Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)

1952-08-26 / 199. szám

1958 AUGUSZTUS 26

f* A P t, C

A szovjet kormány javasolja, hogy legkésőbb októberre hívják össze a négy nagyhatalom képviselőinek tanácskozását és ezen készítsék elő a német békeszerződést és az össznémet kormány megalakítását

A szovjet kormány kész megtárgyalni a JSémeiorsstígban megtartandó szakad választások fettételeit wizsgátó bizottság kérdését

(Folytatás a második oldalról)

• — mostanában folyamatban lévő intézkedéseket és azt állítja, hogy ezek az intézkedések „elmélyítik 'Németország kettészakitottságát" és arra irányulnak, hogy megakadályozzák a kapcsolatot a .Német De in okrat i k u s jKözt.á rsaságbait,

jllctőleg Nyugat-Németországban élő németek között.

Az ilyen kijelentésnek semmiféle alapja nincs. Mint ismeretes, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya széles körben közölte, hogy az említett intézkedéseket a lakosság kérésére teszik. A Németország nyugati Övezeteiből provokációs célból küldött kémek, diverzánsok, terroristák és csempészek ugyanis kárt okoznak a lakosságnak. Ezeknek működése elválaszthatatlan a Nyugat-Né inctországban folyó politikától, amelynek célja a remi!itarizálás és Nyugat-Németország bevonása az új háború előkészítésébe.

(J. A szovjet kormány május 24-i jegyzékében foglalt azon javaslatára, hogy haladéktalanul kezdjenek hozzá a Németországgal kötendő békeszerződés' és az össznémet kormány megalakítása kérdésének megtárgyalásához, az Egyesült Államok kormánya kijelenti, hogy mindaddig lehetetlennek tartja a német békeszerződés kidolgozását, amíg nem alakították meg az össznémet kormányt Hozzáteszi, hogy emiatt a Németországban vizsgálatot folytató bizottság megalakítására kel! szorítkozni. Ez az állítás azonban nem felel meg a potsdami egyezménynek, amely a Külügyminiszterek Tanácsára rótta azt a kötelezettséget. hogy „előkészítse a békés rendezést Németország számára s e célból olyan megfelelő okiratot dogozzou ki, amelyet majd Németország megalakulandó kormánya elfogadhat“,

A szovjet kormány úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormánya, továbbá Nagy-Britannia' és Franciaország kormánya minden alap nélkül tagadja meg m Németországgal kötendő békeszerződésnek az össznémet kory mány megalakítása előtt történő) kidolgozását. Helytelen és indokolatlan volna, ha olyan döntőfon- tosságú kérdéseknek, mint a Németországgal kötendő békeszerződés és Németország egysége ú//já- teremtése kérdésének megtárgyalását határozatlanul hosszú illőre elodáznák, amint azt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya javasolja- Mint látható, az Egyesüld: Államok kormányának javallatai arra irányulnak, hogy továbbra is határozatlan időre elodázzák a Németországgal kötendő békeszerződés és Németország egy sí ige újjá teremtése kérdésének megvizsgálását. következésképpen határozatlan időre Németországban tartsák a megszálló csapafwkat7. Az általános szabad németországi választások feltétel.eit vizsgáló bizottság összetételéire vonatkozóan a szovjet kormámy már április 9 i és május 24-i jegyzékében kifejtette álláspontjai

Az Egyesült Államok kormánya azt állítja, hogy előnyösebb volna, ha a németországi vizsgálatot nemzetközi bizottság végezné el. A németországi vizsgálat elvégzésére kijelölendő nemzetközi bizottságra vonatkozó javaslat és az a tény, hogy Németországot vizsgálat tárgyává kívánják tenni, nem tekinthető egyébnek, mint a német nemzeA megsértésének. Ilyen javaslatét csak azok tehettek. akik elfeledik, hogy Németország több mint száz esztendőn át parlamentáris rendszerben élt. ott általános választásokat tartottak. szervezett politikai pártok működtek én hogy Németországgal szemben tehát nem szabad olyan követelményeket támasztani, amilyeneket általában elmaradott országokkal szemben támasztanak.

