Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

/ 2 M m p L cT .iüuus t A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített illése r z a K >/« i V <■/.<* le k' ii {»hun A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tai-tott, melyen Rá­kosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről. Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezető­ség megfelelő határozatokat hozott. A Központi Vezetőség újjáválasz­totta a Politikai Bizottságot, mely­nek tagjai:- Rákosi Mátyás, Nagy, Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Föld- váró Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A Központi Vezetőség új Titkár­ságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb pártszervek határozata Keszon: Az Uj Kína hírügynökség különtudósítoja írja: Újabb terv készül a kínai népi ön­kéntesek fogság-baesett harcosai nagy részének visszatartására. Li Szín Man, akj az amerikaiak magatartá­sán felbátorodva, nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhur­colásával, összejátszik a Csang Kai" eek-klikkel, - hogv együttesen megkí­séreljék ,,szabadonboosátani“. majd erőszakkal Tajvanra hurcolni a kínai népi önkéntes egységek fogságba- esett és Dél'Koxisa területén őrzött harcosait. A liszinmanista és csangkajsekista banditák már meg is kezdték ennek a sötét tervnek keresztülvitelét. Az Associated Press jelentette, hogy a liiszinimanista banditáv jú­nius 20-án a kizárólag amerikai ka­tonák által' őrzött 2. számú puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek közül 57* et az amerikaiak később visszasze- rezte^ a liszinmanista rendőrségtől, a többi ötven azonban még mindig Li Szin-Man kezén van. Egy amerikai tiszt állítása szerint ennek az ötven elhurcolt kínai hadifogolynak kézre- kerítésére nincs lehetőség. Az Egyesült Államok hallgatóla" 90s beleegyezésév,el és. bátorításával egyre szoróskbV együttműködés 'jön létre a hadifoglyok visszatartása te­rén a liszinmanista és „ kuomintan. gista banditák között. Amerikai hír­végrehajtásának biztosítása és dön­tés a hatáskörébe utalt káderkérdé­sekben. A Központi Vezetőség a Tit­kárság tagjaivá és egyben a Köz­ponti Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos, és Vég Béla elv­társakat választotta meg. . A Központi Vezetőség megszüntet­te a Szervező Bizottságot és — ed­digi formájában — a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Közpon­ti Vezetőség a főtitkári tisztséget. A Központi Vezetőség póttagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá választotta, Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta. ügynökségek ismételten olyan jelen­téseket közöltek Tajvanról, hogy a Kuomintang-banditák örömmel üd­vözölnék, ha a <szabadonbocsátott“ kínai hadifoglyok Tajvan-szigetére mennének. Vang Tung"Jüan, a Kuo­mintang banda délkoreai ..nagykö­vete“ több ízben látogatást tettPjun Jung Taoriál a miniszterelnöki te­endőkkel ideiglenesen megbízott dél koreai külügyminiszternél és a kínai hadifoglyok ..szabadonbocs áfását“ kö vetette. Keszoni megfigyelők hangsúlyozzák hogy az Egyesült Államok: Li Szín Man provokációja után mindezidáig semmiféle eredményes intézkedést sem tettek e provokáció megfékezé­sére. Li Szin Man folytatja a hadi" foglyok elhurcolását annak ellenére, hogy a hadifogoly táborok teljes el­lenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Államok azt sem követelték, hogy Li Szín Man szo1- g áltassa vissz, az elhurcolt hadifog­lyokat, Cliark beismerte, hogy az összes hadifogolytáborok ellenőrzése