Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-18 / 141. szám
TQUHAI Világ proletárjai ecvesuueteki r----------------------------------------------------^ BÉKÉT KOREÁBAN! V ___________________________y A Z M D P TOLNAMEGYEI PÄRTBI1 ZOTT. SÄG Aha i K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM ÁRA hí, FILLÉR • CSÜTÖRTÖK. 1953 JÚNIUS 18 A% aktívahálósat kiszélesítésével a békearatásért A Központi Vezetőség 1952 június 27—28-i ülése azt a feladatot tűzte a pártbizottságok és párt- szervezetek elé, hogy elmélyült, harcos, szívós felvilágosító munkával állandóan erősítsék a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát. növeljék a dolgozók öntudatát, szélesítsék látókörét. E nagy- jelentőségű útmutatás megfoga- dása, az érte való kemény harc eredményei különösen megmutatkoztak a legutóbbi győzelmünk, a választási harc nagyszerű eredményeiben. S ahol igen helyesen ezt a nagyszerű lendületet nem engedték lelohadni, ott nap, mint nap új és új győzelmeket érnek el a Béke Világtanács ülése tiszteletére indult versenymozgalomban, a félévi tervek teljesítése, s a mezőgazdasági munkálatok meg gyorsítása terén. A legjobb eredményeket azok a pártszervezetek érték el, s ezután is azok érhetnek el egyre jobbakat, amelyek széleskörű aktívahálózatot építettek ki maguk körül, akikkel erősödve a párt- szervezet valóban harci vezérkarként vezeti egy-egy terület dolgozóit még nagyobb sikerek elérésére. Most, amikor a mezőgazdasági termelők leglázasabb időszakában vagyunk, amikor a növényápolásban országos viszonylatban is jó helyezésünket meg kell őriznünk, hogy ezzel is biztosítsuk az aratás, cséplés munkáinak sikeres befejezését, hoev ebben is az elsők között maradjunk, még nagyobb fontossága van elsősorban a pártaktívák széleskörű mozgósításának. Úgy kell tenni, mint a sióagárdi pártszervezet titkára, Bosnyák elvtársnő tesz, aki maga is résztvesz a fel- világosító munkában, kisgyűlése- ket tart, de megköveteli minden vezetőségi tagtól is ugyanezt. Az a cél lebegjen Dártszerveze- teink előtt, hogy ebben a hatalmas munkában minden párttagot aktivizáljanak. kivétel nélkül. Merjenek a választási harcban ki tűnt elvtársakra bátran támaszkodni. mint ezt a tengelici alapszervezetnél. a Bonyhádi Zománc gyárban és a Cipőgyárban, a zom bai Béke tsz-ben. vagy Döbrökö- zön tették, ahol már a párttagok, a pártaktívák példája nyomán több, mint 80 kisgyűlést tartottak. Itt ezeken a helyeken a munkák jól is haladnak, nem úgy, mint a szedresi pártszervezet területén, ahol Jankovics Lajos a párttitkár elvtárs nem bízza meg kellő feladatokkal a párttagokat. a példamutatás, az ellenőrzés. a mozgósítás nem_ is válhat széleskörűvé az ilyen ' helyeken. Ez természetesen megmutatkozik az eredménvekben is. Az aratás, csénlés. gabonabe- gvüjtés s még előtte a növény- áoolás sikere, nemcsak megyénk, hanem egész dolgozó népünk ügve. Ezt a munkát nártszerveze- teink csak úgv tudják megfelelően vég^haitani. ha még erősebbé teszik t''mookancsolataikat. A párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésében, mint ahogy ezt a választási harc is élesen bemutatta, igen nagy szerepük van a pártonkívüli aktivistáknak, akiknek segítségével még messzebbre, még több dolgozóhoz juthat el minden nap és minden kérdésben a párt hangja. Éppen ezért szükséges, hogy elsősorban pártaktí- vistáink mutassanak követendő jó néldát ezek számára, akik már eddig is kitűntek jó munkájukkal és akiket még ezután kell mintegy ,.felfedeznünk." Mert vannak ilyenek, még hozzá szép számmal a mi megyénk területén is. Nem egy kapta a mi megyénk területén is a jó munka eredménvekénoen a legnagyobb megtiszteltetést: a párt tagja lehetett, annak a pártnak tagja, melv megalakulásának ötödik évfordulóiát éppen a napokban ünnepeltük. Annak a pártnak, mely «z eddigiekben is bebizonyította Rákosi elvtárs szavait, melvekkel a két munkáspárt egyesülésének kongresszusán jellemezte öt évvel ezelőtt: ..A két munkáspárt egyesülésével hatalmas új erő jelenik meg ... És ez az erő ... a magyar nén fejlődésének minden vonalán hamarosan éreztetni fogja hatását.