Ami a németországi általános választások megtartásának feltételeit viz'í gáló bizottság összetételét illeti, a legtárgyi tagosabb ilyen bizottság az volna, amelyet a négy .'nafalom hozzájárulásával németéi/, alakítanának németekből, mondjuk a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és a llyngatnémetországi szövetségi gyűlésnek képviselőiből. Az iíifen bizottság nem sértené meg ,-n németeket és ugyanakkor az ebóí lépést jelentené Németország egyesítésének útján- Aini a Németországban elvégzendői vizsgálatot illeti hogy me.«,állapítsák, megvannak-e a szabad össznémet választások megtartásának feltételei — magától értetődően annak megvizsgá- láíya volna az első dolog, mennvi- re teljesítik a potsdami értekezlet határozatait, amelyeknek végrehajtása a valóban szabad össz- v/émet választásoknak és a német /nép akaratát kifejező össznémet 'kormány megalakításának feltétele. A potsdami értekezlet ilyen határozata a demiíitarizálást kimondó döntés, hogy — amint a potsdami egyezmény szövege mondja — ..a német militarizmust és nacionalizmust gyökerestől kiirtsák“, hogy „Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét“. Ilyen döntés a potsdami egyezményben lefektetett, Németországra vonatkozó politikai elvek érvényrejúttá tása, Ezek az elvek kötelezően kimondják: ,.Meg kell semmisíteni a nemzeti szocialista pártot, annak szervezeteit és az általa ellenőrzött szerveket, fel kell oszlatni valamennyi náci intézményt és gondoskodni kell arról, hogy azok semmiféle formában újjá ne születhessenek. Elejét kell venni minden náci és militarista tevékenységnek vagy propagandának“. Ezek közé az elvek közé tartozik a potsdami értekezletnek az a határozata, hogy „előkészületeket kell tenni a német politikai élet demokratikus alapon történő végleges újjászervezésére és Németország esetleges békés együttműködésére a nemzetközi életben“.

8. Az Egyesült Államok. Nagy- Britannia és Franciaország kormánya azt javasolja, hogy a négy

hatalom képviselőinek tanácskozása csupán a németországi szabad választások megtartásához szükséges előfeltételeket vizsgáló bizottság összetételének, funkcióinak és felhatalmazásának kérdésével foglalkozzék. Megállapítható, hogy az adott kérdéssel kapcsolatos jegyzékváltás némileg közelebb hozta egyrészt a szovjet kormánynak, másrészt pedig az Egyesült Államok, továbbá Nagy- Britannia és Franciaország kormányának álláspontját. A szovjet kormány azonban semmi alapot sem lát arra, hogy a négy hatalom képviselőinek tanácskozásán megvitatandó kérdések körét a fentemlített bizottság problémájára korlátozza. Az Egyesült Államok kormánya, továbbá Nagy- Britannia és Franciaország kormánya az emített négy hatalom közti megtárgyalásra javasolt kérdések körének leszűkítésével és a Németországra vonatkozó döntőfontosságú kérdések megtárgyalásának elkerülésével úgy cselekszik, mintha arra törekedne, hogy a négy hatalom képviselőinek tanácskozása minél kevesebb eredménnyel járjon, va/y teljesen eredménytelen maradjon. A szovjet kormány ennek ellenére kész a négy hatalom tanácskozásán megtárgyalni az egész Németországban megtartandó szabad választások feltételeit megvizsgáló bizottság kérdését. A szovjet kormány azouban ugyanakkor úgy véli, bogy a tanácskozás nem korlátozódhat csupán e kérdés megvitatására és nem is szabad, hogy erre korlátozódjék. A szov- iel kormány szükségesnek tartja, hogy ez a tanácskozás elsősorban olyan fontos kérdéseket vitasson meg, mint a Németországgal kötendő békeszerződésnek és az ossz német kormány megalakításának kérdése.

A szovjet kormány a fentiekből kiindulva javasolja, hogy a legrövidebb időn belül — legkésőbb ez év októberére — hívják össze a négy hatalom képviselőinek tanácskozását a következő napirenddel:

a) a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítése;

b) az össznémet kormány megalakítása;

c) a szabad össznémet választái- sok megtartása és a választások megtartásának németországi feltételeit vizsgáló bizottság annak összetétele, funkciói és felhatalmazása.

A szovjet kormány egyúttal javasolja, hogy ezen a négyhatalmi tanácskozáson tárgyalják meg a megszálló csapatok Németországból való kivonásának kérdését is.