alatt állnak. Ezért semmikéooen sem me­nekülhet a súlyos felelősség alól, amely azért terheli, hogy Li Szin Man erőszakkal visszatart több, mint huszonhétezer hadifoglyot. Az Egye­sült Államokat teljes és .közvetlen felelősség 'terheli a hadifogolytábo- fokban .bekövetkező bármilyen inci­densért. ’ 1 A népek megbélyegzik a béri ni fasiszta provokációt VARSÓ A Lengyel Népköztársaság dol­gozói felháboi’odással tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen. A varsói dolgozók, a sziléziai bányászok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőmunká­sok elítélik a berlini provokáció szervezőit. BERLIN A nyugatnémetországi demokrati­kus lapok beszámolnak a bonni re- vansiszták kampányának kudarcá­ról. E kampány célja az volt, hogy gyűlöletet keltsen Nyugat-Németor- szág lakossága körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt és támogassa a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provoká­ciókat. A bonni hatóságok revansiszta hangulatkeltése céljából június 23- án arra próbálták kényszeríteni Nyu gat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok „meggyászolása“ jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyu­gatnémetországi munkások szembe­helyezkednek ezzel a provokációval. Ezért a villamosáram kikapcsolásá­val, a gyári kürtök megszólaltatásá­val próbálták elérni, az ötperces munkamegszüntetést. A nyugatné­met lapok jelentése szerint a nyu­gatnémet üzemek munkásainak több sége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követelésének és nem szüntette be a munkát. PARIS A 1‘Humanité jelentése szerint a Franciá Ellenállási Mozgalom volt harcosai Nemzeti Szövetségének titkársága levelet intézett az anti­fasiszta ellenállási harcosoknak a Német Demokratikus Köztársaság­ban alakult bizottságához, amelyben megbélyegzi a berlini provokáció fasiszta bérenceinek kalandjait. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának tel;es ütése Rónia (TASZSZ): Június 28-án Ró­mában megnyílt az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. Az ülés megvitatja a válasz­tások után az országban kialakult ■politikai helyzetet. A teljes ülésen Pietro Nermi. az Olasz Szocialista Párt főtitkára mon­dott beszámolót. Eoy A moszkvai „Vörös Px-oletár“- szerszámgépgyár klubja semmiben sem különbözik sokszáz más klub­tól. Tágas színpadtenne van: itt ren­dezik az üzemi hangversenyeket, kultúresteket, a színjátszócsoport elő adásait, a gyűléseket, a tudományos előadásokat és a filmvetítéseket. Ezenkívül van a tudományos elő­adások számára még egy úgyneve­zett „kis terem“ is. A klub előcsarnoka nagyon ott­honos. Több szoba áll a különböző kultúrcsoport köreinek rendelkezésé­re; van billiárdterem, olvasóterem é^ büffé. A klub a nagylétszámú gyári kol­A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készru­hák, méteráruk, cipők, fehérnemű­félék árát csökkentették. így pl. a 196.— Ft-os női kartonruha ára 165 Ft-ra, a 208.50 Ft-os női flanellruha ára 165.— Ft-ra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300 Ft-ra csökkent. A 994 Ft-os férfi kamgarn öltöny 910 Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szö­vetnadrág 200 Ft-ért kapható. Az lektiva rendelkezésére áll. A klub munkája nem korlátozódik a klub­épületre, hanem sókkal szélesebb kei’etek között folyik. Például nem­csak a klubban tartanak tudomá­nyos előadásokat, hanem a műhe­lyekben, a közös szállásokon és nyá- í’on a gyár kei’tjében is. A klub vezetősége a gyár munkásai számára tanulmányi sétákat és kiránduláso­kat