ezt az ellenség is ezért

igyekszik megzavarni ezeket az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogv most már ijem érvényes a terv.

hogy már nem kell tartani a normákat. nincs szükség munkafegyelemre. Abból a tényből például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést von ják le. hogy most már mindenki azt csinálhatja az üzemben, amit akar.

— Nekünk élesen szembe kel!

szállni és vissza kell verni az ellenségnek ezt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az

ipari munkásság életszínvonalának, jólétének emelését akarja meggátolni Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogv életszínvonalunkat nem lehet emelni akkor. ha termelésünk csökken. Mi át fogiitk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgv, hogv belőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók élet- színvonalának emelésére a lehető

legtöbb insson De mindenki előtt világos, hogv nem emelhetjük az életszínvonalat akkor ha a termelés — és mindtárt hozzátehetem. a termelékenvsé? — nem emelkedik, ha a> önköltség nem csökken Ahhoz. hogv több lakóház, ahhoz, hofv több lakás, több kerékpár, több ruha több cipő. .több cukor, több élelem légven. több szén is kell. amely egé«z iparunkat fűti. több vas és acél 1« kell. melv nélkül

nincs .aréügvártás cs nem lebetsejres a dolgozó néo jólétének emelése Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk termelni, mint az idén. és többet is kell termelnünk, mert osak ígv tudtuk népünk életszínvonalát emelni A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz. hogv a vas. az acél. a széntprme'ést kisebb mértékben fogiuk emelni, mint eddig éc ugvanakkor meg- gvorsítiuk a fogyasztási cikkek termelését,

— Ebből viszont az következik nogy minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse mostani tervét, és változatlanul tartson fegyelmet takarékoskodjon az anyaggal és ne ü'rie aseleitet. Világos hogv mindezek ? ténvezők a'apiai és .elengedhetetlen előfeltételei saját jóléte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy moot rnár engedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazaroihatunu az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet. az lényegeben az ellenség kezére játszik. Az a régi jelszavunk: ..Termelj többet, jobban élsz“ most is vál tozatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazán. És változatlanul érvényes az a jelszó is „a munka nálunk becsület és dicsőség dolga.“

— Ennek megfelelően változatlan eréllyel fel kell lépni a fegyelemsértőkkel, különösen a tervíegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal. az igazolatlanul hiányzókkal, a selejtgyártókkal szemben. Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok, — és kétségtelenül az ellenség hangja — melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét megszüntettük. azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, hogy aki hanyagságból, vagy tudatosan seiejtet gyárt, attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szocialista termelésünket. kárt okoz és megnehezíti dolgozó népünk jólétének emelését.

Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel kell világosítani a jóhiszeműeket, hogy éppen, ipert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgpzó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosabban keli Ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket, egyik vagy másik módon zavarják, dezorganjzálják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő terveink olyan

átállítását, mely népjólétünk leggypr ‘•■abb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Terv hivatal és az illetékes minisztéi'iu- mok végzik. Nem áll az, hogy a ml terveink általában túlfeszítettek: ezt

igazolják az idei első félév számai, amelyekből kiderül, hogy féléves termelési tervünket, a januári és februári komoly lemaradások dacára, túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervekben túl nagy a nehézipar beruházása és túl kevés az. amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a már végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koordinációjára,

egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgv ebből nem a nép jólétének emelése, hanem zűrzavar, dezorganizáció keletkezik.

— Ezt értse meg minden elvtársunk. minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden minisztérium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen, sőt ellenséges hangok elnémuljanak. Mindent meg kell tennünk arra, hogy a lervfegvelem. a munkafegve- lem. a munkalendü’et. a szocialista munkaverseny erősödték és segítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogv ebben a célkitűzésünkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk. az egész dolgozó nép.

— Ismétlem: hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmeknék.

;melyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel. zavartkMtéssel. helyes intézkedéseink túlhajtá- sával. vagy félremagyarázásával

meg akarják akadályozni.

— Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék b gyászainkhoz. akik a felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy 'adatában vannak a fontos szerepnek. melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöltenek és ennek megfelelően áldozatot nem kímélve mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. Ugyancsak szólni kívánok külön Ózd. Diósgyőr. az RM Művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és tervteljesítésétől flieg iórészben. hogy milyen iramban ‘'iájuk emelni dolgozó népünk és ’ fine az ipari munkásság életszínvonalát. Bányászaink, kohászaink álljanak az élre. mutassanak példát fegyelemben, terviel.jesítésben zz egész ipari munkásságnak, az égés' dolgozó népnek és biztosítsák nemzetgazdaságunknak a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a műanyagokat.

Biztosak vagyunk abban is. hogy dolgozó népünk életszínvonalának é« jóléte emelésének terveit helyed* és támogatja az a hazafias értelmiség is. amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutat*« meg. hogy bizton túmaszkodhatu-z együttműködésére, odaadó munkájára és szaktudására országunk összes fontos kérdéseinek megoldásánál

— Minden ipari munkás, minden a termelésben dolgozó értelmiségi egyen tudatában annak, hogy «!ső(Folylalás u 2, okkUon)

Az aktívaértekezlet résztvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra

Rákosi Mátyás elvtárs

jL)

,Y