A szovjet kormány javasolja továbbá, hogy a megfelelő kérdések tárgyalásához hívják meg a tanácskozásra a Német Demokratikus Köztársaság és a német szövetségi köztársaság képviselőit is.

A szovjet kormány ugyanilyen szövegű jegyzéket juttat el Nagy- Britannia és Franciaország kormányához is1'.

„ Egy nyolc gyermekes családanya járt rna a „Dunántúl“ szerkesztőségében és el panaszolta, hogy tan one fiának nincs lábbelije és ezért kénytelen otthon tartózkodni. A szegény családanya férje ötvenszázalékos hadirokkant, saját maga tüdőbajban szenved és így nincs módjukban új cipőt venni. Továbbítjuk a panaszt, talán akad valaki, és használt lábbelihez juttatja a dolgozni akaró tanoncot". (Dunántúl 1952. január

15.)

A Horthy.rezsimben nem voll kiszolgáltatottabb, elhanyagoltabb lény a tanoncnál, Ipar helyett seperni, gyermeket dajkálni „tanult“, Sizetés helyett nyaklevest kapott. így nem csoda, ha még lélvíz idején is mezíl láb, -vagy rongyos cipőben járt a ta. noncok zöme. Ma már lépten-nyomon láthatjuk Gerő elvtárs, fekete hadsere gének tagjait: ipari tanulókat Ingyenes munkaruhát, jólszabott, jóminő ségű egyenruhát, sapkát, ingyenes ét kezlletést, tankönyvet, felszerelést kap nak. Tanulásukat jólfelszerelt tanműhelyek, szakképzett oktatók, iskolák biztosítják. Fizetésüket pedig ugyancsak a törvény biztosítja.

v,*

„A város iskokiegészségügyí helyzetéről időnként kiadott jelentés a legszomorúbb adatokat tartalmazza. Fájdalmasan sok a beteg gyermek. Ezek az iskolák nem adhatják meg a szegényebb néposztályok gyermekei nek azt, amit otthon nem kaphatnak meg: <z jó levegőt, a napfényt, és a kényelmesebb elhelyezést. A szomorú statisztikának nagyrészben ezek az ósdi iskolaépületek is az okai. De súlyos kifogások merülnek let az elemi iskolák felszerelése miatt is“. (Dunántúl, 1930. december 5.)

Ma már a voll „szegényebb nép- osztályok“ gyermekei — az ország

iskolában is azt, amit otthon: a jó levegői, napfényt, kényelmes elhelyezést. Legtöbb iskolánk kapott rádiót, fizikai és kémiai felszerelést, számos iskolát láttunk cl új padokkal, asztalokkal. Különösen nagy gondot iordít népi demokráciánk a nemzetiségi is- ko'ák ellátására és felszerelésére.

„Tizenhétmillió munkanélküli van a világon. Budapest, jam H. í párisi Excelsiorrendkívüli érdekes téibléizalot közöl a munkanélküliségről. A főbb európai államok munka, nélküli statisztikája a következőt \énjetors7.ág 4,840.000. \ agybrittunin

2.648.000. Ausztria 259.055, Magnat, ország 224.000, Belgium 176.000, Olaszország 799.744. Csehszlovákia

215.000, j.tölgyei ország 256.895, Franciaország 147.009, Oroszország ~. (Dunáulúl 1952. január 16.)

A klerikális „Dunántúl“ szerkesztői, nek figyelmét minden bizonnyal elkerülte, hogy az ,,Excelsior‘‘-bó! átvett statisztika mennyire ellentétes azokkal a rágalmakkal, melyeket nap mint nap a Szovjetunióra szórtak. A statisztika ugyanis elárulja, hogy amíg a tőkés országokban állandóan nö a munkanélküliek száma {Magyarországon például minden 40 dolgozóra egy munkanélküli jutott), addig a Szovjetunióban egyetlen egy munkanélküli sincs! A Szovjetunióban ismeretlen volt a mukanélkülíség már akkor, éppen úgy, ahogy ismeretlen ma ná. lünk is. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya így rögzíti ezt: „A Ma gyár Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.“ (9. §.) Röviden:

Nálunk a munka becsület és dicsőség

gazdáinak gyermekei — megkapják az | dolga.