szervez. A klubban elég gyakori a filmve­títés. A gyár munkásai szívesen jár­nak ide családjaikkal. A mozije­gyek itt olcsóbbak, mint a filmszín­házakban és ugyanazokat a filmeket vetítik, mint ott. egyes gyermekruhák, női fehérne- műek, méteráruk és cipők ára is csökkent. így pl. a 220 Ft-os fiú­ruhát 170 Ft-ért, a 192 Ft-os bakfis- ruhát 135 Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyer­mekszandált 35 Ft-ért árusítják. A 193 Ft-os férfi bőrtalpú sertésböi-- ből készült félcipő új ára 155 Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú ci­pő ára pedig 145 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. Li Szin-Man és Csatig Kas-Sek, a kínai népi önkéntesek fogs ágbaeseit harcosainak erőszakos visszatartásán mesterkedik A képen: a „Vörös Proletár“-szerszánigépgyár klubjának olvasóterme látható. (Foto I. Filimonov) Jelentősen csökkensetlék egyes ruházati cikkek árát Az óraütemterv alkalmazása a eséplésnél NYIKOLAJ BREDJUK Sztálin-díjas, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a csernyigovi terület brez­nyani gépállomásának cséplőgépésze A csernyigovi terület brenyani já­rásában fekvő „Munka“ kolhoz kom­munistáival együtt 1949-ben az ara­tás megkezdése előtt megvitattuk az egyszerű gépekkel betakarított gabo­na cséplésének meggyorsítását. Meg­bíztak vele, hogy az M.. K. 1100 tí­pusú cséplőgép termelékenységét emeljem fel. Ennek a megbízásnak a teljesítése céljából ' kifogástalanul megjavítot­tam a gépet és gondoskodtam róla. hogy a i traktor fennakadás nélkül dolgozzon. Látszólag mindent meglettünk. Megkezdtük a cséplést. Elmúlt az első, majd a második nap. össze­geztük az első eredményeket. Kide­rült ,hogy egy műszak alatt 14—15 tonnát csépeltünk el a norma sze­rint előírt 12 helyett. A tervet, ugyan túlteljesítettük, de‘ a kilátásoktól megborzadtunk. Kétezer hektár ki­terjedésű terület termését kellett elcsépelni, az átlagos tex-mésered- mény pedig elérte a 14 mázsát. A cséplőgép ilyenmérvű termelékeny­sége mellett 200 napot kellett volna dolgozni, hogy. 2.800 tonna gabonát elcsépeljühk ... Mit is tegyünk? Újból összeültünk a kommunistákkal., Mindannyian ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy két műszakban kell csépelni, min­den egyes perc kihasználásával. Az ellenőrzés megmutatta, hogy a gép jó munka mellett óránként 3 tonna gabonát csépel el. Ha egyszer a dolog így áll, akkor legelső és leg­szentebb kötelességünk naponta 20 órát dotgdzni és óránként 3 tonná­jával naponta „legalább 69 tonnát el­csépelni: A következő, napokon órá- ról-órára kezdtük 'ellenőrizni a gép munkáját és a. magunkét is. 'qv szülé éit meg ti éraii emierv a csépíésnéi. Az óraütémter.v . szerint végzett munka első napjáp.” 1949 július .17- •n gépünk. 02 tonna gabonát C'Sé­■'t el. ;A fhúnka megszervezésének üetesujésefyel n'apról-naprá 'fu-' i'í a termelékenységét. A naiíi 'ési eredmények 82, majd 95, végül pedig 132 tonnát tettek ki. 1950-ben sikerült túlszárnyalni eze­ket az eredményeket: augusztus 19- én 141 tonna zabot csépeltünk el és ezzel egyidejűleg 66 kilogramm üzemanyagot takarítottunk meg. Igen sok levelet kapok. Egyes elv­társak csodálkozásuknak adnak ki­fejezést, hogyan lehet ennyii-e fel­emelni a termelékenységet? Meg kell mondanom, hogy munkámban semmiféle csoda, vagy agyafúrt ra­vaszság sincsen. Gépünk nem egye­dülálló jelenség az ukrán kolhozok szérűin. Kizárólag a csernyigovi te­rületen 90 gépész vette át a mun­ka óraütemterv szerinti megszervezé­sére vonatkozó módszeremet és 60- 100 tonna