“ Bízni kell az élenjáró párton- Hvüli dolgozókban, bátran kell őket munkába állítani, mint áhogv ezt a faddi pártszervezet is teszi. Kupeckó Mihálvné faddi népnevelő. a Kossuth termelőszövetkezet tagja például ígv lett az egyik legjobb kisovűlés-előadó, s reá bizton számíthat a párt- szervezet a továhbi munkákban is. Az éiepiáró pártonkívüliekkel való foglalkozás azonban alapos körültekintést, hozzáértést igé- nvel a kommunistáktól. Igv kellene tenni a kakasdi r>árt.«wprve- z.et vezetőségének is. Nvilván az olvan jól delgozíSkat. mint Ko- váos Ernő. Kerekes Antal, magyarul mondva már csak egy hajszál választja el attól, bogv ne mindennaoi termelőmunkáinkkal, hanem felvilágosító szóval is készek legyenek ezért a nagy ügyért hareolni. A pártonkívüb dolgozó parasztok kezdetben félnek a feladatoktól, bizonytalanság támad bennük- vaiion tiHíák-e teljesíteni a megbízatást? Még mündig benníiV él. hogy az.előtt esők a '"nlákok vezethették a községet, ők nem szoktak — nem is szokhattak hoz zá — az ilyesmihez. Ami’-or kom munistáink hozzásegítik őket az első sikerekhez, sokszor in^bb akadályok merülhetnek fel. Mpg- ’elenik a kulák. vapv szekértoló- ía. s legtöbbször a klerikális reakció suttogó propagandája, mely igyekszik ráhírni őket. hogy „ne nolitizálianak". ne törődjenek az ország kenverével. A kommunis tékra vár az a feladat, hogy szívós, türelmes munkával, az ellenség leleplezésével, nagyszerű jövőnk feltárásával elhárítsák ezeket az akadályokat. f3o«?yan késsiüok » Béke>Világbnác^ ülésére Hazánkat érte az a megtiszteltetés, hogy fővárosunkban, Budapesten jöttek össze a világ minden tájáról a béke nagy harcosai, hogy tanácskozásuk eredményeként további sikerek felé vezessék a világon folyó békeharcot, hogy előbbre vigyék a béke nagy ügyét. Mi, magyar dolgozók, hazánk felvirágoztatásáért, boldog jövönkért végzett jó munkánkkal, bizonyítjuk békeakaratunkat. Én a Tolnai Tex- tilgyár szövőmunkása is a béke védelmének biztos tudatában végzem napi munkámat. Vállaltam, hogy M százalékban elsőrendű árut gyártok, a teljesítmény megtartása mellett. Minőségi vállalásomat a Béke Világ tanács ülésének tiszteletére 6 százalékkal túlteljesítettem, száz százalékban elsőrendű árut gyártottam. Ezt az eredményt továbbra is tartom, hogy ezzel is elősegítsem a béke ügyét. PETRUS MARIA a Tolnai Textilművek ifi szövőnője. Sir Sahib Szirigh Sokhi javaslata: Intézzen a Béke-Világtanács felhívást a hatalmakhoz; tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok! Sir Sahib Szingh Sokhi indiai vezérőrnagy, az egészségügyi világ- szervezet volt vezérigazgatója következett szólásra. Sokhi India egyik leghíresebb tudósa, a Királyi Tudós Társaság tagja, parlamenti képviselő. Sokhi bevezető szavaiban megállapította: kétségtelen, hogy megváltozott a nemzetközi légkör, hogy az új nap hajnala egy újabb háború állandóan kísértő rémétől való szabadulás ígéretét hozza a világnak. Elmondotta, hogyan erősödött a népek bécsi kongresszusa óta Indiában is a béke mozgalma, milyen hatalmas tömegek gyűltek össze mindenütt az indiai békemozgalom vezetőjének, a Sztálin-dí.ias dr. Szaj- fuddin Kicslunak meghallgatására. Az égész országot bejárták azok a szavai?, amelyekben Kicslu elmondotta: milyen nagy erők tömörülnek a háború ellen, mennyire meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák őszintén és szenvedélyesen kívánják a békét. Sokhi méltatta Nehru indiai miniszterelnök külpolitikáját és India közreműködését a koreai fegyver- szünet létrehozása érdekében. Kifejtette, hogy a népek békemozgalmának növekvő ereje a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán is határozottan érezhető volt. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy bizonyos európai hatalmak, amelyek a legutóbbi néhány esztendőben akkor is behódoltak az amerikai politikának, amikor meg voltak győződve annak veszélyes voltáról — ezúttal, a Kínai Népköztársaság emlékezetes nyolc pontból álló, s az ellenségeskedések megszüntetését indítványozó javaslata után, nyilvánosan elhatárolták magukat minden esetleges amerikai visszautasítástól. Hangoztatta, hogy ennek az álláspontnak a megszületésében rendkívüli érdeme van a békemozgalomnak. A következőkben rámutatott arra. hogy még alapvetőbb tényezője a békének a teljességgel szabad Kína megjelenése. A Kínai Népköztársaság — mondotta — félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a béke oldalán áll, hogy egyetlen ország ellen sincsenek agresszív tervei, hogy minden vágya: ne zavariák békéjét, segítsék hatalmas erőforrásainak kihasználásában, abban, hogy jólétet adhasson népének. Rend kívül súllyal húzta alá Sokhi. hogy honfitársai óriási csodálattal fordulnak Kína felé, s hogy Kína „legnagyobb csodálója Nehru miniszterelnök.“ Elmondotta, hogy az emberek a legtávolabbi indiai falvakban is, meg akarnak ismerkedni azzal az élettel, amelyet az új Kína ad népének, szomjazzák a Kínából érkező híreket. Nemrégiben nem kevesebb, mint 67 indiai-kínai baráti társaság alakult, teljesen a tömegek kezdeményezése nyomán. Hangoztatta, hogy minden osztályhoz tartozó honfitársai, de különösen a tömegek jogosan úgy tekintenek Kínára, mint drága és kedves szomszédra, akivel mindig jóviszonyban éltek, s a jövőben még jobb, még bensőségesebb viszonyban akarnak élni. Kína megjelenése a béke hatalmas őrének, a Szovjetuniónak oldalán — a világbéke legdöntőbb biztosítéka. Sokhi kiemelte, hogy a Szovjetunió, az utóbbi években őt ért nemzetközi fenyegetések ellenére is, türelmesen és állhatatosan visszautasított mindenféle háborús provokációt. Még legmegátalkodot- tabb ellenségeit is meg kellett, hogy győzze arról, nem akar háborút, noha eléggé erős ahhoz, hogy minden hatalmat legyőzzön, ha az megtámadná. A Szovjetunió békeszerete- téről Nehru is tanúságot tett, amikor nemrégiben úgy értékelte a Szovjetunió új békekezdeményezéseit, hogy azokat „üdvözölni kell, mert segítséget nyújtanak a nemzetközi feszültség csökkentésére.“ Ilymódon — hangoztatta Sokhi — „a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák és a baráti India — a béke hatalmas erőit jelentik. Nyugodtan mondhatom — anélkül, hogy ellentmondástól kellene tartanom — hogy India sohasem csatlakozna egy szovjetellenes, kína- ellenes háborúhoz. India valójában egyetlen ország ellen sem fog elkövetni agressziót.“ Ezután Sokhi a béke erőinek rendkívüli előretörését vázolta, megemlítve, hogy véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok népe is lassan meggyőződik a Szovjetunió békés szándékairól. Figyelmeztetett arra, hogy a béke erőinek nem szabad elbízniok magukat. — Rendkívüli élességgel fejtette ki, hogy a békét csak az egész világ valamennyi népének együttműködésével lehet szilárdan biztosítani. Az úgynevezett „keresztény civilizáció" európai és amerikai védelmezőivel, akik minduntalan vérontással szennyezik be a világot, meg kell érttetni: az emberiség az amerikaiakon és európaiakon kívül Ázsia. Afrika és Latin-Amerika soksokmilliónyi lakosát is jelenti. Ezeket a milliókat éppen az úgynevezett keresztény civilizáció védelmezői döntötték nyomorba és szolgaságba sokévszázados átkos működésükkel. Feltétlenül emlékeznünk kell mindig arra, hogy a világ számára sorsdöntő jelentőségű ezeknek a kétségbeejtő életfeltételek közé szorított tömegeknek a felemelése; Sokhi beszéde befejező részében hangoztatta, hogy az egész világ aggódó várakozással tekint a mostani találkozás fele, iránymutatást vár a Béke-Világtanácstól, s ezért ő — Sokhi — javaslatot terjeszt elő: „Bocsássunk szárnyra — mondotta — a békének c gyönyörű városában tartott tanácskozásunkról egy felhívást. Szövege legyen egyszerű, s szólítsa fel az egész emberiséget: csatlakozzék ahhoz a nagyszerű harchoz, amely a tárgyalások szellemének diadaláért folyik — a háborúval szemben. Terjessze ez a felhívás azt a biztató üzenetet, hogy a nemzetek között nincs olyan vitás kérdés, nincsen olyan, bárminő rémületet keltő probléma, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani. Korea megmutatta nekünk a tárgyalások mindent legyűrő erejét. A budapesti felhívás így szóljon: Tárgyaljatok, tárgyaljatok, tárgyaljatok minden egyes kérdésről amely ma nemzetközi súrlódásokat okoz. Ne kiséreljük meg, hogy minden problémára merev és szárai megoldást keressünk. A hatalmakhoz intézett, tárgyalásra szólító felhívásunkhoz