N E M ZETfi OZÍS E L E

Az osztrák parasztság keserves helyzete

Az osztrák paraszt élete mind el. vis élhetetlen ebbé válik. A nagybirtokokon rongyokban járnak a zsellérek. A parasztbérlők levett sapkájukat kezűikben gyűrve minduntalan a bérösszeg törlesztésének elhalasztásáért könyörögnek.

Az óriási nagybirtokok mellett a kis parasztbirtokok csak leugődnekT Az osztrák parasztok nyomorúságos nadrágszí j-parcelláíkon nagyapáiktól rájuk maradt ósdi, agyonjavított ekékkel szántanak. Igásállaluk legtöbbször valami kivénhedt tehén.

A ló a legtöbb paraszt számára elérhetetlen ábránd. Még az 5 6 hektáros középparasztok sem mernek akárcsak álmodni is arról, hogy valaha is lovat vehessenek. Több mint 6000 schillingbe kerül egy ló.

; A parasztcsaládok évi közepes jőve- i delme pedig 8—9000 schilling körül mozog.

A parasztok így kénytelenek « kulákoktól vagy a nagybirtokosoktól kölcsönözni igáslovakat. Egy lónapszámért viszont 6 16 kézinapszám jár. Ráadásul ezt aratáskor, a legnagyobb dologidőben kell leróni. Egy hektár föld bérösszege 320—480 kiló gabona. A bérbeadók és a kisbériők közé beékelődnek a nagybérlők, akik alaposan leszedik a maguk sápját.

Az osztrák paraszt éppen csakhogy téngődik. Terméséből legfeljebb a tél derekáig futja. Nyakig merül adósságokba, amihez az adók is hozzásegítik, Ha nem fizeti meg az adóját, dobra kerül kis vagyonkája. A „földnélküli jánosok" serege egyre szaporodik.

Jelenleg háromszázezer mezőgaz. dasági napszámos van Ausztriában. Ezek az emberek szörnyű viszonyok között élnek. Még a hivatalos adatok szerint is 128.000 napszámos családnak nincs lakása. Tizenkét ember is összezsúíclódik egy szobában, amelyekben a nagybirtokosok helyezik el napszámosaikat. Keresetük havi 200~230 silling. Egy közepes minőségű öltöny ugyanekkor 1200 schillingbe kerül. A munkanap hosz szál semmiféle törvény nem szabá- lvozza.

Beszámoló az amerikaiak által a hadifoglyokon végzett

titkos kísérletekről

Ke szón. Áz „Uj Kína." "hírügynökség különtudósibója jek.inti:

Az amerikai titkos ücfvnökök. akik a koreai-kínai erők fc/jságába kerültek borzalmas tényekeit adtak elő arról, hogy az amerikaiak mi módon gyilkoltak meg hadifoglyokat titkos kísérletek végrehajtás?! során. Az amerikai bűncselekményeik egyik tanúja, Tan Csing-Min, a khtiai népi önkéntesek egyik, fogságba esett katonája, akit az amerikaiak arra. kényszerítet lek, hogy titkos iig]fnőkként szolgálja őket, és ejtőernyővel ledobtak Észuk-Koreában.

1951 szeptemberének második felében Tan Csing-Mlnt egy reggel 24 fogoly társával egyniít egy tehergépkocsin útnak indítottak kelet felé egy újonnan /épített. országúton amely a hegyek közé vezet. Az országút mentén hekrom zöld sátor volt. A sátrak közüK kettőben háromhárom amerikai lakott, a harmadikban pedig egymásra rakott, vérr»: fröcskölt hordát jyak ásók és kötelek voltak. Miután a kínai hadifoglyokat

leszállították a tehergépkocsiról, egy amerikai katonatiszt megparancsolta nekik, hogy hozzák ki a sátorban levő szerszámokat és temessék^ el a hatot rak at.

Elekor egy ponyvával borított katonai gépkocsi jelent meg az országúton. A járművön három hulla volt, kínai népi önkéntesek holttestei. A holttestek össze voltak kötözve. Az amerikai katonatiszt megparancsolta Tan Csing-Minnek és társainak, hogy a holttesteket temessék el. A tiszt ismételten közölte velük. hogy n holt testeket jó mélyre temessék és keményre döngöljék fölöttük a földet.