között csépeltek, heten pedig naponta 100 tonna feletti ered ményt értek el. Nemcsak a csernyigovi területen és nemcsak Ukrajnában értek el a gépészek magas termelékenységet. Mikor a mezőgazdasági miniszté­riumban az ország élenjáró gépé­szeivel találkoztam, tudomást sze­reztem róla, hogy Ja. N. Molotkov, a tambovi terület, sibrjaszi gép- és ti-aktorállomásán a múlt évben 1136 tonnát,, csépelt el, I. Volkov, a gor- kiji terület butirlini gép- és traktor­állomásának gépésze pedig 1000 ton­nát. Ilyen példát számtalant lehetne felhozni. Miben reitik az éieirárók sikerének „titka“? A gép termelését megnövelő tar­talékok kihasználásáért folytatott hai'cban bolsevik állhatatosságot- ta­núsítunk, pontosán elosztjuk a mun­kaerőt és a munkaidőt nem percek­ben. hanem másodpercekben mér­tük. * ., A cséplőgép minden Dei'cben 70 .kilogramm, másodopreenként tehát 1 kilogrammnál több gaboxtát cse­rei el. Ezért, v'an az. hogy az óra­•Wrnterv ÓólttOS betartsa, valamem-­ivi kn'hpknjxrészt pgvhehangoh. üt- >'« mviríkáre q kikér elengedh's,"-! Vn feltétele A kocsisok cs kazuirakók, a kéve­feladók és az adogatók, a gépészek és a traktorvezető, a gabonát a be- gyüjtőállomásra szállító gépkocsive­zetők együttesen tudják csak bizto­sítani a munka folyamatosságát. Nem kell más, csak hogy egy leány, aki a szalmát hordja, egy percig el­maradjon, máris felhalmozódik a szalma és zavarni fogja a többiek munkáját. És így van ez mindenben. A gépésznek a cséplés magas ter­melékenységéről már jóval a kaszá­lás kezdete előtt gondoskodnia kell. Igen fontos kellő időben összeválo­gatni a cséplőbrigád embereit, okta­tást tartani a számukra, és ponto­san meghatározni kötelességüket. Magától .értetődően a cséplőgépet és a meghájtó ttaktort gondosan meg kell javítani: jó előre meg kell ter­vezni a szérűk helyét, a kazlak ra­kásának rendjét és nagyságukat. A kazlak nagyságának és számá­nak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a gép egy napig egy helyen tudjon dolgozni. Ezért egy szérűn négy kévekazlat rakunk, kettőt a cséplőgéptől balra, kettőt jobbra tő­le. A kazlak közötti távolság azon a helyen, ahová a cséplőgép kerül, 4—5 méter. Ez lehetővé teszi, hogy a kévéket a meghosszabbított gépte­tőre két oldalról tudják adni, ami meggyoi'áítja a kévék adogatását a dobhoz és kiküszöböli a gép munká­jának szaggatottságát. A munka gyorsabban halad, ha a kévéket nem oldozzák szét, hanem késsel vágják szét a kévekötők. 11 legniunlia'gényesebb folyamat a dob etetése. Egy etető nem képes a dobot telje­sen és egyenletesen megterhelni. A gyakorlat arról győzött meg bennün­ket. hogy két etetőt kell beállítani és azokat óránként kell váltani. A gyorsított munka első idejében naponta kétízben leállítottuk a csép­lőgépet. hogy váltsuk az embere!«: Ez rendszerint két órába telt. Az­után kiderült, hogy ez semmivé' meg nem indokolható pazarlás é‘ meggyőződtünk róla, hogy a válté-5 nagyon jól lehet végezni menet köz ben. A - kolhozparasztok javaslatára alkalmaztuk azt a munkarendszert is, hogy a dolgozókat 4 óránként kezdtük váltani. A termelékenység még tovább emelkedett. A munka ilyen megszervezése mellett lehetsé­ges naponta 24 órán keresztül dol­gozni! A cséplőgépnél minden műszak­ban 45 ember dolgozik. Ezek a kö­vetkezőképpen vannak elosztva: kettő etető, négy nő, aki az etetők­nek segít, 16 kéveadogatónő (minden oldalról nyolc), hét kolhozparasztnő válogatja a szalmát a szalmarázó- nál az elszállításhoz, négyen veszik át a cséplőgépből kiömlő magot, tizenketten dolgoznak a