ne fűzzünk semmiféle feltételt, üdvözölnünk kell minden olyan rendezést, amely békét hoz, minden békeindítványt — bárhonnan jöjjön is. Minden országban törekedjünk arra, hogy a magunk kormányát meggyőzzük: tegyen meg mindent, ami hatalmában van. segítse elő azoknak a tárgyalásoknak megindulását, amelyek békét kell, hogy hozzanak — s fognak is hozni az egész emberiség számára." * Szingh Sokhi beszédét gyakran szakította félbe a küldöttek tapsa. Amikor beszédét befejezte, ismét hosszantartó tapssal üdvözölték. —■ Egymás után siettek fel a népek küldöttei, hogy üdvözöljék az indiai küldöttség vezetőjét és az általa előter jesztett javaslatokat. Ezután Ema- nuel d'Astier de la Vigerie lépett a mikrofonhoz és javasolta, hogy holnan reggelre hívják össze a Béke Világtanács Irodájának ülését Az ülésen tárgyalják meg a vita során eddig felmerült javaslatokat, különösen a Sokhi vezérőrnagy által felvetett problémákat. Ezután Gabriel d'Arboussier, a Béke-Világtanács alelnöke, Antoine Tabet mérnök, libanoni küldött, a Béke-Világtanács Irodájának tagja és Oskar Jansson kereskedő, Svédország nacifista tanácsának alelnöke szólalt fel. \ itckc-Yilág-tuiiúcs szerdai ülése Szerdán délelőtt tél 10 órakor folytatódtak a Béke Világtanács budapesti ülésének tanácskozásai. Az ülés elnökségében helyei foglaltak: Kuo Mc-zso a kínai központi népi kormány közigazgatási tanácsának alelnöke és Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a Béke Világtanács nemzetközi Sztálin békedíjjal kitüntetett alelnökei, Branca Fialho, Ikuo Ojama, a Béke Vüágtanács Irodájának nemzetközi Sztálin békedíjjal kitüntetett tagjai, valamint a Béke Világtanács elnökségének, irodájának é« titkárságának valamint a Béke-Világtanács számos más tagja Résztvetlek az ülésen a magyar békeharcosok képviselői is. Ellőtt Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, közoktatásügyi miniszter, Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja, _ Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, a Béke Világtanács tagja, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelvettes, Nánási László, az Országos Béketanács alelnökei, Ben. ke Valéria, az Országos Béketanács főtitkára, valamint az Országos Bélcetanács számos más tagja. Ott volt az ülésen Dénes István, a DISZ főtitkára. Jelen voltak a magyar értelmiség kiváló képviselői: Kónya, Lajos kétszeres Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, Illyés Gyula kétszeres Kos- sutk-díjas költő Aczél Tamás Sztátin-díja, és Kossuth- díjas író, Illés Béla, Kossuth-díjas író, Bóka László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának dékánja Keleti Márton, kétszeres Kossuth-díjas filmrendező. Mészáros Ági. Kossuth-díjas színművésznő és még sokan mások. Az egyházak vezetői közül megjelent Czapik Gyula egri érsek. Papp Kálmán győri püspök. Szabó Imre, címzetes püspök. Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagia. Re reczky Albert református püspök Vető Latos és De- zséri László evangélikus püspökök, Máthé János veszprémi püspöki helynök vikárius, országgyűlési képvi. selő, Beresztóczy Miklós, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke, Babócsa Endre apátplébános és többsn mások. Lilian Vien kanadai Lilian Vien kanadai küldött arról szólt, hogy „Az első békekongresszus nyitotta az első rést a nemzetközi feszültség falán. A további kongresszusok ezt a rést ajtóvá szélesítették és a népek egyszerre reménykedni kezdtek. küldött felszólalása A nemzetközi feszültség enyhülésének kulturális következményét vizsgálva, síkraszállt a költők, írók, filozófusok, művészek, muzsikusok és tudósok műveinek kölcsönös kicseréléséért. Ugyanakkor elítélte a ponyvairodalomnak, az úgynevezett „Comics“-oknak a terjesztését. A normális nemzetközi légkör elősegítené minden országban művészszövetségek létesülését. Ezek a szövetségek nemzetközi kulturális szövetségekbe tömörülhetnének, ami szintén kedvezően hatna az emberiség kulturális előrehaladására — mondotta Lilian Vien. (Folytatás a 2. oldalon) I felszólalója Lilian Vien kanadai kül- | dött volt. A tanácskozásokat Kuo Mo-zso I nyitotta meg. A szerdai ülés első |