Ä hadifoglyok megkérdezték, hogy honnan hozták a hullákat. mire az amerikai tiszt azt válaszolta, hogy egy kórházból érkeztek. A hadifoglyok amikor az amerikai katonatiszt éppen nem volt jelen -— óvatosan lehúzták a zsákokat a holttestekről. Ekkor lát hatták hogy az áldozatok hasüregét függőlegesen felmetszették. Még bor zalmasabb látvány tárult szemük elé,

amikor észrevették, hogy a, áldozatok beleit eltávolították, nyilvánvalóan az amerikai fegyveres erő titkos kis őrleteinek céljaira.

A hullák elf öld elése után Tan Csíng-Min lopva megszámlálta a pusztaságon domboruló sírhalmukat Több mint négyszáz sírhantot számlált meg.

Tan Cs.ing Min a hadifogolytáborba történt visszaszállítását követően társainak titokban beszámolt az amerikai csapatok véres bűncselekményeiről. A kínai népi önkéntesek egyik fogságba, esett harcosa akkor elmondotta, hogy tavaly júliusban két kínai hadifogoly megcsonkított holttestét földelte el ugyanazon a helyen, ahol Tan Csíng-Min is járt.

Más amerikai titkos ügynökök arról számoltak be, hogy. az amerikaiak mi módon kényszcrítették a hadifoglyokat a titkos ügynöki megbízatás vállalására, hogyan szállították őket a Tokióban levő kiképző központba és miként dobták le őket ejtőernyővel Észak-KoreábaAusztriában sok paraszt foglalkozik szőlőműveléssel. De ezen a téren sem jobb a helyzet.

Csupán a nagybirtokosoknak és a kulákoknak megy jói. Hatezer nagybirtokos összesen mintegy 5.5 millió hektár földdel rendelkezik.

Többségük a volt osztrák arisztokrácia körébe tartozik. A 60.000 ku- lákcsalád szintén több, mint 2 millió hektárnyi földet tart a kezében.

Az osztrák vezető körök paraszt- politikája mindjobban súlyosbítja a 1 falusi dolgozók helyzetét. A nagy- birtokosok és a kulákok hitel- és adókedvezményeket élveznek, kedvezményesen kapnak műtrágyát és gépeket s így egyre gazdagodnak, a dolgozó parasztok viszont a végsőkig elszegényednek.

Ismeretes, hogy Ausztria régebben főként a kelet-európai országokból hozott be takarmányt. A „Marshall-terv“ elfogadásával ezek a kapcsolatok, megszakadtak, ami kétségkívül károkat okoz az osztrák állattenyésztésnek. A városi lakosság hús-, tej-, vaj-, stb, ellátása mind nagyobb nehézségekbe ütközik.

A parasztság egyre élesebben kő. veteli a földreformot. Az osztrák vezető osztályok azonban erről csak a választások előtt beszélnek, hogy demagóg kijelentéseikkel félrevezessék választóikat. A valóságban szabotálják a földreform végrehajtását.

Ausztria vezető köreinek puliik kája súlyos nyomást gyakorol a dolgozó parasztságra. Az amerikai- angol megszálló hatóságok garázdálkodása és háborús készülődése, még inkább súlyosbítja a paraszttömegek amúgy is elviselhetetlenül nehéz helyzetét.

Az amerikaiak Ausztriát úgynevezett „alpesi erőddé1' agresszív tervük ugródeszkájává akarják változtatni. Ennek érdekében repülőterek és más katonai létesítmények céljára rendre kisajátítják a parasztföldeket. Salzburg körül, az amerikai megszállási övezet központjában, Wels és Sieppenheim falvakban mintegy 200 hektár földet sajátítottak ki, elűzve onnan a parasztokat. Most repülőtereket és laktanyákat építenek ott. Az angol meg. szállási övezetben ugyanez történik.

Az osztrák falusi dolgozók mind elégedetlenebbek a vezető körök politikájával, s harcolnak alapvető jogaikért. A parasztok egyre világosabban látják gazdasági helyzetük és az országos politika elválaszt, hatatlan kapcsolatát s tömegesen kelnek harcra a békéért, országuk függetlenségéért, — életszínvonaluk emeléséért.