szalma és pelyvakazlakon. Egyesek kételkednek benne, hogy előnyös-e minden nap 90 embert beállítani a cséplőgép melletti mun­kára? A választ egyszerű számítás útján megkaphatjuk. A cséplőgép- brigádban rendszerint 36 embernek kell lennie. Egy műszakra eső tel­jesítménynormájuk 12 tonna, vagy­is 3.3 mázsa jut minden dolgozóra. A mi átlagos napi teljesítményünk 60 tonna, vagyis 6.6 mázsa minden dolgozóra számítva, másszóval a termelékenység kétszeresére emelke­dik. Emellett a kolhoz a gyors el- cséplés esetén gyorsabban tudja az állammal szembeni kötelezettségét teljesíteni, csökkenti a magvesztesé­get és hamarabb felszabadítja az embereket más munkára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell igyekezni a cséplő­gép mellett dolgozó emberek számá­nak lecsökkentésére, annál is in­kább, mert erre minden lehetőség megvan. Amint a felhozott munka­erőelosztási adatokból látható, a dolgozók többsége (28 ember) a ké­veadogatással és a szalmakazal ra­kásával van elfoglalva. Ha ezeket a rendkívül munkaigényes folyamato­kat gépesítjük, akkor a cséplőbrigá­dot le lehet csökkenteni 15—20 em­berrel. Az idén minden intézkedést megteszünk, hogy saját ei’önkből egyszerű gépe­ket készítsünk a kéveadogatáshoz és a kazalrakáshoz. Meg kell azon­ban jegyezni azt is, hogy itt volna az ideje, hogy a tudományos mun­katársak a cséplés munkaigényes ''o'vamatainak gépesítéséről gondos­kodjanak: egyelőre még semmiféle javaslatot nem kaptunk tőlük annak ellenére, hogy rendkívül nagy szük­ség volna ilyesmire. Felmerül a kérdés: vájjon képes-e a cséplőgép szerkezeti változtatások nélkül átengedni azt a gabonatöme­get,amelyik a dobba kerül kétoldal- ról történő szüntelen etetése foly­tán? Nem lesz-e magveszteség? Amint tapasztalatunk bizonyítja, napi 60—70 tonna (óránként 3 ton­na) elcséplése esetén és természe­tesen azzal a feltétellel, hogy a gép jól van megjavítja, helyeden be van szabályozva, semmiféle ' szerkezeti változtatásokra a gépen nincs szük­ség és magveszteség nem fordul elő. Ha azonban az elcsépelt mennyi­séget felemeljük óránként 4—5 ton­nára, akkor már marad mag a ka­lászban. A rendes cséplési sebes­ség mellett ezt el lehet kerülni, hogy ha a szalmarázón ritkítjuk a ke­resztlemezeket azáltal, hogy minden másodikat, vagy harmadikat kivesz- szük. Ha azonban a szalmarázó még sem tudja a magot elválasztani a szalmától, akkor ritkítani. kell a szemcsúsztató vályúnál elhelyezett kisegítő szalmarázó rácsát is. Ezt a ritkítást minden második lemez ki­vétele által érjük el. A nagyobb cséplési sebesség természetesen néhány további töké­letesítést követel meg, többek között vonatkozik ez a kanalas elevátorra és a rázóládára. Az elevátor sebes­ségét azáltal fokozzuk, hogy a meg­hajtó tárcsa átmérőjét megnöveljük 140-ről 160 milliméteri’e. A tárcsát azáltal vastagítjuk, hogy gumírozott szíj réteget erősítőnk rá. Ezzel egy­idejűleg az elevátorra kerülő mag-r mennyiséget a rázóládába tett egy­szerű változtatások útján csökkent­jük. Ebből a célból az első tisztí­táshoz a rendes szitarács helyett 5 milliméteres rácsot tészünk azzal a számítással, hogy a mag kétharma ­da keresztül megy rajta, a fennálló részt pedig az elevátor kanalai fel­viszik a második és harmadik tiss- títóhelyi’e. Ezek a nagytermelékenységű c-ép- lési munkánál alkalmazott légiont rn sabb módszereink. Mindegyiknek alapját a munka megszervezésének óraütemterve adja. Fzt rretlig zetheti minden cséplő;-: -írrész, müvW- ki. aki merőgakxiasftjö 3*533 dói*»' zik.

Next

/
Thumbnails
Contents